Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-17 / 14. szám

2 Somogyi Néplap 1986. január 17.; péntek Világszerte élénk érdeklődés fogadta Mihail Gorbacsov javaslatait Varsóban megnyílt az értelmiségi világkongresszus Mihail Gorbacsov Üdvözlőié (Folytatás az 1. oldalról) ben megerősödött a remény, hogy mégsem az utóbbi kö­vetkezik be. Ez az újjászüle­tett remény tükröződik azok­ban az üzenetekben is, ame­lyeket különböző országok vezető1! küldtek a konigresz- szushoz. Az üzenetekben megállapí­tották, hogy a nemzetközi bé­keév nagy lehetőségeket te­remt a békéért való erőfe­szítések fokozásához. Kádár János, az MSZMP főtitkára is üzenetében azt a gondolatot fejezte ki, hogy békeévben lépéseket lehet tenni a világbéke megerősí­tésére, a földi fegyverkezési hajsza megfékezésére, a vi­lágűrre való átterjedésének megakadályozására, s a szov­jet—amerikai párbeszéd fel- újulása kedvező kiindulópon­tul szolgál. * * * A Szovjetunió konkrét programot hirdetett a föld békés jövője érdekében, azért a célért, amelyet az önök kongresszusa is szolgál. Fel­szólítjuk a világ békeszerető erőit, hogy támogasság ezt a programot — hangsúlyozza Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a Varsában csü­törtökön megnyílt értelmisé­gi világkongresszushoz in­tézett üdvözletében. Korunk legsürgetőbb fel­adata a nukleáris fenyegetés felszámolása — a fegyverke­zési hajsza megfékezése a földön és megakadályozása a világűrben — a civilizáció megóvása. A genfi szovjet— amerikai csúcstalálkozó re­ményeket keltett, hogy javul a nemzetközi légkör, megerő­södik az általános biztonság. De ahhoz, hogy ezek a re­mények valóra váljanak, az szükséges, hogy mindkét fél becsülettel tartsa magát a kialakított megállapodá­sokhoz. A genfi folyamatnak tovább kell fejlődnie és meg kell határoznia a világese­mények alakulását a jövőben — mutat rá az SZKP KB főtitkára. Biztosíthatom a kongresz- szus résztvevőit, hogy a Szovjetunió a jövőben is minden tőle telhetőt megtesz a fegyverkezési hajsza meg­fékezéséért. Mi nem a ka­tonai versengést választjuk, hanem a mináen területre, egyebek között a tudomány és a kultúra területére kiter­jedő nemzetközi együttmű­ködést. A Szovjetunió most törté­nelmi jelentőségű békekez­deményezéssel fordult az Egyesült Államokhoz, más atomhatalmakhoz, a világ valamennyi kormányához és népéhez, arra törekedve, hogy a legteljesebb mérték­ben elősegítse a nemzetközi helyzet gyökeres javítását, örökre megszabadítsa az emberiséget attól, hogy ret­tegjen a nukleáris katasztró­fától, vagy más tömegpusztí­tó fegyverek bevetésétől. Ja­vasoltuk a nukleáris fegy­verek teljes, az egész világon való megsemmisítése prog­ramjának elfogadását az el­következő 15 évre, a XX. század végéig, s a szakaszos gyakorlati intézkedések konkrét tervét terjesztjük elő, amely elvezet ehhez a célhoz. Meggyőződésünk sze­rint ez reális távlat, termé­szetesen ha lemondanak a kozmikus csapásmérő fegy­verzet létrehozásáról. Az emberi értelem ener­giáját az anyagi és szellemi értékek megsokszorozására kell fordítani, nem pedig az új, globális pusztító fegyve­rek kifejlesztésére. A béke­harc hatalmas fegyvere az igazság, a nukleáris konflik­tus súlyos következményei­ről szóló igazság. Az Önök kongresszusának résztvevői — a tudomány és a kultúra világának tekintélyes képvi­selői — kiemelkedő szerepet játszhatnak ezen igazság terjesztésében, abban, hogy a társadalom széles rétegei­ben tudatosuljon emberi kötelességük: a szilárd bé­kéért vívott küzdelemben való cselekvő részvétel — hangsúlyozza Mihail Gorba­csov, sok sikert kívánva a világkongresszus munkájá­hoz. Szovjet—japán külügyminiszteri tárgyalások Tokióban. A képen: Eduard Sevardnadze és vendéglátója, Abe Sintaro. Japán és a Szovjetunió kö­zött felújítják a rendszeres külügyminiszteri konzul­tációk gyakorlatát. Minde­nekelőtt ezzel a fontos ered­ménnyel zárultak csütörtö­kön Tokióban Eduard Se­vardnadze szovjet és Abe Sintaro japán külügyminisz­ter hivatalos tárgyalásai. Eduard Sevardnadze kormá­nya nevében meghívta Abe Sintarót, hogy még ebben az évben látogasson a Szovjet­unióba, míg a szovjet kül­ügyminiszter következő szi­getországi látogatását 1987-re irányozták elő. A két ország külügyminisztere ezt megelő­zően utoljára nyolc évvel ezelőtt Moszkvában folytatott hivatalos tárgyalásokat. A késő este véget ért tár­gyalások napirendjén a két­oldalú kapcsolatokkal össze­függő, valamint kölcsönös ér­deklődésre számot tartó nem­zetközi kérdések szerepeltek. A felek egyetértettek a két ország közötti viszony meg­javításának szükségességé­ben, és ebből a célból elő­irányozták a politikai, gazda­sági, tudományos és techno­lógiai, továbbá kulturális együttműködés kiszélesítését. Csütörtökön Genfben teljes üléssel megkezdődött az atom- és űrfegyverkezésről folyó szovjet—amerikai tárgyalások új fordulója. A szovjet küldöttséget Viktor Karpov, az amerikait Max Katnpelman vezeti. Reagan amerikai elnök szerdán délután külön írás­beli nyilatkozatban üdvö­zölte a nukleáris fegyverek teljes felszámolásáról előter­jesztett szovjet javaslatot. A javaslatot, annak nyilvá­nosságra hozatala előtt, Mi­hail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára levélben ismer­tette az amerikai elnökkel. A Fehér Ház közlése szerint a levelet szerdán nyújtották át. A nyilatkozat aláhúzza: az Egyesült Államok üdvözli a szovjet javaslatot. „Remé­lem, hogy az további hasz­nos lépést jelent a leszerelés folyamatában” — írja Rea­gan. Az elnök szerint ugyan a szovjet javaslat egyes pontjai „komoly gondot okoznak”, de más elemei „az első pillantásra konstruktív­nak tűnnek”. Reagan haladéktalanul hosszabb megbeszélést foly­tatott a Szovjetunió új ja­vaslatáról Shultz külügymi­niszterrel. Shultz ezt köve­tően adott televíziós nyilat­kozatában aláhúzta: az Egyesült Államok „pártfo­golja a nukleáris fegyverek teljes felszámolását, s ezért üdvözli a szovjet javasla­tot”. „Elsődleges válaszunk az, hogy üdvözöljük ezt a fejleményt” — mondotta Shultz. Az amerikai külügymi­niszter közölte, az Egyesült Államok gondosan tanulmá­nyozza a szovjet elképzelé­seket és szeretné, hogy azo­kat a genfi leszerelési tár­gyalásokon vitassák meg. Bár ő is azt hangoztatta, hogy a tervezetben „ellent­mondásos pontok vannak”, kijelentette: „most nem el­sősorban a részletekről keli vitatkozni”. „Ez igen bo­nyolult téma, s ezért van szükség a gondos tanulmá­nyozásra és a részletes tár­gyalásra” — mondotta. Shultz szerint Reagan el­nök első kérdése ez volt: miért kell várni az ezred­fordulóig a fegyverek fel­számolásával ? A Fehér Ház és az ameri­kai kormány nem minden vezető beosztású munkatár­sa hangoztatott hasonló ál­láspontot. Egy magát meg­nevezni nem kívánó magas- rangú kormánytisztviselő „propagandalépésnek” minő­sítette a szovjet javaslatot. A legnagyobb problémaként magasrangú kormányhiva­talnokok azt emelték ki, hogy a tervezet megvalósu­lása attól függ, hajlandó lenne-e Washington feladni a „hadászati védelmi kezde­ményezés”, az űrfegyverke­zés programját. A nukleáris fegyverkísér­letek beszüntetéséről szóló szovjet javaslatra az első vá­lasz egyértelműen az volt a kormánytisztviselők részé­ről, hogy Washington egye­lőre nem hajlandó ilyen lé­pésre, mert ezen a téren „el van maradva” a Szovjetunió mögött. Az amerikai tömegtájé­koztatás szerdán hatalmas terjedelemben foglalkozott a szovjet javaslatokkal, így ez tette ki a három nagy amerikai televíziós hálózat esti híradójának jelentős ré­szét. • * • Gerald Smith neves fegy­verzetellenőrzési szakértő, a SALT—I. szerződést kidolgo­zó amerikai küldöttség veze­tője egy tévéállomásnak adott interjúban üdvözlendő­nek mondta a szovjet ja­vaslatokat, s ezek közül is külön kiemelte az Európá­ban telepített közepes ható- távolságú ballasztikus raké­ták és robotrepülőgépek fel­számolására irányuló kezde­ményezést. * * * David Cortright, a Józan Nukleáris Politika Országos Bizottsága nevű testület igaz­gatója üdvözölte a nukleáris fegyverek teljes felszámolá­sát célzó javaslatokat és a nukleáris robbantásokra vo­natkozó egyoldalú szovjet moratórium meghosszabbí­tását. A TASZSZ tudósító­jának adott nyilatkozatában elmondta, hogy a bizottság vezetősége táviratot küldött Japán—szovjet külügyminiszteri tárgyalások Reagan elnöknek, s ebben pozitív választ sürgettek a szovjet kezdeményezésekre. * * * Pham Van Dong vietnami kormányfő szerint a moszk­vai kezdeményezés újabb bi­zonyítéka annak a felelősség- érzetnek, amelyet a Szovjet­unió érez a jelenlegi és el­jövendő nemzedékek sorsá­ért, s új lökést ad a béke­mozgalmak küzdelméhez. * * * Csütörtökön valamennyi csehszlovák napilap első ol­dalán, a Rudé Právo az SZKP KB főtitkárának fény­képével, teljes terjedelemé­ben közölte Mihail Gorba­csov nyilatkozatát. Az újsá­gok kiemelik, hogy az SZKP KB főtitkára ismét kiemel­kedő jelentőségű szovjet kez­deményezéseket fogalmazott meg és konkrét lépéseket ja­vasolt a világbéke megszi­lárdítására. * * * A külpolitikai hírek és tu­dósítások között vezető he­lyen szerepelt szerdán este és csütörtökön az angol tö­megtájékoztatási eszközök­ben Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának szer­da esti televíziós nyilatkoza­ta. A csütörtöki angol lapok figyelemre méltónak tartják, hogy a Genfben folyó szov­jet—amerikai tárgyalások újabb fordulója előtt a Szov­jetunió ismét kezdemé- nyezően lépett fel. Mind a négy nagy napilap, a The Times, a The Guardian, a Financial Times és a The Daily Telegraph ki­emeli, hogy a Szovjetunió — Mihail Gorbacsov szerdai nyilatkozatának tanúsága szerint — változatlanul első­rendű fontosságot tulajdonít az űrfegyverkezés megakadá­lyozásának, nevezetesen an­nak, hogy az Egyesült Álla­mok mondjon le a „hadásza­ti védelmi kezdeményezés” névre hallgató katonai fej­lesztési elképzelésről. * * * Lengyelország teljes mér­tékben támogatja Mihail Gorbacsov szerdai leszerelési javaslatát — jelentette ki a lengyel parlament elnöke. Ro­man Malinowski a varsói ér­telmiségi világkongresszus csütörtöki ünnepélyes meg­nyitásán üdvözölte a legújabb szovjet nukleáris leszerelési kezdeményezést, és emlékez­tetett arra, hogy Lengyelor­szág mindig kivette részét az olyan erőfeszítésekből, ame­lyek a béke megőrzésére irá­nyultak. Tibeti útijegyzetek A „templomok temploma” Tibet — turistaparadi­csom. A repülőtérről az au­tóbusz egy ideig a Brah­maputra mentén halad,, majd félúton a Brahmaput­ra és a Lhasza-folyó talál­kozásánál), ráfordul a vá­rasba vezető szakaszra. Ezt a pontot hívták régebben a találkozások és az elválá­sok pontjának. Ide vonul­tak ki hajdanában Lhasz- szából, hogy üdvözöljék a messziről1 érkezett idegent, rokont, ismerőst, s idáig kísérték ki a hosszú útra induló vándort. Még negy­ven kilométer Lhaszáig. A lapos tetős települések arab falvakra emlékeztetnek A házak falára tányér nagy­ságú kerek trágyalepényt tapasztanak. A fában rend­kívül szeglény vidéken ebből lesz télire a tüzelő. Minden házon imazáezlót lenget a szél. A tibeti autonóm terüle­ten kétmillióén laknak — a lakosságnak csak öt száza­léka kínai, azaz han, nem számítva a katonákat, kik­nek számát 100—300 ezerre becsülik — és élnek tibe­tiek a szomszédos tartomá­nyokban : Szecsuanban, Csinghajban, Jünnanban is. A legnagyobb tibeti kö­zösség külföldön Indiában van, ide menekült 1959-ben a legfőbb vallási méltóság, a Dalai Láma (a név szó szernti jelentése: „óceán- nyi bölcsesség”), s vagy százezer híve. A tibetiek vallása a lá­maizmus, megreformált buddhizmus, mely létét a „sárga szekta” megalapító­jának, Cungkapának kö­szönheti. A „lámaizmus ro­mája” — vagy inkább Wit- tenbergje — Lhasza, a leg­szentebb templom pedig a Dzsokang, ahová minden hívőnek életében legalább egyszer el kell' mennie. A templomok templomá­nak bejárata előtt hívők százezrei kaptatták fényes­re a követ. A falak mentén zarándokok, kezükben ke­replőhöz hasonlítható ima­malmok, s mindenki mor­molja: „aum mami padne hum” (legyen áldott a ló­tuszvirág ékszere). A Pa­solini filmjeire emlékeztető képek a templom belsejé­ben még inkább a közép­kort idézik. A gyertyák fé­nye freskókon imbolyog, százak és ezrek prés előd­nek a kis kamrákba, szen­télyekbe. A hívők elfutnak a szent tekercsektől roska­dozó polcok alatt, hogy a bölcsesség beléjük száll­jon, homlokukkal és szá­jukkal érintik a lepleket. Az oltárokat ellepik az ado­mányok: pénz, árpa, gyü­mölcs, sűrűn látni a Dalai Láma képét is. A leg­főbb adomány a tibetiek szarvasmarhájától, az igény télén, fekete szőrű, kedé­lyesen morgó jaktól nyert vaj. A vajat kis kelylhekbe rakják, ebben kanócot he­lyeznek. A gyertyáknak ál­landóan égniük kell. A jak vaj egyben fontos élelem is. Jak vajjal keve­rik el az árpát, s lesz be­lőle a campa, a tibeti nép­étel. Ezt alkalmam volt megkóstolni. A Drepung- ban, a világ legnagyobb, egykoron egyszerre tízezer lámát befogadó kolostorá­ban a lámák éppen ebéd­hez készülődtek. Az udva­ron egyikük campát kínált körbe, illett venni kézzel egy darabot a gyümölccsel és hússal dúsított ételből. A lóimák ebédlőjében — a padokon hada-val, fehér sállal a nyakukban — he­lyet foglaltak az étket ado­mányozó parasztok is. Sem őket, sem az igen barátsá­gos lámákat nem zavarta, ihogy kandi turistaszemek kereszttüzében kell elfo­gyasztaniuk ebédjüket. Mint ahogy toleránsak, a turis­tákra ügyet sem vetnek a Dzsokang falai mentén, ka­pualjakban, a járdán, a szabad ég alatt fejüket álomra hajtó zarándokok is. S. Kovács Ferenc (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents