Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-25 / 96. szám
1986. április 24., csütörtök Somogyi Néplap 3 Kovács József, a megyei párbi- zottiság párt- és tömegszervezati o.sztál y árnak vezetője Takács Józsefné Sasvári Teodóra, a Nagyatádi Konzervgyár dolgozója Héjjas Károly, a MÁV kaposvár csomóponti pártbizottság vb-tagja Ifj. Király István, a somogysámso- ni tsz műhelyfőnöke, a megyei pártbizottság tagja Takács Csaba, a mezőgazdasági főiskola harmadéves hallgatója A fiatalok útja a pártba Kerek* asztal Fontos politikai érdek, hogy a párt soraiban minden társadalmi osztály és réteg megfelelő arányban legyen képviselve. A helyes arányok megtartása nehéz, több követelmény összhangját kivánó feladat. A párt ereje és önmegújitó képessége szempontjából különösen meghatározó, hogy sikerül-e megnyerni és kommunistává nevelni a munkában, és közéletben példamutató, társadalmi céljaink iránt elkötelezett munkásokat és fiatalokat. Melyek a munkások és a fiatalok párttaggá nevelésének gondjai és feladatai? Kerek- asztal-beszélgetésünk résztvevői voltak: Kovács József, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője, Takács Józsefné Sasvári Teodóra, a Nagyatádi Konzervgyár üzemi KISZ-bizottságának tagja, Héjjas Károly, a MÁV kaposvári csomóponti párt-vb tagja, a pártépitési munkabizottság vezetője, ifj. Király István, a somogysámsoni termelőszövetkezet mühelyfönöke, a megyei pártbizottság tagja, valamint Takács Csaba, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola harmadéves hallgatója. Szerkesztőségünket Biró Ferenc képviselte. SZERKESZTŐSÉG: A fiatolok és a munkások tagfelvétele különösen az utóbbi 'tíz évben hangsúlyos feladat lett . . . HÉJJAS KÁROLY: — Az elmúlt időszakban folyamatosan nőttek a tagfelvétellel kapcsolatos követelmények. A pártnak nem elsősorban létszámát kell növelni, hanem munkájának, tagösszetételének minőségi jellemzőit. A magasabb követelmények sok embert visszatartottak attól — elsősorban a munkások és a fiatalok körében —, hogy kérjék tagfelvételüket. Olyan embereket is, akik munkájuk és magatartásuk alapján méltóak lettek volna a párttagságra. Látni kell azt is, hogy az önképzés, a közéleti és társadalmi munka iránti igény az utóbbi években egyre gyakrabban ütközött az anyagi gyarapodás érdekével. S itt nemcsak a túlzott anyagiasságról van szó, hanem a jogos igények kielégítését szolgáló — a szabadidő nagy részét lekötő — erőfeszítésekről is. Sok más tényező befolyásolja, hogy például a fiatalítás nagyobb hangsúlyt kap. Ilyen, hogy míg a 70-es évek végéig a pártépítés népesebb korosztályokra alapozhatott, ma kisebb létszámú nemzedékből kell biztosítani az utánpótlást. Tehát viszonylag kevesebb fiatal közül magasabb követelmények alapján kell annyit kiválasztani, hogy ellensúlyozzuk a párttagság öregedését, elhalását. Ez a korábbiaknál nehezebb feladat. Mindezek ellenére úgy tapasztalom: ahol az alapszervezetek betöltik hivatásukat, ahol a kommunisták példát mutatnak, s ahol minden párttag kötelességének érzi az utánpótlás nevelését, ott eleget tudnak tenni a követelményeknek. KOVÁCS JÓZSEF: — A pártépítés arányossága és tervszerűsége, a munkások és fiatalok megnyerése mindig fontos feladata volt a pártnak. Tény ugyanakkor, hogy — részben az előbb említett okok miatt — az elmúlt időszakban általában csökkent a közéleti munka presztízse, a párttagsági kötelezettségvállalás iránti készség is. A megoldás szempontjából e tény megállapításánál fontosabbnak érzem, hogy a pártszervezetek egy részének tevékenysége nem elég vonzó a munkások és a fiatalok számára. Sokan vannak köztük, akik egyes helyi rossz példák alapján a párthoz való tartozást valamiféle formaságnak érzik. Nemegyszer hiányoznak a vonzó példák, amelyek arról győznék meg őket, hogy a pártban nagyobb cselekvési teret kapnának: hogy ott hatni tudó közösségbe kerülnének. A munkások és a fiatalok vélt érdekek és „mellékszempontok” nélkül közelednek a párthoz, de csak akkor, ha valóban érzik annak kisugárzó erejét, ha látják a közösségi munka értelmét. IFJ. KIRÁLY ISTVÁN: — A gazdasági követelmények növekedése miatt a termelés irányításában is szükség- szerű a nemzedékváltás. A vezetői utánpótlás egyik forrása a legrátermettebb munkások és fiatalok. A párt is ezekre a rétegekre kíván fokozottabban építeni. SZERKESZTŐSÉG: — Olykor mintha egyénenként is eltérőek volnának a leendő párttagok elé állított követelmények. Előfordul, hogy a párthoz meggyőződésből közeledőket utasítanak el. miközben másoknál az életkor vagy á munkaköri besorolás az „érdem”. KOVÁCS JÓZSEF: — Nyilvánvaló, hogy pusztán a kor vagy a fizikai dolgozói besorolás senkit sem tesz alkalmassá a párttagságra. Más kérdés, hogy nem ie- het minden tekintetben azonos mércét állítani a munkás vagy az értelmiségi elé. Mindenkinek a maga területén kell bizonyítani helytállásával, emberi példamutatásával. Engem inkább az foglalkoztat, hogy az új tagok fölvételekor sok helyen nagyobb követelményeket állítanak, mint a pártban levők elé. Elsősorban itt kellene egységessé tenni a mércét. Egy 18—20 éves fiataltól például nem szabad elvárni, hogy a pártba való belépésekor politikai szempontból is képzett, meggyő- ződéses kommunista legyen: hogy olyan követelményeknek feleljen meg, amelyeknek azok sem mindig tudnak eleget tenni, akik a fölvételéről döntenek. TAKÁCS JÓZSEFNÉ: — Gyárunkban megfelelő arányban kerülnek a pártba a munkások és a fiatalok. Tapasztalható azonban, hogy például az alkalmazott felvételét sokkal több fontolgatás előzi meg, mint a munkásfiatalét. A mi alapszervezetünkbe tavaly nem sikerült új tagot fölvennünk. A jelöltek különféle családi és egyéb okokból alkalmatlanoknak bizonyultak, a követelményekből pedig nem akartunk engedni csupán azért, hogy többen legyünk. SZERKESZTŐSÉG: Sokan i— 'bár elismerik, hogy a munkásosztály pártjában nem csökkenhet a Imun- kások aránya >— túlzottnak érzik a statisztikai jmegkö- téseket. i4 \XIIÍ. kongresszus határozottan állást foglalt a merev statisztikai normákkal szemben, a helyes elv azonban még nem mindenütt érvényesül \a gyakorlat- ban. KOVÁCS JÓZSEF: — A megyei párt-vb e témáról tárgyalva hangsúlyozta, hogy nem mindenáron a százalékos arány tartása a cél, hanem a pártépítéssel kapcsolatos politikai munka javítása. A legfontosabb, hogy az arra méltó és alkalmas emberek kerüljenek a pártba, figyelve természetesen arra, hogy köztük többségben legyenek a munkások, illetve a fiatalok. Sajnos, valóban lassú a szemlélet- váltás e tekintetben. Sok bizonytalankodás van a helyi irányító pártszervek ezzel kapcsolatos munkájában. Az évek végén nemegyszer tapasztalható kapkodás és beavatkozás az alapszervezetek életébe, közben elsikkad a tervszerű politikai munka. Mindenekelőtt azt kell végiggondolni, hogy mit jelent az alkalmasság, s melyek ennek a politikai ismérvei. A pártépítésnek a kiválasztás és a fölkészítés a gyenge pontjai. Ha ezek figyelembevétele valóban átgondolt és folyamatos volna, ha a pártszervezetekben jól ismernék azokat az embereket, akikre építeni lehet, nem lenne szükség „tűzoltó” beavatkozásokra. Végül is a statisztikai szemléletnek nincs létjogosultsága. SZERKESZTŐSÉG,Saját alapszervezetükben ho- gyan készítik föl a ■■ leendő párttagokat? IFJ. KIRÁLY ISTVÁN: — Nálunk, a somogyzsitfai 2-es számú tsz-pártszervezetben elsősorban a szocialista brigádokban dolgozó kommunistákra bízzuk a szóba jöhető dolgozók figyelemmel kísérését, mert a napi munka során ők ismerik meg legjobban társaikat. Később, javaslatuk alapján, közösen döntjük el, kire számíthatunk. Az előkészítés során a személyes beszélgetések mellett meghívjuk a jelölteket taggyűléseinkre, sőt feladatokat is kapnak. TAKÁCS JÓZSEFNÉ: — Gyárunkban a kommunisták mellett a KISZ-vezetőség és a közvetlen munkahelyi vezetők véleményét is kérjük. Így megalapozottabbá válik az ajánlás. Ugyancsak fontos a családi környezet megismerése. Nemegyszer tapasztalható felnőttkorban is a családi nevelés hatása. Volt olyan fiatal munkatársunk, aki szeretett volna párttag lenni, de visszalépett, mert szülei ebben az esetben az anyagi támogatás megvonásával fenyegették. Nekem a szüleim is kommunisták voltak, 'így tudatosan kértem fölvételemet a pártba. Nem vagyok azonban meggyőződve arról, hogy a párttag szülők példája és családi körben elmondott véleménye mindig a párthoz közelítené a fiatalokat. Hogyan érvényesülhet a kommunista példamutatás és felelősségtudat a munkahelyen, ha a családban se mindig hat... ? TAKÁCS CSABA: —.Korábban elég nagy volt a bizonytalanság a hallgatókban. A diákok azt sem tudták, hogyan történik a fölvétel, kihez fordulhatnak. A KISZ sem állt a helyzet magaslatán. Az utóbbi egy—másfél évben nemcsak az ezzel kapcsolatos tájékoztatás javult, hanem a tagfelvételi munka is tervszerűbb és körültekintőbb lett. Az előkészítés például nem szűkül le egyszeri formális beszélgetésre. A jelölttel állandó kapcsolatot tartanak kommunista diáktársai és tanárai. A nálunk működő oktatói-kutatói alapszervezet tevékenysége tartalmas és sokszínű. A kialakuló vitákban, a marxizmus tantárgyaiban sok hasznosítható ismeretet szerzünk. SZERKESZTŐSÉG: — A főiskolásoknak van-e valós képük a párt belső életéről? " TAKÁCS CSABA: — A tudományos szocializmus előadásokon valamennyien megismertük a pártélet főbb kérdéseit. Emellett édesapámmal is sokat beszélgettem erről, aki szintén kommunista. Tény, hogy az úttörőélettel és a KISZ-szel kapcsolatban sok gyerekben — okkal vagy ok nélkül — előítéletek élnek. Mindez azonban nem hat ki a párttal kapcsolatos elképzeléseikre. Vannak a közösségi munkában példamutató gyerekek, akiknek azonban gyengébb a tanulmányi eredményük. Rossz beidegződésnek tartom, ha őket nem veszik fel a pártba, mondván, hogy majd a gazdaságban, ahol elheLyezkednek, úgyis bekerülhetnek. Ott ugyanis már mint főiskolai végzettségű emberek javítják a statisztikát. .. KOVÁCS JÓZSEF: — A fiatalok egy részének nincs valós képe a pártról. Ennek az az oka, hogy a pártszervezet életét helyenként valamiféle titokzatosság lengi körül. A kommunisták egy kicsit bezárkóznak a maguk körébe. A pártonkívüliek nemcsak azt nem tudják meg, hogyan foglaltak állást a taggyűlésen az egész közösséget érintő kérdésekben, hanem olykor még azt sem, hogy munkatársaik közül ki a párttag. A nyitottság jobban szolgálná a pártélet megismerését. SZERKESZTŐSÉG: — Néha olyan embereknél is ; tapasztaiható a pártba való belépéssel kapcsolatos tartózkodás, akik egyébként elfőgadják és támogatják a párt politikáját, azonosulnak céljaival. Kijelentik azonban, hogy a munkahelyükön működő alapszervezetet nem látják eléggé vonzó közösségnek... KOVÁCS JÓZSEF: — Szinte kitapintható az összefüggés az alapszervezet tevékenységének színvonala, kisugárzó hatása és a pártépítés eredményessége között. Az egyes alapszervezetek közösségi életében és tartalmi munkájában nagy különbségek vannak. HÉJJAS KÁROLY: — A rossz közösség nemhogy a kívülállókat, de az alapszervezet tagjait sem vonzza. Ilyen helyen formálisak a taggyűlések, nincs hozzászólás, vita. Ritka az olyan alapszervezet, amelynek valamennyi tagja vitakész, közösségi ember. Mindenütt vannak azonban úgynevezett „húzó” emberek, akiknek a példája kedvezően befolyásolja az aktivitást. IFJ. KIRÁLY ISTVÁN: — Hogy tartalmasak-e a taggyűlések, ez függ a téma megválasztásától, ám attól is, hogy a kommunisták érzékelik-e: ha véleményt mondanak, vitatkoznak, annak folytatása és hatása is lesz. SZERKESZTŐSÉG: — A közösségi célokkl azonosulni tudó önzetlenség mellett más- fajta „minták" is hatnak. A torz társadalmi jelenségekre különösen a fiatalok reagálnak érzékenyen. Tudnak-e meggyőző választ adni kér- déseikre a kommunisták? TAKÁCS CSABA: — A dilemmák nagy része a tanult szocializmuskép és a valóság helyenkénti különbözőségéből fakad. Tanáraink és a taggyűlési előadók is megpróbálnak választ adni kérdéseinkre, de ez nem mindig meggyőző. Pedig a fiatalok kritikusan reagálnak az általánosságokra, a frázisokra. KOVÁCS JÓZSEF: —Sajnos, nincsenek a fejlődés valamennyi új kérdésére ideológiai szempontból is megalapozott, kész válaszaink. Más dolog, hogy egyes kommunistáink az elfogadott, helyes elvek mellett sem állnak- ki mindig határozottan. HÉJJAS KÁROLY: — A legtöbb bizonytalanságot a szocialista értékrenddel kapcsolatban tapasztalom. Aki úgy teszi fel a kérdést: „mi éri meg jobban, hogy belépjek a pártba vagy géemkáz- zak”, azzal a pártépítés szempontjából aligha számolhatunk. Ugyanakkor tény, hogy az emberek az Igényeiknek megfelelő életszínvonalat csak egyre több szabadidős munkával tudják elérni. A nagyobb lekötöttség pedig óhatatlanul a társadalmi tevékenység rovására m^gy. Máris tapasztalható egyfajta értékrendtorzulás, amit még idejében ellensúlyozni kell. Elsősorban a közéletben dolgozók nagyobb megbecsülésével. Jobban észre kell venni a közösségért tevőket, és példaként állítani a többiek elé. Nagyobb rangot kell kapnia az erkölcsi elismerésnek. KOVÁCS JÓZSEF: — Addig már eljutottunk, hogy látjuk a pártépítés gyengeségeit. Most a megoldás módszereit keU megtalálnunk. Az egyik kétségkívül a gazdaság pártirányításának tartalmasabbá tétele a helyi szinteken is. Csak így érhető el, hogy a párttagság érezze: válóban részese a politika alakításának. Ugyancsak kulcskérdés, hogy a kommunista közösségek mindinkább emberi, elvtársi közösségekké váljanak. Olyan közösségekké, amelyekbe tartozni jó, ahol az egyén úgy érezheti, hogy együtt többek, mint külön-külön. S hogy szavuknak, tetteiknek nemcsak a végrehajtásban, hanem a politika alakításában is nagyobb súlyuk van.
