Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-16 / 13. szám

1986. január 16., csütörtök Somogyi Néplap 3 Az idei év gazdálkodá­sának végleges meghatá­rozása a következő napok feladata. Megsokasodtak a tárgyalások, kopognak a telexgépek, a szokásos­nál is sűrűbben cseng a telefon valamennyi gaz­dálkodó egységnél. A VII. ötéves terv első éve nem indul kedvező feltételek között. Az új utak és módszerek keresése gazdasági kényszerűség mind vállalati érdekből, mind társadalmi fejlődé­sünk szempontjából. Milyen törekvések jel­lemzik a megye ipari, me­zőgazdasági üzemeit? Kö­rültekintően meghatáro­zott céljaik eléréséhez ho­gyan teremtik meg a felté­teleket? Összeállításunk­ban, néhány konkrét példa alapján, ezekre a kérdé­sekre próbáltunk választ kapni. A piac parancsára A bérmunka haszna A csurgói Napsugár ruhá­zati szövetkezetben a kapa­citásuk negyven százalékát lekötő bérmunka korántsem hoz annyi nyereséget, mint a többi termékük. Radnóti László elnök az ismert köz- gazdasági tényt említi: ha valami nem hoz elegendő nyereséget, akkor fel kell hagyni a gyártásával, — de mindjárt hozzáteszi, hogy ez a kitétel az ő bérmun­kájukra nem igaz, hiszen a közvetett haszon felmér­hetetlen. Általa korszerű technológiákhoz, munkaszer­vezéshez, új modellekhez jutnak, amit máshol is ka­matoztathatnak. így aztán nem hagynak föl a bérmun­kával. Ezekben a napokban tár­Kezdeményezések Szennában A szennád termelőszövet­kezet a szemnek szép, a ter­mészetszerető embernek ked­ves tájon gazdálkodik, nehéz körülményeik között. Kiugró, látválnyos eredményekre nem lehet számítani, a létezésért, a kis előrelépésekért is na­gyon keményen meg kell dolgozni. — Több lépcsős elképze­lésit dolgoztunk ki 1986-ra, illetve a hetedik ötéves terv­re — mondta dr. Csima Fe­renc, a szövetkezet elnöke. — Van egy minimális ter­vünk, amelynek teljesítése döntően rajtunk áll, és van­nak olyan elképzeléseink, mélyéknek sikere nemcsak rajtunk múlik. — Mit tartalmaz a mini­mális terv? — Ha a meglevő ágazata­inkban újítani nem tudunk, a hatékonyság fokozásához, az eredményesség növelésé­hez vannak még lehetőségie- imik. A Zselici Táj szövetkezet az előző évihez hasonlóan, egy millió forint körüli ered­ménnyel zárja az évet. Ez a kicsi nyereség már csalk azért is figyélemreméltó, mert a megye termelőszövet­kezeteinek átlagában vár­hatóan csökken a gazdálko­dás eredményessége. Az elő­ző évi sízint megtartásában segített a központi támoga­tás, — de vitathatatlanul a gondosabb munka is. — A mérsékelt fejlesztési terv végrehajtáséhoz — mondta dr. Csima Ferenc — a növénytermesztésben a jó minőségű őséi vetésék adnak alapot, és természetesen az, hogy bekapcsolódtunk a gyep- gabonává,Itó gazdálko­dásba, ami az új szabályo­zók ér,télimében ,gazdasá­gunknak mintegy másfél millió forintot jelent. Emel- Hett a költségek csökken tése érdiekében technológiai vál­toztatásokat tervezünk. A Tsz-kenreL társulásban beve­zetjük a folyékony műtrá­gyázást. Másrészt lépéséket tettünk és már eszközöket is vásároltunk az energiataka­rékos, szántás nélküli talaj- művelés érdekében. — Mindez Iarra utal, hogy a hatékonyságot elsősorban a költségek .csökkentésével kí­vánják javítani. — A növénytermelésben igen. Az állattenyésztésben — nálunk az export célokat szolgáló anigónanyúl-tenyész- ■tés a fő ágazat — elsősoriban a technológia megváltozta­tásával 'kívánjuk eredmé­nyesebbé tenni a munkát, és módosítjuk az e területén folytatott háztáji integrációt. Jelenleg tíz és félezer anigó- rainyúl termel nálunk, ennek fele a háztájiban van. Ha a változtatásokat eredménnyel valósítják meg, akkor ez az áigazat folyamatos árbevételt és biztos jövedelmet jelent a nagyüzem riék. — Bár 1 nem jelentős, úe a joglalkoztatás szempontjából nem elhanyagolható a mel­léküzemági tevékenység. — Biztosítékokat szere­lünk a VBKM-nek, szerző­dést most keli megújítani. Mindent elkövetünk azért, hagy a szövetkezet ennél az ágazatnál is jobb pozícióba kerüljön. A háztáji gazdál­kodásban szeretnénk előre­lépni. Tárgyalásokat folyta­tunk málna és szamóca ter­melésére. Az öt községből és Kaposvár kertbarátaiból szakcsoportot szeretnénk ala­kítani. — Mit terveznek ezenkí­vül? — Olyan ipari tevékenysé­get szeretnénk ide telepíteni, ami korszerű, importot vált iki„ exportcélokat szolgál. A tárgyalások, a piackutatás alapján eat a csomagolás- technikában, az aerosolos pa­lackok gyártásaiban látjuk. Elkészítettük a pályázatun­kat, lízing útján való gépbe­szerzésre több ajánlatot is kaptunk. Ha minden enge­dély és jóváhagyás a ke­zünkben • lesz, hat hónap múlva termelhet az üzem. Ez összességében 180—220 milliós befektetéssel és je­lentős nyereségtartalommá 1 jár. Tárgyalunk, ugyancsak exportcél óikat szolgáló gyógynövény termelésiről és erdei termékek feldolgozásá­ról, valamint kölcsönös ér­dekeket szolgáló, szorosabb együttműködés kialakításá­ról a Kaposvári Mezőgazda- sági Főiskolával. gyalásökat folytatnak két gépsor lízingben történő be­hozataláról. Az egyiket Ausztriából kapják, míg a másikat az NSZK-ból, síöl- tönyök, speciális sínadrágok készítéséhez. Ezzel az elkö­vetkezendő öt évben, évi hárommillió forinttal több tőkésexport kötelezettséget vállalnak. Az idén sem ké­szülnek profilváltásra, hi­szen sportruházataik to­vábbra is keresettek. Ami viszont újdonság, hogy ők is bekapcsolódnak az Adidas programba, s már az idén harmincezer Adidas emblé­mával díszített dzsekit varr­nak. A csurgóiak az idén negyvenmillió forint nyere­ség elérését tűzték ki célul. Nem lesz könnyű dolguk, hi­szen a tavalyi 33,5 millió fo­rint nyereséget is éppenhogy fel tudták mutatni. A december utolsó nap­jaiban megtartott kibővített vezetőségi ülésen is szó volt erről és arról is, hogy a tervek megvalósításáért még szigorúbb költséggazdálko­dást kell bevezetni, a mun­kaszervezésen tovább kell ja­vítani. Ehhez segítséget nyújt a Vörös Október Ru­hagyár szervezési leányvál­lalata, amely két évvel ez­előtt kezdett a munkaszer­vezésük felméréséhez, s újabb részlegeket vizsgálva ajánl ötleteket. Az esztendő újdonsága, hogy január elsejével átvet­ték a Zöldért zákányi tele­pét, a Lady Ruházati Szö­vetkezet nagyatádi telepét és ígv száz új dolgozóval gya­rapodott a létszámuk. Mind­két új munkahelyen egy­aránt dolgoznak majd bel­földre és exportra. Zákány­ban például a speciális sí­nadrágok készülnek a nyu­gatnémet Elho cég számára, míg Nagyatádon főképpen esőkabátokat fognak varrni. Amíg a csurgóiak bér­munkában dolgoznak a tő­kés vevők megbízásából, ad­dig ők is végeztetnék bér­munkákat ugyanolyan szigo­rú követelményekkel, mint amit velük szembe támasz­tanak. Tavaly még az volt az újdonság, hogy Törökor­szágban varrnak csurgói védjeggyel ellátott nadrágo­kat, az idén viszont ezt a török kapcsolatot megszün­tetik, mert a minőség ugyancsak sök kifogásolni­valót hagyott maga után. Törökország helyett Görög­országban tárgyalnák. To­vábbra is dolgoztatnak Jugo­szláviában és a Távol-Kele­ten, Vietnamban. Itthon tíz dunántúli szövetkezettel, termelőszövetkezeti mellék­üzemággal tartanak szerző­déses kapcsolatot. Ma még minden export- szállítmányuk nyugatra megy, ám lehet, Jiogy a Napsugár megjelenik a szo­cialista országokban is. A Budapesti Nemzetközi Vásá­ron felfigyelt rájuk a szov­jet kereskedelmi iroda. A közelmúltban a moszkvai te­levízió hosszabb riportot mutatott be a szövetkezet­ről, termékeikről. A film újabb kapcsolatot, üzletet sejtet. Fejlesztés a jövő technikájához A Danuivia 4-es számú nagyatádi gyárában a mun- kásgyűlésen arról beszélt Magyar Vince igazgató, hogy a piaci érdektelenség miatt módosított . 214 millió forintos termelési értékű tervüket tavaly három és fél millió forinttal túltelje­sítették. A vártnál képsebb szerszámelemet rendelt az ipar, viszont hidraulikus elemeik keresettek voltak itthon és a szocialista pia­con is. A kép még ma is megle­hetősen ellentmondásos. Amíg az ipari üzemek arról beszélnek, hogy a háttéripar nem fedezi a szükségletei­ket1, addig a tipikusan hát­tériparral foglalkozó nagy­atádi gyárban arról hallhat­tunk, hogy nem tudják ki­használni a teljesítőképessé­güket. Az idén sincs sok remény, pedig .tizenöt száza­lékkal többet akarnak ter­melni, mint .tavaly. Azt mondják, ha nincs rendelés, akkor menni kell a vevő utón. Levélben keresték meg korábbi vásárlóikat, il­letve azokat, akikről tud­ják, hogy vennének termé­keikből, ha tudnának róluk. Felajánlották, hogy az igé­nyeknek megfelelően módo­sítanak termékeiken, illetve javítják azok készültségi fo­kát. A minőség itt is előtér­be szorult. Ha nem kell a szerszám- elem, de keresett a hidrau­likus tápegység, Illetve an­nak több eleme, akkor azt kell gyártani. De hogy ele­get tehessenek minden igénynek, ahhoz csökkenteni kell a gyártási időt, s ezt célgépek üzembeállításával akarják elérni. Tavaly kezd­ték el a kísérleteket szovjet iicenc alapján a proporcio­nális, azaz arányos hidrau­likus elemek hazai gyártá­sához. Az elektronikus ve­zérléssel, vezérlőkártyával működő egységekre ma még nincs igénye a hazai ipar­nak, hiszen a jövő techniká­jához készültnek. Egy-két év múlva jóformán csak erre lesz szükség. A kísérletek sejtetik, meg­újulás előtt áll a nagyatádi gyár. Az elektronika megje­lenése a valáha hajókémé­nyeket és kávéfőzőket ké­szítő üzemiben nagyobb fel­készültségű szakembereket is kíván. Ez a jövő: Addig maradnak a hagyományos termékek, a szerszámele­mek, a hidraulikák és a fú- rótokmányok. S ez utóbbi ugyancsak megújult. A szo­cialista országokba és bel­földre az idén már száz­negyvenezer darabot gyárta­nak a könnyített kivitelű le­mezházas tokmányból. Bővül a szocialista export A Kaposgép elképzelései­ről, tervéről és újdonságairól Csíki Antal termelési igaz­gatóhelyettes a következő­ket mondta el: — Két lényeges változás­sal számolhatunk az idén. Az egyik, hogy megkezdjük a múlt évben nullszériában gyártott négy termékünk so­rozatgyártását, a másik, hogy a csesztregi gyáregység önállósodása miatt január 1- től kisebb létszámmal kell megoldanunk feladatainkat. Az új termékek a már is­mert Umirak család újabb tagja, a 400-as típus, a KCR 6000-esdaru, amely egy má­sodik generációs család első tagja és műszaki paraméte­rei jobbak az eddigieknél. Ebből a tervek szerint mint­egy 100 darabot készítünk. Egy vontatott rakodó soro­zatgyártását is az idén kez­dik meg, és egy most in­duló csehszlovák kooperációs első lépéseként UZS föld- munkagépeket készítünk. — Mennyire kötik le ezek a gépek a kapacitásukat? — Természetesen egy vál­lalat — így mi sem — nem élhet meg a nullsorozatok- ból, hogy mi mégis ennyit áldozunk rá annak oka, hogy részben ezek az újdonságok lesznek a jövőbeni munká­ink megalapozói. — A feladataikat keve­sebb dolgozóval hogyan tud­ják megoldani? — Valóban csökken a vál­lalat termelőkapacitása, en­nek ellenére az 1985-ös szin­tet tartani kívánjuk. Hogy ez valóban így is legyen, ab­ban nagy szerepük van a már említett új termékek­nek, amely egyben egy ter­mékszerkezet fejlesztését is jelenti. Ezen kívül biztató az is, hogy lehetőségünk van a szocialista exportunk növe­lésére, s . ezt ki is akarjuk használni. Még ebben a hó­napban szerződést írunk alá csehszlovák partnereinkkel a földmunkagépek gyártásá­ra, s ezzel a korábbi évek 200—250 milliós szocialista exportját további 170 millió forinttal bővítjük. Hosszú évek óta ez lesz az első olyan év, amikor az átla­gosnál jobb rendelésállo­mánnyal kezdjük az új évet. A kapacitásunk több mint 60 százalékát már lekötöt­ték, összehasonlításként ta­valy ilyenkor még csak 40 százalék volt meg. összegez­ve: a piaci feltételeket ille­tően kedvezően indul az év, az anyagellátásról már nem mondható el ugyanez. AZ ELSŐ ÖNÁLLÓ ÉV A Kaposvári Villlaimosisáigli Gyár a tröszt megszüntetése után önállóan kezdi a hete­dik ötéves tervet. Az önálló- stuliáis azonban nem volt zök­kenőm enteis. Eriről' így be­szélt Varga József igazgató. — Sóik vita volt a vagyon­megosztás miatt. Több vesz­teséges gyára volt a tröszt­nek, és ebbőil — bár a mi gyárunk eredményesen ter­melt — valamennyi rank is jut majd. Nem mindegy azonban, hogy mennyi. Ke­mény vitáink lesznek még. Egyelőre alapítólevelünk sínes, a minisztérium épp a vagyonmegosztási tárgyalá­sok eredménytelensége mi­att nem adott még alapító Okiratot. Ezért január elseje óta felemás állapotban va­gyunk: elvileg önállóan, de gyakorlatilag még a félig- meddig megszűnt tröszt ke­retében dolgozunk. — Zavarja ez az itteni munkát? — Némiképp igen. Min­denesetre már úgy tervez­tünk meg mindent, ahogy ezt a jövő követeli. Tavaly sike­res évünk volt, több ver­senytárgyalást is nyertünk nyugaton, illetve a Közelu Keleten. Ennek ' alapján 1986-ra öt és fél százalékos belföldi árbevétel-növeke­dést terveztünk, dollárexpor­tunkat pedig 30 sizázaléklkal akarj ük emelni, úgy, hogy elérje a 2,8 millió dollárt. Megrendelőink elég jól ellát­tak bennünket munkáival, de azért még év közben is.folya- matos piaci tevékenység szükséges ahhoz, hogy a gyár teljes kapacitása 'ki legyen töltve. — Egyenletes lehet így a termelés? — Igen, ahogy tavaly is az volt. Karácsony előtt szinte az utolsó sarkot is ki­söpörtük, a két ünnep kö­zött már nem dolgoztunk, nem volt év végi hajrá, még a vállalati gazdasági munkaközösségek sem dol­goztak december utolsó ré­szében. — Gondjaik valószínű maradtak, hiszen nem min­den baj oka a Pesttől való függés volt. — Ez így van. Viszont önállósodva hatékonyabban munkálkodhatunk a gondok megszüntetéséért. Például az anyagellátás jobbítására is terveket szövögetünk. Szóba került az is, hogy ve­gyesvállalat alapításával külföldi tőkére igyekszünk szert tenni megerősödésünk érdekében. De ezekről egye­lőre még nem mondhatok többet. Fontos döntések előtt állunk. Halogatunk is néhányat, mert még nem alakult meg a vállalati ta­nács, anélkül egyetlen hús­bavágó döntést sem akarok hozni. — Bíznak a következő öt évben? — Kemény munkával igen sókat elérhetünk. Min­denképpen több és jobb ter­méket akarunk értékesíteni a tőkés piacokon, ha lehet, a mainál magasabb áron. Alaposan fölkészültünk az önállóságra, reméljük, hogy ennek megérik a gyümölcse.

Next

/
Thumbnails
Contents