Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-25 / 21. szám

6 Somogyi Néplap 1986. január 25., szombat GYERMEKEKNEK A luc­fenyő Andris hallotta, amikor egyik kollégámmal telefonon beszéltem, aki arra kért, hogy lucfenyvesekről készít­sek dáaképeket. „Hangosan gondolkodva” soroltam, hol is találhatók fiatal, középko­rú és idős lucfenyvesek. — A Sápapuszta melletti fiatal lucfenyvest kifelejtet­ted, Papi — figyelmeztetett Andris. — Meg a Nádasdi- erdőben, a kövesét melletti fiatalos is 'karácsonyfafeny­ves — jelentette ki határo­zottan, majd hozzátette: — — Emlékszel, Papi, milyen sötét volt a horvátkúti feny­vesben? Pedig sütött a nap, amikor ott jártunk ... — Valóban sötét volt a sű­rű lucfenyvesben — mond­tam. Andris szavamba vágott, és sorolta: — Meg a kéthelyi erdőben, a hatalmas tölgyek mellett; a kutasi erdészháznál, ott is milyen sötét volt, amikor a fenyők közé mentünk. Igaz, azt mondtad, hogy csemete­kert volt, de most már önál­ló erdőrésznek tervezted — jelentette ki Andris, nem kis csodálkozásomra, örültem is ‘nagyon annak, hogy kisuno- kám így emlékszik azokra a helyekre, ahol már járt ve­lem. Ezek után nem mehettem el Andris 'nélkül. Ahogy a lucfenyvesek felé robogtunk, el kellett sorolnom, amit a lucfenyőkről tanultam: — Hazánkban csak Sopron és Kőszeg környékén ősho­nos, ahol a jegenyefenyővel és a bükkel társul; de az erdei- és vörösfenyővel is kedvezően elegyedik. Vágása 50—60 év között gazdaságos. Elágazó, sekély gyökérzete miatt laza talajon gyakran kidönti a szél. Ott tenyészik megfelelően, ahol az évi csa­padékmennyiség 700 mm fö­lött van. Árnyéktűrő, az észa­ki kitettségben jól fejlődik; erről meggyőződhetünk a zá­kány i erdőben. Fája sok mindenre fel­használható: az építő- és asz­talosiparban, papírfának, vezetékoszlopnak, bányafá­nak, ládadeszkának, fagya- potnák, de farost és cellulóz előállítására is alkalmas. Ágaiból koszorút készítenek... Es még mondja valaki, hogy nem idillikus dolog a ku­tya—macska barátság! — A legfontosabbat nem mondtad, Papi. Ez kará­csonyfafenyő is. Csak az a kár, hogy hamar lehullik a tűje, ha meleg szobában ál­lítják föl a karácsonyfát. — Valóban, a karácsonyfa- telepek fája a lucfenyő, de nem ez a legfontosabb, ha­nem az, hogy a kiváló mű­szaki tulajdonságú fája ipa­rilag sokféleképp hasznosít­ható. Közben odaértünk a buzsá- ki erdőben a majdnem öt­venéves, elegyetlen lucfeny- veshez, ahol a múlt évi esőt- len nyár, bizony, jelentős száradást okozott az egyéb­ként szép fejlődésű állo­mányiban. — Olyan puha itt az avar, mintha vastag szőnyegen járnék — mondta Andris, és szaladgálni kezdett a nyíl­egyenes törzsű fák között. — Lehullott tűje lassan bomlik, a talajt savanyítja, viszont a savanyú talajjal szemben közömbös — ismé­teltem az erdészeti növény­tanban leírtakat, mert a je­genyefenyő mellett a lucfe­nyő is kedvenc fafajom volt és ezt is megtanultam. Itt is, meg a közelben le­vő fiatal lucfenyvesben is ké­szítettem néhány felvételt, és robogtunk tovább. A képet a film őrzi. Andris fejecskéje meg azokat a tudnivalókat, amelyeket nem árt tudni a lucfenyőről. Tóth Ferenc A csodálatos szójáték Palindromot, vagyis olyan mondatokat, amik oda-vissza olvasva is ugyanazt jelentik, már az ókor embere is is­merte. Igaz, nem játékos kedvében állította össze eze­ket, hanem mert csodás erőt tulaj donítoít nékik. Az 1973- ban felfedezett latin mondat Rómára vonatkozik, hajdani lakóinak jellegzetes palindro- mával: ROMA SUMMUS AMOR — vagyis ROMA A LEGNAGYOBB (magasztos, fontos) SZERELEM. A magyar nyelv is kiváló­an alkalmas a szójátékokhoz, így a palindrom híveinek is sok örömet okoz. Régről is­mert például az „indul a ku­tya s a tyúk aludni” vagy „a sári pap írása”. Mint a pél­dákból is látszik, a rövid és hosszú magánhangzókat ugyanúgy nem kell megkü­lönböztetni, mint a kereszt­rejtvényekben. Természete­sen ‘tökéletesebb a mondat, ha minden hang stimmel oda- vissza. A palindromok megszállott szerelmesei közül Dolányi Kovács Alajos a leghíresebb, aki Lápi Pál álnéven 1922- ben háromszáanyolcvan visz- szafordítható mondatot tett közzé gyűjteményéből. Íme, közülük két gyöngyszem: Derék Editemet ide kéred; Ej! lm, mezítlábas a bál tíz Emmije. Dolányi Kovács Alajosról azt is feljegyezték, hogy életében összesen 1667 palindromot költött. Nagy előnye ennek a játéknak, hog^ jó és rossz időben, ott­hon és utazások alkalmával, egyedül vagy társaságban is játszható. S ha már gyakor­lottan eligazodunk a betűk és szavak rengetegében, fej­ben is forgathatjuk a szava­kat, tehát papír és toll sem kell hozzá. Természetesen a szebbeket vagy különösen hosszúira sikeredetteket érde­mes lej egyezni. Grétsy László Anyanyel­vűnk játékai című könyvében sok érdekes példát találhat az érdeklődő. Kedvcsináló­nak legjobb az a fajta pa­lindrom, amiben csak egy betűt kell kicserélni, hogy oda-vissza olvasható furcsa­ság kerekedjék belőle: GO­ROMBA RAB MOROG; GO­ROMBA HAB MOROG stb. Végezetül következzék né­hány feladvány, először az egy betű betoldásával meg­oldhatók közül, majd a bő­vítendők témaköréből. Fon­tos tudnivaló, hogy az sz, ly, ny, zs, ty visszafelé is ugyanezeket a .mássalhangzó­kat jelenti, tehát lehetsége­sek .ilyen mondatok: ME­RÉSZ ÉREM; KÉSZ SZÉK; A TYŰK A KUTYA stb. íme a feladványok: 1. KO­NOK OR. ROKONOK. Mi­lyen betű kerül a kiponto­zott helyre? 2. RÉKA .A KÉR — ide is egy mással­hangzó kerül. 3. Grétsy pél­dája : ANGOL ANYA. ANYALOGNA. (Megfejtésék: 1. KONOK ORV ROKONOK. 2. RÉKA MA KÉR; RÉKA HA KÉR; 3. ANGOL ANYA FANYA­LOGNA.) Segíts a társadnak Egy nyári hajnalon két horgász ült a tóparton. A nap narancssárga ko­rongja lassan, méltóságtelje­sen bukkant fel a zalai dom­bok mögül A füvön a har- matcseppek, mint igazgyön­gyök csillogtak. Lassan a természet is éledezni kezdett. A madaraik a maguk nótáját fújták, a fák rejtelmesen susogtak. A két horgász ar­Miért- esik hó?... a Tudjátok-e, gyerekek, Miért esik a hó? Talán azért, hogy ti vígan Mondjátok: Hahó! Tán azért, hogy a szánok, Vígan repüljenek? S hogy jégen a korcsolyák Megpendüljenek? Nem igy van ez, gyerekek! Hanem úgy van az, Hogy karácsony éjszakán, Rendszerint havaz. Akkor a Béke tündére Itt a földön jár, S benéz minden ablakon, Hol gyermeket talál. Megsimogatja szeretettel Sorban mindegyiket. És közben kinn a hó Lepi a mezőket. Szarka Zoltán 7. o. tanuló Kaposvár Egy város kétszer Töltsétek ki az alábbi sza­vakkal az ábrát vízszintesen úgy, hogy az egyik függőle­ges sorban felülről lefelé ol­vasva, majd egy másik, füg­gőleges soriban alulról felfelé olvasva ugyanannak a ma­gyar városnak a ineve váljék olvashatóvá. DERES, EDDIG, ERESZ, GÖRBE, SEGÉD, ZERGE. |r r fl3 14 fl5 saosa '9 'zsajg c; 'aqjpQ ‘Síppá E ‘aS-raz Z ‘pe8 -as T paSe-zs :s?;CajSa]A[ MESE A TŰRŐL Egyszer volt, hol nem volt, de minek is töpren­gek én ezen, amikor igenis volt (egyszer Háromkereki falu szélén >egy házikó, melyben a világ legékesebb és éppen ezért legkövérebb fiúja lakott. A fiú Szösz- mósz barátja volt, és arról lehetett megismerni, hogy állandóan és vég nélkül evett. Nem is hívták őt másnak, csak Pufódnak. Történt pedig egy áldott napon, hogy Pufóci annyit evett, hogy a ^nadrágja vé­gigrepedt, persze fenekes- tül-mindenestül. És a leg­nagyobb baj az volt, hogy ez a szétrepedt nadrág volt az egyetlen, az utolsó, amit Pufóci magára erőszakolha­tott a meglevő ruháskész­letből. Nosza! Elő a tűvel, a cér­nával és minden egyéb ilyen .felszereléssel, ami a nadrág-varráshoz szüksé­ges! Pufóci döccent jobbra, és gurramt balra. Dobbant ide és szusszant oda. Már min­den a kezében volt a var­ráshoz, csak a tűt nem lel­te. A tűt, ami kecses volt és hegyes. A tűt, ami kacéran fénylett és egyenesedett. A tűt, ami sokkal inkább tisz­tában volt ,a tmaga szúrni- valójával, mint Pufóci, aki­nek éppen üz imént szakadt el a szúrnivalója. És bi­zony, ez a tű nem volt akármilyen. Nem volt olyan, mint a társai, akik tompán villantak Pufóci uj­jat között. Vagy olyan ha­miskásan, mint a gombos- jejűek. \Cö! \A gombostűk! De hiába telt el annyira sa­ját magával ,a tű, amikor őt Pufóci hiába keresgélte, mégsem találta. Jajgatott is szegény Pu­fóci. — Tetű egy tű! Hová tűnhetett? — mormogta mérgesen, miközben a nadrágja egyre nagyobb lyukat repesztett. Eltelt egy nap, két nap, virradat, s a tű sehol se volt. Pufóci már Szöszmósz ba­rátját hívta segítségül, aki köztudottan a világ leglus­tább legénye hírében állt. Szöszmósz körülnézett Pufóci szobájában, s csak annyit mondott, azt is fél­álomban: — A szénakazal­ban könnyebb lenne meg­találni, mint tenálad ezt a tűt! Erre aztán Pufóci sem te­hetett mást, mint legyintett egy jókorát, és szégyenkez­ve, de tovább repesztett a lyukas nadrágjában, A tű pedig arra ébredt, hogy szalmaszagú lett kö­rülötte a világ, ahogy Szöszmósz megjósolta. Még egy-két napig reményke­dett, hogy valaki esetleg, netalántán megtalálja öt, nem a te tűd, hanem Pufó­ci tűjét ia kazalban, de hiá­ba. A tű harmadnapra, pontosan éjfélkor, a tűpár­nából útrakelt, neki a bi­zonytalan szénakazalnak, hogy ö tű létére szalmává váljon. Itt a vége, ha nem hi­szed, hát menj, és keresd meg la szénakazalban! cát a reggeli csípős szellő csapta meg. Egyiküknek kapósa volt. Érezte, hogy nagy hal van a horgon. A másik ezt látta, de néki is kapása volt. — Segíts, Pityu! — kérte Gyula. De Pityu nem figyelt oda, csak magával törődött, így a nagy hal elment. Gyula csa­lódottan vágta le a botot. — Pityu, miiért nem segí­tettél?! — Kapásom volt — mondta Pityu. — Ha segítet­tem volna, akkor az én ha­lam megy el. E beszélgetést az szakítot­ta félbe, hogy most Pityu­nak volt kapása. Bevágott, — Hű, de nagy! Segíts, Gyula! Gyula szó nélkül lerakta a botját és segített neki. Hatalmas harc kezdődött kettejük és a hal között. Dőlt róluk a veríték, de ezt nem is vették észre. A' hal «agy lehetett, mert szinte elhúzta őket. Nagy csoibbanások je­lezték, hogy hol úszik, mer­re tart a hal, Pityu kezét fel­törte a bot, de ezt nem is érezte ebben a pillanatban. Végre egy nagy ponty feje emelkedett ki a vízből. — Sikerült! — kiáltotta Gyula önfeledten. A nagy hal partra került. — Köszönöm, Gyuszii! A fele a tied ... — Látod, ha segítesz, a hal felét megkaptad volna te is. — Bocsáss meg! Vasárnap a pontyból fi­nom halászlé lett. Pityu és Gyula, a két horgász együtt fogyasztotta el. Biszak Gábor 5. o. tanuló Kaposvár Ügyeskedések télen Itt a tél, a gyerekeknek is több a szabad idejük. Persze, hogy töltsenek ebből minél többet szabadiban, de a szo­bában a játék, a tévé, a könyvek mellett néha jól­esik egy kis hasznos „alko­tás”. íme, néhány ötlet! A háztartásokban igen sok olyan textilimaradék halmo­zódhat föl, aurai még jó lehet valamire. Hogy milyen anyagmaradékot mire hasz­nálhatunk, azt meghatározza a. textilfélék tulajdonsága. Két-három flanellcsík elszeg­ve és összevarrva még soká­ig szolgálhat portörlőként. A kiörégedett frottírtörölköző­ket ízlésesen összeválogat­juk és edényfogó-kesztyűt vagy mosdókesztyűt készít­hetünk belőlük. A szabás­minta elkészítésénél gondol­junk arra, hogy a szegés és a kifordítás révén legalább másfél centit veszítünk, te­hát a kéz méreténél ennyi­vel nagyobb anyagot vágjunk ki. A műszálas kelmékből ki­váló tornazsák, piperetartó vagy uzsonnás tasak varrha- tó. Színiben és mintában har­monizáló anyagokat kell ösz- szevairirni. Kézzel és géppel is gyorsan elikészíthetőek. A kisebb textilmaradéko'k- ból fogókendőt érdemes csi­nálni, ha viszont csak tenyér­nyi darabok állnak rendelke­zésünkre, de valamilyen szép bársonyból vagy ritka színű filcből, akkor készíthetünk ezekből tűpárnákat. A kerek, a szív alakú vagy a mandu­laszerű egyaránt szép lehet. Ha gondosan válogattuk egymás mellé az azonos tu­lajdonságú textileket, és rá­szánunk egy délutánt a var­rásra, több eredeti, kellemes háztartási tárgyacskát ka­punk, mint azt első pillan­tásra gondolni lehetne. Ter­mészetesen a fogókendőbe és az edényfogó kesztyűbe egy réteg vékony filcet kell varr­ni vagy kb. fél cm vastag habszivacslapot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents