Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-08 / 57. szám
8 Somogyi Néplap 1986. március 8., szombat | m j 's ,m IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMÜVELODES SZIRMAY ENDRE VSrös Ferenc rajza Örömöt sugárzók Ti virág-szemű asszonyok holnapot varázslók, vigyázzatok — ne hulljanak sárba a virágok! Ti parázs-szemű asszonyok most is tündérszépek, vigyázzatok — a világot fel ne égessétek! Ti napfény-szemű asszonyok örömöt sugárzók, őrizzétek a végtelent innen alig látszót! Nőnapra — szabálytalanul Minden évben március 8- án megemlékezünk a nemzetközi nőnapról — és persze, hogy jól tesszük; jó, hogy megemlékezünk. Hol leírjuk az ünnep eredetét, szólunk a munkásasszonyok egykori sztrájkjáról, írunk a nőmozgalom tiszteletreméltó harcosairól, bemutatunk mai asszonyokat, lányokat és csaknem mindig elmondjuk, jó lenne nemcsak az év egyetlen napján ünnepelni a nőket, hanem egész esztendőben több tiszteletet, nagyobb megbecsülést érdemelnének. Most minderről nem szeretnék írni, nem csupán azért, mert jómagam is a „gyengébbik nemhez” tartozom; hanem valami ide tartozóról, mégis egészen másról'. Vagy tíz éve annak, hogy a jelenséggel először találkoztam, méghozzá egy újpesti gyár fiatal dolgozóinak az ankétjén. Itt döbbentem meg először azon, hogy fiatal férfiak (nem nők, hanem férfiak) egymás után szót kértek, és elmondták, hogy ha anyagi helyzetük megengedné, akkor bizony ők .kivennék a feleségüket” a munkából. A jelen volt munkásnők vitatkoztak velük. Nem azt mondták, hogy könnyű dolog gyereket nevelni, háztartást ellátni, és mellette napi nyolc órát gép mellett dolgozni. Másról beszélitek. Arról, hogy az igazi női egyenjogúság elképzelhetetlen úgy, ha a férfi „tartja el" az asszonyt, s hogy ők ebből a nehézségek ellenére sem kémek. Nemrégiben egy teievízió- vetéflkedőn történelem-szakra készülő (?!) középiskolás diákok kérdést kaptak a család gazdasági szerkezetének átalakulásáról. A gyerekek szájából is az hangzott el, hogy a felszabadulás után a nők dolgozni mentek, és egyre többen dolgoznak, mert egy keresetből nem lehet megélni. S a válaszokért elég magas pontokat is kaptak, és senki nem igazította ki őket.- Senki sem mondta el. hogy világjelenség a nők munkába állása nemcsak a szocialista, de mind több fejlett kapitalista országban is. Ennek egyik oka persze, hogy gazdasági, mert az életnívó lehetőségei sokkal nagyobbak, mint néhány évtizeddel ezelőtt voltak, hiszen akkor még csak igény sem lehetett sem hűtőgépre, sem televízióra, sem autóra, sem hétvégi házra. Ez az ok. A másik a lehetőség. Latin-Ame- rika és Afrika asszonyai nem azért nem állnak munkába, mert a családfő mesésen el tudja tartani a családot, hanem, mert a legtöbb esetben nincs munkalehetőség sem. És arról sem esett szó, hogy a munka teszi teljessé az embert, hogy a munka biztosítja az emberi öntudatot is. Valószínűleg a nagytudású zsűrinek nem is volt ilyen feladata, hogy erről, beszéljen, de ezek a fiatalok családban élnek, iskolába járnak, a legjobbak közül valók. Otthon és az iskolában sem beszélt nekik erről senki?! Nem ígértem köszöntőt, hanem az alkalomhoz szokatlan, de remélem, hogy méltó gondolatokat, ha szabálytalanokat is. De azért engedje meg az olvasó, hogy a nőnap alkalmából a legjobbakat kívánjam: sok boldogságot, egészséget, életükben örömet: a család, a pihenés, a szórakozás, de ezzel együtt az alkotás, a munka örömeit is. És azt is, hogy a megosztható terhekből vegyen le a család többi tagja. Okosabb ez, mint arról beszélni, hogy a nő csak gazdasági kényszerből dolgozik. Mert egyeseknél lehet, hogy igaz, de társadalmaknál hamis lenne így a kép. Sárdi Mária MESTER ATTILA MINIATŰRÖK I. Drótostót Ilyet is régen láttam már. Megy a bádogos a nagy forgalmú körúton, hátán fakadódéban az összecsavart bádog, nem néz se jobbra, se balra, csak megy. Nem is kiabál, pedig milyen szépen tudott valamikor kiabálni. Emlékszem rá gyerekkoromból: „fazikat fótozni...” Az első öt szótag valahol fent, magasan, az utolsó, a „ni” pedig pontosan egy nagytercced lejjebb. Drótostótnak hívták, amikor még a mi kisvárosunkban, a Csillag utcában járt, s a tót ter- celős nép. KÍétszóLamú dalaik zárlata zengett ebben a léhajlított utolsó szó tagban. Énekelt úgy is, hogy „drótozni, fódozni, fenekezni!” Ahogy a kedve tartotta. Aztán leült a házunkkal szemben a porafűvél benőtt árokpartra, és szalonnázni kezdett.. A cső alakúra tekert bádog belsejéből vette elő a tiszta kendőt, abból kenyeret és a szalonnát, egy kis felhajtható fiákból pedig a bicskát. Úgy evett, hogy közben tán a nagy fenyves hegyekre gondolt, ahová télire majd vissz altér. Megy a drótos a körúton, és nem kiabál. Kár is volna. Elnyomnák ősi dallamát a kamionok kipufogói. Hátán a fakaloda, az összecsaivart bádog alatt a kis felihaj tha- tós fiók, minden pontosan úgy, mint egykor, nagyon régen, abban a szívmelengető- en szép, s többé már soha nem látható Csillag utcában. Megy lassan, talán kenyere is van piros szegélyű vá- szonftendőbe kötve. Sokáig nézem, aztán elfordulok. Nem akarom kilesni azt a pillanatot, amikor ellebeg a földtől, s úgy folytatja útját, magában dünnyögve, énekelve, az alacsonyan rohanó felhők között. II. Mese Mesét mondok, jól figyelj! Egyszer volt, hol nem volt, talán az Óperenciás tengeren is túli, de Hegyeshalmon mindenképpen innen, volt egyszer egy rajzszögecske. Csinos, hegyes kis lába volt, és nagy szélű sárga kalapja. Hatvanötöd magával lakott egy rajzszöges dobozban, amire az volt ráírva, hogy: „Rajzszög 100”. Nem, kisfiam, ez nem azt jelenti, hogy a sárgakalapos gyerekek házikója a Rajz- szög utca 100. szám alatt áH, hanem azt, hogy százan kellene benne lakniuk. De ők csak hatvanötén voltak. Szép tágasan laktak tehát a rajzszöggyerekek, körülbelül úgy, mintha nekünk, ötünknek legalább tízszobás lakásunk llenne. Ám ez még mind semmi. A kis piros fejű gyufagyerekek, akikkel a múltkor a boltban találkoztunk, azok laknak még csak urasam Mint a valóságos vérbeli hercegek. Mintha mi palotában laknánk. Ügy ám, feleannyian sem voltak skatulyaházaikban, mint ahányan kényelmesen elfértek volna benne. Náluk, lám, nincs lakáshiány, nincs szűkös légtér, szaladgálnak is kedvükre, csak úgy hancú- roztak, amikor egy kicsit megráztuk a dobozt. No, de miért ne legyen legalább nekik jó? in. A fekete macska Van egy fekete macskám. A füle hegyétől a farka végéig fekete. Van ugyan az álla alatt egy kis fehér folt, de azt csak akkor látja az ember, ha a füle tövét va- kargatja, s ő örömében feltartja a fejét. Egyébként koromfekete. Mint Bagira, az igazi párduc, aminek ő a kisöccse. (Pardon, ki6húga, mert biológiailag jól' képzett gyermekeim mihamar kiderítették róla, hogy lánymacs- ka.) Kis kiéhezett vakarcs volt, amikor először bekéredzkedett hozzánk. Nem volt nagyobb, mint az öklöm, és sovány, rettentő sovány. Tejet adtunk neki, s azt látná kefldett volna, hogy lefetyelte. Aztán kinőtte magát. Most már az ablakiban napozik, s ha otthon írok, belekeveredik a nyitott fedelű diplomatatáskámba, s úgy kell kihúzgálná alóla a kéziratlapokat. A múltkor délután, amikor megint otthon írtam, az ablakban ült, és halkan nyávogott. Keresztüli az ablak üvegén. Odanéztem, és láttam, hogy galambok röpködnek előtte, kint, távol, eter- hetetlenüT. — De ki tudnám belőlük szerelni a légcsavart! —gondolta magában. — A szárnyakat, meg az ilyen bravúros suhanásokat elősegítő szerkezetüket, de meg tudnám tépázni! — Macska, te — mondtam neki. — Nyughass! Csak az igazán fekete macskáikat idegesítheti, ha valaki tud repülni. Neked van egy kis folt az álltad alatt, ezért hát ne nyávogass. Feküdj ide a táskámba, mint szoktál. Simogatlak inkább egy kicsit. Csernus Mariann és műsorai Konokul és következetesen a nőkről Lassan már húsz éve, hogy egyedül áll a pódiumon. Maga válogatja, szerkeszti, részben írja, fordítja műsorai anyagát. 1969-ben Illyés Gyula Dáthüramho6z a nőkhöz című estjével kezdődött, Weöres Sándor Psychéjével folytatódott, a hetvenes évek közepén megcsinálta az Asz- szonyok mondókéit, híres nők naplóiból, leveleiből, tudományos írásaiból, önéletrajzából állított össze két órát. 1983-ban lefordította Liv U'lflmann Változások című önéletrajzát, amely 85- ben a könyvpiac nagy slágere volt. Tavaly ősszel mutatta be a Várszínházban Bea- uvoire A megtört asszony és Liv Uiimann Változások című írásából a maga szerkesztette monodrámákat. Folyamatosan játssza. Közben előadja Károli Gáspár vizsoiyi bibliájából válogatott kétrészes műsorát is. Ahogy végigfutunk a címeken, feltűnik, hogy a Károli-esetet kivéve minden műsora a nőkről szól, hogy társak nélkül, egyedül van színen, — több mint másfél évtizede. Csernus Mariann, mint aki már sokszor kényszerült választásra, ismeri és vállalja önmagát, szerepeit: — Szeretek egyedül a pódiumon állni, és két órán keresztül hatni. A hétköznapi életben egyáltalán nem használok színészi eszközöket, tartalékolom energiáimat a szerepeimre. Pályám elején túl könnyen, túl hamar kaptam Shakespeare- szerepeket és Melindát. Fiatal voltam, felkészületlen, és elégedett önmagámmal. Nem véletlenül parancsolt le a színpadiról Major Tamás, öt év hallgatás után jöttem tisztába magammal, elfogadtam, hogy magányos ember vagyok, és felkészültem a pódiumra. Magamnak osztok szerepeket, így természetes számomra. — Hosszú idő óta minden nyarat az őrségben tölt. Menekülés ez, vagy töltekezés? — Általában nem menekülök. A töltekezés jó szó, de az igazság egyszerűbb. Ismerőseim kedveltették meg velem a vidéket, nem volt nehéz, mert gyerekkoromban, amíg nagyanyáim élt, nagy kertes házban laktunk, szinte egy erdő közepén. Azóta sem tudok természet nélkül' létezni Huszonöt évig éltem a Kútvölgyi úton, kertes házban. Válásom óta, nyolc éve, a zugligeti erdő szélén lakom. Szeretek egyedül élni, úgy látszik, magamnak való ember vagyok. Bár nem vagyok magányos, van egy nagy lányom az első házasságomból. — A Stúdió egyik műsorában Érdi Sándorral vitatkozott asszonyműsorai apropójából a női emancipációról. Az egyik kérdés az volt, nem túl sok-e, amit a nők vállalnak, ön azt mondta: nem, úgy látszik, erre mind képesek vagyunk, csak korábban a lehetőségünk nem volt meg. De miért vitatható ma újra a női emancipáció? — Tévedésből is, meg félreértésből is. Tévedés azt hinni, hogy a női emancipációt vissza lehet fordítani, meg lehet állítani. Ez százéves vívmány, megfordíthatatlan. Az alapvető félreértés pedig szerintem abban van, hogy amikor elromlik egy férfi—nő kapcsolat, akkor az okot a nő munkájában, emancipáitságáfoan keresik. Amíg harmonikus egy párkapcsolat, nem érdekes, hogy egyenjogú-e a nő. Nem szeretem a szélsőséges szem- beállításokat, sem a főzőkanálhoz visszarendelő konzervativizmust, sem a feminista zás zi óllobogtat ást. Azon érdemes inkább gondolkodnunk, miért romlanak meg gyorsan a párkapcsolatok. Szerintem a kapkodás, az időhiány, a szerzésvágy miatt. A kapcsolatok kifáradásában az idő is komoly tényező. Egy színésznőt talán még érzékenyebben érint az öregedés, mint egy civilt. Sokan azt is mondják, hogy a színészet nem női mesterség ... — A színészet a karakterteremtés művészete. Ha ezt megérti, és fiatalon is elfogadja az ember, akkor nincs törés. A naiva-szerepekíből valóban korán kikopnak a színésznők. Baj akkor következik, ha egy negyven-ötven éves színésznő nem akarja tudomásul venni, hogy megváltozott az arca, a teste. Lív Ullmann megírta, a műsorban el is mondom, hogy hiába viseljük magunkban a fiatal lányt, az arcunkon senki nem látja többé. De a férfiakkal sem kegyes az idő. Amíg a férfinak és a nőnek szüksége van egymásra, ezek a problémák nem jelentenek terhet. A színészeknél persze egy kicsit minden, más. Molnár Ferenc azt mondta: a színész kevesebb, mint férfi, a Színésznő tölbb, mint nő. Pokolian ismert bennünket. Nappal élünk, mint más, de este feümegyünk a színpadra. Én például mostanában a Várszínház színpadára, és egy órán keresztül a megtört asszony vagyok, akit kisem- rniznék, kifosztanak, és aki nem tud túljutni válságán. Én abban hiszek, hogy nem kell idegszanatóriumi szintre zuhanni ötvenévesen sem, nem kell pohár után nyúlni. Meg kell újulni. A műsor második órájában Liv Ullmann vagyok, akit szintén elhagynak, akinek házasságon kívül' született a gyereke, de aki tud magából töl- tekezni, építkezni. Érzi, hogy a megpróbáltatás arra jó, hogy több tegyen általa. Túl kell lépni, változtatni kell. Ebben hiszek. Történhet bármi, estére készen kell lennem arra, hogy ezt a hitet fizikailag, szellemileg, érzelmileg, művészi eszközökkel át tudjam adni az emfoereknek- Budai Rózsa
