Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-19 / 66. szám

1986. március 19., szerda Somogyi Néplap 3 Nemcsak elfogadni kell, hanem érteni is az újat A vállalat korszerűsítése maga után vonja azt a kö­vetelményt is, hogy a párt- szervezet alkalmazkodjon a megváltozott körülmények­hez. Így van ez a kaposvári Ingatlankezelő Vállalatnál is, ahol az előrelépés valóban szembeötlő. — Kigyósi Sándor, a vál­lalati pártvezetőség titkára mondta: — Az IKV egyes részlegei nyereségérdekelt­ségi rendszerben dolgoznak, nagyobb a szellemi erő, több a főiskolai végzettségű. Szép eredményeket értünk el a VI. ötéves tervben. Évi 14 millió forint a nyereségünk. Az öt év alatt felújított 1 248 lakásból 887 a saját munkán­kat dicséri. Az egy dolgozó­ra jutó 71 ezer forintos bér­szint hatására csökkent a vándorlás. A megújulást mu­tatja a számítógépes-, a disz­pécserközpont, a liftügyelet. A lakosságot szolgálja a gyorsszolgálat, az állandó ügyelet, a központi tv-anten- narészleg és az ingatlanköz­vetítéssel foglalkozó Inköz. — Régebben gondot oko­zott a pártalapszervezet nagy létszáma. Most háromfelé vált a tagság. Mit jelent ez a pártmunka hatékonysága szempontjából? — A december 9-i beszá­moló taggyűlésen vált három felé az eddigi 112 tagú alap­szervezet. Egy-egy alapszer­vezet tevékenykedik most a távfűtési üzem és a házkeze- lőség területén, a termelési üzemekben, illetve a köz­pontban. Munkájukat hétta­gú vállalati pártvezetőség irányítja. 1975 óta vagyok titkár, s emlékszem, hogy a kezdet kezdetén 47 pártta­gunk volt, tíz év alatt negy­venegy dolgozót, többségé­ben munkást, fiatalt vettünk föl. A nagy létszám miatt azonban egyre nehezebb volt mindenkinek az érdeklődé­sét lekötni a taggyűléseken. Amikor például a távfűtés került napirendre, s arról beszéltek mennyi energiából mennyi kalóriát állítottak elő, mennyi légköbmétert fűtöttek, a kőművesek, az újságot olvasták. Fordítva ugyanez volt a helyzet. A nagy létszámú alapszervezet nem tudott hatékonyan te­vékenykedni. Az érdekeltség is más, a három fő területen, így jó, ha a párttagok külön tárgyalják meg a saját prob­lémáikat. A munkájuk minő­sége, határideje befolyásol­ja a közvéleményt, a város hangulatát, s ettől függ a vállalat elbírálása is. Ezért fontos milyen alaposan tár­gyalják meg a tennivalóikat. A három párttitkár egyike Bubori Antal ellenőrzési osz­tályvezető-helyettes. Ö áll a központ 32 tagot tömörítő 3. sz. alapszervezetének élén. Ö így vélekedik az önállósu­lásról : — Elsősorban azért tartom jónak, mert azok, akik szak­mai szempontból együvé tar­toznak — műszakiak, ház­kezelők, alkalmazottak — kö­zelebb kerülhetnek egymás­hoz. Sokkal alaposabban megtárgyalhatják, ami az ő területük feladata, gondja, problémája. Jó minőségű, ha­tékony munkára van szük­ség, s ebben minden párttag­nak az élen kell járnia, akár­mi] yen poszton is áll. Gieszler Kálmánná titkár­nő most lett pártbizalmi. — Azt hiszem, hogy kisebb csoportokban jobban tudunk foglalkozni egymás munkájá­val, gondjaival. Annyi em­bert valóban nem tudott át­fogni egy pártszervezet, ne­héz helyzetben volt a veze­tőség. Most azonban arra is szükség lesz, hogy értesül­jünk róla, mi hangzik el a másik két alapszervezetben. — Erről majd beszámol a vállalati pártvezetőség és egyéb úton-módon is eljut­nak az információk — nyug­tatta meg Kigyósi Sándor a bizalmit. — Az IKV-nál nagy for­dulatot hozott az önálló el­számoló egységek bevezeté­se, előzőleg ugyanis a rész­legek kevésbé voltak érde­keltek a költségekben A párttagok nagy segítséget ad­tak ahhoz, hogy zökkenő nél­kül át tudjunk állni. Megér­tették ás a többieknek is ma­gyarázták a szükségességét. A vállalat kétszer egyhetes oktatást szervezett. Aki részt vett rajta, egész másképpen válaszolt annak, aki nem ér­tette, miért volt szükség a VT—20-as számítógépre. Pontosan megindokolta, mennyivel pontosabb a nyil­vántartás, milyen előnyöket kínál sok területen. Ma meg­többszöröződtek a követel­mények a gazdasági és a po­litikai munkában. Így csak a fölkészült párttagok képesek arra, hogy vitába szánjanak, kiálljanak a határozatok, a döntések mellett. Erre fel is készítjük őket — mondta Kigyósi Sándor. Lajos Géza Az üzlet elkészült, a szolgáltató mégsem költözött Mintha takarékosabbak lennénk. Ha elszakad a cipő, nem rohanunk újat venni. Javíttatjuk a nagykabátot, nem dobjuk el a felfeslett kesztyűt, a szakadt fülű tás­kával a bőröndösnél kopog­tatunk, s nem kerüljük el a harisnyaszemfelszedőt sem. Becsülete lett a szolgáltatá­soknak, a mi igényességünk is megnőtt irántuk. Csak legyen aki szolgáltat! Legutóbb öt . évvel ezelőtt tárgyalt a városi tanács a nagyatádi szolgáltatások hely­zetéről. A közelmúltban tar­tott ülésén a testület arra volt kíváncsi, hogy mi válto­zott azóta: javult-e a szol­gáltatások színvonala, mi vált valóra az akkor megha­tározott feladatokból. Az utóbbi kérdésről nem sok jót mondhattak. Nem bővült az autószerviz, a motorszere­lők nem költöztek a közpon­ti telephelyre, nem nőtt a cserekészülékek száma a Gel- kánál, nem korszerűsítették a Patyolat-szalon berendezé­seit, nem épült szolgáltató­ház a Jókai lakótelepen, a tízemeletes lakóházak föld­szintjén elkészült a fodrász­szalon és a kölcsönző bolt helye, viszont nem költözött a szolgáltató. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy az elmúlt öt évben sok minden megváltozott a városban. A Komfort szövetkezetből ki­vált az autószerviz, önálló kisszövetkezetként dolgoz­nak, a Gelkából Mikro szö­vetkezet lett és egyiküknek sincs lehetősége a fejlesz­tésre. Legalábbis egyelőre. Csakúgy, mint a Patyolat­nak. A fodrászok is a szű­kös pénztárcájuk miatt mondtak le az új boltról épp úgy, mint az áfész, amikor a kölcsönzőt kellett volna költöztetni. Lett viszont szolgáltatások­kal is foglalkozó kesztyű­üzem. S mert lehetőség kí­nálkozott, egyre több gazda­sági munkaközösség kopogta­tott engedélyekért. A leg­különbözőbb neveken a lehe­tő legkülönbözőbb munkákra vállalkoznak. Vannak akik portált szerelnek, mások lambériát csinálnak, fuva­roznak, gázt szerelnek, feste­nek, vagy éppen ácsolnak A vállalkozókedvben nincs hiány a kisiparosoknál sem. Van vattacukarkészítő, ku- koricapehelyt gyártó és lég­gömbtöltő is. A statisztika szól harisnyaszemfelszedőről, húsfüstölőről, paplankészítő­ről, szőnyegtisztítóról, csu­pa hasznos foglalatosságról Is. Jó tudni, hogy ilyen is van, mert némely vállalkozó­kedvűről még a rászorulók sem nagyon hallottak. Igaz, van egy hirdetőtábla a vá­rosban, a buszpályaudvar mellett a helyi kisiparosok­ról, de a névsor szűkre sza­bott. Talán nem lenne ér­demtelen, ha a nagyatádi műsorfüzetben az efféléknek is hírverést csinálnának. Mert jó az, ha az ember‘tud­ja, hová is forduljon. A statisztikák persze időn­ként csalókák. Mert igaz, hogy van bőröndös és cipész is a szolgáltatók között, de mindegyikük idős mester már, s utánpótlás bizony nincsen. Hallottam szívesen képeznének szakmunkást az előbbi szakmákban is, de je­lentkező nem akad. Kihalná­nak egyes szakmák? Öt év­vel ezelőtt aligha lett volna valaki is, aki azt jósolja ennyi vállalkozó lesz. Talán egyszer a kaptafa is vissza­nyeri megbecsülését. Teendő bőven akad, a ta­nács pedig szívesen pártfo­gol minden jó kezdeménye­zést. Az ötlet persze még nem megoldás — anyagiak is kellenek hozzá. Nagy Jenő Tizenhat áfész bemutatkozása Kaposváron KERESKEDELMI NAPOK Márpedig sok minden tet­szik — az elrendezés, a be­mutató, az áruk — a somo­gyi fogyasztási szövetkeze­tek tegnap megnyílt nagy­szabású „kóstolójából” a ka­posvári Killián György Vá­rosi Művelődési Központban. A megyei Mészöv és az áfészek által a szövetkezeti mozgalom 40. évfordulója tiszteletére rendezett keres­kedelmi napok keretében a tizenhat szövetkezet tényleg csak ízelítőt adhat az általa forgalmazott cikkekből, de ezt — tapasztalhatja minden látogató — igencsak gondo­san és ízlésesen teszi. A rendezvényt — melyen részt vett Kaszári Erzsébet, a megyei pártbizottság gaz­daságpolitikai osztályának munkatársa, Baloghné Mol­nár Ida, a megyei tanács ke­reskedelmi osztályvezető-he­lyettese és Kulcsár László, a KPVDSZ megyei bizottsá­gának szervező titkára is — dr. Nemes Kálmán, a Mészöv elnöke nyitotta meg. El­mondta: az áfész kereskedel­mi napokkal azt a célt tűz­ték maguk elé, hogy a so­mogyi fogyasztási szövetke­zetek teljes körét bemutas­sák, s a kiállított — és meg­vásárolható — cikkekkel fő­ként a húsvéti ajándékozást, a szabadidő hasznos eltölté­séhez szükséges kellékek vá­sárlását igyekszenek meg­könnyíteni. Emlékeztetett a szövetkezeti mozgalom fel- szabadulás utáni kiszélese­désére, minőségi változásá­ra, a falvak ellátásában ját­szott fontos szerepére. Ma az áfészek bonyolítják le So­mogy kiskereskedelmi for­galmának csaknem 44, a ven­déglátásnak pedig 46 száza­lékát. A bolti kiskereskede­lemben az áruk három fő csoportját adják a fogyasz­tóknak, ezen belül természe­tesen az élelmiszer a „leg­erősebb” csoport, hiszen a megye lakosságának élelmi­szerellátásához 53,5 százalék­ban a fogyasztási szövetkeze­tek járulnak hozzá. A tegnap megnyílt bemu­tató és vásár alkalmi stand­jain az ellátó szervezetek is vizsgáznak. A Karád—Kop- pány-völgye és Vidéke Áfész kozmetikai cikkeit például a Balaton Fűszérttől szerzi be — a készlet állandó újrafel­töltéséről is ők gondoskod­nak —, a kadarkútiak gazdag vetőmagkínálatához, mintegy kiegészítésként és tartozék­ként a kaposvári Agroker adott műtrágyákat, házikert- tekben fölhasználható nö­vényvédő szereket. A bar­csiak kultúrcikkei, horgász­ás barkácsfölszerelései mel­lett ott látható a barcsi Ke- mikál számos terméke. Az áfész kereskedelmi na­pok ma és holnap reggel nyolctól délután hat óráig tekinthetők meg a városi művelődési központban. Asszonymunka — jó munka Kapósak a siófoki téesz termékei A nagy gyárak, vállalatok irdatlan tömegben gyártják, következésképp olcsóbban adják a fóliazsákokat és -zacskókat, mint a siófoki November 7. Mezőgazdasági és Kertészeti Termelőszövet­kezet ipari üzeme, ahol egy- egy asszony naponta mint­egy hétezer darabot készít például a kis méretű zacs­kókból. Mégis: ebből a te­vékenységből tavaly kétszer annyi bevételük származott a siófokiaknak, mint 1984- ben, és több mint három­szor annyi, mint 1981-íben, amikor pedig a mostani lét­számnak több mint kétsze­resét foglalkoztatták. A megrendelők az ország min­den részéből érkeznek — termékeik eljutnak Pécsre, Debrecenbe, veszi a zacskó­kat a Siotour, a balaton- szárszói, a balatonfüredi, a siófoki áfész és számos té- eszker. Nincs gond a kapa­citás kihasználásával. A téesz pvc-fóltábóL ké­szült termékeinek keresett­sége a felhasználók gazda­sága érdekeihez vezethető vissza. Igaz, hogy máshon­nan olcsóbban kaphatnak zsákokat, zacskókat, a téesz ipari üzeméből viszont gyor­san, megbízható minőségben és a kívánt méretben jut­hatnak hozzá. Ez nem mel­lékes szempont! Itt nincs akadálya a gyors átállásnak, a rugalmas méretváltozta­tásnak, a kisebb tételek el­készítésének, ha a megren­delő ezt így kívánja. Az üzemben egy műszakban fo­lyik a munka, de ha a szük­ség úgy hozza, a dolgozók túlóráznak, sőt szombaton is odaállnak a gépek mellé. A fóliát Mosonmagyar­óvárról, Len in városból, a Tiszai Vegyi Kombináttól kapják. Terveik között egyes, nagyobb fizikai igény- bevételt jelentő miunkák gé­pesítése, a siófoki telephely bővítése szerepel.

Next

/
Thumbnails
Contents