Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám

6 Somogyi Néplap 1986. január 4., szombat A holnap energiája Termonukleáris fúzió és forró plazma Az emberiség egyik leg­égetőbb problémája az ener­gia. Ez a záloga annak, hogy a jövőben mindenki számá­ra elegendő élelem, ruhane­mű, különféle iparcikk, meg­felelő kényelem (fűtés, lég­kondicionálás, víztisztítás, közlekedés) biztosítható le­gyen. Az emberiség jelenleg fogyasztott energiáinak nagy része még ma is fosszilis eredetű (szén, olaj); ezekből tekintélyes tartalékaiimfk van­nak, le nem bízhatjuk ma­gunkat rájuk egy évszázad­nál hosszabb ideig. Ugyanak­kor a kőolajból nyert ben­zin gőzei és a korom máris elérték a nem kívánatos szintet a nagyvárosokban, tehát ennek az energiafel­használásnak a további foko­zását már csak ezért is el kell kerülni. Az atommaghasadás nagy­mértékű ipari energiaterme­lésre való felihasználása alig több mint két évtizedes. Most még csaknem kizárólag az urániumoxidban gazdag ér­ceket használják. Az ilyen gazdag ércek készletét azon­ban a jelenlegi ütemű ener­giafelhasználás kb. egy év­század alatt fölemésztené. A jövő egyik nagy lehető­ségeket rejtő módszere a ter­monukleáris fúzióra épülő energiatermelés. A fúziós energiatermelés azt az ener­giát kívánja hasznosítani, amely a könnyű atommagok, például a deutérium és a trí- cium összeépülésekor szaba­dul föl. A jelenlegi atom­maghasadással működő ener­giatermeléssel szemben (az atommaghasadás lényegében spontán folyamait) az össze- épülésnék, a fúziónak rend­kívüli körülmények szüksé­gesek. Válójában ezeknek a rendkívüli körülményeknek a biztosítása jelenti a fúziós reaktorok megvalósításáért folytatott műszaki és tudo­mányos küzdelemben az akadályokat; az itt fölmerülő nehézségekben rejlik annak oka, hogy még mindig nem jutott célhoz a már csaknem 40 éve folytatott intenzív ku­tatómunka.- A probléma lényege annak elérése, hogy a szóban forgó atommagok annyira megkö­zelítsék egymást — a vonzó magerők az így született képződményt már együtt tudják tartani. Ez azt jelenti, hogy az atommagok által hordozott pozitív elektromos töltés keltette tasztítós előbb le kell győzni. Ez akkor ér­hető el, ha az atommagok egymáshoz viszonyított moz­gásának az energiája na­gyobb, mint a köztük levő taszítás. Kézenfekvő, hogy tömeges gyorsítást akkor ér­hetünk el, ha az üzemanya­got (a deutérium és trírium gázkeverékét) valahogy igen magas hőmérsékletre fűtjük. A fűtés kérdése a fúziós ku­tatás egyik igen fontos prob­lémája. A nap belsejében, ahol az energia termelése fúzióval történik, mintegy 16 millió fok van. Sokkal ritkább kö­zegben és sokkal kisebb tar­tályban számottevő összeépü- lése előidézése sokkal maga­sabb hőmérsékletet igényel. A fűtés céljára szinte önként adódik a gondolat, hogy a gázkisülést alkalmazzuk — egyrészt mert már régóta is­mert, hogy a gázkisülésnek: a hőmérséklete igen magas, másrészt mert a hőmérséklet emelésével az üzemanyag az .elektromosan semleges atomi állapotból csupasz atomma­gok és függetlenné vált elektronok keverékévé alakul át. Az ilyen anyagot plaz­mának nevezzük. A plazmát a köznöséges gáztól az kü­lönbözteti meg, hogy elektro­mos és mágneses jelenségek hordozója és közvetítője; mondhatjuk, olyan gáz, amelyre nemcsak mechani­kailag, hanem elektromos és mágneses úton is hatni le­het. Ez vezet a második nagy problémához: a forró plazma összetartásának kér­déséhez. A plazma — túlnyomó részben — elektromos töltés- hordozó részecskékből áll. Mindenképpen meg kell aka­dályozni, hogy a felgyorsított részecskék az edény falához jussanak, ott ugyanis a be­táplált energiát az edény fa­lának atommagjain fékeződ­ve röntgensugárzás formájá­ban leadják, másrészt a fal­ból szennyező anyagokat vá­laszt ki, s ez ismét a fűtés hatásfokát rontja. A célt, a plazmának és az edény falá­nak elhatárolását, megfele­lően kialakított mágneses erőtér alkalmazásával lehet elérni. S hogy állunk a fúziós energiatermelés alapanya­gaival? A leghamarabb meg­valósítható fúziós reaktor üzemanyaga a deutérium (D) és a trícium (T) keveréke. A deutérium nehézvíz formájá­ban a természeti vizekben előfordul minden hatezredik vízmolekulában, ami súly szerint kb 1:50 000 gyakori­ságnak felel meg. De indu­láskor nem a D határozza meg a készleteket, hanem a T-készlet, s mivel ez bomlik, azt az elemet kell néznünk, amelyből előállítható. Ez pelig a lithium amelyből je­lentősek a készletek. A tudományos kutatás lé­péseit, eredményeinek időbeli megvalósulását nagyon nehéz élőre megbecsülni. Mégis elég egyöntetű a tudósok vélemé­nye, hogy az ezredfordu­ló tóján számolni lehet a fú­ziós reaktorokban termelt energiával. Világszerte foly­nak a kutatások, s ezeket az energiaéhség rendkívüli mó­don ösztönzi. H. J. Védőoltás fogszúvasodás ellen TUDOMÁNY, TECHNIKA VESZÉLYES HABOK A víztisztítás hatásának fo­kozása régóta foglalkoztatja az embereket. A rómaiak például többek között epét használtak erre a célra. A Marseille környéki gallok feltalálták a szappant, amely rövidesen világszerte ismert­té vált. Ma a tisztítószerek (detergensek) egész serege áll rendelkezésünkre, és a mo­sószerként használt szappan már elavultnak tekinthető. A különféle detergensek előál­lítása és sokrétű felhaszná­lása rohamléptekben fokozó­dik. Környezetünkben tehát új típusú, korábban ismeret­len vegyi anyagok szaporod­tak fel. Tévedés azonban azt hin­ni, hogy csak a mosószerek tartalmaznak detergenseket. Az ércbányászatban dúsítás­ra alkalmazzák őket, ioncse­rélő tulajdonságuk miatt víz- lágyításra használhatók. De tejtermékek, egyes pékáruk gyártási folyamatában is al­kalmazzak némelyikei. Az USA-ban műtrágyához ke vert detergens hatására nö­vekedett a terméshozam. A kozmetikai ipar is sok fajtá­ját használják tel: különböző gyanták oldására, kemény zsírok lágyítására, samponok, fogporok és fogkrémek tisztí­tóanyagaként. De egyes gyógyszerek is tartalmazhat­nak detergenst. A felhasznált detergensek végül a szennyvízbe kerül­nek. Mivel a jelenlegi eljárá­sok a szennyvízből csak kis részben távolítják el azokat, a talajban és a felszíni vi­zekben egyre nagyobb meny- nyiségben mutathatók ki. Ott, ahol a szennyvíz igen sok detergenst tartalmaz, ko­moly problémák jelentkez­hetnek. Előfordult például, hogy a Rajnát a nagyobb városok alatt több méter vastagságú detergenshab bo­rította. Ezt a habot a szél olykor az autóútra fújta, s közlekedési akadályt okozott. A megoldás abban látszik, hogy egyrészt pontosabban tisztázni kell biológiai hatá­sukat, másrészt az eddigiek­nél egyre „lágyabb” deter­genseket igyekeznek gyárta­ni. A fokozott szennyvíztisz­títással pedig lehetővé válik, hogy ne jussanak szerve­zetünkbe. A fogszúvasodásnak egyik legfőbb okozója az ember szájában élő Streptococcus mutans nevű baktérium. E baktérium hatására a száj­ba kerülő cukrok erjedésnek indulnak, s az ennek során képződő savak megtámadják a fogzománcot, szúvasodást akoznak.' Már. régebben pró­bálkoztak azzal, hogy előbb baktériumok kivonatát a kí­sérleti állatok szervezetébe juttatva magát a szervezetet késztessék a baktériumokat leküzdő ellenanyagok képzé­sére. Az első ilyen anyagok­kal kapcsolatban azonban alapos gyanú támadt arra, hogy a vakcina károsítja a szívet. Újabban sikerült a bakté­rium sejtfalából egy kisebb molekulasúlyú és tisztított fehérjéket tartalmazó anya­got készíteni. Állatkísérletek­ben rhesusmajmoknak olyan táplálékot adtak, amelyben hozzávetőleg annyi cukor volt, mint az átlagos európai felnőttek táplálékában. E majmokban 70 százalékkal kevesébb szúvasodás fordult elő, mint az azonos módon táplált, de nem oltott álla­tokban. Az anyag hatását figyelve eddig sem kóros mellékha­tást, sem utóhatást nem ta­pasztaltak. A vizsgálatokat mégis tovább folytatják, hogy minden kétséget kizáróan megbizonyosodhassanak ró­la: a vakcináknak emberre semmiféle mellék- vagy utóhatása sincsen. Kopik az alkatrész Gyémántpor-adalék a motorblokkban A tribológia a súrlódással, a kenés, a zsírozás hatásá­nak és a mozgó gépalkaitré- szek kopásának, elhasználó­dásának vizsgálatával foglal­kozó tudomány. Kutatói már több olyan felfedezést tettek, amelyek nem kis meglepe­tést keltettek szakkörökben. Ilyennek számít az az új an­gol találmány is, amely azt javasolja, hogy adalékanyag­ként bórnitrid- vagy bórkar- bid-port, illetve gyémántport keverjenek a motorolajokhoz. Ezáltal ugyanis mérhetően csökken a motorok mozgó alkatrészeinek energiáit fel­emésztő súrlódása, illetve az egymással surlódó gépelemek kopása. E feltétel teljesülésének csupán az a nyitja, hogy az adalékként használt kemény anyagszemcséknek rendkívül kicsiknek kell lenniük: átmé­rőjük nem haladhatja meg a két ezred millimétert. E pa­rányi anyagszemcsék ugyanis könnyen gördülő-forgó „csap­ágygolyóként” viselkednek a sima felületek között. Mind­ez elég meglepően hangzik, tudván; az említett anyagok- mind dörzsölő-koptató hatású porok. Ám a kísérleti ered­mények a feltalálót igazol­ják. A gyémántpor-adalékos gépkocsi például minden li­ter benzinnel másfélszer any- nyi távolságot tett meg, mint a másik. A tribológia nemcsak gép­kocsimotorokkal foglalkozik, hanem minden más mecha­nizmussal is. A súrlódási kí­sérletekhez speciális labora­tóriumi berendezéseket ala­kítanak ki. Képünkön is egy ilyet látunk, amelyen éppen egy mélyhornyú forgóalkat­rész súrlódását kopását vizs­gálják — gyémántporos ke­néssel. A leghosszabb európai hidak ***tHsr Az európai hídhosszúsági versenyben jó ideig az 5022 méter hosszú hollandiai, 54 pilléren nyugvó keleti Schel- de-híd tartotta a rekordot. Mígnem megelőzte a 6070 méter hosszú svédországi öland-híd. Hazai hasonlattal úgy érzékeltethetjük ezt a méretet, hogy több mint két budapesti Népköztársaság út­ja ível át a habok fölött. Ez a hatalmas mérnöki mű Svédországot az előtte fekvő öland-szigettel köti össze. A híd legmagasabb része előfe­szített tartókkal épült, az alacsonyabb részek áthidalá­sánál lemezgerendákat alkal­maztak. Alkalmazták azon­ban a csúszózsaluzatot és he­lyenként a rögzített zsaluzást is. Az öland-hídnak össze­sen 155 nyílása van. A híd- pillérek cölöpökön állnak, ezeket — a nagy vízmélység­re való .tekintettel — külön­leges, a tengeri olajbányá- nyászatban alkalmazott, lá­bakon álló acélszerkezetű állványról vertek be. Az állvány négy lábának hosszát szabályozni lehetett, így a cölöpverést a legheve­sebb hullámzás idején is foly­tathatták. A középső, legma­gasabb, 910 méter hosszú nyí­lásoknál a hídszerkezet alsó éle 36 méterre van a tenger szintje felett, és így a legna­gyobb óceánjárók is közleked­hetnek alatta. Képünkön az öland-híd látható, amely a közelmúltig európai rekordnak számított. Ma már két dániai híd is hosszabb nála (az egyik 6720 méter hosszú vasúti, a másik 6313 méteres közúti híd). Tehát a skandináviai térség­ben van Európa leghosszabb három hídja.

Next

/
Thumbnails
Contents