Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-09 / 7. szám
2 Somogyi Néplap 1986. január 9., csütörtök EMBARGÓ-FELHÍVÁS VISSZHANG NÉLKÜL Amerikai kongresszustagok a dél-afrikai Sowetóben gyerekek körében. A delegáció ténymegállapító körutat tett a Dél-afrikai Köztársaságban. (Telefotó — AP—MTI—KS) Üjabb gazdasági szankciókat rendelt el Líbia ellen Ronald Reagan amerikai elnök. Reagan kedd este — közép-európai idő szerint szerdán hajnalban — megtartott és az amerikai televíziós hálózatok által közvetített sajtókonferenciáján azzal vádolta meg Moamer el-Kadhafi líbiai vezetőt, hogy szerepe volt a múlt év december 27-én a római és a bécsi repülőtéren elkövetett és 19 halálos áldozatot követelő merényletekben. Kijelentette: „Líbia azzal, hogy anyagi támogatást nyújtott az olyan terrorista csoportoknak, amelyek amerikai állampolgárokat támadtak meg, fegyveres agressziót követett el az Egyesült Államok ellen, ugyanúgy, mintha saját fegyveres erőit használta volna fel erre.” Az amerikai elnök nyitva tartotta azt a lehetőséget is, hogy az Egyesült Államok közvetlen fegyveres támadást intéz Líbia ellen, kijelentve: ha az általa most elrendelt lépések „nem vetnek véget Kadhafi terrorizmusának, megígérem, hogy további lépésekre is sor kerül”. Reagan az amerikai gazdasági szankciók támogatására szólította fel az Egyesült Államok szövetségeseit. Azt mondotta, hogy „a civilizált államok nem tűrhetik el további ártatlanok meggyilkolását, még akkor sem, ha ez anyagi előnyöket jelent számukra és érdekeiket szolgálja”. „Felszólítjuk barátainkat Nyugat-Európá- ban és másutt, hogy csatlakozzanak hozzánk Kadhafi elszigetelésében, aki megérdemli, hogy a világ páriaként kezelje” — mondotta, hangoztatva, hogy „az amerikaiak nem értenék meg”, ha barátaik továbbra is fenntartanák Líbiával gazdasági kapcsolataikat. Az elnök által elrendelt gazdasági intézkedések, amelyeket közvetlenül sajtókonferenciája előtt írt alá hivatalosan is, rendkívüli felhatalmazására hivatkozva, a következőik: Lemondott tisztéről a Rea- gan-kormány mezőgazdasági minisztere, John Block. Távozásával már csak hárman maradtak meg abból a kormányból, amely Reagan hivatalba lépte után, 1980 januárjában alakult, a többi poszton azóta személycseréket hajtottak végre. Block nem politikai okokból távozott, hanem az üzleti életben keres magának a kormánytisztségnél jövedelmezőbb alkalmazást. Az 51 éves miniszter eredetileg sikeres farmer volt, de mint elmondotta, farmját ma már fia vezeti, így nem kíván visszatérni oda. Block már korábban jelezte, hogy távozni kíván tisztéből, de megvárta az új farmtörvény elfogadását. A törvény jelentősen csökkenti az állami beavatkozást a mező- gazdaságba és fokozatosan csökkenti, illetve teljesen — Az amerikai vállalatoknak tilos bármiféle kereskedelmet folytatni Líbiával, tilos amerikai áruk eladása és líbiai áruk vásárlása; — tilos az amerikai repülőgépek leszállása és a hajók kikötése Líbiában, hasonlóképpen tilos líbiai repülőgépek és hajók fogadása az Egyesült Államokban; — tilos hitelek és kölcsönök folyósítása Líbiának; — amerikai vállalatok számára tilos gazdasági tevékenységet folytatni Líbiában; — az amerikai állampolgároknak felelősségrevonás és büntetés terhe alatt el kell hagyniok Líbiát. Akik a tilalmat megszegik, büntető eljárás alá kerülnek. Reagan aizt mondotta, hogy az Egyesült Államoknak .jmeigcáfollihataitilan bizonyítékai” vannak Líbia közvetlen részvételére a terrorista akcióban, anra, hogy az ország területén „terrorista kiképző központok” vauinak, de az ezzel kapcsolatban feltett kérdéseikre niern volt hajlandó vállasZt adni, arra hivatkozva), hogy ez biztonsági érdekeket sértenie. Ugyancsak kitért az etoölk az egyenes válasz előtt,, amikor arról faggatták, sor kerüílihet-e Líbia elleni katonai akciókra a jövőben. Amikor arról kérdezték az elnököt, miért maradt ifcaito- nailag tétlen az Egyes,ült Államok a ,terroristák elllem, noha korábban minidig kilátásba helyezte a katonai esiz- közökkel végrehajtott megtorlást, az elnök arra hivatkozott, hogy nem sikerült félfcuítatni a merényleteként közvetlenül felelős csoportokat. A római és a bécsi merényletért azonban egyértelműen Abu Nidal palesztin szervezetét tett© felelőssé, kijelentve, hogy az Egyesült Áfflamok folytatja erőfeszítéseit á merényletek elkövetőinek falkutatására és megbüntetésére. Az elnök kénytelen voüit elismerni, hogy az Egyesült Államok szövetségesei nem hajlandók különösebb szankciókra Líbia eülen. Azt monmegszünteti a jelenlegi ártámogatásokat, a farmereknek nyújtott segítséget. Block az állami támogatás helyett kizárólag a piaci törvényszerűségek érvényesítését sürgette, mivel véleménye szerint ez tenné ismét versenyképessé az amerikai mezőgazdasági termékeket a világpiacon. Ugyanakkor a miniszter személyesen járt közbe azért, hogy újítsák fel a Carter-kormányzat által megtiltott mezőgazdasági eladásokat a Szovjetuniónak, amely az amerikai mezőgazdasági export egyik jelentős vásárlója. A . miniszter személyesen írta alá Moszkvában az új mezőgazdasági megállapodást, amely az amerikai embargó eltörlése után jött létre. John Block Magyarországon is járt, legutóbb a múlt évben, amikor mezőgazda- sági küldöttség élén tárgyalt hazánkban. dotita azonban, hogy amerikai részről folytatják a ikon- zulitációkat és bíznak abban, hogy a legújabb fejlemények fényében csatlakoznak Washingtonihoz. Világszerte el í télő visszhangot váltott ki a Líbiával szemben kedden meghirdetett amerikai gazdasági intézkedések bejelentése. A szocialista országokban és az arab viliágban felháborodással fogadták a hint. és hangsúlyozták, hogy továbbra is itámiogatják az észak- afrikai országot az amerikai törekvéseikkel szemben. Az Egyesült ÁLlamók nyugat- európa i szövetségese inék többsége, elsősorban gazdasági érdekeit szem előtt tartva mondott „nemet” a felhívásra. Többen furcsállták, hogy amerikai résziről előzetesen nem kértek ki véleményüket. Az NSZK kormánya olyan döntést hozott, hogy nem támogatja az amerikai lépésieket. Friedhelm Ost kormányszóvivő az ülés után közölte: Bonin továbbra is éliíifcéüi a nemzetközi terrorizmust, de véleménye szerint a gazdasági szankciók eddig soiha nem hozták meg a kívánt pottiitilkai eredményt Hasonlóan foglalt állást a görög kormány nevében Ka- rolosz Papuliasz külügyminiszter!, hangsúlyozva egyben, hogy az athéni kormányt ínyugtalanítja a feszültség növekedése a Földközi-tenger térségében. A spanyol és a portugál kormány szóvivője szintén egyértelművé tette, hogy nem támogatja az amerikai intézkedéseket, és nem tervez gazdasági megtorló lépéseket Líbiával szemben. Török részről egyelőre nem hangzott el egyértelmű állásfoglalás, megfigyelőik azonban valószínűtlennek tartják, hogy Ankara Líbiával szembeni lépésekhez folyamodna. Az ír külügyminisztérium meglehetősein kitérően fogalmazott az amerikai felhívássál ikapcsottlathain. Dublini közlés szerint az ír kormány alaposan fontolóra veszi a kérdést. Brian Mulroney kanadai kormányfő úgy nyilatkozott, hogy bár „kormánya véleménye szerint minden országnak kötelessége saemheszáil!- mi a terrorizmussal, Kanada nem szigorítja tovább Líbiával folytatott kereskedelmét”. Bill Hayden ausztrál külügyminiszter kijelentette: a Canberrái kormány hajlik a Líbia elleni gazdasági szankciók életbe léptetésére. Hozzátette azonban, hogy Canberra elsősorban akikor folyamodna ehhez a lépéshez, ha nemzetközi gazdasági bojkottra kerül sor Líbia ellen. A Kyoido japán hírügynökség első jelentése szerint Na- kaszone Jaszuhiro japán kormányfő szerdán állítólag azt mondotta, hogy Japánnak szembe kell szállnia a nemzetközi terrorizmussal, de a kormányfői hivatali ezt nem erősítette meg. A szeszesitaloktól, nyilvános mulatozásoktól hazájukban eltiltott szaúd-arábiaiak sóvárogva várják, hogy megnyissák azt a " 23 kilométeres hidat, amely a több szigetből álló, Kis Bahrein állam megközelítését gépkocsin alaposan megkönnyítené. Bahrein ugyanis az Arab-öbölben a kéjsóvárak Mekkája. Itt szabadon árusítanak szeszes italokat, a szállodákban vannak éjszakai bárok, revüműsorok. A híd megnyitását eredetileg a jövő hónapra tervezték, de az utolsó pillanatban elhalaszottták az idei év végéig. A hivatalos magyarázat az volt, hogy még nincsenek kész a vámépületek és néhány bekötő út. A valóságos ok az, hogy a bahreini kormányzat éppen Az őrmester halála Tüntetések robbantak ki azután a bejelentés után, hogy börtöncellájában felakasztotta magát Szuliman Hater határrendőr-őrmester. A Nílus-deltai Akjadban, az őrmester szülőfalujában, a tüntetők gumiabroncsokat égettek. Tíz nappal Hater halálhíre előtt az őrmestert életfogytiglani kényszermunkára ítélte a haditörvényszék, mert október elején a Sínai- félszigeten megölt hét izraeli turistát. Hater ügyét az iszlám és a baloldali ellenzék felkarolta. Olyan nyilatkozatok és sajtójelentések kerültek nyilvánosságra, hogy Hater érzelmeit „meg kell érteni, s hogy tette valójában hazafias volt”. Az ellenzéki pártok a közeljövőben akarták felkeresni Hoszni Mubarak elnököt azzal a kéréssel, hogy engedje el vagy mérsékelje a rendőrre kiszabott büntetést. A börtönih alá Íról készíteti kórbonctani jelentés szerint, azt fulladás idézte elő. A későbbi vizsgálatokra bízták annak megállapítását, hogy voltaképpen milyen körülmények között. Államellenes tevékenység vádjával tegnap 10 évi börtönbüntetésre ítélték Indonéziában Hartono Rekso Dharsono nyugalmazott tábornokot, a Délkelet-ázsiai Országok Szervezetének (ASEAN) egykori főtitkárát. Az ellene felhozott vádak az építkezés befejezésekor döbbent rá igazán, mennyire kockázatos következményei lehetnek az ország gazdaságára ennek a „köldök- zsinórnak”. Bahrein már régóta vegyes érzelmeket táplált a híd létrehozásának terve iránt, mert félelemmel töltötte el Szaúd-Arádia gazdasági és politikai felsőbbrendűsége. Az út megépítésének költségeit, legalább egy milliárd dollárt is Szaúd-Arábia fizette. A kis ország nem nagyon mer bármiben is nemet mondani a dúsgazdag szomszédnak. Most Bahrein kis időt akar nyerni, mert biztosítani akarja, hogy az összeköttetés több hasznot hozzon, mint bajt. Mivel szinte nincs Kereskedelmi ellentétek és gazdasági együttműködés, pénzpolitikai kooperáció és katonai kérdések, vámügyek és aktuális nemzetközi problémák egyaránt szerepelnek Abe Sintaro japán külügyminiszter ma kezdődő háromnapos hivatalos amerikai tárgyalásainak napirendjén. A tokiói diplomácia vezetőjének washingtoni megbeszéléseit most talán a megszokottnál is nagyobb érdeklődés kíséri. A japán—amerikai viszonyban az elmúlt időben jónéhány figyelemreméltó fejlemény következett be, olyan események, amelyek a tőkés világ két legerősebb gazdaságát messzemenően érintik. Az elmúlt hónapokban például minden eddiginél magasabbra kúszott az egyre nyomasztóbbá váló amerikai kereskedelmi deficit, mind élesebben vetődött fel a törvényhozásban is valamilyen behozatali korlátozás szükségessége. A Reagan-adminiszt- ráció egyelőre elzárkózott az ilyen protekcionista jellegű lépésektől, azt azonban nyomatékosun Tokió tudomására hozta, hogy az évről évre halmozódó passzívum sokáig nem fokozható már. Egyes, közösen elhatározott valutaközött robbantásos merényletre való felbujitás és a Süharto-konmány elleni izgatás szerepel. Dharsono, aki két évtizeddel ezelőtt támogatta Suharto hatalomra kerülését, a per során mindvégig ártatlanságát hangsúlyozta. olajjövedelme, a kis ország a térség „szórakoztató” központjává akarja tenni magát. 180 millió dollárért most építenek egy „arab Disneylandet”, hatalmas szórakoztató parkot a turisták odacsábítására. Félő azonban, hogy Szaúd-Arábia arra fogja kényszeríteni Bahreint, hogy tiltsa be a szeszes italokat és az éjszakai lokálokat. Márpedig ez esetben Bahrein éppen olyan unalmas lenne, mint Szaúd- Arábia. S ha* a hídon jönnének is Bahreinba nagy számban arab turisták, de nyilván nem éppen a legvastagabb pénztárcájúak: ők bizonyára továbbra is Kairóba és Nyugat-Európába mennek majd számlálatlanul szórni a pénzüket. piaci beavatkozásokkal (vagyis a jen értékének növelésével) már részben e hiány csökkentésén munkálkodnak. A tárgyalásokon valószínűleg kiemelt helyet kapnak a nemzetközi biztonság, az erő- egyensúly problémái, s ezzel kapcsolatban az amerikai „árvédelmi” elképzelések is. Japán egyelőre nem állt ki olyan egyértelműen az SDI- tervek mellett, mint Nagy- Britcunnia, de — az NSZK- hoz hasonlóan — a „technológiai kutatás” területén kétségtelenül hajlandóságot mutat. Kérdés, mennyire árnyalja majd ezt a magatartást a szovjet—japán kapcsolatok javításának új abban ismét többször hangoztatott szándéka, Sevardnadze külügyminiszter jövő hétre jelzett tokiói útja. Nem választható el mindettől a japán—amerikai katonai együttműködés ügye sem. Alig pár hete, hogy első ízben adtak át korszerű japán haditechnológiai berendezéseket az Egyesült Államoknak — amit elvileg törvény tiltana a szigetországban. Szintén hagyományosan érzékeny téma a nukleáris fegyverrel felszerelt amerikai hadihajók látogatása: legutóbb néhány napja tiltakozott Kanagava tartomány kormányzója egy robotrepülőgépekkel ellátott tengeralattjáró kikötése miatt. A két ország viszonyát alapvetően persze nem a súrlódások határozzák meg, ám az is igaz — a felsorolás csupán utalásként szolgált —, hogy kapcsolatukban a véleménykülönbségeket, az esetenkénti ellentéteket sem lehet szem elől téveszteni. Sz. G. A fő aggodalom azonban gazdasági jellegű. A bahreini kereskedők ugyan örülnek a turisták áradatának de okkal aggódnak amiatt, hogy velük együtt jönnek a nagy szaúdi cégek, s olcsóbb áraikkal kiszorítják a bahreini piacról a hazai kereskedőket. A szaúdi cégek ugyanis állami támogatást élveznek, nagy mennyiségben importálnak árukat és így alacsonyabb áron tudják kínálni azokat. A vásárlók jól fognak járni, de a helyi üzletembereknek kevesebb haszonnal kell majd beérniük. Márpedig a bahreini kormányzatnak, mint annyi más országban, elsősorban az üzleti körök érdekeit kell szem előtt tartania. K. A. Block is távozott Reagan kormányából Tábornokot ítéltek el Híd a „Kéj-folyó" fölött Valuták és hadihajók
