Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-10 / 58. szám

Somogyi Néplap 1986. itiárcius 10., hétfő Várkonyi Péter Mexikóban tárgyalt Spanyol NATO-tagság Ki kit győz meg? Dzsambin Batmönh kitüntetése Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára és Losonczi Pál, ai Elnöki' Tanács elnöke táv­iratban köszöntötte 60. szü­letésnapja alkalmából Dzsambin Batmönht, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Közporiti Bizottságának fő­titkárát, a Mongol Népköz- társaság Nagy Népi Hurál- ja elnökségének elnökét. Az Elnöki Tanács ebből az alkalomból Dzsambin Bat- mömhnek, a Magyar Nép- köztársaság és a Mongol Népköztársaság közötti sok­oldalú kapcsolatok elmélyíté­sében szerzett kimagasló ér­demei és a szocialista orszá­gok közössége erősítésében kifejtett tevékenysége elis­meréséül a Magyar Népköz- társaság gyémántokkal éke­sített zászlórendjét adomá­nyozta. Megállapodás szó vjet—fra ncia ff mm mm közös űrrepülésről Üjabb közös űrrepülésről írtak adó megállapodást a hét végén Moszkvában a Szovjetunió és Franciaország űrkutató .szervezeteinek kép­viselői. A jegyzőkönyv értel­mében az útra hat évvel a két ország első közös űrex­pedíciója után, 1988-ban ke­rül sor. A Szovjetunió és Francia- ország húsz évvel ezelőtt, 1966-toan kezdte meg együtt­működését a világűr kutatá­sában. Francia szakemberek eredményesen vettek részt sok szovjet űrkutatási prog­ram összeállításában, a vizs­gálati célok és módszerek meghatározásában. A Szojuz —T űrhajókon, a Szaljut űr­állomáson és különböző szovjet műholdakon sikere­sen vizsgáztak a francia tu­dósok által készített beren­dezések, elsősorban a világ­űr szerkezetének kutatásá­ban használt csillagászati műszerek. Kevés sportszerűtlenebb jelenet van annál, mint hogy a jelényújtott kezet kikerül­ve továbbmegy valaki: csak a nagyon udvariatlan, eset­leg kétszakarva sérteni aka­ró hagyja figyelmen kívül a köszöntésnek, az üzenet­nek ezt a gesztusát. Óhatat­lanul ez a szituáció jut az ember eszébe, amikor a je­lenlegi amerikai kormányzat reagálását figyeli a Szovjet­unió sorozatos javaslataira, kompromisszumot kereső kísérleteire. Mihail Gorbacsov január közepén elhangzott többlép­csős leszerelési indítványát rendkívül precízen időzítve, éppen az SZKP kongresszu­sának előestéjén utasította el Reagan. Az amerikai elnök ellen-ajánlata olyan semmit­mondó volt, hogy még saját szövetségesei is nyíltan han­goztatták: többet vártak. A szovjet pártfórum szószéké­ről ismét csak tárgyilagos, nyugodt hangvétel tanúi le­hettünk. A felszólalók tar­tózkodtak az elhamarkodott következtetésektől. Erre Washigton éppen a tanács­kozás befejezéséhez időzítve egyszerre két rendkívül egy­értelmű lépést is tett. Lehetetlen félreérteni, mi a célja a Fehér Háznak a szovjet ENSZ-képviseleteken dolgozó diplomaták elleni vá. daskodással. A State De­partment, a külügyminiszté­rium közleménye a Szovjet­unió, Belorusszia és Ukrajna ENSZ-misszióinak negyven százalékos leépítését követe­li, mivel szerinte a szovjet Várkonyi Péter külügymi­niszter Bernardo Sepulveda Amor mexikói külügymi­niszter meghívására márci­us 7—9. között hivatalos lá­togatást tett Mexikóban. A magyar külügyminisztert fogadta Antonio Riva Pala- cio, a mexikói szenátus nagytanácsának elnöke. A szívélyes és baráti légkörben lefolytatott tárgyalásokon a külügyminiszterek tájékoz­tatták egymást országaik helyzetéről, áttekintették a kétoldalú kapcsolatok hely­zetét és továbbfejlesztésük lehetőségeit. Megállapították, hogy megvannak a feltételek a két ország között a politi­kai, gazdasági és kulturális együttműködés bővítésére, s egyetértettek abban, hogy to­vább kell lépni újabb terü­letekre az együttműködés ki- terjesztésében. Somogyi Imrének, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottsá­ga titkárának vezetésével va­sárnap magyar pártküldött­ség utazott Indiába: A kül- dötség az Indiai Kommunis­ta Párt Központi Bízottságá­programbeszedet Aquino Co- razon Fülöp-szigeti elnök. (Telefoto — AP—MTI—KS) személyzet „státusával ösz- szeegyeztethetetlen tevé­kenységet", „az ENSZ-ben folyó munkával össze nem függő akciókat folytat, bele­értve a kémtevékenységet is”. Tényekről, bizonyítékok­ról persze egyetlen szó sem esik a provokatív dokumen­tumban. De a lényeg nem is ez, hanem a feszültség szítá­sa, a bizalom további gyön- gítése, hiszen a nagy dérrel- dúrral beharangozott kam­pány után sokakban csak annyi marad majd meg, hogy félni kell a szovjet diplomatáktól is. Nyilvánva­ló politikai töltetet hordoz James Abrahamson tábor­noknak, az űrfegyvérkezési program igazgatójának nyi­latkozata is. E szerint szó sem lehet az atomfegyver­kísérletek befagyasztásáról, mert azokra szükség van a csillagháborús program foly­tatásához. Különben is min­den remekül halad, különö­sen az irányított energianya­lábbal működő fegyverek te­rén „biztatóak” a kísérletek — mondta a tábornok. A világ közvéleményének jelentős része azonban nem tud együtt örülni a tábor­nokkal, mint ahogy nem hi­szi el az amerikai külügymi­nisztérium vádaskodását sem. Nagyon úgy tűnik, hogy a Fehér Ház most ismét fe­szíteni szeretne a genfi ta­lálkozó után kissé meglazult húron — s ebben a legke­vésbé sem zavarják a Moszkvából érkező jelzések. H. G. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecserében megelégedéssel állapították meg nézeteik azonosságát a béke megőrzéséért és a le­szerelésért folytatott harc kérdéseiben. Üdvözölték a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti párbeszédet, és reményüket fejezték ki, hogy a genfi szovjet—ameri­kai csúcstalálkozó eredmé­nyei a békés egymás mel­lett élés, az enyhülés és a nemzetek közötti építő jelle­gű együttműködés új szaka­szához vezetnek. Hangsú­lyozták az összefüggést a fegyverkezési verseny és a globális gazdasági, társadal­mi problémák megoldatlan­sága között, és síkraszálltak az atomháború veszélyének felszámolásáért, a fegyver­zetcsökkentési és leszerelési tárgyalások eredményes be­fejezéséért. nak meghívására részt vesz a párt március 12-én, Pat- nában megnyíló XIII. kong­resszusán. A delegáció tagja Südy Zoltán, a Központi Bi­zottság külügyi osztályá­nak munkatársa. Üjabb tanúkat keres a Pal­me gyilkosa után kutató svéd rendőrség — ez derül ki Hans Holmer stockholmi rendőrfőkapitány sajtóérte­kezletéből. A rendőrség „igen érdekes értesüléseket tartalmazó” le­velet kapott valakitől és ké­ri a levélírót, forduljon a nyomozóhatóságokhoz. A la­kosság segítségét kérik a rendőrök a homályban lévő részletek tisztázására, Hol­mer például mindazoknak a jelentkezését kérte, akik lát­ták Palmét és feleségét az otthonluktól a moziig vezető úton, vagy együtt utaztak vele a metrón a gyilkossá­got megelőzően. Holmer újabb sajtóértekezletén el­mondta azt is, hogy a svéd rendőrség szorosan együtt­működik más országok ha­tóságaival, a merénylet szín­helyén talált lövedékeket például az NSZK-beli Wies- badenben nyugatnémet nyo­mozók, azután Washington­ban az FBI szakértői vizs­gálják majd meg. Két Ankarában megjelenő lap értesülése szerint a svéd hatóságok kurd ellenzékiek­ről kértek felvilágosítást Tö­rökországtól — Holmer eh­hez az értesüléshez nem fű­zött kommentárt. A svéd nyomozókat — így a török újságok — állítólag a kurd munkáspárt egyik, 1975 óta emigrációban élő tagja ér­tesítette arról, hogy egy kurd ellenzéki belekevere­dett a Palme elleni merény­letbe. Holmer elzárkózott at­tól, hogy taglalja a nyomo­zás részleteit. A külügyminiszterek átte­kintették a közép-amerikai helyzetet és a térség feszült­ségeinek megszüntetéséhez szükséges feltételeket. A me­xikói fél tájékoztatott azok­ról az erőfeszítésekről, ame­lyeket a Contadora-csoport és az őt támogató latin-ame­rikai államok fejtenek ki a közép-amerikai térség prob­lémáinak békés, tárgyalá­sos rendezése érdekében a szuverenitás, a belügyékbe való be nem avatkozás és a népek önrendelkezési joga alapján. Várkonyi Péter a magyar kormány támogatá­sáról biztosította ezeket az erőfeszítéseket. Várkonyi Péter hivatalos látogatásra hívta meg Ber­nardo Sepulveda Amor kül­ügyminisztert, aki a meghí­vást köszönettel elfogadta. Teljesült a Vega-program Vasárnap, közép-európai idő szerint 8 óra 20 perékor a Vega—2 űrszonda elérte pályájának a Halley-üstökös magjától számított legköze­lebbi pontját. Ekkor a mes­terséges és a természetes égitest 8200 kilométerre volt egymástól1. A Vega—2 műszerei nagy mennyiségben észleltek és továbbítottak a'Földre újabb információkat az égitest di­namikai jellemzőiről, szer­kezetéről és összetételéről. Ezzel teljesült az a prog­ram, amely a Halley-üstö­kös tanulmányozását a Ve­ga—1 és a Vega—2 űrszon­dák segítségével irányozta elő. Magát a programot a „Vénusz—Halley-üstökös” elnevezésű nemzetközi terv­ben résztvevő szovjet, oszt­rák, bolgár, csehszlovák, francia, lengyel, magyar, NDK- és NSZK-beli tudások és szakemberek dolgozták ki és készítették el a szükséges tudományos berendezéseket, műszereket. A meggyilkolt Olof Pal- méra emlékezett mintegy 10 ezer Svédországban élő be­vándorolt egy. szombaton, Stockholm főtérén tartott gyűlésen. Sten Andersson külügyminiszter arról bizto­sította az országban élő kül­földieket, hogy Svédország folytatja Palme politikáját és „nyitott marad” a külföl­diekkel szemben. Politikusok attól tartanak, ha bebizo­nyosodik, hogy külföldi kö­vette el a gyilkosságot, ez kihatással lehet az ország­ban élő idegenek helyzeté­re. Svédországban egyébként mintegy 800 ezer külföldi, vagy valamikori külföldi él, felük ugyanis ma már svéd állampolgár. A legtöbben a finnek vannak (120 ezren), őket a jugoszlávpk (40 ezer fő) tó a törökök követik (20 ezer), kisebb számban élnek az országban olaszok, latin­amerikaiak, afrikaiak is. Olof Palme meggyilkolásával gyanúsítják a 32 éves Ce- miil Bayik kurd terroristát. A minap a madridi tele­vízió politikai szerkesztője így élceliődött: „Tudják-e, hogy miért éppen most csökkentette a kormányzat a benzinárakat?” — kérdez­te a nézőktől. „Azért, hogy olcsóbban juthassanak el a szavazóhelyiségekbe az igen szavazat leadásakor.” A szerkesztő azonban ez­zel a tréfával aligha fokoz­hatta népszerűségét. A jó humorú spanyolok nem szí­vesen viccelődnek ugyanis a számukra komoly benzin­árakkal, a NATO-tagság kö­rüli propagandát pedig elég sokan unják már. Előzetes köz véleménykutatás ok adatai szerint a választópolgárok legalább egyharmada egyál­talán nem kíván véleményt nyilvánítani szerdán a spa­nyol NATO-tagságről tar­tandó referendumon. Ami a tréfát illeti, a kor­mányzó Spanyol Szocialista Munkáspárt vezetői a NATO melletti propagandakampá­nyukban sokszor igyekeznek nevettető fordúlatokikal ol - dani komoly helyzetekben a feszültséget. így tett Felipe Gomzález miniszterelnök, amikor a parlamentben azt a folyamatot taglalta, mely­nek során pártja a NATO- tagság megszüntetésre vo­natkozó választási ígérettől az atlanti szövetség elhiva­tott támogatásáig jutott el. „Vállaljuk véleményünk gyökeres megváltoztatását. Bárcsak más is így tenne”, mondotta, s elégedetten vár­ta ki‘, amíg elcsitul pártja képviselőinek derűs tapsvi­hara. Nem bizonyos, hogy a ru­galmas, dialektikus véle­ményfelülvizsgálatra a leg­szerencsésebb példát válasz­totta a kormányfő. Annál in­kább feltételezhető, hogy sok spanyol baloldali érzel­mű választópolgár számára kevésnek tűnnek az immár hatalmat gyakorló szocialista párt NATO-tagság melletti érvei. González az eltelt évek NATO-belli tapasztala­taira hivatkozva jelientette ki, hogy Spanyolország ér­deke az atlanti szövetségen belül való maradás. Védelmi szervezetként festette le a NATO-t és számtalanszor hangoztatta, hogy hazája csupán a szövetség politikai szervezeteiben vállal szere­pet. Szavait szenvedélyesen cá­folta Manuel1 Fraga, a jobb­oldali ellenzék vezére, aki GonzáLeznél egyáltalán nem kisebb humorérzékkel közöl­te: az atlanti szövetség nem gyógyszanatórium és nem plétykaklub. A konzervatív politikus így érzékeltette, hogy komoly stratégiai szán­dékokat megvalósító katonai szervezetbe való tagságról döntenek március 12-ón. Eb­ben a szervezetben a spa­nyol jobboldal a teljes körű és az (integrált katonai in­tézményekben való spanyol részvételt követeli. Nos, talán érdemes rövi­den áttekinteni, hogy Spa­nyolország napjainkban va­jon ténylegesen csupán a NATO politikai testületéiben munkálkodik-e, vagy szerep­vállalása már túlnőtt ezen? Az ibériai állam több száz képviselője dolgozik többé- kevésbé rendszeresen a NATO úgynevezett katonai bizottságaiban, tanácsaiban és hivatalaiban. Az atlanti szövetség és a spanyol had­sereg között — a madridi lapok értesülései szerint — rendszeres az információcse­re. Az elmúlt hetekben Mad­ridban katonai elektronikai csúcstechnológiát bemutató kiállítás volt több NATO- or.szág hasonló termékeket gyártó vállalatainak részvé­telével.. Ugyancsak nemré­giben spanyol—portugál ka­tonai együttműködési kon­ferenciát tartottak Lissza­bonban. Február végén spa­nyol—francia közös had­gyakorlat volt az Atlanti- óceánon. Vagyis Madrid, bár szavakban a NATO politikai szervezeteiben való részvé­telre helyezi a hangsúlyt, a gyakorlatban mindent meg­tesz a tényleges katonai együttműködés szorosabbra fűzésére. A spanyol1 NATO-tagság egyik különleges vonatkozá­sára utaltak az ország leg­fontosabb bankjainak veze­tői a minap Madridban köz­zétett nyilatkozatukban. A bankárak arról beszéltek, hogy Spanyolország számára gazdasági szerencsétlenség lenne, ha hátat fordítanának a NATO-nak. A spanyol pénzügyi élet hatalmasságai a NATO-tagországok részé­ről a bizalom megrendülésé­től tartanak — tegyük hoz­zá, nem alaptalanul. A washingtoni és a nyugat­európai integráció értelme­zése kétségbe vonhatatlanul a katonai-gazdasági-politikai integráció osztatlanságát su­gallja. ’ > A legutóbbi közvélemény­kutatások rendkívül össze­tett képet festettek a referen­dumot megelőző politikai helyzetről. A NATO mellett lándzsát törő szocialisták ko­rábbi egyértelmű többsége leapadt. Ennek egyik oka, hogy a párton belül igen so­kan, ha nem is fordulnak szembe a központi akarattal, de legalábbis egyelőre tar­tózkodó állásponton vannak. Ugyancsak tartózkodnak a NATO feltétlen híveinek •számító Alianza Popular ve­zetői, bár Manuel Fragát e párt kimagasló egyéniségei — köztük parlamenti képvi­selők is — bírálták, amiért szocialista elleni érzelmek­től fűtve a pártpolitikai presztízskérdéseket helyezi előtérbe. Vagyis ebből a pártból sokan az „igen” sza­vazat leadása mellett kar­doskodnak. A NATO-ellenes demokra­tikus, békeszerető erők feb­ruár 23-án impozáns tömeg- tüntetéssel tudatták: Spa­nyolországban milliós nagy­ságrendű azoknak a száma, akik a NATO-tagság meg­szüntetését követelik. Hal­latlan fontos mozgósító sze­repet töltenek be ebben, a mozgalomban az — ideoló­giailag megosztott és egy­más között vitázó — kom­munisták különböző pártjai. A NATO-val! való szembe- helyezkedésben egységes ak­ciók szervezése jelzi, hogy ebben a kérdésben azonos nézeteket vall a spanyol kommunista mozgatóm — ahogy iitt nevezik — három családja. De ott vannak a nemmel szavazók között a béke.mozgalmak, a nőmoz- ga Írnak, az értelmiségi tó hazafias csoportosulások is. Sokakkal megérttettók már, hogy sem az ország bizton­ságának ügyét, sem a spa­nyol atomfegyvérmentesség fenntartását nem segíti elő a NATO-tagság. Elutasítják a katonai és a gazdasági kapcsolatok fejlesztése kö­zötti összefüggések elméle­tét csakúgy, minit azt az ér­vet, hogy ha Spanyolország kilép a NATO-bóli, altkor egyoldalú függőségben ma­rad az Egyesült Államokkal a támaszpont-szerződések révén. A békeszerető erők e támaszpontok mielőbbi meg­szüntetését iis követelik. Madridban a referendum előtti napokban' sok utalás történik a NATO alapokmá­nyára, a washingtoni szer­ződésre. Erre hivatkozva em­lítik, hogy ha a „nem” sza­vazatok győznének, az ibé­riai állam akkor sem válna meg a NATO szervezetétől, Ilgy évnek kell ugyanis el­telnie a bejelentett szán­déktól a tényleges kilépésig. Egy év pedig — mondják Madridban — a politikai életben nagy idő, sok min­den történhet ezalatt. A szo­cialista párt országos tekin­télyét, befolyását ismerve nem látszik kétségesnek, hogy a NATO-tagság fenn­tartásához szükséges igen szavazatok többsége elérhető szerdán. Ha ez így lesz,, a Gonizález-kormányzat újabb lendülettel folytathatja majd a NATO-államokhoz fűződő kapcsolatainak építését. Meruk József í Vasárnap esti kommentár Sportszerűtlenség MSZMP-küldöttség utazott az Indiai KP kongresszusára Bevándorlók emlékeztek Palméra Á rendőrség újabb tanukat keres

Next

/
Thumbnails
Contents