Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-15 / 87. szám
1986. április 14., hétfő Somogyi Néplap 5 Férfi is kell a boldogsághoz Á családA községpolitika rangján a honismeret Élő múlt, történelmi vált a honismeret, nélküle el sem tudjuk már kéipzelr- ni a munkánkat. Bizonyságul ehhez csupán annyit: a község lakossága a .területfejlesztési hozzájárulást megszavazva a községi temető felújítására, illetve a honismereti munka támogatására áldozza forintjait. Az élő múlt, a hagyományok tehát hozzájárulnak Mesztegnyő mai boldogulásához is. Garamvölgyi József, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára ezt a közösségformáló, összetartó munkát ismerte el felszólalásában a honismereti bizottság mesztegnyői ülésén. Másnap Segesdre vezetett az utunk. Dr. Kanyar József, a honismereti bizottság elnöke nagyszerű kétnapos programot állított össze. A hagyományőrző falu után a törijnelimi múltjára kíváncsi községet ismerhettük meg, ahol a.lelkesedés ugyan más ' irányt szab a helyi összefogásnak, de mégiscsak összetartó erő, hogy a lakosok segítenek az egykori királyi és királynéi város, mezőváros régészeti föltárásában. Rögtönzött kiállításon láthattuk a földből előkerült egykori használati tárgyakat. Dr. Magyar Kálmán, a megyei múzeum régész főmunkatársa, az ásatás vezetője az utóbbi években föllendült kutatómunka eredményei mellett érzékeltette a helyiek példás őszvédelem jövője Az Egészségügyi, a Művelődési Minisztérium, valamint a Magyar Vöröskereszt által közösen rendezett kétnapos családvédelmi konferencia szombaton folytatta munkáját a siófoki SZOT Ezüstpart üdülőben. Sokan hozzászóltak dr. Gazsó Ferenc művelődési miniszter- helyettes, dr. Hutás Imre egészségügyi államtitkár és dr. Kaposvári Júlia, a Magyar Vöröskereszt főtitkár- helyettese előadásához, majd dr. Csehák Juditnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének zárszavával ért véget a tanácskozás. A konferencia második napján az elnökségben dr. Gyenesei István, a megyei tanács elnöke és dr. Gáti István, a Siófoki Városi Tanács elnöke is helyet foglalt. A vitában résztvevők közül dr. Soltész Márta a jogász szemével vizsgálta a családvédelem eddigi eredményeit, az új elképzeléseket, és a családvédelmi törvény módosításának szükségességét indokolta. A válások magas száma bizonyítja, hogy a házassággal kapcsolatos értékfelfogás elbizonytalanodott. A jogász, mint ismeretes, a felbomló házasságokkal foglalkozik, s így tapasztalja, hogy sokan élnek a megegyezéses válás lehetőségével (a bontóperek 70 százalékának megegyezés az alapja), ám az is tapasztalat, hogy a legtöbben ezek közül a bíróság falain kívül ádáz harcban állnak egymással. Következésképpen ezeknek a volt házastársaknak gyermekei sincsenek sokkal jobb helyzetben, mint a többi elvált szülőé. Sok házastárs ugyanúgy elválik a gyermekétől, feleségétől, csupán a kötelező tartásdíj, egy sivár pénz- kapcsolat maradt meg köztük. Az élettársi viszony sem szerencsés a társadalom szempontjából, hiszen a »gyermekek 91 százaléka manapság is házasságból születik. A felszólaló hangsúlyozta elismerését és tiszteletét a gyermekét becsülettel felnevelő leányanyák iránt, ám a szülő—gyerek viszony három pólusú: a gyermeknek joga van ahhoz, hogy két szülője legyen. Bizonyos értelmiségi körökben (talán az amerikai feminizmus hatására) terjedőben van egy furcsa nézet, mely szerint a boldogsághoz, boldoguláshoz nincs szükség férfira. Pedig — miként a felszólaló leszögezte — a harmonikus élethez igenis szükség van a férfira. Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy a házasságon kívül született gyermekek 50 százaléka ma is állami gondozásba kerül. Dr. Csere Judit művelődési minisztériumi főosztályvezető a gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozott felszólalásában. A veszélyeztetett családokkal kapcsolatban elmondta, hogy 1985-ben 39 ezer családból kikerült 87 ezer veszélyeztetett gyermekkel foglalkoztak a gyámhatóságok. Ugyanakkor a családvédők 10 ezer gyermek családban maradását segítették elő szívós munkával. Körülbelül 8 ezer úgynevezett láthatási problémával kerültek szembe, ez ügyben szinte tehetetlenek a gyámhatóságok. A gyerekek állami gondozásának egyik hagyományos és az intézeti nevelésnél hatékonyabb lehetősége a nevelőszülőknél való elhelyezés, sőt egyre több — például Somogy megyében — az úgynevezett hivatásos nevelőszülők, illetve családok száma. Dr. Kőkúti László, Zala megye szülész—nőgyógyász főorvosa a többi között a házassági tanácsadás formalizmusát bírálta. Helyenként ugyanis indokolatlanul leszűkül a szexuális tanácsadásra, pedig ennél lényegesen többre lenne szükség. Szólt a terhességgondozással és a terhességmegszakítással kapcsolatos problémákról is. Földi Mária, a Fővárosi Tanács szociálpolitikai munkatársa a szociális gondos kodás területén dolgozók kezét gúzsba kötő jogszabályok felülvizsgálatát javasolja. A válaszadók közül dr. Kaposvári Júlia ezzel fejezte be összefoglalóját: — Egymillió-kétszázezer Vöröskereszt-tag van az országban, mindenekelőtt ők mutassanak példát azzal, hogy rendet, harmóniát teremtenek saját családjukban. Ezzel is előbbre jutunk ... Dr. Csehák Judit miniszterelnök-helyettes zárszavában méltatta a tanácskozás társadalmi, politikai jelentőségét és megállapította, hogy a rendező szervek nem dolgoztak hiába, a siófoki találkozó eredményes volt. Ám a tanácskozás egy differenciált helyzetértékelésre vállalkozhat csupán, a magyar családpolitika végleges koncepcióját érthető módon nem alakíthatta ki. Ügy tetszik azonban, hogy nem csupán a rosszul, hanem éppen a jól működő családok érdekében, védelmében az intézményeket át kell alakítani. Az is nyilvánvaló, hogy jó családpolitika nem képzelhető el a vele harmonizáló foglalkoztatási politika nélkül. A korszerű családvédelem feladata ezután sem egy külön erre a célra létrehozott intézményé lesz. Kívánatos azonban, hogy a családpolitika az egymáshoz kapcsolódó döntések, szabályozások, családokkal foglalkozó intézmények és szolgáltatások rendszere legyen, a különböző szervezetek tevékenységében folyamatosan érvényesüljön. A különféle szakterületeken végzett munkát koordinálni szükséges, s ezt a feladatot, úgy tetszik, a helyi tanácsok végezhetik el a leghatékonyabban. em lékek A Hazafias Népfront Országos Honismereti Bizottsága a megyei honismereti bizottsággal közösen .tartotta ülését pénteken és szombaton: a hagyományőrző Mesztegnyő és a történelmi múltját vallató Segesd mutatkozott be a bizottság tagjai előtt. Mesztegnyőn nem először jártak a megyei honismereti bizottság tagjai, a kihelyezett ülések egyilkét a kétszázötven éves épületben helyet kapott helytörténeti gyűjtemény megtekintésének szentelték. Most, hogy ismét visszatértek és budapesti vendégeket is hoztak, annak az a magyarázata, hogy a mesztegaiyői honismereti tevékenység példa. Itt valóban örökség a hagyomány, egy lellkes tanítónő, Kövesdi Tiborné áldozatvállalásának eredményeképpen. A mai, ezerhatszáz lelkes falu tárgyi emlékei is beszélnek. Eleink viseletéi éppúgy „megszólalnak’, mint az egykori iskolai tanmenetek, vagy éppen az a halászati napló, melyből még azt is megtudhatjuk, hogyan készül az igazi halászlé — mesztegnyői módon.. A játék mellett a gyerekek szívesen kutatják a különböző szokásokat is, így például a hatodik osztályos Boda Anita két éve gyűjti a községben a pásztorszokásokat, édesapja ismert álÁsatási leletek Segcsdről lattartó — volt honnan tapasztalatot merítenie. Ne- mecz Ágnes a jeles napi szokások, Csere Jóska a sport-gyerekjáték ék ismerője. Az ismerkedés, a bemutató azt is jelezte, hogy bőven van még tennivalójuk a mesztegnyőieknek. S ahhoz, hogy továbbra is kedve teljék Kövesdi Tiborjának és a fiataloknak a honismereti munkában, már nem elég csak a lelkesedés. Örömmel hallottuk a tanács vfo-ti.tkáránalé szavait: — Tanácsunknak nemcsak kötelessége támpgatni a honismereti munkát, hanem eredményeit hasznosítania is kell. Benkes László tanácselnök. folytatva a gondolatsort, így fogalmazott: — A kozségpolitika részévé Alakoskodó játék Meszteg- nyőn szefogását, ami nélkül nehezen menne az az országosan is kiemelkedő kutatás, amely Segesd tizennegyedik és tizenötödik századi szerepére, életére derít fényt. A helyi összefogás fontosságát akkor ismertem meg igazán, amikor a tanács vb- ■titkára elmondta: a teljes kutatási területnek csaknem nyolcvan, kilencven százaléka mangán területre esik. Sikerült megnyerni a lakosokat, hogy kis áldozattal milyen sokat tehetnek a faluért. A régészeti kutatá's, a történelmi emlékek egyre kibontakozó gazdagsága fölkeltette az érdeklődést a faluban a honismeret iránit is, helytörténeti gyűjteményt kívánnak létrehozni. Bencze Imre tanácselnök a lakóhely fejlesztéséért kifejtett tevékenységéért dr. Kanyar Józsefnek és dr. Magyar. Kálmánnak elismerést adott át, a múzeum igazgatója, dr. Mészáros Balázs oklevéllel ismerte el a segesd'iek példás szorgalmát, mellyel az ásatást segítették. A munka nagyobb része még hátravan, de itt is biztató jelét láttuk a honismeret kibontakozásának, hiszen a mesztegnyőiekhez hasonlóan ebben a faluban is a községpolitika rangján foglalkoznak vele. Horányi Barna Á népi iparművészet vonzásában Az utóbbi években egyre közkedveltebbek a népművészeti tárgyak. Szinte minden lakásban találunk egy-két szőttest, hímzett térítőt, fa- faragványt, mázas köcsögből isszuk a kakaót és népi motívumokkal díszített blúzokat viselünk. Egyre többen próbálkoznak vele, hogy ezeket a tárgyakat saját maguk készítsék el. Sokakat vonz a sikerélmény, a kellemes időtöltés, és jó érzés, ha otthonunkban saját műveinket csodálhatjuk vagy használhatjuk. A megyében sok helyen működnek úgynevezett tárgyalkotó népművészeti szakkörök, sok alkotó érdemelte ki a népművészet mestere, a népi iparművész címet is. Károly Irmával, a Somogy Megyei Művelődési Központ illetékes fő munka társával beszélgettünk a lehetőségekről, a szakköri munka tárgyi és személyi feltételeiről. — Melyik műfaj a legnépszerűbb? — Nem tudnék különbséget tenni. Általában megnőtt az érdeklődés az alkotó tevékenység és a népművészet iránt. Hímzőszakkör vagy kéttucatnyi működik a megyében, a szövő tanfolyamokat mostanában indítják. A bőrös, fazekas, fafaragó szakágban kevesebb a szakkör, hiszen ezek jobban kötődnek technikai feltételekhez, s már mesterségeknek számítanak. De ezeken a területeken is sok egyéni alkotó tevékenykedik, akiket szintén bevonunk az amatőr munkába, kiállításokra visszük őket. A tiszta profilú foglalkozások mellett sok az olyan szakkör, ahol többféle manuális tevékenységet is űznek. Például honismereti szakkörökben a gyerekekkel, akiket még nem lehet a gyűjtő munkába bevonni, a számukra vonzóbb játékkészítés, tojásfestés, egyszerűbb műveletek útján kedveltetik meg a népművészetet. Részükre rendszeres táborozási lehetőségek is vannak. Évente Szennában, kétévente Szőcsény- pusztán. — A művelődési házakon kívül iskolákban, üzemekben, szövetkezetekben is működnek szakkörök. Van elég szakember a foglalkozások vezetésére? — A megyei művelődési központ szakkörvezetői tanfolyamokat szervez. A kétéves képzés során a résztvevők a speciális szakági ismeretek mellett szakkörvezetői, néprajzi és művészettörténeti előadásokat hallgatnak. A képzést még 1977- ben kezdtük. A két hímzőszakkör vezetői tanfolyamon körülbelül negyvenen szerezték meg a C kategóriás működési engedélyt, azóta negyedévenként és nyáron továbbképzésen vesznek részt. Most folyik a szövő tanfolyam, ebből a szakágból a tanév végén mintegy harminc fő vizsgázik. Az ősztől fafaragó tanfolyam indítását tervezzük. — Az előadók meghívásán kívül ezek a kurzusok bizonyos felszereltséget is igényelnek. Tudja ezt biztosítani a művelődési központ? —‘ A hímzéshez nem kell különösebb felszerelés, a szövők a tanfolyam ideje alatt az SMK húsz szövőszékén dolgoztak, s ez alatt az idő alatt ki-ki megszerezhette magának a felszerelést. Nehezebb a helyzet a fazekas és fafaragó szakmákkal, ehhez alkalmas berendezés a megyében csak elvétve akad. Őszre azonban remélhetőleg — szintén egy társasház aljában —•- elkészül a művelődési központ műhelye. Ebben helyet kap majd egy bőrös, egy fazekas és egy fafaragó műhely, és egy negyedik helyiség a textilesek számára. Itt a tanfolyamokon kívül gyerekszakköröket is működtetünk majd. — A szakkörökön készített tárgyak bekerülnek alkotóik környezetébe, dísztárgyként, használati cikként funkcionálnak. Sokaknak azonban arra is van igényük, hogy a nagyközönség előtt bemutatkozzanak. — Az országos pályázatokon minden szakágban minden alkotó fórumot szerezhet a munkáinak. Ezekre szakkörök és egyéni alkotóink is rendszeresen beneveznek, és szép eredményeket érnek el. A somogyi népművészek bemutatkoztak már Badacsonytomajban, Szarvason, Keszthelyen, a füredi Anna-bálon, s ezek a kiállítások mindig nagy közönséget vonzanak. Tavaly, a VII. országos népművészeti pályázaton negyven munka jutott el a nyíregyházi bemutatóra, s közülük Koszter Józsefné népi iparművészt ezüstplakettel jutalmazta a zsűri. Az idén különösen sok lehetőség van a megmérettetésre. A hímzők a Kis Jankó Bori, a fafaragók az id. Kapoli Antal pályázatra nevezhetnek. Ismét pályázatot hirdetett a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a szövetkezeti tagok részére pedig a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa. Ezek a kiírások orientálnak is. Különösen örülhetünk annak a pályázatnak, ami ajándék és emléktárgyak • tervezésére és kivitelezésére szólít fel. Ennek eredményeképpen várható, hogy az idegenforgalomban, a Balaton partján is olyan holmikat fognak árusítani, amelyeknek lesz esztétikai, művészeti értékük, és a . népi iparművészetből táplálkoznak. — Somogy különösen gazdag népművészeti emlékekben. Ezek további feltárására van valamilyen elképzelésük? — Az országos pályázatokon egyre nehezebb egyéni alkotásokkal eredményt elérni, inkább az egységes szemléletet, stílust tükröző kollekciókat értékelik. Ezt látva megkeresett bennünket néhány népi iparművész, és az SMK keretében, a múzeummal együttműködésben létrehoztak egy népművészeti alkotó stúdiót. A közösségben két fafaragó, két szövő, három hímző, valamint egy- egy bőrös és fazekas tevékenykedik. Hozzáláttak a múzeumban fellelhető nép- művészeti anyag tanulmányozásához, feltárják, hogy adott tájegységeken mi az a motívum és formakincs, ami az eredeti alapján a mai igényeknek megfelelően áttervezhető és kivitelezhető. Többéves gyűjtőmunka áll előttünk, s a fellelt anyagok alapján olyan komplex kollekciót készítenek majd az egyes tájegységekről, mely az összes szakágat felölelve, egységesen mutatja be az adott terület tárgyi népművészetét. Az átfogó gyűjtemény létrehozása mellett ettől a kutatómunkától azt is várjuk, hogy az eddig nem hozzáférhető anyagok felszínre kerülnek, s ezáltal gazdagodik a jelenleg ismert és felhasznált formakincs. Tersztyánszky Krisztina
