Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-31 / 26. szám
1986. január 3., péntek Somogyi Néplap 5 Á somogyi egészségügy történetének érdemes alakja Egy kaposvári főoirvosirál olvastam a napákban emlékező, meleg sarcukat. Arról, hogyan sodorta a somogyi megyeszékhelyre a háború vihara, hogy gyökerezett meg itt, s szervezte meg a megyei kórházban a fölsza- badiülás utóin hazánk első vidéki ortopédiai osztályát. Dr. Farkas Sándor Zoltán mintegy ívnyi terjedelmű pályaképét egykori munkatársa és beosztottja, dr. Zsigmond Kázmér rajzolta föl nagy gonddal. Tisztelete az 1974- ben elhunyt főorvos iránt azokból az évekből táplálkozik, amikor mellette tanulta a gyógyítás gyakorlati ismereteit. Másik ihletője a távlat: a dr. Farikas nyugdíjaztatása és halállá óta eltelt idő. Csák most lehet bámulattal gondolni az egykori főorvos gyógyintézetet teremtő és szervező hatalmas energiáira, fáradhatatlan szorgalmára, magvas tapasztalataira,'amelyek — ha jól értem a szerző sorok mögé bújtatott szándékát — a mai gondok sűrűsödésének, az emberi-szakmai kapcsolatok lazulásának közepette mintha egyre többször hiányoznának. Az egri születésű dr. Farikas Sándor a két világháború között a fővárosban praktizált, majd 1942-ben helyezték az 533. számú hadikóriház sebészetének parancsnokaként Kaposvárra.. Mai szemmel fantasztikus körülmények között kellett dolgoznia, A penicillint, a különböző antibiotikumokat akkor még nem ismerték, s így látták el a frontról gennyes, fertőzött sebekkel hazaszállított, szilánktól, golyótól sérült, csontgy ül ladásos katonáikat. Az egyén jellemét olykor a legkisebb köznapi történeték is képesek pontosan kifejezni: különösen így van, ha az események „élesben” mentek, mint a háború idején. Farkas „parancs- nók”-iról mesélik, hogy egyszer egy inspiciáló pécsi orvosezredest kereken kiutasított a kórháziból, mondván, itt ő felel azért, ki az egészséges és ki nem az. A felszabadulás utáni hónapokban szinte katasztrofális volt a fűtés, a gyógy- és kötszerek hiánya a kórházban. Csak 1945 nyarától kapott több segítséget a gyógy- intézmény. S ekkor — bár a (kitűnő oknyomozó írás itt némiképp adós marad a részletes válasszal — nyithatta meg dr. Farkas Sándor ortopéd osztályát az egyik épület alagsoiránák fél szárnyán. Helyi támogatásit szinte semmit nem kapott Mindent saját szervező erejére és betegei (több mesterember is volt köztük) hálás jóindulatára alapozva kellett megteremtenie. A nagy kötszer- és pályahiányban a törött végtagok rögzítéséhez olykor a kórház kis műtaván nőtt nádat és a konyháról kapott száraz túrát kellett fölhasználniuk ... Hiányozták az igazán korszerű gyógyszerek is. A munka, az osztály szervezésének lendülete ettől függetlenül nem csökkent. Átvették és itt gyógyították a szorosan vett ortopédiai betegek mellett a balesetet szenvedett sérülteket is. Sajnos, az új osztály megalakítását és folyamatos erősödését számos kolléga ellenszenve kísérte. (Az ökok szakmai boncolgatása meghaladná ez írás kereteit.) Az ötvenes évek munkáját összefoglaló írás hangja már személyesebbé válik: a szerző ekkor már kollégaként dolgozik dr. Farkas mellett. S éppen azt az időt kellett megérnie, amikor az energikus főorvost betegség döntötte le, majd előrehaladott kora és a megerőltető munka nyomán a fizikai- szellemi elerőtlenedés mind több jelét látták rajta munkatársai. S amikor csaknem hetvenévesen nyugdíjba vonult Farkas doktor, osztállyá sem sokkal „élte túl” ezt. 1961-ben baleseti osztállyá szervezték át. Dr. Zsigmond Kázmér munkája páratlanul érdekes metszet a somogyi egészségügy történetéből. Az alapító példákép megérdemli, hogy emlékezzünk rá. Cs. T. KÖNYVESPOLC A NAGY ATAMÁN Az első januári, zimankós hét végén bizonyára sokan lesznek, akik nem a kulturális ajánlatok között böngésznek, hanem a sportrova- tot, híreket lesik izgatottan: hol van síelésre alkalmas hó, vajon lehet-e végre korcsolyázni, szánkózni? Ha mégsem fagyna be a Balaton, a tóparton járóknak érdekes látnivalót kínál Siófokon a Dél-balatoni Kulturális Központ. Mit jelent nekem a Balaton? címmel a DRVV-vel közösen gyermekrajzpályázatot hirdettek, s most a központ galériájának falain láthatók a kisiskolások krétával, festékkel adott válaszai. A téli szünet utolsó napjaiban gyermekrajz-kiállí- tás várja a barcsi művelődési központba betérőket is. Ezeket a munkákat a Vörös Csillag Tsz felhívására készítették a legkisebbek. A kiállítás címe: A mezőgazdaság gyermekszemmel. Ugyanitt vasárnap este a szekszárdi Spirál együttes húzza a fiataloknak a talp- alávalót. A Dráva Múzeumban még megtekinthető a válogatás a kecskeméti Magyar Naiv Művészek Múzeumának anyagából. dárnak és együttesének dzsesszkoncertjére kerül sor, este héttől diszkó várja a táncolni vágyókat. Holnap hat órától Pantomim ABC címmel M. Kecskés András, a hazai klasszikus pantomim jeles képviselője ad műsort a ház színpadán. Este héttől Raush Károly pécsi műsorvezető videó-diszkója szórakoztatja a fiatalokat. A földszinten még megtekinthetők a nagyatádi II. sz. általános iskola növendékeinek rajzkiállítása, az emeleten pedig Ungvári Károly festőművész képei. A nagy atamán: Sztyepan Razin. Rendihagyó módon indul a szélesen hömpölygő krónika, a nagy orosz parasztháború drámai befejezésével. 1671. június 6-án véres látványosságra gyülekeztek a moszfcvaiák. E napon végezték ki — fölnégye- léSsel — a felkelők tőrbe csalt vezérét, Sztyepan Ra- zint. Jajszó nélkül viselte el az emberfeletti kínokat. A filmszerűen pergő színes történelmi táblán szinte látjuk a bojárok és vajdák kéirör- vendését, fölszabadult örömét. Volt Okuk az örömre. Legnagyobb ellenségük halott. A megfélemlített, körbezárt rongyos tömegből azonban fel-feltört a zokogás: — Apánk! Jótevőnk! A nagy atamán nem regény, mégis lebiilimcselően izgalmas. Történelmileg pontosan dokumentált krónika a Razin vezette parasztfelkelésről, melyhez hason,lót addig még nem élt át Oroszország. A mű szerzője, Andrej Szaharov kettős célt valósít meg: számba veszi az eseményéket és okokat, amelyek a felkelés kirobbanásához, majd rövid ideig tartó győzelmi sorozatához vezettek. Tanúi vagyunk még Sztyepan (a nép körében inkább Sztyenka) Raziin lelki fejlődésének: hogyan lett az egyszerű kozáíkfiú nagy atamám, a szegény nép bálványozott hőse. A szilaj, forró vérű, örökké lázongó kozák jellegzetes típusa ő. Már fiatalon vándorlási láz űzi,. Sasfióklként keresi föl az újabb és újabb tájakat. Amit lát, mindenütt egyforma: a vajdák, bojárok, sztrelecek vaslkapocskónt szorítják a népet, s a nyögésekre újabb karlbácsütés a válasz. Nem patetilkus, hatásvadász szavak ezék a krónikáiban, inkább egy közelgő vihar előmorajlásai ... A fiatal Razinban .kalandozásai, vándorlásai közben egyre érlelődik a gondoláit: nem a tatárok, perzsák ellen kell hadakozni. Nem a külhoniban szerzett zsákmány a fontos. Azt kell visz- szavenni, amit a bojárok naponta oroznák el a néptől. És megszületik a jelszó: „Menjünk orosz földre!” Asztrahany bevétele a Ra- zin-felikelés legjelentősebb haditertite volt. Itt is megkönnyítette az ostromlók dolgát a városi szegény nép segítsége. Özönlöttek a rongyosok Razin zászlaja alá, De ahogy nőtt a sereg, egyre nehezebb volt fegyelmet tartani. A kozákók bátran követték Razin,t akárhová, de a jobbágyok már nem szívesen hagyták ott szőkébb szülőföldjüket. A felkelés fénye még Moszkváig világít, de már kirajzolódnák az árnyak is. Jurij Dolgorukij herceg kitűnően felfegyvarzett és szervezett sereggel indul a lázadás leverésére ... Dr. Sipos Csaba A marcali kulturális központ kamaratermében Jakab Eszter Derkovits-díjas festőművész tárlata látható, ugyanitt tekinhető meg Jávori Béla Együd Árpádra emlékező fotósorozata. A Munkásmozgalmi és Hely- történeti Múzeum Kertész Sándor kaposvári pedagógus alkotó festményeinek ad helyet. Kaposváron a vakáció hátralevő részére a fiataloknak és a legkisebbeknek is az ifjúsági ház kínál kellemes szórakozást. A picinyeknek ma délelőtt tízkor — a meghirdetettől eltérően — az E. T. című filmet vetítik. Délután Pege AlaA Somogyi Képtárban Hajnal Gabriella gobelinjei, a megyei múzeumban Probstner János grafikái láthatók (képünkön). A Kaposvári Galéria Embernyomatok címmel kollektív tárlatnak ad helyet. A szokásos hét végi kirándulás helyett ezúttal munkatúrán vesznek részt a Kinizsi természetbarát egyesület tagjai. A vállalkozó kedvűek szombaton háromnegyed kilenckor találkoznak a vasútállomásnál, a 14-es autóbusz megállójában, majd különféle területrendezési, karbantartási munkálatokat végeznek a Gyertyános-völgyi Gyöngyvirág turistabázis környékén. Ecce homo • Embernyomatok a címe a Kaposvári Galéria január végéig látható legújabb kiállításának:. Egy tucatnyi művész vall arról: milyennek látja az embert. A felületes szemlélő a kiállításom aktokat, torzókat, fejeket, különféle idomokat lát. Pedig az alkotások zöme mélyebb átgondolásra., töprengésre késztet. S ha sikerült közelebb jutnunk hozzájuk, a művekben már nem a testiség dominál.. A külső forrna, a külvilág számára megfogható látszat az ember belső világairól: érzelmekről, magatartásformákról, boldogságról és szenvedésről mesél. Ilyen tekintetben talán a galéria első, bal oldali termében kiállított anyag a leggazdagabb. Szépség és rútság magasztos és alantas esztétikai kategóriái ütköznek itt egymással; finoman kidolgozott, művészi és szándékosan durván., nyersen megfogalmazott alkotások egészítik ki egymást különös harmóniában. A fiatal Fusz György fejei szinte salakká olvasztott, égetett agyag környezetéből próbáinak utat keresni a külvilágba. Torzak és csúnyák: küzdők, szenvedők. A szerencsésen elhelyezett két figura remek kontrasztot alkat. Az élettől megviselt, mégis erőteljes, barna férfi szilajul megveti lábát a földön, szinte egybeolvad a talajjal. Mellette a hófehér, apró repedésekkel és horpadásokkal borított női figura maga a megtestesült törékenység. Olyan, alkar egy eldobott kaucsúkbaba. Mindkét szóbron az alkotó emberi kéz lenyomata látszik. Fusz György erőteljes, 'könyörtelen, az élő és élettelen viliág egybeolvadását hangsúlyozó szobrait több női alkotó kompozíciói egészítik ki. Hévízi Éva hajlékony formái durva zsékvá- szon közül villannak elő, Za- vadszky Éva torzói az emberi bőrfelülat hű visszatülk- rözésével vonják magukra a figyelmet. Megható jelenetet idéznek Bakos Ildikó Zsidó menyasszony változatai. Egyetlen tömör szimbólumba sűríti a féltés, a szerető gondoskodás, az egymásért érzett felelősség ritka és nehezen megfogalmazható pillanatát. A karcsú, fiatal, habkönnyű csipkeruhába öltöztetett lánytesten gyengéden simogató, erős férfikéz és keskeny női kacsó talál egymásra. A terem talán legérdekesebb alkotása Mészáros Mária áttetsző, finom, mégis törésekkel és durva rögökkel tarkított üveg torzója, melynek címe minden magyarázatnál többet mond: Bármilyen tiszták is taz ösztönök iés >szépek a Vágyak... A középső teremben Wee- ber Klára szimbolikus kézvariációi mellett kedves, játékos ötlet Mosoly címmel a halványkék alapon felénk virító pucér gyerekpopsi. Drámai gondolatokat igyekszik ébreszteni Thury Levente kerámiáival. A faiba, földbe, sáriba olvadó csípők, fenekükre „tetovált” teremtési igékkel meglehetősen direkt módon emlékeztetnek rá, hogy „porból lettél és porrá leszel”. Gyulavári Pál kompozíciói egyértelműen ironikusak. Ez hát a Lényeg — sugallja a Szépség leltára, nem is beszélve a Közhelyről'. a nő hangszer, de játszani tudni kell rajta... Szkok Iván Vidéki színésznője a női torzó nyers lenyomatával, melyet a romantika tiritairka csipkéi ölelnek körül, érdekes ötlet. A harmadik helyiségben Méhes László drapériával letakart női aktjaiból talán kevesebb többet mondott Mészáros Mária: Bármilyen tiszták is az ösztönök és szépek a vágyak... volna. Hasonló elképzelésű- ek, de tériben megfogalmazottak Eskulits Tamás torzói. A finoman ívelt emberi forrnák és a köréjük simuló érdes, redőződő textil játéka megint csak az ember és a tárgyi világ, az élő organizmus és a véle kapcsolatban álló élettelen világ összhangját idézi. Hát ilyenek lennénk... Néha szépek, néha csúnyák. Néha felma- gasztosít egy szép érzés, néha bemocslkol a gyengeség vagy a kiszolgáltatottság. Bárhogy elvágyalkozunk is, a földhöz tapadunk. Amit ezen a kiállításon látni, az nem minden esetben gyönyörű. Legalábbis szolkatlan, meghökkentő, mert itt nem az arc, a szemek, hanem a kéz, a test töredékei vallanak rólunk. Be kell látni, hogy ezekkel sem hazudhatunk, s le sem tagadhatjuk álsze- mérmesen. Hiszen emberek vagyunk. Tersztyánszky Krisztina Eskulits Tamás: Torzó Zavadszky Éva: Relief l-II., Torzó
