Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-30 / 25. szám

2 Somogyi Néplap 1986. jdnuár 30;, csütörtök Challenger-katasztrófa A Challenger űrrepülőgépnek hét utasa volt. A nemzetközi gazdasági biztonságért (Folytatás az 1. oldalról.) az űrhajózás ugyan már 25 éve kezdődött el az Egyesült Államokban, de azok, akik részt vesznek benne, még mindig úttörők. Reagan egyúttal kijelentette, a ka­tasztrófa ellenére folytatják az űrrepülőgépek használa­tát az űrkutatásban. Az egész világon mély megrendüléssel fogadták az amerikai Challenger űrrepü­lőgép katasztrófáját. Folya­matosan érkeznek a meg­döbbenésnek hangot adó táviratok és részvétnyilvání- tások, amelyek tisztelettel adóznak az űrhajósok emlé­kének. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Ronald Rea­ganihez, az Egyesült Álla- moik elnökéhez intézett rész­véttáviratában fejezte ki a magyar népnek a Challenger űrrepülőgép személyzete tra­gikus halála miatti együtt­érzését. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Ronald Reagan, amerikai elnöknek küldött táviratban fejezte ki részvétét a Challenger űrre­pülőgép katasztrófájával kapcsolatban. „Osztozunk fájdalmukban, amelyet a Challenger űrre­pülőgép személyzetének tra­gikus halála felett éreznek” — hangzik a TASZSZ által szerdán délután ismertetett távirat. Mihail Gorbacsov részvé­tét fejezte ki az Egyesült Államok népének és a sze­rencsétlenül jártak család­tagjainak. Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsának tagjai a keddi ülés A Portugál Kommunista Párt Küzpon ti Bizottsága rendkívüli kongresszust hí­vott össze feíbruár másodi­kára. A tanácskozás napi­rendjén várhatóan a múlt vasárnapi elnökválasztás nyomán kialakult politikai helyzet elemzése szerepel. A párt a kongresszuson dönt arról, hogy támogatja-e Ma­rio Soares szocialista párti elnökjelöltet a jobboldal kép­viselőjével szemben. A Portugál KP Központi Bizottsága kedden kezdte meg ülését, amely több mint 20 órán át tartott. A testü­let részletesen elemezte az el­nökválasztás első fordulóijá­Tizenhárom év, több száz munkaülés, több ezer felszó­lalás. Az adatok tükrében tekintélyt parancsoló az 1973 októberében kezdődött bécsi tanácskozás statisztikája. Csakhogy mivel egy fontos, a közép-európai haderők és fegyverzetek csökkentéséről folyó megbeszélés-sorozatról van szó, a felsorolás koránt­sem tekinthető kedvezőnek. Sőt a megfigyelők szerint — kellő politikai szándék ese­tén — már régen megálla­podásra, vagy legalábbis részleges megegyezésre lehe­tett volna jutni az osztrák fővárosban folyó értekezle­ten, amelynek ma kezdődik újabb, immár 38. fordulója. Mégis, mintha ezúttal a megszokottnál egy árnyalat­tal optimistább lenne a szak­értők hangulata, valamivel nagyobb esélyt adnak az elő­rehaladásra. A derűlátásnak két oka van. Egyrészt a Genf után kialakult, a ko­rábbinál némileg enyhültebb nemzetközi helyzet, másrészt az a tény, hogy az előző for­duló decemberi lezárásakor a NATO-országok képviselői első ízben fogadták el (leg­alább alapelveiben) a Varsói Szerződés által régóta szor­galmazott indítványokat. Persze nem a részletekről van szó. Ami a létszámokat, előtt rövid gyászszünettel emlékeztek meg a Challen­ger űrhajósairól. A BT kínai elnöke a testület nevében megrendülésének adott han­got, s részvétét és együttér­zését fejezte ki az amerikai kormánynak, az amerikai népnek és az áldozatok csa­ládjainak. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár Rea­gan elnökhöz intézett leve­lében az egész világot ért veszteségnek nevezte a tra­gédiát. Megdöbbenésének és részvételének adott han­got Jaime de Pinies, az ENSZ-közgyűlés elnöke is. Vaszilij Szaf roncsuk, a Szovjetunió ENSZ-képviselő­nak tanulságait. Mint isme­retes, a múlt vasárnap a leg­több vofcsot a konzervatív jobboldali Freitas do Amaral kapta, s a második forduló­ba, amely február 16-án lesz, eljutott Mario Soares a Szocialista Párt ismert /vezér­egyénisége is. Alulma­radt viszont a demokratikus erők jelöltje, Salgado Zenha, akit a Portugál Kommunis­ta Párt is támogatott. Alvaro Cunhal, a Portugal KP főtitkára szerdán délben Lisszabonban sajtóértekez­leten jelentett« be a párt rendkívüli — sorrendben XI. — 'kongresszusának összehí­vását. a két nagyhatalom által ki­vonandó egységek nagyságát, a haderők további befagyasz­tásának és a majdani ellen­őrzésnek a kérdését illeti, ott szinte minden téren tovább­ra is viták dúlnak. A bizo­nyos mértékig mégiscsak megfigyelhető rugalmasabb hozzáállás azonban olyan re­ményt táplál, hogy megnőtt a készség a kompromisszu­mok keresésére, a tárgyalá­sok érdemi folytatására. Talán mondani is fölösle­ges: ezek halvány remények csupán — különösen, ha a véleményütközések előbb pusztán találomra kiragadott listáját tekintjük. Nem kevés és nem könnyű az a feladat, amely a tanácskozáson részt­vevő hét Varsói Szerződés­beli és tizenkét NATO-tagál- lam előtt áll. A nyugati fél említett ellenjavaslata nem mentes a kétértelműségektől, és több szempontból ellent­mond az egyenlőség és egyenlő biztonság elvének. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy egy Bécsben kötendő akár szimbolikus csapatcsök­kentési egyezmény is önsú­lyánál nagyobb hatást gya­korolhatna a diplomáciai kapcsolatok egészére, ez ön­magában is indokolttá tesz minden erőfeszítést a komp­romisszum elérésére. Sz. G. jének első helyettese országa mély megrendülését és rész­vétét fejezte ki a tragikus esemény kapcsán, s együtt­érzéséről biztosította a hét űrhajós családtagjait. „A Szovjetunió más országoknál is jobban meg tudja érteni azokat a nehézségeket és gondokat, amelyekkel a vi­lágűr felfedezésében szem­bekerülünk, és őszintén együttérzünk az Egyesült Államokkal” — jelentette ki. Üzenetben nyilvánította mélységes részvétét Francois Miterrand francia, Miguel de la Madrid mexikói, Fran­cesco Cossiga olasz államfő, Brian Mulroney kanadai, Bob Hawke ausztrál és And- reasz Papandreu görög kor­mányfő, valamint II. Erzsé­bet angol, királynő és I. Já­nos Károly spanyol király. A kuibai kormány kedden jegyzékben fejezte ki a ku­bai nép részvétét. A Német Szövetségi Köz­társaság és Izrael kapcsola­tainak „új fejezetét” ígérte Helmut Kohl nyugatnémet kancellár és Simon Peresz izraeli miniszterelnök kedd esti bonni sajtóértekezletén, Peresz — részletek emlí­tése nélkül — arról beszélt, hogy vendéglátójával foly­tatott tárgyalásainak közép­pontjában a „közelel-keleti béke megteremtésének fel­kutatása állt”. Peresz kije­lentette: Izrael ellenzi, hogy a bonni kormány fegyvere­ket adjon el arab államok­nak. Azt is közölte, hogy iz­raeli látogatásra hívta meg Kohl kancellárt, aki a meg­hívást elfogadta. A sajtóértekezleten elmon­dottak szerint a kapcsolatok fejlesztéséről tanúskodik az a közös kutatóintézet, ame­lyet a tervek szerint Izrael­ben építenének fel. Az inté­zet orvosi, biológiai és víz­ügyi közös kutatásokkal fog­lalkozna. Kohl közölte, hogy az NSZK 75 millió márká­Natta elutazott Moszkvából Szerdán elutazott Moszkvá­ból Alessandro Natta, az Olasz Kommunista Párt fő­titkára, Giancarlo Pajetta, az OKP vezetőségének és tit­kárságának taigja, Renato Sandri, az OKP vezetősé­gének és titkárságénak tagja és Antonio Rab­bi, az OKP titkárságá­nak tagja. Az olasz vendé­geket Jegor Ligacsov, az SZKP KB PB tagja, a KB tiktára, Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára és Vagyim Zagla- gyin, az SZKP KB tagja bú­csúztatta a repülőtéren. Dél-Jemenben nyugalom van Dél-Jemenben jelenleg nyugalom van/. Intézkedése­ket hoznák az állami hiva­talok tevékenységének felújí­tására, dolgoznak az áram- és vízellátás helyreállításán, megkezdődött a munka a sü­tödékben, kinyitottak az élel­miszerboltok és a piacok — jelentette ki szerdán Moszk­váiban tartott sajtóértekezle­tén Szejf Szail Halid, a JNDK moszkvai ügyvivője. A dél-jemeni diplomata köszönetét fejezte ki a szo­cialista és a baráti anaib or­szágoknak azért, hogy szoli­daritást vállaltak a dél-je­meni néppel és a Jemeni Szocialista Párttal. Hangsú­lyozta, hogy a JNDK és a szocialista országok kapcso­latai a jövőben mélyülni és szélesedni fognak a tudomá­nyos szocializmus, az impe­rialista kísérletek elleni kö­zös harc élvei alap ján, a szo­cializmus, a béke és a tár­sadalmi haladás érdekében. va'l támogatja az intézet lét­rehozását. Egyetlen földgolyón élünk és bolygóhazánk erőforrásai nem végtelenek. E kézen­fekvő, ám csak újabban ér­zékelt tényből megfelelő kö­vetkeztetéseket levonni: ta­lán soha nem volt olyan időszerű és fontos, mint ma­napság. A véges erőforrások igazságtalan elosztása, erő­szakos elsajátítása ugyanis, a műszaki fejlődésben mind „kisebbé” váló, mind közö­sebb hazává fejlődő vilá­gunkban immár nem a gaz­dagok magánügye, vagy csak a szegények szerencsétlensé­ge többé, mint volt akár csak a múlt század végéig, az akkor még végtelennek tűnő világban. Ma már min­den mindennel összefügg, s ha ez igaz a politikában, akkor még egyértelműbb a gazdaságban, mely végső so­ron a politika oka és célja. A megfelelő következteté­sek levonására vállalkozott a napokban a szovjet kor­mány. „Az államok nemzet­közi gazdasági biztonsága — a nemzetközi gazdasági kap­csolatok egészségesebbé té­telének fontos feltétele” cí­mű szovjet gondolati hozzá­járulást azóta az ENSZ hi­vatalos dokumentumaként is közzétették. A szovjet kormány emlé­keztetőjében felsorolt prob­lémák: az, hogy a nemzet­közi politikában a tőkésál- lamok hibájából eluralkodott erőszakos hangulat a gazda­sági kapcsolatokat is bizony­talanná teszi, a fegyverkezés pedig önmagában is fontos erőket von el a társadalmi - gazdasági fejlődéstől; az, hogy a fejlődő országók el­adósodása, mely a világgaz­daság egyensúlyát veszélyez­teti, az igazságtalan nem­zetközi gazdasági kapcsola­tokban eltorzított áruviszo­nyok következménye; az, hogy szükséges az igazságos világgazdasági rend megte­remtése a gazdasági és pénz­ügyi viszonyok kiegyensú­lyozása érdekében, ám ez- ügyben az érdekeltek, a fe­lelősök még vajmi keveset tettek — mindezek a prob­lémák igen csak húsba vá­gónk. Megoldásuktól nem kevesebb függ, mint boly­gónk lakóinak jövendő biz­tonságos élete. Az adósságválság nem küzdhető le addig, míg a világ szegényebb — és na­gyobb — fele, a gyarmato­sítás évszázadaitól eltorzí­tott, egyoldalúvá tett gazda­ságot örökölt fejlődő orszá­gok nem kapnak méltányos árat nyersanyagaikért, hogy gazdasági szerkezetüket át­alakítva ténylegesen szaba­don vehessék fel a versenyt a helyzeti előnyben lévő gazdagokkal. A korábban nagyvonalúnak tűnő hitelek ugyanis, az egyenlőtlen ver­senyfeltételek között, egy évtized alatt a gazdasági új- ragyarmatosítás nem is tit­kolt eszközeivé alakultak. Az adósságok felhalmozó­dásának csak egyik, a tör­lesztés lehetetlenülésének azonban hovatovább fő oka a protekcionizmus. Az, hogy a fejlődő országok nem ér­tékesíthetik szabadon ter­mékeiket a világpiac na­gyobbik, tőkés részén, az esetleges „kedvezmények” pedig jobbára elmaradott gazdasági szerkezetüket kon­zerválják. A protekcioniz­mus — más színvonalon és részben más indítékból — a szocialista országok részvé­telét is nehezíti a nemzet­közi gazdasági versenyben. Vannak persze a fejlődő országok között „sikergaz­daságok” is. Szingapúr, Taj­van, Dél-Korea, vagy a Fü- löp-szigetek fejlett technoló­giát tartalmazó exportja azonban a multinacionális tőkés vállalatok hálózatában bonyolódik Gazdaságuk ugyancsak e cégek kénye- kedvének, az érintett orszá­gokon kívüli döntési köz­pontoknak, a tőkés konjunk­túrának van kiszolgáltatva. Egy másik csoport, a kő­olajtermelők múlt évtized- beli kísérlete a gazdasági függetlenség megteremtésé­re, ugyancsak pürrhoszi győ­zelemnek bizonyult. Innen már csak egy lépés a poli­tikával legközvetlenebbül összefüggő probléma, az, hogy a nagy tőkés cégek az utóbbi évtizedekben számta­lanszor bebizonyították: Ka- tangától Chiléig, és Chilétől — kevésbé látványosan — Portugáliáig, — nem riad­nak vissza az erőszak al­kalmazásától, vagy a politi­kai fenyegetéstől sem, ha érdekeikről van szó, ha va­lahol igazságosabb verseny­feltételek elfogadására akar­ják késztetni őket. Az ENSZ egy bizottsága 1974 óta kí­sérletezik a multinacionális vállalatok nemzetközi visel­kedési „illemkódexének” ki­dolgozásával a fejlődő or­szágok kérésére, de mind­hiába. Az Egyesült Államok például a napokban kivonult a bizottságból, többé infor­mációt sem ad kutatásaihoz. A tőkés országok és na­gyobb cégeik mindezeket a problémákat szeretnék to­vábbra is „magánjogi” kere­tek között tartani, a piac, a gazdasági tevékenység „sza­badságára” hivatkozva. De vajon szabad-e az a verseny, melyben az indulók — tör­ténelmi okokból — külön­böző súlycsoportba tartoz­nak, és az azonos feltétele­ket kizárólag az erőszak, az esélyesebbek állapítják meg? Mai világunkban az effaj­ta „szabadverseny” gazdasá­gi, társadalmi környezete, végső soron politikai ka­tasztrófákhoz vezethet, ame­lyekre figyelmeztetni: fele­lősség a jövővel szemben. Ezt a felelősséget tükrözi a szovjet kormány memoran­duma. Annál is inkább, mert a viliággazdaság mai, törté­nelmi gyökerű problémáit nyilvánvalóan nem a világ szocialista része okozta. A megoldás keresésének azon­ban csak közösen van értel­me. Mészáros György Husszein jordániai király és Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője Ammanban tanácskozott egymással. A képen: a megbeszélések résztvevői. (Telefotó: AP—MTI—KS) Összehívták a Portugál KP rendkívüli kongresszusát Szerda esti kommentár Halvány remények Helmut Kohl „új fejezetet" ígért Simon Peresz izraeli miniszterelnök Bonnban találkozott Richard von Weizsäcker nyugatnémet elnökkel.

Next

/
Thumbnails
Contents