Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-07 / 32. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 32. szám Ara: 1,80 Ft 1986. február 7., péntek KB-titkári látogatás Kaposváron A JÖVŐTEREMTÉS TUDOMÁNYOS ELEMZÉSE „Őrizzük meg aráityérzékünket!" Tegnapi munkanapját Somogy székhelyén töltötte Pál Lénárd akadémikus, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának titkára. Kíséretében volt dr. Stark Antal, a KB tudományos és kulturális osztályának helyettes vezetője. A megyei pártbizottság székházában Klenovics Imre, a Központi Bizottság tag­ja, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Gyenesei István, a megyei tanács elnöke fogadta. A Somogy tár­sadalmi politikai, gazdasági és kulturális életéről szóló beszámolón, melyet Klenovics Imre tartott, részt vettek a megyei pártbizottság titkárai. Általános földrajzi, törté­nelmi, néprajzi bemutatko­zással kezdődött a szűkkörű eszmecsere, amelyből képet kapott a vendég a népesség alakulásáról, a településrend­szerről- is. Központi Bizott­ságunk titkára e beosztásá­ban most járt először Kapos­váron. Érthető, hogy Kleno­vics Imre az étlet tartalmi bemutatása előtt „felkészült idegenvezetőként” látta el információkkal vendégünket. S mert alig hagytuk még ma­gunk mögött a VI. ötéves ter­vet, ennek tapasztalataival, kiemelt társadalompolitikai feladataink végrehajtásának bemutatásával kezdte tájé­koztatóját. Sikereink mellett — miért is tette volna? — nem hallgatta el gondjain­kat sem, amelyek nemcsak_a gazdasági, a politikai élet­ben, hanem a közéletben, a társadalmi közhangulatban, a különböző hatásokra föl­erősödő nézetekben, az em­berek egymás közötti viszo­nyában, a fegyelem és szer­vezettség helyenkinti hiá­nyában is megmutatkoztak, gondot okoztak, munkát ad­tak a vezető testületeknek. Hozzátette: gondjaink több­sége nem tér el hazánk álta­lános nehézségeitől, az or­szág lakói közgondolkodásá­ban tapasztalható jelenségek­től.. Klenovics Imre ezután részletesen elemezte a gazda­sági ágazatok helyzetét, fej­lődését; az ipar, a mezőgaz­daság jellemző vonásait, s ezeken belül a szerkezetvál­tás, az önállósulási törekvé­sek gátjait, a szerződéses fe­gyelem hiányának már-már elviselhetetlen következmé­nyeit. Szóba került termé­szetesen az idegenforgalom éppen úgy, mini a közleke­dés, a kereskedelem, az ideológiai, a kulturális os a művészeti élet, a lakosság életviszonyai és életérzése, tisztességes munkája, (kéte­lyei és várakozása), teltre- készsége, amely az új ötéves terv első napjaiban is meg­mutatkozott már. Pál Lénárd sokoldalúnak és alaposnak mi,nősítette a tájékoztatót és hozzátette; „Örömmel hallottam, hogy nehézségeik felsorakoztatása kapcsán konstruktív és alko­tó elgondolások foglalkoztat­ják Somogy vezetőit.” Néhány kérdésre a megyei tanács elnöke, a pártbizolt- sáu titkárai is készséggel vá­laszoltak, majd Klenovics Imre és dr. Gyenesei István kíséretében a mezőgazdasági főiskolára indult a Központi Bizottság titkára. Horn Péter akadémikus, főigazgató. Tol­nai Sándor, a városi pártbi­zottság első titkára és termé­szetesen lányok — virágcso­korral , fogadták a vendéget. A tanácskozóteremben pe­dig — e rövid beszámolóban kellőképpen nem is értékel­hető — tudománypolitikai- tudományos. ok tatás i-fej les /.- tési eszmecsere zajlott. Ott voltak a főigazgató legköz­vetlenebb munkatársai, he­lyettesei is. akik már akkor, de később a 400 személyes előadóteremben kaptak iga­zán szerepet. Dr. Horn Péter számára nemcsak az volt a biztatás, ^iogy „sok jót hallottam már a főiskoláról...", hanem az is, hogy nemcsak politikust, hanem kiemelkedő, az ö „szakmájában'' is járatos tu­dóst tájékoztathatott. Áz in­tézmény kialakulásának, fej­lődésének történetét csak be­vezetőnek szánta. Mondani­valójának lényege az intéz­mény lényege volt. vagyis az, hogy az oktatást, a kutatást és a termelésfejlesztési egyen­rangú feladatként kezeli a fő­iskola. Már régóta radikális elképzelésük és tettük, hogy oktatási feladataikhoz, tudo­mányos munkájukhoz meg­teremtsék a kísérleti hátte­ret. S hogy ebben évek óta óriási hírnevük van az or­szágban — és határainkon kívül is —, ezt nem mondta el Így u főigazgató. De a fel­sőoktatási reform program­járól épp úgy szú esett, mint ' a posztgraduális képzés ta­pasztalatairól. Szó volt arról, hogy milyen arányban adnak kutatási megbízást az állami gazdaságok és a tsz-ek), hogy hoL tartanak a számítástech­nikái alkalmazásán. (Előke­lő helyen!) Mindez és meg számos kérdésre adott válasz hangzott el, S hogy mégis a mi főiskolánk a jövő (re­méljük. még több!) iskolája lesz, ez foglalkoztatta legin­kább a főiskola főigazgató- iái. Valami — a világban is kivételes! — módszerre ké­szül az Intézmény, s hogy elképzelései teljes egyetértés­re találtak, erről csak annyit hadd áruljunk el: mezőgaz­dasági kutatóközpontun król sokat fog még hallani a vi­lág, és tevékenységéből ren­geteget gyümölcsöztem! az állattenyésztés. Az előadóteremben három főígazgalóhelyetles kapott néhány percet munkaterüle­tének tömör bemutatására. Működésbe lépett szinte va­lamennyi korszerű technikai eszköz, s ezután a „kísérleti háttér” bemutatása követke­zett, majd az összegző, ta­pasztalat, amelyre vendé­günk délután kétszer is elis­merően tért vissza előadásán. Az előadóterem hatalmas tér­képén ugyanis — részletekre bontva — 250 lámpa gyűlt ki, ennyi gazdasággal vannak kapcsolatban. A miénk, de nemcsak somogyi; hazánk fő­iskolája a kaposvári... (Folytatás a 3. oldalon) A közlekedés területformáló erő Az Országgyűlés építési és közlekedési bizottsága Sta- dinger István elnökletével csütörtökön ülést tartott a Parlamentben. A testület a Közlekedési Minisztérium tá­jékoztatóját vitatta meg a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladataihoz kapcsolódó közlekedésfej­lesztés irányairól. Az előter­jesztés kiemeli: a közlekedés — hálózataival és szolgálta­tásaival — visszahat a kü­lönböző területi egységek fejlődésére, így jelentős te- rüietformáló erővé válik. Fontos tényezője az emberek életkörülményeinek, élet­módjának, ezért a társada­lom fejlődésének is egyik lényeges összetevője. Általá­nos közlekedésfejlesztési cél a települések funkcionális különbözőségéből fakadó közlekedési kapcsolatok olyan irányú továbbfejlesz­tése, hogy azok nem kívána­tos különbségei kiegyenlí­tődjenek. A városokban be­lül előnyben kell részesíteni a gyalogos és a tömegközle­kedésit. valamint a kereske­delmi áruszállítást. Szóbeli kiegészítőjében Urbán Lajos közlekedési mi­niszter hangsúlyozta: ma még nincs megfelelő kapcso­lat a terület- és településfej­lesztés és a közlekedés ter­vezése között. Horváth Ferenc (Somogy megye) kifejtette: az elnép­telenedett aprófalvakban ér­tékes épületek válnak az idő martalékává, ugyanakkor a nagyvárosok szélein jelen­téktelen hétvégi házaikat emelnek. Ezért célszerű len­ne nagyobb figyelmet fordí­tani arra, hogy a városlakók a jelenleginél könnyebben juthassanak el ezekre a kis­településekre. Giltner Andor, az Orszá­gos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal elnök- helyettese javasolta, hogy a környezetkímélő villamosnak legyen alapvető szerepe a t ömegközlekedés fej 1 eszté- sében. Indítványozta, hogy a városokat elkerülő gyors- forgalmi utak építésének meggyorsítása a közlekedés tervezésében kapjon elsőbb­séget. A kérdésekre válaszolva Urbán Lajos kiemelte: a VII. ötéves tervben a személy- szállításban nem terveznek tarifaemelést, az áruszállí­tásnál 20—25 százalékos vi­teldíjemelésre kell számíta­ni. A szovjet leszerelési javaslatról Az Országgyűlés külügyi bizottsága csütörtökön Szű­rös Mátyás elnökletével ülést tartott. Az ülésen részt vett Péter János, az Országgyű­lés alelnöke, Várkonyi Péter külügyminiszter és Bányász Rezső államtitkár, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hiva­talának elnöke. A testület megvitatta a Mihail Gorba- csovnak, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottsága főtitkárának ja­nuár 15-i nyilatkozatában is­mertetett, átfogó szovjet nukleáris leszerelési progra­mot, és állást foglalt a ja­vaslattal kapcsolatban. A'külügyi bizottság a nem­zetközi helyzet alakulása szempontjából kiemelkedő jelentőségűnek minősítette, hogy a legújabb szovjet ja­vaslatok az évszázad végéig terjedő konkrét menetrendet irányoznak elő a világ nuk­leáris fegyverektől való tel­jes megszabadítása, a világ­űr miliítarizálásának meg­akadályozása. valamint a ve­gyi fegyverek teljes és álta­lános megsemmisítése érde­kében. A külügyi bizottság hangsúlyozta annak fontos­ságát, hogy a szovjet kezde­ményezés síkraszáll a ha­gyományos haderők és fegy­verzetek csökkentése mellett is — mindenekelőtt az euró­pai térségben —, és szorgal­mazza a fegyverkezési ver­seny megfékezése során fel­szabaduló anyagi eszközök­nek a fejlődés meggyorsítása, a világ égető problémáinak megoldása érdekében történő felhasználását. A külügyi bizottság rámu­tatott, hogy a javaslatok messzemenően figyelembe veszik valamennyi érintett fél jogos biztonsági igényét, az egész emberiség érdekeit. Rugalmasságuk lehetőséget kínál a problémák fokoza­tos, ésszerű megoldására, az előrehaladást segítő komp­romisszumok kimunkálásá­ra valamennyi leszerelési fó­rumon. A külügyi bizottság kívá­natosnak tartja, hogy az egyetemes jelentőségű szov­jet javaslatokat valamennyi érdekelt fél — mindenek­előtt az Egyesült Államok — gondosan, jelentőségüknek megfelelően tanulmányozza, és azokra mielőbb érdemi, építő jellegű, a két nagyha­talom vezetőinek genfi csúcs- találkozóján közösen elfoga­dott elveknek megfelelő vá­laszt adjon. Ez kedvező for­dulatot eredményezhetne a nemzetközi helyzetben, meg­nyithatná az utat a nukleá­ris fenyegetés végleges elhá­rításához, a nemzetközi biz­tonság tartós szavatolásá­hoz, s a bizalom építésével előmozdítaná az enyhülés újabb szakaszának kibonta­kozását, a különböző társa­dalmi rendszerű államok kölcsönösen előnyös gazda­sági, műszaki-tudományos és kulturális kapcsolatainak fejlődését is. Az Országgyűlés külügyi bizottsága üdvözli és támo­gatásiról biztosítja a nagy horderejű szovjet leszerelési programot. Reményét fejezi ki, hogy a különböző két- és többoldalú fórumokon mi­előbb hatékony megállapo­dások születnek a nukleáris és egyéb fegyverzetek korlá­tozására, majd fokozatos fel­számolására, a háborús ve­szély csökkentésére és kikü­szöbölésére. Meggyőződése, hogy e cél eléréséhez szük­ség van az emberiség jövő­jéért felelősséget érző vala­mennyi politikai tényező, a kormányok, a pártok, a tár­sadalmi szervezetek és moz­galmak, minden békeszerető ember tevékeny hozzájárulá­sára — fejeződik be a kül­ügyi bizottság állásfoglalása. A testület megvitatta és jóváhagyta 1986. évre szóló munkatervét is. A két napi­rendi pont feletti vitában felszólalt Várkonyi Péter, Péter János. Jakab Róbert- né, a külügyi bizottság tit­kára, valamint Morvay Lász­ló (Bp.), Réger Antal (or­szágos lista), Szentágothai János (országos lista), Barcs Sándor (országos lista), Kál­lai Gyula (országos lista) és Sebcsi Lászlóné (Békés me­gye) képviselők.

Next

/
Thumbnails
Contents