Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-23 / 94. szám

1986. április 22., kedd Somogyi Néplap 3 Lenin születésnapján Gondolkodónak, politikus­nak, államalapítónak egy­aránt aránylag fiatalon, öt­vennégy éves korában halt meg. Ma, születésének száz­tizenhatodik évfordulóján mégis élőbb s fiatalabb, mint bármikor ifjú korában. Min­dig pontosan tudta, mi a te­endő. Hogy mit kell tenni, hogy mit tegyünk — Sto gyeláty? a többféleképp for­dítható címmel, ezzel az adott pillanatban kristályéle­sen egyértelmű művel kife­jezve. Aki évtizedek távolából „szentírásként” olvassa Le­nint, kiragadott idézetekkel mindent igazolhat. És mind­ennek az ellenkezőjét is. Tizenhét februárjától októ­berig a központi bizottság­ban vagy tízszer leszavaz­ták: elvtársai nem mindig s mindjárt tudták követni: ren­geteget kellett vitáznia leg­közvetlenebb munkatársai­val is. S nem értették há­rom év múlva az éhező, ki­vérzett s lerongyolódott or­szágban, mit akar ezzel az új közgazdasági politikával (NÉP), miért akarja vele fel­cserélni az igazságosan egyenlő hadikommunista el­osztást, mit akar ezzel a ka­pitalista-gyanús paraszti ér­dekeltséggel. „Balról” támadták ter­mészetesen, ákik forradalimá- ra'bbak akartak lenni — ná­la; a tanítványai támadták, akik tőle tanulták meg, hogy a magán parasztgazdaság naponta szüli a kapitaliz­must. .. Hát iákkor melyik Leninnek volt s van igaza? Annak-e, aki a legszigorúb­ban megrója Zinovjevet és Kámenyevet, amikor fontos titkokat fecsegnek ki a saj­tóban i(s ezzel megkönnyítik Kerenszkij dolgát), vagy annak a Leninnek, aki há­rom évi kormányfői tapasz­talatok birtokában a nyil­vánosságot veti be legfőbb fegyverül a gyűlölt bürok­rácia ellen, a tehetetlenség ellen, a „piszkos huzavonák kulisszák mögötti eltussolá- sa” ellen. Hat és fél éve volt rá (ab­ból is kettő súlyos betegen), hogy az emberi történelem legnagyobb sorsfordulatát végbevigye az a mozgalom, az a párt, az a nép, ame­lyet ő készített fel erre s ő vezetett. Előtte három évti­zedig készült erre a feladat­ra, erre a lehetőségre. Ké­szült illegális találkozókon, börtönben, szibériai szám­űzetésben, ügyvédként és új­ságíróként, London, Párizs, Zürich könyvtáraiban, pa­rasztoktól és munkásoktól tanulva és milliókat tanítva, tömegeket mozgósítva a kel­lemetlenül éles, raccsoló hangján, mégis ellenállhatat­lan vonzerővel. Hazájában halálos ítélet várta volna a forradalom győzelme előtt: utána merényleteket kísérel­tek meg ellene. Eszméit, mű­vét azonban már nem lehe­tett — s már soha nem lehet — elpusztítani. Pedig ölik eszméit a világ­ban naponta azóta is eleget. Azzal, hogy ma már, a hu­szadik század vége felé — úgymond — „érvényét veszí­tette” tanítása. Hogy a szá­zadfordulón, a tízes—húszas években, az első háborúban s a nagy forradalomban még „érvényes volt”, de ma már nem az. Azzal, hogy kora gyermeke volt, kora szellem­óriása, de — úgymond — nem a mi korunké. Azzal, hogy az általa-vele létrejött létező szocializmus, a tőle el­indult nemzetközi mozgalom — úgymond — „kimerítette fejlődési lehetőségeit". Kimerítette volna? Nevet­séges. Akkor honnan az erő, a belső energia az általa ala­pított párt szüntelen megúju­lásához? Honnan a frisses­ség az olyan politikai és er­kölcsi megifjodáshoz, ami­lyennek — nem először — a jelen időszakban is tanúi lehetünk? Honnan ez a len­dület az ő gaadiaságfejlesztés- gyorsítási programjához, honnan ez a hatalmas ener­giájú kezdősebesség, amely kétségtelenül kiszámíthatóvá teszi a további magasabb sebességfokozatokat, mint egy űrrakétáét a felemelke­dés pillanatában ? Honnan ez a bátor éis elfogulatlan Karban­tartás Vége felé tart az évi karbantartás a kapos­vári Nagymai ómban. Az egy hónapig tartó mun­kával szeretnék elérni, hogy az üzem folyama­tosan, zökkenőmentesen dolgozhasson. Teljesen szétszedik a szitákat és az őrlőberendezéseket; az elhasználódott fa, fém és műanyag beren­dezéseket újakra cseré­lik. A felújítást saját szakembereik végzik. Fotó: Makai Károly kritika és önkritika, amely így, ilyen lenini éles tekin­tettel tud szembenézni min­den elöregedett módszerrel, évek-évtizedek minden meg- kövesült lerakódásával, min­den tespedéssel, bürokratiz­mussal, korrupcióval, konzer- vatizmussal'? Honnan a póz- talan, egyszerű, emberközeli lenini stílus reneszánsza, a nyílt és egyenes beszéd, hon­nan minden álünnepélyesség és dagály száműzése egy fu­vallattal? Nem, nincs ebben semmi meglepő: a lenini örök­ség ugyanolyan eleven, mint bármikor. A Téli Palota ostroma éj­jel két óra után pár perccel fejeződött be. Lenin, aki a megelőző naapokban semmit sem pihent, csendben, hogy senkit ne zavarjon, írni kez­dett. A békedekrétumot szö- vegezte. Amelyet másnap a szovjetek kongresszusa elfo­gadott. Ez volt az első szo­cialista állam első szava a világhoz. E tárgyban ezzel a céllal — napjainkig és to­vább — messze nem az utol­só. Ami a távoli jövőt illeti, sokan álmodozónak tartották, s gondolják ma is. Öt, a leg­realistább tervezőt, a legpre­cízebb társadalomtudóst, sta­tisztikai adatok legaggályo­sabb ellenőrét, makacs té­nyek legmakacsabb számba- vevőjét. Álmodozó? Tény — Krupszkájátiól tudjuk —, hogy álmában gyakorta be­szélt. Ez veszélybe is sodor­hatta. Amikor a cárizmus bukásának hírére Zürichből azonnal haza akart utazni a világháborús Európán ke­resztül, vad, fantasztikus öt­leteket ötölt ki. Például, hogy svéd útlevéllel (persze hamissal) megy, s hogy gyen­ge svéd nyelvtudása miatt ne lepleződjélk le, majd né­mának tetteti magát. Csak­hogy ... — vetették el a bi­zarr tervet — mi lesz. ha ál­mában megszólal? Mert álmában sem tudott hazudni. Álmodva is az iga­zat mondta. Koncz István Mai kommentárunk A versenytárgyalások tisztaságáért Import- helyettesítő vegyi cikkek Az Egyesült Vegyiművek az idén tovább bővíti im­portot helyettesítő termékei­nek választékát. A vállalat­nál évente mintegy 90 ezer tonna terméket, közöttük egyedüli hazai gyártóként különféle oldószereket, lá­gyítókat, műgyantákat és ipari segédanyagokat készí­tenek. Vegyi cikkeik a pvc- feldolgozás, a festék-, a bőr-, a textil- és a papír- gyártás nélkülözhetetlen se­géd és adalékanyagai, ame­lyek előállításával évente csaknem 50 millió dollár ér­tékű külföldi anyag beszer­zésétől mentesítik felhaszná­lóikat. Vegyi anyagaik kínálatát mindig a hazai felhaszná­lókkal együttműködve bőví­tik; mire a vállalatok kifej­lesztik új termékeiket, vagy bevezetnek egy-egy korsze­rűbb gyártási eljárást, ad­digra a vegyiművekben el­készülnek az ezek gyártásá­hoz, illetve alkalmazáséihoz szükséges új szereket is. Idei egyik legjelentősebb feladatuk olyan gépi moso­gatószerek kifejlesztése, •amelyekkel a pápai Elek- thenmax Vállalatnál most még csak fejlesztés alatt lé­vő nagy teljesítményű mo­sogatógépek működhetnek majd. Ugyancsak a gépi mosogatószerek hazai gyár­tásának bevezetésiét kérte a vállalattól a Skála, amely a jövőben külföldi háztartási mosogatógépekkel kívánj a bővíteni választékát. Építési beruházások ver­senytárgyalásai ... 1982 óta beszélhetünk erről a vállal­kozási rendszerről, s most kezdeményezőként a Somogy Megyei NEB a baranyai és a tolnai népi ellenőrzési bi­zottságokkal karöltve arra kíváncsi, mennyire vált be ez a kezdeményezés. Négy évvel ezelőtt az ÉVM azzal bocsátotta útjá­ra ezt az új formát, hogy e rendszer fokozza az építő­ipar vállalkozói jellegét, eny­hítse a feszültségeket az építési piacon — segítse a kereslet-kínálat kedvező ala­kulását, a beruházások haté­kony megvalósulását. Főként a kivitelezési idő és a költ­ségek csökkentése legyen szem előtt. Ez az elgondolás papíron jól hangzott, s miután a két­millió forint fölötti vagy ál­lami pénzből megvalósuló beruházások az építések nagy hányadát jelentették — az elképzelés megoldhatónak látszott. Milyen hibák jelentkeztek mégis, amelyek a NEB figyel­mét erre a területre irányí­tották. Többek közt az, hogy a vállalatok kezdetben — él­ve a rendszer kidolgozatlan­ságával — egyszerűen nem vettek részt a versenytár­gyaláson, vagy egymás közt döntötték el, hogy ki kapja a beruházást. Később, amikor már olajozottan működött a gépezet, akkor is ritkán ala­kult ki igazán éles vetélke­dés. Aki meg akart szerezni egy beruházást, az meghall­gatta a vetélkedő partnere­ket, majd a legrövidebb időt ígérve, a legkevesebb pén­zért elvállalta a kivitelezést. A többi vállalat ezt kezdet­ben nem értette, de hamar megtanulta a játékszabályo­kat. Hogyan lehet olcsón és a legrövidebb idő alatt épít­kezni? Ügy, hogy időközben pótlólagos költségeket lehet kijelölni és a határidőket is módosítani szabad. így aztán a beruházás nem lett se ol­csó, se rövid határidejű. Er­re mindhárom megye népi ellenőrei jó néhány példái tudtak sorolni az egyeztető tárgyalásokon. Mit vizsgálnak a NEB tag­jai? Egyrészt a három me­gye állami építőipari beru­házásának háromnegyedét, konkrétan pedig a megbízó­kat, lebonyolítókat, kivitele­zőket. Tájékozódnak a Ma­gyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságánál, az Állami Fejlesztési Banknál és a me­gyei tanács tervosztályánál. A vizsgálatok két hete kez­dődtek, s az összefoglaló je­lentést a megyei NEB júli­usi ülésén hallhatjuk. B. J A FIÓKVEZETŐ MINDIG POLITIZÁL A nem nagy, mégis ott­honos iroda ablakán keresz­tül Nagyatád forgalmas köz­pontja látszik. Del-Fabró Ede, a Magyar Nemzeti Bank nagyatádi fiókjának vezetője odalép a könyvek­kel teli szekrényhez, s meg­keres egy adatot. — Harmincnégy éve va­gyok a szakmában, har­minchárom évet töltöttem eddig a banknál. — Gondolom, hogy sok lépcsőfokot végig kellett járnia. Del-Fabró Ede cigarettára gyújt. — Ez valóban így van. 1953 nyarán lettem előadó, négy évvel később csoport- vezető és fiókvezető-helyet­tes. Azután 1975 márciusá­ban kineveztek fiókvezető­nek. Közben nagyon sokat tanultam. Ha jól számolom, akkor tizennyolc évig. A közgazdasági szakközépis­kola után kezdtem az esti egyetemet és a mérlegképes könyvelőit. Azután üzem­gazdász oklevelet szereztem a pénzügyi és számviteli fő­iskolán. S még vállalkoztam a szakosítóra ' is, politikai gazdaságtan szakosként. Hát bizony a munka és a család mellett nem volt könnyű . .. A feleségem a postán dol­gozik és van két felnőtt fiam. Mosolyogva nézett rám. majd így folytatta: — Ugye, ez egy szokvá­nyos életpálya. Tulajdon­képpen kisebb-nagyobb mértékben mindenkiről el­mondható, hogy dolgozott, tanult. Persze itt volt még az a sok szakmai tanfolyam is, ami szükséges a munka minőségi ellátásához. Elismert propagandista a munkahelyén és a városban* is. Mégpedig csaknem két és fél évtizede. A szakszer­vezetben kezdte, majd a pártalapszervezetben foly­tatta. Időnként tanított a marxista—leninista esti kö­zépiskolában, tartott elő­adást az esti egyetemen. — Nehezebb-e ma a pro­pagandista dolga? — Föltétlenül. Az élet ugyanis megköveteli, hogy válaszoljunk az emberek kérdéseire. S ez nemegyszer bizony nem könnyű. A pro­pagandistának lépést keli tartania az élettel. Ma bo­nyolultabb a politikai, a népgazdasági helyzet, s ezt naprakészen ismernünk kell. Éppen ezért több irányú fel­készülésre van szükség, hoz­zá kell olvasni az anyag­hoz. Szerencsére bőven el­látnak bennünket kiegészítő anyaggal. Itt folyamatosan kell az ismereteket szinten tartani, mert másképp nem megy az oktatás. Általában a gazdaságpolitikai témájú könyveket gyűjtöm, azon­kívül kivágom a fontosabb cikkeket. Megnézem az olyan tévéműsorokat, mint a Kockázat. Ezek segítenek az eligazodásban, a társa­dalmi fejlődésünk időszerű kérdései itteni tanfolyamá­ra járók meggyőzésében. Persze foglalkoztunk már nemzetközi témájú kérdé­sekkel is. Mindig figyelem­be vesszük a bankfiók dol­gozóinak érdeklődését. — Mit hasznosít még az előadásokon? — Sok mindent felhaszná­lok. 1968 óta tagja vagyok a NEB-nek, több vizsgálatot én vezettem. Amit tapaszta­lok, azt szintén elmondom a dolgozóknak. Amíg tagja voltam a városi pártbizott­ság gazdaságpolitikai mun­kabizottságának, továbbad­tam az ott hallottakat is. — Van-e olyan, amit ne­héz megmagyarázni? Del-Fajbró Ede kis szünet után válaszol. — Talán egyet említenék, hivatkozva Havasi Ferenc­nek, a Központi Bizottság titkárának az ipari vezetők tanácskozásán mondott vé­leményére, hogy itt az ide­je az ébresztőnek. Valóban, az emberek nem érzékelik a népgazdaság tavalyi és az idei első negyedévi feszült­ségeit. S így nem is úgy íté­lik meg, amilyen. Talán ez a tájékoztatásból is adódhat. A sajtótörvény kimondja követelményként, hogy pon­tosan és a valóságnak meg­felelően kell tájékoztatni. S ha őszintén szó van a gon­dokról is, akkor talán el lehet érni a tényleges hely­zet érzékelését. — Segíti-e a gazdasági be­osztása mint propagandis­tát? — A gazdaságpolitikai kérdések megválaszolásá­ban mindenképpen. Amikor a napi munkát végzem, s találkozom a gazdasági ve­zetőkkel, tsz-elnökökkel, ak­kor is politizálok. S ezt a párbeszédet folytatom a pártoktatás foglalkozásain. Del-Fabró Ede az eddigi kiemelkedő propagandista­tevékenységéért a Munka Érdemrend ezüst fokozatát vette át a Központi Bizott­ság székházában pénteken tartott Lenin-ünnepségen. Lajos Géza

Next

/
Thumbnails
Contents