Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-11 / 35. szám

2 Somogyi Néplap 1986. február 11., kedd P. Mladenov életrajza Petar Mladenov bolgár külügyminiszter 1936. au­gusztus 22-én született a Vi­din megyei Tosevci faluban. Felsőfokú iskolai tanulmá­nyait a szófiai Kliment Oh- ridszki Tudományegyetem filozófiai szakán kezdte meg, majd — 1963-ban — Moszk­vában, B Nemzetközi Kap­csolatok Intézetében fejezte be. Ezt követően az ifjúsági mozgalomban töltött be kü­lönböző funkciókat: a Dimit- rovi Kommunista Ifjúsági Szövetség Vidin megyei tit­kára, majd első titkára volt. 1966-tól a DK1SZ Központi Bizottsága Nemzetközi Kap­csolatok Osztályának vezető­je, később az ifjúsági szövet­ség központi bizottságának titkára lett. Petar \Mladenovot 1969- ben a .Bolgár Kommunista Párt Vidin megyei Bizottsá­gának első titkárává válasz­tották. Hosszú évek óta élvezi a bolgár kommunisták bizal­mát: a BKP X. ikongresszu- sán ia központi bizottság tag­jává választották, 1974-től a BKP KB Politikai Bizottsá­gának póttagja, s 1977 de­cemberétől a politikai bizott­ság tagja. Szavakban mindig „egyetértés* Shultz a Contadora-csoport külügyminisztereivel tanácskozott A Contadore-csoport kül­ügyminisztereivel kezdett megbeszélést George Shultz amerikai külügyminiszter Washingtonban. A csoport tagjai átnyújtották amerikai kollégájuknak legújabb ja­vaslataikat a közép-amerikai feszültség megoldására. Az . Egyesült Államok sza­vakban mindig „egyetértésé­ről” biztosította a csoport erőfeszítéseit, de kifogásokat támasztott eredeti, Nicara­gua által elfogadott ren­dezési javaslatuk ellen, s ezzel meghiúsította annak érvényre juttatását. A Wa­shington nyomására átdol­gozott későbbi javaslatok vi­szont olyan feltételeket tar­talmaznak, amelyek a ma- naguai kormány számára el­fogadhatatlanok. A csoport tagjai, akiket más latin- lamerikai országok is támo­gatnak, most újabb kísérle­tet akarnak tenni a katonai szembenállás megszünteté­sére, a külföldi csapatok ki­vonására, a vitán kérdések békés rendezésére. Az Egyesült Államok to­vábbra is visszautasítja hogy felújítsa a korábbi ■közvetlen tárgyalásokat Ni­caraguával, és azt a feltételt szabja, hogy a sandinista kormány „a katolikus egy­ház közvetítésével kezdjen közvetlen tárgyalást” a kü­lönböző ellenforradalmi cso- potokkal. Shultz a közel­múltban folytatott szemé­lyes megbeszélést az ellen­forradalmi csoportok veze­tőivel, akik átnyújtották ne­ki saját „kormányprogram­jukat”. Bár az Egyesült Ál­lamok egyenlőre nem párt­fogolja „emigráns kormány” megalakítását, messzemenő segítséget ígér a kontráknak katonai segély formájában is. Reagan elnök, aki a kongresszusban múlt héten elmondott beszédében külön is szólt erről, várhatóan feb­ruár végén terjeszti elő az erre vonatkozó követelést a kongresszusiban. Előzetes ér­tesülések szerint szó lehet akár százmillió dollár folyó­sításáról is; ennek nagy ré­szét közvetlenül fegyverek és más katonai felszerelések formájában akarják az el­lenforradalmárok rendelke­zésére bocsátani. A kongresszus korábban megtiltotta a katonai se­gélyt a kontráknak, és csu­pán „humanitárius” segélyt engedélyezett 24 millió dol­lár értékben. Számos képvi­selő máris jelezte: kérni fog­ja az elnököt, hogy a se­gélykérés megtárgyalása előtt tegyen kísérletet a kö­zép-amerikai problémák bé­kés rendezésére a Contado­ra-csoport közreműködésé­vel. A Shell olajtársaság washingtoni irodájánál tüntetés volt amiatt, mert a cég szoros kapcsolatokat tart fenn a dél­afrikai fajüldöző rezsimmel Az iráni csapatok offenzívája iraki csapatok ellen Az ÍRNA iráni hírügynök­ség jelentése szerint az irá­ni csapatok vasárnap a késő esti órákban nagyszabású offenzívát indítottak az iraki csapatok ellen. Az ellenség­nek nagy veszteségeket okoz­tak és „sikeresen elérték az előre kijelölt célpontokat” — hangzik a jelentés. A táma­dást, melynek hírét iraki részről eddig nem erősítet­ték meg, az iráni monarchia megdöntésének hetedik év­fordulójára időzítették. Az iráni katonai tájékoz­tatási hivatal vasárnap „ka­tegorikusan visszautasítot­ta” azt az iraki állítást, amely szerint Irak szomba­ton két iráni repülőgépet le­lőtt — adta hírül az ország hivatalos hírügynöksége. Az ÍRNA egy iráni katonai szó­vivőt idézett, aki szerint ira­ki gépek nem is tartózkod­tak az adott időpontban ab­ban a térségben, ahol állító­lag lelőtték a két harci gé­pet. A szóvivő felszólította Irakot, hogy a repülőgép roncsa inak bemutatásává 1 bizonyítsa állítását. Az iraki jelentés szerint mindkét le­lőtt repülőgép iráni terüle­ten zuhant le. * * * Egy iraki katonai szóvivő megerősítette: hétfőre vir­radóra az iráni fegyveres erők nagyszabású támadást indítottak a front déli ré­szén, mégpedig azzal a cél­lal, hogy átkeljenek a Satt- el-Arab folyón. A szóvivő szerint az iráni erőknek egyetlen ponton si­került megvetniük lábukat a Satt-el-Arab nyugati part­ján, helyzetük azonban „na­gyon bizonytalan”. Az iráni csapatok egy má­sik irányban is offenzívát indítottak — Bászra iraki várostól kéletre — és élfog- lalta'k egy iraki állást — kö­zölte a bagdadi katonai szó­vivő, hozzáfűzve, hogy a front déli szakaszán rendkí­vül heves harcok dúlnak. Hétfő esti kommentár Á káosz kísértete Továbbra sincs végeredménye a fülöp-szigeteki elnökvá­lasztásoknak, sőt a szavazatszámlálást ideiglenesen fel is függesztették. A képen: az ellenzéki Corason Aquino asz- szony híveinek egy csoportja Marcos elnök vereségét hir­detik. Nem volt nehéz megjö­vendölni, hogy az elnökvá­lasztások lebonyolítása zajos és zűrös lesz a Fülöp-szige- teken. A hétezer szigetből álló ország államfője, Ferdi­nand Marcos vagy másfél évtizede alkotmányellenesen hosszabbította meg magas hivatalát és most — enged­ve a hazai és amerikai nyo­másnak — szeretné legali­zálni, ország-világ előtt sza­lonképesebbé tenni hatal­mát. Mivel vetélytársa az egykori ellenzéki vezér öz­vegye, férjének meggyilkolá­sával éppen az elnök had­seregét vádolják, és mivel a Fülöp-szigeteken óriásira duzzadt a feszültség, várha­tó volt, hogy a választások emlékezetessé válnak. Ami történt, az a legború­látóbb várakozásokat is fe­lülmúlta. Hiába állott az il­letékesek rendelkezésére a legmodernebb elektronika, hiába utazott a helyszínre az amerikai törvényhozás megbízottja, hiába működött összesen öt (!) voksszámláló hálózat (a hivatalos, az el­lenzéké és három sajtóorgá­numé), helyzet pillanatnyi­lag az, hogy eredmény nincs, sőt, az is kezd kérdésessé válni, hogy valaha lesz-e. Félreértés ne essék: az ese­ményt nem az teszi rendha­gyóvá, hogy az igencsak hosszan húzódó hétezer szi­getről amúgyis nehéz be­gyűjteni az adatokat. Az adatok, hála a technikának, viszonylag gyorsan gyűltek — csak éppen minden szám­lálóközpontban egészen más képet mutattak. Méghozzá csodálatosképpen olyan ké­pet,. amit egy-egy centrum­ban látni szeretnének. Az elnök által kinevezett szám­lálótestület, a Comelec ér­dekes módon az államfő „masszív előnyéről” ad ki örvendező jelentéseket, az ellenzék sikerét kívánó Namfrel nevű centrum vi­szont már régen „egyértel­mű győztesnek” nyilvánítot­ta Corazon Aquino asszonyt. A kölcsönös vádaskodások összecsapásokhoz, az össze­csapások eddig hetven em­ber halálához vezettek. Majd bekövetkezett a világ- viszonylatban példátlan fej­lemény: három viharos nap után hivatalosan félbeszakí­tották a számlálást és beje­lentették, hogy a parlament „saját számlálóbizottságot” hoz létre, amely hétfőn lá­tott munkához. Abban az országban, amelynek területén van az Egyesült Államok két leg­nagyobb távol-keleti katonai bázisa, és amelyet ezer szál fűz az amerikai „nagy test­vérhez”, a dolgok alakulása Washington számára is ko­moly tétet jelent. Lugar sze­nátor, amerikai főmegbízott „keserű szájízzel” hagyta el Manilát, és aligha csak a Marcost támogató, adott esetben talán a puccsig is elmerészkedő fülöp-szigeteki hadsereg vár riadókészült­ségben, de nyilvánvalóan a State Department és a Pen­tagon egész apparátusa is. A Potomac partján jól tudják, hogy ez a választás az ame­rikai befolyás megőrzésének utolsó eszköze lehet, mert ez a befolyás (némi anyagi és egyéb áldozattal) bármelyik jelölt legalizált győzelme esetén megőrizhető. Ha azonban a küzdelemnek nem lesz győztese, ha a nagy erőpróba anarchiába fullad, akkor nemcsak a filippinók milliói, de az Egyesült Álla­mok számára is elkövetke­zik a teljes kiszámíthatat­lanság kora. H. E. FRANCIAORSZÁG E wr fw ■ . f rogyujtes Franciaország ismét vá­lasztások előtt áll. Március 16-án döntenek arról, hogy a következő öt évben ki ve­zeti majd az országot; kor­mányon marad-e a Szocialis­ta Párt, vagy visszatér a ha­talomba a jobboldal? A legutóbbi választások előtt biztosra lehetett venni a jobboldal bukását. A fran­ciák változást kívántak, s az egyetlen lehetséges alterna­tíva Francois Mitterrand szo­cialista pártja volt, amely biztató programmal jelentke­zett. Legutóbb egy választá­si gyűlésen Laurent Fabius már arról beszélt, hogy bár­mely politikai program meg­valósításához öt esztendő ke­vés. A miniszterelnök ezzel arra kívánt magyarázatot adni, hogy Mitterrand híres. 110 pontos programját miért ■nem sikerült maradéktalanul megvalósítani, FORDULT A KOCKA Hogy most a közvélemény- kutatási adatok kisebb-na- gyobb eltéréssel a szocialista párt bukását és a jobboldal győzelmét jósolják, abban nem is a választások előtt szokásos számonkérés játszik szerepet. Az eredményeket — amelyek szép számmal vannak — tulajdonképpen elismerik. A franciák inkább azt nem hajlandók lenyelni, hogy éppen a szocialistáik kormányzása alatt duzzadt fel két és fél millióra a munkanélküliek száma. Az igazsághoz tartozik, hogy a munkanélküliség nö­vekedése valójában olyan gazdásági kényszerintézke­désékből következett, ame­lyek a kézierővel termelő ipar modernizálásával függ­tek össze. A negyedik ipari forradalom küszöbén ezt a változtatást nem lehetett to­vább halogatni, még azon az áron sem, hogy ezek az in­tézkedések óhatatlanul poli­tikai feszültséget eredmé­nyeztek. Vagyis fordult a kocka, és most a szocialista párt politikája ellen tünte­tett nemegyszer, és sok tíz­ezer francia dolgozó. A mérleg másik serpenyő­jében ugyan a többi közt olyan tételek szerepelnek, mint az ötödik heti szabad­ság, az infláció öt százalék alá szorítása, a külkereske­delmi deficit csökkentése, a családi pótlék felemelése, a bankok, biztosítótársaságok és egyes nagyvállalatok álla­mosítása. De ezeket a fontos, esetenként korszakváltást jelző intézkedéseket háttérbe szorította a sok-sok egyéni tragédia. A JOBBOLDAL TÁMADÁSAI A jobboldal 1983-ban még meglehetősen csendben volt, túlságosan közel volt ugyan­is a bukás. Ebből a pozíció­ból nem lehetett hatásos tá­madásokat vezetni. Akkor, 1984-ben tudtak csák színre lépni, amikor a munkanél­küliség miatti elkeseredés mind erősebbé vált. Több mint egymillió embert vol­tak képesek az utcára vinni az egyébként teljesen jelen­téktelen iskolatörvény ellen, noha ezeken a tüntetéseken a felvonulók valójában a kormánnyal szembeni érzel­meket juttatták kifejezésre. Ez volt a fordulópont. Et­től kezdve a jobboldali pár­tok szünet nélkül támadnak. Bírálták a munkanélküliség növekedését, számonkérté'k a vásárlóerő csökkentését, részletes programot terjesz­tettek elő az államosított üzemek, bankok visszaadá­sáról a magántőkének. E tá­madások közepette nem kí­mélték sem a köztársaság el­nökét, sem a kormányt, sem a testületeket, sem a szemé­lyeket. Ehhez a politikai of- fenzívához nagyszerű kere­tet és töltetet adott a G.reen- peace-ügy, amely — mint emlékezetes — egy környe­zetvédő hajó elsüllyesztésé­ben játszott francia szerep miatt a múlt nyáron pattant ki, s amely a hadügymi­niszter lemondásához és a miniszterelnök elleni táma­dás állandósulásához veze­tett. Marchais, az FKP főtitkára Ez volt a második forduló­pont, és a jobboldal nagyon élénk és nagyon durva, nem- hivatalos választási kampá­nyának kezdete. Ezután nemcsak a politikai és a gaz­dasági élet jelenségeit tá­madták, hanem a baloldali politikusok lejáratására is nyíltan törekedtek. Lényegé­ben ősztől, a politikai évad újrakezdésétől számítható ez a korszak, amely már a ha­talom visszaszerzését szol­gálta. A PÁRBAJ ELKEZDŐDÖTT Ennek a politikai mérkő­zés-sorozatnak annyiban új állomása a mostai, a hivata­losan még el sem kezdett vá­lasztási kampány, hogy a hang felerősödött, a frontok tisztázódtak, a programok megfogalmazódtak. Hogy a francia polgárt milyen mér­tékben hálózza be a kam­pány, azt talán sejteti két adat. Az új guellista párt el­nöke, Jacques Chirac mind­össze egy hét alatt tizenkét választási gyűlést tartott Pá­rizstól Dijonig és Calais-tól Orléans-ig. Ugyanebben az időben az FKP vezetői 41 nagyobb találkozót rendez­tek Franciaország-szerte, s emellett még számtalan ki­sebb beszélgetést is, szűkebb, családiasabb körben. A választási gyűléseken a pártok programjaikat ma­gyarázzák, a jobboldal közös platformját, a kommunisták és a szocialisták pedig a sa­játjukat. A szocialisták a folytatást ígérik, s a jobbol­dal visszatérése ellen igye­keznek mozgósítani. A jobb­oldal lefutottnak tekinti a választási eredményt, biz­tosnak tartja győzelmét, s erre az esetre sok és alapve­tő változtatást ígér. A többi közt az államosított üzemek, bankok visszaadását a ma­gántőkének, a szabadáras rendszer bevezetését, a pénz­váltás teljes szabaddá téte­lét, a nagy jövedelmekre ki­vetett adó megszüntetését, és sok más egyéb közt a sajtó- törvény megszüntetését, A kommunisták viszont világo­san elmondják, hogy a jobb­oldalt tekintik politikai el­lenfelüknek, és csak abban az esetben támogatják a szo­cialista pártot, ha az meg­változtatja politikáját. A szópárbaj tehát már el­kezdődött Franciaországban, az érvek és ellenérvek csa­tája teljes erővel dúl a gyű­léseken, a televízió és a rá­dió nyilvánossága előtt. A beszédözönből egyet minden­ki könnyen kihámozhat, mégpedig azt, hogy a tét ez­úttal éppen olyan nagy, mint a legutóbbi választáson volt. Akkor a baloldal győ­zelme volt a tét és az ígé­ret. Most viszont a jobbol­dali revans veszélye fenye­get. Ezért is olyan kemény és annyira energikus a mos­tani kampány. Önody György

Next

/
Thumbnails
Contents