Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-27 / 22. szám

2 Somogyi Néplap 1986. január 27., hétfő Befejeződtek az ágazati szakszervezeti kongresszusok (Folytatás az 1. oldalról.) őket arra, hogy képzettségü­get és műveltségüket fel­nőttiként is szüntelenül nö­veljék. Művelt, önállóan gon­dolkodó, atz ülj iránt nyitott, a hasznos tevékenységet élet- elemének tekintő, a haza és a szocializmus ügye iránt el­kötelezett állampolgárokra van szükség. Az iskolák életével kap­csolatban Sarlós István ki­tért a pedagóguspálya elnői­esedésére és a képesítés nél­küli pedagógusok problémá­jára te. Egyik esetben sem az a megoldás, hogy csök­kentsük a pályán levő nők, illetve a képesítés nélküliek számát, hanem az, hogy nö­veljük a pályára kerülő fér­fiakét, s biztosítsuk a kisebb fizetésért e munkát vállaló kollegák továbbképzését. A vitában felszólalt Köpe- czi Béla is, aki a közoktatás és a felsőoktatás korszerűsí­tésének, fejlesztési program­jának néhány soron levő fel­adatáról, valamint ezek meg­valósításának tárgyi és sze­mélyi feltételeiről beszélt. El­mondta: a jövőben a széles körű tanteremépítési és egyetemi, főiskolai rekonst­rukciós programot valósíta­nak meg, s több pedagógust képeznek. Emellett azonban segíteni kell a képesítés nél­küliek, valamint a nyugdíjas pedagógusok bevonását azí oktatásba, továbbá — az anyagi megbecsülés fokozá­sában, az életkörülmények javításával — növelni szük­séges a pedagóguspálya meg­tartó erejét. A hozzászólók között volt Baranyai Tibor, a SZOT fő­titkára is. A kongresszus va­sárnap folytatja munkáját. Vasárnap a vezető testüle­tek megválasztásával és a feladataikat meghatározó ál­lásfoglalás elfogadásával ért véget a Pedagógusok Szak- szervezete XII. kongresszusa. A több mint harminc fel­szólaló között sókan foglal­koztak az iskola irányítási, igazgatási kérdéseivel, az in­tézményi önállóság érvénye­sítésének feltételeivel. Vala­mennyien egyetértettek ab­ban, hogy a pedagógus óik önállóbb munkájához, az is­kolai demokratizmus erősíté­séhez tovább kell javítani az irányítási rendszert a taná­csoknál és az iskolavezetés­ben. Fontos, hogy az eddigi­eknél jobban építsenek a pedagógusok szákmai sza­badságára és felelősségére, ugyanakkor javítsák az is­kola és a környező világ — tanácsok, gazdasági egységek, társadalmi szervezetek — közti kapcsolatot, s ponto­sítsák a jogköröket. A vitát követően megvá­lasztották a szakszervezet ve­zető tisztségviselőit. Az el­nök: Sziics László, főtitkár: Voksán József, titkárok: Köpf Lászlóné és Sárái Lajos. A közszolgáltatások színvonala közvetlenül hat a lakosság közérzetére Szombaton a SZOT Köz­ponti Iskolájában összeült a Helyiipari és Városgazdasá­gi Dolgozók Szakszervezeté­nek IX. kongresszusa, ame­lyen 285 ezer szakszervezeti tag képviseletében 255 kül­dött tárgyalja meg az utób­bi öt évben végzett munka tapasztalatait és a soron kö­vetkező feladatokat. Részt vett a kongresszuson Gáspár Sándor, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke, Marjai József, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Gál László, a SZOT titkára, Kapolyi László ipa­ri, Somogyi László építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszter és Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke. A szakszervezet központi vezetőségének írásos beszá­molója és Sáli Ferenc főtit­kár szóbeli kiegészítése egy­aránt kiemelte: az elmúlt öt évben a kedvezőtlenebb gazdasági körülmények el­lenére a szakszervezethez tartozó vállalatok, üzemek tevékenységében fejlődés ta­pasztalható. Javult a kom­munális szolgáltatások szín­vonala, a tanácsi árutermelő vállalatok növelték szocialis­ta és tőkés exportjukat, bő­vítették a hazai áruválasz­tékot, miközben fejlesztet­ték háttéripari tevékenysé­güket is. A VII. ötéves terv idősza­kában várhatóan tovább nö­vekszik a lakosság igénye a kommunális szolgáltatások iránt, és erre a helyiipari vállalatoknak is fel kell ké­szül,niök. Legfontosabb fel­adatuk az, hogy gondoskod­janak a zavartalan vízszol­gáltatásról és szennyvízelve­zetésről, tartsák tisztán a településeket. Halaszthatat­lan a hulladék-lerakóhelyek telepítésének meggyorsítása, a h ul ladéks záll í tás j óbb megszervezése, az újrahasz­nosítható hulladékok jelen­leginél szélesebb körű fel­használása. A szakszervezet fontosnak tartja a szolgálta,tást végző vállalatok működési feltéte­leinek megkönnyítését, olyan érdekeltségi rendszer kiala­kítását, amely elősegíti, hogy a vállalatok megtarthassák dolgozóikat. A beszámolót követő vi­tában az ingatlankezeléssel kapcsolatban elmondták: a lakók gyakran elégedetlenek az IKV-k munkájával és sajnos nemritkán joggal. Ezért is tartották fontosnak a hozzászólók a speciális szakmunkásképzés megszer­vezését, több szakma együt­tes oktatását. A tanácskozáson felszólaló Somogyi László elmondta, hogy a VII. ötéves tervben az előző öt esztendőnél 60 százalékkal több, mintegy 100 milliárd forint jut az állami lakások fenntartásá­ra, korszerűsítésére és fel­újítására. Az ingatlankezelő vállalatok feladata, hogy ezt a pénzt meggondoltan és az eddigieknél hatékonyabban használják föl. Vasárnap a beszámoló fe­letti vitával folytatta mun­káját a kongresszus. A vitában Marjai József, a Minisztertanács elnökhe­lyettese is felszólalt. Rámutatott, hogy a köz­szolgáltatások színvonala közvetlenül hat a lakosság közérzetére, ami nagy fele­lősséget ró az itt dolgozók­ra. A szolgáltató ágazatok gazdaságunk fejlesztésében korábban háttérbe szorul­tak, lemaradásuk felszámo­lására már jó néhány intéz­kedés történt, de ez rövid idő alatt nem szüntethető meg, változtatni sok minde­nen kell és lehet, az igazi tartalékok itt is magában a a munkában, a gazdálkodás hatékonyságában rejlenek. A kongresszus végül meg­választotta a szakszervezet vezető testületéit, tisztségvi­selőit. A szakszervezet elnö­ke: Fabók Zoltán, főtitkára Sáli Ferenc, titkárai Kocsó lllésné, Somoskői Gáborné, Péter István. Á felkelők erősítették helyzetüket Kampalában Az ugandai Nemzeti El­lenállási Hadsereg felkelő egységei szombaton kétna­pos elkeseredett harcok után Uganda fővárosában, Kam­palában tovább erősítették helyzetüket. Ugyanakkor a kormányhadsereg kisebb alakulatai Kampala kor­mánynegyedében még min­dig kemény ellenállást ta­núsítanak. Nyugati diplomaták a szomszédos Kenya fővárosá­ból, Nairobiból azt jelentet­ték, hogy a felkelők szom­baton Kampalában elfoglal­ták a főváros legnagyobb laktanyáját, a parlamentet, a rádió épületét és a mi­nisztériumokat. A kormány­hadsereg katonái a főváros­ból állítólag kelet felé vo­nulnak vissza. U gardával s zombaton egyébként megszagadt a te­lefon- és a telexöszekötte- tés. A kampalai rádió szin­tén beszüntette adását. DélOemen Haidar Abu-Bakr Attasz az ideiglenes államfő A Reuter brit hírügynök ség adeni jelentése szerint a dél-jemeni fővárosban az élet lassacskán kezd norma­lizálódni: az emberek nap­pal már kimerészkednek az utcára, az üzletekben ismét lehet élelmiszert vásárolni, megkezdték a holttestek el­szállítását. A hatalmon lévő Jemeni Szocialista Párt Központi Bizottságának rendkívüli ülésén Haidar Abu-Bakr Attasz jelenlegi miniszterel­nököt ideiglenes államfővé nevezték ki. A 46 éves At­tasz, polgári foglalkozására nézve mérnök, 1969 óta tölt be kormánytisztségeket. Az adeni rádióban beolvasott közlemény szerint a közpon­ti bizottság megfosztotta összes állami és párt tiszt­ségétől Ali Nasszer Moham­med államfőt. A Reuter értesülése sze­rint eddig több mint hatezer külföldit mentettek ki Dél- Jemenből szovjet, brit és francia hajók segítségével. ♦ * * Mint a TASZSZ pénteken beszámolt róla, a múlt héten az SZKP Központi Bizottsá­gának székiházában Jegor Ligacsov, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tag­ja ,a KB titkára és Borisz Ponomarjov, a PB póttagja, a KB titkára talál­kozott a Jemeni Szocailista Párt KB PB tagjaival: Hai­dar Abu-bakr Atlasszal és Agdel-Aziz Ed-Dali külügy­miniszterrel. A meleg, elv­társi légkörű találkozón szovjet részről kinyilvánítot­ták, hogy az SZKP, a Szov­jetunió a jövőben is a JSZP-vel és a JNDK-val való baráti együttműködés politikáját folytatja. Az MSZMP küldöttségének Szíriái látogatása Vasárnap hazaérkezett Szí­riából az MSZMP küldöttsé­ge, amely élén Kótai Gézá­val, az MSZMP KB tagjá­val, a KB külügyi osztályá­nak vezetőjével az Arab Új­jászületés Szocialista Pánt­jának meghívására január 21—26. között látogatást tett a Szíriái Arab Köztársaság­ban1. A delegáció, amelyet fogadott Abdallah al Ahmar, az Arab Újjászületés Szo­cialista Pártjának főtitkár- helyettese, tárgyalt Abdul Kader Kaddurával, a párt- regionális vezetőségének tagjával,, Nazih Dveridari- val, a Központi Bizottság tagjával, Iszam Hajéb kül­ügyi államminiszterrel és a damaszkuszi pártbizottság vezetőivel. A szívélyes, baráti légkö­rű megbeszéléseken áttekin­tették a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, a közel- keleti térség legújabb fejle­ményeit, tájékoztatták egy­mást a két ország helyzeté­ről, a két párt tevékenysé­géről. Aggodalommal állapítot­ták meg, hogy az imperia­lista beavatkozási kísérletek és Izrael agresszív, terjesz­kedő lépései nyomán nőtt a feszültség a Földközi-tenger medencéjében és a Közel- Keleten. Fokozódott a nyo­más a térség antiimperialis- ta politikáját folytató orszá­gaira. Kölcsönösen elítélik a szuverén arab államok el­leni fenyegetőzéseket, erő­demonstrációkat. Síkraszáll- tak a közel-keleti válság át­fogó, igazságos rendezéséért, amely magában foglalja az izraeli csapatok kivonását az 1967 óta megszállt arab te­rületekről, a palesztinai arab nép törvényes jogainak, így az önálló államalapítás jo­gának biztosítását. Ennek érdekében nemzetközi konfe­renciát szükséges összehívni minden érdekelt fél, köztük a Szovjetunió, az Egyesült Államok és a Pale^tinai Felszabadítási Szervezet részvételével. A két párt képviselői megelégedéssel állapították meg, hogy az MSZMP és az Arab Újjászületés Szocialis­ta Pártjának baráti kapcso­latai jól szolgálják a ma­gyar és a szíriai nép érde­keit. Kifejezték készségüket a pártközi együttműködés további elmélyítésére. A magyar fél nagyra érté­kelte és szolidaritásáról biz­tosította Színia határozott antiimperialista politikáját, törekvését a térség békéjé­nek megteremtésére, a liba­noni nemzeti megbékélés elő­segítésére. Az MSZMP küldöttsége szíriai látogatása során ta­lálkozott Haled Bagdassal, a Szíriái Kommunista Párt KB főtitkárával' és megbeszélést folytatott Juszef Feiszal fő­titkárhelyettessel. A két párt képviselői véleményt cse­réltek a kölcsönösen érdek­lődésre számottartó kérdé­sekről, a két párt kapcsola­tairól, továbbfejlesztésük le­hetőségeiről. A megbeszéléseken jelen volt Széphelyi Zoltán ha- zárík damaszkuszi nagykö­vete. ■ ■ Ünnepi számvetés Indiában A sokszínű, egzotikus, ka­vargó, felejthetetlen él­ményt adó ünnepéivel is vonzó Indiában kevés olyan látvány van, mint a január 26-i parádé a főváros szívé­ben. Űj-Delhi impozáns su- gárútjám, a Rajpathon nem­esük katonai bemutatóit ren­deznék ilyenkor, a köztársa­ság napján, hanem folklór felvonulást is. Ezen az ünnepen a 36 évvel ezelőtt, 1950. január­jában életbe lépett új alkot­mány megszületéséről emlé­kezitek meg. ENYHÜLTEBB LÉGKOR A mostani évfordulón ta­lán a megszokottnál is na­gyobb figyelem irányul a hatalmas, kontinensnyi dél- ázsiai államra. Tavaly, ami­kor édesanyja, Indira Gandhi meggyilkolása után az or­szág irányítását kézbe véve, első ízben állt az új minisz­terelnök, Radzsiv Gandhi, a díszemelvény mellvédjére, még csak találgatások kísér­ték személyét, terveit, ígére­teit. Az idén már, túljutva kormányzása első esztende­jén, az ünnep egyfajta szám­vetésre is lehetőségeit kínéi: hova jutott, hol tart India napjainkban, hogyan lehet megvonni a fiatal, alig 41 éves miniszterelnök tényke­désének mérlegét? Aligha lehelt vitás, hogy Radzsiv Gandhi kabinetje alapvetően kedvező változá­sokat ért el az 1984—85 for­dulóján kialakult mélypont­hoz képest. Megszilárdult a belpolitikai helyzet, töíblb te­rületen eredménnyel járt a kormányfő törekvése az or­szágot feszítő vallósá-nemze- tiségi-regionális problémák csökkentésére. Ez persze nem jelenti a mélyen gyökerező társadalmi problémáik meg­oldáséit, mégis, az enythültebb légkör kialakítása, az állha­tatos .kompromisszum kere­sés mindenképp a rdkon- szenvesen nyílt, határozott fellépésű politikus javára írható. Sikerült például — leg­alábbis a korábbi krízishez viszonyítva — tompítani! a pandzsábi válságot, ami vég­ső soron Indira Ganhi halá­lához vezetett. Korántsem le­het állítani, hogy rendező­dött volna a szikh lakosság minden sérelme, s azt sem, hogy a kényes stratégiai po­zíciójú, Pakisztánnal határos Pandzsáibban végleg le tud­ták volna tömi a halálos ál­dozatok tucatjait követelő tenroPhullámot. Az azonban tény, hogy a tavaly nyáron kötött megállapodás, majd az ősszel megrendezett választás (ezek lebonyolítása az erő­szak-cselekmények tengere közepette szinte önmagában is diadal volt) konszolidál­tabb helyzetet teremtett. Ha­sonlóan értékelhetők az észak-keleti Asszárbbam le­zajlott események. Itt szin­tén évele óta tartó zavar­gások szították a feszültsé­get. Radzsiv Gandhi lépései nyomán azonban — kölcsö­nös engedmények révén — javult az összkép. ELSŐDLEGES TEENDŐK Komoly változások jelent­keztek a gazdasági életben. A haladás tempója, a szaba­dabbá, liberálisabbá tett ke­reskedelem, a mezőgazdasá­gi „zöld forradalom” sikerei, az élelmezési önellátás biz­tos, fontosságában túl nem becsülhető fenntartása persze önmagában nem takarhatja el a súlyos szociális gondo­kat. Azt, hogy a lakosság több, mint egyharmada él a szegénységi szint alatt, s hogy az egészségügyi, okta­tási és más téren jelentke­ző elmaradottság emberek százmillióinak életét terheli. A teendőkkel természete­sen az ország vezető párt­ja, az Indiai Nemzeti Kong­resszus (I) is tisztában van. Elsődlegesnek nevezte példá­ul a nyomorgó tömegék fel­emelését, körülményeik ro­hamos javítását nemrég Radzsiv Gandhi a NKiP (I) fennállásának századik év­A dél-afrikai Leandrában vert szét a rendőrség. apartheid-ellenes nagygyűlést Radzsiv Gandhi (iával fordulója alkalmából tartott jubileumi ülésszakon. A po­litikus kitért , a bénító kor­rupcióra, a közélet megtisz­títására, a bürokrácia nyese- getésének szükségességére. Nem szorosan a gazdasá­gi élethez kötődik, mégis ha­sonlóan alapvető teendő az ország egységének megőrzé­se. Egyre érezhetőbb ugyan­is, hogy egyes szövetségi ál­lamok a központi kormány­zattal ellentétes célokat kö­vetnék, s igyekeznek kihar­colni az alkotmány módosí­tását is az űj-delhi kabinet jogköreinek korlátozására, saját politikai hatalmuk nö­velésére. KIEGYENSÚLYOZOTT KÜLKAPCSOLATOK Látható tehát, hogy az el­ső esztendő mérföldkövén épphogy túljutott Radzsiv Gandhi nem kevés kihívás­sal kall, hogy szembenézzen a hazai porondon. Az elmúlt év azt bizonyította, hogy emellett tiszteletre méltó ru­galmassággal és tekintéllyel tudott szerepelni a számára pedig újdonságnak számító nemzetközi diplomácia terü­letén is. Megszokott aktivi­tás az el nem kötelezettek körében, kiegyensúlyozott, kölcsönösen hasznos kapcso­latokra törekvés a nagyha­talmakkal (látogatás Moszk­váiban és Washingtonban is), a hagyományos, baráti szá­laik ápolása (a tervek szerint idén Indiáiba érkezik Gorba­csov főbiktár), bővülő együtt­működés a világ haladó or­szágaival és mozgalmaival — ci.mszavákban is nehéz fel­sorolni az eltelt néhány hó­napra jellemző lépéseket. Pedig a sor még folytat­ható: január 28-án épp egy éve adták ki az úgynevezett delhii deklarációt, amely a „Hatók” felhívását tartal­mazta a fegyverkezési haj­sza, illetve a nukleáris fe­nyegetés elhárítására. Méltá­nyolandó az a hangnem-vál­tás, amelyet Új-Delhi Pa­kisztánnal fenntartott viszo­nyában — vagyis a tradi­cionálisan iegrobbanásveszé- lyesebb relációban — el tu­dott érni. Végül világpoliti­kai hatását tekintve is ígé­retes a dél-ázsiai államok részvételével létrehozott új nemzetközi regionális szerve­zet, a SAARC életre hívása — ebben India, már csak földrajzi és népességi túlsú­lya miatt is) vezető szerepet vállal. Szegő Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents