Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-29 / 24. szám

1986. január 29., szerda Somogyi Néplap 5 Az oktatási törvény korszerűsítése Ismeretes, hogy az ország- gyűlés múlt évi tavaszi ülésszakán új oktatási tör­vényt fogadott el, amely a jövő tanév kezdetén lép majd életibe. A törvény elő­készítésének időszakában a Művelődési Minisztérium kikérte a pedagógustársada­lom véleményét a készülő javaslatról, és a szakmai vi­ták alapján átdolgozott ter­vezet került január végén a Minisztertanács, illetve áp­rilisban a parlament elé. Mint minden csoda, vagy minden nagy újdonság, ez is csak három napig -tar­tott ; néhány alkalommal cikkeztek róla az újságok, aztán gyorsan, lekerült a na­pirendről, mielőtt a közvé­lemény megtudhatta volna, hogy az 1985. évi I. tör­vénynek mi a lényege, je­lentősége. Mi tette szükségessé az új törvény megalkotását? Mindenekelőtt a lendüle­tes -társadalmi fejlődés. A legutóbbi magas szintű sza­bályozás, az 1961-es III. törvény óta negyedszázad telt el, ezalatt sok-sok ki­egészítő-módosító rendelke­zés látott napvilágot — nem mindig a törvény rendsze­rébe foglaltan —, ám ezek nem határozták meg a pe­dagógusok, a tanulók és a 6zülők jogait és kötelessé­geit, sem az oktatási intéz­mények irányításának el­veit. A mostani jogi rendel­kezés egyik gyakorlati fel­tétele a közoktatás és a fel­sőoktatás tavaly elfogadott programjának, amely a kö­vetkező két évtizedre szab­ta meg a fejlődés irányát. Az új törvény a maga sajátos eszközeivel számottevően Kőművesek, festők vették birtokukba nemrég a bala- -tomszemesi művelődési há­zat. A felújítási munka so­rán kifestették a helyisége­ket és elvégezték a tetőszi­getelést. A munkát a szín­pad padozatának, valamint a vizesblokknak a felújítá­sával folytatják. Ezenkívül társadalmi munkában ké­szül egy kondicionálóterem (ezt hamarosan átadják). A könyvtár hagyományos tevé­kenysége mellett a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat­tal közösen videokazettát is kölcsönöz a helybelieknek, s ha igény van rá, készsé­gesen tart vetítéseket. Rend­szeresen találkoznak a nyug­díjasklub tagjai, és eredmé­nyesen dolgoznak a honis­mereti szakkörök. A téli estéken színesebbé vált az élet az ifjúsági és a diákklubiban. A fiatalság otthona mindennap nyitva tart és sokféle programot kínál. (Vetélkedőket rendez­nek, zenét hallgatnak, vide­óznak, közös kiránduláso­kon vesznek részt.) A hely­beli tánccsopo-rt is rendsze­resen próbál, szerepel, leg­közelebb e hét szombatján tartanak táncházat. Gondol­nak a gyermekek szórakoz­tatására is — ezt bizonyítja az a hirdetmény, amely a Bóbita bábegyüttes február 7-i vendégszerepléséről tu­dósít. Látrány nemrég nagysza­bású kórustalálkozó színhe­lye volt (15 somogyi ének­kar adott emlékezetes mű­sort), és nem múlik el hét, amely nem kínálna valamely érdekes kulturális progra­mot. A művelődési házat Látrányban is felújították. A többi között korszerűsí­tették a fűtést, elvégezték a tetőszigetelést, és rendbe tet­ték a ház udvarát. Nagy lét­számú nyuigdíjasklub műkö­dik itt, valamint egy válto­zatos repertoárú népdalkör, amely nemrég az országos minősítő versenyen bronz fókozatot ért el. A népdal­kor a látrányi citerazene- karral közösen készül a ta­vaszi művészeti szemlére. Nemcsak sok nyugdíjas, ha­hozzájárul a fejlesztés útjá­ban álló akadályok elhárítá­sához. A 166 paragrafusból álló jogszabály tartalmazza az egész nevelési és oktatási struktúrára, és annak irá­nyítására vonatkozó legfon­tosabb szabályokat, ezenkí­vül szól a tanítás demokra­tizálásánál, a tanulók, a ne­velők, a szülők jogairól,, kö­telességeiről, az iskola és a társadalom közötti kapcso­latok alakításáról. Mindezt a jog eddig nem szabályoz­ta. Arra persze nem vállal­kozhatunk, hogy részletesen ismertessük a törvény elő­írását, csupán a korábbi szabályokhoz képesít újdon­ságnak számító rendelkezé­sek közül utalunk a fonto­sabbakra. A fogyatékos ta­nulóikat nevelő intézmények — amelyeket a jelenlegi sza­bályozás „gyógypedagógiai intézmények” megjelöléssel foglal össze — ezentúl szer­vesen beépülnek az alap-, illetőleg a középfokú isko­lák rendszerébe. A továbbképző iskolára ma már nincs szükség, mi­vel a középfokú továbbta­nulásira jelentkezők száma nagyjából megegyezik az ál­talános iskolát végzetteké­vel. Megszűnik az állami ze­neiskolák bizonytalan jogi helyzete, mert ez az alap­fokú művészetoktatási intéz­mény ezentúl az alapfokú oktatás rendszerébe illeszke­dik be. A közoktatás fejlesztésé­nek tavaly elfogadott prog­ramja a pedagógiai tevé­kenység javításának egyik lényeges biztosítékát az in­tézmények szakmai önálló­nem — szerencsére — sok fiatal is lakik a faluban, ők a diák-, illetve ifjúsági klub­ban találkoznak a téli esté­ken. Mintegy 20 éve tevékeny­kedik Fonyódon a fafaragó- szakkör s a megyeszerte is­mert citerazenekar. (Bala- tonfenyvesen az általános iskolában 2 citerazenekar is működik, tehát az utánpót­lással sem lesz gond.) Csak­nem 200 tagja van a bélyeg- gyűjtők helyi szervezetének (köztük nagyon sok a fia­tal) — ők kéthetente talál­koznak a művelődési ház­ban.. Itt a téli hónapokban német nyelvtanfolyamot is szerveztek s a fonyódi isko­la napközisei számára gyer­mekklubot hoztak létre. Most kezdte meg munkáját az iskolásokból toborzott gyermekszínpad és első sze­A levél, amely az aznapi újsággal együtt repült a tor­nácra, félbolydította a csalá­dunk életét. Hogy Ácsi Vik­tor a félkarú postás nem tu­lajdonított neki jelentőséget, nyilvánvaló volt, hiszen a feladó helyén egy elmosódó pecsét szerepelt. Anyám oda­tartotta a szeme elé, és úgy bogozta: — Járási áfész ... fi föltépett borítékból egy egyszerű levélke bukkant elő: „Értesítjük, hogy a já­rási tojásversenyen, az egyé­ni átadók közül, ön szállí­tott le legtöbb tojást. Az áfészünk vezetősége ezért nyereményben részesíti. Díja egy Csepel típusú női kerék­pár.” Aláírás, kelt stb... Anyám összecsapta a ke­zét, édesistenem, nyertünk ' egy biciklit... A levél hátoldalára valaki kézzel odaírta: „Kedves asz- szonyom, kérjük, jövő szer­dán reggel nyolc órára fá­radjon be az . áf észközpon­tunkba a nyereményért”. Micsoda örömmel és tervez­ságának növelésében látja. A törvény most a szakmai önállóságot nemcsak alap- elvként deklarálja, hanem annak tartalmát és megva­lósításának feltételeit is meghatározza. Fontosnak tartja az új törvény az iskolai diákön­kormányzat kiépítését. Álta­lában újdonságnak számít az a tizennégy paragrafus, amely a .tanulók jogait és kötelességeit veszi számba. Erre korábban nem volt példa. A szakemberek tapaszta­latai és vizsgálatai alapján a tankötelezettség — hattól tizenhat éves korig — kez­detének időpontját nem naptári naphoz, hanem a gyerek fejlettségéhez kötik, vagyis tekintetbe veszik az eltérően fejlett gyerekek ta­nításának gondjait, és a tankötelezettség végső idő­pontját is rugalmasabban állapítják meg, mint a ko­rábbi előírás. Régóta ismert a magyar jogban a külföldön szerzett bizonyítvány, vagy oklevél honosítása. Ennek, valamint a külföldön folytatott rész­tanulmányok beszámításá­nak átfogó szabályozására most első ízben kerül sor. A törvény persze csak jo­gi keret a magyar oktatás­ügy továbbfejlesztéséhez, a paragrafusok előírásaiba a közoktatás katonáinak kell életet vinniük — a szülők, a társadalom hathatós köz­reműködésével. Tehát végül is mindannyiiunkon múlik, hogy iskolaügyünk helyzete miként alakul az ezredfor­duló felé siető években. szeti szemlén — a középis­kolások ki'sszínpada. Ered­ményesen dolgoznak a nyug- díjasklub Balatonfeny­v-esen és Fonyódon egyaránt és sok közös programot szer­veznek. A művelődési ház dolgozói a művészeti szem­le előkészítésén munkálkod­nak, hiszen Fonyódon ren­dezik a regionális bemuta­tót. Már megkezdték a nyá­ri programok szervezését is. Májusiban adják át a 2 mil­lió forintos költséggel fel­újított Nyári Galériát, és szervezik a fonyódi helikon elnevezésű költőtalálkozót is. Erre az alkalomra megjele­nik a Fonyódi Helikon című kisantológia, s ezzel együtt a múlt évben itt rendezett vidéki kulturális folyóiratok főszerkesztődnek tanácskozá­sának anyaga. getéssel telt el az a hét! Ez­után biciklivel járunk majd boltba, néha 'megkapom majd az iskolába is. Egyik héten én mosom, súrolom, a másik héten Kisjcmcsi, az öcsém. Biciklizni ugyan nem tud, de hát dolgozzon előre, egyszer majd csak megtanul. Anyánkat mindössze az ej­tette kétségbe, hogyan is hozza haza a. nyereményt. A poros kisváros, ahová el kel­lett vonatoznia a kerékpá­rért, huszonöt kilométerre esett ß falunktól. Még az is­kolai földr.ajztérképet is elő­kaptam, s vastag irónnal je­löltem meg, hogyan kell majd hazabicikliznie. Aznap hajnalban ötször is elmagyarázta: öt vödör táp, öt vödör kukoricadara. Ki­Csillag­virág és stilizált bimbó Otthon ül, a dombgerin­cen futó utcasoron, tágas családi házában; három ujja között csöppnyi cseresznye­mag. Óvatosan, finom vágá­sokkal alakulnak a mag domború hátán a formák. Az apró munkaszobában hi­valkodva terpeszkedik a va­donatúj Hitachi magnó: kell a zene, a naphosszat nyújtózó csendet nem szere­ti. Pedig állandóan szembe kell néznie vele. Czinke Im­re negyvenévesen rokkant- nyugdíjas. Agyműtétje után „szobafogságra” ítéltetett. S mi maradt a nagyközség és a gyár zajától, embert ala­kító mindennapjaitól távol­ra szakadtán, a Széchenyi utca csöndjében? A fák ágain tornázó napfény, a ház körül a kert és a fara- gókés. Ennek könnyű súlya, s az éles penge-barázdálta formák töltik be napjait. Faragása rendkívül tömör. A buja indák között csillag- virák, forgó páva, három­szögletű levél, és „találmá­nya”, ,a stilizált bimbó. Ösz­tönös formaérzékkel szokat­lanul mélyen és sűrűn viszi fára motívumait. Egyénisé­géhez a kis forrnák állnak közelebb: legnagyobb mére­tű munkája egy fűszertartó. Faragott dobozai, elefánt- csontba, szarukürtbe reme­kelt mintái dísszé alakítják a csupasz felületeket, a né­cserélni a sóderesedényt, két­órásként friss víz, aztán sza­ladt a vonatra. Hogy mun­kánkban még inkább megbi­zonyosodjék, a nyárikonyhá­ba zárta a fűzős bőrlabdán­kat, nehogy ez eltérítse eszünket a tyúkoktól. Végez­tük is mi szépen a munkát, lépkedtünk a vödrökkel a káráló tyúkok között, hord­tuk a vizet, meg-megijeszt- ve egy-két szárnyast. Hanem amikor délelőtt dolgunk betelt, Kisjancsi elkezdte a dolgot forszírozni: — Elő kéne varázsolni a labdát... Gondolatot követte a tett. Létrán felmásztunk a nyári­konyha padlására, s ott egy kenyérsütő lapáttal felemel­tük az öreg padlásdeszkát. Kisjancsira várt a feladat: pi iparművészet hagyomá­nya szerint. Olyik, mintha veretes csipke volna. — Apám a világháború előtt sodródott Somogyba Sátoraljaújhely környékéről. Én már Mernyén születtem, s Tabon nőttem föl. Amikor a katonaságtól megkaptam az „obsitot”, néhány hétig itthon pihengettem. A szőlő­be jártam gazolni. Akkor vettem egy szép szál körte- fadeszkát, idős bácsi kótya­vetyélte el száz forintért. Mit kezdjek vele? Faragni kezdtem rá. Régi könyvek­ből lestem el a mintákat, kovácsoltvas erdélyi kapu- pántok díszítéseit, velencei csiipkemintát másolgattam. Az iskolában szerettem raj­zolni, értettem is hozzá, s ez szépen kamatozott, öt évig faragtam azt a deszkát. Jó iskola volt. Azóta hoz­zá nőtt a fa, a díszítő fara­gás. — Apám egyszer behívta Nagy Ferencet, nézné meg mit lehet kezdeni ezzel a aláereszkedni a konyhába, majd a labdát kidobni, aztán uccu neki... Úgy is történt. Egy ruda- Zókötélen csüngve engedtem le: — Lassan, úgy, kicsit... lassan — kiabálta, s egy­szerre csak leérkezett. Abban a percben óriásit üvöltött, bömbölve bőgött odalent... — A tojás! — habogta föl­felé, s haragján a félelem megannyi árnyéka fészkáló- dott. Egyenesen egy vödör to­jásba engedtem bele. Most már mindegy volt. Kidobta a labdát, a tojást felhúztam, utána meg Kis- jancsit. Át is futballoztuk a délutánt nagyvídáman. fiúval? Feri bácsi forgatta, forgatta amit csináltam, s azt mondta: „Gyakoroljon csak a gyerek!” Hát gyako­roltam rendesen. Templo­mokban, múzeumokban né­zegettem, hogyan munkálták meg a fát; könyveket for­gattam, szobrok után kutat­tam. Egyszer csak megérez- tem: ha kezembe veszek egy fát, mit kell rá faragni. Azóta nem tudok szabadul­ni tőle, de nem is akarok. A szakmája: szerszámké­szítő lakatos. Kilenc évig dolgozott Siófokon, a Ma- hartnál. A sólyatérben volt dokkmunkás, lakatos. Mun­kahelyén kapta az első ko­moly megbízást: faragja ki a balatoni öreg hajók ke­cses, szép formáit. Nagy buzgalommal látott hozzá, s keze alól olykor egy-egy do­boz is kikerült. De a bejá­rás — Tabról — nagyon fá­rasztotta. ötkor kelt, s este fél nyolcra ért haza. Otthon, a Videotonnál próbált sze­rencsét, több ideje maradt így kedvenc időtöltésére. Itt érte betegsége, és a leszáza­lékol ás. — Nem hiányzik a csen­gő-bongó műhely — mondja — és az akadékoskodó mű­vezető. Faragok. Ezzel telik az időm... Már a műhely­ben sem a nagy reszelőt, hanem a kis ráspolyokat szerettem, s talán azért von­zódom az apró formák iránt. A cseresznye- vagy barack­mag faragásánál nincs szál­irány, engedelmeskedik az anyag. Ezért is kedvelem. Már 19 éve forgatom- a kést. de úgy érzem, ezután jön a Anyánk este kerekezett be fáradtan a nyereménnyel. Csillogott-villogott a szép fe­kete kerékpár, biztatott is bennünket édesanyánk pró­bára. Kinyitotta a nyárikonyhát. Nagy meglepetésére Frici, a macskánk futott ki nyakig tojásosán. — Mi történt? — kiáltot­tuk színlelve. Anyánk körbejárta a kony­hát. Okos nyomozó módjára mindent megszemlélt, majd odahívott bennünket: — A macska volt a tettes, összetört egy vödör tojást. Látszik is lábnyoma a fa­lon. Odanéztünk, hát Kisjancsi tojásos lábamaszatolása tényleg ott volt. Ahogy azonban a nyere­ményre nézett, amely mel­lett állt az öcsém szemle­sütve, megengedett a szíve: — Az lesz a büntetése, hogy nem ülhet biciklire. Igaz, nem is macskának való... Békés József P. Kovács Imre Mozgalmasak az esték Szakkörök, klubok, „helikoni" tervek replésére készül — a művé­sz. A. java. Csupor Tibor EGY VÖDÖR TOJÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents