Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-30 / 25. szám
2 Somogyi Néplap 1986. jdnuár 30;, csütörtök Challenger-katasztrófa A Challenger űrrepülőgépnek hét utasa volt. A nemzetközi gazdasági biztonságért (Folytatás az 1. oldalról.) az űrhajózás ugyan már 25 éve kezdődött el az Egyesült Államokban, de azok, akik részt vesznek benne, még mindig úttörők. Reagan egyúttal kijelentette, a katasztrófa ellenére folytatják az űrrepülőgépek használatát az űrkutatásban. Az egész világon mély megrendüléssel fogadták az amerikai Challenger űrrepülőgép katasztrófáját. Folyamatosan érkeznek a megdöbbenésnek hangot adó táviratok és részvétnyilvání- tások, amelyek tisztelettel adóznak az űrhajósok emlékének. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Ronald Reaganihez, az Egyesült Álla- moik elnökéhez intézett részvéttáviratában fejezte ki a magyar népnek a Challenger űrrepülőgép személyzete tragikus halála miatti együttérzését. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Ronald Reagan, amerikai elnöknek küldött táviratban fejezte ki részvétét a Challenger űrrepülőgép katasztrófájával kapcsolatban. „Osztozunk fájdalmukban, amelyet a Challenger űrrepülőgép személyzetének tragikus halála felett éreznek” — hangzik a TASZSZ által szerdán délután ismertetett távirat. Mihail Gorbacsov részvétét fejezte ki az Egyesült Államok népének és a szerencsétlenül jártak családtagjainak. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai a keddi ülés A Portugál Kommunista Párt Küzpon ti Bizottsága rendkívüli kongresszust hívott össze feíbruár másodikára. A tanácskozás napirendjén várhatóan a múlt vasárnapi elnökválasztás nyomán kialakult politikai helyzet elemzése szerepel. A párt a kongresszuson dönt arról, hogy támogatja-e Mario Soares szocialista párti elnökjelöltet a jobboldal képviselőjével szemben. A Portugál KP Központi Bizottsága kedden kezdte meg ülését, amely több mint 20 órán át tartott. A testület részletesen elemezte az elnökválasztás első fordulóijáTizenhárom év, több száz munkaülés, több ezer felszólalás. Az adatok tükrében tekintélyt parancsoló az 1973 októberében kezdődött bécsi tanácskozás statisztikája. Csakhogy mivel egy fontos, a közép-európai haderők és fegyverzetek csökkentéséről folyó megbeszélés-sorozatról van szó, a felsorolás korántsem tekinthető kedvezőnek. Sőt a megfigyelők szerint — kellő politikai szándék esetén — már régen megállapodásra, vagy legalábbis részleges megegyezésre lehetett volna jutni az osztrák fővárosban folyó értekezleten, amelynek ma kezdődik újabb, immár 38. fordulója. Mégis, mintha ezúttal a megszokottnál egy árnyalattal optimistább lenne a szakértők hangulata, valamivel nagyobb esélyt adnak az előrehaladásra. A derűlátásnak két oka van. Egyrészt a Genf után kialakult, a korábbinál némileg enyhültebb nemzetközi helyzet, másrészt az a tény, hogy az előző forduló decemberi lezárásakor a NATO-országok képviselői első ízben fogadták el (legalább alapelveiben) a Varsói Szerződés által régóta szorgalmazott indítványokat. Persze nem a részletekről van szó. Ami a létszámokat, előtt rövid gyászszünettel emlékeztek meg a Challenger űrhajósairól. A BT kínai elnöke a testület nevében megrendülésének adott hangot, s részvétét és együttérzését fejezte ki az amerikai kormánynak, az amerikai népnek és az áldozatok családjainak. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár Reagan elnökhöz intézett levelében az egész világot ért veszteségnek nevezte a tragédiát. Megdöbbenésének és részvételének adott hangot Jaime de Pinies, az ENSZ-közgyűlés elnöke is. Vaszilij Szaf roncsuk, a Szovjetunió ENSZ-képviselőnak tanulságait. Mint ismeretes, a múlt vasárnap a legtöbb vofcsot a konzervatív jobboldali Freitas do Amaral kapta, s a második fordulóba, amely február 16-án lesz, eljutott Mario Soares a Szocialista Párt ismert /vezéregyénisége is. Alulmaradt viszont a demokratikus erők jelöltje, Salgado Zenha, akit a Portugál Kommunista Párt is támogatott. Alvaro Cunhal, a Portugal KP főtitkára szerdán délben Lisszabonban sajtóértekezleten jelentett« be a párt rendkívüli — sorrendben XI. — 'kongresszusának összehívását. a két nagyhatalom által kivonandó egységek nagyságát, a haderők további befagyasztásának és a majdani ellenőrzésnek a kérdését illeti, ott szinte minden téren továbbra is viták dúlnak. A bizonyos mértékig mégiscsak megfigyelhető rugalmasabb hozzáállás azonban olyan reményt táplál, hogy megnőtt a készség a kompromisszumok keresésére, a tárgyalások érdemi folytatására. Talán mondani is fölösleges: ezek halvány remények csupán — különösen, ha a véleményütközések előbb pusztán találomra kiragadott listáját tekintjük. Nem kevés és nem könnyű az a feladat, amely a tanácskozáson résztvevő hét Varsói Szerződésbeli és tizenkét NATO-tagál- lam előtt áll. A nyugati fél említett ellenjavaslata nem mentes a kétértelműségektől, és több szempontból ellentmond az egyenlőség és egyenlő biztonság elvének. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy egy Bécsben kötendő akár szimbolikus csapatcsökkentési egyezmény is önsúlyánál nagyobb hatást gyakorolhatna a diplomáciai kapcsolatok egészére, ez önmagában is indokolttá tesz minden erőfeszítést a kompromisszum elérésére. Sz. G. jének első helyettese országa mély megrendülését és részvétét fejezte ki a tragikus esemény kapcsán, s együttérzéséről biztosította a hét űrhajós családtagjait. „A Szovjetunió más országoknál is jobban meg tudja érteni azokat a nehézségeket és gondokat, amelyekkel a világűr felfedezésében szembekerülünk, és őszintén együttérzünk az Egyesült Államokkal” — jelentette ki. Üzenetben nyilvánította mélységes részvétét Francois Miterrand francia, Miguel de la Madrid mexikói, Francesco Cossiga olasz államfő, Brian Mulroney kanadai, Bob Hawke ausztrál és And- reasz Papandreu görög kormányfő, valamint II. Erzsébet angol, királynő és I. János Károly spanyol király. A kuibai kormány kedden jegyzékben fejezte ki a kubai nép részvétét. A Német Szövetségi Köztársaság és Izrael kapcsolatainak „új fejezetét” ígérte Helmut Kohl nyugatnémet kancellár és Simon Peresz izraeli miniszterelnök kedd esti bonni sajtóértekezletén, Peresz — részletek említése nélkül — arról beszélt, hogy vendéglátójával folytatott tárgyalásainak középpontjában a „közelel-keleti béke megteremtésének felkutatása állt”. Peresz kijelentette: Izrael ellenzi, hogy a bonni kormány fegyvereket adjon el arab államoknak. Azt is közölte, hogy izraeli látogatásra hívta meg Kohl kancellárt, aki a meghívást elfogadta. A sajtóértekezleten elmondottak szerint a kapcsolatok fejlesztéséről tanúskodik az a közös kutatóintézet, amelyet a tervek szerint Izraelben építenének fel. Az intézet orvosi, biológiai és vízügyi közös kutatásokkal foglalkozna. Kohl közölte, hogy az NSZK 75 millió márkáNatta elutazott Moszkvából Szerdán elutazott Moszkvából Alessandro Natta, az Olasz Kommunista Párt főtitkára, Giancarlo Pajetta, az OKP vezetőségének és titkárságának taigja, Renato Sandri, az OKP vezetőségének és titkárságénak tagja és Antonio Rabbi, az OKP titkárságának tagja. Az olasz vendégeket Jegor Ligacsov, az SZKP KB PB tagja, a KB tiktára, Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára és Vagyim Zagla- gyin, az SZKP KB tagja búcsúztatta a repülőtéren. Dél-Jemenben nyugalom van Dél-Jemenben jelenleg nyugalom van/. Intézkedéseket hoznák az állami hivatalok tevékenységének felújítására, dolgoznak az áram- és vízellátás helyreállításán, megkezdődött a munka a sütödékben, kinyitottak az élelmiszerboltok és a piacok — jelentette ki szerdán Moszkváiban tartott sajtóértekezletén Szejf Szail Halid, a JNDK moszkvai ügyvivője. A dél-jemeni diplomata köszönetét fejezte ki a szocialista és a baráti anaib országoknak azért, hogy szolidaritást vállaltak a dél-jemeni néppel és a Jemeni Szocialista Párttal. Hangsúlyozta, hogy a JNDK és a szocialista országok kapcsolatai a jövőben mélyülni és szélesedni fognak a tudományos szocializmus, az imperialista kísérletek elleni közös harc élvei alap ján, a szocializmus, a béke és a társadalmi haladás érdekében. va'l támogatja az intézet létrehozását. Egyetlen földgolyón élünk és bolygóhazánk erőforrásai nem végtelenek. E kézenfekvő, ám csak újabban érzékelt tényből megfelelő következtetéseket levonni: talán soha nem volt olyan időszerű és fontos, mint manapság. A véges erőforrások igazságtalan elosztása, erőszakos elsajátítása ugyanis, a műszaki fejlődésben mind „kisebbé” váló, mind közösebb hazává fejlődő világunkban immár nem a gazdagok magánügye, vagy csak a szegények szerencsétlensége többé, mint volt akár csak a múlt század végéig, az akkor még végtelennek tűnő világban. Ma már minden mindennel összefügg, s ha ez igaz a politikában, akkor még egyértelműbb a gazdaságban, mely végső soron a politika oka és célja. A megfelelő következtetések levonására vállalkozott a napokban a szovjet kormány. „Az államok nemzetközi gazdasági biztonsága — a nemzetközi gazdasági kapcsolatok egészségesebbé tételének fontos feltétele” című szovjet gondolati hozzájárulást azóta az ENSZ hivatalos dokumentumaként is közzétették. A szovjet kormány emlékeztetőjében felsorolt problémák: az, hogy a nemzetközi politikában a tőkésál- lamok hibájából eluralkodott erőszakos hangulat a gazdasági kapcsolatokat is bizonytalanná teszi, a fegyverkezés pedig önmagában is fontos erőket von el a társadalmi - gazdasági fejlődéstől; az, hogy a fejlődő országók eladósodása, mely a világgazdaság egyensúlyát veszélyezteti, az igazságtalan nemzetközi gazdasági kapcsolatokban eltorzított áruviszonyok következménye; az, hogy szükséges az igazságos világgazdasági rend megteremtése a gazdasági és pénzügyi viszonyok kiegyensúlyozása érdekében, ám ez- ügyben az érdekeltek, a felelősök még vajmi keveset tettek — mindezek a problémák igen csak húsba vágónk. Megoldásuktól nem kevesebb függ, mint bolygónk lakóinak jövendő biztonságos élete. Az adósságválság nem küzdhető le addig, míg a világ szegényebb — és nagyobb — fele, a gyarmatosítás évszázadaitól eltorzított, egyoldalúvá tett gazdaságot örökölt fejlődő országok nem kapnak méltányos árat nyersanyagaikért, hogy gazdasági szerkezetüket átalakítva ténylegesen szabadon vehessék fel a versenyt a helyzeti előnyben lévő gazdagokkal. A korábban nagyvonalúnak tűnő hitelek ugyanis, az egyenlőtlen versenyfeltételek között, egy évtized alatt a gazdasági új- ragyarmatosítás nem is titkolt eszközeivé alakultak. Az adósságok felhalmozódásának csak egyik, a törlesztés lehetetlenülésének azonban hovatovább fő oka a protekcionizmus. Az, hogy a fejlődő országok nem értékesíthetik szabadon termékeiket a világpiac nagyobbik, tőkés részén, az esetleges „kedvezmények” pedig jobbára elmaradott gazdasági szerkezetüket konzerválják. A protekcionizmus — más színvonalon és részben más indítékból — a szocialista országok részvételét is nehezíti a nemzetközi gazdasági versenyben. Vannak persze a fejlődő országok között „sikergazdaságok” is. Szingapúr, Tajvan, Dél-Korea, vagy a Fü- löp-szigetek fejlett technológiát tartalmazó exportja azonban a multinacionális tőkés vállalatok hálózatában bonyolódik Gazdaságuk ugyancsak e cégek kénye- kedvének, az érintett országokon kívüli döntési központoknak, a tőkés konjunktúrának van kiszolgáltatva. Egy másik csoport, a kőolajtermelők múlt évtized- beli kísérlete a gazdasági függetlenség megteremtésére, ugyancsak pürrhoszi győzelemnek bizonyult. Innen már csak egy lépés a politikával legközvetlenebbül összefüggő probléma, az, hogy a nagy tőkés cégek az utóbbi évtizedekben számtalanszor bebizonyították: Ka- tangától Chiléig, és Chilétől — kevésbé látványosan — Portugáliáig, — nem riadnak vissza az erőszak alkalmazásától, vagy a politikai fenyegetéstől sem, ha érdekeikről van szó, ha valahol igazságosabb versenyfeltételek elfogadására akarják késztetni őket. Az ENSZ egy bizottsága 1974 óta kísérletezik a multinacionális vállalatok nemzetközi viselkedési „illemkódexének” kidolgozásával a fejlődő országok kérésére, de mindhiába. Az Egyesült Államok például a napokban kivonult a bizottságból, többé információt sem ad kutatásaihoz. A tőkés országok és nagyobb cégeik mindezeket a problémákat szeretnék továbbra is „magánjogi” keretek között tartani, a piac, a gazdasági tevékenység „szabadságára” hivatkozva. De vajon szabad-e az a verseny, melyben az indulók — történelmi okokból — különböző súlycsoportba tartoznak, és az azonos feltételeket kizárólag az erőszak, az esélyesebbek állapítják meg? Mai világunkban az effajta „szabadverseny” gazdasági, társadalmi környezete, végső soron politikai katasztrófákhoz vezethet, amelyekre figyelmeztetni: felelősség a jövővel szemben. Ezt a felelősséget tükrözi a szovjet kormány memoranduma. Annál is inkább, mert a viliággazdaság mai, történelmi gyökerű problémáit nyilvánvalóan nem a világ szocialista része okozta. A megoldás keresésének azonban csak közösen van értelme. Mészáros György Husszein jordániai király és Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője Ammanban tanácskozott egymással. A képen: a megbeszélések résztvevői. (Telefotó: AP—MTI—KS) Összehívták a Portugál KP rendkívüli kongresszusát Szerda esti kommentár Halvány remények Helmut Kohl „új fejezetet" ígért Simon Peresz izraeli miniszterelnök Bonnban találkozott Richard von Weizsäcker nyugatnémet elnökkel.
