Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

1986. február 26., szerda Somogyi Néplap 5 Nem mindegy a sorrend Megélénkült a párbeszéd. Töprengünk, keressük az újabb, jobb módszereiket. Mióta ismertté váltak a múlt év végén az állattenyésztés fejlesztését szolgáló szabá­lyozók, a most folyó zár­számadásokkal pedig ponto­san tisztázódik a mezőgaz­dasági nagyüzemek gazdasá­gi helyzete, a szákmai viták középpontjába került ez az ágazat’ Méltán! Tenni kellett és cselekedni kell, hogy meg­álljon az utóbbi évek ha­nyatló tendenciája, illetve ellenkezőjére fordulva mennyiségi és minőségi elő­relépés következzék be. Ahol van állattenyésztés, a zárszámadó közgyűléseken szinte mindenütt téma ez; gondozók, telepvezetőik, szakirányítóik mondanak vé­leményt, latolgatják a lehe­tőségeket, miként tehetik eredményesebbé az ágazat munkáját. Nem kétséges: a gondok csak „össztűzzel” szüntethetnek meg, vagyis egyaránt elengedhetetlenek a központi, az ágazati és az üzemi intézkedések. S nem lehet rangsort felállítani, hogy melyik a fontosabb és melyik kevésbé az, az ered­mény mindhárom tényező együttes jelenlétét követeli. Ezzel együtt azonban ter­mészetes az, is, hogy a gaz­daságokban, akár közgyűlé­sen, akár munkahelyi kö­zösségi tanácskozáson esik szó róla, azt kutatják, mi az, amin változtatni lehet a ke­rítésen belül, hol vannak a saját gyakorlat módosítást igénylő gyenge pontjai. Akik erről beszélnek, a legjobban tudják, hogy van teendő bőven az üzemen be­lül, van mit javítani a te­nyésztői munka színvonalá­tól a technológiai előírások betartásán keresztül a lelki- ismeretesebb, fegyelmezet­tebb munkavégzésig. A sok példa közül egy- A közelmúltban a nagybajomi Lenin téesz-ben a főtoönyve- lőnő is, az elnökhelyettes is egymástól függetlenül azt fejtegette: náluk a növény- termelés számára ki nem mondott parancsolat, hogy az első kötelesség a jó mi­nőségű takarmány biztosítá­sa. Ha belegondol az ember, valójában ez lenne a termé­szetes — csakhogy, sajnos, mégsem általános. Az ese­tek többségében ugyanis az a gyakorlat: „Kevésbé sike­rült ez a kukoricatábla, jó lesz majd silótakarmány­nak”. Vagy az ellenkezője: „Nagyon ígéretes ez a siló­nak szánt kukorica, takarít­suk be szemesként, lesiló- zunk majd egy gyengébbet.” Ismert „fogások” ezek, min­denesetre jól kifejezik azt a szemléletet, hogy nem a jó minőségű takarmány az el­sődleges cél. Nagybajomban viszont mielőtt megkezdődik a siló­zás, az ágazat irányítójának léhetősége és joga van ah­hoz, hogy a vezetőkkel kö­zösen kiválassza azokat a táblákat, amelyek — véle­ménye szérimt — a legjobb minőségű takarmányt adják. Nem a maradékot silózzák. Épp azokat a területeket vá­lasztják ki, amelyek a leg­több termést ígérik- Nem mindegy ez. És figyelmet ér­demel a sorrend! Kétségtele­nül fontos szerepe van ab­ban, hogy a Lenin szövet­kezetben nyereséges a tej­termelés, és hogy nem vált „válságágazattá” az állatte­nyésztés. Azzal együtt, hogy vannak gondoik itt is, példá­ul a tizennégy éve épült te­lep egyre sürgetőbb rekonst­rukciója ... A nagybajomi módszer csak egy a sok közül — ar­ra, hogy gazdaságokban is van mit másképp csinálni — jobban, nagyobb rangot ad­va az állattenyésztésnek. Az ágazat fejlesztését szolgáló mostani eszmecsere sikerét segíthetik az ilyen példák. Vörös Márta Üj gyorsáramú, 7/si gmond-rendszerű készüléket állítanak üzembe a Kaposvári Cukorgyár bepárlóállomásán. Egy ré­gi, 1929-es készüléket vált föl az új igép. A régi készüléket lángvágóval vágják szét. Szétszedték a centrifugákat is, a műhelyben pedig a csapágyak felújításán dolgoznak (Fotó: Makai Károly) Á tél leghidegebb reggele AZ EMBER BÍRJA, A GÉPEKET LEÁLLÍTOTTÁK A kazánház teljes erővel dolgozik Kaposváron mínusz 15 fo­kot mérték tegnap reggel, Barcson a hőmérő higany­szála megközelítette a mí­nusz 20 fokot. A tél eddigi leghidegébb napjára virrad­tunk tegnap. Erőpróbát je­lentett ez azoknak, akik a szabadban dolgoznak. A Dédász kaposvári üzem- igazgatóságának nyolcvan dolgozója épít légvezetékes hálózatot megyeszerte. Teg­nap némi könnyebbséget az hozott, hogy elsősorban anyagkiszállítással foglal­kozhattak. Ma már üzembe állítják a fúró gépkocsikat is. A fagyos földbe oszlop­gödröket ásnak, és szerelvé­nyeket helyeznek el az osz­lopokon. A kemény hideg sehol sem okozott üzemza­vart: a vezetékek „bírták az ostromot”. A Kapos Volán távolsági járatain szolgálatot teljesítő gépkocsivezetők több év alatt gyakorlatot szereztek, s a buszokat is különleges gond­dal készítik föl, de a gép- járművezetőik zsebe megérzi a zordra forduló időt: túlfo­gyasztást okoz a járművek megfelelő fokra történő fel­fűtése. Az utasok kárára azonban nem szabad és nem is lehet takarékoskodni. A Sáév 11-es építésveze­tőségén nem törődhetnek a hideggel: százöt lakás áll befejezés előtt a Toldi-lákó- telepen és szorít a határidő- A mezőgazdasági főiskola új aulájának zsaluzását is sürgetik. Igaz, hogy az át­adás majd csak az év végén lesz, de nem lehet halogatni a külső munkákat. A fagy miatt le kellett állítani a Búzavirág utcai új lakótelep építésének előkészítését. Az emberek bírnák a hideget, de a gépek nem tudnak megbirkózni a fagyott föld­del. A kaposvári Április 4. utcai lakásépítkezésen csök­kentett ütemben dolgoznak az emberek. A kórház mű­téti épületén viszont mór az átadás előtti belső szerelést végzik, s nem zavarja őket a hideg. Pagyszabadságról nem lehet szó a vállalatnál akkor sem, ha tovább tart a hideg- A . munkahelyek télie­sítettek és belső szerelési murikák mindig vannak. Az Ingatlankezelő Vállalat Béke—Füred i-tömbfűtőmű - vében Sipos Vilmos egység- vezető elmondta: nincs gond a fűtéssel, bár gz országos szabvány szerint csak mí­nusz 15 fokig tudnak fűteni. Reggel hét órakor mínusz 20 fokot mutatott a hőmérő, ám a távfűtők állták a fagy szorítását; 130 Celsius-f-ofcos víz kering a csövekben, tel­jes kapacitással dolgozik a kazánlhóz. Nem a fűtőkön múlik, hogy a kelet—nyuga­ti fekvésű, illetve kétoldalt nyitott lakásokban — ahol áitfúj a szél — még nincs megfelelő hőfok a szobák­ban. Célszerű megvizsgálni az ablakok, ajtók tömítését is: kijavítva a hibákat meg­őrzik a meleget. Folytatják a fonyódi szivattyútelep építését Észak-somogyi vízgazdálkodók Füvet kevés híján egymillió, nádat csaknem 52 000 négy­zetméteren kaszáltak, cserjét több mint 83 000 négyzetméteren irtottak; mintegy 1100 fát vágtak ki és mederkotrás során ke­reken 24 200 köbméter földet mozgattak meg tavaly az Észak­somogyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat munkásai. Nagyibajomtól Kéthelyig számos tanácsi közigazga­tási térségben, mezőgazda- sági nagyüzemek határában dolgoztak a társulat embe­rei és gépei, hogy megold­ják azokat a feladatokat, melyekről a múlt év már­ciusaiban tartott taggyűlésen határoztak. Nem keveseb­bet, mint 25,4 milliós ter­melési értéket és 1,5 mil­liós nyereséget tűztek célul maguk elé, s hogy a tervek­ből valóság legyen, igen­csak igyekezniük kellett, hiszen néhány körülmény — így a hosszan tartó, kemény tél, a vízügyi alap késedel­mes megnyitása — már in­duláskor nehezítette a dol­gukat. Kozári Jenő, a tár­sulat ügyvezető igazgatója most mégis arról tájékoz­tatott: termelési értéktervü­ket 12,1, eredménytervüket pedig 66,9 százalékkal túl­teljesítették ... — Lemaradásunk csak a saját célra szánt gépmű­hely-bő,vítésnél volt, meg a meliorációs beruházásoknál, de itt is csupán 5,7 százalék. Alvállalkozókat is foglalkoz­tattunk, így a mesztegnyői téesz például több mint há­rom millió forint értékű munkát végzett, s 348 mil­liós alvállalkozói tevékeny­ség segített a fonyódi szi­vattyútelep építésénél is — ezt a munkát az idén tovább folytatjuk... A meliorációs beruházá­sokkal ugyan némiképp el­maradtak a tervtől, de így is több mint 8,5 milliós tel­jesítést könyvelhettek el. Az id'én továbblépnek: a mesz­tegnyői termelőszövetkezet­nék 4 millió forint értékű munkát végeznek, s. ezzel tovább folytatódik az 1981- ben kezdett meliorációs te­vékenység ebben a közös gazdaságban. — Az erre az évre szóló termelési értéktervünk 27 millió forint, ezekre a mun­kákra már megkötöttük a szerződéseket a megrende­lőkkel. Az idei tennivalók­ban jelentkeznek azok a megbízások is, melyek szo­rosan kapcsolódnak a Bala­ton vízgazdálkodásának fej­lesztéséhez, az erre vonat­kozó országos programhoz, s ehhez igazítottuk társula­tunk közcélú beruházásainak tervét: az ilyen célú mun­kák értéke megközelíti a 14 millió forintot. E beruházá­sok során vezetjük el pél­dául a balatonújla'ki és a kéthelyi külvizeket, rendez­zük a MedVogya patakot és a Koroknál vízfolyást. Az utóbbinak a kivitelezése több éven át tart majd, s az idén a munkáknak csak 12 százalékát végezzük el... A fonyódi tanácsnak 3 millió forint értékű belterü­leti vízrendezést végeznek, a pusztakovácsi téesznek másfél milliós kapacitást biztosítanak a meliorációs munkák előkészítéséhez. A tavalyinál több pénzt — 3,5 midii ó forintot — fordítanak közcélú fenntartási munkák­ra, s ez mintegy 150 kilo­méternyi vízfolyást érint a társulat érdekeltségi terüle­tén. A feladatok teljesítéséhez szükség van a technikai bá­zis erősítésére, gépeik és eszközeik pótlására, illetve korszerűsítésére. Gépberu­házásra tavaly a tervezett­nél kevesebbet költöttek. A múlt év harmadik negyedé­re visszaigazolt kotrót pél­dául csak az idei év első negyedében vehetik meg. Ezenkívül gépkocsikat, ra­kodót vásárolnak, összesen csaknem két és fél millió forintért. Tizenegy tanács közigaz­gatási térségében, tizenhat mezőgazdasági termelőszö­vetkezet és négy állami gaz­daság, továbbá a Sefag te­rületén dolgozik, a MÁV és más intézmények vízgazdál­kodási feladatainak megol­dásához nyújt hatékony se­gítséget az Észak-somogyi Vízgazdálkodási és Talajvé­delmit Társulat. Alig száz­húsz dolgozó munkája szol­gálja eredményesen — a rendelkezésre álló eszközök­kel — a termőföld védelmét, a termőképesség javítását ebben a térségben. H. F.

Next

/
Thumbnails
Contents