Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-22 / 69. szám

8 Somogyi Néplap 1986. március 22., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Uzsonna 1937-ben Utazásáról a Corvina Kia­dónál megjelent A nagy fal­tól a Csendes-óceánig című fotóalbumában számolt be. Egy Csepel teherautót bemu­tató útjára, Tibetibe kísért el. Ebből az útból is köny v szü­letett. Patkó Imrével a saját költségükön utazták Viet­namba, a' Képzőművészeti Alap Kiadó megbízásából. Két kötet jegyzi útjulkat: az együk, a Vietnam, művészete utóbb hat nyelven is megje­lent. Eljutott Mongóliába, be­járta Európa országait, — mindenhonnan fényképek so­kaságává® ént vissza. A Cor­vina felkérésére Budapest al­bumot készített 130 képpel, — a kötet hat év alatt hét kia­dást ért meg s nyolc nyelven • kinyomtatták. Minden ki­adásnál változtatta a kép­anyagot. Ebből a sokoldalú életmű­ből állt össze Rév Miklós Mű­csarnok-beli fotókiállítása. Az első teremben 1923-tól 1945-ig készült képei látha­tók. A következő teremben a felszabadulástól napjainkig terjedő idő képi dokumentu­mai, sorakoznak, a MAFIRT fiatal riporterének fotói, a Szabad Nép fényképészének pátoszos, szocreál-ihletésű képei, a Népszabadság ri­porterének mozgalmas, ka­rakteres felvételei. A harma­dik terem az utazások emlé­keit idézi — Kínából, Viet­A Ming sírok útja. (Kína, 1955) namból, Mongóliából, Pá­rizsból, Londonból, Prágá­ból, Varsóból hozott üzene­tekét. A középső falon egy tabló hírességek, politikusok, művészek, írók, közéleti em­berek — Tito, Szukarno, Di­mitrov, Lukács György, Kunffy Lajos Domanovszky Endre, Pór Bertalan, Czóbel Béla, Glatz Oszkár, Gagarin, Tyereskova, Siqueros — arc­képével. Rendhagyó módon elren­dezve háromszáz fotó Rév Miklósiéi. K. M. Nyolcvanadik életévébe lé­pett Rév Miklós, a MAFIRT, a Szabad Nép és a Népsza­badság egykori, sokoldalú fo­tóriportere, aki hazai, euró­pai riportképeivel és távol­keleti, egzotikus országokban készített riport-sorozataival vált ismertté. Rév MiklÓ6 fo­tói, amolyan életmű-kiállítás összegzésében a Műcsarnok három termében láthatók. Fényképezni még gyer­mekkorában kezdett, noha szegénysorsú családjában senki nem irányította, nem támogatta e kedvtelését. Amatőrként kiállított a Szó-' cialista Képzőművészek Cso­portjával. Egyik képét, a fű­tés szellőzőrácsán melegedő munkás fotóját a rendőrség eltávolította a kiállításról. Fényképezett mindenütt, ahol csak megfordult. Behívták katonának, három évig egy büntetőtábor munkaszolgá­latosa volt. Gépét ott is sű­rűn használta; rongyos mun- kaszolgálatasokat ábrázol az a fotó, amely — ki tudja mi módon — elkerült Angliába, ahol megjelentették egy lap­ban. Itthon sokáig nyomoz­tak, ki lehetett a fotó szer­zője. A felszabadulás után a MA­FIRT igazgatója — ismerve Rév Miklós képességeit — el­küldte a még amatőr fotóst Tatabányára, készítsen bá- nyászriportot a széncsatáról. Sokszor reprodukálták azt a kockát, amelyen a beszakadt födém gerenda alatt dolgoz­nak a bányászok. 1947-ben a MAFIRT igazgatója lett. 1948-iban áthelyezték a Sza­bad Néphez, fotórovatvezető- nek. E lapnál’ dolgozott 26 évig, nyugdíjba vonulásáig. Köz­ben bejárta az országot, a vi­lágot. Az első nagy útja 1955- ben Kínába vezetett. Két hó­napig éjjel-nappal fényké­pezte a tájat, a városokat, az embereket. Az olvasó Mongóliában (1970) HÁROMSZÁZ FOTÓ RÉV MIKLÓSTÓL Petri Csathó Ferenc lkárosz mosolya Nem tudom már a házad édes melegét, az édenről. locsogó nőket .elfeledtem; napközeiben hókusz-pókusszá válik - minden, amit a vének mondanak; kőtábla, kardvas mind. elolvad. A gyors agóniában bízom, Dédalosz; zuhanok már, mosolygok. Még látom: állsz a •szirttfokon és dobálod alá a törhetetlen papírrepülőket, bukdácsolnak a langyos koraesti szélben. Károlyi Amy: A Józsefek Már nem akartak tavaszt látni az öregunak.' A Józsefek. Nincs március, április, május, körmükre olvadt hó csepeg, övék már csak a gyertya-virágok, viasz-száron kék lobogások. De ígérnek nekünk új tavaszt, belőlük évelő hó-virágot. Forgalmi dugó Egyik reggel a villamos elütött egy férfit. Figyelmet­lenül lépett a sínek közé vagy siettet, megkockáztat­va az átkelést a csilingelve közeledő jármű előtt, utólag már nem lehetett kideríte­ni. A járókelők nyomban tár­gyalni kezdték az esemé­nyeket, s észre sem vették, hogy a sínen veszteglő vil­lamos mögé újabbak érkez­tek; ezek eltakarták a rá­látást a baleset színhelyére, így aztán, akik valamivel odébb álltak, csak a szerel­vények mögül gomolygó füstre figyeltek. Kigyulladt az utca, ter­jedt a hír, pedig a villamos mögött csak az úttestet asz­faltozták. Ű.jabb villamosok érkeztek időközben, és a baleset után pár perccel öt­hat szerelvény ácsorgóit egy­más mögött. A később ér­kező szerelvények is lassíta­ni, végül megállni kénysze­rültek, így mire a helyszín­re ért a mentő, a szerelvé­nyek a város két végén le­vő remizek között már ösz­szeértek, s a sínen egyetlen, több kilométer hosszúságú villamos állt. A sérültet a helyszínen elsősegélyben részesítették, s mivel a forgalom a helyszí­nelés miatt nem indulhatott, az egyik forgalomirányító egy újítási javaslatot nyúj­tott be a vállalat újítási bi­zottsága elé; nyomban el is fogadták. Az újítás érdeméül ki­emelték, hogy megvalósítása jelentős energiamegtakarí­tással jár, általa roppant mértékben sikerül fokozni a járatsűrűséget, ezenkívül a jövőben a villamosvezetőkre, forgalomszervezőkre, diszpé­cserekre semmi szükség, más munkakörbe átirányít­hatók. Az újítás legfőbb erénye csak a későbbiek sarán tűnt ki. Mármint hogy a villa­mosok többé nem üthetnek el senkit. Igaz, a szerel­vényben reggel és délután a csúcsforgalom a koráb­biakhoz hasonlóan (amikör még a villamosok mozogtak) Harc az értelemért Ötvenéves József Attila folyóirata Amikor 1936. márciusában megjelent a Szép Szó, prog­ramcikkében a szerkesztők egytike, Ignotus Pál a Husza­dik Század című polgári ra­dikális lap eszmevilágát idéz­te követendő példaként. Ná­la világosabban és egyértel­műbben fogalmazott József Attila: „Célunk az a társa­dalmi és állami életforma, amelyben a szép szó, a meg­győzés, az emberi értékek kölcsönös elismerése és meg­vitatása, az egymásrautaltság eszmélete érvényesül.” Az adott póli'tiiíkai helyzetben, az ország lassú joibbratólódása idején ez a „szép szó” és ki­vált az „egymásrautaltság” eszméje annyit jelentett, mint harcot indítani az érékeket kikezdő jelennel szemben azokra a liberális hagyomá­nyokra támaszkodva, me­lyek a többi között Ady End­re szemléletét is befoyásol- ták. ­Kétségtelen tény hogy a Szép Szó a nagyváros lapja volt, írói kevesebb figyelmet fordítottak a földkérdésre, nagyobb részük érdektelenül, oylkor ellenségesen figyelite a radikális népi mozgalmaikat; a népi ideológia egyes homá­lyos kitételei elidegenítették szerkesztőit annak haladó tartalmaitól is. A lap megalapításának öt­lete József Attilától szárma­zott. A költő nehéz válságá­nak évei voltak ezék: beteg­sége súlyosbodott, a Társa­dalmi Szemlében ellene meg­jelent szektás hangú támadás után elszakadt korábbi ih­letűjétől, a munkásmozga­lomtól, s hiába teljesedett ki költészete a Medvetánc című kötetben, korszakos nagysá­ga szinte vússzhangtal-an^volt. A Szép Szó körül összeverő­dött fiatal írók azonban tud­ták: a kor egyik legnagyobb magyar költőjének teremte­nek otthont, állandó megszó­lalási lehetőséget, ha kivite­lezik szép tervét. Közös volt bennük, hogy kérlelhetetle­nül szólták szembe mindén jobboldali törekvéssel és ide­ológiával, s eben a vonatko­zásban is méltán tekintették József Attilát a legkiválóbb- nak. Hogy a költő számára mit jelentett a Szép Szóhoz való tartozás: talán a számok is jelezhetik. Az alapítás évé­ben 28, a következő, tragikus halála évében pedig 21 ver­se jelent meg benne. Másutt alig közölt. A lap első szá­mait Ignotus Pál jegyezte mellette szerkesztőként. Jó­zsef Attila a ver&rova.tot gon­dozta, s egy ideig a folyóirat technikai szerkesztője is volt. (Ilyen minőségében ugyanis rendszeres fizetést kaphatott kedvvel és nagy gonddal végzett munkájáért.) Feladatának tekintette a te­jelentkezett, de a közlekedé­siek úrrá lettek ezen a ne­hézségen is. Űj bérleteket nyomtattak, s azok érvé­nyessége a járdákra szólt. Aki felmutatta, az leszállha­tott a szerelvényről, s a jár­dán pillanatok alatt elérhet­te úti célját, míg a zsúfolt villamosban csak tülekedve haladhatott előre. S mivel 1985-ben az em­bereknek még nem jutott idejük arra, hogy igazán él­jenek, hanem csak siettek mindenhová, ám, az élet olyan fontos dolgaira, hogy például milyen illatú a sár­ga tulipán, sajnálták a per­ceket, hát mindenki lement a járdára sietni, és a zsúfolt villamost elfeledték. Azt pedig a poros utcán addig sütötte a nap, addig verte az eső, míg évek alatt borostyán lepte el. Zöld alagútja alatt gyermekek hancúroztak, s ha unokáik­kal a nagyapák egyszer-egy- szer arra jártak, fölemleget­ték a villamost; a gyerekek pedig kerekre nyílt szem­mel, kicsit hitetlenkedve hallgatták a mesét a bal­esetről, meg a forgalmi du­góról. Csendes Csaba » «a x «***»♦ K > A PA* A > hetséggs fiatalok felkarolá­sát, hibáik nyesegetését. Fé­lelmetes kritikus volt, elkép­zeléseihez makacsul ragasz­kodott, tagadhatatlan, viszont, hogy rendszerint igaza volt. Amíg rendszeresen részt vett a szerkesztés munkájában; a Szép Szó iodalimi rovata igen magas színvonalú volt. 1937- ben, amikor betegsége elha­talmasodott rajta, már keve­sebbet járt be a szerkesztő­ségbe. Barátai megható gon­doskodással igyekeztek eny­híteni szenvedésein. Rész­ben nekik köszönhető, hogy halála után lírája „közügy” lett A Szép Szó és köre egy- szere érdeklődött a marxiz­mus és a freudizmus iránt. A huszadik századi irodalom fejlődésére elhatározó befo­lyást tett a nagy .tudós, Sieg- mund Freud. Nyolcvanadik születésnapjára írta József Attila az Amit szívedbe rej­tesz. című versét, s mellette szerepelt a lapban Ignotus Pál tanulmánya, a világhírű Ferenczi Sándor egyik régeb­bi írása, és Röheim Géza dől" gozata. 1 1937-ben a Szép Szó ren­dezte azt az estet, amelyet) Thomas Mann felolvasta a Lotte Weimarban egyik feje­zetét, s a tervek szerint fel­lépett volna József Attila is Thomas Mann üdvözlése cí­mű versével. A Magyarország című lap híradása szerint azonban „József Attila ódá­ját a főkapitányság engedély­ügyi osztálya az államrendé­szeti osztály véleménye alap­ján nem tartotta alkalmas­nak arra, hogy nyilvánosság előtt; politikamentes ülésen felolvassák. Az államrendé­szeti osztály véleménye sze­rint ugyanis József Attila ódája nem politikamentes.” A nagysikerű esten József At­tila valóban, nem olvashatta fel versét, amit azonban Tho­mas Mann hevenyészett for­dítósból megismert. Mann aztán megbatottan szoron­gatta kezét, mondván, meny­nyire jól esik neki a magyar fiatalságnak ilyen megrendí- tően .kifejezett hódolata. József Attila tragikus ha­lála a Szép Szó első — s jobb — korszakának végét jelen­tette. Bár a lap továbbra,, is kitekintett a magyar szelle­mi élet legfontosabb jelensé­geire, s igyekezett ápolni a legfontosabbnak érzett ha­gyományokat, irányvonalá­ban mégis némi bizonytalan-' sóg mutatkozott. A Szép Szó köre a legna­gyobb, máig ható tevékeny­ségét József Attila emléké­nek ápolásával végezte. A lapban rendszeresen közölték a költő kiadatlan írásait, cik­keit és fordításait. Szép Szó- matánékon. és esteken idézték emlékét, (a Zeneakadémiáit rendezett első esten a nyilad sok közbotrányt okoztak. A Szép Szóhoz tartozó írók kez­deményezték és szorgalmaz­ták, hogy tetemét hántolják ki a balatonszárszói sírból,- s Budapesten temessék el. Ez 1942-ben meg is történt Ezen a második temetésen mondta el látnoki szavait Gáspár Zol­tán József Attila majdani utóéletéről, s arról a megér­tőbb, tisztultabb szellemű korról, melynek megvalósu­lásáért a Szép Szó is küzdött fennállása alatt. Rónay László

Next

/
Thumbnails
Contents