Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-08 / 33. szám

1986. február 8., szombat 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPTA Éjszakai intermezzo A Rádiószínház idei tervei Neves kortárs magyar írókból álló szerzői körének kibővítésére, fiatal, kezdő alkotók bemutatására, a kül­földi hangjáték-irodalom mind szélesebb megismerte­tésére törekszik a jövőben a Rádiószínház. A Rádiószínház idei ter­veiben tíz fiatal, magyar al­kotó hangjátéka, hazai írók új produkciói, valamint drá­maírók alkotásai szerepel­nek. A magyar irodalom új irányzatait is tükröző vál­tozatos tematikájú hangjáté­kokat több alkalommal ren­dezik majd filmesek — így Fábri Zoltán, Sára Sándor és Gothár Péter is, Az új szerzők bemutatói között első lesz Békés Pál Haltvágány című alkotása, amely a nemzedéki ellenté­tekről szól: Gothár Péter rendezésében, a kaposvári színiház művészeinek tolmá­csolásában hallható március 10-én. Ugyancsak márciusban tű­zik műsorra Zalán Tibor, a beckett-'i drámákat idéző hangjátékát, Balázs Attila Éjszakai intermezzo című ■kamaradarabját, Baranyai László Szervusz című hang­játékát és Tamás Menyhért Erőrácsok című rádiójáté­kát. Űj darabokkal jelentkez­nek az idén a Rádiószínház régi ismert szerzői is. Vé­szi Endre legújabb alkotása A leselkedők. Pőibb szerepeit Sulyok Mária, Szacsvay László, Sinikovits Imre és Schütz Ila alakítja. Moldo­va György A nagy szerep címmel írt új hangjátékot. A főszereplő Sinkovits Imre. A második világháború végén játszódik Karinthy Ferenc Marharépa című hangjáté­ka, amelyet 'Mar,ton Frigyes rendez. Az év második fe­lében új rádiós művekkel jelentkezik Mándy Iván, Ko­lozsvári Grandpierre Emil és Gyárfás Miklós is. Tízéves hagyomány, hogy egy_£gy szerző müveinek színe-javából sorozatot állí­tanak össze. Az idén két külföldi alkotó is kap egy-egy Ciklust. Május 12-től 31-ig Slawomir Mrozek drámáiból lesz válogatás. December 8- tól 21-ig Ardi Liiives szov­jet-észt szerző már elhang­zott nyolc hangjátékából és egy bemutatóból lesz soro­zat. Nyáron Molnár Ferenc tíz színművét tűzik műsorra. A színházi előadások mellett itt is lesz új bemutató: az Egy, kettő, három című Mol­nár mű főszerepét korábbi felvétel alapján Márkus László alakítja. Novemberben rendezik meg a szovjet drámák szem­léjét: ebben Alekszej Arbu­zov Váratlan vendég, Szá­múi! Aljosin A tizennyolca­dik teve, Alekszandr Vam­pilov Az elsőszülött és Mati Unt őszi kavargás című mű­vét sugározzák. A nyugat­európai szerzők alkotásai kö­zött lesz Holbard Barker Ítélet és végrehajtás című műve. Érdekességnek ígérkezik az a kínai hangjátékbemuta- tó is, amelyet október 1-én tűznek műsorra. Tian Hang Tóparti tragédia című műve jellegzetes kínai költői alko­tás. Hat terem hatmillió forintért A nagyatádi Gimnázium és Egészségügyi szakközépis­kola épületén a vakolat ár­nyalatnyi különbsége elárul­ja, ,nem egységes tervek alapján, nem egyszerre ké­szültek a tömbök. Az intéz­mény bővítéséről, a legújabb iskolarészről Varga József, a gimnázium igazgatója el­mondta : — 1962-ben költözött ide az iskola. Az akkori négy gimnáziumi osztálynak négy tanterem — két előadó, egy tanulószoba és egy KISZ-te- rem — a kiegészítő szociális helyiségekkel állt rendelke­zésére. Az első bővítés 1964- ben volt: négy tantermes tömböt „ragasztottak” a ré­gi épülethez. Azonban már 11 osztályt kellett elhelyezni. Az iskola profilja 1973-ban változott meg: belépett az egészségügyi oktatás. Majd rövidesen elkészült a könyv­tár. 1984 szeptemberétől új sports zentárt vehették a gye­rekek birtokukba, a régi he­lyén pedig öltözőt alakítot­tunk ki. Az iskola legújabb szerze­ményét, az új hat tantermes épületrészt 1985-ben adták ált. Az épület elemeit hosszú éveken át nem használták fel, eredetileg az MHSZ-tnek szánták. A Nagyatádi Városi Tanács döntött úgy, hogy az anyagból a középiskolát bő­vítik. A kész elemek kötöt­ték a tervezőket, az apróbb hibák ennek tulajdonítha­tók. A hatmillió forintos be­ruházás kivitelezője a Nagy­atádi Városi Tanács költség- vetési üzeme volt. — A három nagyobb — 63 négyzetméteres — és a há­rom kisebb — 42 négyzetmé­teres — terem mellett egy KISZ-szobával is gazdagod­tunk. Ezt harmonákaajtóval válás ztották el az egyik nagyteremtől. E két helyiség egyhenyitásával olyan közös­ségi termet nyertünk, melyet kulturális célokra haszná­lunk. Itt tartjuk az előadáso­kat, előadóesteket, klubdél- utánofcat. A négy osztályte­rem mellett egy korszerűen berendezett biológiai és ana­tómiai előadót rendeztünk be, valamint az egészségügyi szakközépiskolának egy de­monstrációs termet. A ragyogó napsütésben, mintha egy új kórház be­tegtermébe lépnénk. Az ágyak vakító fehér ágy,ne­FENNMARADNI, MEGÚJULNI A Szakszervezetek Somogy Megyei Tanácsa 1982-ben alapított tízezer forintos mű­vészeti és közművelődési dí­ját az idén a Somogyi Fotó- klulb kapta meg. A hír alapján emlékeket ébreszt gettem magamban és friss adatokat gyűjtöttem. Arra kerestem a választ, hol tart ma a Somogyi Fotóklub? Nem vélt könnyű dolgom. Belső életüket maguk irá­nyítják, a tagok ügyeit a ve­zetőség intézi. A kluibössze- jöveteiek nyitottak, az alko­tókon kívül bárki kielégíthe­ti érdeklődését a képbemu­tatókon, vetített képes elő­adásokon. vitaesteken. A klulb kezdetben ötven­hatvan tagot számlált, zömük nem lett fotós, de tanult lát­ni. Az alkotógárda szerzett hírnevet a klubnak. 1961-től kétévente megrendezik a vál­takozó sikerű, de nemzetközi érdeklődésre számottartó Ba­rátság Hídja fotókiállítást. Egyéni díjakból, a közös­ségnek kijáró elismerésekből szép számban találunk ná­luk. A Somogyi Fotóklub 1982-ben megkapta a Kiváló együttes címet, egy év múl­va megyei művészeti díjjal jutalmazták. 1977-től négy­szer kaptak nivódíjat a Nép­művelési Intézettől. Az elmúlt huszonnyolc év­ben sok értékes fotós „tró­feát” gyűjtöttek össze, mos­tani művészeti díjukhoz nagy mértékben ezek a sikerek járultak hozaá. A legeredményesebb évek­ben is keveset hallatott ma­gáról a klub, kevésszer talál­kozhatott a somogyi közön­ség alkotásaikkal, csoportos és egyéni kiállításaikkal. A klub belső életét nem­csak a díjak, az elismerések színezték, a feszültségek többször okoztak vihart. Har­minc egynéhányra csappant a Somogyi Fotóklub tagsága, az idősebbek maradtak. A Somogyi Fotóklub vesztesége nagy. Gyengébb tett az alko­tógárda, hiszen azok az ak­tív fotósok hagyták maguk mögött a klubot, akik a'leg­eredményesebbek, legsikere­sebbek közül válók. Úgy látszik, belülről nem lehetett feloldani a szemlé­letkülönbségek alkotó közös­ségekre jéllemző harcot. Am a Somogyi Fotóklubnak meg kell előbb-utóbb küzdenie a fiatalítás, a művészeti felfo­gások sokszínűségének gond­jaival, hogy fennmaradjon, és megújulhasson. Az idő­sebb nemzedék adhat útra- valót, hiszen maradtak néhá- nyan, akiktől lehet tanulni. A Somogyi Fotóklubnak a belső nevelést nemcsak vál­lalnia kell, hanem fejlődésé­hez elodázhatatlan feladat ás. Talán ehhez ad ösztönzés t az SZMT művészeti díja. H. B. A magyarországi német szövetség választmányi ülése A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége ar­ra serkenti a német nemze­tiségi lakosokat, hogy a to­vábbiakban is tevékenyen vegyenek részt az ország gazdasági, társadalmi életé­ben, ugyanakkor tudatosan ápolják anyanyelvűket, kul­túrájukat. Tavalyi tevékenységük és idei munkatenvük megvita­tásakor elmondták: a szö­vetség igyekszik még szo­rosabban együttműködni a párt-, állami és társadalmi szervekkel, támogatja a nemzetiségi politika megva­lósítását. Szükségesnek tart­ják a nélmet nyelvoktatás személyi és tárgyi feltételei­nek javítását. Javasolták: azokon a településeken, ahol németek is laknak, az álta­lános iskolákban a jelenle­ginél több — négy vagy öt — órán tanítsák a német nyelvet, és ahol lehet, ve­zessék be a kétnyelvű okta­tást, vagyis : németül ok­tassanak több tantárgyat. művel áthúzva, mellettük gyerékágyak, melyekben tu­catnyi gondosain felöltözte­tett, bepelenkázott baba „pi­hen”. A gyerekek a szom­széd teremben éppen a be­tegfürdetésről hallgatják ta­nárnőjük előadását, hama­rosan felkészülnek a gyakor­lati bemutatáshoz. A szer­tárban katonás rendben gyógyszerek, orvosi segéd­eszközök sorakoznak. A biológiai előadó „sehol- egyporszem” termében csönd honol, A padok közé iktatva korszerű berendezések szol­gálják a hatékony oktatást. A háromrészes tábla nyugal­mas zöldje tiszta, egyik fe­lét az írásvetítőnek odaké­szített gyöngyvászon takar­ja. — Eredetileg minden tan­terem új, háromrészes taná­ri asztalt kapott, melyek mindegyikében írásvetítőt, lemezjátszót és diavetítőt helyeztünk el. Ezt a beren­dezésit munkaszervezési és hatékonysági okokból meg­osztottuk a régi iskolaépület tantermeivel. Az új épületet most „han gosítják” és a te­tejére hamarosan felkerül a központi antenna. T. R. Kevés olyan jó című mű­sora van a rádiónak, mint a csütörtökön tizedik alkalom­mal jelentkező Maholnap­nak. Alcímében ugyanis azt a törekvést jelzi, hogy ifjú­ságpolitikai folyóirat. S mint ilyen, magába foglalja olyan nagymúltú irodalomtönténe- tileg is jelentős folyóiratok nevét, mint a Holnap és a Ma. így együtt használva azonban azt jelenti, hogy a műsorszerkesztők, mert a fdlyóiratság ellenére mégis csak műsor ez, mindenkor a jelenhez akarnak szólni. A havonta hallható adós azonban még az útkeresés boldog, ugyanakkor sok ne­hézségtől terhelt állapotá­ban van. Adódik ez abból is, hogy meglehetősen nehéz feladat elé állítja a műsort vállalt célja: a fiatal érelmi- ségi réteghez kíván ugyanis szólni. Hogy ez mennyire bonyolult feladat, jelzi az is, hogy nagyon sokszínűnek kell tennie minden adásnak, ha a rendszerint késő esti órákban akar nagyobb hall­gatóságot elszippantani a so- razatfilmekhez és bűnügyi történeteikhez szoktatott té­vénézők közül. A legutóbbi számban is akadtak olyan riportok, amelyek miatt érdemes volt a rádiót bekapcsolni, ám né­hány esetben maradt hiány­érzetünk is. Nem sajnáltam például az időmet, amikor arról hallottam, hogy néhány fiatal pszichológus azért al­kotott munkacsoportot, hogy elsősorban a tizenhét-hu­szonöt év közötti fiatalok lel­ki gondozását vállalja. A pá­cienseiket főként az egyete­mék, főiskolák hallgatói kö­zül váró csoport létrejötté­itek van egy olyan mozzana­ta, amelyik sajnos cseppet sem jellemzi korunkat. Ar­ról van szó ugyanis, hogy a kis csoport nagyon jól látja és tudja azt, hogy olyan kor­osztály gondozását vállalja, amely anyagilag talán a leg­hátrányosabb helyzetben van, lévén egyetlen anyagi forrása az ösztöndíj, no és természetesen a szülői támo­gatás. Azért szervezkednek most, hogy a munka finan­szírozását állami támogatás­ból tudják fedezni. Teszik ezt azért, mert tapasztala­taik szerint egy psziehikaá- lag elhanyagolt rétegnek lát­ják az említett korosztályt, holott adatok bizonyítják, hogy sok esetben nem nél­külözhetik a kezelést és ta­nácsadást. Hasonló érdekességeket fe­deztem föl abban a riport­ban is, amely a finn és ma­gyar családok csereüdülteté­si tehetőségeit taglalta. Az állami ifjúsági bizottság ugyanis a múlt év végétől családok, magánosok jelent­kezését várja, olyanokét, akik Finnországba szeretné­nek utazni, és szívesen lát­nának vendégül otthonukban is finn családot. Tetszett a riport, mert arra ébresztett rá, hogy bizony sokfélekép­pen lehet kinyilvánítanunk a bennünk munkáló béke irán­ti vágyat. Nincs ugyanis az effajta kapcsolatok ápolásá­nál’, „létektől lélekig” való megismerésnél jobb eszköze annak, hogy egymás melletti bőkés életet, éveket remél­jünk magunknak, tőlünk tá­voli népeknek. Emiatt azon­ban némi erőltetettséget éreztem a legutolsó blokk­ban, ahol Bubnó Tamás nem sok újat tudott hozzátenni a békemozgalmaik kérdéséhez és a béke fontosságához. A folyóiratot egyébként Faragó Judit jegyzi szer­kesztőként, népes riporter- gárdájában pedig az a fel­tűnő, hogy zömmel nők al­kotják. Ez természetesen in­kább megállapítás, mintsem a riportok színvonalára vo­natkozó bírálat. Egy folyóirat tizedik szá­ma után még meglehetősen fiatalnak számít. Nincs ez másként a rádióban sem. Van azonban még idő, hogy kifussa magát a műsor. Varga István Köszönet, Borisz Lvovics Repülnek a mi lovaink is: pirosak, sárgák, kékek. Göm­bölyű szépek, gondolatpuha léptűek, meg a kehes, hor- podt kis gebék is. Éveink. Megkaptam üzenetét, Borisz Lvovics, ezt a kékséges kék keménypapírba kötöttet. Re­pülnek lovaim — mondja a kék üzenet címe. Könyveim. S alatta egy másik, egy kis­regényé. De én az év-lovak­ról akarok beszélni. Bölcs ember ön, Borisz Lvovics Vasziljev. Sejtettem akkor is, amikor A hajnalok itt csendesek című kis-nagy- regényében — terjedelemre kicsi, de a lelke nagy — Vaszkov törzsőrmestert olyanra formálta, amilyen „az” orosz paraszt. S ami­kor ilyen sorokat vetett pa­pírra: „Számomra a nő —• az élet megtestesült harmó­niája. A háború pedig min­dig díszharmónia. Egy nő a háborúban — a legképtele­nebb, legösszeegyeztethetet- lenebb jelenség.” Borisz Lvovics, önöket a háború tette bölccsé. Az én generációm csak hírből, tör­ténelemkönyvből ismeri. Vagy az árvaság tényéből. Fájdalmas-szépet, mint ön, nem tudnánk írni. Repültek az év-lovak, és gyémántke­mény patájuk rúgott is __ T alán ezek a rúgások taní­tották meg erre a felismert igazságra: „...Az ember csak gyerekkorában él ma­gának. Csak gyerekkorában teszi boldoggá saját boldog­sága. Csak gyerekkorában korlátlanul őszinte és korlát­lanul szabad. Csak gyerekko­rában szép és zseniális min­denki, természetes, mint ma­ga a természet, és nem is­meri a félelmet, akár a ter­mészet. Mindez csakis a gyerekkoré — ezért gondo­lunk rá nosztalgiával, a megöregszünk, még a nehéz volt is, mint a katonakö­peny.” Repülnek lovaink. Hányán és hányán eresztik ki kezük­ből a gyeplőt! ön, amennyi­re lehetett, mindig kemé­nyen tartotta, ökölbezárt kézzel. Nem tudom, sejtet­te-e akkor, amit most ilyen csontrafaragottan, szikáron, őszgöndören már tud, s ta­lán éppen ez fényesíti fel mosolyát: „az öregségnek csak akkor van joga a tisz­teletre, amikor az ifjúságnak szüksége van az öregek ta­pasztalataira ...” Vagy ak­kor még, ott a szmolenszki Bábelben — ahová népek­ből, nemzetekből hordott össze ezret és ezret minden­féle történelmi szél —, nem is gondolt ilyen igazságok­kal? De azt megsejtette, ér­zem memoár-esszéjéből, hogy minden nép — legyen akár maroknyi, vagy csillagmil- liárdnyi — fiaitól tanulni le­het; minden nemzetben fel­lelhetők olyan értékek, ame­lyeket integrálni elő nem írt kötelesség, mert a tisztele­tük és becsülésük minket is gazdagabbá tesz. Én sem ér­tem, amit ön így fogalmaz meg: „képtelen vagyok meg­érteni, hogy lehet az, hogy valaki nem lelkesedik hazá­ja történelméért, nem szere­ti, sőt egyszerűen nem is is­meri. „Tényleg; hogyan vár­nánk az ilyenektől, hogy mások történelmét ismerjék, s ezáltal türelmesebbé válja­nak egymás iránt? Mondom, bölcs ember ön, Borisz Lvo­vics. Higgye el, nekem is szorítja valami a torkomat, amikor így összegez: „ ... Nem lett belőlem tör­ténész. Néha keserűen gon­dolunk arra, mi minden nem lett belőlünk. Nem lett belő­lünk se Puskin, se Tolsztoj, se Szurikov, se Rjepin, se Muszorgszkij, se Csajkovsz­kij, se Bazsenov, se Kazakov. Nem lett belőlünk tudós, mérnök, munkás, kolhozpa­raszt. Nem lett belőlünk férj, szülő, nagyszülő. Semmi és minden lett belőlünk: FÖLD. Mert katonát csináltak be­lőlünk.” Tudja, Borisz Lvovics, az ön generációjának íróit ná­lunk. sokáig „meszesgödör nemzedéknek” emlegették; adósak voltak jó művekkel. Igazából az ön nyolcvanhét oldalas üzenetéből értettem meg, mi miatt. Ami miatt sokáig önben is gúzsbakötöt- ték az emlékek, a hiábavaló­ság érzete. És a mieinket sem elégíthette ki soha az az örökre energiát szolgálta­tó jó érzés, hogy jelenthet­ték volna a sokat váró apák­nak: „Sikerült!” Mert ami­korra sikerült — akárcsak önnek — az apák már nem voltak sehol. Pedig éppen önök — ön — ismerte fel ezt az igazságot is: „csak egyféle tehetség létezik: az elpusztíthatatlan munka­vágy.” És ennek felismerése szülte a következőt, szinte láncreakciószerűen: „sokakat megbántottam és sokaknak okoztam fájdalmat; vétkes vagyok, mint mindnyájan, de a verejték minden vétket le­mos. Ez az egyetlen módja annak, hogy tiszták marad­junk ebben a környezet­szennyezett világban.” Olvasom, olvasom az üze­netét, Borisz Lvovics, és át­mos valami, és megnyugtat, mint az esti fürdés. Hogy érdemes ... Ezért ajánlom mindenkinek ezt a kékséges kék üzenetet, egy Európa ne­vű kiadó közvetítésével. Kö­szönet, Borisz Lvovics. Leskó László -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents