Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-19 / 42. szám
1986. február 19., szerda Somogyi Néplap 5 ERŐPRÓBA, BECSŰI. ÉS Hazafiúi kötelesség manapság „nemzetben”, s ha úgy tetszik népgazdasági méretekben gondolkodni, ipari, mezőgazdasági, idegen- forgalmi és kulturális munkaterületeken egyaránt az adott történelmi követelményeknek megfelelő társadalom felépítése végett. Tulajdonképpen a jobb gazdasági — ipari, műszaki — adottságú országokkal kell versenyeznünk, de ez nem önmagáért való, nem valamiféle „csaliazértis vetélkedés”, hanem a józan ész követelménye, amely a jelen eredményeinek szigorú felmérése révén a holnapért mozgósít. Az országos feladatok teljesítéséhez, kétségtelen, az eddiginél intenzívebb cselekedni akarásra és tudásra, s mindenekelőtt hatékonyabb termelésre van szükség. A hatékonyság pedig a többi között a megbízható tudományos megalapozottságtól, a korszerű technikától, az előrelátó munkaszervezéstől függ. A modern technikával viszont csakis ismeretekkel felvértezett szakemberek érhetik el a maximális eredményt, s a munkaerőgondokon ugyancsak a jó felkészültségű, szervezőtehetséggel rendelkező vezetők segíthetnek elsősorban. A hatékonyabb — a minőség, a piaci versenyképesség fokozására törekvő — termelés pedig hatékonyabb gondolkodásra, új ismeretek megszerzésére serkent, és mindenekelőtt bizonyos szemléletváltozást feltételez. Az utóbbi összefügg az előbbiekkel: ahhoz ugyanis, hogy valaki ne csak saját „földhözragadt” érveit ismételgesse vélt érdeke, a megszokottság védelmében, ahhoz szélesebb látókörre, magasabb színvonalú gondolkodásra, tudásra van szükség. Elmondhatjuk tehát, hogy fontos nemzeti ügy a hatékonyabb gondolkodás, következésképpen a hatékonyabb közoktatás, közművelődés is napjainkban. Nyilvánvaló, hogy a vagyont érő gépek nem állhatnak kihasználatlanul, mert netán hiányoznak mellőlük a kvalifikált szakmunkások, de nyilvánvaló VILÁGKONFERENCIA Prágában tegnap megnyílt a nemzetközi rádió- és televíziós szervezetek ötödik világkonferenciája. A kilenc rádió- és televíziós szervezetbe tömörült társaságok képviseletében 200 küldött hat. napon át tanácskozik. az is, hogy — éppen a sürgető feladatok mielőbbi es magas szintű megoldása végett — gondosabb figyelmet érdemel szellemi tartalékaink felkutatása, a kihasználatlan képességek, az értelmiségi erő megszervezése. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy többet, sokkal többet kell (kellene törődnünk az emberrel, pontosabban fogalmazva: külön-kü- lön egy-egy személyiséggel. Fel kell fedeznünk őket, akik talán már régóta körünkben élnek, dolgoznak, csak eddig nem figyeltünk eléggé rájuk; esetleg legyintettünk is jószándékú, építő jellegű javaslataikra, s tudálékosságnak, túlzott aggályoskodásnak, netán kö- tözködésnek minősítettük egy-egy, az átlagossnál élesebb elme nem mindig „toleráns” — és az ügyért érzett felelősség okán — néha nyers megnyilvánulásait. Mert, sajnos, helyenként még ma is inkább a „csalhatatlan” főnök tévedéseit lep- lezgetik, ahelyett, hogy a fiatal beosztott szakember igazát elismernék, ha az ő véleménye segítené a jó megoldást. Mint ismeretes, sok fiatal diplomás hagyta, hagyja el — ideiglenesen, vagy véglegesen? — pályáját, hivatását a busás jövedelemmel kecsegtető „második gazdaság” kedvéért. De vajon mindenki a pénz bűvöletében adja fel diákköri elképzeléseit, álmait, az alkotás örömét? Nem valószínű. Az „alulfoglalkoztatott- ság”, a lakályosan berendezkedett igénytelenség (mely furcsa módon a kiegyensúlyozottság látszatát is keltheti) legalább annyira taszító, mint amennyire vonzó a magasabb kereseti lehetőség. Az áltehetségek, a látszat-szakembereik, akiknek képességéből legföljebb arra telik (vagy még arra sem), hogy státuszszimbólumként iskolai papírokat gyűjtsenek — ugyancsak megteszik a magukét... ök inkább az önadminisztrálás kvalifikált- jai, mint a szakmáé — ám tüneményes gyakorlatot szereztek a valódi tehetségek lejáratásában, elüldözésében. Pedig a történelmünk sosem kínált még olyan nagy lehetőséget arra, hogy a feladatokat minden poszton a legalkalmasabb egyén oldja meg a nemzet érdekében, mint éppen korunkban. Tehetségben pedig egyáltalán nem szűkölködünk. Csakhogy -a tehetség akkor bontakozik ki teljes pompájában, akkor lesz valóiban „hatékony”, ha méltó erőpróbák elé állítja és megbecsüli a társadalom. Szapudi András A megállt idő gyomrában Stúdiószínház Drámai etűd egy felvonásban — hirdeti a kaposvári Csiky Gergely Színház stúdió-előadásának műsorlapja. A nézőnek pedig izgalmas kalandban lehet része, hiszen tulajdonképpen egyfajta alkotói műhelymunkába pillanthat be. Tanúja lehet annak, hogyan alakul ki egy írói — ez esetben drámaírói — pálya. A hosszú úton című egyfelvonásosról ugyanis tudnunk kell azt, hogy szerzője, Anton Pavlovics Csehov még Antosa Csehonte néven írta, s műve megelőzi azokat a nagy alkotásokat, amelyeket a drámairodalom nagy fordulópontjaként tárgyal az irodalomtörténet. A kaland izgalmasságát fokozni látszik az a tény is, hogy rendezőként Lukáts Andor jegyzi az előadást, s noha láttunk már általa színpadra állított művet, mégis elsősorban színészként tartjuk számon. A mostani rendezése után azonban már jó okunk van arra, hogy elhagyjuk ezeket a fölösleges magyarázkodásokat, hiszen azt sugallják, hogy a rendező amolyan beugró, s nézzük el neki, ha valamilyen hibákat látunk a darabban. A hosszú úton rendezésével azonban Lukáts fölhatalmaz bennünket arra, hogy akár a legmagasabb mércét állítsuk munkája elé. Arról van ugyanis szó, hogy Csehov egy olyan korszakában írott darabját vitték most színre, amelyet a szerző pályája kezdetén, a még minden lehet-légkörű periódusában írt. Akkor még csak sejteni lehetett azokat az óriási dimenziókat, amik későbbi alkotásait fémjelezték. A Kossuth Az oktatási kiadványok mellett 170 mű megjelentetését tervezi az idén a Kossuth Könyvkiadó. A könyvműhely elképzeléseiről Nyíró Józsej igazgatóhelyettes adott tájékoztatást. A XIII. pártkongresszus, illetve a kormány munka- programja a mostani tervidőszakban a gazdaságpolitikai feladatokat állította előtérbe, ennek megfelelően a kiadó több kötettel kívánja segíteni a szakemberek munkáját, s az olvasók tájékozottságát. A tervezett gazdaságpolitikai témájú kiadványok sorában szerepel Faluvégi Lajos Tervezés: egyensúly és kibontakozás (1986— 1990) című könyve, amely egyebek mellett a gazdasági fejlődés élénkülésének feltételeit taglalja. Nyitrai Fe- rencné Prioritások a gazdaUtólag talán valamiféle esztétikai minőséget is hajlamosak vagyunk tulajdonítani annak a ténynek, hogy a cenzúra nem is engedélyezte a darab bemutatását, s csak Csehov halála után tíz esztendővel látott napvilágot. Arról lehetett azonban csak szó, hogy egy hagyományos esztétikai mércével közeledtek egy nem hagyományos értékeket hordozó darab felé. Lukáts Andor remekül megérezte, hogy nemcsak a darabot kell eljátszani, hanem Csehov-légkört kell teremteni ahhoz, hogy hű képet kapjunk a darab megírásának indítékairól. Erre pedig A hosszú úton kiváltképp alkalmas, hiszen tartalmazza mindazokat a motívumokat, amik a csehoviánusság jelsáp fejlesztésében címmel megjelenő kötete az 1978 decemberében elhatározott, a gazdaság fejlesztésére irányuló pályamódosítás óta kialakult helyzetről számol be. Fodor László Termeléspolitika 1990 című könyvében a hazai gazdaság előtt álló feladatokat ismerteti. Kötetek foglalkoznak a szocialista tulajdonviszonyokkal, a kisvállalkozások tapasztalataival, a tudományos-technikai forradalom új szakaszával. A Mit kell tudni-sorozat egyik új kiadványa a VII. ötéves terv kérdéseit tárgyalja. Külön kötet készül az iparfejlesztés ötéves tennivalóiról. A Vélemények, viták sorozat egyik kötete a hazai árhelyzet alakulását választotta témájául. A Magyarország gazdaságföldrajza című könyv a magyar társalemzőivé válhak néhány évvel később. Van azonban olyan gyanúnk, hogy a darabban nincs is annyi benne, mint az az előadásból látható. A rendezői szemléletet dicséri azonban, hogy a Csehov későbbi műveiből sugárzó erőt és új mondanivalót be tudta építeni ebbe az etűd- jellegű műbe is. A darab láttán óhatatlanul is eszünkbe jut Lukács György Csehovot illető megállapítása. A szüntelen mozdulatlanság, eseménytelen- ség, lelki és szellemi sivárság szellemes összefoglalója: „Egy, a darab elején is véglegesnek látszó helyzet egészen véglegesnek mutatkozik annak végével”. Ez a mozdulatlanság többször exponálódalom és gazdaság területi szerkezetéről, regionális fejlődéséről nyújt átfogó ismereteket. A kiadó számos olyan kötetet is közread, amely viták középpontjában álló társadalmi kérdésekkel foglalkozik, A napokban jelent meg a Társadalmi beilleszkedési zavarok Magyarországon című tanulmánykötet, amely a társadalmi deviáció körébe sorolt egyes jelenségek kialakulásának okairól, a megelőzés, illetve az utógondozás lehetséges módozatairól számol be. A Távlatok című sorozat idei kötetei Magyar- ország természeti környezetével, a népesedés kérdéseivel, a települések kulturális arculatával foglalkoznak. Dokumentumkötetet állítanak össze a magyarországi cigányság történetéről. dik a kaposváriak értelmezésében. Érdekes, hogy a stúdió-környezet mennyire jól illik Csehovhoz. A beszűkült tér mintha csak jobban hangsúlyozná a benne mozgó szereplők korlátozott lehetőségeit. Segít abban, hogy a nézőkben a megállt idő nyomasztó érzete keletkezzék, ahol a megállt időben a lelassult cselekvés már megszűnik cselekvés lenni. Mint megannyi Csehov műben, itt is látszólagos unalom árad a színpadról, pedig nincsenek dramaturgiai döece- nők, sőt minden a végletekig helyén van. Külön említést érdemel, hogy az előadás szerepeit nem a nagy nevekre építi, ám ez mégsem látszik meg a színvonalon. Átgondolt, jó alakítást láthattunk Karácsony Tamástól, s ha a főszereplőt említettük, mindjárt mondanunk kell Tóth Béla nevét is, aki csak néhány percig van a színpadon, ám akkor uralja az egész teret. Emlékezetes epizódalakítással járul hozzá a darab sikeréhez. Mélyen átélt és hiteles Cserna Csaba játéka is, aki a lezüllött nemes szerepében már-már valamelyik gorkiji figura hírnökét sejteti. A két zarándokasszony alakítója, Vizsnyiczai Erzsébet és főleg Gecse Jolán nagy hasznára volt a darabnak, ugyancsak ez mondható el Krum Ádám- ról és Kisvárday Gyuláról is, aki még az elhangzó szép pravoszláv kórust is betanította. Itt kell megjegyeznünk, hogy ritkán mernek vállalkozni rendezők arra, hogy ilyen esetben egy betét eredeti nyelven kerüljön bele a darabba. Utólag azonban úgy látszik, bizonyára zavaró is lett volna bármiféle magyarítás, fordítás. Varga István Könyvkiadó tervei HAVAS UTCARÉSZLET Bóka Dezső festménye Iskolakultúra és ifjúság Hevei éstörtén éti feiolvasóülés Kaposváron A felvilágosodás, majd a reformkor a neveléstörténet számára is tanulságos: innen számítják a modern iskolakultúrát hazánkban. Kétnapos neveléstörténeti felolvasóülés kezdődött tegnap Kaposváron a megyei KlSZ-bizottság politikai képzési központjának szervezésében a tanítóképző főiskola hallgatói, a marxista diákakadémiák középiskolás tanulói részére. Az előadók a hazai neveléstörténet korszakainak bemutatása mellett fölvillantják az ifjúsági mozgalmak fejlődését is napjainkig. A kétnapos felolvasóülést újabb követi majd, amikor a legújabb kor neveléstörténetét tekintik át a hallgatók. Bajkó Mátyás, a Debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem tanára három • évtizede foglalkozik a magyar felvilágosodás és a reformkor iskolakultúrájával. Tudományos munkásságát nemcsak itthon ismerhették meg, hanem Európa szerte is számon tartják. Legutóbb Oxfordiban jelent meg egy dolgozata. A külföldi érdeklődés magyarázata: túl az országhatáron ezekben az években ismerték föl, hogy a magyar felvilágosodás milyen jelentős lépéseket tett a modern iskolakultúra ügyében is, aminek kiemelkedő intézkedése volt az I. Ratio Educationis megjelenése. — Nemcsak a nevelésügyben történtek fontos intézkedések, hanem az ifjúság szerepe is egyre fontosabbá vált a felvilágosodás korában, az iskolakultúra .kibontakoztatásában — hallottuk Bajkó Mátyástól a megnyitón. — A reformkor a további kibontakoztatást segítette. Kazinczy és Bessenyei, a két sárospataki diák viták sorával járult hozzá a modern iskolakultúrához. Bevezették hazánkban a magyar nyelv és irodalom tanítását, kifejlőditek a nemzeti tantárgyak. Később Csokonai Debrecenben és Csurgón segítette elő az ügyet. Ekkor alakult ki a diákköltészet Magyarországon. Nemcsak az oktatás, hanem a diákmozgalmak is nagy lendületet vettek ebben az időben. Gondoljunk csák a két pápai diák szerepére, Petőfiére és Jókai Móréra... Az ülésen somogyi előadók is szerepelnek: dr. Kanyar József a Dél-dunántúli népiskolázás helyzetét mutatta be, dr. Látás Dezső is ehhez a témához szólt hozzá. Schab- lauer Zoltánná, dr. Kertész Katalin ma tart előadást a felsőfokú tanítóképzés kezdeteiről.
