Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-12 / 60. szám
2 Somogyi Néplap 1986. március 12., szerda A sajtótörvény tervezetéről tárgyalt az országgyűlés kulturális bizottsága (Folytatás az jl. oldalról.) tájékozódási igénye, s ez növeli az újságírók felelősségét a hiteles, gyors és szakszerű tájékoztató munkában. De az is jó dolog, hogy a törvénytervezet nem feledkezik meg az informátor, a felvilágosítást nyújtó, a tájékoztató személyek felelősségéről, kötelezettségéről sem. Ez minden bizonynyal hozzájárul majd ahhoz, Kedvezőtlen időjárási viszonyok hátráltatják a Challenger űrrepülőgép utaskabinjának és az űrhajósok maradványainak kiemelését a tengerből. Az utaskabin erősen roncsolt állapotban van. de lehetséges, hogy sikerül megtalálni azokat a hang- és adatrögzítő berendezéseket is, amelyek — ebben a részben voltak elhelyezve és a hogy gazdagodjék a tájékoztatás tartalma, erősödjék a tájékoztatási készség. A magyar újságírók azt várják a sajtótörvény megszületésétől — amelyet jó szívvel támogatnak —, hogy a különböző állami és társadalmi szervezetek, szövetkezetek és egyesületek segítségével teljesebben elégíthetik ki az olvasók, hallgatók, nézők igényeit — hangsúlyozta. repülőgépek fekete dobozához hasonlóan — minden adatot feljegyeznek. Közben a szerencsétlenség okát vizsgáló elnöki különbizottság folytatja a meghallgatásokat. A bizottság most azt is meg akarja állapítani, vajon a program erőltetett üteme nem volt-e közvetve kiváltó oka a hét életet követelő katasztrófának. A képviselők, újságírók közös vitájában szót kért Eke Károly (Csongrád megye), Paizs Gábor, az Esti Hírlap főszerkesztője, Benjámin Judit (Budapest), Sztrapák Ferenc (Bács-Kis- kun m.), Varga Miklós (Veszprém m), Réget Antal (Országos lista), Varga Imre (Országos lista). Bognár Rezső (Hajdú-Bihar m.), Tóth János (Budapest), Bokor László (Budapest). Soltész István, a Magyar Nemzet és Bajnok Zsolt, a Magyar Hírlap főszerkesztője. A törvénytervezet egyes paragrafusaihoz fűzött módosító javaslatokra válaszolva az igazságügy-miniszter hangsú- lyozta. hogy az észrevételeket a törvényalkotók megvizsgálják és a törvényjavaslat előterjesztésénél figyelembe veszik. Ezután a kulturális bizottság — amelynek ülésén Bognár Rezső elnökölt — megtárgyalta és elfogadta idei munkatervét. Ehhez Kállai Ferenc (Országos Lista), Bokor László (Budapest), Zsigmond Attila (Budapest) és Lásztity Radomir (Budapest) szólt hozzá. A Vatikán képviselőinek látogatása Luigi Poggi érsek, pápai nuncius és kísérete március 3-tól 11-ig hazánkban tartózkodott. A vatikáni delegációt fogadta Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A szívélyes, nyílt légkörű megbeszélésen kölcsönösen érdeklődésre számot tartó, idősszerű kérdésekről folytattak eszmecserét. A Vatikán képviselői találkoztak dr. Lékai László bíboros érsekkel, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökével és a Püspöki Kar több tagjával, s meglátogattak több egyházi intézményt is. Vizsgálat indult Kohl ellen Hosszas hallgatás után kedden a bonni államügyészség is bejelentette, hogy megindítja a vizsgálatot Helmut Kohl kancellár, a CDU elnöke ellen. A vizsgálat célja: kideríteni, megfelel-e a valóságnak a panaszt tevő Otto Schilly állítása, és a kancellár valóban tudatosan válaszolt a valóságnak nem megfelelően a Flick- bizottság kihallgatásán. 1984 novemberében a politikai pártok pénzelését feltáró vizsgálatkor. A bizottság azóta is azt próbálja tisztázni, hogy a Flick konszern milyen formában juttatott pénzadományokat pártoknak, főként a CDU-nak és az FDP-nek remélt adózási előnyök fejében. Kohl. kancellárt a Flick-bizottság részéről 1984 novemberében Otto Schilly ügyvéd, a zöldek képviselője faggatta, aki most a feljelentést tette. Kohl kancellár a sztrájkjog módosításával kapcsolatos koalíciós tárgyalások szünetében úgy nyilatkozott, hogy ő már korábban számított a bonni vizsgálat megindítására is. Mint mondotta, „pártatlan, igazságos és tisztességes vizsgálatra számít, amelynek nyugodtan néz elébe”. Franciaország folytatja diplomáciai erőfcszít őseit Libanonban elrabolt állampolgárainak kiszabadításáért. A képen: Bejrutban Kara mi libanoni kormányfővel (balra) tárgyal a francia külügyminisztérium egy vezető beos ztású munkatársa. (Telefoto — AP—MTI— KS) Challenger-katasztrófa Nehéz helyzetben a kiemelők KEDD ESTI KOMMENTÁR Szóbeli jegyzék az ENSZ-hez Kihívó és jogtalan lépés Kételyek és Afganisztánról szólva hol a kételyek, hol pedig a remények uralják a világsajtót. Aszerint, hogy az ellen- forradalmi bandák újabb és újabb akcióiról, vagy a diplomáciai erőfeszítésekről érkeznek a híradások. Ezúttal az utóbbi hangvétel a jellemzőbb: Diego Cordovez, az ENSZ főtitkárhelyettese járt az afgán fővárosban, hogy az ottani vezetőkkel megvitassa a Pakisztánhoz fűződő kapcsolatok állását. A több mint fél évtizede tartó feszültséget eddig sajnos semmiféle diplomáciai tárgyalásnak nem sikerült föloldania. Pakisztánból változatlanul érkeznek a titkos hegyi ösvényeken fegyveresek, folyamatosan áramlik a fegyver- és lőszerutánpótlás. Iszlámábád és Kabul között létrejött ugyan az ENSZ főtitkárának közvetítésével a kapcsolatfelvétel, de a tárgyalások eddigi fordulóin érdemleges előrehaladás nem történt. Cordovez újabb látogatása a két fővárosban valószínűleg az álláspontok kifürkészését célozza, de a diplomata — miután elhagyta Pakisztánt — meglehetős borúlátással nyilatkozott küldetése eredményességéről. Az afganisztáni feszültségben a törzsi ellentétek legalább olyan jelentőségei képviselnek, frnint a politikaiak. Sokan pedig — és nem alaptalanul — az ellenremények tétek forrásaként az Afganisztánt Pakisztántól elválasztó kétezer kilométeres határt jelölik meg. Ezt a határvonalat meglehetősen önkényesen 1883-ban sir Mortimer Durand, akkori brit—indiai külügyi államtitkár húzta meg, azzal a nem titkolt céllal, hogy Afganisztánt ütközőállammá tegye a brit világbirodalom és a cári Oroszország között. Az egykori gyarmatosítók elérték céljukat: a Durand- vonal máig is alkalmas arra, hogy feszültséget szítson a két szomszédos állam között. Más kérdés, hogy Pakisztán mai vezetői — az Egyesült Államok és más országok támogatásával — félreértelmezett érdekeiknek megfelelően pénzelik, fegyverzettel látják el és minden eszközzel segítik a ka- buli rendszer ellenfeleit. Az ENSZ főtitkárhelyettesének tehát nincs könnyű dolga. Moszkvában nemrég Mihail Gorbacsov fejtette ki a szovjet álláspontot az SZKP kongresszusán. Elmondta: az afgán féllel egyeztették a szovjet csapatok szakaszos kivonásának időpontját, amint sor kerül a politikai rendezésre, amely biztosítja az Afganisztán belügyeibe való külső beavatkozás tényleges megszüntetését. Ez, sajnos, egyelőre még várat magára. Gy. D. A Szovjetunió Külügyminisztériuma szóbeli jegyzéket intézett az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségéhez, s ebben határozottan tiltakozott amiatt, hogy az amerikai kormányzat jogtalanul a Szovjetunió állandó ENSZ- missziója létszámának csökkentését követeli. A jegyzék hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok önkényes és megalapozatlan lépést tett. Ezzel súlyosan - megsértette azt a kötelezettség vállalását, hogy az ENSZ központi szerveinek otthoni adó államként biztosítja a világszervezet működéséhez és a tagállamok e tevékenységben való akadálytalan részvételéhez szükséges feltételeket. A Szovjetunió elutasítja azokat a légből kapott amerikai állításokat, hogy ENSZ-missziójának munkatársai az ENSZ-szel semmilyen kapcsolatban nem lévő tevékenységgel foglalkoznak. A provokatív lépés indokaként nem fogadható el az a washingtoni érv sem, hogy az utóbbi években számottevően megnövelték a szovjet ENSZ-misszió alkalmazottainak létszámát. Továbbá egyetlen nemzetközi megállapodás, köztük a? ENSZ központi intézményeiről 1947-ben kötött egyezmény sem jogosítja fel az Egyesült Államok kormányát arra . hogy korlátozza a tagállamok képviseleteinek létszámát. Ezek a missziók nem az Egyesült Államok kormányánál. hanem az Egyesült Nemzetek Szervezeténél vannak akkreditálva — mutat rá a szóbeli jegyzék. Ennek a legújabb lépésnek, s korábbi amerikai akcióknak a fényében nem véletlenszerűen merül fel a kérdés: helyénvaló-e, hogy az ENSZ székhelye olyan országban van, amely nem tesz eleget a Világszervezettel szemben vállalt kötele- 'zettségeinek. Ezek a lépések a legkomolyabban befolyásolják az országaink közötti kapcsolatok alakulását a legkülönbözőbb területeken. Nehéz például összeegyeztetni őket azokkal az amerikai kijelentésekkel, amelyek támogatják az Egyesült Államok és a Szovjetunió főkonzulátusainak megnyitását Kijevben és New Yorkban. Szovjet részről nem hagyhatják észrevétlenül az ilyen jogtalan amerikai lépéseket, s kénytelenek lesznek levonni ezekből a szükséges következtetéseket. Az újabb, kihívó és jogtalan amerikai lépés valamennyi következménye az Egyesült Államokat terheli — szögezi le a szovjet külügyminisztérium szóbeli jegyzéke. BONN — VIDÉKI SZEMMEL Maga a hírmagyarázó is csodálkozott, amikor meglátta a legutóbbi nyugatnémet tartományi választások eredményeit. Igaz, számítani tehetett a jobboldal visszaesésére és a szociáldemokratazöld előretörésre, de nem ilyen mértékben, s nem ily országos visszhang kíséretében. Az ember azt gondolná, hogy a falvakban és a kisebb városokban (túlnyomórészt ilyen az NSZK legészakibb, mezőgazdasági- jellegű vidéke, SchleswigKohl kancellár Holstein) az embereket sokkal jobban érdekli a csatornázás vagy a közlekedés, mint az országos és a világ- politika. Ám mint utólag kiderült: helyesebb az is-is. Ezekben a hónapokban, és ez már így lesz 1987. januárjáig, minden menetet az egy esztendő múlva esedékes országos parlamenti választások próbájának tekintenek majd. Talán kissé fokozottabban, olykor hisztéri- kusabban is, mini az indokolt lenne. De optikai-lélektani szabály: ha a sajtó azt harsogja, hogy egy tartományban elszenvedett helyi vereség a Bonnban irányító kereszténypárti-szabadde- mokrata kettős munkájának, három évi kormányzásának megítélése is, akkor mindenki elhiszi, függetlenül attól, hogy eredetileg valóban íog- lalkoztatja-e például a schleswig-holsteini szavazókat a főváros helyzete. Ezzel el is jutottunk Bonn- hoz. Igaz-e, hogy ha most tartanának országos választásokat. akkor a Keresztény- demokrata Unió és a Kegondoskodás), amelyek megoldására a többség a szociáldemokratákat tartja alkalmasabbnak; más témakörben (mint a gazdasági lehetőségek gyors felismerése) a kereszténypártiaknak tulajdonítanak jobb képességeket. Felbukkant azonban egy tényező, amely talán eldönti a mérkőzést, s ez — a kancellárról kialakult vélemény. Annyi bonyodalomba keveredett Helmut Kohl, annyi botrányszagú ügy kavarog körülötte, hogy tekintélye Johannes Rau erősen megkopott. Először fordul elő az NSZK történetében, hogy egy a kormányfőt hamis tanúzással vádolnak. De a személyes botla- dozáson kívül is sok minden terheli a kormány számláját. A szakszervezetek felháborodottan tüntetnek a sztrájk ellen; makacsul tartja magát a munkanélküliség; rossz benyomást tesz a nyilvánvaló ellentétek sorozatos kirobbanása a koalíción belül. Igaz, van mit írni a másik oldalra is. Ami a külpolitikát illeti, a Kohl-kormány sikereden ápolja viszonyát az NDK-val: igyekszik fenntartani a jó kapcsolatokat a szocialista világgal. Gazdasági eredményekkel is dicsekedhet: szinte megállt az áremelkedés, csökkent az államháztartás deficitje, rekordokat dönt az export. Milyen tehát a mérleg? A jobboldal aggódik, a múlt három évben szinte minden választáson vesztett. Néhány hónappal ezelőtt még ezt mondták: nem lehet kétséges 1987. januári győzelmük. Ma már nem ilyen magabizA sztrájkjog tervbe vett megnyirbálása ellen tiltakoznak Frankfurtban. resztényszociális Unió csak 43.5, a kisebbik koalíciós társ Szabaddemokrata Párt mindössze négy. a szociáldemokraták az új fellendülést jelző 41.5, és a Zöldek a jó eredménynek számító 6,5 százalékot hoznák? Nem tudni. Hátra van még az idén három tartományi választás, bár lehet, még ezek sem nyújtanak majd biztos előtá- jékoztatást 1987. január 25- re. Meglehetősen hullámzó a közhangulat, vegyes képet mutatnak a felmérések, mintha a szavazók is bizonytalankodnának. Vannak feladatok (mint például a szociális tosak, s így izgalmas esztendőnek néz elébe az NSZK. A jelenleg ellenzékben lévő szociáldemokraták már élesítik a kardot, kancellárjelöltjük, Johannes Rau maga népszerűbb, mint Helmut Kohl. Ez azonban önmagában még nem jelent győzelmet. Rossznyelvek szerint a Német Szociáldemokrata Pártnak egyelőre az a legnagyobb erőssége, hogy — a keresztény- pártnak sok a gyengéje. Kérdés, hogy egy év múlva a gyengülő erős. vagy erősödő gyengébb fut majd be. Tatár Imre
