Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-08 / 6. szám
4 Somogyi Néplap 1986. január 8., szerda A várakozás tanulsága „Villámrekonstrukció" - beavatkozásra SEMMI SEM INDOKOLTA A HUZAVONÁT egy hónap alatt elkészült a ház, s már ott szilveszterezhettek a falu laikói. OLVASÓNK ÍRJA Milyen messze van Marcali ? Látszólag kis ügyről van szó. Mégsem kicsi, mert Zse- lickislak lakói elkeseredésükben közérdekű bejelentésre kényszerültek. Nyúl Jenő alapszervezeti párttitkár, Bene József községi elöljáró és Bene Andor, a népfrontbizottság elnöke aláírásával és a népfront pecsétjével hitelesítve küldtek beadványt szerkesztőségünknek még a múlt év november 18-án 128 aláírás igazolta felháborodásuk jogosságát. Nem titkolták, hogy levelüket eljuttatták a megyei és a városi pártbizottság első titkárához is. Bejelentésükkel a községi italbolt tartós bezárása miatt kértek segítséget, gyors intézkedést. írásuk csak azért nem jelent meg lapunkban, mert az említett illetékesek azonnal intézkedtek, s mint kiderül majd: a „gyógyírra” sem kellett soká várni. Mi volt a beadványban? Az, hogy Zselickislakon a Kaposvár és Vidéke Áfész 1984. június 11-én a köjál határozatára (illemhely hiánya miatt „ideiglenesen” bezárta 2. számú italboltját. Írták ezt 1985. novemberében, s hozzátették: az áfész kereskedelmi osztályát már 1983 decemberi határidővel felelőssé tették a hiány pótlásáért, majd 1984. május 30- ra módosították a határidőt. Azóta falugyűlésen és rész- közgyűlésen, választási jelölő gyűlésen és tanácsülésen is szóvá tették az ügyet, de mindig újabb határidőt jelöltek ki a megoldásra. Nem történt semmi. Később már a rossz minőségű vízre hivatkoztak. (Naponta ugyanezt fogyasztja a lakosság.) A helyiek egyre határozottabban kérték: aktatologatás helyett teremtsék meg a vendéglátóhely üzemeltetésének feltételeit. S ehhez nem is kellett olyan hosszú idő. Az illetékesek beavatkozása nyomán EGYSÉGES KÖNYVELÉS Borúlátó történetet mesélt egy tudományos dolgozathoz anyagot gyűjtő kutató. Ter- mélősaövieitkiezieti, állami gazdasági sertéstartó telepeiket vizsgált, ám amiilkor az eredményeket kelllett összehasonlítania, meglehetősen nehéz helyzetbe Ikerüílt. Aliig talált két adatot, amelyet tudományos módon egybevethetett volna. Különösen a takarmányozási költségek számbavétele változott gaz- daisáigonlkénit. Elterjedt gyakorlat ugyanis, hogy a takarmányt nem a tényleges ártkg haniem előáüilítáS.i költségén könyvelik el. A költség pedig ^gazdaságonként eltérő, hiszen függ a talaj minőségétől, az égiek kegyétől, az alkalmazott termelési technológiáitól, s még lehetne sorolni a ‘tényezőket. Miért baj az? — kérdezhetnénk.. Első hallásra természetesnek is hat, hogy az álla tök takarmány át abban az értékben számolják el a gazdaságok, amennyibe nekik került. Kétségtelen, nem nélkülözi a logikát az ilyen gondolkodás, de mégsem egyszerű a helyzet A MÉM Statisztikai és Gazdaságelemző Központjának adatai szerint 1984-ben egy tonna búzát átlag 2599 forintért állítottak elő a mezőgázdasógi nagyüzemeikben, ugyanebben az időben az átlagos értékesítési ár 3928 forint volt. A különbség több mint ezer forint (!) tonnánként. S épp emiatt kell alaposan mtegfontoinii, milyen áron kapják a takarmánygabonáit az áflütatek. Ha valamely gazdaságban úgy döntenek, hogy önköltségen, ákfcor eleve lemondanák a növénytermelés nyereségéről. Ez persze még nem volna baj, hiszen az olcsóbban föletetett takarmány elmaradó nyereségét az állattartás haszna pótolhatja. Pótolja, de a jelenlegi jövedelmezőségi arányök mellett ezt nem lehet elérni. A statisztika szerint ugyanis a búzatermelésben száz forint termelési költségre 51 forint jövedelem jut, a tejtermelésben .12,6 forint, a marhahíz- lalásiban 14,8, a sertéshizlalás- ban 16,3 forint. Számottevő tehát a különbség. Ezért egyáltalán nem mindegy, milyen értékesítési csatornán hasznosul a .takarmány. Magyarán.: jelenleg az állattenyésztés „megeszi” a növénytermelés hasznát. Sóikkal tisztább, ésszerűbb elszámolás tehát az, ha az állatok hivatalos1, azaz termelői áron kapják a takarmányt. Ilyen elszámolásnál ugyanis a növénytermelés eredménye kimutatható, az állattartás jövedelmezőségét váltós számok jelzik, s megszűnik az említett kutató panasza is, mert összehasonlíthatóak lesznek a gazdaságok. Persze csupán a kutatók panaszai miatt nem volna érdemes átállni a könyvelésben, de nem is csak ez indo- kd!|ja a valóságot takaró kimutatások megszervezését. Olyannyira nem, hogy azokban a gazdaságokban, ahol önelszámoló egységek alakultak, az új munkaszervezeti formák szinte kényszerítet- ték a könyvelés megváltoztatását. Az önelszámoló egységek dolgozói ugyanis érdekeltek saját ágazatuk nyereségének növelésében, ettől függ a havi fizetésük, prémiumuk, s végül egész évi jövedelmük. Ezért a növénytermesztők — saját kárukra — nem mondanak le egyetlen fillér ágazati haszonról sem. Versenyben vannak egymással az ágazatok gazdaságon belül is, és ebben az a győztes, amelyik a nagyobb nyereséget hozza. Ebből az is következik, hogy az ágazatok dolgozóit kevésbé érdekli a termeléseredmény, a tehenenként! tejtermelés vagy a sertések súlygyarapodása — az ő érdekeltségük a termelés nyereségéinek növelésében van. Persze ez összefügg az úgynevezett naturális mutatókkal — a .termésátlagokkal, a tejtermelés alakulásával —, de az ágazati verseny és a személyes érdekeltség elválasztja egymástól a növénytermesztőket és az állattenyésztőket. A jövedelmezőség vállalatoktól független differenciálódása ily módon kedvezőbb, illetve rosszabb helyzetet teremthet. Ennék per- síze nem szükségszerűen kell békövétkezmi, hiszen az ösztönzés módjáról is a gazdaságokban döntenek, s figyelembe vehetik a közgazdasági szabályozásitól függő jövedelmezőségi arányokat. Megkaphatják a tisztességes munkájúkért járó fizetést az állattenyésztés dolgozói akkor is, ha szerényebb jövedelmet hoz fáradozásuk, de érzékelhetően és mérhetően mindent megtesznek a növeléséért. Mindezek csupán a belső szabályozástól függenek, s nincsenek szoros kapcsolatban a könyvelés módszerével. Az önelszámoló egységek tehát kikényszerítik az egyes ágazatok ráfordításainak és hozaiimaiinak szigorú rend szerinti számbavételét, s ezzel egyszersmind a vállalati tisztánlátást is megkönnyítik. Nem a vezetők, vezetőségek akaratától, döntésétől függ, hogy melyik ágazaton mekkora a haszon.. Ä jövedelmezőség egységes számbavétele persze néhány állattenyésztési ágazat sorsát is megkérdőjelezi, hiszen mint egy nemrég megerősített állami gazdasági igazgató mondta: a vállalati tanálcs előtt nehéz — vagy egyáltalán nem is lehet — megvédeni a veszteséges ágazatokat. V. Farkas József Kálmán Sándor, a városi pártbizottság titkára közölte velünk: az oknyomozó vizsgálat, a helyzetfeltárás és az intézkedés után gyorsan elhárultak az „akadályok”. Mint írta: semmi sem indokolta, hogy 1984. május 23-tól 1985 novemberéig ne történjen semmi. A tanácsnak és az áfésznak is le kellett volna minden akadályt küzdenie, hogy a vendéglátóhely üzemelhessen. Ellátási felelősségük alapján érzékenyebben kellett volna reagálniuk a lákosság jogos sürgetésére, elvégre ők vannak a falu népéért és nem fordítva ... A kaposvári áfész volt vé- gülis a kezdeményező — jóllehet a ház bérlője csupán —: építőket keresett, megelőlegezte a költségeket, s egy hónap alatt elkészült a száz négyzetméter alapterületű vendéglátóhely. A falu lakói sok társadalmi munkát végeztek, ebből is kiderül: nemcsak várni, hanem tenni is akarnak településük jobb éllátásáért. Végtére is az értelmetlen várakozásnak, a beavatkozás 'kényszerének is megvan a maga tanulsága. A pártbizottság titkárával értünk egyet: érzékenyebben és gyorsabban kell reagálni a lakosság észrevételeire... Kaposvárról Böhönyén át 58, öreglak felé 57 km, de lehetne 43 km-re is. ősi hadiút vezet Kaposvárról Marcaliba: Juta—Mezőcsokonya — Sömyepuszta — So- mogyfajsz — Liibickozma — Gyótapuszta — Boronka vonalán. A Kaposvár—Marcali közti távolság ezen csupán 43 km. Ezen a hadiúton özönlöttek annak idején a török hadak Kőszeg és Bécs ostromára. Ez a legrövidebb út Belgrád—Eszék— Pécs felől Keszthely—Szombathely — Sopron — Bécs irányába így tehát országos, sőt nemzetközi fontossága van. A megyeszékhelyről — Marcali kivételével — az összes szomsziédos nagyobb település, kitűnő úton elérhető. Marcaliba azonban csak „derékszögben”, a befogókon haladva lehet eljutni. Az északnyugati irány kiépítését megköveteli a Kaposvár—Marcali közötti gépkocsiforgalom, amely napi 1000 gépjármű felett van. A távolság 14 km-rel való rövidítése évente — csak üzemanyagban — mintegy tízmillió forint megtakarítást eredményezne. Ha a gépjárművek amortizációját is számításba vesszük, a megtakarítás évi 30 millió forint lenne, s akkor még nem vettük figyelembe az utazási idő csökkenéséből származó munkaidő-megtakarítást. Az építést két lépcsőben lehetne megoldani. Az első lépcső mindenképpen a Lila ickozma—Gyótapuszta közötti mintegy 5 km-es szakasz. Ha ez megépül, akkor a Juta—Oszlopán—Somogy- fajsz — Litoickozima—Boronka útvonalon a megyeszékhely és Marcali közötti távolság 50 km-re csökken. A második lépcsőben a Mező- csokonya — Sömyepuszta — Somogyfajsz közötti mintegy 7 km-es szakasz kerülhetne sorra, így Marcali .távolsága végülis 43 km-re csökkenne. Az első lépcső műszakilag egyszerű feladat. A nyomvonalon jelenleg is megyei kezelésben álló földút van, kisajátításra nincs szükség. Ez a szakasz teljesen egyenes, emelkedő nincs, és csupán egy patak fölött kellene hidait építeni. Ha ez az út megépülne, akkor a Somogyfajsz és Boronka közötti 16 km-es szakaszon semmilyen települést nem érintene, tehát gyors haladást tenne lehetővé. Az első lépcső a tervekben már több mint tíz éve az első helyen áll, mégis mindig háttérbe szaruit. Itt volna az . ideje, hogy végre érvényesüljön a megyei és az országos érdek. Dr. Gallai István Egy ABC kiárusít Lehangoló látvány. Egy ABC kiárusít. Azaz a kereskedő, miután eladta áruját, nem tölti fel többé az üzlet raktárát, polcait. Szépen kitakarítja boltját, s átadja a kulcsokat az utódjának (ha lesz aki átveszi). Lehangoló percek ... Kereskedő és vásárló számára egyaránt. Az utóbbi szájíze azért keseredik meg, mer.t „kötve hiszi” hogy a télen is nyitva tartó üzlet ezután is olyan lesz, mint eddig volt azaz a választék színvonala nem csökken. És, sajnos, méltán aggódik, hiszen a szóban forgó élelmiszerbolt az utóbbi években nagy népszerűségre .tett szert a déli parton, s egyáltalán nem biztos, hogy „minden marad a régiben”. A balatonőszödi Fácános üzletház a 7-es út mentén meglehetősen távol van a településektől. Az említett ABC-n kívül étterem és fogadó is tartozik hozzá. A tulajdonos o Pest-Budai Vendéglátó Vállalat s az ideiglenes gazda szerződéses üzletvezetőként pedig — 1982 óta — Soós Ferenc. Az öt évre szóló szerződés értelmében összesen 6 millió 700 ezer forintot — évente 1 millió 360 ezret — fizet a vállalatnak, amely körülbelül 1 milliót fizetett rá korábban az üzemeltetésre. Közismert, hogy főként a csekély árrés miatt milyen kevesen vállalkoznak szerződéses élelmiszerbalt vezetésére, ugyancsak, hogy az élelmiszer-kiskereskedelem általában súlyos gondokkal küszködik munkaerőhiány miatt. (Siófokon például tavaly mintegy fél tucat üzletet kellett bezárni, illetve eleve ki sem nyithattak.) Nos, a Fácános üzletházban, mint tudjuk, vendéglő is van, és fogadó is működik, de Soós Ferenc „vállalkozói becsvágya” elsősorban a kevesebb nyereséggel kecsegtető, ám annál több munkával járó élelrmszerke- reskedelemben realizálódott. Ez természetesen nem szubjektív megállapítás hanem (számokban kifejezhető fejlődés bizonyítja) tény. Az ABC forgalma 1983-ban: 13, 1984-ben: 19, s 1985-ben több mint 30 millió. (Az árrés 8— „Mínuszból” 30 millió 9 százalékos.) Ugyanakkor az étterem, amely másodosztályú üzlet (s mellesleg az egyik legkellemesebb kisvendéglő a déli parton), tavaly 2 millió forintot forgalmazott. A fogadórészleget a vállalat munkásszállójából alakították át azzal a reménnyel, hogy nagy keletje lesz, hiszen az olcsó szálló kevés a BaLaton-par- ton. Csalódtak. Az első évben mindössze 128 vendégéjszakát töltöttek itt a turisták, majd 1984-ben és 85-ben az ibusz- szal kötött szerződés alapján csehszlovák fiatalokat üdül- tettek a fogadóban. A tavalyi forgalom: 500 ezer forint. Eközben — mint említettük — az ABC 30 milliót forgalmazott az autóút mentén, s a szezonban egy-egy szombaton 300 ezret. A meglehetősen kis eladóterű boltban öten dolgoztak (az egész üzletházban 12-en). Ezek után indokait a kérdés : miért válik meg Soós Ferenc az élelmiszerbolttól? — A nemrég megjelent új adórendelet értelmében a Fácános üzletház is az úgynevezett önadóztató kategóriába kerül — mondta. — A vállalat vezetői és a szakigazgatási szervek egyaránt tudják, hogy az általam vezetett szerződéses egység forgalmának több mint 90 százalékát az ABC adja. Hadd ne részletezzem, mennyi munkával, milyery áron ... Az általam kialakított s a vásárlók által megbecsült árukínálati színvonal megtartására ezután, úgy érzem, nem lennék képes. Az önadózással kapcsolatos ügyviteli előírások betartására, a fantasztikus adminisztrációra se időm, se energiám. Az a meggyőződésem, hogy ezt a munkát csakis a szerződéses üzemeltetési forma eddigi ügyvitele mellett lehet vállalni. Az elszámoltatásra új embereket beállítani; sem létszámkeretem, sem bérkeretem, s az ezzel kapcsolatos költségek terhét már nem tudnám viselni. Én a Pénzügyminisztériumnak is megírtam, hogy az egyébként általában hasznos rendelet alkalmazása a szerződéses kiskereskedelmi üzleteknél semmiképp sem szolgálja az ellátás színvonalát .. . Lehet, hogy nincs igazam ... Mit szól ehhez a vállalat? — Az új jövedelmi adórendelet a forgalom nagysága alapján adóztat — mondta dr. Tóth Sándor, a Pest-Budai Vendéglátó Vállalat igazgatója. — Aki azt a bizonyos 8 milliós „forgalmi sávot” túllépi, önadózó kategóriába kerül. A Fácános pedig, kétségtelen, 32,5 millió forgalmat bonyolított le tavaly. Következésképpen a rendelet a Soós Ferenc által vezetett üzletházra is vonatkozik. Az persze más kérdés, hogy ebből 30 millió az ABC forgalma, s aki ismeri a szakmát, tudja, mit jelent ez ... Menynyi munkát, a 8—9 százalékos árrés mellett. Nem véletlen, hogy kevés a vállalkozó élelmiszerboltra. Ez esetben is tény, hogy a kis forgalmú étteremből nagyobb a vállalkozó haszna, mint a nagyforgalmú élelmiszerboltból. Soós Ferencet kitűnő, ambiciózus szakemberként, partnerként ismertük meg Az ABC-ben végzett teljesítménye szerintem példátlan. Érveit fájó szívvel ugyan, de kénytelenek vagyunk elfogadni a felmondásával együtt. Természetesen törekszünk arra, hogy a bolt ezután is jól szolgálja az ellátást. Még veszteség árán is nyitva szeretnénk tartani. Persze nem lesz könnyű megfelelő munkaerőt találnunk, hiszen boglár! élelmiszerboltunkkal is sok problémánk volt a nyáron. De az ellátásért mindent meg kell tennünk, ez kötelességünk. Soós Ferenc ezután csak vendéglős és fogadós lesz. Egészen biztos, hogy kevesebb gonddal, nehézséggel küszködik majd mint eddig, s meglehet hogy a jövedelme sem fog csökkenni. De vajon azok a vásárlók, üdülővendégek, akik megszokták, hogy az őszödi boltban „minden kapható”, hová mennek ezután ? Szapudi András
