Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-20 / 67. szám
1986. március 20.f csütörtök Somogyi Néplap Az első magyar szocialista sajtótörvény Megszűnik egy könyvesbolt Az első magyar szocialista sajtótörvény közvetlen előkészítése hároméves igen intenzív munkát, széles körű szakmai és társadalmi közreműködést igényelt. A sajtótörvény szakmai megalapozó munkálatai pedig már több mint tíz évvel ezelőtt megkezdődtek. Még ennél is régebbi az a törekvés, amely tájékoztatáspolitikánk elveinek és gyakorlatának alapvető vonásait, társadalmipolitikai életünk fejlődésének ezen a területén elért eredményeit egy egységes, átfogó, magas szintű jogszabály keretében kívánta rögzíteni. Az előkészítés ezért olyan sajtótörvény megalkotását célozta, amely egyrészt fontos politikai dokumentum, s mint ilyen kifejezi a demokrácia és a sajtó szoros egymáshoz kötődését, rögzíti a sajtó szerepét a politikai rendszer működésében, másrészt a szocialista demokrácia feltételrendszerének kiépítéséhez kapcsolódóan az alkotmányos alapjogok érvényesülésének jogi garanciáit tartalmazó alapvető jogszabály is. A sajtótörvény kettős arculata, a politikai és a jogi megközelítés követelményei a törvény szerkezetében is kifejeződnek. Bár a törvény nem elvi kerettörvény, szükségszerűen tartalmaz elvipolitikai megalapozású rendelkezéseket, emellett pedig összefoglalja a sajtóigazgatás legalapvetőbb szabályait is. Ugyanakkor a törvénynek az utóbbi része túlterjed a tömegtájékoztatás eszközein, a szorosan vett írott, és elektronikus sajtón. A szabályok valamennyi sajtótermékre, ezen belül a könyvre, az egyéb szöveges kiadványokra, a zeneművet, grafikát, rajzot vagy fotót tartalmazó kiadványokra, a műsoros filmszalagra, a videokazettára, a videolemezre, a hangszalagra, a hanglemezre, továbbá bármely más, tájékoztatást vagy műsort tartalmazó, nyilvános közlésre szánt technikai eszközre vonatkoznak. A törvény nemcsak összegezi a fennálló viszonyokat, a már kialakult gyakorlatot, hanem a fejlődéshez is megfelelő kereteket nyújt. Elősegíti a szocialista demokrácia fórumrendszerének szélesítését, a közélet demokratizmusának fejlődését, s tekintettel van a tájékozódás technikai változásaira, a tömegtájékoztatás legújabb formáira. A törvény rendelkezése' két alapvető állampolgári jogosultság megvalósulását szolgálják. Egyrészt az állampolgárok tájékoztatásához való jogának az érvényesülését, másrészt a szólás- és sajtószabadságnak, mint az Alkotmányban kinyilvánított állampolgári alapjognak a megvalósulását. Mindenkinek joga van arra, hogy tájékoztatást kapjon az őt körülvevő világ eseményeiről: e jog megvalósulása nélkül elképzelhetetlen a szocialista demokrácia, a közügyekben való részvétel. E követelmény fogalmazódik meg a törvénynek a sajtó feladatára vonatkozó szabályaiban. A törvény a sajtó kötelességévé teszi, hogy a tájékoztatás legyen hítélés, gyors és pontos, segítse elő a társadalmi jelenségek közötti összefüggések megértését. A sajtó feladataihoz hozzátartozik a társadalmi, a politikai, a gazdasági és a kulturális életünk területén tapasztalható hiányosságok, hibák feltárása és bírálata is. A sajtó azonban erre csak akkor képes, ha a tájékoztatáshoz szükséges információkhoz hozzájut. A törvény ennek feltételeit a felvilágosítási kötelezettség előírásával teremti meg. Ez a rendelkezés kötelezi az állami szerveket, a gazdálkodó szervezeteket, a társadalmi szervezeteket és az egyesületeket, hogy a sajtót tevékenységükről rendszeresen tájékoztassák. A felvilágosításadás elől csak akkor zárkózhatnak el, ha a felvilágosítással sértenék a törvény rendelkezéseit, illetőleg ha jogosulatlanul állami, szolgálati, üzemi vagy magántitkot szolgáltatnának ki. A törvény e szabályai kifejezik azt — a napjainkban különös hangsúlyt kapó — követelményt: senki nem zárhatja ki a társadalmi nyilvánosságot, az ellenőrzést. közérdekű ügyeink intézéséből. A felvilágosítást alaptalanul megtagadó személlyel szemben éppen ezért politikai-jogi felelősség is érvényesíthető. Ugyanakkor a törvény a sajtó részére felvilágosítást adó személyt, a közérdekű bejelentőt, illetőleg javaslattevőt megillető védelemben részesíti. A törvény olyan eseteket is ismer, amikor az érdekeltek hozzájárulása nélkül is megilleti a sajtót a tájékoztatás joga. így a sajtó, a törvényi felhatalmazás alapján hírt adhat az állami szervek, a gazdálkodó szervezetek, társadalmi szervezetek és az egyesületek, valamint ezek bizottságainak nyilvános üléseiről, valamint — jogszabályban meghatározott korlátozással — a bíróságok nyilvános tárgyalásairól. Közéletünk demokratizmusa megkívánja, hogy a sajtó útján közölt közérdekű észrevételek és javaslatok ne maradjanak válasz nélkül. A törvény ezért előírja, hogy az érintett állami, társadalmi szervek vagy egyesületek az észrevételeket — a sajtó kérelmére — kötelesek megvizsgálni és megválaszolni. A sajtó viszont köteles az érintettek válaszát tartalmi változtatás nélkül nyilvánosságra hozni. A másik alapvető jogosultság — amelynek érvényesülését a törvény szolgálja — a sajtószabadság: mindenkinek joga van a sajtó útján közölni nézeteit, alkotásait. Ez az alkotmányos jog azonban — ugyanúgy, mint a világon bárhol — nem jelent korlátlan szabadságot. Minden modern állam — természetesen más és más érdekektől indíttatva — megszabja a tájékoztatás korlátáit. Ezt teszi a mi sajtótörvényünk is, amikor kimondja, hogy a tájékoztatás nem sértheti alkotmányos rendünket, nemzetközi érdekeinket, a személyek jogait és a közerkölcsöt. E felsorolás fő eleme az alkotmányos rend, a többi korlátozás ebből következik. Ez a tétel az alapja a sajtótermékre vonatkozó engedély megadásának, a sajtóengedély visszavonásának, a nyilvános közlés megtiltásának. ■ Változatlanul alapvető elv, hogy a sajtótermék előállításához és nyilvános közléséhez engedély szükséges. Az engedély általában magában foglalja az előállításhoz és a nyilvános közléshez szükséges jogot egyaránt. A törvény előkészítése során felmerült, hogy a sajtószabadság alkotmányos keretek közötti érvényesülését vajon engedélyezési rendszerrel kell-e biztosítani. Ügy gondoljuk, hogy erre a kérdésre a társadalmi fejlődés adott szakaszától függően lehet válaszolni. Ehhez képest nem törvényszerű, hogy az alkotmányos előírások érvényesítését engedélyezési rendszer biztosítsa. De egyébként sem maga a jogi rendszer dönti el, hogy milyen tartalommal működik a sajtóigazgatás, ez elsősorban a sajtópolitika gyakorlatán múlik. Sajtótörvényünk engedélyezési rendszere nem annyira az egyes sajtótermékekre, hanem inkább a sajtótermék előállítására és nyilvános közlésére hivatott szervek működésére vonatkozik. Ugyanis a sajtótermékek legnagyobb részét kitevő rádió- és televízióműsoroknak, az időszaki lapok egyes lapszámainak, a Minisztertanács által meghatározott kiadók sajtótermékeinek előállításához és nyilvános közléséhez nem szükséges engedély. Alapvetően, tehát az engedélyezés nem az egyedi sajtótermék tartalma feletti ellenőrzést jelenti, hanem előzetes állami véleménynyilvánítást arról, hogy az előállítás és a nyilvános közlés feltételei fenállnak-e. Ezeket a feltételeket maga a törvény határozza meg, kizárva ezáltal a szubjektív elbírálás lehetőségeit. A törvény elismeri annak a társadalmi elvárásnak a megalapozottságát is, amely a csoportérdekek eddiginél hangsúlyozottabb kifejezésére irányul, ezért jelentősen bővíti a lap alapítására jogosultak körét. Lehetőséget teremt arra, hogy társadalmi szervezetek vagy egyesületek is — akár sajátos helyi vagy csoportigények kielégítésére — alapíthassanak időszaki lapot. A törvény emellett az eddigi szabályozásnál sokkal szélesebb körben biztosítja az engedélyezés alóli mentességet, és lehetőséget teremt az engedélyezés tárgyában hozott elutasító határozat ellen a bírói jogorvoslat igénybevételére is. A sajtótörvény által gazdagodik jogrendszerünk, áttekinthetőbbé, egységesebbé válnak a sajtójog szabályai, konkrét formát kap a szólás- és sajtószabadság alkotmányos deklarációja: törvényi szintre kerülnek a sajtópolitika olyan alapelvei, amelyek eddig csak politikai állásfoglalásokban, vagy éppen alacsonyabb szintű jogszabályokban nyertek megfogalmazást. Dr. Pctrik Ferenc igazságügyminiszter-helyettes Néhány éve, amikor a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat új boltot nyitott Kaposváron, a Füredi utcában, az öröm hangján szóltunk az eseményről. A megyeszékhelyen a könyvterjesztés sosem ünnepelt ugyan még diadalt, de tudtunk örülni a kis ajándéknak is. Emlékszem, a megnyitó vendégeivel arról beszélgettünk, hogy illő lenne nevet adni a boltnak, mindannyian Fekete Istvánra, a göltei születésű íróra gondoltunk, akiinek az emléke méltatlanul fakó. A névadásra nem került sor, de a könyvbizományosok és a boltba betérő vásárLók mindig szívesen válogattak az újdonságokból. Azóta felépült a régi helyén a József Attila könyvesbolt, kiköltözött a Dózsa György utcai üzletből. A tavaly ősizi átadás után, csupán a decemberi karácsonyi könyvvásáron hárommillió forintos üzletet csináltak. Ma sem tudják, hogyan voltak képesek rá, hiszen a bolt alapterületét nem könyváruházhoz igazították. Kaposváron ezen kívül még négy kis üzlethelyiségben kínálják választékukat a könyvesboltok, azaz már rövidesen csak három áll a vevők rendelkezésére. Mint megtudtuk; rövidesen bezárja a Füredi utcai boltot a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat. A fiatal városrész könyvesbolt nélkül marad. Emellett a József Attila könyvesbolt sem jár jól, mert ide telepíti a vállalat a könyvbizományosi terjesztést. Tehát a zsúfoltság nő. El tudom képzelni, hogy nemsokára eljön az az idő, amikor a bolt előtt soriba kell állni a könyvért. Hízelgő kép ez? Aligha. Ugyanis csak azt jelzi, hogy az üzlethálózat nem tart lépést az Igények (kielégítésével. A vevőkör, az olvasóvá nevelés a cél, ám ennek a feladatnak hogyan képes eleget tenni a vállalat, ha bezárja üzletét a vásárlók előtt? A megye, a város régi kívánsága — tegyük hozzá, jogos —, hogy ne csak alkalmi antikvár könyvvásárokat tartsanak Kaposváron, ahonnan az értékesebb művek búcsút intenek, hanem valamelyik könyvesbolt egy részében alakítsanak ki a régi könyvek vásárlóinak egy szegletet, ahol kedvükre bogarászhatnak. E céltnak megfelelhetett volna a Füredi utcai üzlet is. Késői sirám? H. B. Egy nyelvtudós jubileumára SZÁZ ÉVE SZÜLETETT PAIS DEZSŐ A pesti Erzsébet szálló vendéglőjében, a „Kruzsok” egykori törzsasztalánál ma emléktábla mondja el: „Ezen a helyen töltötte estéit fél évszázadon keresztül dr. Pais Dezső akadémikus és vele a magyar nyelvtudósok 100 esztendős asztaltársasága, a »Kruzsok«”. Fél évszázad nem kis idő. s az a több mint negyedszázad sem, ami előtte volt a zalaegerszegi gináziumtól a budapesti Eötvös Collegiumi diákságig, a soproni, ceglédi tanárságig, míg a híres kollégium diákjából annak tanára, majd 1937-től a pesti egyetem professzora lett. Még félig-meddig egyetemista diák volt, mikor irodalomtörténeti tanulmánya jelent meg Kemény Zsig- mondrol, majd a költő Zrínyiről és Madáchról. ízes magyarsággal, tudós pontossággal fordította le III. Béla király Névtelen Jegyzőjének, Anonymusnak történeti művét, gestáját, megmagyarázva a bennük - előforduló magyar hely- és személyneveket (például To- su ='Tas ótörök eredetű, s a jelentése ’kő’; pontos magyar megfelelője a Keve; Ajtony jelentése ’arany’stb.). De végigbúvárolta a régi görög nyelvű bizánci kútfőket, s a hazai okleveleket is, hogy megtalálja a magyarázatot ősi személyneveinkre (például az Árpádra vagy fiának, Leventének nevére). De megfejtette városának. Ceglédnek nevét is, ahol valamikor tanított (a fűzfafélél jelentő cigié, illetve cegle származéka, -d kicsinyítő képzővel: ahogy 'például Nyárád lett a nyárfa, Szilád — Szilágy — szilfa nevéből). De a közszavak eredetét is éppily szenvedéllyel kutatta: megfejtette a rengeteg eredetét, utat vágva szavaink rengetegében. S boncolgatta a regös, a tündér, a gara- b oncás, a táltos eredetét: nem ötletszerű szeszélyből — az ősi magyar hitvilág, a magyar ősvallás rejtélyeihez akart közelebb férkőzni általuk, ahogy hangtani, mondattani, szókincsben búvár- latai mögött is egy nagy összefogás terve derengett föl: a magyar irodalmi nyelv megszületésének megírása. Noha már 1937-től katedrája volt, gyűlölte az ellentmondást nem tűró „ex cathedra” kijelentéseket, a tudományos és mindenféle egyéb dogmatizmust. Nemcsak nagy tudós volt. hanem nagy nevelő és emberséges ember is (1944-ben tagja volt annak a küldöttségnek, amely kijárta az üldözött magyar nyelvészek mentesítését az elhurcolástól). Ö még értette a nyelv lelkét, a nemzeti művelődés- történetében betöltött meghatározó szerepét. Egyik előadása jelmondatául ezt írta: „A tudomány az életért van — az életünk legyen a tudományért.” Ennek jegyében élt, alkotott, termékenyítette szellemi életünket, s ezt hagyta ránk. Szilágyi Ferenc A Távközlési .Kutató Intézetben a 70-es évek végéin megkezdték az optikai hírközlés kutatásait és berendezéseinek fejlesztését. A száloptikás átvitel mellett felismerték az atmoszférikus optikai hírközlés lehetőségeit. Olyan forradalmi megoldásokat kerestek cs találtak, amelyek segítségével kimagasló teljesítményű atmoszférikus hírközlő berendezést fejleszthettek ki. A kisméretű, könnyű, hordozható, kisíogyasztáSú berendezés 30 telefoncsatorna egyidejű átvitelére szolgál és alkalmazása ott előnyös, ahol a hagyományos telefonvonaliak vagy adatvonal kiépítése nehézségekbe ütközik Fiatal zeneszerzők, zongoristák versenye A Liszt-évforduló alkalmából Liszt Ferenc születésének 175. évfordulója alkáliméból versenyt hirdet a Fiatal Művészek Klubja ifjú zeneszerzők és zongoristák számára. A zeneszerzők versenyére 35 évesnél nem idősebb alkotók nevezihietnek olyan, még be nem mutatott kamarám övékkel, amelyek valamely Liszt-mű témájára, illetve szellemében készültek, s a zeneszerző koncepciójának továbbgondolását célozzák. A zsűri véleménye szerint legjobb műveket az FMK hangversenyen mutatja be; itt állapít jak meg a sorrendet és ítélik oda a díjakat. Az arra érdemes alkotásokat a Zeneműkiadó megjelenteti. A pályaműveket szeptember 30-ig kell eljuttatni a Fiatal Művészek Kluibja címére: 1062 Budapest, Népköztársaság útja 112. A zongoristák versenyében azok a 25. életévüket be nem töltött hangszeres művészei? indulhatnak, akik tanulmányaikat jelenleg is folytatják. A verseny kötelező anyaga: Liszt egyik etűdjének (Transzcendens, Koncert-., Paganini-), egy kései (1881 után1 frt) kompozíciójának és egy szabadon választott Liszt-(műnek a bemutatása. A különdíjért folyó verseny résztvevői Mo- zart-operák témájára improvizálnak; a témákat a helyszínen sorsolják ki. A győztes Liszt egyik zongoraversenyének szólistájaként fellép a klub hangversenyén. A versenyt október 13. és 18. között rendezik meg. A győztesek és helyezettek pénzjutalomban részesülnek. /
