Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-26 / 97. szám

1986. április 25., péntek Somogyi Néplap 3 EZÜTTAL TIZENÖTÖDSZÖR... Kiváló vállalat a Balaton Füszért KISZ-kongresszus előtt Történelmi háttér kérdésekkel Eligazították a széksoro­kat, népi motívumos terítő­vei borították a vezetőség asztalát. Köszöntő, bevezető-meg­nyitó, a napirend ismerteté­se, beszámoló, jelölőlista, küldöttek megválasztása, szavazás. Minden tervsze­rűért, fegyelmezetten zajlott. A szervező titkár arra gon­dolt: talán túlságosan is fe­gyelmezetten, tervszerűen, de gyorsan meg is nyugtat­ta magát. Amitől végül mégis to­vább tartott a gyűlés — leg­alábbis néhányuk számára — az a szavazatszámlálási szünetben kezdődött, egy ár­tatlannak tűnő kérdéssel. „Most akkor kellünk vagy nem?” — kérdezte a fiatal üzem­mérnök az egyik vezetőségi tagtól. S hogy nemcsak az ő fejében fogalmazódott meg a kétely, annak bizonyítéka­ként többen is közelebb lép­tek a környéken cigarettázó ifjúsági brigádtagok közül: kíváncsiak voltak a válasz­ra. Lehet, hogy az ilyen vagy ehhez hasonló kérdéseket más vállalatoknál, iskolák­ban, üzemekben nem a kül­döttválasztáson tették fel, az is lehet, hogy nem a KISZ- taggyűléseken, sőt, előfor­dulhat, hogy hangosan ki sem mondták — de majd­nem biztos, hogy mindenki­nek eszébe jutott. A Mi a teendőnk? című vitairat leg­fontosabb elemei nem hagy­tak kétséget afelől, milyen is szeretne lenni a jövőben a KISZ: elkötelezettebb a párt politikája mellett. Ez világos beszéd. De az .már nem lehet egy nyilvános vd- tadokumentum dolga, hogy tisztázza — mit is jelente­nek ezek a szavak, mitől is üresedik formálissá a KISZ- tagság, és mi lészen azok­kal a fiatalokkal, akik — különböző okokból — nem képesek a tőlük elvárt ál­dozatokat meghozni teljesít­ménycentrikus, sorsdöntő tanulóéveikben és pályájuk kezdetén. Mi lesz a „kényszerfiata- lok”-nak titulált huszonéveik végén járó és a harmincas nemzedékkel, kihez-mihez fordulhat a KISZ-ből már kiöregedőfélben lévő, de más érdekképviseleti szerve nem lévén, „bentmaradó” műsza­ki értelmiségiekkel, egész­ségügyi dolgozókkal? És egyáltalán: miért van szük­ség erre a tagságritkítási és fiatalítási hullámra az ifjú­sági mozgalomban? Honnan—hová ? — tart a KISZ? Egy hí­ján harminc esztendeje, hogy zászlót bontott a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. A konszolidáció időszakában a párt élcsapat jellegű politikai ifjúsági szervezetet hívott életre. A hatvanas évekre kialakult a (jóformán napjainkig érvé­nyes) „ha ifjúság — akkor KISZ”-jellegű, „népfrontos” ifjúsági szövetség. A hatvanas évek nemzet­közi politikai és hazai vál­tozásai, a merőben új gaz­daságirányítási rendszer megszületése újrafogalma­zásra késztette a KISZ-szel szemben támasztott — pon­tosabban addig nem támasz­tott — követelményeket. A hetvenes évek elején a még­oly fontos és értékes prog­ram sem hozhatta meg a tényleges felelősségmegosz­tást, nem jöttek létre más­fajta ifjúsági közösségek — sőt! Minden efféle kezdemé­nyezést csírájában megfoj­tott néhány formális in­tézkedés és a helyi politi­kai irányítás ellenállása. A hetvenes évek második felében már számos döntés utalt arra, hogy rendszere­sebb, fegyelmezettebb mun­ka és ennek megfelelő szá­monkérésekkel is „súlyosbí­tott” szervezeti formák jel­lemezzék a KISZ-t. így az­tán a nyolcvanas évek ele­jére nem is csoda, hogy vég­kép kiéleződtek az újabb el­lentmondások. A KISZ tevé­kenysége szenvedélyes — és olykor radikális változáso­kat követelő — viták tár­gyává vált, s a vitathatatlan eredmények mellett egyre gyakrabban kerültek szóba a kedvezőtlen jelenségek, a hiányosságok. Minden ko­rábbinál több szó esett a fiatalok előrejutásának ki- látástalanságáról, megkérdő­jeleződött a diploma érté­ke, a szellemi munka meg­becsülésének kritikájába a papír is belepirult volna, kerek-perec vélemények hangzottak el az esélykü­lönbségekről ... Lehetetlenné vált nem ész­re venni, hogy egyre több fiatal bizalma rendült meg a szervezetekben, s sokan el is fordultak minden „hiva­talos” közösségtől. Nem csekélység — eleget tenni azoknak az igényeknek, amelyeket az oly sokszínű és sokrétegű if­júság a mozgalommal szem­ben támaszt: a szövetség te­gyen meg mindent a hely­zet további romlása ellen, legyen politikus szervezet, alkosson önálló politikai erőt, kínáljon vonzó progra­mokat. A gyűlés végeztével a megválasztott KISZ-titkár már nem tágított. Bár szem­mel láthatóan az az üzem­mérnök, akinek a száján ki­csúszott a kérdés, már meg­bánta, hogy megszólalt, mert érezte, hogy idő- és energia- igényes „beszélgetést” pro­vokált ki vele. Ha nem ok- vetetlenkedik, most ő is ki­felé tolonghatna a többiek­kel, de már késő volt. Pró­bálta elkerülni a hozzá csatlakozó brigádtagok szemrehányó pillantását, akik szintén kénytelenek voltak maradni. — Ha akarsz, KISZ-tag maradsz — kezdte a köze­pén a titkár. — Ha nem akarsz, csatlakozhatsz a szakszervezet ifjúsági tago­zatához, lesz fiatalokat ak­tivizáló szervezete a Hazafi­as Népfrontnak is. Fociz­hatsz egyesületben, akkor majd a csapat színeiben éled a társadalmi életedet. A többiek csendben vol­tak. Az üzemmérnök is csak annyit mondott, hogy „Kösz”. Két perc múlva már senki nem volt a teremben. De másnap délben hatalmas transzparens várta az elő­csarnokba belépőket: A ... Megyei Építőipari Vállalat minden fiatalját szeretettel várja a KISZ-vezetőség 24- én délután 4 órakor a nagy tanácsteremben, a „Ha van kérdésed — tedd föl!” című vitadélutánjára.” Láng Zsuzsa Hovatovább azt mondhat­juk, „haza jön” a Kiváló vállalat cím és A nemzetkö­zi munkaverseny élenjáró vállalata kitüntetés a So­mogy és Zala megye ellátá­sából oroszlánrészt vállaló Balaton Élelmiszer- és Ve- gyiáru-kereskedelmi Válla­lathoz. Az előbbi címet és oklevelet az elmúlt 32 évben ugyanis most 15. alkalommal nyerték el, az utóbbinak ta­valy és az idén lettek bir­tokosai. Az elismerésekre igencsak rászolgált a Balaton Füszjért! — erről hallottunk ezt méltatták tegnap Kapos­váron, a Dorottya Szálló nagytermében azon az ünne­pi munkaértekezleten, me­lyet az említett címek odaíté­lése alkalmából rendeztek. Az ünnepségen, mely a Himnusszal kezdődött, meg­jelent dr. Spilák Ferenc bel­kereskedelmi miniszter-he­lyettes, dr. Sarudi Csaba, a megyei pártbizottság titkára, dr. Gyenesei István, a me­gyei tanács elnöke, is. A belkereskedelmi mi­niszter-helyettes adta át Dé­vényi Zoltán igazgatónak a Belkereskedelmi Minisztéri­um és a KPVDSZ által ado­mányozott Kiváló vállalat cí­met tanúsító oklevelet és A nemzetközi munkaverseny élenjáró vállalata kitüntetést. A vállalat dolgozóit és veze­tőit köszöntve hangsúlyozta: — Az ellátásban és annak megszervezésében kiemelke­dő, példamutató munkát vé­gez a Balaton. Füszért. A szé­les körű. szocialista munka­verseny, mely tavaly az MSZMP XIII. kongresszusa és hazánk felszabadulása 40. évfordulója tiszteletére a vállalat raktárházai és fiók­jai között kibontakozott, a Az anyagbeszerző az az emlber, akit mindenki szid. A kaposvári autójavító vál­lalatnál például szidja a szerelő,, mert nem érti, miért kelfl. egy hiányzó al­katrész miatt naphosszat csípőre tett kézzel álldogál­nia, és szidja az elromlott autó tulajdonosa, mert nem hiszi el, hogy éppen ez a kis micsoda hiányzik a rak­tárból, amire neki szüksége lenne. Szerelem János anyaggaz­dász némi keserűséggel mondja ezt, majd belefog szerteágazó feladatainak fel­sorolásába. Két anyagbeszer­ző segíti a munkáját, és hogy jól dolgoznak, azt bizo­nyítja, hogy egyik sincs a telepen. — A jó anyagbeszerző, ha kidobják az ajtón, bemegy az ablakon. Ha hagynánk magunkat lerázni, üresen áll­na a raktár, a szerelők meg két műszakban ultizhatnának a műhelyekben. Három vál­lalat — az Autótechnika, a korábbiakhoz méltó eredmé­nyeket hozott 1985-ben is. Köszönet illeti azokat, akik­nek részük volt a sikerben. Az országos elismerést a vállalati közösségek nevében Dévényi Zoltán köszönte meg. Elmondta: a VI. ötéves terv időszakában átalakultak a kereskedelmi módszerek és formák, a célok teljesítéséhez a korábbinál nehezebb felté­teleknek kellett megfelelni, így is 24,5 milliárd forint ér­tékű árut értékesítettek öt év alatt, csaknem 400 milliós nyereséget értek el, nőtt a dolgozók keresete, s a kíná­latot úgy is szélesítették, hogy több mint 2,5 millió dol­lár értékű árucserét bonyo­lítottak le. Javultak a dol­gozók munkakörülményei, bővült a partnerek köre, kor­szerűbbé vált a munka- és üzemszervezés. Elismerően szóltak a vál­lalat tevékenységéről a szom­szédos Zalából érkezett ven­Mobil és az Autóker — hi­vatott ellátni alkatrésszel az ország több mint száz autó­javító vállalatát. Havonta küldjük fel az igényünket, ott számítógép dolgozza fel, oszt-szoroz, azután kapunk két listát. Egy hosszút, ame­lyen azt sorolják fel, mit nem kapunk, s egy rövideb- bet, hogy mit és mikor ve­hetünk át. Másfél méterny a lista, melyet az okos számítógép udvariasan és pironkodás nélkül összeírt. Egy-két adat belőle: 200 darab keréktő- csavar helyett három dara­bot adnak, ötezer fékpofa­szegecs helyett 13-at lehet el­vinni. Pár forintos alkatrész­ről van szó, s a tizenhárom daraib éppen egy fékpofa ja­vítására elég. A többi hetet más forrásból származó sze­gecsekkel kell újjávarázsolni. — És itt van a gubanc — mondja az anyaggazdász. — Elhozzuk Pestről vagy a pé­csi körzeti raktárból azt, amit kapunk, még meg is dégek is. Dr. Gyenesei István, a megyei pártbizottság és a megyei tanács véleményét tolmácsolva gratulált a Bala­ton Füszért sikeréhez: — Az eddigi elismerések folyama­tos fejlődést tanúsítanak. Egyike a vállalat legfőbb eré­nyeinek az a példás kapcso­lattartás, amely nélkül alig­ha érhettek volna el tartósan jó eredményeket — mondta a megyei tanács elnöke. — Azért, hogy a két megye igé­nyeit a lehető legjobban ki­elégítsék, bátran vállalkoznak útkeresésre, s ez a munka — nem volt. hiábavaló. Kezde­ményező készség, igényesség jellemzi a vezetőket, s őket segítik a feladatukat értő és a megoldást segítő dolgo­zók mindkét megyében. A tegnapi ünnepségen dr. Spilák Ferenc miniszterhe­lyettes Kiváló munkáért, dr. Varga István, a KPVDSZ osztályvezetője szakszerve­zeti kitüntetéseket adott át. Dévényi Zoltán a vállalat köszönjük szépen, aztán nya­kunkba vesszük a kiskeres­kedéseket. Természetesen kapunk szegecset, fogyasztói áron, ami 20 százalékkal ma­gasabb, mint a nagykereske­delmi ár. Egyenes következ­mény, hogy drágul a javítás, kevesebb lesz az ügyfél. Az­után a másik érthetetlen do­log. Egyre több társulás jön létre alkatrészraktárak létre­hozására. Itt általában min­den kapható, de míg egy IFA kocsiszekrény az Autó- kernél 90 ezer, ezekben a raktárakban 120 ezer forint. S hogy mit mond az a meg­rendelő, akinek ezt vagyunk kénytelenek beépíteni a ha­szonjárművébe, azt nem részletezem. A hallottak után nem na­gyon értem, hogy ugyanaz az Autóker, amelyik nem ad al­katrészt a javítóüzemnek, mi­ért ad egy másik raktárnak? Ez a közbeiktatás csak arra jó, hogy megnöveljék az ára­kat, amiből se ennek, se an­nak nincs haszna. kiváló dolgozóit köszöntötte, nyugdíjasokat búcsúztatott. Ezúttal először adták át a vállalatnál tavaly alapított Alkotói díjat Farkas Ferenc- nének, a zalaegerszegi rak­tárház főkönyvelőjének és Endre Istvánnak, a vállalat gazdaisági igazgatóhelyet­tesének, Nívódíjat Holczer Jenő, a nagykanizsai raktár­ház főkönyvelője és Hajdú György, a kaposvári raktár­ház igazgatója kapott. A munkaversenyben ki­emelkedő eredményt elért zalaegerszegi raktárház Kongresszusi zászlót és Ki­váló raktárház, a nagykani­zsai raktárház Kiváló rak­tárház címet, a barcsi fiók dicsérő oklevelet kapott. A kitüntetett dolgozók és kö­zösségek nevében Kozma István, a zalaegerszegi rak­tárház igazgatója mondott köszönetét az elismerésért. Az ünnepi munkaértekez­let az Internacionáléval ért véget. — Rákényszerítenek ben­nünket, hogy raktárkészletre dolgozzunk — folytatja az anyaggazdász —, ezt pedig csak a forgóalapunk terhére tehetjük. Mi az általános szervizszükségletet tudjuk csak megtervezni, drágább alkatrészeket nem tárolha­tunk. Aztán bejön az ügy­fél valamilyen egyedi prob­lémával, persze ilyen alkat­rész nincs a raktáron. Mond­juk, jöjjön vissza két nap múlva. Nyakunkba vesszük az orzágot, megszerezzük, az ügyfél meg nem jön, mert talált egy maszekot vagy va­lami más- megoldást. Külön izgalmat jelentenek a garan­ciális javítások. A törvény szerint, ha hatvan napon be­lül nem tudjuk elvégezni, akkor cserélni kell a gép­járműveket, senkit sem érde­kel, hogy nincs hozzá alkat­rész. Kötéltánc a mi mun­kánk, az idegek harca. Jó kapcsolatokat alakítottunk ki a különböző raktárokkal, el­látó egységekkel s ezek a kölcsönös segítségen alapuló . barátságok teszik lehetővé, hogy ha feszült légkörben is, de dolgozni tudunk. — Mi lenne hát a megol­dás? — A három ellátó vállalat monopolhelyzetének meg­szüntetése. Ezt azonban csak központi rendelkezésekkel lehetne elérni. Mi, a kis ja­vítóbázisok elégedetlenke­dünk, de ha az Autókért kér­dezik, ők is azt mondják, kész bolondok háza ez az egész. A számítógép okos masina, de esze nincs. Ad­dig oszt, szoroz, amíg a kód- «zárnak engedik. Hiánycikk volt például a Lada vezér- műtengely. Égen-földön nincs, mondták, aztán az anyagbeszerző fölment Pest­re, s vett húsz darabot. Rak­tárból. Sokat segítene, ha olyan számítógépek működ­hetnének a javítószervizek­ben, amelyek képesek „egy­mással is beszélgetni”. Ezzel csökkenthető lenne a möbili- zálatlan készlet. Mindez azonban a jövő zenéje. Egye­lőre marad az „ajtón ki, ab­lakon be” módszer. Rlie Agnes Elkészült az új üzemcsarnok tekereselömühelye o Finom­mechanikai Vállalat 3. sz. gyárában. A GTT mikrohullámú tévéközvetitő láncok tekercsei készülnek. 200 különféle mé­retű tekercset tudnak késziteni. A közeljövőben elkészül az új impregnáló műhely, ami lehetővé teszi komplett teker­csek elkészítését is. KÉT TŰZ KÖZÖTT

Next

/
Thumbnails
Contents