Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-28 / 23. szám

1986. január 28., kedd Somogyi Néplap 5 Egy Icorongozó „szentélyében" Fazekas leszek és semmi más! A kíváncsi, de szívesen látott januári napsugarakat reluxák szabályos erdeje szűri meg Somogyi Zsuzsa zákánytelepi otthonában. A fazekasműhely hófehérre meszelt falai nagyszerű hát­térként húzóidnak meg a már ^kész ragyogó fényű mázas edények és a kiége­tésre várók mögött. A nap­fény redőnyalkotta mester­művei a kihűlőben levő, ám mindig 800 fokos kemencén mobil alkotásokká „olvad­nak”. Somogyi Zsuzsa kéz­fogása erős, határozott. Érez­teti: az agyag gyúrása ke­mény munka. Néhány hó­nappal ezelőtt még nagyatá­di otthonában találtuk volna meg, októberben költözött Zákánytelepre. — Persze, fazekas! És nincs négy egyforma kávés­csészéje! — A magamét is most csinálom — szól vissza ne­vetve a „fazekas” és tekin­tete körülöleli a sok-sok ap­ró kis bögrét, melyek kato­nás rendben várják, hogy a műhely méltóságteljes ura, a kemence magába zárja va­lamennyit. A szomszéd pol­cokon — egy „emelettel” lejjebb, illetve feljebb — elénk tárul Somogyi Zsuzsa világa: vázák, bödönök, csuprok, csészék, mind-mind használati tárgy. — Csak a mindennapi életben használható edénye­ket gyártok. Kedvenc szí­neim a mélykék, a fehér és — Nézzenek szét ezen a tájon! — kezdi magyarázón és széles mozdulattal körül­int, szemlátomást gyönyör­ködik az elénk táruló lát­ványban'. A természetközel­séget, a nyugalmat, a sok­szor szinte néma csöndet hogy pótolhatná a város be- tonrengetege, zajos, olykor nyomasztó ridegsége? És na­gyon szeretem a közeli bá­nyató kék színét, kristály­tiszta vizét. 14 éves koromig tanyán éltem, hozzászoktam a szabadsághoz, kötetlenség­hez. Beszélgetünk. Életéről, munkájáról faggatom. Egy- egy évről azt mondja: „na­gyon sűrű volt”. a barna. A legkedvesebb edény 'mindig a legújabb. — Ha rákényszerítené a sors, mindentől meg tudnék válni, de a műhelytől soha! Ez az én „szentélyem” ... S a korong máris újra fo­rog. Az agyag és a kéz va­rázslatos harmóniájának eredményeként az agyagha­lomból gyertya tar tó, hamu­tál, köcsög, bődön lesz, majd néhány simítás után nemesen egyszerű, elegáns váza hagyja el a „küzdelem” színterét. Tamási Rita GYEREKEK ECSETTEL A tűzokádó sárkány Ritka az olyan kisváros, ahol a vizuális neveléssel annyira átfogóan foglalkoz­nának, miint Nagyatádon. Azt is mondhatná bárki: könnyű helyzetben vannak, hiszen nyáron itt adnak otthont az országos hírű tehetséggondo­zó tábornak. Olló csattog, színes for­mák kerekednek ki az új- ságóldailakból: csúszik az ecset és a zsírkréta a rajz­lapon. Kisdobosok serény­kednek a Gábor Andor mű­velődési központ alagsori ter­mében. Merész Emese irá­nyításával azt próbálgatják, hogy a kézifej körvonalaiból mi mindenig lehet eljutni. Az egyik kisfiú öt ujjúnak nyo­matából sárkány lett, amely- lyel délceg vitéz hadakoz'k. Szomszédja, egy szöszke kis­lány bábszínházát festett az uj jakból... — Tizenheten járnak alsó­sok a szakkörbe — mondja Merész Emese. — Új cso­portunk szeptemberben in­dult, s az a célunk, hogy ve­lük is a legkülönbözőbb el­járásokat ismertessük meg. Rajzolunk, mintázunk, tár­gyúkat készítünk. A lehető legváltozatosabb módon akarjuk velük megismertetni a művészeteket. Természete­sen figyelembe vesszük az általános iskolai tantervét is, de ennél többét szeretnénk adni. Eszközeink vannak, hi­szen a nyári táborok után mindig marad itt annyi anyag, amennyi nekünk meg­felel. — A nyári tehetséggondo­zó táborral milyen a kap­csolatuk? — Sók mindent ellestünk tőlük, hiszen amíg a tábor tart, én is rendszeresen itt vagyok. Ami ennél fonto­sabb : amikor a gyerekek a felső tagozatba lépnek, a ket­tes iskola egyik tanárának, Polák Juditnak a vezetésé­vel az úgynevezett felsős szakkörbe járhatnak, s otta­ni munkájuk alapján meg­hívhatják őket a táborba. Nem titok, hogy azok a nagyatádi diákok, akik részt vesznek a nyári munkában, szinte kivétel nélkül a szak- körösök közül kerülnek ki. Nálunk a vizuális nevelés, a művészeteik megismertetése, a tehetséggondozás így fo­lyamatos. Csupán egyetlen gondunk, hogy a korábbi if­júsági szakkörünk megszűnt, mert a vezetője, Merencsics Tibor elköltözött. A műve­lődési ház vállalta az ama­tőr képzőművészek támoga­tását is. Évente megrendez­zük tárllatulkat, szakmai ta­nácsokat adunk. Akinek nincs megfelelő helye a hobbijához, az a házainkban is kopogtathat. Itt linóleum- metszetet, rézkarcot is sok­szorosíthat, A lehetőségekkel mind többen élnek, s hogy nem rosszul, azt bizonyítják kiállításaik sikerei is. Barcstól Csurgóig sok hely­ről járnak ide az amatőrök. Nevük sokszor éppen a mű­velődési ház segítségével vált ismertté. Ám ahhoz, hogy újabb és újabb tehetséges alkotók tűnhessenek föl, va­lóban kis korban kell kez­deni a munkát. Ezért is el­ismerésre méltó a nagyatádi TV-NÉZŐ EGYSÉGBEN AZ ERŐ Nógrádi Gábor dokumen­tumokat gyűjtött a közmeg­egyezést segítő demokrati­kus fórumok és az állam­polgárok demokratikus tu­dat- és magatartás modell­jének elkészítéséhez. Marosi Gyula esettanumányként rögzítette filmre egy buda­pesti lakótelep felbuzdulá­sát, tenniakarását, a lakók egyesületbe tömörülésének szándékát: környezetük gaz­dagításának, szépítésének közösségi indíttatású görön­gyös útját. Kár volna azon vitatkozni, hogy tévéfilmet láttunk-e, vagy valami más műfajt produkáltak az alko­tók, hiszen a rendező sem tudta eldönteni, hogy a já­tékfilm szabályait alkalmaz- za-e vagy a dokumentumo­kat dolgozza föl. A film szereplői mindkét változat­nak igyekeztek eleget ten­ni, kevés színészi eszközzé] keltették életre Nógrádi do­kumentumként rögzített szö­vegét. Somogybán sem idegen a téma, amiről, az Egységben az erő szólt. Csorna települé­sünk nevét megtanulta az egész ország: hogyan lőhet építeni a községnek művelő­dési házat, ha a lakosság akarja, s a tenniakarók élén egy elszánt, lelkes vas­utas áll. A szocialista demokrácia kibontakoztatásának több útja van, egyik lehetőségük az állampolgároknak, hogy egyesületet alakítanak. A törvény elismeri ezt a szán­dékot, tíz ember önkéntes kötődése alapján már létre­jöhet az egyesület. Az ezer- nyolcszázas évekbe nyúlik vissza a magyar egyesületek története, Széchenyi világo­san fölismerte a kis közös­ségek nagy szerepét a haza felvirágoztatásában. Hogy milyen fontos téma ez napjainkban, azt az is mutatja: a csütörtöki film­vetítés után a televízió a második csatornán Vitassuk meg! címmel foglalkozott a történettel. Szociológus, nép­front-vezető, író nyilatkozott a szocialista demokrácia ki­bontakozásának néha bizony göröngyös útjáról. Az eset- tanulmány ugyan fővárosi környezetben játszódik, la­kótelepi példája azonban olyan általános, hogy akár egy vidéki településen, egy .faluban is megtörténhet. Igaza volt Faragó Vilmos­nak, amikor felhívta erre a vitatkozók figyelmét. Kár, hogy elsiklottak felette. Tény azonban, hogy nem­csak a tévében vitatkoztak a filmben látottakról, hanem az utcán is. Nemcsak Ba­sic-ot tanulhatunk a tévé segítségével, hanem demok­ráciát is. Akarat, szándék van, hogy töibbet tegyünk környezetünkért, az embe­rért, a közösségért, s mivel nem megy könnyen, vitat­kozunk, de nem vagyunk rá kellően fölkészülve. Ha si­kerül elérni, hogy a lakóte­lep házai között zöld fű vi­rítson, a padokon megpihen­hessenek az öregek, akkor nemcsak a terület lesz szebb, hanem mi. is gazdagabbak. Horányi Barna Az Országos Társadalombiztosítási Tanács ülése Elfogadták az 1986. évi munkaprogramot Az Országos Társadalom- biztosítási Tanács Prieszol Olga elnökletével hétfőn ülést tartott. A testület — a Fővárosi Társadalombizto­sítási Tanács elnökének be­számolója alapján — megvi­tatta a társadalombiztosítás állami irányításának beveze­tése óta a főváros területén végzett társadalombiztosítá­si munkát, és állást foglalt a • további feladatokról. Ér­tékelte a megyei társada­lombiztosítási tanácsoknak az alacsony összegű nyug­díjban részesülők támogatá­sa érdekében végzett elmúlt évi munkáját, és meghatá­rozta a segítségnyújtás ez évi feladatait. Véleményezte az egyes társadalombiztosí­tási rendelkezések módosítá­sára tett javaslatokat, végül megvitatta és elfogadta á testület 1986. évi munka­programiját. A MAGYAR ÉPÍTÉSZET SZÁZADAIBÓL Magyar barokk A Tóti Lengyel féle présház (18. század) — Volt olyan éve, ame­lyikben „lazítani” lehetett? — Nem is akartam, hogy legyen. — Sokszor sajnálja, hogy a nap csak 24 órából áll — szól közbe csendesen az édesanyja. Hatalmas munkabírását — naponta 12—14 órát is dol­gozik — csak a korong sze- retetéből meríti. Mozgalmas életének támaszai, munká­jában segítői: édesanyja és élete párja, Tóth István.. — Az út, amelyre — szü­letésemkor — 31 éve lép­tem nagyon szerencsésnek bizonyult. Az egyetlen olyan lehetőséget ragadtam meg, mely valaha is elégedetté, boldoggá tehetett. Az álta­lános iskola után dolgoztam nyomdában, büfében, bolt­ban, de felnőtt fejjel — 20 évesen — határoztam: faze­kas leszek és semmi más! A szakma rejtelmeibe először 1975 nyarán Spanics Kata­lin kerámikus 'avatott be, de rengeteget köszönhetek Ta­más Lászlónak és Pozsár Lajosnak, akik tudásukkal, segítőkészs ég ükkel a „ka­posvári fazekasoknál” töltött néhány évemet tették felejt­hetetlenné. Marika néni a konyhában tüsténkedik, s közben szelí­den korholja lányát: A magyar barokk 1630 és 1800 közé eső idejét határo­zott vonások különböztetik meg az olasz, francia, dél­német, osztrák barokktól. A stílusok, kifejezési formák párhuzamosain élnek, a ro­mán áthúzódik a gótikába, a gótika a reneszánszba, a re­neszánsz pedig tartja magát a Felvidéken és Erdélyben. Miig középkori és rene­szánsz építészetünk elhúzód­va élő emlékeit fel kell ke­resnünk, az ünnepi, pompázó barokk elénk jön hétköznap­jainkban is. Előbb béhódolt főuraiiinkat kellett meggyőz­ni, vetélkedjenek .gyönyör­ködtetésben paloták, templo­mok pompájával. Szóljanak bele a mindennapokba azzal, hogy beépülnek a városokba, s a városok polgárai ne le­gyenek restek hivalkodásuk­kal követni uraikat. A rene­szánsz lezárta a formát, s megnyugtatott, a barokk ki­nyitotta, és nyugtalanságban tartott, hatalmas méreteivel pedig lenyűgözte a kiszolgál­tatott embert. Az eszményi példa Bécs. A Belvedere csarnokai, s Hildebrandt szellemében fel­épül a ráckevei Savoyai (1702), a gödöllői Grassalko- vdch (1742—50), a péceli Rá­day (1757—70), s a kisebb gemyeszegi Teleki (1772— 78) kastély. Az udvar test­őrei is megszokják Fischer von Erlach testőrségi palotá­jának tágas lépcsőházát, ka­pubejáróját, termeit. Amit testőr írónk, Bessenyei György említ „Az Észter- házi Vigassáigok”-ban, a fer­tőd, i Esterházy kastély (1764 —66) már elült ezektől. A francia mintára épült kas­tély mintha jelezné az ud­varral szembeforduló felvi­lágosuló rendek elhúzódását. Mit jelent végül is a barokk magyarítása, ha akár győri, budapesti, egri, szombathelyi barokk templomaink vagy kastélyainak java felveszi a versenyt osztrák, francia elő­képeivel ? A hajdani magyar kastély a zárt, tömbszerű várépítke­zésből indult ki. A barokk kastély egyilkie-másilka — így a fertődi Eszterházy — sza­kít ezzel a hagyománnyal, s bár közelebb állnak a fran­cia példáihoz, mint az oszt­rákhoz, mégis a románkori templomok tömörségét és a reneszánsz zártságot' követik inkább. A barokk a Habs­burg abszolutizmus önkény­uralma idején vált magyarrá. A, magyar feudális uralkodó osztály saját hatalmát véd­ve képviselte a remzet ér­dekeit. Az egyház is felis­merte a nemzeti múltban őr­zött erők hatalmát, s enge­dett az igénynek. A népi dí­szítő készség, ízlés találko­zott a formával. Ezért ter- jedhetet el a barokk forma­világ egytomyú vidéki templomókban, présházak oromzatán egyaránt. Szegé­nyesebb-e a magyar barokk a behozottnál? Nem szegé­nyebb, hanem az egyszerűsé­génél fogva — más. Tovább nem is igen megy. A töröktől szabadult terü­letek gyorsan polgárosodnak. Egyre másra emelkednek ba­rakk megyeházak, városhá­zák, püspöki paloták, temp­lomok, s az építkezés példa­tárában jelentős szerep jut Grassalkovich Antalnak, ' Eszterházy Károlyinak, s az áruló Károlyi Sándornak. Ki­alakulnak sajátos magyar barokk városaink, Székesfe­hérvár, Győr, Veszprém, Pécs, Eger, Esztergom, Vác, Buda, Kőszeg, Sopron, Nagy­várad. De nem mehetünk el észrevétlenül a magyar ba­rokk olyan remiekei előtt sem, mimt a szentgyörgyi Lengyel kápolna és présház, a szigligeti öreg kastély Len­gyel Balázs címerével, s akár az A'lkotóház „Bujtás kapu­ja” is; s ott a tihanyi apát­ság temploma, egy Bece-he- gyi ház Balatongyörök fe­lett, vagy éppen a budai Batthyány tér. A barokk az első Olyan építészeti stílus, mely magyar városképeink meghatározója lett, napjain­kig. Koczogh Ákos (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents