Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-28 / 23. szám

1986. január 28., kedd Somogyi Néplap 3 Kezességet vállalva AZ AJÁNLÓK FELELŐSSÉGE Mindennap A huszonkilenc éves szak­munkás fiatalembert, akit alig két és fél éve vettek fel a pártba, most ki kellett zárnia az alapszervezetnek, a döntést az illetékes párt végrehajtó bizottság is meg­erősítette. Az ok: ittas gép­kocsivezetés. Évekkel ezelőtt egyszer már rajtacsípték it­tas vezetésen. Igaz, akkor nem történt sérülés, s ő megúszta a szabálysértési eljárás keretében pénzbír­sággal és azzal, hogy jogo­sítványát háromnegyed évre bevonták. Most azonban mór nem volt pardon, s a bírói eljárással párhuzamosan a pártszervezet kizárta sorai­ból a kommunista névre méltatlan tagját. ÖRÖK IDŐKRE? Eddig a szomorú szokvány eset és ami következik az már korántsem megszokott, sőt. A szóbanforgó pártszer­vezet ugyanis felelősségre vonta a kizárt párttag egy­kori, két és fél évvel ezelőt­ti ajánlóját is. (Pontosab­ban: az egyik ajánlóját. A másik ugyanis a KlSZ-szer- vezet volt, amelynek tagsá­ga azóta kicserélődött és új vezetősége van. A figyelmez­tető tanulságot azonban eb­ben a kollektívában is meg­tárgyalták. A megdorgált ajánló mű­vezető közvetlen felettese az ittasan karambolozóna'k. Jól ismerve beosztottját, tudott annak életmódjáról, arról, hogy bár kifejezetten alko­holistának nem nevezhető, de elég sűrűn néz a pohár fenekére: s tudomása volt arról a korábbi, szerencsés kimenetelű balesetről is. Sőt, a munkatársának oly­kor a műhelyben is gyanú­san csillogott a szeme, eny­he konyakillatot árasztott maga körül, becsempészett üvegeket dugdosott az öltö­ződ szekrényében, ami azért nem maradt észrevétlen a többiek előtt. A művezető szemet hunyt az árulkodó jelek fölött. Utólag, amikor a taggyű­lésen mindezt számonkérték tőle, azzal védekezett, hogy bízott pártfogolja „megja- vulásában”, de hogy szót is emelt volna ezért... Végül a művezető ezzel a nem épp önkritikus meg­jegyzéssel nyugtázta a párt- büntetést: az ajánló nem vállalhat örök időkre kezes­séget az ajánlottjáért... CSALÓDOTT A KARRIERISTA Ritkán fordult elő ilyen eset, még ritkábban az, hogy az ajánlottat „csak” törölni kell, vagy egy-két év, vagy hónap után saját jószántá­ból lép ki. Az egyik megye- székhely közintézményében egy fiatal ember tavalyelőtt azzal a hátsó gondolattal je­lentkezett a pártba, hogy ezzel hivatali előmenetelét, karrierjét egyengesse. Tehet­sége azonban nem állt arányban önhittségével és könyöklő törtetésével, az ál­tala kiszemelt vezető pozí­ciót mással töltötték be. Ek­kor beadta munkahelyi fel­mondását és a pártból is kilépett, azzal indokolta, hogy „csalódott” a pártban. Hogy mi e „csalódás” oka, arról fehér asztalnál, bizal­mas baráti körben elko­tyogta : neki „megígérték” azt az állást, ha a piros könyv birtokában „hajt rá”. S hogy 'ki tette ezt a nem­csak könnyelmű és felelőt­len, de visszataszítóan kor­rupt és cinikus — a párttól idegen — szemléletről árul­kodó ígéretet? Nos, éppen az ajánlója. Ö pártfogolta, ő súgta neki ezt a tanácsot, ő segítette be a pártba. Mon­dani sem kell, az intézmény pártszervezete példamutató szigorral kérdőjelezte meg: vajon az ajánló is méltó-e egyáltalán a párttagságra? AZ ÉLETÉVEL IS FELELT Ma már kevesen vannak azok az idős kommunisták, akik a felszabadulás előtt, az illegalitás életveszélyes körülményei között küzdöt­tek és dolgoztak a boldo­gabb jövőért. Ám ők tanú­síthatják: igen nagy felelős­séggel járt valakit a párt tagjává ajánlani. Igen ala­pos (személyes ismeretséget, a jelölt életének, munkájá­nak, személyiségjegyeinek, gondolkodásmódjának), pon­tos ismeretét követelte, és — egyáltalán nem túlzás a fentebb említett kifejezés — igenis kezességet kellett érte vállalnia, politikai és erköl­csi kezességet. Pártunk történelmi hiva­tásának csak úgy tud meg­felelni, ha szervezeti és tag­jai jeleni vannak és ered­ményesen, példamutatóan dolgoznak az élet minden területén. És nem véletlenül tesszük a hangsúlyt a tag­jaira is. A szó szoros értel­mében vett életveszélyt ugyan nem, de komoly po­litikái veszélyt igenis magá­ban hordoz, ha a pártba ar­ra méltatlan és alkalmatlan, politikailag és erkölcsileg ingatag, anyagi és egyéb visszaélésekre hajlamos, hát­só céloktól vezérelt vagy épp jellemgyenge emberek bekerülnek. Az ilyen párt­tag óhatatlanul gyengíti a saját környezetében a párt' hitelét, politikai akcióképes- ségének alapját. A PÁRTÉPÍTÉS ÖNTISZTÍTÁS IS Kádár János, az MSZMP főtitkára , mondta a XIII. kongresszuson, a Központi Bizottság beszámolóját elő­terjesztve: „Az új tagok fel­vételekor nagy követelményt támasztunk, de ugyanezt nem mindig érvényesítjük következetesen a pártban lévőkkel. Sok pártszervezet még nem jutott el annak felismeréséig, hogy a párt­építés nemcsak az utánpót­lást, hanem a párttagok fo­lyamatos nevelését és a párt öntisztulását is jelenti.” Ajánlani — ez nemcsak annyi tennivalót kíván, hogy néhány meleg hangú sort írunk a jelentkező papírjára s ugyanezt kissé bővebben elismételjük a taggyűlésen. Ajánlani — ez azt is ma­gában foglalja, hogy tovább folytatott személyes kapcso­latban neveljük, segítjük, óvjuk a politikai és erkölcsi bukás veszélyeitől. Kezessé­get vállalunk érte. A Videoton Elektronikai Vállalat közel húszezer em­bernek ad munkát. Hosszú évekig, gyárai központilag gazdálkodtak a létszámúnál és a bérrel. A prémiumokat megkapták a gyáregységek, a keretékét csak meghatáro­zott állománycsoportok ré­szére fizethették ki. Ez a kötöttség nehezítette, hogy a helyi feladatok megoldását anyagilag is ösztönözzék. Az 1985-tben bevezetett új kere­setszabályozást • rendszer mind jobbam feltételezi, hogy a vállalatokon, a gyárakon belül a kisebb gazdasági egységek is megfelélő önál­lósággal rendelkezzenek bérügyi kérdésekben. A Videoton Számítástech­nikai Gyár stratégiai elkép­zeléséi között szerepel a mainál sokkal hatékonyabb ösztönző rendszer kialakítá­sa. 1985. januárjától kísérle­ti jelleggel bevezették a de­centralizált bérgazdálkodási rendszert. — Mi a lényege? — kér­deztük Kleiber Józsefnétől, a történik Januárt meghazudtoló nap­fényben fürdik a falu. A hajnali dér a fűszálakon, a zöld dárdaként ágaskodó ve­téseken órák alatt sziporká­zó, kristálycseppekiké olvad. Az öregasszony tele szatyor­ral a kezében kényelmesein sétál a boltból, , az úton szem­bejövővel szívesein megáll beszélgetni. Hiszen télidő van, ráérősebb mindem. A vonaton utazó, vagy a főútvonalon autóval átsuha­nó általában úgy látja, csen­des pihenésben telnek a té­li napok. Ilyenkor nem igen történik semmi. Nem történik semmi? Az almáskertben csattog­nak a metszőoUék Vésőn. Az ember hajlamos arra, hogy egy kicsit önmagához, az utódjához hasonlítja ezt a munkát. A metszéssel nevel, ■ás nagyrészt eldönti, hogy milyen termést hoz majd az ültetvény, meddő suhángot .vagy értékes gyümölcsöt ne­veibe majd a fa. Akik itt dolgoznak csak a munka percnyi szüneteiben tudnak szót váltani egymással. Van úgy, hogy a szakma fogásai, vagy a metszéshez oly ked­vező januári időjárás kerül tahi gyáregység üzemgazda­sági osztályvezetőjétől. — A számítástechnikai gyáron belüli egységek ön­állóan gazdálkodnak a bér­politikai elvek figyelembevé­telével — a létszámmal és a bérrel kapcsolatos minden lényeges kérdésben. Egy éve már a gyáregység vezetése dönthetett az illetékes tár­sadalmi szervek bevonásával. Ide tartozik a dolgozók fel­vétele bérének megállapítása, a prémium felosztása. A gyá­ri szabályozást alapul véve dolgoztuk ki saját bérgazdál­kodás! módszerünket. Ennek értelmében a produktív fizi­kai állomány prémiumának negyede a minőségtől, há­romnegyede pedig a terme­lési feladatok megvalósítá­sától függ. Az improduktív dolgozóik prémiumát az ál­taluk 'kiszolgált területek, il­letve a gyáregység teljesít­ménye határozza meg. Az üzemekre, osztályokra állo­mánycsoportonként. megha­tározott prémiumot — az üzemi négyszög egyetértésé­valami ilyenkor a szóba, de az is előfordul, hogy a rövidesen megalakuló szakcsoport mű­ködését, célját latolgatják. Van miről beszélni a meg­szokott mindennapi munka szüneteiben. Marcali térségé­nek területileg legnagyobb szövetkezetében megannyi esemény foglalkoztatja az embereket. Az elnök Porcsa István úgy mondja: — Van itt tennivaló bőven és tervek is vannak, hogy az egy számjegyből kettő le­hessen, Az eredményre, a gazdál­kodásnyereségére céloz, ami a szövetkezet történetében még nem érte el a két szám­jegyet. Különösen nehéz most, mikor a belső somogyi homdkihát minden kedvezőt­len körülménye mellett a gabonafélék nyolcmillióval, a tavaszi fagyök miatt az al­ma harmincmillióval keve­sebbet hozott a tervezettnél. Míg beszélgetünk gyakran szól a telefon, zöldre vált a eb-rádió, találkozások, egyez­ségék ponitosulnák, újabb megbeszélésék időpontja tisz­tázódik. — Egyfajta, minden ága­zatra kiterjedő fellendülést szeretnénk — mondja az el­nök. — És ennek érdekében már a múlt év óta követ­kezetesen „lépegetünk”. Sajátos miódon a mezőgaz­daság kevésbé kedvelt ága­zatáról, az állattenyésztésről beszél először az elnök. Ar­ról, hogy az itteni adottsá­gokhoz jól igazodó szarvas- mailha-tenyészltést fejleszteni kell. — A tavaly megkez­dett munkát folytatjuk, kétszázhatvan helyett négy­száz—négyszázötvenes tehe­nészetet szeretnénk foko­zatosan kialakítani. Addig is, amíg az ehhez szükséges vei — át lehet csoportosíta­ni az egyes állománycsopor­tok között. Ez azért tehetsé­ges, mert csak a gyáregysé­gi bérszínvonal betartását el­lenőrzik az állománycsopor­tokét nem. A bérmegtakarí­tás 10 százalékát az igazgató szabadon oszthatja föl a gaz­dasági feladatok megvalósí­tása érdekében. A múlt év tapasztalata egyértelműen kedvező a gyáregységben-. Nemcsak a teljesítményekkel arányosabb prémium miatt, hanem az állománycsoportok között évek alatt kialakult bérfeszültség csökkentésének tehetősége miatt is. — Várható-e továbblépés? — Igen. Tervünk, hogy a jelenlegi gyáregységi szintű bérgazdálkodási jogokat to­vább decentralizáljuk. A ki­sebb egységek (üzemek, osz­tályok) önállóságának növe­lésével a helyi sajátosságo­kat méginkábfo figyelembe vevő érdekeltségi rendszert kívánunk kidolgozni és be­vezetni. Krutek József rekonstrukciókat elvégezzük, az ágazat termelési színvo­nalát emeljük. A nem hasz­nosított gyepekből három­száz hektárnyit feltörtünk és az érvényes szabályozók szel­lemében gabonát termelünk. — Az állattenyésztés fej­lesztését szolgáló feladatok itt ily módon ’kapcsolódnak a növénytermeléshez ... —... ahol ugyancsak bő­ven van mit tenni a terme­lési színvonal ■ emeléséért — fejezi be a közbevetett meg­jegyzést Porcsa István. Tavaly hatszáz hektáron zöldtrágyáztak, nyolcszáz h ektáron végezték el a mély­lazítást, hétszáz hektárra ke­rült mésztrágya. A föld ter­mőképessége érdekében tett munkáknak ez a januári napfényes idő nem kedvez — mert ha fagy lenne, szór­hatnák a műtrágyát. Lesik a napot, a percet, mikor indul­hatnak ezzel. — Ahhoz, hogy egy gaz­daság biztonsággal álljon a lábán, nem elég csak egy ágazatot eredményesen mű­velni. — Ez az ágazat itt Ne- mesvidon, Nemestiéden, Vé- sén a gyümölcstermesztés, hiszen az itt termétt alma nevet szerzett az üzemnek. — A név megszerzése egy­ben további kötelezettséget is jelent. A számottevő export szál­lításók és a belföldi igé­nyeik kielégítése mellett a múlt év. őszétől már üzemel a szövetkezetben a léfeldol­gozó. Bár az alacsony ter­més miatt alapanyagot 'S kellett vásárolni, a léüzem döntően közrejátszott abban, hogy az ágazat veszteségei mérséklődjenek. A gyümölcs- termelésre alapozva most rajt előtt áll egy újabb szállító Vállalat gondozza régóta az olajipari nagybe­ruházások tekintélyes részét. 1986-ban az egyik legna­gyobb feladat az új bereg- daróci kompresszor-állomás, melynek elkészítéséhez je­lentős nyugati import vált szükségessé. Minthogy a GOV önálló importjoggal (ma még) nem rendelkezik, megkereste az illetékes kül­kereskedelmi vállalatokat. Tarsoly Gyula, a beruhá­zási és fejlesztési főosztály vezetője elmondta, hogy a korábbi gyakorlattól most eltértek. Nem egy, hanem bizony négy ilyen céghez fordultak, s árajánlatot kér­tek a szükséges import lebo­nyolítására. Amikor a meg­szabott határidő után sor került a beérkezett javasla­tok elbírálására, kiderült, hogy elég jelentős különbö­üzemrész, a pálinkafeldolgo­zó. — Az almalégyártás mel­léktermékéből százhúsz va- gonnyi cefrét 'készítettünk — mondta az elnök. — Meg­vettük a Zöldért egykor Zá­kányban üzemelő lepárló be­rendezését, a műszáki átadás után január végén megkezd­jük a termelést. Ügy tervez­zük., hogy márciustól a VOSZK-kal együttműködés­ben elindítjuk a palackozást is. A szerelők egy régi moz- donykazán körül bütykölnek. Ez a munka is már az utol­só simításokhoz — és a szö­vetkezetét jellemző, lényeges törekvéshez, az energiataka­rékossághoz tartozik. A drá­ga gáz helyett az ezerhat- száz hektárnyi erdőből kiter­melt fával akarják előterem­teni a szükséges energiát. A számítások szebint .ezzel egy- haPmadára lehet csökkente­ni az energiaköltséget. Csattognak a metszőallók. A munkaközi szünetekben sok mindenről szó esik. Ar­ról is, hogy több sertés le­gyen a háztájiban, kinek, milyen módon hasznos be­kapcsolódni ebbe a nagyüze­mi integrációba, meg arról is, hogy a gyümölcstermelő szakcsoport — ha megalakul rövidesen — miként szolgál­hatja a kistermelőnek, és a feldolgozást fejlesztő nagy­üzemnek az érdekét. Az átutazó januári nap­fényben fürdő falut, esetleg beszélgető embereket lát. Pe­dig a gyümölcsös- és major­kerítéseiken túl, a csailádi há­zak és az irodaajtók mögött mindennap történik valami. Valami annak érdekében, hogy az egyszámjegyű ered­mény, belátható időn belül kétszámjegyűvé váljon. zet volt az árajánlatok kö­zött. Talán azért is, mert a külkeresek zöme eddig mo­nopolhelyzetben érezte ma­glát Gerö István, a pályázó GEÓMINCO képviselője ki is mondta, hogy e területen teljesen új a siófokiak kez­deményezése. — A szakmá­ban eddig ilyenre nem Volt példa — jegyezte meg. Egy másik külkeres szakember követésre méltónak • nevezte a GOV kezdeményezését, megjegyezve, hogy a nép­gazdaság is hasznát látja, ha a külker vállalatok nem pá­holyban ülnék, hanem ver­senyre kényszerülnek. Minthogy a Transelektro árajánlata az anyagiak te­rén a legkedvezőbb volt, s egyben ők vázolták a leg­gördülékenyebb lebonyolí­tást, így új partnerként ők működnek közre a GOV be- regdaróci beruházásánál. Koncz István EGY ÉV TAPASZTALATA Önállóbban a bérrel Vörös Márta Versenyre késztette a külker vállalatokat a GOV A Siófoki Gáz- és Olaj-

Next

/
Thumbnails
Contents