Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-17 / 89. szám

1986. április 16., szerda Somogyi Néplap 5 Művészeti díjasok „A dal szüli énekesét...“ IDEGENFORGALMI TANÁCSKOZÁS SOMOGYBÁN Á megyék nházigazdáin RÁDIÓSZEMLE FORGALOM Negyven esztendeje jár­ja orszá'got-vilóigot. Csak­nem kétmillió (!) kilométert utazott szülőhazája terüle­tén, s újabb félmilliót szer­te a világban. Énekelt min­denhol, ahol csak magyarok élnek, és ahol a magyar dal- kultúra befogadására érzé­keny hallgatóságra lelt. Béres Ferenc nevét, arc­vonásait s nem utolsósorban énekét, sajátos csengésű, vi­lágos, hegyi patak tisztaságú ;ját csaknem mindenki ismeri Közóp-Európa ma­gyarok lakta vidékeim. A ma hatvannégy esztendős dallmester mintegy kilenc­ezer koncertet adott az el­múlt négy évtized alatt, számtalanszor szerepelt a rádióban, televízióban, hang­lemezei a legnépszerűbbek közé tartoznak. — Legfontosabbnak min­dig az apró falvak szolgála­tát tartottam — mondotta nemrég egy interjúban a művész, a régi Abaúj me­gyei kisközség, G agybátor szülötte, aki nagyapjától, a falu köztiszteletben álló ko­vácsától a természet, az er­dő szeretetét, a vadrózsaol- tás műveletét, a madarak, fák, füvek ismeretét kapta örökségül. De a magyar dal szeretetthez, műveléséhez nem kevésbé jó „előtanul­mány " volt a havasakban eltöltött négy esztendő sem a negyvenes évek elején, az erdőgazdaság műszaki tiszt- viiselőjeként, amikor Béres Ferenc egyedül járta a csú­csokat ... — Hallgattam az erdő ze­néjét, a más-más fenyőfélék különböző hangú suttogását, a lomboserdők zúgását... A daléneklésihez talán in­nen is, és persze a szülőföld közösségétől kapta a leg­több indíttatást. — Már egyetemi hallgató -koromban rendszeres falu­járó voltam, ismerkedtem a magyar népdalkinccsel, s íz­lelgettem az éneklés örömét. Hamarosan felismertem, hogy a csodálatos hazai dal­kultúra magas szintű tol­mácsolásához csak elmé­lyült tanulmányok után jut­hatok él. Nagyszerű taná­raim, Adiler-Apuila Adelina,' Kerényi Miklós, Farkas Ilonka révén megtanultam a sajátos, míves magyar ének­lést, feltárultak előttem az ősi magyar dallamok, törté­nelmi dalok, egyházi éne­kek, virágénekek, paraszt­dalok és népies műdalok minden szépsége, Bartók és Kodály magasrendü alkotó- művészete ... Amikor Béres Ferenc el­határozta, hogy a magyar dalkultúra ápolását választ­ja élethivatásának, lemon­dott egy másik, talán nem kevésbé ígéretes lehetőség­ről: az qperaénekesi pályá­ról, amelyre — különösen Mozart-szerepekre — az adottságai révén alkalmas lett volna. — A dalban, s különösen a magyar népdalban, a leg­mélyebb embeni érzések sű­rítményét érzem. Ápolását, terjesztését a legszebb hiva­tások egyikének tartom. Mert igaz, sokan énekelnek, de kevesen dalolnak! Én csak eszköz vagyok, akit ez a nemes kultúra magáihoz vonzott; miként Babits mondta: „A dal szüld éne­kesét ...” Szomory György Műemlék- és természetvédelmi munkájuk jelentős CSÜCS NÉLKÜL Az Idegenforgalmi Hiva­talok Szövetségének kétna­pos igazgató tanács-ülése tegnap Kaposváron, a Cso­konai fogadóban folytatta munkáját dr. Bercsényi Vin­ce igazgató elnökletéivel. A tanácskozás résztvevőinek — a megyei idegenforgalmi hivatalok vezetőinek, kép­viselőinek — először Szabó Ernőné, az IHSZ titkára számolt be az előző tanács­ülés óta végzett munkáról, majd az Országos Idegen­forgalmi Tanács elé terjesz­tendő beszámolót vitatták meg a szakemberek. Megállapították a többi között, hogy az idegenfor­galmi hivatalok tevékeny­ségének színvonala változat­lanul függ egy-egy megye kulturális adottságaitól, az infrastruktúra fejlettségé­től. következésképpen az eredmények szempontjából meglehetősen különböznek egymástól. A fejlődés üteme természetesen attól is függ, hogy az adott megye veze­tésének milyen a szemléle­te az idegenforgalmat il­letően. A VI. ötéves terv időszakáiban a hivatalok so­kat fejlődtek, valamennyi feladatukat igyekeztek jól ellátni, az idegenforgalmi ágazat jelentős tényezői­vé váltak. Korszerűbbé, hatékonyabbá vált a pro­paganda- és az informá­ciós munka, erősödtek a kapcsólaitok a bel- és kül­földi utazási irodákkal. Az idegenforgalmi hivatalok­ról ma már elmondható, hogy a megyék előzékeny, figyelmes házigazdái. Keze­lésükben van a kereskedel­mi szálláshelyeknek . több mint a fele, évente mintegy háromszáz belföldi progra­mot ajánlanak a turisták­nak. Tavaly léptek föl elő­ször közösen a külpiacon, elsősorban eladóként, de hat hivatal (köztük a Siotour) kiutaztatási joga révén sze­rény mértékben vevőként is. Három nemzetközi idegen- forgalmi kiállításon vettek részt (Uttrech, Brüsszel, München), és az idén már közös programfüzetben ajánlották holland, francia és német nyelven szolgál­tatásaikat a nyugati orszá­gokban. Pártolják az úgynevezett falusi és tanyasi turizmust is, bár a fogadási feltételek javításáért még sokat kell tenniük. Számos, idegen­forgalmi szempontból vonzó településünk ugyanis nem rendelkezik vezetékes ivó­vízzel, sze nn y vízcsatorna­Forró siker jellemezte a Magyar Állami Operaház balett- és zenekarának hét­fő esti fellépését a bécsi Staatsoperben. Az együttes a Magyar Hét megnyitásá­nak napján Prokofjev Ró­meó és Júliáját mutatta be, zsúfolásig telt ház előtt. Az előadás után húszperces taps, ünneplés köszöntötte az est valamennyi szólistáját, a tánckart, valamint Seregi Lászlót, a rendezőt és ko­reográfust, nemkülönben a zenekar élén Medveczky Adámot. Operaházunk be­mutatkozásán jelen volt val, a lakásokban nincs für­dőszoba, a kereskedelmi és a vendégiátóipari ellátást pedig egy vegyesbolt és egy kocsma képviseli csupán. Az idegenforgalmi hivatalok a tanácsokkal együtt próbál­ják megszervezni a falusi turizmust. Jelentős szerepet vállaltak (vállalnak) a tör­ténelmi emlékhelyek, a kal­lódó műemlékek megvédé­sében és a természetvéde­lemben. (Hollókő, a csong­rádi Ófalu, a gemenci ki­rándulóközpont, Szántód­puszta stb. a hivatalok te­vékenysége révén vált ide- degenforgalmi nevezetes­séggé.) A beszámoló megvitatása után a külföldi kiállítások tapasztalatait elemezték, s az 1987-ben rendezendő ki­állítások feltételeiről tár­gyaltak. Herbert Moritz közoktatási és művészeti miniszter, Kö- peczi Béla művelődési mi­niszter, valamint az osztrák kulturális élet sok jeles kép­viselője. Tegnap a Kodály- vonósnégyes hangversenye és magyar gyermekraj zok kiállításának megnyitása szerepelt a kulturális hét programjában. Délután Kö- peczi Béla előadást tartott az osztrák tudományos Aka­démián „Az európai kultúr politika szerkezete és vál­tozásai magyar szemszög­ből” c Imiméi. Kedden délutánonként je­lentkezik a Petőfi adón Pet- ress István műsora, a Csúcs- forgalom. Nem túlzás ebben az esetben, hogy az övé, hi- sz.en riporterének neve és a műsor címe sok év alatt összeforrt. Lehet, hogy rossz és há­látlan autós vagyok, de be kell vallanom, hogy még soha nem rohantam haza azért, hogy bekapcsoljam a rádiót, mert kezdődik a Csúcsforgalom. Pedig a mű­sor a szolgáltató jellegű adások egyike, s a közleke­désben részt vevőket igyek­szik megnyerni hallgatóság­nak. Márpedig, mint egy is­mert mondásból tudjuk, mindenki közlekedik. Azt a bevált gyakorlatot követi, hogy egy-egy előre bejelentett helyszínre ki­szállva gyűjt maga köré ér­deklődőket a műsorvezető, azután rendszerint érkeznek is szép számmal kíváncsi emberek, hogy elmondják, melyek a környékükön ta­pasztalható leggyakoribb közlekedési hibák. Ebből is láthatjuk, igye­kezniük kell a szerkesztők­nek, hogy egy ferencvárosi csomópont logikátlanul ki­rakott jelzőtáblái miatt, mondjuk Berzencén is bosz- szankodjék a hallgató. Ám sebaj, nem kell búsulniuk a vidékieknek sem, hiszen egy-egy beszélgetés után ál­talában zene van. S hogy nem is akármilyen ízléssel válogatott muzsika szól. ar­ra garancia B. Tóth László személye, aki annyi más műsora mellett tud időt sza­kítani arra is. hogy a köz­lekedők népes táborának zenei ízlését fejlessze. Ami miatt nem igazán hallgatható a műsor min­denütt, az éppen az. hogy . meglehetősen szűk kereszt­metszetűre sikeredik általá­ban, tehát, a fölvetett prob­lémái helyi jellegűek. Arra természetesen nehéz gondol­nunk, hogy ezen a szerkesz­tők. a műsorkészítők oly módon segíthetnének, hogy előre fölvéve a műsort, sze­lektálnák a betéteket, fon­tosságuk szerint. Annál is inkább, hiba lenne ez, mert a Csúcsforgalom erényei közé tartozik éppen az. hogy élő adásként izgalmasabb, mint az előre fölvett mű­sorok. Hiszen itt a riporter­nek- másodpercek tört része aJaitt kell föltalálnia magát, véleményt mondania, állást foglalnia. Ha firtatni kezdjük azokat az okokat, amelyek időn­ként sikertelenségre kárhoz­tatják a műsort, meg kell említenünk azokat a több­nyire rosszul sikerült vetél­kedőket is, amelyeknek fül­tanúi lehetünk a Csúcsfor­galom hallgatása közben. Szerény véleményem szerint, aki vezetői engedéllyé! ren­delkezik. és tud válaszolni arra a kérdésre, hogy kör­forgalomban mikor van a villamosnak elsőbbsége, még nem okvetlenül érdemel csokoládét vagy egyéb ju­talmat. Mért talán rossz vá­lasz esetén, hogy tétje is legyen a dolognak, el. kelle­ne venni a jogosítványát. A legutóbbi adások egyikében például négyből egy helyes válasz hallhattunk. Gyötrel- mesen rossz arány. Végtére is hasznos műsor­ról van szó, nem szabadna engedni, hogy veszítsen szín­vonalából, vonzerejéből. S talán érdemes volna a mik­rofonnak többször ismerked­nie a fővároson kívül az or­szág gondjaival is. Varga István Húszperces taps Magyar siker Bécsben Igaz jelenések Tenk László festőművész­Képzeletbeli ablakom Firenzében Zsóka, tél. virág nek egyszerre két helyen nyílt kiállítása Kaposváron: a Somogyi Képtárban és a Bernáth Aurél teremben. Ez a tény már önmagában is sokat mond. Olyan alkotóra vall, akinek képei egyaránt megállják helyüket a mú­zeumban és a műkereske­désben, aki egyidejűleg, ugyanazon szemlélettel alko­tott képeivel meg tud felel­ni a magas művészet köve­telményeinek, és a közérthe­tőségre, harmóniára vágya­kozó nagyközönség igényei­nek egyaránt. Hogy ezt miként teszi? Ra- fináltan egyszerű techniká­val, természethű, realista áb­rázolással, meleg, kellemes látványt nyújtó színvilággal. Életszeretetet, örömöt, meg­hittséget áraszt minden ké­pe. Ezekre a szépségekre mi is rácsodálkoztunk, tájain már mi is jártunk, mintha a figurákkal is találkoztunk volna. Közvetlenségük mel­lett azonban mégis egy ki­csit sejtelmesek, érezzük, hogy a képek hátterében va­lami titok lappang. Legtöbb táblaképén a ter­mészet csodáit örökíti meg. Az évszakok, a napszakok váltakozását. Tobzódó őszi színekben pompázik a Kri- zantémos ágyás, az Őszi cse­resznyefa, a Kertész fája. A kora tavasz halvány virágai között lebeg a Tavaszi futá­sod légies lányalakja, éppen most pattannak a rügyeit a Tavaszról göcsörtös faágain Vad piros virágpárták kő* zött áll fehér ruhájában a Rózsakertész, a Vadszölő- lány még a haját is tarka szirmokkal ékesítette fel. A Korai tél kékes hótakarója, a súlyos teher alatt roskado­zó kopár Téli fa láttán szin­te fázunk. A napfelkelte csípős hidegét, homályát idé­zi a Hajnali szobrász kertje misztikus hátterével, a Haj­nali vonat zöldes, kékes, szürkés borongásával. Az Este az Üröm úton lilás ég­boltja és sárga lámpafénye a tavaszi alkonyatok fura kettős megvilágítását adja vissza. Tenk László festményeinek nagy része tubusból kinyo­mott. apró, hegyes festék- csöppekből áll össze. Jó né­hány képén a burjánzó nö­vényzet sok-sok apró levelé­vel, szirmával a keleti se- lyemfestményekre emlékez­tet. A Kis szerelem-kertje sötétkék egén a holdsarlóval, a sötétzöld indás bozótban találkozó szerelmesekkel, dí­szes keretben akár az Ezer­egyéjszaka meséibe is bedie­ne. A tájak sosem elhagyot­tak. Egy-egy figura leplekbe tekerve, vagy csálá kalap­ban bandukolva szinte mind­egyikben jelen van. Néha groteszkek néha szánalma­sak, és úgy oda illenek, mintha maguk is a tájban termettek volna. Különösen szép példája ennek a Temp­lomos nénik. A gyűrött arcú öregasszonyok maguk is épp olyan megkövültek, sárgásak, barnás árnyalatúak, mint a mögöttük magasodó temp­lom, a lehajló faágak, vagy a tömzsi kő kapuoszlop. A kő egyébként szintén a művész kedves témái közé tartozik. Természetképein is gyakran feltűnik egy-egy ódon kőfal vagy’ kopott gya­logút. Nagy, szabálytalan alakú tömbökből épül fel a Kékszakállú herceg mókásan romantikus kastélya. Különö­sen hangulatosak a város­képek. A bulgáriai kolosto­rok mély völgykatlanba zárt zömök falain a komorságot elűzve fehéren, ezüstösen csillan a napfény, a velen­cei la’gúnák tájékát általában éjszaka látjuk, s a titokza­tos várost surranó, sötét gondolások és rózsaszín ru­hás ifjú hölgyek népesítik be, szinte karikatúráját adva a szerelmesek ősi találkahe­lyének. Különösen vonzzák a festőt a normandiai és bul­gáriai szűk utcák az apró házak között- megbúvó régi romok a verandákról le­csüngő sűrű borostyán. • Ház és természet több ké­pen eggyé olvad. A kinti és benti környezet egymásra játszatása Rippl-Rónai, s a mester, Bernáth Aurél ké­peire emlékeztet. A Zsóka, tél, virág hölgye előtt vázá­ban virágok pompáznak, kint az ablakon túl hólepte szá­raz ágak. A Tavasz nőalakja is ablakon hajol ki á virág­zó kertbe. Kiemelkedik szép, arányos kompozíciójával a Képzeletbeli ablakom Firen­zében. A plasztikusan meg­munkált, boltíves ablakke­retben ül a művész család­ja, s mögöttük a sűrűn épí­tett, apró háztetőkre látni. Útszegélyen álló, régi fe­szület éji vándorai, elhagyott temetőkert, melegsárga nap­sütötte tengerparti sziklák, áttetsző vázában pompázó tarka virágcsokor, hollókői utca enyhén pityókás mula­tozó társasággal, figyelő, pu­ha tónusokban megfogalma­zott Önarckép — minden kép hoz valami újat, és mégis látszik, hogy vala­mennyi egy kéz munkája. Értjük, látjuk, hogy mit áb­rázol a kép és mégis titko­kat hordoz. Továbbgondolás­ra, a csoda felkutatására késztet. Hová és miért repül az alkonyati romok közül az angyal? Milyen titkot rejt a rikító ruhájú, tolókocsis ci­gányasszony, milyen-sors vár a most még önfeledten mu­zsikáló katonákra, mit fog alkotni ébredező kertjében a szobrász, mit hoz a virágzó fák között ballagó Pistának a tavasz? Minden valóságos, a mindennapok történéseiből kiragadott, így mindennek előzménye és következménye van. Ezért érezhetjük köze­linek, ezért gondoljuk, hogy itt már mi is jártunk, hogy ezek a töprengő „mel­lékszereplők” mi is lehetünk, s akármelyik pillanatban fő­szereplőkké válhatunk. Ha kipattan a csoda, ha történik valami... Tenk László elkezdett me­séit bárki tovább szőheti, ha megnézi a két tárlatot — n Bernáth Aurél teremben áp­rilis 19-ig, a Somogyi Kép­tárban pedig május 12-ig. Tcrsztyánszky Krisztina

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents