Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-21 / 44. szám

1986. február 21., péntek Somogyi Néplap 5 Gondolatok egy kiállításról „A béke és alkotás jegyében” címmel március 15-ig nagyszabású szovjet fotókiállítás tekinthe­tő meg Budapesten. Kétszáz kép, — sok is meg kevés is. Számszerűleg sok­nak tűnik, ám ha belegon­dolunk, hogy a fotóknak egy olyan időszakról kell hű tü­körképet adniuk, amikor a Szovjetunióban igen felgyor­sultak az események az élet szinte valamennyi szférájá­ban, s ezzel párhuzamosan számos nagy jelentőségű szovjet leszerelési és békeja­vaslat hangzott el — talán még kevés is. Meghatározó jelentőségű, az elkövetkezendő időszak nyomvonalát kijelölő ese­mény előtt áll az egész szov­jet társadalom; ismeretes, hogy február 25-én ismét be­népesülnek a Kongresszusi Palota széksorai Moszkvá­ban, s megkezdi munkáját a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresz- szusa. A tanácskozáson első­sorban a jövő feladatait vi­tatják meg, de természete­sen visszatekintést is tesz­nek: mit s hogyan sikerült megvalósítani az előző kong­resszus óta eltelt periódus­ban. Valami hasonlóra vál­lalkozott a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában most megnyílt tárlat, amely a TASZSZ fotóriporterei segít­ségével megpróbál bepillan­tást adni a Szovjetunió mai életébe, a gazdasági-tudomá­nyos fejlődés eredményeibe, a szovjet köztársaságok min­dennapjaiba. A látogató a képeket szem­lélve meggyőződhet arról, hogy a Szovjetunióban el­sődleges feladatnak tekintik Földünk békéjének biztosítá­sát. Egyszerre elevenednek meg a moszkvai VIT élmé­nyei és a szovjet békestraté­gia eseményei: Mihail Gor­bacsov párizsi útja és a vi­lág által régóta várt szovjet —amerikai csúcstalálkozó emlékezetes genfi pillanatai. A következő riportfelvételek­nél pedig már az jár az Filipovics akadémikus Az SZKP KB főtitkára munkásokkal beszélget eszünkben, hogy a szovjet vezetés minden erejét sze­retné az ország, a gazdaság, a társadalom, a népjólét fej­lesztésére fordítani. S hogy az utóbbi időben mennyire kiemelt feladattá vált a gaz­daság intenzív fejlesztése, bizonyítja, hogy a párt fő­titkárával az élen a legfel­sőbb vezetés tagjai szemé­lyesen gyárakban és kolho­zokban, kutatóintézetekben és az olajkutaknál ismerked­nek a napi gondokkal, s az előrelépés lehetőségeivel. Az alkotás jegyében — utal a kiállítás címe arra a fon­Fiatal kovács tos momentumra, amely a képek többségén fellelhető, s egyben jellemző tényezőjévé vált a szovjet társadalmi fej­lődésnek. Igen, az alkotó em­berről van szó. Mert igaz ugyan, hogy nem kevés al­kotáson van jelen a felis­mert jövő tárgyakban, azaz a számítógépek, robotok és chipek világa, ezért ezzel párhuzamosan mindig fel­leljük az embert is: a már tevékeny, s alkotó munkást és tudóst, vagy pedig a jövő szakembereit. A képek kö­zött fizikai munkások és akadémikusok — látványos felvételeknél is többet mon­dó — portréi támasztják alá azt a lendületet és újfajta gondolkodásmódot, amely az utóbbi két-három évben jel­lemezte a szovjet társadal­mat. A tárlat egy másik sarká­ban a szovjet köztársaságok mindennapi életének at­moszférája érint meg. Ránk köszön mindaz, ami nemcsak a múltban, de még most is jelentős szerepet játszik a nemzetiségek életében. Tad- zsik szőnyegfonók, azerbaj­dzsán kézművesek után szin­te mi is megtapinthatjuk Üz­begisztán fehér aranyát, a gyapotot. Hazánk és a Szovjetunió kapcsolatai problémamente­sen fejlődnek és gyümölcsö­zőek — állapították meg többek között Kádár János tavaly őszi moszkvai látoga­tása során, s ezt támasztja alá az a tematikus összeál­lítás is, amely a kétoldalú politikai és gazdasági kap­csolatokat állítja villanó­fénybe. A Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít a szo­cialista országokhoz fűződő viszony, s egyben a KGST- együttműködés további fej­lesztésének. Természetesen a sort lehet­ne még folytatni, ám az írás erejénél ez esetben többre képes a látvány, a személyes tapasztalat. MADARAK A TISZA MENTÉN Minden télnek megvannak a maga különlegességei. Hogyne lennének a mostani­nak, amikor januárban ha­vas, téli napokról hirtelen márciusra langyosodott a hő­mérséklet, majd mínusz 10— 15 °C hidegre szigorodott az időjárás. Mindennek követ­kezményeként érdekes el­lentmondások mozaikjából tevődik össze a folyó mente téli élővilága. Érdemes egy pillantást vetni erre a képre, hiszen a Tisza hazánk egyik fő madárvonulási útvonala, amelynek mentén ősszel és tavasszal, délre és északra költöznek csapatostól — oly­kor csak egyenként — a szár­nyas vándorok. A téli napsütésben kelle­metlenül éles szél gyötri a levéltelen ágakat. Az égbol­ton nehéz, szürke felhők go­molyognak. A parti bokro­sok fűzei viszont már tavaszt jeleznek: barkáik ezüstfehér gömbjei gyönyörűen csillog­nak a napfényben. Élesen pergő dobszó — a hím fakopáncs párját csalo­gató jeladása — hallatszik egy öreg tölgyről. Vagy száz méterről egy vetélytársa do­bolása felel. A harkályok „dorombolása” a tavasz kö­zeledtét ígéri. A százas, több százas csa­patokban itt telelő fenyőri­gók között feltűnnek a hoz­zánk már „nyaralni” érkezett seregélyek. Fémesen csillo­gó, fekete ruhájukban éle­sen szembeötlenek a barnás­szürke rigók között. Lehet, hogy átteleltek nálunk, de az is valószínű, hogy a tél enyhe hetei elindították a se­regélyek kis előőrs-csapatait, észak felé. Február végén ló­dulnak északnak azok az ezres, tízezres tömegek, ame­lyek az elmúlt ősszel sereg­lettek — akkor dél felé vo­nulva — szőlőinkben, náda­sainkban. Még a tél elején megérkez­tek folyó menti ligaterdeink- be a zömök, veréb nagyságú süvöltők. Hímjeik pompás élénkvörös mellényükkel tűnnek ki az anyamadarak szürke csoportjából. A ma­gas fák legmagasabb ágain pihennek mozdulatlanul, ha elfáradtak a termések, rü­gyek csipegetésében. Jelen­létüket rendszerint csak gyenge, mégis messzehangzó „diü-diü” füttyentésükről vesszük észre. Kellemesen hat a téli tájban ez a halk (egyáltalán nem süvöltő) hang. Ök is szolgáltak meg­lepetéssel! A süvöltők úgy szólván állandóan a fák ko­ronájában tartózkodnak. Egy alkalommal mégis egy befa­gyott víztükör jegén kerül­tek megfigyelésre. Mégpe­dig valódi halászmadarak, két türkizkék hátú jégmadár szomszédságában. A süvöltők a parti fáknak a jégre hul­lott terméséből lakmároztak. Néhány hétig gyönyörköd­hettünk a pompás fejdíszű, ritka madárfajunk, a tüzes­fejű királyka kis csapatában. Európa e legkisebb madárfa­jának (súlya mindössze fél dekagramm) képviselői a hi­deghullám hatására hamaro­san eltűntek, délre húzódtak. Szokatlanul későn délre vonuló volt az a két daru, amelyet január közepén a Tisza fölött, és az a mintegy 70 példányból álló, krugató darucsapat, amelyet a sze­gedi Fehértón figyeltek meg. Korán, már február 11-én megérkezett déli telelőhelyé­ről, és bizony zord világot talált itt a szép kis cigány csaláncsúcs, a régiek csipke­madara. Igazi tengeri vízimadarak is vendégeskedtek az idei télen a Dél-Alföldön. A Kun- fehértón két északi búvárt láttam a minap. Skandiná­via északi részéről kerülhet­tek ide az elegáns, világos- szürke tollruhájú, hegyes csőrű, kitűnően búvárkodó ritka madarak. Hetekig tartózkodott Sze­gednél a Tiszán egy szép, nagy testű, majdnem fekete színű tengeri kacsafaj, a füs­tös réce két példánya. Előbb egy gácsér, majd egy tojó ke­rült — mint madárszenzáció — az ornitológusok és ter­mészetvédők távcsöveinek kereszttüzébe. Napokon át vizsgálták a ritka szárnyaso­kat, ami érthető, hiszen va­lószínűleg először került ez a faj a Tiszán megfigyelésre. Meghökkentő változás ta­pasztalható a sirályok téli viselkedésében. A víz felszí­nén habkönnyen úszó danka­sirályok hűtlenek lettek a meglehetősen magas vízállá­sú — ezért számukra kevés táplálékot nyújtó — Tiszá­hoz. Tömegesen látogatják a parti házsorok szemétgyűjtő­it. Sőt, a folyótól kilométe­rekre fekvő lakótelepek be­tonrengetegében kolduló életmódot folytatnak: az emeleti ablakokból, erké­lyekről ledobott táplálékot (konyhai hulladékot) nem­csak a földön fogyasztják el, de azt — csérogva követelve — a levegőben is elkapják. Urbanizálódtak hát a danka­sirályok. A legtöbb madárfaj azon­ban nem, vagy csak részben tud hasonulni a technikai kultúra kiterjesztésével meg­változtatott élettérhez. Télen különösen veszélyessé válhat a kert, a parkok és erdők hasznos rovarpusztító mada­rainak helyzete. Ezért idősze­rű a cinegék, rigók és társa­ik etetése. A madáretetőkre kihelyezett napraforgómag, sótlan zsiradék, konyhahul­ladék sok madarat menthet meg az ínséges téli időszak­ban. Dr. Marián Miklós Ahogy a tél fis tartja ma­gát — a téli sportok kedve­lőinek örömére —, úgy a farsangi vigasságok ideje sem ért még véget. Nagy­atádon szombaton a művelő­dési központban a gyerekek­nek rajzfilmeket vetítenek, majd a fiatalok jelmezbemu- latója követi a délutáni prog­ramot. 17 órakor kiderül, mi­lyen ötletesek a nagyatádi fiatalok, a legügyesebb jel­mezekért díjjal „fizetnek” a rendezők. A mintegy egyórás móka után Robert Tilly ju­goszláv blues énekes műso­rát hallgathatják meg az ér­deklődők, ezt követően disz­kó zárja a hétvégi szórakoz­tató rendezvényt. Barcson a Pax együttes közreműködésével rendeznek ifjúsági táncestet vasárnap. A 'művelődési házban egyéb­ként 25-ig látogatható az a kiállítás, melyen a Somogy megyei pedagógusok, képző­művészek mutatkoznak be. Csurgón hétfőtől látogatható a Csokonai művelődési köz­pontban a pedagógusok mű­vészeti kiállítása. A vidéki programok közül még egy farsangi bálra föl­hívjuk olvasóink figyelmét: Tabon szombaton este nyolc órától rophatják a Blokk együttes zenéjére a szóra­kozni vágyók. Marcaliban a helyőrségi művelődési ott­honban Fáncsik Mária ke- rámiakiállítása látható. Nagyatádon a Gábor An­dor Művelődési Központban Cseh Gábor festőművész ki­állítása még egy hétig tart nyitva. A segesdi általános műve­lődési központ tájékoztatása szerint a mezőgazdasági könyvhónap keretében ren­dezett előadássorozat újabb témájáról kedden tartanak előadást. A címe: Zöldség- és gyümölcstermesztés a há­zikertben. Az előadás 18 óra­kor kezdődik. Most szomba­ton a gyerekeknek tollaslab­da-, asztalitenisz- és sakk­versenyt rendeznek délelőtt kilenc órától. A siófoki Dél-balatoni Kul­turális Központban hétfőn folytatódik a Rivaldafényben címmel meghirdetett előadó­est-sorozat. A furcsa páros című est szereplői: Hernádi Judit és Szombathy Gyula. Közreműködik Gyarmati Ist­ván és Jávori Vilmos. Az emeleti galériában Féner Ta­más fotókiállítása március 3-ig tekinthető meg. A kaposvári Kilián György ifjúsági házban ma megkez­dődik a szalagavató bálok sora, másnap ugyanitt a Krénusz általános iskola ren­dez farsangi mulatságot 14 órától. Üj kiállítás nyílik a hét végén az intézményben, Uk­rán népi iparművészet cím­mel. (Képünk itt készült.) Vasárnap Mernyén meg­rendezik a Somogyi művé­szeti szemle körzeti bemuta­tóját. A műsor 15 órakor kezdődik. KÖNYVESPOLC Gazdag ember, szegény ember A legkisebb fiú legyőzi a hétfejű sárkányt, s a bol­dogság révébe jut. A mese ismert sztereotípiája Irwin Shaw nagylélegzetű család- regényében másként alakul. A Jordache-család legki­sebb gyermeke, Thomas az egyedüli testvérei közül, aki valóban boldog lesz, mert nővére és bátyja boldogulá­sa csak látszólag sikeres, idő előtt kiégett emberekké válnak mind a ketten. Tom eléri célját, de a „hétfejű sárkányt”, a körülmények vaskapocsként szorító ere­jét nem tudja szétszakítani. Akkor pusztul el tragikusan, amikor bizakodva várja a jó sorsot csakúgy, mint máso­dik gyermeke születését. A könyvben egy amerikai család sorsát követhetjük nyomon az 1950-es 1960-as években. Rengeteg szereplőt mozgat, de mindegyik hús-vér em­ber, s egyéni sorsukat, sike­rüket vagy tragédiájukat az író mesteri szerkesztéssel fogja össze, miközben látle­letet kapunk a kor Ameri­kájának csaknem minden jellegzetességéről. A regény fő váza a Jor­dache-család. ezen belül el­sősorban a fiatal generáció, Gretchen, Ructy és Tom — sorsa. Axel, az apa, a sánta pékmester magányos farkas. Barátai nincsenek. Családjá­hoz is rideg, vaskézzel ural­kodik felettük. Szenvedélyét, a csónakázást is csak időn­ként biztosítja magának. El­tűnése egy viharos éjszakán szinte sorsszerű, neki is, csónakjának is nyoma vész. A megkeseredett anya negy­venéves korában fizikailag és idegileg is roncs. Remé­nyét, vágyát az táplálja, hogy a család esze, Rudy ta­lán megmásítja az ő életét is. De vajon jogos-e ez az álma? Mindhárom fiatal, Gretchen, Rudy és Tom, a maga módján ki akar törni a család fojtogató légköréből. És itt lép előtérbe Teddy Boylan, a sikeres amerikai aranyifjú, jellegzetes típusa. Szinte végzetszerűen bele­szól mindhárom Jordache- sarj sorsába. A húsz évvel fiatalabb Gretchen! szerető­jévé teszi. A csinos, fiatal lány New Yorkba kerül, de sem magánéletében, sem munkájában nem találja meg a helyét. A „jómodorú, szolgálatkész Rudynak a család kedvencé­nek” főiskolai útját egyen­geti, összeköttetéseivel és pénzzel egyaránt. Thomas- nak pedig személyes össze­ütközése támad vele, s ezért kell elhagynia a szülői há­zat. Rudy sorsa látszik a leg- kiegyensúlyozottabbnak. Jól tanul, majd kiváló kereske­delmi érzékkel országos hí­rűvé fejleszti a Calderwood- céget, és megkezdi első si­keres politikai lépéseit is. A felemelkedés azonban túl­ságosan gyors és szép ahhoz, hogy felhőtlen legyen. Fele­sége súlyos alkoholizmusa előrevetíti az ő összeroppa­nását is. Gretchen elválik férjétől, fia otthagyja, má­sodik férje tragikus baleset áldozata lesz. Kétségbeeset­ten kapaszkodik Rudyba és egyre kilátástalanabbnak ér­zi saját életét. Thomas, a család fenegyereke a hivatá­sos bokszolást választja. Rö­vid, változóan sikeres karri­erje után a legkisebb fiú megvalósítja régi álmát: sa­ját luxus sétahajót üzemel­tet a Földközi-tengeren. Vég­zete sorsszerűén itt teljese­dik be: alkoholista sógornője védelmében halálos sebet kap ... A hajó parancsnoka nél­kül úszik a tengeren. Gre­tchen és Rudy a fedélzeten vannak és búcsúznak a part­tól a reggeli fényben. A víz hullámzik, csillog, min­den gyönyörű. „Gazdag em­bernek való idő — mondják ilyenkor”. De vajon gazdag-e a két megmaradt, egyre ke­serűbbé váló testvér? Egyéni sorsuk további alakulását Ir­win Shaw ránk bízza. Dr. Sipos Csaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents