Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-17 / 40. szám
2 Somogyi Néplap 1986. február 17., hétfő BEFEJEZTE MUNKÁJÁT A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK XXV. KONGRESSZUSA (Folytatás az 1. oldalról) munkakörülményeit érintő központi döntések előkészítésében és meghozatalában egyre fontosabbá vált a szakszervezetek és a kormányzat együttműködése. Elevenek és sokoldalúak voltak a munkakapcsolatok és folyamatos volt a párbeszéd. Immár évtizedes múltra tekinthet vissza az együttműködésnek az a formája, hogy a SZOT és a kormány képviselői — évente több alkalommal is — találkoznak egymással, megvitatják az éves népgazdasági tervet, a gazdaságszervezési feladatokat s megállapodnak az életszínvonal-politika időszerű kérdéseiben. Együttműködésünknek különösen termékeny szakasza volt a VII. ötéves terv előkészítése. A szakszervezetek mindvégig támogatták a tervnek az MSZMP XIII. kongresszusán megszabott gazdaságpolitikai irányvonalát, egyetértettek a fő célokkal. Állásfoglalásuk ereje, hatása az egész tervezőmunkára és az azt kísérő társadalmi vita más területeire is kisugárzott. A tervezőmunka különféle szakaszaiban a szakszervezetek száznál több észrevételt és ajánlást tettek. Ezek java része egybecsengett a tervelgondolásokkal. A terv- készítésnek még az utolsó szakaszában, a tervtörvény javaslatához is tizennégy módosító indítványt fűztek, s közülük tizet a kormány elfogadott. Akadt persze néhány olyan igény is, amellyel kapcsolatban azt kellett mondanunk: ezek ugyan érthetők, de a gazdasági eredmények ma számításba vehető színvonalán nem teljesíthetők. Például a kormány most nem vállalhatott kötelezettséget arra, hogy a reálbérek már 1986-tól kezdve folyamatosan emelkedjenek, hogy a nyugdíjak vásárlóerejét rövid időn belül teljes körűen megőrizzük, s hogy a tanácsi bérlakások építésének arányát már a tervidőszak elején megnöveljük. A kormány megérti és napirenden tartja ezeket az igényeket, de teljesítésük föltételei csak akkor teremthetők rrfeg, ha — a szakszervezetekkel összefogva — lényegesen fokozni tudjuk a népgazdaság jövedelemtermelő képességet. Az elmúlt évi nehézségek ellenére — egyebek között a SZOT véleményére való tekintettel — egyetlen életszínvonal-előirányzattól sem léptünk vissza. Tudjuk, hogy sokan nagyszerűen helytálltak a szénbányákban, a munkapadok mellett és a földeken, ámde az is tény, hogy sok gazdálkodó szervezet évek óta képtelen megfelelni a nagyobb követelményeknek, mert drágán és szervezetlenül termel, szállít és értékesít. Összességében 1985- ben nem sikerült behoznunk az elmaradásokat, a kiesett jövedelmet és exportot ez évben kell pótolni. Sajnos idén januárban még nem mutatkoztak biztató jelek. Ezt most nagyon komolyan kell vennünk, mert az elosztási célok valóra váltásához jóval nagyobb teljesítményekre van szükség, mint tavaly! — A kormány tagjai kezdettől fogva nagy figyelemmel kísérték a szakszervezeti kongresszus előkészületeit és az itteni vitát. Örömmel nyugtázzuk, hogy a hozzászólások alapjaiban megerősítették a kormánynak az országgyűlés által elfogadott munkaprogramját és a VII. ötéves tervben foglalt fő célokat. Ügy látjuk, hogy nagy fontosságot tulajdonítanak azoknak — a terv gerincét alkotó — kormányzati programoknak, amelyek a műszaki fejlesztés kulcsterületeire, a tudományos kutatásra, az anyag- és energiatakarékosságot segítő technológiai korszerűsítésre és az életkörülmények fő területeinek: a lakásellátásnak, a közoktatásnak és az elmaradott térségeknek a fejlesztésére irányulnak. A továbbiakban Faluvégi Lajos olyan kérdésekről szólt, amelyek vissza,térően elhangzottak a hozzászólásokban. — A munka szervezettségével és becsületével kapcsolatban az elmúlt esztendők nehezebb körülményei miatt valóban mutatkozott némi elbizonytalanodás, bizonyos értékzavar. S az is igaz, hogy a munka tiszteletére és becsületére való nevelést nem a munkahelyen kell elkezdeni. Sokan szóltak arról is, hogy jobban meg kél! becsülni a főállásban végzett munkát. Foglalkoztak a túlmunkának és ezzel kapcsolatosan a különféle kisvállalkozásoknak — elsősorban a vállalati gazdasági munkaközösségeknek — a szerepével. Szerintünk is az lenne a jó, ha nyolcórai munkával sokkal többen kereshetnék meg azt, amit ma csak túlmunkával. Mi is azt akarjuk, hogy a szabadidő valóban szabad idő legyen, azt mindenki a családjára, művelődésre, önképzésre, közéleti tevékenységre, pihenésire fordíthassa-. De ehhez az kell, hogy a főmun'kaidő a folyamatos és az eddiginél eredményesebb munka idejévé váljon. Ezért érdemben meg kell javítani a főmunkaidőben végzendő munka szervezettségét, a belső és a külső kooperációt, az anyag- és alkatrészellátást, munkát megtakarító korszerűsítéseket kell végrehajtani és jobban ki kell használni a munkaidőt. Csak ezáltal teremthetők meg annak föltételei, hogy a főmunkaidőben jöhessen létre az a termék, az a szolgáltatás és az a nemzeti jövedelem, amelyet jelenleg csak a kiegészítő tevékenységekkel együtt lehet létrehozni. Azért, hogy a bérek ösztönző ereje fokozódjon, a legtöbbet a termelés közvetlen környezetében kell tenni. A legfontosabbnak a vállalati belső érdekeltségi rendszer általános kiépítését és ösztönzőbbé tételét, az" alkotó és újító légkört, az ennek megteremtésében nagy szerepet vállaló műszakiak és kiemelkedő szakmunkások megbecsülését, valamint a rugalmas foglalkoztatási formák szélesebb körű alkalmazását tartjuk. A VII. ötéves terv azzal számol, hogy a reálbérek a tervidőszak derekától 5 százalékkal növekedhetnek. A fogyasztói árak emelkedése is mérséklődik. így kétségkívül jobb körülmények jönnek létre a kereseti és jövedelmi arányok javításához, mint az előző években. A tegnap és ma, itt — a szakmák részéről — külön-külön jelzett aránytalanságokat még alaposabban át kell tekintenünk, hogy — az elvárt nagyobb teljesítmények esetén — azok fokozatos feloldására a szakszervezettel közösen elveket és programokat alakítsunk ki. — Vita folyik arról, hogy a szabályozók nem eléggé stabilak és sok pénzt elvonnak a vállalatoktól. Nem téveszthetjük szem elől, hogy a szabályozók változásának megvannak az objektív törvényszerűségei. A szabályozó mértékeknek ugyanis éppen az a rendeltetésük, hogy közvetítsék: miképp alakulnak a gazdálkodás általános körülményei. A kapott észrevételekre figyelve — a VII. ötéves terv alapján a szabályozókat kiszámíthatóbbá tesszük, javítjuk azokat, hogy jobban szolgálják a kibontakozást. A gazdaságirányítás elhatározott korszerűsítésével fokozatosan kedvezőbb lehetőségeket kívánunk teremteni a jövedelmezően gazdálkodó szervezetek számára, kivált pedig azokéra, amelyek nagyobb mértékben növelik az exportot és vállalnak részt a kormányzat korszerűsítési programjaiban. Már ez évben is több intézkedést tettünk ennek érdekében; például bevezettük a gazdaságos kivitelre ösztönző pályázati rendszert. Fokozatosan csökkentjük a fejlesztést terhelő adókat. További előrehaladásunknak az is föltétele, hogy közös munkával még ebben a félévben elrendezzük a vaskohászat, a hústermelés, a magasépítőipar és néhány más terület komoly pénzügyi nehézséggel küszködő nagyvállalatainak a szerkezeti problémáit. A központi segítségnek alapkövetelménye, hogy az érdekeltek olyan programot dolgozzanak ki, amely elfogadható időtávon belül értékesebb termék s zenkeze tét hoz létre, nagymértékben csökkenti az állami támogatások . iránti igényeket, egyszersmind biztos távlatokat nyit a törzsgárda előtt. A szabályozók szerepe, mértékrendszere önmagában is fontos, ám ne feledjük: az intenzív fejlődés követeimé-, nyei nagyok és a jövedelem a termelésből keletkezik. A mozgásteret tehát elsősorban maguk a vállalatok tágíthatják, mégpedig azáltal, hogy nagyobb termelékenységgel jobb minőségű, korszerűbb, jól eladható termékeket hoznak létre.. Végső soron ezen múlik, hogy milyen ütemben valósíthatók meg a VII. ötéves terv általános korszerűsítési törekvései és az élet- színvonallal kapcsolatos céljai. — Végezetül hadd szóljak a SZOT és a kormány közötti együttműködés elmélyítésére irányuló elgondolásainkról. A kormányzati munka továbbfejlesztése keretében kapcsolatainkat több új elemmel kívánjuk gazdagítani, különösen a következőkben. Az a szándékunk, hogy jövőbeli tanácskozásainkon még több gazdaság- politikai kulcskérdést és hosszú távú fejlesztési elgondolást tűzzünk napirendre, például a termelés fejlesztésének stratégiai irányairól, a távlati feljesztésekről, vagy az oktatás, a képzés és a foglalkozás átfogó feladatairól. Közös témáink ilyetén való bővítése minden bizonnyal hozzásegít majd ahhoz, hogy a konkrét ügyekben köny- nyebben jöjjön létre közöttünk megegyezés. A Magyar Népköztársaság Kormánya nevében, elkötelezett mozgalmi munkájukban kívánok új, hasznos erőfeszítéseket, sok sikert! Érezzék, hogy mindebben szaktársaiknak és egész társadalmunknak a biztatása és megbecsülése támogatja Önöket — mondotta végezetül a Minisztertanács elnökhelyettese. Felszólalt a kongresszuson Jos Vandecruys, a Munka Világszövetségének küldötte, dr. Szabó Zoltán, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikájának igazgatója, az Afrikai Szakszervezeti Egységszervezet küldötte, E. K. Afrini, Gergely Mária, a Közalkalmazottak Szakszervezetének Hajdú-Bihar megyei titkára, Amal Mukherd- zsi, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILD) képviselője, Bucsai Julianna, a 611. számú Alfredo Lima Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulója. E felszólalást követően több mint 200 ezer társuk nevében szakmunkástanulók köszöntötték a kongresszus résztvevőit, és választott szakmájukat jelképező ajándékokat adtak át a küldötteknek. Szót kapott még Kovács László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem szakszervezeti bizottságának titkára, Szelei Emil, a debreceni Alföld! Nyomda szb-titkára, Kovács József, a Magyar Villamosművek Tröszt szak- szervezeti bizottságának titkára, Bajusz Rezső, a MÁV vezérigazgatója, Kovács Lajos, a MEDOSZ Csongrád Megyei Bizottságának titkára, Rédei Alajosné, a KPVDSZ Vendéglátó és Idegenforgalmi Titkárságának titkára. Ezzel a szakszervezetek XXV. kongresszusának második napja — amelyen felváltva elnökölt Mészáros István, az Oroszlányi Szénbányák Vállalat csapatvezető vájára, Balogh Károlyné, az ÉDOSZ főtitkára, Voksán József, a Pedagógusok Szak- szervezetének főtitkára, valamint Kovács Károly, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára — véget ért. Ezután Gáspár Sándor összefoglalta a vitában elhangzottakat. A SZOT elnöke a tanácskozás munkáját értékelve rámutatott, hogy a kongresszus elvégezte azt, amire hivatott volt. — A küldöttek magas fokú felelősségtudatról tettek tanúságot, hozzászólásaikban kitértek a tagság gondjaira és ismertették a dolgozók törekvéseit is — mondotta. — Több építő bírálat is elhangzott és sokan tették javaslatokat a nehézségek leküzdésére.. A hozzászólásokból is kitűnt, hogy csak közös erőfeszítéssel tudunk gondjainkon túljutni; minden erőnket össze kell fogni ahhoz, hogy az ország gazdasági erejét növelve kielégíthessük a dolgozók itt is sokféleképpen megfogalmazott jogos igényeit. A felszólalók jóváhagyták és kiegészítették a kongresszusi dokumentumokban megjelölt fő feladatokat, amelyek végrehajtása segíti népünk gyorsabb előrehaladását, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek további javítását. Kiemelte: a kongresszus A kongresszus harmadik munkanapjának első felszólalója Farkas György, a 43. sz. Állami Építőipari Vállalat szb-titkára, a lakásárak alakulásáról szólva elmondta, hogy az elmúlt öt év alatt az egy négyzetméterre jutó építési költség csaknem 50 százalékkal emelkedett. Ezt túlnyomórészt a felhasznált anyagok beszerzési árának emelkedése okozta, s az ár- növekedésnék mindössze 7 százaléka vezethető vissza az építőipari árszabályozásra. Horváth József, a Szakszervezetek Tolna Megyei Tanácsának vezető titkára beszámolt arról, hogy a megyében továhb egyszerűsítették az SZMT szervezeti rendszerét. Dolecskó Kornélia Rózsa Ferenc-díjas újságíró arról beszélt, hogy kiteljesedő demokratizmusunkban az emberek jogos igénye a pontos, a gyors és a valósághoz hű tájékoztatás. Papp Sándor, az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár főtechnológusa elmondotta: továbbra is hiányzik a késztermékgyártók és az alkatrész-szállítók közös érdekeltsége, ami elősegítené a vállalati erőforrások felhasználásának összehangolását a műszaki fejlesztés gyorsítására, a minőség javítására. A SEFAG erőfeszítései Hrabovszki András, a Somogy Megyei Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság erdő- ménnöke arról szólt, hogy sok területen nagy erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a lakosság folyamatos tűzifa-ellátást meg lehessen oldani. A vállalatok a nehéz helyzet ellenére túlteljesítették terveiket, azonban nem tudják kigazdálkodni azokat a pénzeszközöket, amelyek az e gyér u, műén és világosan megfogalmazta a magyar szakszervezetek szerepét társadalmunkban, s arra is választ adott, hogy a szervezett dolgozók milyen célokat támogatnak. A magyar szak- szervezetek hivatásuknak és rendeltetésüknek megfelelően támogatják a társadalmilag hasznos kezdeményezésieket, mindazokat a törekvéseket, amelyek szocialista céljaink elérését vagy közelítését szolgálják, s lehetővé teszik, hogy életünk szebb, boldogabb és teljesebb legyen. Támogatják szocialista elveink érvényesítését a gyakorlatban. tevékenyen részt vesznek mindazoknak a feladatoknak a megoldásában, amelyeknek célja hazánk gazdasági erejének növelése, mert csak az együttes erőfeszítések eredményeként bővülhetnek lehetőségeink a reális igények kielégítésére. Min mondotta, a felszólalók sok összefüggésben tették szóvá az életszínvonal javításával kapcsolatos tennivalókat. s helyes, hogy a szakszervezetek akkor is táerdók közismert pusztulásából adódó károk és az egyéb veszteségek csökkentésére, megszüntetésére nyújtanának fedezetet. Matuszka István, a Köz- alkalmazottak Szakszervezete néphad serégi bizottságának vezető titkára állami garanciákat javasolt a tisztességtelenül szerzett jövedelmek visszaszorítására. Dr. Kóbor József főorvos, a Baranya Megyei Tanács Egészségügyi Osztályának vezetője a többi között megállapította: társadalmi összefogásra van szükség, hogy növekedjék az egészséges életmód presztízse. Ezt követően Gál László, a határozatszövegező bizottság elnöke és Sólyom Ferenc, az alapszabályszövegező bizottság elnöke bejelentette, hogy a kongresszuson a határozati javaslathoz, valamint az alapszaibáiymódo- sító tervezethez több észrevételt, megjegyzést és további javaslatokat fűztek. A dolgozók nagyobb rétegeit érintő javaslatokat átvezették a tervezeten, az egyes szakmákra, kisebb rétegekre" vonatkozó javaslatokat pedig eljuttatják az illetékes szak- szervezeti testületekhez. beszéde mogatják a dolgozóknak az életkörülményeik javítására vamatikiQzó igényeit, ha azok maradéktalan kielégítésére a közeljövőben nem lesz lehetőség. A jövőbeni igényeket ugyanis már most számba kell vennünk, s arra kell törekednünk, hogy amint erre országunk anyagi lehetőségei módot adnak, azok közül mind többet valóra váltsunk. Gáspár Sándor szólt a szervezett dolgozók előtt álló gazdasági feladatokról, a VII. ötéves terv céljairól is. Mint mondotta, a magyar szakszervezeti mozgalom óriási erőt jelent e célok megvalósításában. A szak- szervezetek a maguk eszközeivel közreműködhetnek abban,, hogy minden munkahelyen a korábbiaknál jobban használják ki meglévő lehetőségeiket. A fegyelmezett munkát mindenhol meg kell követelniük, de arra is figyelmet kell fordítaniuk, hogy a jól szervezett miunka feltételei is biztosítottak legyenek. A VII. ötéves terv meghatározza egész nemzetünk további sorsát — mondotta —, s a terv megvalósítása mindenekelőtt a szervezett dolgozók millióinak munkáján, helytállásán múlik. Ezt követően a kongresz- szus a határozati javaslatról szavazott, s azt 21 ellenszavazattal és ugyancsak 21 tartózkodással elfogadta. A Szakszervezetek Országos Tanácsa, továbbá a szám- vizsgáló bizottság jelentését, az ezekhez kapcsolódó beszámolókat, a vitában elhangzottakra adott választ, valamint az alapszabály módosítására vonatkozó előterjesztést a kongresszus egyhangúlag elfogadta. Gáspár Sándor vitazáró
