Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-10 / 34. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 34. szám Ára: 1,80 Ft 1986. február 10., hétfő Körkép videóval Nem túl nagy történetét tarthatjuk számon a videózásnak hazánkban, annyit azonban már megállapíthatunk; olyan új technikai vívmány kerül be lassan hétköznapjainkba, amely sok esetben jelentős változásokat hozhat életünkben. Hasonlatos ez ahhoz, amit a televízió jelentett az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején vagy régebben a mozi és a rádió. Arról van ugyanis szó, hogy eddigi életritmusunk változhat meg a videó által, új információkat tárolhatunk, újakra tehetünk szert. Mint minden új technikai vívmány, ez is kétélű mozzanatokat rejt azonban magában. Hiszen csak a legnagyobb na- ivság hitetheti velünk, hogy mindenütt arra használják a képmagnót, amire használni kellene. Az első felmérések csupa homályos, bőségesen körülírt adatokat tartalmaznak. Egyszerűen ellenőrizhetetlen és meghatározhatatlan, hogy hány ember rendelkezik jelenleg ilyen készülékkel, azt meg már nem is szükséges megjegyeznünk, hogy még ellenőrizhetetle- nebb, hogy milyen filmeket vetítenek. Az elsősorban profithaj- hászó amerikai ipar idejekorán felismerte a videóban rejlő hatalmas üzletet, s aszerint alakította filmiparát is. A közelmúltban a televízió nyilvánossága előtt mondta el az egyik ismert magyar filmforgalmazó szakember, hogy a világ filmtermésének csaknem kilencven százaléka az Egyesült Államokban születik, túlnyomórészük pedig sekélyes horror vagy pornográf termék. Hiba lenne azonban, ha ennék alapján le- gyintenénk s óvakodva kezelnénk a videót. Szerencsére hivatalosan is igyekeznek különböző fórumokon támogatni a képmagnó elterjedését. A filmkölcsönzők sorra nyitottak ki a nagyobb városokban, ahol ha ma még nem is csekély kölcsönzési díj fejében, de mindenképpen kölcsönözhetnek alkotásokat. Ezeknek a kínálata ma még meglehetősen leszűkült, nincs összhangban a kereslettel, ám olyannyira sok akadálya van a korszerűsödésnek, hogy a javulást csak remélni lehet. A videózás terjedését nagyban gátolja a készülék borsos ára. Hatvan-hetvenezer forintos luxust csak szűk réteg engedhet meg magának. Van azonban mód arra is, hogy kölcsönözzünk képmagnót. Ez sem tartozik — a napi hatszáz forintos díjjal — a legolcsóbb szórakozások közé, de havi 2900 forintos törlesztés fejében három év után megkapja a kölcsönző ügyfél a készüléket. Természetesen nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy külföldön egyharmadába kerül, mint nálunk. Talán a folyamatos gyártás nálunk is olcsóbbá teszi majd az árakat, az addigi időt pedig ki is használhatjuk, valami felkészülésformára. Hogy úgy várjuk a pillanatot, amikor esetleg saját készülékünk is lesz, hogy tisztában legyünk pontosan értékeivel és ismerjük a benne rejlő lehetőségeket. Talán ebben az esetben azt is elérjük, hogy a várható keresletre fölkészül a szolgáltatás is. S amikorra szükséges lesz, megfelelő alkatrészekkel, szakemberekkel, a javítás sem ütközik minduntalan akadályokba. Fidwl Castro ismét első titkár KÁRPÁTI FERENC HAZAÉRKEZETT Lovardát avattak Befejeződött a Kubai KP III. kongresszusa Jelentős változások a központi bizottságban A havannai kongresszusi palotában pénteken este befejezte munkáját a Kubai KP III. kongresszusa. A küldötteik — a választási zárt ülést követően — köszöntötték a párt megválasztott vezetőit, köztük Fidel Castro Ruzt, aki továbbra is a központi bizottság első titkárának posztját tölti be. A kb másodtitkára ismét Raul Castro lett. A 146 tagot és 79 póttagot számláló központi bizottságban jelentős változások történteik, a testület több mint egyharmada kicserélődött, növekedett a nők, a fiatalok és a színesbőrűek aránya. Fidel Castro beszédében részletesen foglalkozott a vezető testületekben bekövetkezett változásokkal, szavai szerint a megújhodási folyamat elengedhetetlen a párt és a társadalmi élet hatékony irányításához. Részletesen kitért több bélés külpolitikai kérdésre is. A négynapos tanácskozást Raul Castro zárta be, s egyúttal bejelentette, hogy a kongresszusi küldöttek decemberben rendkívüli ülésükön hagyják jóvá végleges formájában a Kubai Kommunista Párt programját. Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter — aki Szergej Szokolovnak, a Szovjetunió marsalljának, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének meghívására katonai küldöttség élén hivatalos, baráti látogatást tett a Szovjetunióban — szombaton hazaérkezett Budapestre. A magyar katonai küldöttség hazautazása előtt Minszkben találkozott a szovjet hadsereg katonáival. A nagygyűlésen — amelyre annál a magasabb egységnél került sor, amelynek egykori harcosai a második világháború során részt vettek Pécs felszabadításában — Kárpáti Ferenc vezérezredes és Viktor Kulikov, a Szovjetunió marsallja, a szovjet honvédelmi miniszter első helyettese, a Varsói Szerződés Tagállamai Egyesített Fegyveres Erői főparancsnoka mondott beszédet. Kárpáti Ferenc ezt követően találkozott Mihail Kovaljov- val, a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnökével. Megtisztították a főútvonalakat Késett néhány vonat — Befagyott a Balaton Szép havas téli vasárnapra ébredtünk tegnap. Éjjel és hajnalban havazott, emiatt az M—7-est kora hajnaltól folyamatosan takarították. A Közúti Igazgatóság ügyeletesétől megtudtuk, hogy a tízcentis hó nem okozott akadályokat. 23 saját és 21 bérelt géppel már éjjel nekiálltak az utak megtisztításának. A főutak járhaitóak. Az alsóbbrendű utak — noha havasok — szintén járhatóak. Kisebb hófúvást okozott az erősebb szét! Balatonszentgyorgy térségében, a 68-as és a 7-es út találkozásánál; ezt azonban eltávolították. Sokain indulták Somogy- ból is a mohácsi busójárásra. Az utak arra is járhatók voltak, senkinek sem okoztak gondot. Kaposváron küLönösen feltűnő volt, hogy a városgazdálkodási vállalat munkásai milyen szervezetten dolgoztak az utakon és járdákon. Mindenfelé találkoztunk a különböző gépekkel. Nemcsak a járdákra, hanem a buszmegállók környékére is szórtak a fűrészporos keverékből. A kaposvári buszpályaudvaron megtudtuk, hogy nem volt semmilyen fennakadás a járművek közlekedésében. A Balaton déli partján azonban előfordultak késések. Telefonérdeklődésünkre a siófoki vasútállomáson elmondták: a Budapest felöl érkező vonat 20, a nemzetközi Mistral expressz pedig száz percet késett. A Nagykanizsáról Budapestre tartó vonat azonban már pontos volt. A kemény hideg hatására beállt a Balaton. A parti sávban nyolc-tíz centiméteresre hízott a jég, rámenni azonban még veszélyes, mert a belső területeken néhol csak 2—3 centis. A vízi rendészet épp ezért csak később jelöli ki a téli sportolásra alkalmas területeket. Fenyvesen A miniszter köszöntötte az építőket Harang kondult, majd felhangzott a lovassági induló és kitárult a kapu a lelátóval szemben. Pompás .eseménysorozat kezdődött ezzel szombaton délelőtt az új létesítmény, az építők, a vendégek tiszteletére. Hetven hátasló és jó néhány fogat vonult a látványnak is megkapó, hatalmas fedett lovardába. Vadászkürtösök üdvözlése és a Himnusz elhangzása után Váncsa Jenő mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter mondott avató beszédet. A .mintegy háromszáz meghívott (javarészt a Nagy- bereki Állami Gazdaság dolgozói) között ott volt dr. Gyenesei István megyei tanácselnök és számos személyiség a politikai, társadalmi szervek, de legtöbben a mezőgazdaság, az állami gazdaságok képviseletében. — Nem luxus, hanem igen gazdaságos vállalkozás e létesítmény fölépítése — hangsúlyozta a miniszter. Mondanivalóját és örömét egy rövid visszapillantás tanulságaiba ágyazva fejezte ki. Van is rá ok, hiszen mint mondta: 1965 és 1973 között 80 millió forint veszteséget „termelt” és 90 millió forint állami támogatást emésztett fel ez a gazdaság, tavaly viszont 40 millió forint nyereséggel zárt. A változás nem véletlen. Sütő Ödön igazgató vezetésével gyökeresen átalakította, az adottságokhoz igazította a gazdaság termelési szerkezetét, s olyan szolgáltatásokat vezetett be, amelyek itt, a Balaton partján — a vadászat, a sport, a ménes, a lovasiskola révén — hasznos idegenforgalmi központtá is tették az egyébként állattenyésztésben is kiváló eredményeket felmutató nagyüzemet. — A gazdaság jól élt e lehetőségekkel, s egyúttal példát adott a kezdeményezésre, a vállalkozásra. Így bizonyította be: ha azt csináljuk, amihez értünk, amit jól tudunk, amihez megvannak a feltételeink — s mindezt magas színvonalon —, akkor rossz körülmények között, ezen a bereki tájon is lehet eredményesen gazdálkodni — mondta a miniszter. (Folytatás a 7. oldalon) A Lenini Komszomol küldöttségének látogatása A KISZ Központi Bizottságának meghívására február 4. és 9. között hazánkban tartózkodott a Lenini Komszomol Központi Bizottsága Alekszandr Zsuganov, KB- titkár vezette delegációja. A küldöttség megbeszéléseket folytatott a KISZ vezetőivel az egyetemi, főiskolai hallgatók körében végzett mozgalmi munka tapasztalatairól, és látogatást tett több felsőoktatási intézményben. A küldöttséget fogadta Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának első titkára és Földiák Gábor művelődési miniszterhelyettes. MEDITÁCIÓ A HAVON Havat váró türelmetlenségünk gyermekkori maradványa egyre inkább munkál bennünk, hogy január múltán ha csak rövid időre is, de részesei lehessünk a havazás boldog adományának. Olcsó öröm a hó, mégis megfogalmazhatott lan a hatása. Ahogy esni kezd, s a szállingózás tündéri ideje régmúlt havazásokat idéz, mikor még a gyermeki derekat verte lépésenként a hó. Az idén azonban nem olyan erős ez a hóváró érzés, mint régebben. Februárra valami remény is megerősödött, hogy most már az évszakok legfiatalabbika, a szemtelen tavasz kukkant be majd imitt-amott a langyosodó időbe, hogy hírül adja: készülődjünk a nagy munkákra. A derűlátás azért ilyen erős, mert a múlt tél ugyancsak mély nyomokat hagyott természetben, emberben egyaránt. Valahogy nem kívánjuk annyira a havat, a hidegebb időt, mint máskor. Mintha a gyermekek zsivaja is kisebb lenne, mint tavaly, ahogy fölkerekednek — ród- lizni a friss havon. Kicsit váratlanul ért bennünket a mindent elborító fehérség, annak ellenére, hogy a pontos előrejelzések hetekkel ezelőtt ígérték már a hidegebb időt. S voltak, akik gyertyaszentelőkor a kalendáriumok medvefigyelő tudományát licitálták melléje, hogy bizonyítják: az évszázados tapasztalást, lám, máig nem lehet megcáfolni a digitális műszerek méréseivel. Olvasom én is a hetilapot, amely arról számol be, hogy a hamarosan ránk törő cik- lonos időben ne restelljük otthon hagyni autóinkat. Sok balesetet kerülhetünk el így, no és még azt is hozzáteszi a cikk, hogy nem árt az a testmozgás sem, aminek részesei leszünk, ha gyalog indulunk a nem is túl távoli munkahelyek, hivatalok felé. Szófogadó vagyok, az első tüzetesebb megfontolás után belátom, igaza van a cikkírónak. Minek, nekivágni a kiszámíthatatlan havazásnak, mikor Micimackó módjára lépdelhetek a friss porhóban? Utólag természetesen már okosabb vagyok, némileg bosszankodom is, miért fogadtam el a tanácsot. Történt ugyanis, hogy dolgom sietős lévén, nekivágtam az amúgy valóban nem túl hosszú útnak. Nem tettem bölcsen, mert a lakótelepi kijáratnál már kisebb forgalmi dugó volt keletkezőben egy csekélyke emelkedő miatt. Éppen egy negyven év körüli hölgy kászálódott ki a kocsiból, hogy kezének erejével segítse a volánnál maradt ötven körüli férfi gázadásait. Nem szeretem mindenféle nem rám tartozó dolgokba beleütni az orromat, de azt mégsem tartom illendőnek, ha effajta esetekben mindenféle lovagiasságot nélkülözve ellépnek a serénykedő autósok mellett. Embertársaim közül többen is érezhetnek hasonló módon, mert rögvest megszaporodtunk, s már hárman próbáltuk az inkább visszafelé csúszó kocsit átsegíteni a szüntelen holtpontokon. Trabant-toló igyekezetünkkel azt értük el, hogy újabb vezetők kaptak vérszemet, és némelyikük meg is kért bennünket, hogy segítsük ki a belénk szorult lóerőkkel makacskodó masináikat ___ M ire beértem a városba, többször előfordult, hogy segítenem kellett. Csak amikor már nyilvánvaló lett, hogy elkéstem (cserébe alapos testedzésben volt részem), akkor bosszankodtam egy kicsit. De hát miért kell nekem tolni más kocsiját? Végtére kiszólhatnék én is egy lehúzott autóablak mögül a magamfajta mostani ráérő járókelőnek, hogy taszajtson rajtam, ha elakadtam. Ráadásul én még széles mosoly- lyal meg is köszönném a nekem nyújtott szívességet. Varga István
