Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-06 / 4. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! Néplap A humán értelmiségi réteg is kíváncsian olvasta — napokig beszélt is róla — a népgazdaság idei tervét. Annál is inkább, mert ennek teljesítéséhez rájuk is szükség van; nem kis feladataik lesznek. Már a XIII. kongresszus határozatai világosan utaltak erre, amikor az ideológiai munka fejlesztéséről mint a társadalompolitikai és gazdasági feladataink megoldásának nélkülözhetetlen feltételéről beszéltek. A reális nemzeti önismeret kialakításának fontosságáról, a szocialista-humanista értékeik felismerésének segítéséről vagy a tudománypolitikai célokról. Nem véletlenül szögezte le a kongresszus, hogy fokozottan támogatni kell mind a távlati célokat megalapozó, mind a mai igényeket szolgáló kutatásokat és eredmények alkalmazását. Folytatni kell az oktatás korszerűsítését, amelynek középpontjában a tartalmi megújítás az oktató-nevelő munka minőségének javítása, a szocialista nevelés erősítése áll. Nagyok a feladatok: az iskolának kell megalapoznia a tanulók általános műveltségét, tudományos világnézetét. De a szakmai ismereteit is! El kell sajátítaniuk az öntevékenység egyes formáit, hogy később tényleg a saját lábukon állva majd továbbléphessenek ebben is. A köz- művelődésnek segítenie kell a társadalmi, gazdasági feladatok megoldásában. Néhány évvel ezelőtt talán nem hittünk volna saját fülünknek, ha ezt halljuk. Ma pedig a népművelő-modell, a sokoldalúan képzett, tanácsadó, de menedzselő típusú közművelődési értelmiségi, aki valamiféle élő faluközpont:' hozzá bátran fordulhatnak tanácsért, segítségért bármilyen témában az emberek. Nem véletlen az sem, hogy a napokban a művelődési államtitkár „Kulturális fejlődés nélkül nincs gazdasági siker” címmel írt cikket. Talán a számok is bizonyítanak a felismert igazság mellett. A VII. ötéves tervidőszakban a tanácsok hatáskörében körülbelül 37 milliárd forint oktatási és kulturális beruházásra lehet számítani. A művelődési tárca közvetlen irányítása alatt több mint tízmilliárd forint közvetlenül az államtól kapott erőforrás használható beruházásokra. Emellett hatmilliárd költhető felújításra, s ez szintén a tárcához tartozó intézmény- hálózatban lesz felhasználható. Ezt a közel 50 milliárdnyi forintot kiegészíti még körülbelül kétmilliárd forint fejlesztési összeg, amelyet maga az intézményhálózat — kulturális intézmények, vállalatok — teremtenek elő saját bevételeikből a tervidőszakban. A kultúrának szánt erőforrások figyelemreméltó- an kifejezik a kormány rendkívüli erőfeszítéseit, azt a szándékot, hogy kulturális fejlődésünkben törés ne következzék be, olvashattuk az államtitkár cikkében. S mi tagadás, ez azt is jelenti, hogy a kultúra bármely területén dolgozó értelmiségieknek is arra kell törekedniük: a kultúra kiadásainak egyéb pénzforrásait is keressék ésszerűbb gazdálkodással, a bevételek lehetőségeit szüntelenül kutatva. A feladatok nehezek, de szépek és az egész nép javát szolgálják. Mert igazi társadalmi érdek az, hogy népünk kulturális színvonala emelkedjék. A Szakszervezetek Országos Tanácsának központi iskolájában szombaton és vasárnap tanácskozott a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének 26. kongresszusa, amelyen mintegy 140 ezer szakszervezeti tag képviseletében 217 küldött tárgyalta meg az utóbbi öt évben végzett munka tapasztalatait és a soron következő feladatokat. Részt vett a kongresz- szuson Maróthy László miniszterelnök-helyettes, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja; Baranyai Tibor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára, Kapolyi László ipari miniszter, valamint az ágazat munkájához kapcsolódó párt-, állami és társadalmi szervezetek számos vezetője is. A szakszervezet központi vezetőségének írásos beszámolója és Martos Istvánná főtitkár szóbeli kiegészítése egyaránt rámutatott: az elmúlt öt évben a textilipar a korábbiaknál magasabb színvonalon, nagyobb választékban, divatos termékekkel elégítette ki a lakosság igényeit, amit az is bizonyít, hogy a belföldi kínálat 80—85 százaléka a hazai termelőktől származott. Az iparág minőségi termékei keresettek a külföldi szocialista és tőkés piacokon is, amelyeken itthon előállított textíliák és textilruházati cikkek mintegy felét értékesítették az elmúlt öt esztendőben. A szakszervezeteknek is jelentős szerepe volt abban, hogy ezeket az eredményeket az ágazat a vártnál is nehezebb külgazdasági feltételek, a szigorodó szabályozó rendszer és az állandósuló létszámhiány ellenére elérte. A jövőbeni követelményeknek azonban csak akkor tud eleget tenni a textilipar — folytatta a főtitkár —, ha jelentősen fejlesztheti állóeszköz-állományát, s ezzel munkaerő-megtartó képessége is javul. A jelenlegi számítások ugyanis azt'mutatják, hogy a szükséges feltételek nem mindenben állnak rendelkezésre, az elvárások meghaladják a teljesítőképességet. Halaszthatatlan a textilipar, elsősorban a textil-méteráruipar helyzetének komplex elemzése, s erre alapozva olyan feltétel- rendszer kialakítása, amely lehetővé teszi a hatékonyabb munkát. A szakszervezet ezért töhbek közt arra is törekszik, hogy segítsen felszámolni a gazdálkodásban meglevő gyengeségeket, amelyek jobb koordinációval, nagyobb körültekintéssel elkerülhetőek, vagy mérsékelhetőek lennének. Ennek során megállapították i— s jelezték is az illetékes szerveknek —, hogy lazaságok tapasztalhatók a kooperációs és szállítási szerződések teljesítésében, a vállalatok együttműködésében, az érdekeltség összehangolásában. A beszámolót követő vitában szót kért Maróthy László. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevében köszöntötte a kongresszust, s tolmácsolta Kádár János személyes üdvözletét és jókívánságait. A miniszterelnök-helyettes hozzászólásában hangsúlyozta: a kongresszus eredményes öt évről adhat számot. Ez az idő a szakszervezetben tevékenykedők számára sok feladatot adott. Az érdekvédelmi munka mellett rendszeresen véleményt nyilvánítottak a gazdálkodásról, s részt vállaltak számos társadalmi gond megoldásában. Széles teret kapott a szakszervezeti munkában a kultúra, a sport, a művelődés is. A textilipar gazdasági eredményeiről szólva rámu- . tatott: a termelési adatok bizonyítják, hogy a textilipar a szűkös fejlesztési lehetőségek, az egyre fogyó létszám mellett is tudta növelni termelését, exportját. Méltatta a textilgyárakban sókszor nehéz körülmények között helytálló dolgozók áldozatkész munkáját, akiknek döntő többsége nő, s mégis vállalják a több műszakot és a nehéz fizikai megterhelést. Hangoztatta, hogy a textilipar létjogosultságát má már senki sem vitatja, szükség van az ágazat produik; tumaira bel- <_s külföldön egyaránt. Bár a prosperitás idejét előre pontosan meghatározni nem lehet, de a szocialista országokkal történt terv egyeztetés is bizonyítja, (Folytatás a 3. oldalon.) A nemzetközi helyzet alakulásának kilátásairól, az ENSZ politikai szerepvállalásáról és a világszervezet gondjairól nyilatkozott Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára. Derűlátóan ítélte meg a béke megszilárdításának esélyeit, ugyanakkor borúlátóan sízólit az ENSZ előtt áilló — mindenekelőtt pénzügyi — problémák megoldásáról. Az ENSZ főtitkára úgy vélekedett: adottak a feltételiek ahhoz, hogy 1986 a világibéke szempontjából gyümölcsöző óv legyen, Ennek kapcsán Pérez de Cuellar először arra utalt, hogy a világszervezet megalákulásánalk 40. évfordulója alkalmából számos ország vezetője síkrasizállt a béke és a leszerelés előmozdítása mellett, ezt követően pedig Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan novemberi találkozójának jelentőségét emelte ki. A szovjet—amerikai csúcstalálkozó — mint értélkelte — nagymértékben javította a nemzetközi légkört, s ezáltal joibb feltételeket teremtett az. ENSZ sokoldalú — a különböző nemzetközi problémák megoldását célzó — tevékenységének folytatásához. Pérez de ról, hogy az ENSZ fokozni kivánja erőfeszítésiéit a regionális konfliktusok rendezésére. A legfőbb céUátűzé- sék között említette Afganisztán és Pakisztán viszonyának javítását, az indokínai országok és az ASEAN - államok közötti kapcsolatok normalizálását, a KNDK és Dél-Ko- rea közötti párbeszéd előmozdítását, valamint az Irán és Irak között dúló háború beszüntetését. Külön utalt a palesztin kérdésre, és ennek megoldása érdekében nemzetközi konferenciát sürgetett. A továbbiakban a világ- szervezet főtitkára bírálta az Egyesült Államokat és Nagy- Bnitanniát, amiért a két ország ki,lépett az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezetéből, az UNESCO-ból. Annak a nézetének adott hangot, hogy ha valami nem tökéletes az UNESCO — vagy bármelyik más szervezet — tevékenységében, akkor belülről kell munkálkodni annak megjavítása érdekében. A világszervezet főtitkára keserűen szóit áriról, hogy az ENSZ súlyos pénzügyi gondokkal küszködik. Bácsalmás, az új város Városi címet kapott 1986. január 1-től Bácsalmás is. A déli országhatár közelében fekvő, közel tízezer lakosú település mezőgazdaság jellegű körzet központja, de az utóbbi évtizedben jelentősen fejlődött ipara is. Bár közműellátása (vezetékes ‘víz és gázhálózat) megfelel a városi színvonalnak, igazi arculata még csak most alakul ki. A várossá fejlődést nagyban elősegítette a Bácsalmási Állami Gazdaság, amely napraforgó-termesztési rendszerével nemzetközi hírnévre tett szert. MTI-fotó — Karát Imre felvétele N incs az a tollforgató, aki ne jegyezné örö- mös izgalommal a szavait, ha beszélni hallja ülésen, ,gyűlésen. \Valahogy rögtön olyan >vasárnap-érzet támad \az |emberben az ilyen beszédektől. \Talán mert olyan patriótái iérzelmek áradnak a mondókájábái, ihogy egyszeriben .ünnepivé lesz |az a gyűlés. \Merthogy nincs, aki jobban a fejében tartaná, mikor épült a kultúrház, az orvoslakást .mikor emelték, a vízvezeték árkait mikor ásták, a pásztorházat mikor tették emberi \életre alkalmassá, iaz iskolát mikor kerítették Jcörbe, |a műutat mikor simították, la járdát mikor öntötték, a virágosítás hogyan js Imikor kezdődött, de még a nevesebb falusi együttlétek dátumait 1— előadások, kultúrestek, gyűlések időpontjait — ás hibátlanul sorolja, iNem ikell papír a felszólalásaihoz. Falut mondok, noha Ka- posfüred rég városrésze a megyeszékhelynek. Az viszont bizonyos, hogy egy ösz- eleji gyűlésen egyszersmin- denkorra megjegyeztem Vörös Józsi bácsi inevét, akinek jár az ..„idősb” iszó is, hiszen két fia közül az egyik ugyanA füredi patrióta csak Ia iJózsef nevet nyerte a keresztségben. Vörös Józsi bácsi „mozgalmas” ember volt világ- életében. ,Ahogy beszélgetünk, io barátságos, világos helyiségben >— iaz asztal szépen megterítve, rajta bor, kóla .és 'aprósütemény I—, arról faggatom: hogyan lesz „mozgalmassá” az ember gyereke.1ő meg (ráfeleli, hogy talán ; Imár igyerekkorban megmutatkozik az érdeklődés a világ /dolgai iránt. Aki olyan politikus lemberek közé csöppen, mint az ő nagyapja, apja volt, 'az maga iis hasonlóvá válik. Csudálko- zom ,nagyon, hogy még a tanácshatalom idejéből is van emléke, pedig ötéves fiúcska volt. Meséli: Kaposvár felől lovas |kocsin összekapaszkodott, boldog emberek robogtak végig a falun és énekeltek. Aztán két vörösőr inevét említi: Andrásét, Gyuriét; az elszállásolásuk helyére is visszavélekszik. Név szerint tudja azt is, kik jöttek \meg úgy ,az első háború után, 'hogy ivöröskatona- ként harcoltak a fehérek ellen az orosz forradalomban. Mint iahogy őrző az emlékezete másban is: nagyapja földdarabjainak fiöllétét ugyanúgy :sorolja, mint az apjáét s a magukét. Én meg jegyzem szorgalmasán a Da- basi-dűlő, la iKaposi út mente, az Ételeki-dűlő, a ,Legelőirtás, ia \Szabási-dűlő, a Kis- parrag, a )káposztási írét, a Hegyalja, a 'Csiboralja inevét. Nagyapja még ;módbeli gazdának iszámított, az ám, csakhogy ötfelé ment a föld, és az nem úgy [van, mint bizonyos ■ élőlényeknél, hogy osztódással szaporodik, sőt egyre ,kisebb és kevesebb lesz. No, aztán ők is voltak hatan testvérek: három lány és három fiú. Ugye, nem is kell folytatnom? Elevenítjük, elevenítgetjük az évtizedeket: hét van mögötte, meg még két év. Barna szeme felparázslik a feketekeretes üveg ,mögött. Rövid, de dús szemöldöke felszalad a homlokhatárig. A homloka redős, ,de nem élesen barázdált. Olyan nagyapás egészen. Egy választásról beszél, ahol az ő jelöltjüket, a falu iskolamesterét támogatta a kisgazdái többség, de a iszavazás estéjén egy birtokos ellenjelöltnek új cédulákat nyomattak a kaposi nyomdában, ezt teleírták a szavazásra nem is jogosultak meg a holtak nevével, így buktatták'meg a tanítót. Aztán la háborúról beszél; mély nyomot hagytak benne a katonaévek. Kisgazdapártiként itette a dolgát a felszabadulás után, megyei rangba is emelkedve. Aztán megyei tanácstagként, vébétag- ként, megyei népfront aktívaként. Egy kezemen össze sem számolhatnám, mennyi fontos posztnak volt a gazdája. Kérdem itőle, hány osztállyal. Hat elemit végzett; földműves gyereke nemigen vergődhetett többre. Csak az új időkben. Akkor letette szépen a nyolcból hiányzó osztályokat, sőt elvégezte az ezüstkalászos-gazdatanfolya- mot, |S még szántóföldi növénytermesztői szakmunkásbizonyítványt is szerzett — kitűnő osztályzattal! Keresem, kutatom a titkot; mi hajtja ma is, mi a motorja. Talán a könyvek, melyeket fiatalon gyűjtött: Dickens, Zola, Fallada, de Erdei Ferenc ,művei is. Mondom, talán a könyvek vitték előre. De az is lehet, hogy más is. Hatalmas akaratereje. Hiszen emberszaggató időkben állta a helyét: hajnalban már a jószágot etette, délelőtt az ekeszarvat markolta, estefelé gyűlésezett a fogyasztási szövetkezetben vagy a pártja irodájában. A téeszből általános raktárosként ment nyugdíjba. Nyugdíjba? Lehet. Csakhogy a közéleti munkában nincs „téli időszak”. Józsi bácsi ott van mindenhol, ahol valamit mozdítani kell a városrészért, a megyeszékhelyért, a megyéért. Alkotó nyughatatlanságban telnek inapjai. Leskó László Értelmiségi felelősség A textilipari dolgozók kongresszusa EREDMÉNYES ÖT ÉV Az ENSZ főtitkárának nyilatkozata
