Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-20 / 16. szám
t986. január 20., hétfő Somogyi Néplap 3 EREDMÉNYES Jó ÖT ESZTENDŐ napot, Csalóka a felirat a drávaszentesi kultúrház Kétezer forint egy ilyen cipő, és akkor az falán. Iskola — bár gyerek, ha kevés is, de én díjamat nem is számolom, mondja a lenne — már évek óta nincs. nyugdíjas mester. Már inkább csak a faszobrászatban leli kedvét Urmös István, pedig ő a falura, a falu őrá van utalva... (Folytatás az 1. oldalról.) szakszervezeti muinka mozgástere. Ezt a tagság is igényli, amint a kongresszusom elhangzottakból is tükröződik — tette hozzá. Vasárnap folytatta előző nap megkezdett munkáját a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének 27. kongresz- szusa Budapesten, a SZOT Központi Iskolájában. A tanácskozáson megjelent Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke is. A vita után a kongresszus határozatot hozott az elkövetkező öt év tennivalóiról. Ez kimondja, hogy a ruházati ipar alapvető feladata a hazai lakosság ellátása mellett a tőkés és a szocialista export bővítése, s ezzel a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához való hozzájárulás. A kongresszus végül megválasztotta a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének vezető testületéit és tisztség- viselőit. Ismét a szakszervezet elnöke lett Tóth Tiborné, főtitkára Czerván Mártonná és titkára Veres Gábor, továbbá új titkárként megválasztották Wittich Tamást. Nyomdaipar Szombaton a Gutenberg Művelődési Otthonban, az ágazat mintegy 55 ezer dolgozóját képviselő 207 küldött és a meghívott vendégek részvételével megkezdte munkáját a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének 42. kongresszusa. A tanácskozáson megjelent Berecz János, az MSZMP KB titkára és Vi- rizlay Gyula, a SZOT titkára, továbbá ott voltak több tárca és társadalmi szerv képviselői is. A központi vezetőség írásos beszámolójához Lux János, a szakszervezet főtitkára fűzött szóbeli kiegészítést Az ágazat tevékenységét értékelve rámutatott: a nyomda-, a papíripar, a könyv- és lapkiadás dolgozói — a korábbiaknál lényegesen nehezebb termelési és gazdálkodási feltételek mellett is — lelkiismeretes munkával, gyakran többletfeladatok vállalásával teljesítették kötelezettségeiket a VI. ötéves terv időszakában. Ez idő alatt a papíripar a könnyűipar legdinamikusabban fejlődő ágazata volt. A legutóbbi öt esztendőben évente mintegy 9 ezer könyvet adtak ki 100—100 millió példány ban. Csökkent azonban a klasszikus könyvék részaránya, s nem jó jel — mutatott rá a főtitkár —, hogy a kereslet a könyvkiadókat tartalmilag és irodalmi értékük szempontjából egyre inkább az igénytelenebb könyvek kiadására ösztönzi. Minőségi javulás jellemezte a lapkiadást: ma már négy országos és 16 megyei napilapot állítanak elő korszerű nyomdai technológiával. A szerkesztőségék azonban lemaradtak a technikai fejlődésben: az elektronikus szövegelőállítás és -szerkesztés műszaki feltételeinek megteremtése szélesebb körben a következő évek feladata lesz.. A tapasztalatok szerint veszített vonzásából az újságíró p>álya is — a felszólalók szerint ennek elsősorban anyagi okai vannak. A nyomda- és papíripariban a vállalati gmk-ban végzett munka az újságírók körében pedig a túl sok mellékmunka vállalása esetenként a fő- munkaidőben nyújtott teljesítmény rovására megv — állapították meg. Ezzel ösz- szefüggésben szorgalmazták, hogy átfogóan vizsgálják meg, s rendezzék a sajtó dolgozóinak bérhelyzetét. Több küldött szóvá tette, hogy a szerkesztőségek többsége zsúfolt, nem nyújtanak az alkotó munkához megfelelő körülményeket. Szó esett az ágazat technikai ellátottságának fejlődéséről is. Az elkövetkezendő években az elektronika bevonul a lapkészítés minden területére, s ez — az előnyök mellett — számos olyan emberi problémát is felszínre hozhat, amelyre a szakszervezeti szerveknek is fel kell készülniük, segítve, népszerűsítve ugyanakkor a technikai haladást. Különös figyelmet kell fordítani az új technológia fogadására az újságírók körében — hangoztatták —, s szükséges az elektronikus tervező, szedő, tördelő szakemberek képzése is. Kapolyi László ipari miniszter hozzászólásában méltatta a sajtó, nyomda- és a papíripar, valamint a könyvkiadás dolgozóinak munkáját. Utalt arra, hogy a VI. ötéves terv időszakában a nyomda- és a papíriparban jelentősen bővült a termelés, s ma már a két ágazat olyan fontos ip>ari feladatok megoldásához kapcsolódhat, mint az export-növelés, vagy a csomagolástechnika korszerűsítése. Az automatizálás, az elektronizálás széleskörű alkalmazásával eredményeik tovább növelhetők. A vitában felszólalt Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke is. A vasárnapi ülésen folyta^ tódott a központi vezetőség beszámolójának vitája, és abban felszólalt Berecz János is. Elismeréssel szólt a csaknem 125 éves szakszervezethez tartozó dolgozók munkájáról, erőfeszítéseiről. Mint mondotta, a beszámoló az idetartozó ágazatok együttes és egységes szak- szervezetének munkáját tükrözi, olyan munkát, amely — {jártunk politikájának céljaival összhangban — megtalálni törekszik az egységet a különbözőségekben, hiszen minden területen ez lehet eredményeink egyik forrása. A küldöttek elé terjesztett dokumentumok reális programot adnak, s cselekvési készséget fejeznek ki. A Központi Bizottság titkára a továbbiakban kiemelte, hogy a szakszervezetekre nagy szerep hárul a társadalmi-gazdasági fejlődésünk elősegítésében. Szólt az érdekvédelmi munka fontosságáról. A Központi Bizottság titkára részletesen szólt a tömegtájékoztatás kérdéseiről, a sajtó munkásainak közvéleményt formáló tevékenységéről, arról a napjainkban mind fontosabbá váló szerepéről, hogy a szocialista céljaink elérését segítő tettekre ösztönözzenek, erősítsék a nemzeti összefogást. Kiemelte a tömegtájékoztatás felelősségét a valóság hű tükrözésében. Kitért arra, hogy esetenként ennek hiányáról tanúskodó publikációk is napvilágot látnak, amelyek történelmi ütünk, elért eredményeink lebecsülésével, a megalapozatlan bírálattal, az előrehaladásunkhoz szükséges társadalmi összefogást gyengíthetik. A vita után a kongresszus határozatot fogadott el. Ebben leszögezi, hogy a nyomda- és papíripar elsődleges feladata — a termelés mérsékelt ütemű növekedése mellett — a hazai igényeknek folyamatos, választékban és minőségben a korábbiaknál magasabb szintű kielégítése, valamint az export fokozása. Ezután megválasztották a szakszervezet vezető szerved és tisztségviselőit. A kongresszus által elfogadott új nevén „A Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás dolgozóinak Szak- szervezete, tiszteletbeli elnöke Szöllősi Ernő, elnöke Te- rényi László, főtitkára Lux János lett, titkárok: Rét Rétemé, Hárai Tibor és Kárpáti Tamás. 7581! Van százezer forintja Drá- vasizamtesmek! Sok vagy kevés? Szép summa, hiszen lehetne venni belőle a faluban egy házat, betonozni lehetne járdáit, helyre tudnák pofozni -rajta az omladozó kultúr- házat. Persze csak külön-kü- lön. Sokféleképpen lehetne ehhez a tízszer tízezerhez nyúlni — amely a váinosrészi támogatás címén Dráivaszente- sé. Azt mondják azonban a dráivaszentesieik : — „Fel -kéne fogadni egy postást, ebből a pénzből, olyat, aki házhoz hozza az újságot meg a leveleket,” Ilyen kicsinyke lenne a kisközség gondja? A barcsi városi tanácson Laczó János, a művelődési, egészségügyi és a sportosztály vezetője sem tud égető gondokat sorolni. — A tanács törekvése az, hogy a három városrésznek azonos legyen a városhoz tartozási érzése. Mit is takar ez a fura kijelentés? Azt, hogy azonos fejlesztésiben részesüljön Somogytamóca, Dráva- sízen.tes és a cigánytelepi városrész. A háramiszáznyolc- van lakosú Drávaszemtesen a legsürgetőbb feladat a tanács meglátása szerint, hogy jövőre végre elkészüljön a vezetékes vízhálózat, amely egészséges ivóvizet 'biztosítana. A falukép szépülését vámjuk egy függetlenített 'közterület - felelős munkáiba állásától. Természetesen nem a csikkek összeszedését váríjúk majd tőle, hanem olyan falualktívát szeretnénk ezzel megnyerni, aki sök hasznos teendőt ellátna a városrészben. A kul- túriház sorsáról azt tudtuk meg a tanácson, hogy egy több hasznosításai faluházzá szeretnék átalakítani. Továbbra is helyet kapna itt'az egészségügy, a KISZ- és a páirttaggyűlés, a falu különböző rendezvényei. Szeretnék, ha megpezsdülne újra a kulturális élet és a távlatokban öregek napközi otthona is i dek öltözhetne. Ennék létrehozását az egyre több idős emiber indokolja. Drávaszentes hosszú utcáján Ürmös István a kalauzunk. Sorolja, iká hol lakik, kinek mi a gondja, hogyan élnek meg az öreg házak laAz osztrák és a magyar lovasszövetség vezetői találkoztak szombaton Kaposváron, s arról döntöttek, hogy a mezőgazdasági főiskolán az idén működni kezd egy osztrák—magyar lovasakadé- mia. Ez megoldhatja a két ország égető szakemberképzési gondjait. Szombaton a gálosfai kastélyban már apró részletkérdésék s szóba kerültek, s a megbeszélés résztvevőinek szinte mindenben sikerült megegyezniük. Dr. Hecker Valtert, a magyar lovasszövetség főtitkárát kérdeztük: miként talált egymásra a két szervezet? — Valaha a lovasedzőket és a többi szakembert a hadsereg képezte ki; óriási gyakorlati és elméleti tudást lehetett szerezni a katonaságnál. A monarchia idejéből közös hagyományaink is vannak. Időközben azonban az egész világon megszűnt a kői a kevéske nyugdíjból. Ürmös István a népi ihletésű témák, gondolatok fába faragója. A tavalyi őszön elkészült öt szép kompozíciója, ebből kettő is a várost gazdagítja, felajánlásként. Szavaiból a megbántott falusi ember képe rajzolódik ki. Tizenkét évig vezette lelkesen a kultúrházait, a könyvtarat, küzdött nemcsak népfrontos tisztségben a faluért. Egyszeriben csak falak emelkedtek körülötte. Az volt a baj — — válik 'ismertté gondja a szavak nyomóin —, túl nagy léptékkel próbált lépni a kisközség. — Lehet, hogy én álmodozó voltam, s egy számmal nagyobb ruhát akartam adni a falu testére. Játszóudvar, népi vándartálbor, falusi esték, visszahozni az iskolát, javítani a közlekedést és még egy tucatnyi más eliképzelésem volt. Szabó Lászlómét, a boltost akkor kapjuk szóra, amikor hadseregben a lovasság, a íósport viszont óriásit fejlődött. Magyarországon és Ausztriában is megoldatlan ma a magas szintű képzés. Az adottságok némiképp különbözőek; osztrák barátainknál több jó szakember dolgozik, nálunk viszont jobbak a tárgyi feltételek, tehát több a ló, a lovarda, és híres méneseink vannak. így összefoghatunk, kiegészíthetjük egymást. — Miért épp Kaposvárra esett a választás? — Itt van a főiskola, van fedett lovarda, van elég tanterem, számítógép, jó a lóállomány, és középfokú edzőképzés is van. Ez fejleszthető, s osztrák segítséggel elérhető a cél, hogy sokféle szakembert képezzünk. A szakmunkásoktatás éppúgy szerepel terveinkben, mint az, hogy a közös akadémia egyetemi szinten végzett lovasedzőket bocsásson útra. egy idős bácsikénak gázt cserél. Amúgy rövidujjú blúzban, egészségesen, frissen toppant ki az utcára. — Télen panaszlom, már csak azért is, hogy tavaszra megoldódjék: nincs a boltban hűtővitrinem, így szinte naponta megfoghatna a köjál. Hűtőládái ugyain kaptam, de bizony abból is elkelne kettő. Kétszázötven-háromszáz ezer forint a havi forgalmam. Az én boltomból csak úgy jutott az itteniek karácsonyi ója alá déligyümölcs az idén, hogy személyesen kellett Barcsra mennem érte. Erire sókain íe- gyiinthetnénék, azért nem a banán meg a narancs a legfontosabb. Nem, de bizony ba ez sosincs, akkor inkább Barcsra mennek vásárolni az itteniek. Néha mór előre dühöngök, amikor megrendelek tíz tételt, hogy bővítsem a választékot, de kettő se jön meg. Ne nézzük le a kisközségben élőket, hogy őnekik a durvább, olcsóbb, szürAz idén, ősszel kezdődik a munka. A tervék szerint az ausztriai és a hazai hallgatókat a legjobb osztrák és magyar szakemberek fogják oktatni. A szakmában már dolgozó emberek magasabb képesítést szerezhetnek. Dr. Rudolf Haas, az osztrák lovasszövetség elnöke erről elmondta: — Tervünk az is, hogy ide hívjuk tanítani a világ legjobb lovasszakembereit. Reméljük, a magyar és osztrák lovashagyományok alapján magas színvonalon oktató akadémiát teremtünk, s ennék egyszer talán szintén nagy híre lesz a világban. Egyik célunk, hogy újra megfogalmazzuk: ki az igazi lovaglótanár. Művelt, széles látókörű embereket akarunk kiképezni. Nálunk, Ausztriában egy kis trükkel szinte bárki kinevezheti magát lovaglótanámak. Az is kébb, másodosztályúbb is jó. Itt is f elnőtték lettek az igények, aiká.r csak városon. A boltosassizonyról azt kell tudni, ő a falu mindenese. Átveszi a leveleket, áramdíjat fizet, .pénzt vesz feli, csomagokat visz házhoz. Áldatlan a helyzete, sokszor több a közszolgálata, mint a kereskedői munkálja. Ilyen kicsinyke lenne a falu gondja? — kérdeztük az írás elején, arra utalva, hogy hóban, esőben, sárban keld a javarészt nyugdíjas dráva- szentesieknök útra kelniük a napi postáért. A postaláda- sorok közül az egyik Tarr János nyugdíjas cipészmester háza előtt van. Nem véletlen, hogy idegenül fogad bennünket a Somogyi Néplap hallatán. — Nem rendelek meg újságot — mondja s csak akkor enged fel, mikor bemutatkozva a falu felől érdeklődünk. — Negyven éve lakom itt, ide nősültem. Nem bántam meg, szép falu ez, a dolgos emberek lakják, azokról meg vásiilk a lábbeli. Még ma Barcsról is idéhordják nekem a csorbult sarkú cipőt, talán mert nem csalódták a munkáimban. Költöznek ide fia tatok is, úgy hallltom, most meg többen építeni alkarnak itt. Sok barcsit a szőlőművelés is kihoz ide. Sokan vagyunk öregek itt a faluban, ránk lehetne tekinteni ezzel a postásüggyel. A barcsi tanácson ugye azt mondták: a városrész! serpenyők ne billenjenek egyik település felé se. Hát akkor ... Békés József célunk, hogy az itt végzett emberek sebességével kiszorítsuk a pályáról a sarlatánokat. Mind népszerűbb a lósport, sok fiatal szeretne lovagolni, .tehát sok képzett edző kell Magyarországon és Ausztriában. — Önök miképpen jutottak el odáig, hogy a magyar szövetségnél keressék a segítséget? — Régebben is együttműködtünk. Mi a magyar fogathajtóktól kaptunk segítséget, sokat tanultunk főlük. Hozzánk a magyarországi díjlovaglók jártak tanulni. Tavaly tavasszal találkoztak a két szövetség vezetői, s kölcsönösen elmondták gondjaikat. Nos, akkor döintöt- tüiník az elvekről, most a részletekről, és ilyen gyorsan sikerült nyélbe ütni a dolgot. Nem kellett hozzá más, mint a kölcsönös jóakarat. Közös a gond, miért ne oldjuk meg együtt? Luthár Péter SZEPTEMBERTŐL A KAPOSVÁRI MEZŐGAZDASÁGI FŐISKOLÁN Osztrák—magyar lovasakadémia A hagyományokra építenek — A vendégek dicsérik a körülményeket
