Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-08 / 33. szám
1986. február 8., szombat 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPTA Éjszakai intermezzo A Rádiószínház idei tervei Neves kortárs magyar írókból álló szerzői körének kibővítésére, fiatal, kezdő alkotók bemutatására, a külföldi hangjáték-irodalom mind szélesebb megismertetésére törekszik a jövőben a Rádiószínház. A Rádiószínház idei terveiben tíz fiatal, magyar alkotó hangjátéka, hazai írók új produkciói, valamint drámaírók alkotásai szerepelnek. A magyar irodalom új irányzatait is tükröző változatos tematikájú hangjátékokat több alkalommal rendezik majd filmesek — így Fábri Zoltán, Sára Sándor és Gothár Péter is, Az új szerzők bemutatói között első lesz Békés Pál Haltvágány című alkotása, amely a nemzedéki ellentétekről szól: Gothár Péter rendezésében, a kaposvári színiház művészeinek tolmácsolásában hallható március 10-én. Ugyancsak márciusban tűzik műsorra Zalán Tibor, a beckett-'i drámákat idéző hangjátékát, Balázs Attila Éjszakai intermezzo című ■kamaradarabját, Baranyai László Szervusz című hangjátékát és Tamás Menyhért Erőrácsok című rádiójátékát. Űj darabokkal jelentkeznek az idén a Rádiószínház régi ismert szerzői is. Vészi Endre legújabb alkotása A leselkedők. Pőibb szerepeit Sulyok Mária, Szacsvay László, Sinikovits Imre és Schütz Ila alakítja. Moldova György A nagy szerep címmel írt új hangjátékot. A főszereplő Sinkovits Imre. A második világháború végén játszódik Karinthy Ferenc Marharépa című hangjátéka, amelyet 'Mar,ton Frigyes rendez. Az év második felében új rádiós művekkel jelentkezik Mándy Iván, Kolozsvári Grandpierre Emil és Gyárfás Miklós is. Tízéves hagyomány, hogy egy_£gy szerző müveinek színe-javából sorozatot állítanak össze. Az idén két külföldi alkotó is kap egy-egy Ciklust. Május 12-től 31-ig Slawomir Mrozek drámáiból lesz válogatás. December 8- tól 21-ig Ardi Liiives szovjet-észt szerző már elhangzott nyolc hangjátékából és egy bemutatóból lesz sorozat. Nyáron Molnár Ferenc tíz színművét tűzik műsorra. A színházi előadások mellett itt is lesz új bemutató: az Egy, kettő, három című Molnár mű főszerepét korábbi felvétel alapján Márkus László alakítja. Novemberben rendezik meg a szovjet drámák szemléjét: ebben Alekszej Arbuzov Váratlan vendég, Számúi! Aljosin A tizennyolcadik teve, Alekszandr Vampilov Az elsőszülött és Mati Unt őszi kavargás című művét sugározzák. A nyugateurópai szerzők alkotásai között lesz Holbard Barker Ítélet és végrehajtás című műve. Érdekességnek ígérkezik az a kínai hangjátékbemuta- tó is, amelyet október 1-én tűznek műsorra. Tian Hang Tóparti tragédia című műve jellegzetes kínai költői alkotás. Hat terem hatmillió forintért A nagyatádi Gimnázium és Egészségügyi szakközépiskola épületén a vakolat árnyalatnyi különbsége elárulja, ,nem egységes tervek alapján, nem egyszerre készültek a tömbök. Az intézmény bővítéséről, a legújabb iskolarészről Varga József, a gimnázium igazgatója elmondta : — 1962-ben költözött ide az iskola. Az akkori négy gimnáziumi osztálynak négy tanterem — két előadó, egy tanulószoba és egy KISZ-te- rem — a kiegészítő szociális helyiségekkel állt rendelkezésére. Az első bővítés 1964- ben volt: négy tantermes tömböt „ragasztottak” a régi épülethez. Azonban már 11 osztályt kellett elhelyezni. Az iskola profilja 1973-ban változott meg: belépett az egészségügyi oktatás. Majd rövidesen elkészült a könyvtár. 1984 szeptemberétől új sports zentárt vehették a gyerekek birtokukba, a régi helyén pedig öltözőt alakítottunk ki. Az iskola legújabb szerzeményét, az új hat tantermes épületrészt 1985-ben adták ált. Az épület elemeit hosszú éveken át nem használták fel, eredetileg az MHSZ-tnek szánták. A Nagyatádi Városi Tanács döntött úgy, hogy az anyagból a középiskolát bővítik. A kész elemek kötötték a tervezőket, az apróbb hibák ennek tulajdoníthatók. A hatmillió forintos beruházás kivitelezője a Nagyatádi Városi Tanács költség- vetési üzeme volt. — A három nagyobb — 63 négyzetméteres — és a három kisebb — 42 négyzetméteres — terem mellett egy KISZ-szobával is gazdagodtunk. Ezt harmonákaajtóval válás ztották el az egyik nagyteremtől. E két helyiség egyhenyitásával olyan közösségi termet nyertünk, melyet kulturális célokra használunk. Itt tartjuk az előadásokat, előadóesteket, klubdél- utánofcat. A négy osztályterem mellett egy korszerűen berendezett biológiai és anatómiai előadót rendeztünk be, valamint az egészségügyi szakközépiskolának egy demonstrációs termet. A ragyogó napsütésben, mintha egy új kórház betegtermébe lépnénk. Az ágyak vakító fehér ágy,neFENNMARADNI, MEGÚJULNI A Szakszervezetek Somogy Megyei Tanácsa 1982-ben alapított tízezer forintos művészeti és közművelődési díját az idén a Somogyi Fotó- klulb kapta meg. A hír alapján emlékeket ébreszt gettem magamban és friss adatokat gyűjtöttem. Arra kerestem a választ, hol tart ma a Somogyi Fotóklub? Nem vélt könnyű dolgom. Belső életüket maguk irányítják, a tagok ügyeit a vezetőség intézi. A kluibössze- jöveteiek nyitottak, az alkotókon kívül bárki kielégítheti érdeklődését a képbemutatókon, vetített képes előadásokon. vitaesteken. A klulb kezdetben ötvenhatvan tagot számlált, zömük nem lett fotós, de tanult látni. Az alkotógárda szerzett hírnevet a klubnak. 1961-től kétévente megrendezik a váltakozó sikerű, de nemzetközi érdeklődésre számottartó Barátság Hídja fotókiállítást. Egyéni díjakból, a közösségnek kijáró elismerésekből szép számban találunk náluk. A Somogyi Fotóklub 1982-ben megkapta a Kiváló együttes címet, egy év múlva megyei művészeti díjjal jutalmazták. 1977-től négyszer kaptak nivódíjat a Népművelési Intézettől. Az elmúlt huszonnyolc évben sok értékes fotós „trófeát” gyűjtöttek össze, mostani művészeti díjukhoz nagy mértékben ezek a sikerek járultak hozaá. A legeredményesebb években is keveset hallatott magáról a klub, kevésszer találkozhatott a somogyi közönség alkotásaikkal, csoportos és egyéni kiállításaikkal. A klub belső életét nemcsak a díjak, az elismerések színezték, a feszültségek többször okoztak vihart. Harminc egynéhányra csappant a Somogyi Fotóklub tagsága, az idősebbek maradtak. A Somogyi Fotóklub vesztesége nagy. Gyengébb tett az alkotógárda, hiszen azok az aktív fotósok hagyták maguk mögött a klubot, akik a'legeredményesebbek, legsikeresebbek közül válók. Úgy látszik, belülről nem lehetett feloldani a szemléletkülönbségek alkotó közösségekre jéllemző harcot. Am a Somogyi Fotóklubnak meg kell előbb-utóbb küzdenie a fiatalítás, a művészeti felfogások sokszínűségének gondjaival, hogy fennmaradjon, és megújulhasson. Az idősebb nemzedék adhat útra- valót, hiszen maradtak néhá- nyan, akiktől lehet tanulni. A Somogyi Fotóklubnak a belső nevelést nemcsak vállalnia kell, hanem fejlődéséhez elodázhatatlan feladat ás. Talán ehhez ad ösztönzés t az SZMT művészeti díja. H. B. A magyarországi német szövetség választmányi ülése A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége arra serkenti a német nemzetiségi lakosokat, hogy a továbbiakban is tevékenyen vegyenek részt az ország gazdasági, társadalmi életében, ugyanakkor tudatosan ápolják anyanyelvűket, kultúrájukat. Tavalyi tevékenységük és idei munkatenvük megvitatásakor elmondták: a szövetség igyekszik még szorosabban együttműködni a párt-, állami és társadalmi szervekkel, támogatja a nemzetiségi politika megvalósítását. Szükségesnek tartják a nélmet nyelvoktatás személyi és tárgyi feltételeinek javítását. Javasolták: azokon a településeken, ahol németek is laknak, az általános iskolákban a jelenleginél több — négy vagy öt — órán tanítsák a német nyelvet, és ahol lehet, vezessék be a kétnyelvű oktatást, vagyis : németül oktassanak több tantárgyat. művel áthúzva, mellettük gyerékágyak, melyekben tucatnyi gondosain felöltöztetett, bepelenkázott baba „pihen”. A gyerekek a szomszéd teremben éppen a betegfürdetésről hallgatják tanárnőjük előadását, hamarosan felkészülnek a gyakorlati bemutatáshoz. A szertárban katonás rendben gyógyszerek, orvosi segédeszközök sorakoznak. A biológiai előadó „sehol- egyporszem” termében csönd honol, A padok közé iktatva korszerű berendezések szolgálják a hatékony oktatást. A háromrészes tábla nyugalmas zöldje tiszta, egyik felét az írásvetítőnek odakészített gyöngyvászon takarja. — Eredetileg minden tanterem új, háromrészes tanári asztalt kapott, melyek mindegyikében írásvetítőt, lemezjátszót és diavetítőt helyeztünk el. Ezt a berendezésit munkaszervezési és hatékonysági okokból megosztottuk a régi iskolaépület tantermeivel. Az új épületet most „han gosítják” és a tetejére hamarosan felkerül a központi antenna. T. R. Kevés olyan jó című műsora van a rádiónak, mint a csütörtökön tizedik alkalommal jelentkező Maholnapnak. Alcímében ugyanis azt a törekvést jelzi, hogy ifjúságpolitikai folyóirat. S mint ilyen, magába foglalja olyan nagymúltú irodalomtönténe- tileg is jelentős folyóiratok nevét, mint a Holnap és a Ma. így együtt használva azonban azt jelenti, hogy a műsorszerkesztők, mert a fdlyóiratság ellenére mégis csak műsor ez, mindenkor a jelenhez akarnak szólni. A havonta hallható adós azonban még az útkeresés boldog, ugyanakkor sok nehézségtől terhelt állapotában van. Adódik ez abból is, hogy meglehetősen nehéz feladat elé állítja a műsort vállalt célja: a fiatal érelmi- ségi réteghez kíván ugyanis szólni. Hogy ez mennyire bonyolult feladat, jelzi az is, hogy nagyon sokszínűnek kell tennie minden adásnak, ha a rendszerint késő esti órákban akar nagyobb hallgatóságot elszippantani a so- razatfilmekhez és bűnügyi történeteikhez szoktatott tévénézők közül. A legutóbbi számban is akadtak olyan riportok, amelyek miatt érdemes volt a rádiót bekapcsolni, ám néhány esetben maradt hiányérzetünk is. Nem sajnáltam például az időmet, amikor arról hallottam, hogy néhány fiatal pszichológus azért alkotott munkacsoportot, hogy elsősorban a tizenhét-huszonöt év közötti fiatalok lelki gondozását vállalja. A pácienseiket főként az egyetemék, főiskolák hallgatói közül váró csoport létrejöttéitek van egy olyan mozzanata, amelyik sajnos cseppet sem jellemzi korunkat. Arról van szó ugyanis, hogy a kis csoport nagyon jól látja és tudja azt, hogy olyan korosztály gondozását vállalja, amely anyagilag talán a leghátrányosabb helyzetben van, lévén egyetlen anyagi forrása az ösztöndíj, no és természetesen a szülői támogatás. Azért szervezkednek most, hogy a munka finanszírozását állami támogatásból tudják fedezni. Teszik ezt azért, mert tapasztalataik szerint egy psziehikaá- lag elhanyagolt rétegnek látják az említett korosztályt, holott adatok bizonyítják, hogy sok esetben nem nélkülözhetik a kezelést és tanácsadást. Hasonló érdekességeket fedeztem föl abban a riportban is, amely a finn és magyar családok csereüdültetési tehetőségeit taglalta. Az állami ifjúsági bizottság ugyanis a múlt év végétől családok, magánosok jelentkezését várja, olyanokét, akik Finnországba szeretnének utazni, és szívesen látnának vendégül otthonukban is finn családot. Tetszett a riport, mert arra ébresztett rá, hogy bizony sokféleképpen lehet kinyilvánítanunk a bennünk munkáló béke iránti vágyat. Nincs ugyanis az effajta kapcsolatok ápolásánál’, „létektől lélekig” való megismerésnél jobb eszköze annak, hogy egymás melletti bőkés életet, éveket reméljünk magunknak, tőlünk távoli népeknek. Emiatt azonban némi erőltetettséget éreztem a legutolsó blokkban, ahol Bubnó Tamás nem sok újat tudott hozzátenni a békemozgalmaik kérdéséhez és a béke fontosságához. A folyóiratot egyébként Faragó Judit jegyzi szerkesztőként, népes riporter- gárdájában pedig az a feltűnő, hogy zömmel nők alkotják. Ez természetesen inkább megállapítás, mintsem a riportok színvonalára vonatkozó bírálat. Egy folyóirat tizedik száma után még meglehetősen fiatalnak számít. Nincs ez másként a rádióban sem. Van azonban még idő, hogy kifussa magát a műsor. Varga István Köszönet, Borisz Lvovics Repülnek a mi lovaink is: pirosak, sárgák, kékek. Gömbölyű szépek, gondolatpuha léptűek, meg a kehes, hor- podt kis gebék is. Éveink. Megkaptam üzenetét, Borisz Lvovics, ezt a kékséges kék keménypapírba kötöttet. Repülnek lovaim — mondja a kék üzenet címe. Könyveim. S alatta egy másik, egy kisregényé. De én az év-lovakról akarok beszélni. Bölcs ember ön, Borisz Lvovics Vasziljev. Sejtettem akkor is, amikor A hajnalok itt csendesek című kis-nagy- regényében — terjedelemre kicsi, de a lelke nagy — Vaszkov törzsőrmestert olyanra formálta, amilyen „az” orosz paraszt. S amikor ilyen sorokat vetett papírra: „Számomra a nő —• az élet megtestesült harmóniája. A háború pedig mindig díszharmónia. Egy nő a háborúban — a legképtelenebb, legösszeegyeztethetet- lenebb jelenség.” Borisz Lvovics, önöket a háború tette bölccsé. Az én generációm csak hírből, történelemkönyvből ismeri. Vagy az árvaság tényéből. Fájdalmas-szépet, mint ön, nem tudnánk írni. Repültek az év-lovak, és gyémántkemény patájuk rúgott is __ T alán ezek a rúgások tanították meg erre a felismert igazságra: „...Az ember csak gyerekkorában él magának. Csak gyerekkorában teszi boldoggá saját boldogsága. Csak gyerekkorában korlátlanul őszinte és korlátlanul szabad. Csak gyerekkorában szép és zseniális mindenki, természetes, mint maga a természet, és nem ismeri a félelmet, akár a természet. Mindez csakis a gyerekkoré — ezért gondolunk rá nosztalgiával, a megöregszünk, még a nehéz volt is, mint a katonaköpeny.” Repülnek lovaink. Hányán és hányán eresztik ki kezükből a gyeplőt! ön, amennyire lehetett, mindig keményen tartotta, ökölbezárt kézzel. Nem tudom, sejtette-e akkor, amit most ilyen csontrafaragottan, szikáron, őszgöndören már tud, s talán éppen ez fényesíti fel mosolyát: „az öregségnek csak akkor van joga a tiszteletre, amikor az ifjúságnak szüksége van az öregek tapasztalataira ...” Vagy akkor még, ott a szmolenszki Bábelben — ahová népekből, nemzetekből hordott össze ezret és ezret mindenféle történelmi szél —, nem is gondolt ilyen igazságokkal? De azt megsejtette, érzem memoár-esszéjéből, hogy minden nép — legyen akár maroknyi, vagy csillagmil- liárdnyi — fiaitól tanulni lehet; minden nemzetben fellelhetők olyan értékek, amelyeket integrálni elő nem írt kötelesség, mert a tiszteletük és becsülésük minket is gazdagabbá tesz. Én sem értem, amit ön így fogalmaz meg: „képtelen vagyok megérteni, hogy lehet az, hogy valaki nem lelkesedik hazája történelméért, nem szereti, sőt egyszerűen nem is ismeri. „Tényleg; hogyan várnánk az ilyenektől, hogy mások történelmét ismerjék, s ezáltal türelmesebbé váljanak egymás iránt? Mondom, bölcs ember ön, Borisz Lvovics. Higgye el, nekem is szorítja valami a torkomat, amikor így összegez: „ ... Nem lett belőlem történész. Néha keserűen gondolunk arra, mi minden nem lett belőlünk. Nem lett belőlünk se Puskin, se Tolsztoj, se Szurikov, se Rjepin, se Muszorgszkij, se Csajkovszkij, se Bazsenov, se Kazakov. Nem lett belőlünk tudós, mérnök, munkás, kolhozparaszt. Nem lett belőlünk férj, szülő, nagyszülő. Semmi és minden lett belőlünk: FÖLD. Mert katonát csináltak belőlünk.” Tudja, Borisz Lvovics, az ön generációjának íróit nálunk. sokáig „meszesgödör nemzedéknek” emlegették; adósak voltak jó művekkel. Igazából az ön nyolcvanhét oldalas üzenetéből értettem meg, mi miatt. Ami miatt sokáig önben is gúzsbakötöt- ték az emlékek, a hiábavalóság érzete. És a mieinket sem elégíthette ki soha az az örökre energiát szolgáltató jó érzés, hogy jelenthették volna a sokat váró apáknak: „Sikerült!” Mert amikorra sikerült — akárcsak önnek — az apák már nem voltak sehol. Pedig éppen önök — ön — ismerte fel ezt az igazságot is: „csak egyféle tehetség létezik: az elpusztíthatatlan munkavágy.” És ennek felismerése szülte a következőt, szinte láncreakciószerűen: „sokakat megbántottam és sokaknak okoztam fájdalmat; vétkes vagyok, mint mindnyájan, de a verejték minden vétket lemos. Ez az egyetlen módja annak, hogy tiszták maradjunk ebben a környezetszennyezett világban.” Olvasom, olvasom az üzenetét, Borisz Lvovics, és átmos valami, és megnyugtat, mint az esti fürdés. Hogy érdemes ... Ezért ajánlom mindenkinek ezt a kékséges kék üzenetet, egy Európa nevű kiadó közvetítésével. Köszönet, Borisz Lvovics. Leskó László -