Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-24 / 70. szám
2 Somogyi Néplap 1986. március 24., hétfő Választási tanulságok Franciaországban Olasz mediterrán katonapolitika A francia Szocialista Párt vezető testületé, az igazgató bizottság szombati ülésén megkezdte a választási ta- nulsáígok szám'bavéteJét. A bizottság úgy vélekedett, hogy a 31 százalékos eredmény nagy siker és jó kiindulópontot teremt az 1988- as elnökválasztásokhoz. A párt több vezetője ugyanakkor bírálta a kommunista pártot, amellyel 1981 és 1984 között együtt kormányzott az SZP, előtte és utána viszont heves polémiát folytatott. A francia KP Központi Bizottsága ma és holnap értékeli a választásokat. Jean Poperen, a Szocialista Párt második embere úgy értékelte a választási eredményt, hogy az mindössze 300 ezer szavattal maradt el az 1981-es győzelemtől. Tehát „a Szocialista Párt megszilárdította helyét, minit Franciaország első pártja, tömörítő ereje és a demokratikus váltás pártja”. Az ötéves kormányzás alatt a tényleges és nyugodtan végrehajtott változások pártja volt. „Francois Mitterrand pedig meg tudta mozgatni a közvélemény egy bizonytalankodó részét és hozzájárult ahhoz a mozgáshoz, amellyel a március 16-i szintre jutottunk”. Poperen az FKP helyzetét Párizsban a hét végén megtartotta első ülését az új kormány. A képen (középen) az elnöklő szocialista párti Mitterrand államfő, jobboldali miniszterekkel „történelmi hanyatlásnak” minősítette. Az emelte ki, hogy a Szocialista Párt az FKP-t még annak hagyományos fellegváraiban is megelőzte. A szélsőjobboldali Nemzeti Front, -mondotta', a francia politikai tájkép eleme lett. Lionel Jospin, a Szocialista Párt első titkára veszedelmesnek nevezte a Chirac- kormány gazdasági és szociális terveit. Kijelentette: a rendeleti úton való kormányzás kettős félelmet tükröz: a kormány fél saját táborának egységét próbára tenni és ezért tart a parlamenti vitától is. Chirac egyébként szóvivője útján közölte, hogy április 2-án, a kormány parlamenti nyilatkozata után felveti a bizalmi kérdést. Szövetség Szuperradar Siracusában. Előretolt légibázis Pantelleria szigetén, vadászgépekkel, modern vadászbombázók fogadására képes 2400 méter hosszú leszállópályával. Tízezer fős gyorshadtest. Kétszintes fiád alatti „agyközpont” Martinafrancában, Ta- rantótól 32 kilométerre, ahol a katonai-műszaki személyzet a Földközi-tenger minden légi mozgását figyelemmel követik. Gibraltártól Szuezig terjedő hatótávolságú elektronikus lehallgató központ működik a szicíliai Lampedusában. A szicíliai vizeken hatalmas hadihajók — mint az Andrea Doria s a Vittorio Veneto — cirkálnak fregattok és tengeralattjárók kíséretében. Mindezek az objektumok Olaszország új katonapolitikájának részei és következményei, de olykor politikai bonyodalmat is okoznak a római kormánynak. Irak—Irán ÚJABB HARCOK A szembenálló felek kölcsönös légitámadásai jelentették az utóbbi 24 óra legfontosabb eseményeit az iraki—iráni háborúban. A teheráni rádió arról számolt be, hogy az iráni légierő szombaton két hullámban bombázta a Bászra közelében levő Al-Bahar iraki katonai támaszpontot. A jelentés szerint a bázis nagy része megsemmisült. Az iráni vadászbombázók veszteség nélkül visszatértek állomáshelyükre. Az iraki harcigépek megtámadták az iráni Ahváz városától északkeletre található 1260 megawatt teljesítményű hőerőművet — közölte Bagdadban egy iraki katonai szóvivő. A támadás hírét Teheránban is megerősítették, a károkat azonban nem említették. A teheráni rádió beszámolt arról is, hogy iráni bombázók támadást intéztek szombaton a délkelet—iraki Al- Amarah város acélműje ellen, s jelentős károkat okozták. Az iraki cáfolat viszont: e városban nincs semmiféle kohászati üzem, a támadás polgári célpontok ellen irányult ... Az ENSZ Biztonsági Tanácsa nyilatkozatban fejezte ki aggodalmát az iraki—iráni háború folytatása miatt, s közvetve elítélte Irakot „vegyi fegyverek alkalmazásáért”. A nyilatkozatot a BT soros elnöke, Dánia nagykövete olvasta föl. A tanács 15 tagállama arról a Pérez de Cuellar főtitkár kezdeményezésére készült szakértői jelentésről tanácskozott — s fogadta el a szokásos szavazási procedúra nélkül —, amely az iraki— iráni konfliktusban a vegyi fegyverek alkalmazása kapcsán csak Irakrról tesz említést. Csomagterv Az amerikai képviselőház- ban elszenvedett minapi kudarca ellenére Reagan amerikai elnök szokásos szombati rádióbeszédéiben ismételten a nicaraguai elHienfor- radaimároknalk szánt amerikai segély megszavazására szólította fel a törvényhozókat. A 100 millió dollár értékű, elsősorban katonai és csak másodsorban gazdasági segély képviselőházi leszavazását követően most a szenátuson a sor, hogy a kormányzat áltál szorgalmazott kérdésben állást foglaljon. Nem is olyan régen az olasz katonai doktrína úgy szólt, hogy az ellenséget „Go- riziától keletre” kell keresni, vagyis az itáliai stratégák egy globális kelet—nyugati konfliktusban gondolkodtak. Az elmúlt néhány évben, anélkül, hogy ezt a konfron- tációs elméletet feladták volna, a hangsúlyt fokozatosan áttették délre, a Földközitenger térségére, amely kétségkívül konkrétabb konfliktus-veszélyeket hord magában, mint Európa. A tavalyi események, az „Achille Lau- ro” elleni akció, a fiumicinoi merénylet, a Közel-Kelet állandó bizonytalansága az olasz vezérkar elképzeléseit látszott igazolni. Természetesen az olasz haderők nincsenek „magukra hagyva”: Szicílián, Szardínia szigetén több nagy amerikai támaszpont létezik, az amerikai 6. flotta egységei bármikor befuthatnak az itteni kikötőkbe, és ott van a manőverező robotrepülőgépek támaszpontja Comisóban. Nincsen messze a NATO dél-európai főparancsnoksága sem: Nápoly a székhelye. A készültség ilyen nagy arányának politikai hátteret is adnak: nem annyira a hagyományos „szovjet fenyegetés” teóriáját hangsúlyozzák, sokkal inkább Líbiával és a különféle közel-keleti terrorszervezetekkel riogatják a közvéleményt. A legfelsőbb katonai vezetés a napokban listát is készített Spadolini hadügyminiszternek az Olaszországot fenyegető „veszélyekről”. Mi lesz, ha bombázzák a Földközi-tengeren hajózó 1500 olasz kereskedelmi hajó egyikét, ha megtámadják az olasz halászhajókat a szicíliai partok közelében, vagy netalán tán felrobbantják az olasz—algériai gázvezetéket? Az érveknek külön nyoma- tékot ad a tény, hogy Olaszország nyersanyagainak 90 százalékát szerzi be ma is a mediterrán térségből, tehát valóban „létfontosságú” számára a medence biztonsága. Az utóbbi hónapok feszültségei viszont éppen azt muBizonyossággá vált a Challenger katasztrófájának feltételezett oka Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Az amerikai Országos Űrhajózási és Űrkutatási Hivatal szakértői szerint most már bizonyos, hogy a Challenger űrrepülőgép hét életet követelő katasztrófáját az egyik szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta tömítésének hibája okozta. A szakértők a katasztrófa okainak kivizsgálásával foglalkozó különbizottság nyilvános ülésén bemutatták a már korábban ismert filmfelvételek különleges számítógépes eljárással fölnagyított példányait; ezek világosan mutatják a jobb oldali rakéta oldalán a rajt pillanatában kicsapó fekete füstöt. A füstölés négy másodperc alatt megszűnt ugyan, de ötven másodperccel a rajt után már láng tört ki a füst helyett s ezt követte hamarosan a pusztító robbanás. A különleges felvételek azt is megmutatják, hogy a komplexum a rajt után mintegy negyven másodperccel rendkívül erős szélbe került, s az megrázta az egész szerkezetet. Lehetséges, hogy ez is hozzájárult az amúgyis hibás tömítés további kilazulásához. A NASA egyelőre nem nyilatkozott arról, valóban megtalálták-e a hibás hordozórakéta roncsait, különösen azokat, amelyek a kritikus pontnál voltak. A tenger mélyéről azonban kiemeltek olyan rakétadarabokat, amelyek világosan mutatták a tűz és a robbanás nyorrfeit. Ugyancsak nem nyilatkoztak arról: sikerült-e megtalálni valamennyi űrhajós maradványait. Egyes jelentések szerint az eddigi vizsgálat arra mutat, hogy a héttagú személyzet már a robbanás pillanatában életét vesztette, mert oxigénellátása megsza- kat, a kabin hermetikus szigetelése nagy magasságban megszűnt. A kabin maradványai hatalmas sebességgel zuhantak az óceánba, s értesülések szerint az űrhajósok holtteste nem maradt épségben. Sok halálos áldozatot követeltek a zavargások a Dél-afrikai Köztársaságban. A képen: a fajüldöző rezsim rendőrsége erőszakkal oszlat szét egy megmozdulást (Telefotó: AP—MTI—KS) Mitől zörög a haraszt? Vasárnap esti kommentárunk A múlt hét végének egyik legérdekesebb híre volt, hogy Edward Teller — nálunk inkább Teller Ede néven ismert —, a hírhedten jobboldali amerikai fizikus, a hidrogénbomba atyja, érdekes újdonságokat fecsegett ki az amerikai hadászati védelmi kezdeményezésről. Szerinte Törökországot iß be kellene vonni a csillagháborús pogramba, mert az ottani időjárási viszonyok és a Szovjetunió közelsége ideiális terepet teremtenének a kozmikus hadviselés földi egységei, például a lézerágyúk számára. A jelenleg épp Törökországban tárgyaló Shultz amerikai külügyminiszter mindenképpen kényes helyzetbe került vendéglátói és a világ közvéleménye előtt. Voltaképpen sem nem cáfolhatja, sem meg nem erősítheti Teller szavait anélkül, hogy a kommentátoroknak ne rögtön a haraszt bizonyos zörgése jusson az eszébe, lgenám, de a NATO- tag Törökország az utóbbi években kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekedett a Szovjetunióval, amely nyilvánvalóan élesen ellenséges lépésként értékelné még az ilyesfajta távlati elképzelések elfogadását is Ankara részéről. A dél-európai körúton lévő Shultz amúgy sincs könnyű helyzetben. Görögországban is, Törökországban is tárgyalni kellett és kell azokról a támaszpont-szerződésekről, melyeknek fejében Washington katonai segélyben részesíti a két ellenlábast. Az Ankarával kötött egyezmény formailag lejárt, s bár nyilvánvalóan meg fogják hosszabbítani, Törökország föltehetőleg nem lesz szégyenlős az alkudozáskor. Más a helyzet Athénban, ahol a korábbi fenyegető hangú nyilatkozatok után kissé enyhült a kormány álláspontja a támaszpontok kapcsán, de most cserébe amerikai támogatást kérnek a segélyek és Ciprus ügyében. Ciprus amúgyis elmaradhatatlan témája az ilyen tárgyalássorozatnak, hiszen mindkét „szomszédvár” a maga igazát bizonygatja, s igyekszik minél több támogatót keresni ügyéhez. Ha Teller fecsegése és a ciprusi méhkaptár megboly- gatása ellenére nagyobb zökkenő nélkül lezajlik Shultz programjának első fele, akkor már megköny- nyebbülten utazhat Rómába, a pápával való találkozásra. Legalább módja lesz illetékes helyen hálát mondani szerencséjéért. H. G. és félelem tatták meg, hogy a túlzott felfegyverkezés nem szolgálja nem Olaszország politikai érdekeit, sem pedig a belső biztonságérzést. Az amerikai vadászgépek az olasz hatóságok semmibevételével fogták el a terroristákat szállító egyiptomi gépet olasz felségterületen, Róma és Washington között kormányválsággal fenyegető vita folyt a kiadás kérdéséről. Az ügy kapcsán számos nyilatkozat, elemzés látott napvilágot Olaszországban: senki nem kérdőjelezi meg az olasz— amerikai szövetséget, viszont felvetik, hogy a NATO déli szárnyán aránytalanul nagy az olasz teher. Egy kérdésben a kommunistáktól a kereszténydemokratákig szinte mindenki egyetért: az Egyesült Államok nincsen gazdaságilag annyira rászorulva a mediterrán államokkal való jó viszonyra, mint Olaszország, másrészt pedig Róma hagyományosan kedvező kapcsolatokat tart fenn a Washington által „kiátkozott” Líbiával, (többezer olasz dolgozik az észak-afrikai államban, a két ország kereskedelmi forgalma meghaladja az évi 5 millió dollárt), diplomáciai kapcsolat van Olaszország és Izrael között, és elismerik a PFSZ-t is. Ugyanakkor egy új, érdekes fejlemény azt mutatja, hogy a közvéleményben további rétegek csatlakoznak a túlzott fegyverkezés és különösen az atomfegyver-támaszpontok elleni tiltakozáshoz. A napokban — Olaszországban példátlan módon — több itáliai püspök felhívást írt alá, amelyben az olaszországi nukleáris bázisok felszámolására, az atomfegyverek leszerelésére szólítanak fel. Részleges adómegtagadásra hívják fel továbbá az állampolgárokat, olyan értelemben, hogy ne fizessék be az adók öt százalékát, amely a katonai kiadásokat szolgálná. Bár ezek a békeharcos erők szám szerint kevesen vannak a főpapság körében, befolyásuk máris jelentősnek tűnik. A Família Cristiana című tekintélyes katolikus lap szerint az olaszok 65 százaléka a rakétabázisok felszámolásának híve, 67 százalék a nukleáris és vegyi fegyverek leszerelése mellett foglal állást, és 63 százalék támogatja a részleges adómegtaka- dás elképzelését. Göbölyös László Amerikai atomrobbantás Az Egyesült Államokbeli nevaidai kísérleti telepen szombaton kísérleti atom- robbantást hajtottak végre — jelentette be az amerikai energiaügyi minisztérium. A robbantás ereje nem haladta meg a 150 ki- lotonnát. A szombati robbantás az első volt azóta, hogy a Szovjetunió bejelentette: a kísérleti atomrob- bantások szüneteltetésére egyoldalúan vállalt kötelezettségét március 31-ig meghosszabbítja, s azután is mindaddig érvényesnek tekinti a moratóriumot, amíg az Egyesült Államokban újabb robbantást nőm haj- tarnak végre. A TASZSZ hírügynökség washingtoni jelentésében rámutat: a mostani atomrobbantás előzetes bejelentése felháborodást váltott ki az Egyesült Államokban, köztük a kongresszusban is. Ennék ellenére végrehajtották. Demokrata és republikánus törvényhozók egy csoportja rögtönzött sajtókonferencián úgy értékelte a Fehér Ház döntését, hogy az aláássa az atomfegyver- kísérletek általános és teljes betiltásáról szóló szerződés kidolgozásának esélyeit.
