Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-04 / 29. szám
1986. február 4., kedd Somogyi Néplap 5 r r TAKATS GYULA 75 EVES A kaposi Pilvaxban - az Omnia kávészalont nevezte el igy Takáts Gyula, és miért ne, a századelőn valódi nevén Hungária vendéglátó is működött a kisvárosban -, ahol a csésze kávé mellett naponta találkoznak a törzsasztalnál a barátok, ma egy hely üresen marad. Épp azé, akit köszöntő szavakkal várnának, de tudják, a születésnap mozgalmas eseményekkel jár. A szomszéd asztaltól baráti mosolyt küldenének felé. És betér az a fiatalember is, aki könyvvel a hóna alatt a költő bejegyzésével szeretné nevezetessé tenni ezt a napot. Takáts Gyula hetvenötödik születésnapjáról megemlékeznek szerte az országban. Nemcsak az irodalom művelői, a kortársak, nem is csak az olvasók tízezrei, hanem azok az emberek is, akik egyszer személyesen találkoztak vele. A tabi szülői ház, a kaposvári iskola, amelyet a haza kis polgárainak emeltek, a Somssich gimnázium, a Rippl-Rónai Múzeum, a Kováts Sebestyén utcai családi ház kertje a Balatonnal és a Drávával határos. Szülőföldem: Somogyország - vallja a költő. Ez a táj magába fogadta, kitárulkozott előtte, szerelmes öleléssel fogja itt. A hűség költője is Takáts Gyula. Öt köszöntjük ma születésnapján verseinek csokrával, vallomásaival, pályatársainak meleg soraival. Sok erőt kívánunk az életmű folytatásához, derűt, s mindehhez jó egészséget. Vallomások az életműből Az én Tabom Állok a sínpályán, körülöttem a valóság és az emlékek sora. A bazaltzúzalék egyik oldalén előttem a völgy, a régi, és hosszában vele együtt vonul a hajdani és mai Tab. A régi, a maga erejéből felnőtt külső-somogyi járási székhely és a mai, a nem falu, de erősen városiasodó település. Visszamegyek a hegy alá. Kiválasztom a legdülede- zőibb házat. Talán ez még annak a hetven évnek a tanúja, amelyhez a társat keresem. Dróttal kötötték a kaput a bálványhoz. Kioldom. Az időt idézi a föl- ásott, de be nem vetett kert. Rossz edények, eszközök, de virágzó meggy- és cseresznyefák. Alattuk megyek föl a hegyoldalba. Ahogy mere- dekebb lesz, egyre műveltebb a föld, szélesebb a távlat, és ahogy lörpülnek alattunk a házak, utcák, úgy nő az ember, amely itt Tolna, Veszprém szögletében, kivetve, Somogy peremén megteremtette ezt a kis somogyi-felvidéki kisváros-hangulatú települést... Azt a meggyet eszem már, amelyet valamikor öregapám hőlyegi magas kertjében ettem. Képzeletem pedig, amely itt szokott a festői látványhoz — a legnagyobb Mestertől lesve el a rajz és líra és történelem és mese titkait —, már Csont- váry óriás méretű Selmecbánya látképe című tájképét idézi a Hőlyegről maga elé. (1985.) Ahol én tanultam Az én iskolatermem — ha eléggé rejtve is, és épp ez adta, hogy még érdekesebb legyen — történelmi hangulatú volt. Ha az Iszák-hegy- ről lenéztem, beleláttam, mint egy meséskönyvbe, a Kapos mocsaras árterébe. Nyugati felében arra a szigetféle emelkedésre láttam, amelyet a Szokola-berek fűzfái és ingoványai karé- joztak. Iskolába menet is először ezt pillantottam meg. Napkeletről a vízen a Kal- lói-malom, és a hegyen a szentjakabi monostor romjai, középütt, szinte házunk alatt az elemi iskola udvara és folyosója. De nem ez volt az én iskolám, hanem a vízmente széles rétje, a mocsár, a berek és az a sziget, amelyen a romok álltak és vártak, és ahol a mohás téglák is magyaráztak. Apám szavaihoz, aki mindig lelkesen beszélt a történelemről és a történtekről, ők voltak a kézzel fogható valóság. A mesékből kiállók, a némán is többet mondók. így aztán mindig is köztük tanyáztunk. E történelmi falak voltak és lettek a mi összetákolt házaink falai. (1985.) ,,Somogyi Diogenes” Berzsenyi magyar helle- nisztikája és versmintája a hasznosság elvét szolgálja, „mert a poézisnak, mint a cultura legemberibb terjesztőjének, minden célja az emberi közösség képzetében és boldogulásában egyesül”.. Széchenyi világosan látta a poétái ihlet és tervezés messze utaló célját, mert Berzsenyi a Hanmonisticá- ban valóban egy olyan költői képletet szerkesztett — igen ésszerű világossággal —, amely ha megvalósulást nyer, úgy nemcsak a magyar költészet és nép — mert mindig ebben gondolkodott —, de az egész „emberi nemzet” is fölemelkedik... Fényes mondata Petőfiék előtt: „A nép boldogságának eszközlése. ... a legszentebb kötelesség.” Költészetének téma- és érzésvilága megszólítóan mély és emberi. A magyarság és emberség, nemzet és nép, virtus és erkölcs, ifjúság és elmúlás, élet és halál, idő és tér, közösség és emberi méltóság, öntudat és részvét megannyi versremekben sohasem veszítenek az ő költészetében időszerűségükből1. (1976.) Csokonai-ügyben A költészet napja alkalmából újra azzal a kéréssel fordulok a Városi Tanácshoz, hirdessen pályzatot a Csokonai és a Dorottya együttes jellegű emlékének szobrászati megörökítésére. Ezzel a felállítandó emlékművel és annak térhatásba való bekomponálásával olyanná tehetjük ezt a teret és utcarészt, hogy a Kossuth tér felől párját ritkító jelenség lehet, és egyben újszerű megoldása egy költő és a nevéhez fűződő, az egyetlen magyar vígeposz emlékének. (1964.) A vers születése Verseimet egyesek a szókincsükhöz tapadó történelmi-néprajzi vonatkozások, valamint táji szín és forma jelképei, gondolati és érzelmi indítású képlátásai miatt egy sajátos szürrealizmus elindításának nevezték. Domokos Mátyás épp most, a Kortárs februári számában a Fodor Andrással, készített A pályatárs szemével interjúban, kapóra, ezt mondta: „Takáts Gyula a negyvenes évek második felében tökéletes érettséggel megszólaltatott egy hangot., amely ma nagy divat.” Példának a Fakutyán, fényben versemet említi. De meg kell mondani azt is, hogy verseimről, lírámról nem mindenki gondolkodik így. Sokan, amit látnak, azt sem akarják észrevenni. (1978.) P JL txf y «-ovi*t %6%.eL*tok t j-tifJc ' ««**/*. st A «.( Lut«*, 1 vito+4*L-+CLj% tixjtu,t * xicfetAXo «Ulet«?*... ** «• , ét él *1 rit 1 ftLxjttt*». t+pjik. tut ék fete*. *C%Litétymk.*C+£ Í«U1m.(49 -4t S élht,u«U o-rfu.4. ji • 6f tilXtéu. k. , k. ... MÉZÖNTŐ CELLA-VERSEK Jött a fiéma szó ... A {könnyű dal. Acélt hozott és kötelet. Egy angyal hozta fényes szárnyain s megállt a szőlőskert felett. A hamvas húsú, zöld Imagok gyökérig meghajolták. És átszóltak a körtefák a |szomszéd asszonyoknak ... Ezer tavacska nyílt a ihegybe. A gálicos kutak vibráló párát .permetezve fújták az égre-dőlt utat és lett a hegyben nagy csuda: akár egy dallal,gyöngyözött madár elindult fölfelé a mandula. A prés aljába bújt. Köréje szállt a kert s a /cék szüret megcsordult iodafent. Az öblök fényes, nagy >sajtárjai az égi musttól kezdtek forrani s midőn csordult a xsok \edény, hajót hozott egy csónakos-legény. A szőlős táj, mint tág, lépes keret fölitta mind a mézöntő eget... S az angyal lábait megint a fölnyílt kék kutakba pnosta s kinyitva könnyű szárnyait elszállt a felhős nádasokba. 1. A csend és a rózsaszín-sárga elindul most az éjszakába ... Holdtölte lesz... Az ágon a levél már ezüstben lángol és így megy át szeptember útiján ha jnalig, amely az ébredő eget fényporral zöldre festi meg... Magami, magányban, velük égve, mint hegyünik remetéje élék s cellámat sarkig tárva együtt megyünk az éjszakába... Mihály arkangyal és Gyula neve kísért... A nagyapám és apám... A déd meg György... A sárkány éllen a nevetők megvéd e engem? Ment kard helyett micsoda fegyver, egy bádog toll fénylik kezemben ... Ezüst a kérge ... Arany a bele ... Fűrész alatt a kifagyott füge. Fügével fűtök és arany-ezüst hegyi cellám fölött a füst... Csónak, ház, idő és vers Házam fcőrisfák hallgatása a kihűlt vulkánok között. Medencék vályúin a pára és két oszlop időm fölött. A küszöbön túlcsorduló idő itt pihen az ágyam elé. Alvó gyíkkal kedveskedik a kő, a júra-lkor álmával dél félé. Hálók, szigonyok közt lakik velem, s a vers tűzhányók tükörlapjain elindítja árnyékként kezem és Visz, mint utasát egy zöld ladik. Így élünk: csónak, ház, idő és vers. S kilépve ajtómon a nyáriba, haliam,, hogy jön ... Anyám keres .. Fehérré! ír házam falára. Elolvasom, s hogy dől az alkonyat, papírra vetem, mit Izemt. Sötéten át látom a szavakat, Takáts Gyula illusztrációja a Két oszlophoz s ő mellém ül, akár a csend. Az otthonosság költője A hetvenöt esztendős Ta- káts Gyula otthonos a világ- ben, kezéhez szelídülnek a tárgyak, egyforma biztonsággal tekint szét kertjében és az ég csillagai között. Biztonság és otthonosság lehetnének költészetének kulcsszavai. Nemesük azért, mert örömeit a természet ajándékai között keresi. Bensőséges kapcsolatban él a környező tájjal, de meghitt viszonyban a tájiban élő emberrel is. Jól ismeri szülőföldje, a Dunántúl történelmét és népi hagyományait. Verseiből úgy lép elénk, mint a felvilágosodás korának tudós költői, Földi János vagy Diószegi Sámuel, akik naphosszat a természet titkait vallatták, egyszerre voltak poéták és botanikusok. Költészetéből egy nagy múltú táj természeti képe, klasszikus hagyományvilága és magyar népi műveltsége is kibontakozik. Költészete a természet ihlető vonzásában született. A somogyi dombok szelíd geometriáját, a Balaton-vidék érett színeit idézi fel. Nemzedékéhez, a modern magyar líra harmadik generációjához — Radnóti Miklóshoz. Jékely Zoltánhoz, Dsida Jenőhöz és Jankovioh Ferenchez — hasonlóan, kezdetben ő is az idill világában kereste otthonát. Széttékintve maga körül, a láványt azonmód versben írta le, mintha a természet maga diktálta volna a sorokat. „... a delejes papír világít és zizegve kész rímeket ránt a tollhegyedre” — írta, mintegy az alkotás önfeledt természetességéről. A környezet magával ragadó szépségét finom tollal rajzolt képekben', egyszersmind a szülőföld iránt érzett gyengéd szeretettel fejezte ki. Láttató módon festette le az enyhe dombhajlatokat, a rejtelmes erdőségeket,' a régi udvarházakat, a somogyi táj természeti és történelmi kincseit. Költészetében részben a látvány uralkodik. A vidéki élet leszűrt tapasztalataiból, apró csendéleteiből alakít játékos rendet. Máskor sejtelmes sugárzást kapnak a képek, álomszerű és groteszk elemékkel gazdagodik a látvány, a valóság fölé tündér! játékot rajzol a képzelet. Ennek a költészetnek mégsem a tájirajz a legfőbb erénye, s nem a tájkép a legfőbb műfaja. A levegős és tiszta természetfestés mellett egy teljes életrend költői bemutatására és úttényegesítésére kell figyelnünk. A környezet lírai leíestéséné! fontosabb az, amit saját egyéniségéről és eszmevilágáról mond. Az első versek derűs látványfestészete után a költő és a környező világ viszonya alaposan megváltozott. Addig a külvilág futó benyomásai formálták a verset, azután a költő keresi életrendjének tükrét a pannon tájban és népi életben. Milyen is ez az életrend? Eszményi a bölcs derű. a szelíd életöröm, a benső biztonságtudat. Takáts Gyula szinte elvonultan él Kaposvárott és Becehegyen. távol az irodalmi élet csatározásaitól. Belső biztonságát és derűjét gyakran a köznapok bukolikus örömeitől vagy a kétkezi munka egészséges erőfeszítéseitől kapja. Mintha Horatius, a kétezer éves latin költő tanácsait fogadta volna meg: szereti a csendes örömöket, a jó társaságot, a bölcs derűt. Ez az életrend mégsem pusztán epikureista, mégsem csupán életélvező. Tágas, megalapozott és átélt kultúráról tanúskodik, amely a nagy európai és magyar hagyományokból ered. Antik és mediterrán nosztalgiák szövik át, a dunántúli történelem és művészet nemes emlékei: omlott várak, barokk présházak, roskadozó kápolnák, népi faragások vonzzák. Beléivódott a pannon táj művelődési öröksége: a latin auktorokat forgató művelt ősök hagyatéka csakúgy, mint a szülőföld irodalmának játékos kedélye és komoly bölcseleté. Csokonai „népi rokokójának” modern hang- szerelését ugyanúgy megkísérli Takáts Gyula, mint Berzsenyi görögös klasszicizmusának korszerű felújítását. Tudatosan dolgozik azon, hogy egyensúlyt teremtsen a hagyomány és az újítás között. Életében és költészetében mindig arra törekedett, hogy összhangba fogja az érzés és a kifejezés gazdag változatait. Pomogáls Béla
