Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-11 / 35. szám
2 Somogyi Néplap 1986. február 11., kedd P. Mladenov életrajza Petar Mladenov bolgár külügyminiszter 1936. augusztus 22-én született a Vidin megyei Tosevci faluban. Felsőfokú iskolai tanulmányait a szófiai Kliment Oh- ridszki Tudományegyetem filozófiai szakán kezdte meg, majd — 1963-ban — Moszkvában, B Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében fejezte be. Ezt követően az ifjúsági mozgalomban töltött be különböző funkciókat: a Dimit- rovi Kommunista Ifjúsági Szövetség Vidin megyei titkára, majd első titkára volt. 1966-tól a DK1SZ Központi Bizottsága Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának vezetője, később az ifjúsági szövetség központi bizottságának titkára lett. Petar \Mladenovot 1969- ben a .Bolgár Kommunista Párt Vidin megyei Bizottságának első titkárává választották. Hosszú évek óta élvezi a bolgár kommunisták bizalmát: a BKP X. ikongresszu- sán ia központi bizottság tagjává választották, 1974-től a BKP KB Politikai Bizottságának póttagja, s 1977 decemberétől a politikai bizottság tagja. Szavakban mindig „egyetértés* Shultz a Contadora-csoport külügyminisztereivel tanácskozott A Contadore-csoport külügyminisztereivel kezdett megbeszélést George Shultz amerikai külügyminiszter Washingtonban. A csoport tagjai átnyújtották amerikai kollégájuknak legújabb javaslataikat a közép-amerikai feszültség megoldására. Az . Egyesült Államok szavakban mindig „egyetértéséről” biztosította a csoport erőfeszítéseit, de kifogásokat támasztott eredeti, Nicaragua által elfogadott rendezési javaslatuk ellen, s ezzel meghiúsította annak érvényre juttatását. A Washington nyomására átdolgozott későbbi javaslatok viszont olyan feltételeket tartalmaznak, amelyek a ma- naguai kormány számára elfogadhatatlanok. A csoport tagjai, akiket más latin- lamerikai országok is támogatnak, most újabb kísérletet akarnak tenni a katonai szembenállás megszüntetésére, a külföldi csapatok kivonására, a vitán kérdések békés rendezésére. Az Egyesült Államok továbbra is visszautasítja hogy felújítsa a korábbi ■közvetlen tárgyalásokat Nicaraguával, és azt a feltételt szabja, hogy a sandinista kormány „a katolikus egyház közvetítésével kezdjen közvetlen tárgyalást” a különböző ellenforradalmi cso- potokkal. Shultz a közelmúltban folytatott személyes megbeszélést az ellenforradalmi csoportok vezetőivel, akik átnyújtották neki saját „kormányprogramjukat”. Bár az Egyesült Államok egyenlőre nem pártfogolja „emigráns kormány” megalakítását, messzemenő segítséget ígér a kontráknak katonai segély formájában is. Reagan elnök, aki a kongresszusban múlt héten elmondott beszédében külön is szólt erről, várhatóan február végén terjeszti elő az erre vonatkozó követelést a kongresszusiban. Előzetes értesülések szerint szó lehet akár százmillió dollár folyósításáról is; ennek nagy részét közvetlenül fegyverek és más katonai felszerelések formájában akarják az ellenforradalmárok rendelkezésére bocsátani. A kongresszus korábban megtiltotta a katonai segélyt a kontráknak, és csupán „humanitárius” segélyt engedélyezett 24 millió dollár értékben. Számos képviselő máris jelezte: kérni fogja az elnököt, hogy a segélykérés megtárgyalása előtt tegyen kísérletet a közép-amerikai problémák békés rendezésére a Contadora-csoport közreműködésével. A Shell olajtársaság washingtoni irodájánál tüntetés volt amiatt, mert a cég szoros kapcsolatokat tart fenn a délafrikai fajüldöző rezsimmel Az iráni csapatok offenzívája iraki csapatok ellen Az ÍRNA iráni hírügynökség jelentése szerint az iráni csapatok vasárnap a késő esti órákban nagyszabású offenzívát indítottak az iraki csapatok ellen. Az ellenségnek nagy veszteségeket okoztak és „sikeresen elérték az előre kijelölt célpontokat” — hangzik a jelentés. A támadást, melynek hírét iraki részről eddig nem erősítették meg, az iráni monarchia megdöntésének hetedik évfordulójára időzítették. Az iráni katonai tájékoztatási hivatal vasárnap „kategorikusan visszautasította” azt az iraki állítást, amely szerint Irak szombaton két iráni repülőgépet lelőtt — adta hírül az ország hivatalos hírügynöksége. Az ÍRNA egy iráni katonai szóvivőt idézett, aki szerint iraki gépek nem is tartózkodtak az adott időpontban abban a térségben, ahol állítólag lelőtték a két harci gépet. A szóvivő felszólította Irakot, hogy a repülőgép roncsa inak bemutatásává 1 bizonyítsa állítását. Az iraki jelentés szerint mindkét lelőtt repülőgép iráni területen zuhant le. * * * Egy iraki katonai szóvivő megerősítette: hétfőre virradóra az iráni fegyveres erők nagyszabású támadást indítottak a front déli részén, mégpedig azzal a céllal, hogy átkeljenek a Satt- el-Arab folyón. A szóvivő szerint az iráni erőknek egyetlen ponton sikerült megvetniük lábukat a Satt-el-Arab nyugati partján, helyzetük azonban „nagyon bizonytalan”. Az iráni csapatok egy másik irányban is offenzívát indítottak — Bászra iraki várostól kéletre — és élfog- lalta'k egy iraki állást — közölte a bagdadi katonai szóvivő, hozzáfűzve, hogy a front déli szakaszán rendkívül heves harcok dúlnak. Hétfő esti kommentár Á káosz kísértete Továbbra sincs végeredménye a fülöp-szigeteki elnökválasztásoknak, sőt a szavazatszámlálást ideiglenesen fel is függesztették. A képen: az ellenzéki Corason Aquino asz- szony híveinek egy csoportja Marcos elnök vereségét hirdetik. Nem volt nehéz megjövendölni, hogy az elnökválasztások lebonyolítása zajos és zűrös lesz a Fülöp-szige- teken. A hétezer szigetből álló ország államfője, Ferdinand Marcos vagy másfél évtizede alkotmányellenesen hosszabbította meg magas hivatalát és most — engedve a hazai és amerikai nyomásnak — szeretné legalizálni, ország-világ előtt szalonképesebbé tenni hatalmát. Mivel vetélytársa az egykori ellenzéki vezér özvegye, férjének meggyilkolásával éppen az elnök hadseregét vádolják, és mivel a Fülöp-szigeteken óriásira duzzadt a feszültség, várható volt, hogy a választások emlékezetessé válnak. Ami történt, az a legborúlátóbb várakozásokat is felülmúlta. Hiába állott az illetékesek rendelkezésére a legmodernebb elektronika, hiába utazott a helyszínre az amerikai törvényhozás megbízottja, hiába működött összesen öt (!) voksszámláló hálózat (a hivatalos, az ellenzéké és három sajtóorgánumé), helyzet pillanatnyilag az, hogy eredmény nincs, sőt, az is kezd kérdésessé válni, hogy valaha lesz-e. Félreértés ne essék: az eseményt nem az teszi rendhagyóvá, hogy az igencsak hosszan húzódó hétezer szigetről amúgyis nehéz begyűjteni az adatokat. Az adatok, hála a technikának, viszonylag gyorsan gyűltek — csak éppen minden számlálóközpontban egészen más képet mutattak. Méghozzá csodálatosképpen olyan képet,. amit egy-egy centrumban látni szeretnének. Az elnök által kinevezett számlálótestület, a Comelec érdekes módon az államfő „masszív előnyéről” ad ki örvendező jelentéseket, az ellenzék sikerét kívánó Namfrel nevű centrum viszont már régen „egyértelmű győztesnek” nyilvánította Corazon Aquino asszonyt. A kölcsönös vádaskodások összecsapásokhoz, az összecsapások eddig hetven ember halálához vezettek. Majd bekövetkezett a világ- viszonylatban példátlan fejlemény: három viharos nap után hivatalosan félbeszakították a számlálást és bejelentették, hogy a parlament „saját számlálóbizottságot” hoz létre, amely hétfőn látott munkához. Abban az országban, amelynek területén van az Egyesült Államok két legnagyobb távol-keleti katonai bázisa, és amelyet ezer szál fűz az amerikai „nagy testvérhez”, a dolgok alakulása Washington számára is komoly tétet jelent. Lugar szenátor, amerikai főmegbízott „keserű szájízzel” hagyta el Manilát, és aligha csak a Marcost támogató, adott esetben talán a puccsig is elmerészkedő fülöp-szigeteki hadsereg vár riadókészültségben, de nyilvánvalóan a State Department és a Pentagon egész apparátusa is. A Potomac partján jól tudják, hogy ez a választás az amerikai befolyás megőrzésének utolsó eszköze lehet, mert ez a befolyás (némi anyagi és egyéb áldozattal) bármelyik jelölt legalizált győzelme esetén megőrizhető. Ha azonban a küzdelemnek nem lesz győztese, ha a nagy erőpróba anarchiába fullad, akkor nemcsak a filippinók milliói, de az Egyesült Államok számára is elkövetkezik a teljes kiszámíthatatlanság kora. H. E. FRANCIAORSZÁG E wr fw ■ . f rogyujtes Franciaország ismét választások előtt áll. Március 16-án döntenek arról, hogy a következő öt évben ki vezeti majd az országot; kormányon marad-e a Szocialista Párt, vagy visszatér a hatalomba a jobboldal? A legutóbbi választások előtt biztosra lehetett venni a jobboldal bukását. A franciák változást kívántak, s az egyetlen lehetséges alternatíva Francois Mitterrand szocialista pártja volt, amely biztató programmal jelentkezett. Legutóbb egy választási gyűlésen Laurent Fabius már arról beszélt, hogy bármely politikai program megvalósításához öt esztendő kevés. A miniszterelnök ezzel arra kívánt magyarázatot adni, hogy Mitterrand híres. 110 pontos programját miért ■nem sikerült maradéktalanul megvalósítani, FORDULT A KOCKA Hogy most a közvélemény- kutatási adatok kisebb-na- gyobb eltéréssel a szocialista párt bukását és a jobboldal győzelmét jósolják, abban nem is a választások előtt szokásos számonkérés játszik szerepet. Az eredményeket — amelyek szép számmal vannak — tulajdonképpen elismerik. A franciák inkább azt nem hajlandók lenyelni, hogy éppen a szocialistáik kormányzása alatt duzzadt fel két és fél millióra a munkanélküliek száma. Az igazsághoz tartozik, hogy a munkanélküliség növekedése valójában olyan gazdásági kényszerintézkedésékből következett, amelyek a kézierővel termelő ipar modernizálásával függtek össze. A negyedik ipari forradalom küszöbén ezt a változtatást nem lehetett tovább halogatni, még azon az áron sem, hogy ezek az intézkedések óhatatlanul politikai feszültséget eredményeztek. Vagyis fordult a kocka, és most a szocialista párt politikája ellen tüntetett nemegyszer, és sok tízezer francia dolgozó. A mérleg másik serpenyőjében ugyan a többi közt olyan tételek szerepelnek, mint az ötödik heti szabadság, az infláció öt százalék alá szorítása, a külkereskedelmi deficit csökkentése, a családi pótlék felemelése, a bankok, biztosítótársaságok és egyes nagyvállalatok államosítása. De ezeket a fontos, esetenként korszakváltást jelző intézkedéseket háttérbe szorította a sok-sok egyéni tragédia. A JOBBOLDAL TÁMADÁSAI A jobboldal 1983-ban még meglehetősen csendben volt, túlságosan közel volt ugyanis a bukás. Ebből a pozícióból nem lehetett hatásos támadásokat vezetni. Akkor, 1984-ben tudtak csák színre lépni, amikor a munkanélküliség miatti elkeseredés mind erősebbé vált. Több mint egymillió embert voltak képesek az utcára vinni az egyébként teljesen jelentéktelen iskolatörvény ellen, noha ezeken a tüntetéseken a felvonulók valójában a kormánnyal szembeni érzelmeket juttatták kifejezésre. Ez volt a fordulópont. Ettől kezdve a jobboldali pártok szünet nélkül támadnak. Bírálták a munkanélküliség növekedését, számonkérté'k a vásárlóerő csökkentését, részletes programot terjesztettek elő az államosított üzemek, bankok visszaadásáról a magántőkének. E támadások közepette nem kímélték sem a köztársaság elnökét, sem a kormányt, sem a testületeket, sem a személyeket. Ehhez a politikai of- fenzívához nagyszerű keretet és töltetet adott a G.reen- peace-ügy, amely — mint emlékezetes — egy környezetvédő hajó elsüllyesztésében játszott francia szerep miatt a múlt nyáron pattant ki, s amely a hadügyminiszter lemondásához és a miniszterelnök elleni támadás állandósulásához vezetett. Marchais, az FKP főtitkára Ez volt a második fordulópont, és a jobboldal nagyon élénk és nagyon durva, nem- hivatalos választási kampányának kezdete. Ezután nemcsak a politikai és a gazdasági élet jelenségeit támadták, hanem a baloldali politikusok lejáratására is nyíltan törekedtek. Lényegében ősztől, a politikai évad újrakezdésétől számítható ez a korszak, amely már a hatalom visszaszerzését szolgálta. A PÁRBAJ ELKEZDŐDÖTT Ennek a politikai mérkőzés-sorozatnak annyiban új állomása a mostai, a hivatalosan még el sem kezdett választási kampány, hogy a hang felerősödött, a frontok tisztázódtak, a programok megfogalmazódtak. Hogy a francia polgárt milyen mértékben hálózza be a kampány, azt talán sejteti két adat. Az új guellista párt elnöke, Jacques Chirac mindössze egy hét alatt tizenkét választási gyűlést tartott Párizstól Dijonig és Calais-tól Orléans-ig. Ugyanebben az időben az FKP vezetői 41 nagyobb találkozót rendeztek Franciaország-szerte, s emellett még számtalan kisebb beszélgetést is, szűkebb, családiasabb körben. A választási gyűléseken a pártok programjaikat magyarázzák, a jobboldal közös platformját, a kommunisták és a szocialisták pedig a sajátjukat. A szocialisták a folytatást ígérik, s a jobboldal visszatérése ellen igyekeznek mozgósítani. A jobboldal lefutottnak tekinti a választási eredményt, biztosnak tartja győzelmét, s erre az esetre sok és alapvető változtatást ígér. A többi közt az államosított üzemek, bankok visszaadását a magántőkének, a szabadáras rendszer bevezetését, a pénzváltás teljes szabaddá tételét, a nagy jövedelmekre kivetett adó megszüntetését, és sok más egyéb közt a sajtó- törvény megszüntetését, A kommunisták viszont világosan elmondják, hogy a jobboldalt tekintik politikai ellenfelüknek, és csak abban az esetben támogatják a szocialista pártot, ha az megváltoztatja politikáját. A szópárbaj tehát már elkezdődött Franciaországban, az érvek és ellenérvek csatája teljes erővel dúl a gyűléseken, a televízió és a rádió nyilvánossága előtt. A beszédözönből egyet mindenki könnyen kihámozhat, mégpedig azt, hogy a tét ezúttal éppen olyan nagy, mint a legutóbbi választáson volt. Akkor a baloldal győzelme volt a tét és az ígéret. Most viszont a jobboldali revans veszélye fenyeget. Ezért is olyan kemény és annyira energikus a mostani kampány. Önody György
