Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-23 / 19. szám

2 Somogyi Néplap 1986. január 23;, csütörtök Londonban tárgyal Peresz Londonban szerdán meg­kezdte tárgyalásait Marga­ret Thatcher miniszterelnök­kel és Geoffrey Howe kül­ügyminiszterrel Simon Pe­resz izraeli miniszterelnök. Peresz kedden késő este Há­gából érkezett az angol fő­városba, a iközel-keletli ren­dezéssel kapcsolatos sajátos Tel-Aviv-i „béketerv” meg­vitatását szolgáló nyugat­európai körutazása kereté­ben. Londonban — ahol hiva­talos helyről figyelmeztették az egész sajtót, ne várjon -részleteket, és biztonsági megfontolásokból az izraeli miniszterelnök programját sem jelentik be előre — annyit minden esetre sej­tettek, hogy amennyiben Pe­resz ragaszkodik a PFSZ- szel kapcsolatos mereven el­utasító állásponthoz, nem re­mélhet ebben angol támoga­tást. Londoniban hosszú idő óta a nemzetközi -részvétel­lel való békatárgyalásokra vonatkozó jordániai tervet támogatják, amely előírná a Pálesztin Felszabad ítási Szervezet jelenlétét is. Lon­dont kiterjedt arab világbeli érdekeltségei és kapcsolatai, az angol olajipar gazdasági Margaret Thatcher brit és Simon mányfő. Peresz izraeli kor­jelentősége óvatosságra inti a köizel-keleti ügyekben. Wa- sihigtonból ugyanakkor erős nyomást gyakorolnak, hogy Londonban tegyenek enged­ményeket az izraeli állás­pont irányába. London szoros kapcsolatot tart fenn Husszein jordániai királlyal, aki épp Peresz megérkézését - megelőzően utazott el magánjellegűnek minősített látogatásáról Lon­donból, ahol azonban mind a kormányfővel, mind a kül­ügyminiszterrel tárgyalt. Pe­resz ugyanakkor szaros ame­rikai „felügyelet” mellett utazgat: Hágában is, London­ban is élvezi Richard Murp­hy közel-keleti ügyekben illetékes amerikai államtit­kár közelségét. Peresz, aki öt napot tölt Londoniban, szerdán délben a sajtónak nyilatkozva „új megközelítésekről” beszélt és ismételten közölte: kész a közvetlen tárgyalásra Husz- szein uralkodóval. London­ban sem tudják azonban, hogy az izraeli miniszterel­nök mi újat tudna mondani az általa egyedül elfogadha­tónak tartott arab partner­nek. Visszahívott kínai képviselők Három kínai képviselőt megfosztottak mentelmi jo: gától és visszahívták a kínai országos népi gyűlésből, mi­után büntetőjogi eljárást in­dítottak ellenük pozíció­jukkal való visszaélés, nye­részkedés és az állami tör­vények megszegése miatt. Az országos népi gyűlés állandó bizottsága azután döntött a képviselők me­nesztéséről, hogy az azokat kiküldő három tartomány — Csiangszu, Hupej és Kuj- csou — helyi népi gyűlése a választók követelésének ele­get téve megfosztotta man­dátumuktól a rossz útra tért képviselőket. Megfigyelők rámutatnak, hogy az ONGY Állandó Bi­zottságának most lezajlott ülésszakán különös figyel­met szenteltek a gazdasági bűnözés visszaszorítása kér­désének. Több képviselő sürgette a központi kor­mányt, hogy vizsgálja ki a mind nagyobb méreteket öl­tő gazdasági bűnözés okait és tegyen az eddigieknél szigorúbb és hatékonyabb lépéseket azok felszámolása érdekében. A tokiói iránytű Meglehetősen szeszélyesen mozog ide-oda a politikai iránytű a japán fővárosban, az elmúlt napokban némileg ellentmondásos jelentések láttak napvilágot a távol-ke­leti szigetország diplomáciai célkitűzéseiről. Nyilatkozat­ban erősítette meg például a Nakaszone-kormány szóvi­vője, ihogy országa továbbra is érdekelt a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatok ja­vításában, is hogy Tokió elé­gedett Sevardnadze szovjet külügyminiszter látogatásá­nak eredményeivel. Ugyan­akkor ,szinte ezzel egyidőben hozták nyilvánosságra azt a hírt, hogy Japán egyezteti részvételét az amerikai űr­fegyverkezési programban Nagy-Britarnniával és az NSZK-val. Márpedig a csil­lagháborús tervekhez való közeledés aligha szolgálhat­ja a iMoszkva—Tokió viszony erősödését. Érdekes ingadozásokat mu­tat a ,politikai barométer Ja­pán belpolitikai életével kapcsolatban is. Nagy figyel­met keltett, hogy — egy tel­jes hónapi halasztás után — felújította, majd befejezte kongresszusát az ellenzék legnagyobb erejét képező szo­cialista párt, amely heves tá­madásokat intézett a fegy­verkezési korlátok feloldása és a fokozott japán—ameri­kai katonai együttműködés ellen. Megélénkültek azok a találgatások is, hogy kik és milyen feltételekkel lenné­nek hajlandók létrehozni egy esetleges ellen-koalíciót, s hogy milyen fogadtatásra számíthatnak e tervek a kor­mánypárt, a liberális demok­raták egyes csoportjai ré­széről. Az UDP ténykedését ugyan­is változatlanul a frakciók közötti állandó, többnyire el­fojtott, ám nemritkán felszín­re törő heves véleménykü­lönbségek jellmezik. Ez ál­talában persze nem akadá­lyozza meg (az érdekek egy­beesése esetén) a kormány­párt vezető posztjain álló politikusokat a közös nevező megtalálásában, más alkal­makkor azonban elke­seredett, hatalmi kötél­húzásra emlékeztető csa­tározásokhoz vezet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Nakaszone posztjára — jóllehet [a miniszterelnök megbízatása előreláthatólag csak októberben jár le — máris három vetélytársa je­lentette be igényét. Ezek az ellentétek egyelőre nem érezhetők a mindennapi ese­ményekben, de a közeljövő­ben várhatóan egyre inkább hozzájárulnak majd a politi­kai iránytű kilengéséhez. Sz. G. Áttekinthetetlen adeni helyzet A legfrissebb jelentések szerint szerdán is harcok folytak Dél-Jemenben. Arab és nyugati diploma­ták szerint a helyzet telje­sen áttekinthetetlen. Áden- ből Dzsibutiba menekült kül­földi állampolgárokat idézve a nyugati hírügynökségek beszámoltak arról, hogy az egymással szemben álló fe­lelt harckocsikkal és tüzér­séggel támadták egymást. A szemtanúik szerint az Ali Nasszer Mohammed elnök el­len fellépő úgynevezett kol­lektív vezetés hívéi tért nyertek a főváros több kör­zetében, míg a /kormányhoz hű erőik Ádentöl keletre eső területeket ellenőriznek. A „kollektív vezetés” kezében levő rádió szerint a helyzet fokozatosan normalizálódik. A helyzetet bonyolítja az a tény, hogy az egymás ellen küzdő, különböző törzsekhez tartozó fegyveresek napon­ta változtatnák tábort. A kikötő környékén dúló vé­res harcok miatt egyelőre szünetel a külföldiek elszál­lítása. Szovjet, brit és fran­cia hajók várják a lehető­séget, hogy elszállíthassák a még Ádeniben rekedt több­száz külföldi állampolgárt. Ali Nasszer Mohammed, aki Észak-Jemenbe áklknedi- tált diplomatáik szerint je­lenleg a d él-jemeni Ab ián tartományban tartózkodik, a hívei kezében levő rádió­adón közleményt olvasott be. A dél-jemeni államfő fegy­verletételre szólította fel az ellene fellépő erőket, s am­nesztiát ígért mindenkinek, aki megadja magát. A „kol­lektív vezetés” rádiója a maga részéről is hasonló jellegű közleményt adott le. A TASZSZ szovjet hírügy­nökség Kuvaitból keltezett jelentésében arról számolt be, hogy Dél-Jemenben bizo­nyos mértékig alábbhagytak a szembenálló erők harci cselekményei. Intézkedéseiket tesznek a vitás kérdések po­litikai megállapodással törté­nő rendezésére. Más jelenté­sek szerint az ország egyes vidékein folytatódnak kü­lönböző tartományokból a csapatösszevonások. Noha az összetűzések hevessége az elmúlt két-három napban gyengült, "z országban to­vábbra is feszült a helyzet. Mindlkét fél az általa ellen­őrzött rádióadókon fegyver­letételre ihívita fel a vele szembenállóikat, amnesztiát ígérve, ha leteszik a fegy­vert és beszüntetik az ellen­állást. Az eddigi harcok nyomán •kialakult helyzetről továbbra is ellentmondásos értesülé­sek érkeznek. Az AFP Dzsibutiban élő, jól tájéko­zott jemeniekre hivatkozva azt jelenti, hogy Ali Nasszer Mohammed erői állítólag Aden egy részét hatalmuk­ban tartják. Kadhafi­interjú Líbia arra kérte a palesz­tin vezetőket, hogy Auszt­riában ne kövessenek el ak­ciókat; a bécsi merénylethez egyetlen. arab országnak sincs köze. Ezt mondotta Moamer el-Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője a Ku- rierban szerdán megjelent nyilatkozatában. Osztrák részről korábban tájékoztat­ták arról az értesülésről, hogy palesztin akciók ké­szülnek a korábbi bécsi me­rényletek miatt elítélt s bör­tönbüntetésüket töltő palesz­tinok kiszabadítására — mondotta Kadhafi. A líbiai vezető azonban ellenezte ezeket a terveket, amelyeket végül mégis megpróbáltak végrehajtani. Eddig nem volt utalás ar­ra, hogy a december 27-i bécsi repülőtéri merénylet­nek foglyok kiszabadítása lett volna a célja, nem be­szélt erről a két sebesülten elfogott terrorista sem. Kadhafi egyébként kijelen­tette: változatlanul semmi bizonyíték nincs arra, hogy az Abu Nidal féle palesztin csoport lenne felelős a bé­csi merényletért. A líbiai vezető kifejtette: a terroriz­mus ellen van, hiszen a „valódi terroristák az iz­raeliek”, de amíg a palesz­tinok igazságos ügyükért harcolnak, Líbia támogatni fogja őket. Az akciók takti­káját, részleteit nem tár­gyalják meg a palesztinok­kal; „ami történik, azért a palesztinok a felelősek” — mondta. Ausztria és Líbia még Bruno Kréislky kancellársá­ga idején alakult ki jó vi­szony. Halálra ítélték Gandhi gyilkosait A bíró halálra ítélte az Indira Gandhi ellen elköve­tett gyilkos merénylet ügyé­ben vádolt szikh Szatvant Szinghet, Kehar Szinghet és Balbir Szinghet. Manes Csandra bíró a szigorúan őr­zött delhi Tiihar központi börtönben hirdette ki szer­dán az ítéletet. Az indiai büntető törvénykönyv vonat­kozó paragrafusai alapján a három vádlottat bűnösnek találta többek között össze­esküvés, emberölés és gyil­kossági kísérlet vádpontjá­ban. A néhai' Indira Gandhi mi­niszterelnök-asszonyt 1984. október 31-én, nem sokkal reggel kilenc óra után ölték meg. A merényletet Szatfant Szingh és Beant Szingh, a kormányfői te&tőrség ké.t tag­ja hajtotta végre. Mindket­ten őrséget álltak a minisz­terelnöki rezidenciát és a kormányfői hivatalt összekö­Harc Costa Ricában a bársonyszékért I M <■ Guatemala és Honduras után Közép-Amerika egy újabb országában Costa Ri­cában is elnökválasztás lesz. E február 2-i voksolás an­nak mérlegelésekor külön figyelmet érdemel, hogy Vinicio Cerezo guatemalai elnök, és beiktatásra váró hondurasi kollégája, Jósé Azcona del Hoyo eddigi megnyilatkozásaikban po­zitívabban. közelítették meg a térség feszítő problémáit. Kérdés, hogy mennyi válto­zást hoz majd a megválasz­tandó államfő Costa Rica po­litikájában, mely kulcsál­lamnak számít ebben a tér­ségben, lévén, hogy hossza­san határos Nicaraguával. Közismert, hogy a két or­szág között, elsősorban az ellen forradalmárok tevé­kenysége miatt komoly el­lentétek vannak. Mivel Costa Rica neve jó­szerivel csak külpolitikai aspektusokban szerepel a híradásokban, az elnökvá­lasztás előtt érdemes egy pillantást vetni a belső helyzetre is. Costa Ricát a térség mintaállamának, Kö­zép-Amerika Svájcának ne­vezték a legutóbbi időkig. Ezt elsősorban azzal érde­melte ki, hogy a mintegy 60 ezer négyzetkilométeren el­terülő, két és fél milliós or­szág az 1949-es alkotmány értelmében nem tart fenn hadsereget — csak egy öt­ezer fős karhatalmat —, az életszínvonal mutatói a tér­ség többi államához képest imponálóak. A leköszönő el­nök, Luis Alberto Monge hi­vatali. ideje alatt többször is kinyilvánította országa eltö­kélt semlegességi szándé­Pís ifié Oc fia $ mm is* A térség térképe és Monge elnök, a kötéltáncos. kát. Persze ez utóbbit köny- nyebb kijelenteni, mint megtartani, különösen az adott körülmények között. Elég csak arra gondol­nunk, hogy Washingtonban nem nagyon veszik figye­lembe az efféle kinyilatkoz­tatásokat, ha'a dolog az USA érdekeit érinti. Konkrétan; arról van szó, hogy egyre nagyobb nyomás nehezedik Costa Rica vezetésére azért, hogy engedélyezze területén az amerikai jelenlétet a Ma­nagua elleni ellenforradal­mi akciók koordinálására. Ha engednek a nyomásnak, amire a fokozódó gazdasági gondok rászoríthatják, akkor ugye, máris oda a semle­gesség. D. L. (Folytatjuk) Szatvan Szingh védője, aki bejelentette, hogy szándéká­ban áll fellebbezni a legfel­sőbb bíróságnál. tő kapunál. Beant Szinghet a testőrség többi tagja a gyil­kosság elkövetése után agyonlőtte. Szatvant Szingh súlyosan megsérült. Kehar Szinghet és Balbir Szinghet november végén tartóztatták le a merényletre szőtt összeesküvés gyanújá­val. A vádirat szerint Indira Gandhi megölésére a négy szikh azért szervezkedett, mert „felelősnek találták” az amritszári Aranytemplom el­leni ostromért. (A kormány hadserege 1984 júniusában tá­madt rá a szikhek szentélyé­re, amely akkor a terroris­ták rejtekhelyéül szolgált.) A vádlottak védői a tárgya­lás során azt állították, hogy a gyanúsítottak ártatlanok, a merénylet nem az ő leikükön szárad1. A vádlottak is ártat­lanoknak mondták magukat. A tárgyalás május köze­pén kezdődött meg a Tihar börtönben. A bíró több mint száz ülést rendelt el az ügyészség és a védelem meghallgatására, a szemta­núik és a vádlótták valló­im,ásánák jegyzőikönyvhe vé­telére. Az ügyiratok több ezer oldalt tesznek ki. Manes Csandra bíró két­százhatvan oldalas okirat­ban indokolta meg döntését. A három vádlott az ítélet kihirdetése előtt arra a kér­désre, hogy bűnösnék érzi-e magát, „nemmel” válaszolt. Szatvant Szingh védőügy­védé közölte, hogy szándé­kában áll fellebbezni a leg­felsőbb bíróságinál. Az ítélethirdetés napjára, szerdára rendkívüli biztonsá­gi intézkedéseket foganatosí­tottak a hatóságok az esetle­ges zavargások megelőzésére a Tihar börtön környékén. Két évvel ezelőtt, Indira Gandhi meggyilkolása után Delhiben elszabadult a po­kol; a felzaklatott tömeg a szikhek elleni pogromokban több mint kétezer embert mészárolt le.

Next

/
Thumbnails
Contents