Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-21 / 17. szám
1986. január 21., kedd Somogyi Néplap 3 Megkötötték a szerződéseket A téli konzervgyár a nyárra készül Reggel fél nyolckor a munkatársakkal való értekezlettel kezdte a napot Jámbor László, a Nagyatádi Konzervgyár igazgatója. Holnapot alapozó döntést készítettek elő: milyen új gépeket vásároljanak a gazdag kínálatból. Vojkovics István főmérnök előző nap ugyanis olasz kereskedőkké! tárgyalt sűrítő berendezésékről. Különböző keresztárfolyamokat emlegetnek, prospektusokat, tervrajzokat vizsgálnak. — Sűrítő berendezéseink megértek a cserére — mondja az igazgató. — Szeretnénk, ha augusztusban már új gépekkel dolgozhatnánk. Olyat szeretnénk vásárolni, amely egyaránt jó paradicsom- és almasűrítmények készítésére, energiatakarékos, és a kapacitása nagyobb a mostaniénál, hiszen exporttermelésünket csak így tudjuk növelni. Tárgyalunk egy sterilizáló sor beszerzéséről is, amellyel a főzelékfélék gyártását telhetjük biztonságosabbá. Persze itt is kellene növelni a 'termelést. Az új gépek már a holnapnak, a hetedik ötéves tervnek szálnak. Ez most a legnagyobb gondja a gyár vezetésének. Ellentmondásos esztendőt zártak a nagyatádiak: rosszul fizetett az uborka, a gyár a tervezett mennyiségnek csupán negyven százalékát dolgozhatta föl. A fagyok ugyancsak megtépázták a kerteket, így almából, szilvából, körtéből nem kaptak annyit, ameny- nyi kellett volna a kereslet kielégítésére. Nem titkolják Nagyatádon, hogy ezért nem tudták teljesíteni termelési, illetve értékesítési tervüket. Ennek ellenére jobb esztendőnek tartják a múlt évet, mint 1984-et: tizenhárom százalékkal több konziervet tudtak eladni. Tíz százalékkal nőtt a munka termelékenysége, méghozzá úgy, hogy ötven emberrel kevesebbel dolgoztathattak. Az év első napjai. is bőven kínálnak munkát. Most például szovjet exportra za- kuszkát készítenek. Főzik a sárgabaracklekvárt, készítik a körtebefőttet és a hónap közepén megkezdik a vegyes befőtt gyártását is; ebből az NDK-ba, illetve a Szovjetunióba négyezerötszáz tonnát küldenek. Lassan [befejeződnek a termeltetési szerződések is. Zöldségre kedvező lehetőségeik vannak, s bíznak abban, hogy annyit tudnak majd felvásárolni és feldolgozni, amennyit tavaly terveztek. A gyáriak azt tartják, hogy az időjárás nem lehet minden esztendőben kedvezőtlen. Optimizmusukat bizonyítja, hogy már tornyosodnak az üveghegyek a raktárakban. A hazai üvegipar tavaly sem tudta megnyugtatóan biztosítani az igényeknek megfelelő meny- nyiséget, s az ígéretek sem biztatóak. Az orosházi üveggyár egyik vezetője szerint csak akkor lehet biztos ellátásról beszélni, ha bővítik gyárukat vagy egy új üzemet létesítenek valahol a Dunántúlon. N. J. Nem álmok, józan programok Üdülők, autós áruházak a Fűszért terveiben Az előszobában: Magyarország „Ami berreg, érdekel” nak vállalnia kell azt is, ha az elképzelései nem válnak valóra. — Ez biztos. Tizenöt éves tervünk legfontosabb részei tételesen ellenőrizendők lesiznek az ezredfordulón. Remélem, a majdani vezetők szép elszámolást készíthetnek. Ám egy ilyen hosszú távú koncepció lényegéből fakad, hogy az idő előrehaladtával igazítani kell rajta. Elérhetetlen célokat nem tűztünk ki, mégis meglehet, hogy a terv némely részét később el kell vetni; ám az is megtörténhet, hogy néhány év múlva még 'magasabbra kell tenni a mércét. Hadd mondjak két példát: ha tizenöt év múlva sem lesz egy nagyobb vállalati üdülőnk és. néhány kisebb pihenőházunik, azt akkor kudarcként kell elkönyvelni. De ha tizenöt év múlva nem lesz 11 autósbevásárló-áru- házunk, hanem csak hét vagv nyolc, akkor bizonyára nem kell hamut hintenünk a fejünkre, nem kell vezekelnünk, hiszen változhat a helyzet, más cégék is tervezhetnek ilyesmit, egykét helyen esetleg gyorsabbak lesznek nálunk ... De ettől még nekünk szükséges, hogy tudjuk: ki akarunk alakítani egy ilyen áruházi láncot. — Az üdülőn és a Balatonhoz, illetve a városok mellé telepítendő áruházhálózaton kívül melyek a koncepció legfontosabb elemei? — Bővíteni kell önkiszolgáló nagykereskedelmi raktárhálózatunkat, létrehozni kiskereskedelmi szervezetünket; drogéria és egyéb szak- üzlet-rendszert szeretnénk teremteni, elhagyott épületeket üzleti célra hasznosítanánk, egy ikastély felújítását is tervezzük: ez összefügg az üdülőprogrammal. Célunk, hogy megszerezzük az önálló külkereskedelmi tevékenység jogát, elektronizálni akarjuk a vállalatot, „átveszi a ha- tallimat'’ a számítógép, rendkívül fontos a fűszért dolgozóinak szakmai képzése, valamint a mainál is magasabb színvonalú szociális ellátása. Jó néhány tervet kihagytam a felsorolásból, hiszen nekünk is vannak üzleti titkaink, no meg fárasztó is volna a hosszabb részletezés. — Az ezredfordulón ön már nyugdíjas lesz. Nem zavarta ez a tervezéskor? — Ha még élek, bizonyára nagyon kíváncsi leszek az akkori elszámolásra. Ez a koncepció azonban nem „egyszemélyes”, hanem vállalati csapatmunka terméke. Vezetőgárdánk fiatal, későbbi vezetőnek kiszemelt munkatársaink közül néhány még tanul. Bizonyára sokan lesznek 2000-ben a cégnél, akik személyesen is vállalhatják a felelősséget a mai tervekért. De ha senki sem lesz itt a maiak közül, amit nem hiszek, ez a program akkor is a vállalat programja, és remélem, hogy a fűszért akkor is fűszért lesz. Luthár Péter Láttam teherautóval manőverezni egy ügyességi versenyen, láttam Bécsben a belváros forgatagában, ahol, „helyet keresett” kedves Ika- rusának. Csak személygépkocsit vezetni nem láttam még... — Őszintén szólva: a legkevésbé szeretem ... Talán mert túlságosan megszoktam a nagy kocsit, s a személyautóban a lélek is mintha összébb zsugorodna bennem. Ne értsen félre! Ez nem valamiféle „waigykocsis-glőg”, amelyre sokszor és méltán panaszkodnak az autósok. Én is személygépkocsin kezdtem (s ma is tanítok vezető-jelölteket) ; 18 éves koromban szereztem jogosítványt személy- és teherkocsira, s valamikor Pécsett, a Mecsek raliin Wartburggal próbálkoztam ... No, de a nagykocsi más: jobb vezetni. Nagyobb teret lát be az ember, s még az előttem haladó ötödik személyautó vezetőjének elképzeléseiről is tudomást szerezhetek. Ez kis kocsival lehetetlen. Egy autósújságban ezt olvastam: „A tehercross a vezetés magasiskolája.” Kais Gyula bólint. — Van benne igazság — mondja. — Nagyon szerettem „felszállni” a tonnákkal... 1979-től 1982-ig sokat versenyeztem teherautóval. A szombathelyi volánosok hívták ki a többi vállalatot vetélkedőre. Kiselejtezett teherautókat készítettünk fel a siófoki telepen, s már ez a munka is igen hasznos, tanulságos volt. Hát még a verseny! Kellemesen emlékszem vissza a nagyszerű küzdelmekre. Felsőcsatáron, Kaposváron és Cegléden az egyéni versenyben első helyezést értem el. A „vezess kiválóan!” vetélkedőn, melyet ugyancsak a Volán Tröszt rendezett, 1980-ban ugyancsak első lettem. Az országoson, Győrött pedig a hetedik. Úgy hallottam, a Formai I- es versenyeken nem adják ki a 13-as számot, babonából. Kais Gyula, aki a különböző ügyességi versenyeken is mindig szerencsésnek bizonyult, 13-án, pénteken született. (Szekszárdon, 1948- ban.) Később Komlóra került a család, ott szerzett Gyula szakmunkás-bizonyítványt, mégpedig háromfélét. Hegesztő, lakatos és karosszérialakatos. És itt a komlói réteken tanult motorozni egy Danuvián, még kamasz korában. — Ami „berreg”, gyerekkorom óta érdekel; ezért törekedtem arra, hogy először a számomra vonzó szakmákat tanuljam meg, majd a különböző gépjárművek vezetésére jogosító bizonyítványokat megszerezzem. Először 1966-ban motorkerékpárra kaptam jogosítványt, de még abban az évben beiratkoztam az MHSZ-nél egy személy- és teherautóvezetési tanfolyamra. Közben motorozni tanítottam a magam korabeli fiúkat. Ezután hamarosan baleset ért: a bal kezem negyedik ujját levágta egy ékszíjtárcsa. A lakatosmunkát abba kellett hagynom, s akkor kezdődött a sofőréletem. Kezdettől a Volánnál (illetve ennek elődjénél, az Akövnél) dolgoztam. 1967-től 1969-ig három és fél tonnásnál nehezebb teherautókkal jártam. Közben levizsgáztam autóbusz kategóriából is, majd Kaposváron két évig „helyijáratoztam”; miután Siófokra kerültem, szintén. 1973-tól öt esztendeig a Balaton-parti város és a megyeszékhely között vittem az utasokat; 78-ban különjáratra kerültem. Ettől kezdve belföldi, külföldi fuvarokat bíznak rám, amelyeket az utazási irodák (az Ibusz és a Siotour) rendelnek meg a cégemnél. Ez az igazi szép munka, bár mondhatom, nem könnyű vállalkozás. Először egy-egy várost járt keresztül-kasul, azután a megyéjét, majd a hazáját; végül az országhatáron túlra is elvezethette kocsiját a tehercross egykori bajnoka. — Szeretem az ismeretlen tájakat, városokat. Nem csak a látnivalók miatt, hanem A nagykereskedő kiskereskedése A Titán nagykereskedelmi vállalat Somogy megyei ki- rendeltsége négy éve saját boltot nyitott Kaposváron. Az üzlet meglehetősen eldugott helyen van, szűkös az eladótere és a raktára. A kizárólag kiskereskedelmi tevékenységgel foglalkozó vállalatok mégis teljes joggal konkurrenciát látnak benne. Tökölyi Rudolf kirendeltségveaető mondja: — Ha nagyobb lenne az eladóterünk, a jelenlegi 90 millió forintos forgalom is jóval több volna. Tárgyalunk a tanáccsal egy tágasabb üzletről; reméljük, hogy még ebiben az ötéves tervben sor kerül a megépítésére. Az üzlet megnyitásával mi nem a kiskereskedelmi partnereinktől akartunk árut elvonni — ért már ilyen vád bennünket —, hanem a nagykereskedelmi áron beszerzett áruknak az eladása számunkra kedvezőbb saját boltunkban, mintha továbbadjuk. Azoknak a bizonyos hasznot hozó árréseknek a megfogása egyre fontosabb érdeke minden kereskedelmi vállalatnak. Nem az okozza a tüskét, hogy a kiskereskedelmi vállalatok attól tartanaik: a nehezen beszerezhető árut — gondotok itt színes tévékre, automata mosógépekre, mélyhűtőládákra — megtartják maguknak és a többi üzletben nem, vagy kevesebb lesz ezekből? — Mi nemcsak ilyen cikkeket árusítunk, bár természetesen előnyösebb helyzetben vagyunk, hiszen közvetlenül 'kapcsolatban álltunk a termelőkkel Azért az nem mondható el, hogy ebben az üzletben mindig minden profilunkba tartozó árut kapni lehet. A kurrensebb cikkekre mi is előjegyzést veszünk föl és a színes tévé esetében például nem mondhatunk mást a vásárlóknak, mint hogy még ebben az évben megkapja. Ami a kiskereskedelmi vállalatokat illeti: nos, nekik minden egyes közös találkozón elmondjuk — s remélem, el is hiszik nekünk —, hogy nem előliük vesszük el az árut. Annál is inkább állítom ezt. mivel a saját forgalmunkkal arányosan nő a számukra végzett értékesítésünk is. Vannak azonban olyan cikkek — és szerintem ezek száma a jövőben még több lesz —, amelyeket a gyártók sem termelői áron adnak tovább nekünk, hanem nagykereskedelmi áron. Ezeket most is és a későbbiekben is. érthető okokból, elsősorban saját üzletünkben árusítjuk, hiszen csaik így hozhatnak hasznot. Ez a jelenlegi 90 millió forintos forgalom a kiskereskedelmi vállalatokkal lebonyolított évi egymilliárdhoz képest olyan kevés, hogy nem érinti hátrányosan eredeti feladatunkat, vagyis a bolthálózat ellátását. N. Zs. Sok vállalatnál panaszkodnak a vezetők, hogy a kedvezőtlen gazdasági körülmények és a sűrűn, meglepetésszerűen változó szabályozók miatt még rövid távra is nehéz terveket szőni, több évre előre pedig szinte lehetetlen. Ezzel szemben a Balaton Fűszértről szóló hírekben tavaly óta többször szerepelt: elkészült a cég 15 éves fejlesztési komcepciója és 1985 óta már eszerint dolgoznak a vállalat előremeneteléért felelős szakembeinek. Dévényi Zoltán igazgató: — Tavalyelőtt számoltunk el arról, hogy a vállalat korábbi 15 éves fejlesztési tervében foglaltakat miiképpen teljesítettük. Több régi fűszer tesnék eszébe jutott: a hetvenes évek elején sokan megmosolyogtak bennünket azért, mert híre terjedt, hogy tizenöt éves programot dolgoztunk ki. Álmodozónak avagy naigyképűsködőnek ■minősítették akkoriban ezt a tervet. Valószínűleg most is kapunk ehhez hasonló megjegyzést. Ezzel együtt is azt tartom: aki ölbe ejti a kezét és csak a körülményekre panaszkodik, az eleve csatát akar veszteni. Igenis kellenek a távlati tervek, kell a hosszú évekre szóló program, mert cél nélkül nem lehet dolgozni. Aki nem lehet dolgozni. Aki nem képzeli mag elé a jövőt, az előbb-utóbb eltompul, s nem érdekli az sem, hogy mi lesz holnap, tétlenkedik és végképp lemarad. — Viszont aki tervez, anazért is, mert gépkocsivezetőként újabb és újabb próbát kell kiállnom az ismeretlen utakon. Minden környező országban vezettem; a legtávolabbi hely, ahová eljutottam, a törökországi Samsun. Ez már benn van Ázsiában. Ott láttam az emlékezetes kiírást: Európa: 600 k’inméter. Csak ennyi volt. Közben leérettségizett, gépjármű-szakoktatói vizsgát is tett, s 1977 óta leendő sofőröket tanít. — Kezdetben nagy ambícióval — mondja. — Most már kissé lelohadt kedvvel. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz tanítani. Én mindent át szeretnék adni, amit tudok ebből a szép szakmából, de sokszor tapasztalnom kell, hogy hiába erőlködöm. S olyankor kissé elkeseredem. Egy 256-os típusú Ikarus autóbusz gazdája. 1982-ben bízták rá, 220 ezer kilométer van benne; de 1971 óta tavaly november 7-ig 750 ezer kilométert tett meg baj nélkül. Ezért megkapta a balesetmentesek plakettjét. Kiüti lakásán sok-sok emléktárgy idézi a távoli tájakat, városokat, s az előszoba falán hatalmas, bekeretezett térkép: Magyarország. Szapudi András
