Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-13 / 61. szám
7986. március 13., csütörtök Somogyi Néplap 5 A Corvina Kiadó tervei Mintegy 160 magyar és idegen nyelvű kiadványt jelentet meg ez évben a Corvina Kiadó. A magyar nyelven olvasható kötetek sorában napvilágot lát A szabadságharc hadserege című könyv. A gazdagon illusztrált kiadvány az 1848—49-es forradalom és szabadságharc hadseregének teljes egyenruházatát, felszerelését és hadi szervezetét mutatja be. Az Oszmán Birodalom Európában című képeskönyv a török hódítások hadi eseményeit foglalja ösz- sze. A művelődéstörténeti munkák sorát gazdagítja az a kötet, amely a középkori társasjátékokról és szórakozásról ad képet. Endrei Walter és Zolnay László közös munkája régészeti és történelmi forrásokra, korabeli képzőművészeti ábrázolásokra támaszkodva „meséli” el a régi mulatságok történetét. A XIX—XX. századi művészeti irányzatokat bemutató sorozatban az expresszio- nizmusról jelentetnek meg kötetet. Csontváry Kosztka Tivadar képeinek restaurálását követően már készül Németh Lajos művészettörténész Csontváz-albumának új kiadása. A kortárs magyar képzőművészek munkásságával megismertető könyvek során kiadják Petényi Katalin Barcsay-mo- nográfiáját. A Műterem-sorozatban Hajnal Gabriella gobelinművészt és Jankovics Marcell rajzfilmrendezőt mutatják be. A művészet klasszikusai sorozatban kerül az olvasókhoz a Renoir- és a Goya-album. A leningrádi Ermitázsban őrzött gyűjteményből a nyugat-európai művészek festményeivel, grafikáival és szobraival ismerkedhetnek meg az olvasók. A kiadó nagyszabású vállalkozása A művészet története című sorozat, a barcelonai Salvat kiadó gondozásában egy évtizede megjelent kötetek magyar változata, amely tíz kötetben teljes áttekintést ad az egyetemes képzőművészet történetéről. Elsőként Az antik világ és Az érett reneszánsz című könyv lát napvilágot. Több más új sorozatot is indít a kiadó. Az Imago külföldi művészetelméleti munkák magyar nyelvű publikálására, a Pantheon alapvető képzőművészeti ismeretek terjesztésére vállalkozik. Buda visszafoglalásának 300. évfordulója alkalmából jelenik meg Szakály Ferenc történész kötete. A könyv Bécs 1683-as török ostromával kezdődik, s végigtekinti az 1699-es karlócai békéig lezajlott hadi eseményeket. A középpontban Buda visszafoglalása áll. E történelmi eseményre emlékezve a Dokumentumok sorozatban 12 korabeli irat hasonmás példányát adják közre. A világ nagy fővárosai című fotóalbum sorozatban Za- ránd Gyula Párizst bemutató kötete jelenik meg. Folytatódik a 99 ételreceptet közreadó, közkedvelt sorozat. Lajos Mari és Hemző Károly közös munkája a hal- és a vadételek, valamint a torták és a sütemények elkészítésével ismertet meg. Liscsinszky Béla Négy évszak az Arany- sárkány Vendéglőben című kötetében téli ételrecepteket ad közre. Az idegen nyelvű kiadványok sorában főként idegen- forgalmi köteteket kínálnak. Ezeken kívül német és angol nyelven mutatják be a Szépművészeti Múzeumot, valamint Csontváry munkásságát. A Liszt-évfordulóra jelenik meg Hamburger Klára Liszt monográfiája és Nádor Tamás Ha Liszt naplót írt volna című kötete. Az exporttervek között jó néhány szépirodalmi kiadvány szerepel. Ma címmel négy nyelven irodalmi antológia jelenik meg a Magyar Írók Szövetségével együttműködve. Angol nyelven adják ki Sánta Ferenc Az ötödik pecsét, Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című regényét, valamint megjelentetnek egy kortárs magyar drámaírói antológiát. A klasszikus magyar irodalomból Krúdy kötetek készülnek franciául, Tótn Árpád verseit pedig németre fordítják le. ÚJ SZEREPKÖRBEN Amikor Szemes Mari művésznő megérkezett, a művelődési ház ablaka sötét, ajtaja zárva volt. Pedig a plakát félreérthetetlenül bizonyította: a művésznő nem tévesztette el a dátumot. Aztán talált egy neki szóló üzenetet, amelyben arra kérték; ha tudja, várja meg a község lakóit, akik miután a tvsorozat befejező részét végignézték, visszajönnek előadóestjére ... A nem éppen kis faluban fiatal humoristák estjét hirdette a művelődési ház. Sokan eljöttek a jelölt időpontban. S akkor a ruhatáros közölte: az előadás technikai okok miatt elmarad. Dunántúli községben azért nem vetítették a beígért filmet, mert nem tudták befűteni a nagytermet. A könyvtár heti háromnapos nyitva- tartását egyszerire csökkentették — áramtakarékossag miatt. Az ország másik felében ott volt a közönség, ott az előadók is, a program mégis elmaradt, mert a fűtő nem jött időben, az öltözőkben jéggé fagyott a víz. Észak-Magyarországon az egyik parádés művelődési központban légfűtést terveztek, de a berendezés olyan hangosra sikeredett, hogy ha fűtenek, akkor se előadásról, se zenélésről nem lehet szó. A művelődési otthon vezetője, a népművelő széttárja a kezét. Kevés a pénz, rozoga az épület, nincs fölszerelés, nem jönnek az emberek, nincs közönség. Pedig a statisztikák egyértelműen jónak látszanak. A rendezvények, a látogatók számának növekedéséről, legfeljebb stagnálásáról beszélnek. A művelődési statisztika nem alkalmas a pontos információra. Nem mintha nem tükrözné a tényeket, hanem azért, mert nem tudja számba venni a hiányt. Nem tudja jelezni, hogy mi hiányzik X-nek vagy Y-nak, gyerekének, családjának... Művelődési otthonaink szerepe az elmúlt évtizedekben alaposan megváltozott. Az alapítás éveiben szinte egy- egy település kulturális életének egyedüli központjai voltak. Az 1976-os közművelődési törvény mondta ki, hogy „a művelődési otthonok és a közművelődési könyvtárak, a közművelődés helyi, esetenkénti területi Iszlai Zoltán: Lehetetlen atyatársak Nemcsak a magam nevében elmélkedem alább. Századunk harmincas évei során világraszerencsétlenke- dett férfitársaimat is képviselem, amikor ecsetelni kezdem felnőtt lányainkkal kapcsolatos helyzetünket. Közelebbről azt, hogy miként kell viselnünk magunkat, ha óhajtjuk, hogy ránk figyeljenek. Akadnak persze közülünk — ó boldog együgyűség, illetve sajnálatos beképzeltség — oly atyák, kik érezni kezdték, úgy a felsőáltalános iskolai matektanulás bekövetkezte idején, hogy tudományaikkal valami nem stimmel. Ettől kezdve aztán engesztelhetetlenül szorgalmazták, hogy leányuk is általában ki-ki tisztelje ia tekintélyüket. Vagyis flzit, amiért senki nem süvegei meg senkit. Kivéve, ha maga is a te- kiútélytisztelők ostoba és álszent csoportjához szeretne tartozni; minél hamarább. Ezekkel az atyákkal nem tudnék mit kezdeni. Én a lehetetlen, vagyis a tekintélyre köpő apákat szeretném pártolni eszmefuttatásom alatt. A félelemből-sze- retés megkívánása, valamint a kicsikart alázat — melyek a tekintélytisztelet rögös útját szegélyező vizesárkok — különben és egyszeriben ismét lázadó fiatallá tesz. Ami pedig se barázdált koromhoz, se tisztes homlokomhoz nem illene. Megy viszont az a javaslatom, hogy őrizzük meg fiatalosan könnyed tartásunkat. Többféle értelemben. Én bár — például — rendelkezem úgynevezett teniszkönyökkel, noha sem teniszező, sem pedig egyéb dobó-, ütő- vagy pofozóatléta nem voltam, életem útját emelt fővel járom. Hisz a könyökízületek kopása könnyebben leplezhető, mint mondjuk egy gerincporcé, mitől bármi fiatalos is lélekben valaki, mint mi barátaim, testében alkalmasint hétrét görnyed. Illik ezenfelül, töretlen kortalanságunkat bebizonyítandó, folyamatosan megőriznem, sőt gyarapítanunk előző korszakainkból ránkmaradt szerelmeink számát. Jó időbeosztással ez sem kifejezetten boszorkányos konzerváló cselekménysorozat. Legfeljebb olykor időt rabol. A tervszerűen beosztott hoz- zámillő nőkkel nemcsak randevúzni, hanem beszélgetni is kell. Lévén mióta csak úgy szabadon megismerkedtünk velük tizenkét-huszon- két-harmincegy éve, ők is megértek egyet s mást férjeikkel, gyermekeikkel, és hangsúlyoznám: kisunokáik- kal életükben. Amiről bennünk föltétlenül (helyesebben ismeretségünk, barátságunk folytatásának föltételeként), úgy tetszik, tudósíta- niők kell. Valljuk be: ők választják a megerőltetőbb dinamikát kellemes találkozásainkon. Kiemelkedően elengedhetetlen továbbá, hogy rugalmasságunk tanúsítandó, ne maradjanak el — igen, igen, kedves lehetetlen atyatársaim, ne maradjatok el ti se — munkálkodni szókincsetek fölfrissítésén. Ha valaki olyan szavakat használ közületek beszéde közben, mint mondjuk — a végén kezdve — cinterem, porkoláb, lajbi, pendely, regruta, górcső, bodnár és még sorolhatnám, az önkéntelenül elárulja valódi korát. Hiába vesz föl hozzá egyujjnyi széles bőr nyakkendőt, ami pillanatnyilag a divat. Nem rí ellenben ki any- nyira a i-entibb évjáratúak közül, ha szókészletét onnan eleveníti föl. Teszem azt klímába jár, de ott sem lencsével fizet, mert nem hagyja malvinra venni magát, inkább még ő az ófirnyák, akkor is, ha plankol, de akkor pláne, ha hébe-korba eléri a pléh, amitől bizony oda lesz a sápi, és hiába minden szalmázás. Fiatal fiatallányosapának maradni nem könnyű hát. Még nehezebb, ha az ember sajnálatosan politizál is! Csínján kell bánni, különösen reggelizés közben az olyan fejtegetésekkel, amelyek netán a görög helyzetre vonatkoznak. Fontoljuk meg, mit adunk elő hideg tejét zacskóból szívó leányainknak, amikor mellékesen kifejtjük, hogy Görögországban azért bontakozott ki erőteljes sztrájkmozgalom, mert Andreasz Papandreu leértékelte a drachmát, hogy ily módon megállítsa a rohamosan növekvő inflációt. Enyhén fejezem ki magamat, ha hígtojásevés közben ilyesmikről társalogva a reám vetett tekintetből a „szegény agyalágyult’i össze- tet jelzőt vélem kiolvasni. Egy fiatalos külsejét és szelemét megőrző, lehetetlen, ám igyekvő apának ügyelnie kell arra is, hogy fiatal leánya kortársaival miként közlekedik. A sportpályákon és uszodákban a találkozást mellőznie kell, különösen a leány fiúkor- társaival, mert ott ugye akkor az is kiderül, hogy mi a helyzet az állóképességgel, ha állaga csendes kocogásban — változatlannak mutatkozik. Leánykortársakkal is jobb, ha zárt helyen elegyedik szóba az ember. A virágos rétek s a kies ligetek tudniillik tágasak. Ha egy ifjú leánycsapat megiramodik jókedvében, akkor is illendő azon utolérni őket. S akkor is gyalog, ha lent az erdei úton készen áll az autó, mellyel a három csivitelő barátnőt gálánsán elvitted kirándulni. A tavaszi gólyahír szapora szedése a másfél meredek órányira található várrom alatt úgyszintén nem ajánlott foglalatosság, atyatársaim. Mit is ajánlhatnék hát magamnak, tisztelt lehetetlen (mert az idő megállítására spekuláló) atyatársak, itt a vénség s fiatalság mezsgyéjén lébecolva, amikor még egy darabig, vagy csak addig a kis örökkévalóságig egyenlő partnerei akartak lenni lányaitoknak, sudáran rezgő nyárfócskáitoknak? Elsőbben megint azt, hogy ne bajmolódjatok a méltóságotokkal! Ha törődtök vele, a lányok menthetetlenül kiröhögnek, és első látásra lemondanak rólatok, akárhogy akartok nekik imponálni. Másodjára én a helyetekben megkockáztatnám, hogy fölkapaszkodjatok a rom alá, tavaszi gólyahírt kergetni, a hólétől még mindig harmatos hegyoldalakon. Ha közben elcsúsztok, és bordát törtök ott, garantálom, hogy a figyelem tartósan reátok irányul. A bordatörés tünetei eléggé hasonlítanak az infarktuséhoz, és arra olykor még a fiatalok is fölkapják a fejüket. feladatokat is ellátó alapintézményei”. Tevékenységi körét az alábbiakban foglalta össze a Művelődési Minisztérium Közművelődési Főosztálya: „A művelődési otthon biztosítja a társadalmi igényekhez és a helyi sajátosságokhoz, az élet- és munkakörülményekhez, továbbá az életkorhoz igazodó művelődéshez szükséges egyes feltételeket, ösztönzi és elősegíti a közösségi és az egyéni művelődést az alkotó tevékenység kibontakoztatását, szervezi az amatőr művészeti mozgalmat, segíti más művelődési mozgalmak céljainak megvalósítását, gondoskodik a közösségi művelődés és a társasélet szervezeti kereteinek megismeréséről, közreműködik a tudományos és a szakmai ismeretek terjesztésében, a művészeti alkotások bemutatásában és befogadásának elősegítésében, részt vesz a helyi művelődési tevékenység szervezésében, lehetőséget nyújt a szabadidő hasznos eltöltésére, a kulturált szórakozásra.” Mindezekhez anyagi, épületbeli, felszereltségi, személyi feltételekkel javulás nem várható. Szerencsére vannak megszállott, lelkes, hivatásuk magaslatán álló népművelők, akik kitalálják, megteremtik a művelődési otthonok új szerepkörét. Ez pedig a mindennapi kultúra felé jelent nyitást. Csaknem minden a népművelőktől függ. Azoktól a népművelőktől, akiknek intézményes szakmai képzése csak a 60-as években kezdődött. Kádár Márta Különleges papír a Révai lexikonhoz Ezer tonna különleges papírt állít elő az idén a Fűzfői Papírgyár a Révai lexikon tervezett reprint kiadásához. A Zrínyi Nyomdával együttműködésben kifejlesztett famentes fehér papírt a szakmai zsűri is alkalmasnak találta a lexikon hasonmás kiadására. A Fűzfői Papírgyár egyébként is egyre szorosabb kapcsolatot teremt felhasználóival, a nyomdákkal és a kiadó vállalatokkal, hogy egyedi igényeiket is ki tudja elégíteni. E célból a Rner Nyomdával, az Európa, a Helikon és a Zeneműkiadóval már a fejlesztő tevékenységét is összehangolta. Az új, eddiginél szorosabb kapcsolat annak a termékszerkezet-módosításnak a következménye, amely a szolnoki új papírgyár üzembehelyezésével kezdődött Fűzfőn. Az alföldi gyár ugyanis átvette tőlük a nagysorozatban készülő termékeket, a fűzfői pedig mindinkább a különleges termékekre specializálódik. Választékát rugalmasan igazítja a hazai és külföldi megrendelőik igényeihez. E törekvésnek megfelelően kezdték meg az idén — az Ápisz kérésére — a színes lapok gyártását. A hét féle pasz- telszínben készülő lapok alkalmasak nyomtatásra, másolásra, de akár magánlevelezésre is. Tíz szakember dolgozik a Rippl-Rónai Múzeumban a néprajzi és történelmi tárgyak helyreállításán. Munkájuk elsősorban az ásatások során előkerült tárgyak restaurálása, megóvása. Képeinken: a kisbala- toni leletmentésnél feltárt urnasírok restaurálása, illetve egy padlásról előkerült festett egyházi szobor tisztítása, konzerválása. A megye múzeumaiban kiállított tárgyak újrakezelése, tisztítása is e szakemberek munkáját igényli. Most épp egy újvárfalvi Noszlopy-kúria fegyvergyűjteményének tisztításán dolgoznak. Gyertás László felvételei