Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-10 / 8. szám
4 Somogyi Néplap 1986. január 10., péntek Mitől függ az országok hitelképessége? A kölesemért folyamodók: számára rendkívül fontos, milyen bizonyítványt állít ki róluk a nemzetközi pénzügyi közvélemény, milyen az adott ország bo- nitása, vagyis hitelképessége. A világ vezető bankjai rendszeresen készítenek saját használatra ilyen rangsorokat, amelyekből kiolvasható, kiket tekintenek biztos adósoknak, kiknek nyújthatnak elfogadható kockázatok mellett (vagyis viszonylag kedvezőbb kamat- feltételekkel, hosszabb lejárati időre) hiteleket. Számos nemzetközi szaktanács- adó cég ugyanakkor összegzi is a bankszakma óriásainak, például a Bank of Americának, az amerikai Eximbanknak vagy a Világbank szakértőinek véleményét, és ennek alapján közöl összefoglaló listát a „nemzetek bonitásáról”. Nemcsak szűkén vett pénzügyi adatok befolyásolják ezeket, a rangsorokat, hanem a világpolitikai ösz- szefüggések, egy-egy ország belső társadalmi változásai is. Az elmúlt évek hűvös világpolitikai légköre ellenére változatlanul erőteljes maradt a nyugat- és keleteurópai vállalatok érdekeltsége, egymásrautaltsága a kölcsönös kereskedelem fenntartásában, fejlesztésében — ez a tény nyilvánvalóan közrejátszott abban, hogy javult a szocialista országok megítélése. A külkereskedelmi mérleg javítására irányuló erőfeszítések mellett a társadalmi stabilitás megőrzését is méltányolta a bankszakma, s ezért is kapott az International Investor pénzügyi kiadvány listáján az idén Ke- let-Európa jobb osztályzatot — a rangsorban előkelő helyen álló Szovjetunió mellett Magyarország, az NDK és Bulgária is jelentős mértékben javított például hitelképességi megítélésén. Az országok 0 és 100 pont közötti értékelést kaptak. Az átlag latin-amerikai országok esetében volt a legalacsonyabb: mindössze 21 pont. Sőt: a 700 milliárd dollár adósság terhét viselő kontinens megítélése a múlt évben tovább romlott. önmagában persze az VILÁGGAZDASÁG adósságteher nagysága csak egyike annak a sokféle gazdasági és pénzügyi mutatónak, amelyet a szakértők értékelnek. A tapasztalat szerint ha valamelyik ország expanzív pénzügyi politikát folytat — nyakló nélkül költekezik, s „felfűti” az inflációt, fokozott importkeresletet okoz — köny- nyen felboríthatja kereskedelmi mérlegét, fokozhatja eladósodását, végül pedig bekövetkezhet a fizetésképtelenség. E folyamat mérésére elemzik a szakértők a nemzeti jövedelemnek, a pénzmennyiség bővülésének, az inflációnak mutatóit. Kedvezőbb a megítélése azoknak az országoknak — és a szakértők ide sorolnak több szocialista országot is —, amelyek a társadalmi stabilitás fenntartása mellett tudtak szigorú, következetes gazdaságpolitikai irányvonalat követni, s ezzel javítani a korábbi évek egyensúlyhiányán. Az átfogóbb gazdasági elemzésen túl konkrétabb támpontok is jelzik valamely ország fizetőképességének megindítását. Számos fejlődő ország gondja például azért különösen súlyos, mert nagyfokú az export- függőség, óriási az importigény. Ha tehát változatosabb a kivitel, jobban eladható termékek vannak valamely ország export árulistáján, a behozatalban pedig nem olyan nagy arányúak a közvetlen fogyasztásra szánt energia vagy élelmiszerféleségek — a megítélés rendszerint kedvezőbb. Minimális követelménynek tartják szakmai körökben azt is, hogy a valutatartalékok legalább kéthavi importra nyújtsanak fedezetet. Végül mérceként használnak az adósságra, annak összetételére vonatkozó számos mutatót is. Viszonyítják a külföldi tartozásokat a nemzeti össztermékhez, vagyis mérik, mennyire függ egy-egy ország a külföldi hitelektől. Kritikus pontot ennek alapján megállapítani, egyértelmű véleményt alkotni persze nem lehet, ezért egy sereg további mérőszámot elemeznek. Vizsgálják, mikor járnak le a tartozások, illetve az évi kivitelből mennyit visznek el a visszafizetések. Kedvezőtlenné akkor válik a helyzet — vallják a hitelezők —, ha törlesztésre a bevételeknek több mint egynegyede megy el. Bármilyen fontosak is e mérhető gazdasági mutatók, a nemzetek hitelképességi rangsorát talán még ezeknél is jobban befolyásolja a politika, abból a megfontolásból, hogy a stabil belső politikai helyzet és a feszültségmentes külkapcsolatok kedveznek az adósságtörlesztésnek, újabb hitelek szerzésének. Hogy legalább 50 százalékban ez a társadalmi, politikai tényező dönt a kockázati rangsorról, azt bizonyítja egy New York-i tanácsadó cég elemzése. A listán a nagy latin-amerikai adósokon kívül hátul kullog több közép-amerikai (Salvador, Costa Rica, Nicaragua), közel-keleti (Libanon, Izrael) és fekete-afrikai (Zaire, Kongó, Angola, Etiópia) ország. E térségben polgárháborús légkör, illetve az ingatag politikai helyzet vagy az éhség kísérte gazdasági bizonytalanság a hitel- és üzleti kockázatokat növelő tényező. Az újabban készült felmérések újdonsága, hogy még a külföldi beruházások egyik legbiztonságosabbnak tartott célországában, Szaúd- Arábiában is növekszik az „üzleti rizikó” — a gazdasági helyzet romlása okán. Jelentősen veszített megítélésén Dél-Afrika is a politikai erőszak fokozódása, a lakosság polarizálódása, nem utolsósorban pedig nemzetközi elszigetelődése követ- - keztében. Mivel Nyugat-Európában az állami hivatalok helyett terrorista csoportok egyre gyakrabban üzleti vállalkozásokat, üzletembereket választanak merényleteik célpontjául, így az említett ta'L nulmány arra is utal, hogy még a listavezetőknek, egyes legfejlettebb ipari országnak megítélése is változhat. Marton János EREDMÉNYES ÉVET ZÁRT AZ OTP A lakosság betétállománya és a valutaforgalom a tervezettnél jobban növekedett, a hitelállomány a terveknek megfelelően alakult. A lakosság az év végén körülbelül 243 milliárd forint értékű takarékbetéttel rendelkezett, ennek 85 százalékát az OTP, 15 százalékát a takarékszövetkezetek kezelik. A növekedés az elmúlt esztendőben — a kamatokkal együtt — mintegy 24 milliárd forint volt. A gyarapodás elsősorban a tartós betétekből adódott, főként a több évre lekötött kamatozó takarékkönyvekből, az ifjúsági betétekből, valamint a takaréklevelekből. Több mint 650 ezren rendelkeznek átutalási betétszámlával. A takarékbetétek növekménye összességében 1,5 milliárd forinttal volt több tavaly, mint a megelőző esztendőben. Áruvásárlási. kölcsönt 620 ezer alkalommal, összesen 7,5 milliárd forint értékben nyújtott az OTP, személyi hitelt pedig 460 ezren kaptak 4.2 milliárd forint értékben. Cementörlő üzemcsarnok a kijevi gyárban. Az épületet a munkások kezdeményezése alapján különösen rövid határidő alatt felújították, jelentősen megjavították a munka- feltételeket. A nyugdíjas dolgozók szabadsága A munkált végező nyugdíjasokat minden téren ugyanolyan j oigak IMefciik meg, mint a nem nyugdíjas dollgozólkat. Ez vonatkozik fizetett szabadságukra is. Tehát a nyugdíjas dolgozónak is jár minden munkaviszonyban töltött naptári évben 15 munkanap alapszabadság, a munkaviszonyban töltött időtől függően háromévenként egy, évente legföljebb kilenc munkanap pótszabadság. A megszakításokat leszámítva a munkaviszony alapjain' jáiró pótszabadság kiszámításéinál minden munkaviszonyban .töltött időit figyelembe kell venni. Az alapszabadságon, a munkaviszony utáni járó pótszabadságon kívüli — tehát nem ezekkel egybeszámítva — a következő címeken jár pót- szabadság: a dolgozó nőnek és a gy érmékét egyedül ne- véliő apának egy gyerek után kettő, két gyermek után öt, legalább három gyermek után 'kilenc munkanap; ezenkívül a siokgyerekesekirtek, tehát akinek legalább három általa gondozott tizennyolc éven aluli és muntoavisizoiny- bam inem álló gyermeke van, külön pótszabadság jár. Három gyertek után kettő, s minden további, az előbb említett féltételekniek megfelelő gyermek után ugyancsak kettő-kettő, de évenként összesen, itizanikét munkanap szabadság jár. Az alap- és pótszabadságon kívül külön pótszabadság jár még a ivak dolgozónak. Évente öt munkanap. Továbbá a bámyáiszaitban, a vilLamasenergia-iparban és az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyeken — meghatározott munkakörökben és a jogszabályban előírt feltétetek imélilett — évi két, négy, ölt., iiilUjetőűieg tíz munkanap. A felsorolt szabadságok taritama ailaitt a dolgozóknak átlagkeresete jár. Mii a helyzet a részmunka- időben foglalkoztatottaknál? Tapasztalatok a húsellátásról Két hónapig vizsgálták a megyei tanács kereskedelmi felügyelőségének munkatársai a hús és húskészítmények értékesítési körülményeit. A vizsgálat 4 gazdálkodószervi központra és 25 hálózati egységre terjedt ki. A tapasztalatokról Gelencsér Sándor, a felügyelőség vezetője így számolt be. — A folyamatos ellátás érdekében ez évtől két állami gazdaság, a lábodi és a böhönyei, valamint két termelőszövetkezet, a barcsi és a zamárdi tőkehúsból önálló ellátási területet kapott. Mind a négy gazdálkodó egység az év folyamán növelte ellátási körzetét, nagymértékben javítva ezzel az idetartozó kistelepülések húsellátását. A választékbővítés szempontjából jelentős mennyiségű áru érkezett be más megyékből, A helyzet változatlan így a Kaposvári Húskombináttal közösen a mennyiségi ellátásban nem volt különösebb fennakadás. — Ezek szerint a minőségre és a választékra érkeztek panaszok? — Igen. A választék teljes hiányát tapasztaltuk a Kapos Kereskedelmi Vállalat 453. számú szántódi és az igali áfész 2. számú ABC- kisáruházában, ahol csak 1—1 fajta olcsó termék volt kapható. Minimális választékot találtunk Nagybajomban az áfész 10-es boltjában és a 782. számú ABC-ben Balatonföldváron. A vizsgált üzletek 60 százalékában volt kielégítő, az igényeknek megfelelő az ellátás. A leggyakrabban előforduló minőségi kifogások közé tartozik a félsertések túl zsírossága és a lábak, fejek nem megfelelő tisztítottsága. A tőkehúsok bolti bontása a vizsgált egységek 70 százalékában megfelelő volt. Szakszerűtlen bontásból eredő árdrágítást tapasztaltunk a Csemege kereskedelmi vállalat 141. számú ABC-jé- ben, a marcali áfész 15. számú ABC-jében és a Kapos kereskedelmi vállalat 396. számú szerződéses húsboltjában. Ez utóbbi üzlet vezetőjét az idén már felelősségre vontuk hasonló esetben. Több helyen a szakszerűtlen tárolás okozott minőségi értékcsökkenést. — Milyen tapasztalatokat szereztek a méréseknél és a számolásoknál? — A próbavásárlások során a mérés és a számolás legtöbb helyen pontos volt. Ebből eredő fogyasztói megkárosítás a balatonszárszói áfész 6. számú élelmiszer- boltjában fordult elő. A legkirívóbb példa erre az igali áfész 2. számú ABC-áruházban adódott: az előrecsoma- goLt marhahús árát 99,50 forintban jelölték meg 44 forint helyett. Ennek az üzletnek a vezetőjét egyébként 6000 forintra büntettük meg. Ezzel együtt 6 esetben róttunk ki pénzbírságot egy üzletet pedig figyelmeztettünk. — Mit mondana el a vizsgálatról összegezésképpen ? — összességében megállapítható, hogy a kínálat ösz- szetételében változott, ez azonban nem rontotta az ellátás színvonalát. A termékek minősége egyes húskészítmények tekintetében javult, a tőkehússal kapcsolatos panaszok azonban visz- szatérőek. N. Zs. Ha a nyugdíjas a hét minden munkanapján dolgozik, a szabadság ugyanolyan mértékben ugyanannyi munkanapra ililiati meg, minit a nem nyugdíjasokat, erre az időre fizetendő átlagkereset csak ia napi munkaidejével arányos időre jár. Ha pedig a nem teljes munkaiidőben foglalkoztatott nyugdíjas csa'k a hét egyes napjaim végez munkált), a szabadságát úgy kell kiládni, mint a 'teljes munkaidős', de heti egynél tobb szabadnapot hiato- sí’tó munkabeosztásban dolgozókét. Vagyis a szabadság kiadásakor a hét minden munkanapját fiigyéLembe kell venni, a heti egy szabadnap, a heti pihenőnap és a munkaszüneti napok kivételével. Ha a nem teljes munkaidőben. dolgozó nyugdíjas csak a hónap meghatározott napjain dolgozik, a szabadsága is a munkában töltendő napokhoz igazodóani, arányosan jár. A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. Ha erre nincs mód, mert például a dOilgozó beteg -vagy rnunka- ítarlíódáls ,miat az év végéig nem tud szabadságra menni, akikor a munkába állásitól számított harminc napon beliül kall kiadni. A kollektív szerződés ettől eltérő határidőt is biztosíthat. Dr. K. É. Utánfutóval futhat az igaza után Érdekes — tehát nem mindennapi! — ügyben „nyomoztunk”, és kértük a megyei rendőr-főkapitányság segítségét is. Csupán egy utánfutó okozott bonyodalmakat, de megoldást nem találtunk. A téma viszont megköveteli, hogy felhívjuk a figyelmet egy rossz, a vásárlót sújtó gyakorlatra. Doboly Jenő, Kaposvár, Kunffy utca 34. alatti lakos a múlt év november 18-án a Budai Nagy Antal utcai mezőgazdasági szaküzletben megvásárolt egy LISZ 220-as személygépkocsi-utánfutót. A .^pótkocsit” a Lenti Fa- és Fémipari Szövetkezet gyártotta. Panaszosunk az iratokkal elment forgalmi engedélyt kérni a Kaposvári Városi Rendőrkapitányságra: ott érte a meglepetés. A gyártási évet jelző kockába ugyanis a vásárlás évét írták, s az engedélyt csak 1987 júliusáig adták meg. Miért kell két éven belül vizsgáztatni az utánfutót? S ha így van, akkor a vásárlás alkalmával miért fizettették ki vele az első három évre szóló műszaki vizsga díját? És egyáltalán: ki tehet arról, hogy az 1984 júliusában — a gyártó cég által vizsgáztatott — utánfutó másfél évig nem kellett senkinek...? Doboly Jenő új járművet vett: jogos az igénye, hogy attól a naptól számítsák kötelezettségeit is... A megyei rendőr-főkapitányság segítségünkre sietett. Az ottani szakemberek az akták és rendeletek halmazában „nyomoztak”. Könnyűszerrel megállapíthatták, hogy a rendőrség nem követett el hibát, azaz eleget tett az 1,1976. BM. sz. rendelet 7. paragrafusában foglaltaknak. Doboly Jenő a vásárláskor kapott az utánfutóhoz egy vizsgalapot, s a rendőrség az azon szereplő címkeszám alapján jegyezte be az érvényességi határidőt. Nincs joga a rendőrhatáságnak megváltoztatni az érvényességi időt... „Mi sem tartjuk helyesnek a jelenlegi gyakorlatot, de a forgalmi engedélybe csak a vizsgalapon szereplő dátumokat jegyezhetjük be” — kaptuk a választ. Nos, akkor minden rendben? Dehogy! A vevő semmiképp sem károsulhat a megfontolatlan, rossz gyakorlat miatt. (Csak úgy mellékesen jegyezzük meg: vajon érdekli-e az autóvásárlót, hogy mikor gyártották a kocsit? Nem. A Merkúr akkor vizsgáztatja, amikor eladja.) E konkrét ügyben tehát nem találtunk hivatalosan is elfogadható megoldást. Javaslataink azonban véleményünket is kifejezik, hiszen három megoldás is van: 1. A szövetkezet saját maga árusítsa portékáját, és akkor vizsgáztassa le, amikor vevőt talál rá. 2. A kereskedelmi cég vizsga nélkül vegye át az árut, s akkor szerezzen hozzá forgalmi engedélyt, amikor már egyezséget kötött a vevővel. 3. Ha a termék hosszabb ideig nem talál gazdára, akkor — az állásidő miatt — a kereskedő vagy a gyártó cég vállalja a plusz terheket,, de semmiképp sem szabad áthárítania a vevőre. Nos, Doboly Jenő azóta is futhat az utánfutója, avagy az igaza után. Mi mégis reméljük: a hasonló esetek elkerülésére három javaslatunk közül az egyiket csak megfogadják az érdekeltek...
