Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-29 / 75. szám

1986. március 29., szombat Somogyi Néplap 3 BARCSON BÚCSÚZOTT — SOMOGYÉRT DOLGOZOTT Párhuzamok Útravalót a falu, a család adott A krónikás, jegyzetfüzetében lapozva, egy már­cius eleji rendezvénynél hosszabban időz: a barcsi Vörös Csillag Tsz tagjai ekkor — március 6-án — búcsúztatták nyugdíjba vonuló elnöküket a város művelődési házában. Méltató szavak, később em­lékeket idéző ajándékok, a részközgyűlés döntése arról, hogy határozatban ismerik el, örökítik meg az érdemeket, melyeket Böhm József a szövetkezet el­nökeként a közösségért végzett munkával szerzett Ekkor adta át jó kézbe a stafétabotot — Aktív tevékenysége kez­dőpontjának közelében kö­szönt el vezetőtársaitól, a tagságtól, Görgeteg és Barcs ugyanis nem esik messze egymástól... — Évtizedeket töltöttek el Dél-Somogybán. Görgetegen születtem, kisparaszti család­ban. Négyen voltunk testvé­nek. Hat holdon gazdálkod­tunk,, s a saját szántónkon kívül kishaszonbérben is mű­veltünk földeket — a jobb­nak két mázsa, a gyengébb­nek százhúsz kiló búza volt az évi bére. A család volt az a közösség — meg a faltu, Görgeteg —, mely az indítta­tást adta. Az itteni emberek­től kaptam egy életre szóló tartást, olyan erkölcsi .tulaj­donságokat, melyeket mind­máig megőriztem. Apám ko­rán meghat, s ezután csak erősödött édesanyámhoz és a testvéreimhez való kötődés. Most is élnek hozzátartozóim Görgetegen, látogatjuk egy­mást, s ezután, hogy több időm lesz, még inkább oda­figyelek rájuk... A széles ívű életút, a ki- sebb-nagyobb közösségért végzett munka a felszabadu­lás után az EPOSZ-ban kez­dődött — ő töltötte be a tit­kári tisztet —, azitán a Dísz­ben folytatódott. Negyven- nyolc nyarán átrándult a szomszédos Csokonyavison- tára, s megkapó látvány tá­rult eléjük: éppen akkor ér­keztek meg a gépállomásra az új traktorok! Melyik fa­lusi fiatalnak ne csillant vol­na föl a szeme a szép gépek láttán ? — Neon gondoltam, hogy valamikor még a gépállomá­son fogok dolgozni, hiszen akkoriban — szakközépisko­lái végzettséggel — a görge- tegi földművesszövetkezet terményfölvásárlója mellett írnokoskodtam. Egy évvel ké­sőbb gépállomási agronó- musképzőre hirdettek fölvé­telt. Ngyvenkilenc őszén be is kerültem az iskolába, s in­nen már a csokonyavisontai gépállomás lett a munkahe­lyem. A megbízatás: körzeti ag- ronómus. Nők is ültek trak­torokon, egész családok dol­goztak az állomáson. Még néhány év, s már főagronó- mus a nagybajomi gépállo­máson, majd körzeti agronó- mus az állomások megyei központjában. A hétvégeken szövetkezetét szervezett Ist- vándiban. Családot alapított s élte a gépállomásiak kevés pihenéssel járó életét: akik ebben a szervezetben dolgoz­tak — traktorosok, szerelők —, élharcosai voltak az új eszmék terjesztésének a me­zőgazdaságban. Huszonhat éves volt, ami­kor a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályára ke­rült, s olyan szakemberek voltak a partnerei a tanácsi ágazati vezetésben, akiknek a neve még ma is ismerősen cseng sokak fülében: Bajcsy Ede, dr. Lelkes Ödön, Gajdi Imre... Az ellenforradalom idején párttitkár a barcsi Vörös Csillag Tsz-iben, ahol akkor Losonczi Pál voltt az elnök, ötvenhétben osztály- vezető a nagyatádi járási ta­nácson, majd főállattenyésztő az akkori Lábodi Állami Gazdaságban. — Életre szóló tapasztala­tokat szereztem itt: a terme­lőüzemben szembesülnek az elképzelések a lehetőségek­kel, a tervek a feltételekkel — emlékezik Böhm József. — Ezeket a benyomásokat később, választott tisztsé­geimben is jól hasznosítot­tam ... Néhány év múlva már já­rási tanácselnök Nagyatádon, majd a megyei pártbizottság titkára, s 1963 márciusától 1979 augusztusáig Somogy megye tanácsának elnöke. — Amikor nyugdíjazás miatt ettől a tisztemtől megváltam, küldöttség kere­sett föl Barcsról: vállaljam el a Vörös Csillag Tsz elnö­ki tennivalóit. 1980 márciu­sában megválasztottak elnö­küknek. A pihenés helyett megint csak munkás évek kö­vetkeztek ... Egy-egy szakaszt átugrani, néhány mondattal elintézni, persze, nem lehet — ilyen fejezet például az a több mint másfél évtizedes idő­szak, amikor Böhm József a megyei tanács elnöke volt. Huszonkét évvel ezelőtt pél­dául az egyik legnagyobb feladatot az adta Somogybán, hogy megkeressék a többi megyéhez való felzárkózás lehetőségét. A lakosság meg­tartásához munkahelyek kel­lettek, indokolt volt a tele­pülésszerkezet változása, ipar telepítése a városokban és a vonzáskörzettel bíró, városia­sodé községekben. Erre a pe­riódusra esett a megye álta­lános fejlesztésére hozott központi döntés ... — Amiről most már úgy látom, korábban kellett vol­na szorgalmazni Somogy­bán, az a termelőszövetkeze­tekben az alaptevékenység mellett az ipari, a kisegítő ágazatok fejlesztése, a foglal­koztatási lehetőségek széle­sebb körének megteremtése. Erre megyénkben később ke­rült sor, mint máshol... Akadnak tanulságok, me­lyeket igencsak megszívlelne és figyelembe venne, ha min­dent újra kezdhetne. De most már tényleg a nyugdíjasévek következnek, aktív pihenós­Az OTP adatai szerint az év éllső két hónapjában a lakosság a takarékpénztári és takarékszövetkezeti beté- téfcbien összesén 5,6 mliMiiárd forintot helyezett el, 17 szá­zalékkal többet, mint tavaly ilyenkor. Az OTP és a takarékszö­vetkezetek által nyújtott hi­telék összege január—^febru­árban összesen 22 százalék­kal volt magasabb, mint a múlt év első két hónapjában. A hitelállomány ebben az időszakban 3.2 milliárd fo­rinttal növekedett. Különösen Na, végre tavasz van! — mondtuk a héten, mert most már minden bizonnyal meg­jött a jó idő. Nagyobb len­dülettel kezdtük a napot, s hamar elfelejtettük a téli szürkeséget. Fontos témában tanácskozott szerdán a me­gyei pártbizottság. Somogy hosszú távú területi és tele­pülésfejlesztési irányelveit vitatta meg a testület. Ha­sonló témában tanácskozott Budapesten a somogyiak ba­ráti köre,, Kaposváron az SZMT elnöksége és a Haza­fias Népfront megyei bizott­sága. A népfront ülésén azonban nemcsak a hosszú távú tervékről, hanem a VII. ötéves terv feladatairól is tárgyaltak. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a következő tervidőszakban a terület- és településfej,lesz­sel. Hogyan telnek ezek a napok? — Tagja vagyok a megyei pártbizottságnak, ezt a meg­bízatásomat szeretném jól el­látni. Aztán: a Mecsek olda­lán van egy kis szőlőnk, alig háromszáz tőkével és har­mincnégy gyümölcsfával, ott az éppen adódó munka, a kikapcsolódás mindig fel­frissíti. Több időm jut a gör- getegi rokonokra, a róluk va­ló gondoskodásra is. És itt van a család. Azt az utat, amelyet Böhm József megtett, csak ilyen hátország­gal lehet végigjárni. — Amikor hazamentem a feleségemhez, a fiamhoz és a a hosszú (lejáratú, elsősorban a lakáslétesítésre kért — köl­csönök mennyisége és össze­ge elmélkedett. A két hónap alatt családi ház építésére 4200-a-n igényeltek 'kölcsönt, ami 37 százalékos növeke­dést jelent az előző évi első két hónaphoz (képest. Az OTP az év első két hó­napjában 6400 lakást értéke­sített, s a vevőinek 2,3 milli­árd forint összegű hitelt nyújtott. Áruvásárlási hitelt és sze­mélyi kölcsönt a tavalyinál 32 százalékkal nagyobb osz­tást arányosabban és ki- egyensúlyozottabban kell megtervezni. A halmozottan hátrányos helyzétű térségek — a megye déli szöglete. Tab térsége és a Zselié — felzárkóztatásá­nak egyik föltétele, hogy fejlesszék e térségek gazda­sági erejét, javítsák az élet­feltételeket, A városi jogú nagyközségek fejlődését á gazdaság és az infrastruktú­ra javításával kell megte­remteni, Általános követel-1 mény a községek stabilizá­lása, és a népességeltartó, il­letve — megtartó képesség növelése. A foglalkoztatás­ban meghatározó a gazdasági szabályozórendszer ésszerű munkaerő-felhasználást . ösz­tönző hatása. Alapvető fel­adat, hogy a teljes foglalkoz­tatottság fenntartása mellett javuljon az élőmunka haté­konysága. lányomhoz, mindig megnyu­godtam. így lesz ez ezután is. S most már bővült a kör: az unokám is megörvendeztet, ha találkozunk. Emlékeze­tes marad az utóbbi hat év, melyet a barcsi téeszben töl­töttem, akkor is, ha ez idő alatt csak a hétvégeken lát­tam a családomat. Nyugodt szívvel és lelkiismerettel jöt­tem el, mert jó kezekbe ke­rült a vezetés. A barcsi szö­vetkezet nem küzd anyagi gondokkal, s a tagság tudja, képes az eredmények növe­lésére. Amit eddig elértek, az is a közösség érdeme volt. szegben folyósított az OTP, áruvásárlási kölcsönt mint­egy százezren, személyi hitelt százötvenezren igényeltek és kapták, A valutaforgalom magasabb volt az év elején megszokottnál: 50 ezren vá­sároltak és 57 ezren adtak el valutát a fiókoknál. A totó- és lottószelvények értékesítésének (kéthavi mér­lege: 19 százalékkal több to­tó- és 13 százalékkal több lot­tószelvény kelt el, mint ta­valy az év első két hónapjá­ban, a nyeremények összege pedig 450 millió forint volt. Szó -esett a balatoni üdülő­körzet fejlesztéséről is. A vízminőség-védelem elsőbb­sége mellett nagyobb súlyt kell helyezni az üdülés mi­nőségi tényezőinek erősítésé­re, a környezet kulturáltsá­gának javítására. A közlekedés gondjairól tanácskoztak a héten a megye vezetői. A tervidőszak közlekedési be- . ruházásai közül az új don- neri felüljáró építését minő­sítették az egyik legfonto­sabb feladatnak. A felüljáró kivitelezését előkészítő mun­kákat -még ebben az évben megkezdik. Ugyancsak elő­relépést jelent a megye köz­lekedésében a Balaton déli partján húzódó vasútvonal villamosítása. A tervek sze­rint 1991-ben villanymoz­dony közlekedik arra. Tíz éve írtam róla. Tizen­nyolc éves volt akkor, vég­zős nőiszabó-tanuló, locsi-fe- csi kilslány, aki arról beszélt hogy élete végéig a gyere­kekkel akar foglalkozni, bár nem vették föl óvónőképző­be, de még megpróbálja ... Kissé dagályosra sikeredett az 1976-ban megjelent port­ré vége. így szólt: „... ko­molyan készül valamire, amit úgy hívnak: hivatás.” Rúzsa Jánosné Nagy Er­zsébet. Ez a név állt a fel­adó helyén a borítékon. A levélben pedig az: „Sopron­ban oklevelet szereztem. Bol­dog és büszke voltam — az is vagyok!” Talán sejtette ko­rábbi tamáskodásomat, hogy most asszonyként, anyaként, óvónőként tollat fogott s tud­tomra adta: álmai beteljesül­tek. Kisbajom. 550 lelkes elöre­gedett falu. A kevés gyerek is többnyire nehéz körülmé­nyek között nevelkedik. Is­kola nincsen, a nagyobbak naponta hajnalban kelnek, s még félálomban utaznak Ku­tasra a központi iskolába. Az óvoda még ott van a falu­ban, átalakított családi ház, egyetlen teremmel, tágas ud­varral. Dr. Szua Józsefné vezető óvónő évekig egyedül volt ott. — Kevés gyerek van a fa­luban, de egy szobára még­is sok. Most harmincegyet is- tápolunk, de volt már több is. Amióta Erzsi itt van ... Nem is tudom mihez hason­lítani, mennyivel jobb így. Sok gyerek az óvodában is­meri meg az evőeszközt, ott tanul meg beszélni, ott lát először játékot, mesekönyvet. Éhesek, nehezen „törnek be”, mégis erővel tör ki belőlük a szereteti gény. — Óvónéniii* Szeretnék a homokvárra egy nemzeti ász­lót! — ZZZ! Zzzászlót, ahogy tanultad. Szinte összeér a két arc, ahogy egymással szemben „vicsorítanak”. — ... ááá, sszáá, zászlót! — Sikeredik lassacskán a hang. — Mindjárt adok zászlót. Csak még mondd meg, mi­lyen színű a sapkád. — Kék — vágja ki dia­dalmas mosollyal a kislány. Néhány napja tanulta meg színeket. Már iskolába kel­lene mennie. — Óvónéniii! A Rúzsa piszkál. — A Rúzsa. Hát ilyen ez a Rúzsa. Aki meg is jelenik s szin­tén rákezd: — Óvónéniii... — így megy ez. Itt óvó­néni vagyok, sohasem mond­ja, hogy anyu. De ahogy el­indulunk hazafelé és kilé­pünk a kapun, újra anyu leszek. Rúzsa Jánosné Nagy Er­zsébet anya-óvónéni: Elhangzott a tanácskozáson az is, hoigy a kis települések közötti utakat meg kell vég­re építeni. Az infrastruktúra hiánya megnehezíti az apró­falvak életét, csökkenti a né­pességmegtartó erőt. A vég­leges megoldásihoz 700 millió forintra lenne szükség, azon­ban ebben az ötéves tervben enek csak kis hányada áll rendelkezésre. Húsvétra készülnék a Somogy megyei­ek is. A boltokban már a hét közepén megnőtt a forgalom. Ajándékot kutató szülők jár­ták az áruházakat, és házi­asszonyok készültek föl az ünnepre. A Kaposvári Hús­kombinát 70 tonna füstölt áruval készült a húsvétra. Újdonságnak számít, hogy eddig még nem forgalmazott, Úgynevezett parasztsonkával is előrukkoltak. A Nagyatá­Hemesz Ferenc TÖBB A TAKARÉKBETÉT A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA — Három műszakban dol­goztam a böhönyei orsózó- ban. Betanított munkás vol­tam, később brigádvezető. Hetvenkilencben leérettsé­giztem, és jelentkeztem ké­pesítés nélküli óvónőnek Ku­tasra. Elsőre — azaz tulaj­donképpen másodikra, mert egyszer, még a szakmunkás- tanuló évek előtt is jelent­keztem szakközépiskolába — nem vettek föl a soproni képzőbe. Kutasról tehát el kellett mennem. Görgeteg kö­vetkezett, másodjára már be­kerültem az iskolába. Köz­ben férjhez mentem, s ve­szélyeztetett terhesen, majd gyesen három év alatt vé­geztem el az első évfolya­mot. Szabásra költöztünk ez­alatt, albérletbe. A férjem tartotta bennem a lelket, ne­ki köszönhetek mindent 1985-ben kaptam meg a sop­roni óvónőképző oklevelét Ha mindent összeszámolok, 13 évig készültem arra a pilla­natra. Tavaly augusztus 15- én kezdtem el Kisbajomban dolgozni. Ott vagyok, ahol lennem kell, ahol szükség van rám. Könyveket forga­tunk, énekelni tanulunk, ver­set is mond már egyik-má­sik gyerekem. Párhuzamok. Dr. Szula Jó­zsefné — más indítatással ugyan —, de hasonló utat járt be. — Már a nagyszüleim is pedagógusok voltak. Akkori­ban igen szűkösen éltünk, a bátyám volt az első, őneki kellett tanulnia, én nem te­hettem. Azután nekem is a férjem segített azzal, hogy sok mindent vállalt helyet­tem, tartotta bennem a lel­ket. És végül nekem is meg­lett az oklevelem, tehát foly­tatom a családi hagyományt. Tailán ezért is tudnak jól együtt dolgozni ők ketten Kisbajomban. Egyikük ré­gebben a harmincas, mási­kuk nemrég a húszas évei­nek végén szerzett képesí­tést. Nem könnyen, célratö­rő szívóssággal. A kisbajomi óvoda eddig minden évben iskolaéretten adta tovább gyerekeit. Most lesz egy, aki az óvodában marad, de jövőre őt is a rendes osztályba akarják irá­nyítani, még csak nem is a korrekciósba. Mert nem a gyerekben van a hiba. Ezt már tudják. Óvónénik. Ott, ahová álta­lában nemigen törekszenek a „munkaerők”. — összerombolták a vá­ram. Mo^t hova tegyem a ászlót? Majdnem összeér a két arc, s közelít a harmadik is. Kórus zizeg: — Zzzzá ... zzz- ... — Ááá ... Szááá ... Zááá ... Zászlót! Úgy, ahogy tanultad, gye­rekem. Luthár Péter dón nyílt húst árusító bolt szerdán fogadott először vá­sárlókat. A tervek szerint ha­marosan a megyeszékhelyen, Csurgón, Kudai’kúton és Bar­cson is nyitnak hasonló üz­letet. Megkezdődött (volna) a tavaszi szünet az iskolákban. A szülőknek kül­dött értesítés szerint húsvét után már nem kellett volna a diákoknak iskolába menni­ük. Némi zavart okozott, hogy maguk a pedagógusok sem tudták biztosan, mikor is kezdődik hivatalosan a szünet. A művelődési minisz­ter engedélyezte, hogy az is­kolák saját hatáskörükben megrövidíthessék, vagy in­dokolt esetben meghosszab­bíthassák a szünetet. A hús­vét utáni csonka hetet több helyen kézefekvőnek látták a szünethez csatolni, azonban eddig még ismeretlen admi­nisztrációs nehézségek miatt később visszavonták az isko­lák ezt a rendelkezést. Klie Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents