Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 15. szám

2 Somogyi Néplap f986. január IS, szombat Események címszavakban Héttő: Puccskísérlet Adenban, a Jemeni Népi Demokrati­kus Köztársaság főváro­sában. — Szíriái—libano­ni államfői tárgyalások Damaszkuszban. — A Contadora-csoport és még négy latin-amerikai ál­lam közös nyilatkozata a közép-amerikai válság politikai megoldásáról. Kedd: Az új guatemalai állam­fő beiktatása alkalmat adott Bush—Ortega talál­kozásra. — Craxi olasz miniszterelnök Egyip­tomban járt. — Ronald Reagan Washingtonban az ecuadori elnököt fogadta. Szerda: Eduard Sevardnadze meg­kezdte tokiói tárgyalásait. — A libanoni keresztény milíciák közti tűzszünetet megsértették, újból har­cok folytak Kelet-Bejrút- ban. — Az adeni rádió ismét sugároz műsort, híradása szerint Ali Nasz- szer Mohammed vezetésé­vel a Jemeni Szocialista Párt politikai bizottsága összeült. Csütörtök: A Szovjetunió meghosz- szabbította a kísérleti robbantások moratóriu­mát, Gorbacsov nyilatko­zata az atomleszerelésről. — Genfben folytatódik az amerikai—szovjet fegy­verzetkorlátozási tárgya­lássorozat. — Kohl—Mit­terrand csúcstalálkozó. Péntek: Varsóban ülésezik az ér­telmiségi világkongresz- szus. — Nicaragua fővá­rosában tárgyal a spanyol külügyminiszter. — Liba­nonban is, Dél-Jemenben is tovább tartanak a pol­gárháborús jellegű ellen­ségeskedések. — Reagan elnök fenntartásokkal bár, de kedvezően nyilatko­zott a szovjet javaslatok­ról. A hét három kérdése ® A két nagyhatalom kül­döttségei Genfben újra leül­tek a tárgyalóasztal mellé, hogy megvitassák egymás javaslatait hadászati nuk­leáris fegyverekről, közepes hatótávolságú fegyverekről, és ami a legfontosabb: az űrfegyverkezés megakadá­lyozásáról. Persze, ez utób­bi kérdésben esnek legtávo­labb a két fél kiindulási pontjai, mivel az Egyesült Államok mindezideig ra­gaszkodik az SDI-hoz, a stratégiai védelmi kezdemé­nyezésnek elkeresztelt csil- lagháborús tervekhez. Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára szerdán nagy visszhangot kiváltó javas­lattal élt, amit aztán a szov­jet delegáció hivatalosan is letett a genfi asztalra: hosz- szú távon, egészen az ezred­fordulóig terjedően, több szakaszban a nukleáris fegyverkészletek és a vegyi fegyverek megsemmisítését ajánlja. Szükségesnek mond­ja az űrfegyverkezés meg­akadályozását. A Szovjetunió engedményt tesz a helyszíni ellenőrzés kérdésében. S ami rövid távon a legfontosabb: ■ a szovjet kormány jóakara­ta jeléül újabb három hó­nappal meghosszabbítja a nukleáris kísérletek morató­riumát, amely tulajdonkép­pen december 31-én lejárt már. A leszerelési és fegyver­zetkorlátozási tárgyalások, amelyek Genien kívül Stockholmban (itt 33 euró­pai és két észak-amerikai ország vesz részt a helsinki folyamatba illeszkedő kon­ferencián) és Bécsben (itt Tízéves szünet után szovjet külügyminiszter látogatott Ja­pánba. A képen Eduard Sevardnadze (balról) kollégájával, Abe Sintaróval tárgyal. pedig a Varsói Szerződés és a NATO államainak küldöt­tei tárgyalnak a közép-euró­pai haderőcsökkentésről) folynak, alighanem ígérete­sebben alakulnak, mint ed­dig. Természetesen továbbra is türelmet igényelnek ezek a tárgyalássorozatok. Érdemes emlékeztetni ar­ra, hogy az új szovjet javas­latok „menetrendje” az első szakaszra 5—8 évet hagy, ennyi idő alatt csökkentené a Szovjetunió és az Egyesült Államok a felére az egymás területének elérésére alkal­mas nukleáris fegyverek számát. Legfeljebb hatezer­hatezerre. A feltétel az, hogy a két hatalom kölcsönösen lemond a támadó kozmikus fegyverek létrehozásáról, ki­próbálásáról és telepítéséről. Mik a fegyverzetkor­látozás kilátásai a genfi tár­gyalások folytatódásakor? hogy a ceremóniára az or­szág fővárosába érkezett igen sok vezető államférfi: az Egyesült Államok alelnö- kétől, Bushtól kezdve a nd- caraguai Dániel Ortegáig. Ök ketten külön találkoztak is. Ortega pedig egy nyilat­kozatban kijelentette, hogy Vinicio Cerezo választási győzelme elősegíti a haté­kony párbeszéd kialakulá­sát a térségben, mivel az új államfő a közép-amerikai feszültség csökkentésének a híve. Ezt támasztja alá az új guatemalai elnök bejelenté­se is, hogy kezdeményezésé­re az országban tavasszal csúcstalálkozót rendeznek a válság megoldásában érde­kelt államok részvételével. Az úgynevezett Contado­All amcsínykísérlet színhelye volt a Jemeni NDK fővárosa. A képen: archív felvétel az adeni kikötőről. ra-csoport is hallatott magá­ról, a dél-amerikai országok egy másik politikai tömörü­lésével, a „Ilma csoporttal” egyetértésben: közvetítő te­vékenységüket ajánlották fel a közép-amerikai térség or­szágainak, beleértve még Kubát is, s ajánlatukat el­juttatták Washingtonba. Kétségtelen, hogy nem a közvetítési lehetőségeken múlik a közép-amerikai fe­szültség enyhülése. S mert például Havannában a dip­lomáciai megfigyelők a tár­gyalási szándékot mindjob­ban kirajzolódni látják, ál­talában .az a vélemény: Wa­shington van soron. ®. Hogyan alakul az Olasz Kommunista Párt szerepe az ország belpoliti­kai erőviszonyainak válto­zásakor? A guatemalai esemé­nyek módosítják-e a közép­amerikai helyzetet? A kis közép-amerikai or­szág, Guatemala, több mint három évtizeden át jobbol­dali katonai diktatúrát volt kénytelen elviselni. Még amerikai források szerint is évente két-háromezer em­bert gyilkoltak meg vagy hurcoltak el, ennek ellenére vagy talán éppen ezért is a népi ellenállás nem hagyott alább. Valószínűleg Wa­shingtoniban is rájöttek, hogy — közel Nicaraguához, ahol már győztek a népi erők, vagy Salvadorhoz, ahol szintén harcban álla­nak — Guatemalában he­lyesebb lenne demokratikus színezetet teremteni és „sza­bad választások” után pol­gári rendszerrel váltani fel a kíméletlen katonai ural­mat. Az új elnök, a keresztény- demokrata Vinicio Cerezo beiktatása fontos nemzetkö- eseménnyé vált azáltal, Az Olasz Kommunista Párt fennállásának 65. év­fordulóját ünnepli, s az áp­rilisi kongresszusára készül. Az OKP a maga másfélmil­liós tagságával a tőkés vi­lágban a legerősebb kommu­nista párt, kongresszusától igen sokan új erőgyarapo­dását várják. Hogy a kong­resszusi küldöttek milyen programot fogadnak el, attól sok függ: az OKP egy-egy választáson a voksoknak hozzávetőleg 30 százalékára számíthat, a szocialista párt 11—15 százalékot várhat, a szociáldemokraták és a re­publikánusok együtt 15—20 százalékot képviselnek. Pusztán a számok alapján tehát kialakulhat Olaszor­szágban egy keresztényde­mokraták nélküli többség. Jó két évtizede azonban kommunisták és szocialisták között nagyok voltak az el­lentétek, egyes hírmagyará­zók „baloldali fagyról” írtak, beszéltek. Most viszont a párton belül többen egy új­típusú népfront létrehozását sürgetik. Mások azonban a régi aggályokat hangoztat­ják az OKP „szociáldemok­ratává” válásával kapcsolat­ban. Kettőn áll a vásár, azaz hogyan képzeli a jövőt a mi­niszterelnök Craxi pártja? Annak soraiban is akadnak, akik egy „nagy baloldaltól” várják a fordulatot, a szo­cialista és a kommunista párt együtthaladásától re­mélik a négy évtizedes ke­reszténydemokrata uralom felszámolását. De természe­tesen csak azon az áron, hogy mindkét párt közeled­jék a másik reformelképze­léseihez. Mindenesetre az olasz pártkongresszus előtt a két párt között már meg­indult az eszmecsere. Az OKP kongresszusán a vita alapja az úgynevezett „77-es dokumentuma” lesz, ezt csakném háromhónapos munkával fogalmazták meg. A pártprogram egyik legfon­tosabb célja megállítani a választásokon legutóbb je­lentkezett gyengülési irány­zatot, amely a tavalyi köz­ségtanácsi választásokon, majd a mozgó bérskála ügyében elrendelt népszava­záson volt tapasztalható,­Pálfy József Kedden letette a hivatali esküt Vinicio Cerezo (balról), Guatemala új polgári elnöke, aki hosszú katonai kormány­zás után került az elnöki bársonyszékbe. A Fehér Házban tanulmányozzák a szovjet javaslatokat Ellentmondásos lapvélemények A Fehér Ház különleges leszerelési munkabizottsága, amely a külügyminisztérium, a hadügyminisztérium, a nemzetbiztonsági tanács és néhány más kormányszerv magas rangú képviselőiből áll, megkezdte a Mihail Gorbacsov által előterjesztett új szovjet leszerelési javas­latok részletes elemzését. Ezzel egyidőben az amerikai küldöttség a genfi szovjet— amerikai tárgyalásokon is felvilágosításokat kér a szov­jet küldöttektől a tervezet egyes részleteiről. Mint jelentettük, Reagan elnök azt mondotta, hogy „nagyon hálás” a szovjet ja­vaslat előterjesztéséért. Az elnök szerint a tervezetben számos figyelemre méltó elem van. A Fehér Ház szakértői és a különböző le­szerelési szakértők most ezeknek az elemeknek rész­leteit kívánják pontosabban megállapítani. A The Washington Post szerint az amerikai fél egyebek között érdeklődést tanúsíit a javaslatnak azon pontja iránt, amely a stock­holmi tárgyalások meggyor­sítását erősítheti, és elvezet­het a bizalomerősítő intéz­kedések kiterjesztéséhez az európai biztonsági folyama­ton belül. Ugyancsak nagy figyelmet szentelnék a köze­pes hatótávolságú európai nukleáris eszközökre vonat­kozó javaslatoknak is. A lap szerint azonban az amerikai hivatalos személyiségek je­lezték: az Egyesült Államok mindaddig nem akar bele­egyezni az űrfegyverkezés —Gorbacsov által javasolt — teljes eltiltásába, az ilyen fegyverek kipróbálásának tilalmába, a*níg „a nukleáris fegyverekre szükség van az elrettentés céljából”. Mint ismeretes, a szovjet javaslat az évezred végére irányozza elő a nukleáris fegyverek teljes felszámolását. A lap vezércikket is szen­tel Gorbacsov javaslatának, megállapítva, ez a program „mindkét fél számára hozhat hadászati előnyöket”. „A genfi tárgyalásokon derül majd ki, hogy valóban elér- hetőek-e ezek az előnyök” — írja a lap, amely egyébként úgy vélekedik, hogy a ja­vaslat az egész világon tá­mogatásra számíthat, s fő­ként az amerikai hadászati védelmi kezdeményezés, az űrfegyverkezés ellen mozgó­síthatja a közvéleményt. Az SDI-től' eltekintve csökken a szakadék a szov­jet és az amerikai álláspont között” — hangoztatja a ve­zércikk. A The New York Times, amely pénteki számában bő­séges és szószerinti részle­teket közöl a szovjet javas­latból, ugyancsak úgy véle­kedik elemzésében, hogy a hadászati védelmi kezdemé­nyezés — az űrfegyverkezés — számít kulcskérdésnek. Ebben az összefüggésben a lap arra a következtetésre jut, hogy a szovjet javaslat nem utasítja el szó szerint a kutatások lehetőségét, de eltiltaná az űrfegyverek lét­rehozását. A lap úgy véle­kedik, hogy amerikai rész­ről főiként ezt kívánják tisz­tázni a soron következő tár­gyalásokon. A The New York Times ugyanakkor megálla­pítja: a javaslatok fogadta­tása az Egyesült Államok vezető köreiben nem egysé­ges; miig egyesek azt új és fontos tervnek tekintik, má­sok igyekeznek úgy feltün­tetni Gorbacsov javaslatait, hogy a Szovjetunió „csapdát állít” ezzel az Egyesült Álla­moknak. A hosszútávú szovjet le­szerelési javaslatok kapcsán a pénteki londoni kommen­tátorok a Szovjetunió kelet— nyugati politikájának rea­lizmusára, a szovjet tárgya­lófél dinamizmusára helye­zik a hangsúlyt. Az angol sajtó különösen figyelemre méltónak tartja azt, hogy „mértéktartóan foglaltak ál­lást” Moszkvában a brit részről „függetlennek” minő­sített angol atomerőművel kapcsolatban. A szovjet programjavasla­tot diplomáciai csatornákon megkapta a londoni külügy­minisztérium, amely rövid nyilatkozatot adott ki. Esze­rint úgy látják, Mihail Gor­bacsov kezdeményezése „új elemeket tartalmaz, s eze­ket átfogóan és gondosan ta­nulmányozzák”. A moszkvai javaslat Ang­liára vonatkozó részében an­nak bizonyítékát látják, hogy a Szovjetunió nem mereven szemléli a katonai egyensúly részleteit, és an­nak ellenére, hogy a szovjet vezetés tényként kénytelen figyelembe venni a NATO európai tagországainak egé­sze részéről való stratégiai fenyegetést, tekintettel van az egyes tagországok „kü­lönlegesnek” minősített helyzetére is. Tibeti útijegyzetek 55 Égbe temetés 55 Miközben a tibeti zarán­dokok hajnalban hozzákez­denek imájukhoz, a város­ból kisebb csoportok indul­nák útnak az egyik közeli hegy felé. Lhasza hajnal­ban halottait temeti. Külön­leges a szertartás: a tibeti­ek halottaikat nem1 a föld­be, hánem „égbe temetik”. Okát a fa hiányával és ke­mény, ásásra alkalmatlan talajjal magyarázzák. A halottat egy kőre fek­tetik, majd a Dumbi, a „sír­ásó” felgyűri ruhája ujját és feldarabolja a halottat. A szertartás színhelyére idő­ben megérkeznek a mada­rak, majd csőrükben hús- daraboikiklal távoznak. A csontot apróra összetörik, campával, a tibeti népi ele­dellel elkeverik, hogy a ma­darak semmit se hagyja­nak a kövön. A tibetiek számára „az égbe temetés” éppen olyan természetes, mint az euró­paiak számára az, hogy ha­lottaikat sírgödörbe hántol­ják. Az „égbe temetés” színhelyétől a külföldit igye­keznek távölitartani. Nem attól félnek, hogy az idegen esetleg rosszul lesz, hanem attól, hogy a tömeg elriaszt­ja a madarakat. Pár hét­tel ezelőtt a bámészkodó külföldieket a halott hozzá­tartozói kővel dobálták meg. Azóta a helyi idegenvezetők mindenkit erőteljesen elta­nácsolnak a kíváncsiskodás- tól. Tervezik azonban, hogy kilátót építenek, s távcső­vel lehet majd végigkísérni a bizarr szertartást. Tisztelet a vallásnak és a hívőnek. Űj dolog ez Tibet legújabbkori történelmében. A látogatóknak Lhasszában szívesen vetítenek egy 1978- ban készült dokumentumfil­met, s ebben egy villanásra feltűnik a Dzsokang temp­lom kerítéssel lezárt bejá­rata is. Az a hely, ahol ma­napság naponta ezrek haj- longanak és pergetik ima- malmukat. A kínaiak az öt­venes évek végétől, de kü­lönösen a „kulturális for­radalom” idején „balos tü­relmetlenséget” tanúsítottak a lamaizmus iránt. Kolosto­rok pusztultak és néptele- nedtek el. A Lhasza kör­nyéki Ganden-kolostor he­lyén manapság is jobbára csak csupasz fák meredez- nek — mintha szőnyegbom­bázásnak esett volna áldo­zatul a „sárga szekta” első nagy kolostora. A Ihászai szent helyek, a Dzsokang, a Drepung, vagy a Dalai Lá- máék lakó- és temetkezési helye, Tibet jelképe, a 13 emelet magas Potala-palota érintetlen maradt. E helyek már a „kulturális forrada­lom” idején is védett he­lyek voltak. Állítólag maga Csou En-lap óvott a vandál pusztításoktól. A hetvenes évek végén az általános politikai irányvo­nal felülvizsgálásával pár­huzamosan a kínai Tibet- politika is változáson ment át. Tolerancia kezdett érvé­nyesülni a vallással szem­ben. A központi kormány 1980 óta 30 millió jüant adott a templomok, kolosto­rok helyreállítására. A szent helyekre visszatértek a lá­mák: kettesével — egy öreg, egy fiatal — imádkoznak, vigyáznak arra, hogy a jak- vay-gyertyák el ne aludja­nak. Csomagolják a tibeti hagyományos gyógyszereket. Az elmúlt években a 14. Dalai Dáma többször is kül­dött delegációt Kínába, hogy visszatéréséről tárgyaljanak a pekingi kormánnyal. A hivatalos álláspont az, hogy a Dalai Lámát szívesen lát­ják. Ellátogathat Tibetbe, de véglegesen ott nem teleped­het le. Pekingben élhet, s a Pancsen Lámához, a 2. számú vallási főméltósághoz hasonlóan állami funkciót is betölthet. A Dalai Láma e feltételeket nem fogadja el. Egyelőre arról sincs szó, hogy ellátogat Tibetbe, Kí­nába. A 14. Dalai Láma, az „együttérzés budhájának” leszármazottja, aki egyko­ron csak selymen sétált és hordszékét 46 szolga vitte, továbbra is az indiai Da- ramszalahan, egy bungaló­ban él. S. Kovács Ferenc (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents