Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-14 / 293. szám
1985. dacember 14., szombat Somogyi Néplap 3 Tanácskozik a népfront VIII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) melés szerkezetének átalakítására és a műszaki fejlesztés feltételeinek megteremtésére nem kerülhetett sor. A gazdasági egyensúlyt az elosztási viszonyok szabályozásával és főként az elosztásbein igyekeztünk megteremteni, ennek feszültségeket okozó szociális és szociálpolitikai következményeivel együtt. Romlott az idős korúak nagy részének helyzete — különösen a nyugdíjak reálértékének csökkenése miatt. A fiatalok számára nehezebbé vált a pályaválasztás és a pályakezdés, a csalá dalapí tás és az otthon- teremtés. Mindez az ifjúság egy részében a távlatnélküliség és kiúttalanság érzését keltette. A gazdasági növekedés lelassulása, a reálbérek hosz- szú ideig tartó csökkenése, a reáljövedelem stagnálása vagy lassú növekedése és bizonyos rétegek életszínvonalának romlása megterhelte a társadalom egyes rétegeinek a tűrőképességét, veszélyeztetve a szocialista nemzeti egység, a szövetségi politika, a közmegegyezés eredményeinek megőrzését. Ezekkel a jelenségekkel összefüggésben vizsgáljuk az ország népesedési helyzetét, az öngyilkosság, a bűnözés, az alkoholizmus súlyos társadalmi kérdéseit. Nem kisebb gond és társadalmiunkra nézve nem jelenít kevesebb veszélyt a tisztességes munka presztízsének csökkenése, a munkaerkölcs egyre szélesebb körben tapasztalható romlása. A termelés, a szolgáltatások, az ügyintézés sok területén romlottak a munkateljesítmények, lazult _ a munkafegyelem, háttérbe szorulták az alapvető emberi viselkedési normák. A társadalmi élet néhány területén tartós ültek a korrupt viszonyok, elszaporodtak a visz- szaélések. A társadalmi együttélést, a szocialista szellemű együttműködésit, a nagyabb teljesítményt lerontó, a szocializmus eredményesebb működését akadályozó magatartásokról határozott bírálatot mondott a párt XIII. kongresz- szusa, megjelölve a fölszámolásukhoz szükséges tennivalókat. A népfront is részt vállal az © téren elvégzendő feladatokból. Olyan társadalom felépítéséért küzdünk, amelyben nemcsak szükséges, de érdemes is tisztességesen élni, dolgozni. A VII. kongresszus óta eltelt időszak a népfrontmunka általános fellendülésének időszaka. A mozgalom az eddiginél nagyobb érdeklődéssel fordult az ifjúság, a nők és a család problémái felé; a közművelődésben, főként a lakosság nagyrészét átfogó közművelődési mozgalmak támogatásában, szervezésében és megerősítésében. A településfejlesztési társadalmi munka szervezése, a városvédő és -szépítő egyesületek tevékenysége, a kertbarátok és kistenyésztők mozgalma, az olvasó nép és a honismereti mozgalom, az anyanyelvi és beszédkultúrával kapcsolatos feladatok és a többi, mind azt jelzik, hogy a népfront munkájára szüksége van a mai magyar társadalomnak, s a népfrontban megvan a lehetőség arra, hogy ezt a szükségletet kielégítse. Az eredményekben benne van a választott népfronttestületek tagjainak, az áldozatkész aktivistáknak, a mind tartalmasabban működő munkabizottságoknak a munkája, a kis létszámú apparátus nagy felelősséggel végzett tevékenysége. A VIII. kongresszus előkészületei megnövekedett társadalmi aktivitás mellett zajlottak le. Nagy szerepe volt ebben annak az általános demokratizálási programnak, amely a párt kezdeményezésére, az egész nép támogatásával bontakozott ki. Az előkészületek során tartott gyűlések jelentették a pártkongresszus és a választások után az első nagy alkalmat a társadalommal való találkozásra, a nyilvános politikai eszmecserékre. Általánosan jellemző vonásuk volt, hogy többnyire a lakóhely, a település és a helyi érdek szemüvegén keresztül vizsgálták az ország gondjait és vállalták e gondok megoldásában való részvételt. Helyenként élesen kritikus megnyilvánulásaik, légkörük mellett, nagyon konstruktív szellemben, nagy vállalkozó kedvről tanúskodva a köz- megegyezés, a szocialista nemzeti egység erősítését szolgálták. Az előttünk álló és az elkövetkező időszakban ránk váró feladatokra tekintve, mindenekelőtt tudomásul kell vennünk, hogy változtak a népfrontmunka társadalmi körülményei, a szövetségi politika és a nemzeti egység, feltételei, változott az a társadalmi környezet, amelyben a népfrontnak is dolgoznia kell. Változatlanul igaz azonban, hogy a dolgozó társadalom különböző csoportjai közötti együttműködés alapja a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság szövetsége. Ámde azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ezeknek az osztályoknak is megvan a maguk belső, gyorsan alakuló, érdekeiket is érintő szerkezete. A nemzeti egység és a közmegegyezés megerősítését, az értelmiséggel való szövetség kiteljesítését, az értelmiség egyik-másik csoportjával megújítását haladéktalanul napirendre kell tűzni. A népfront tevékenységében központi helyet foglal el a jövőben is a szövetségi politika. A Hazafias Népfront párttagok és pártonkívüliek közös mozgalma, amely minden ember kezdeményezőkészségére számítva szervezi meg az együttműködést az ország előtt álló feladatok megoldására. Határozottabban kell érvényt szerezni annak az elvnek, hogy hazánkban a pártfunkciók kivételével minden funkciót betölthetnek pártonkívüliek. A népfrontmozgalom támogatja a VII. ötéves terv fő céljait azzal, hogy sajátos társadalmi megbízatásánál és rendeltetésénél fogva, törekszik érvényt szerezni az országgyűlés által jóváhagyott településpolitikai koncepciónak; a természet- és környezetvédelmi és a köz- művelődési törvénynek. Azon munkálkodik, hogy az elosztási viszonyokban ne erősödhessenek meg ellenőrizhetetlen folyamatok, amelyek a társadalom helyes értékrendjét, megfelelő magatartását, egységét veszélyeztető szociális különbségeket hoznak létre. Ám jól tudjuk, hogy a társadalmilag hasznos teljesítményt jobban elismerő igazságosabb elosztás feltételeit a hatékonyabb termeléssel lehet megteremteni. Valljuk, hogy a gazdaságban kiéleződött ellentmondások, egyensúlyi zavarok megkövetelik a határozott továbbhaladást a reform útján — és nemcsak a gazdaságban! Gondjaink megoldásának kulcsa nemcsak a gazdaság egyik-másik területének szabályozásában van. hanem a társadalomban, az emberben. Az emberekben rejlő képességek mozgósítása feltételezi az egész társadalom fejlesztését, az intézmények és a módszerek megújítását. A szocializmusban is szükségképpen létező érdekkülönbségeket a nagyobb teljesítmény és a társadalmi egység eléréséhez szolgáló hajtóerőnek tekintjük. Ehhez az érdekképviselet és az érdekvédelem további intézményesítésére, a társadalom egész döntési rendszerének a továbbfejlesztésére van szükség. A párt elvi irányítása mellett, a jövőben nagyobb önállósággal kell a népfrontnak tevékenykednie. Ennek tudatában kell megvizsgálni a népfront érdekképviseleti szerepének újabb lehetőségeit és a változó helyzetnek, az újabb követelményeknek megfelelő munka formáit. Támogatjuk azt a javaslatot, amely a most lezáruló ciklus végén az Országos Elnökségben hangzott el és kezdeményezte, hogy az újonnan választott Országos Tanács dolgozza ki a népfront összevont programját, figyelembe véve a mozgalom sajátosságait"'és minden állampolgárt érintő közjogi szerepét. A demokratikus és érdekképviseleti lehetőségek szélesítése céljából keresni kell a népfront és az állami szervek együttműködésének további lehetőségeit. Mindenekelőtt döntéselőkészítésben, a társadalmi ellenőrzés folyamatában való részvételünket, a társadalmi viták, a törvényelőkészítés és törvénykezdeményezés kérdéseit kell megvizsgálni. A szocialista demokrácia alapelvei szerint szükséges megvizsgálni a demokrácia intézményeinek működését. A csupán formálisan demokratikus — intézményeket tartalmassá kell tenni, vagy ha szükségtelenek, meg kell szüntetni. A tanácsok és az elöljáróságok szerepe növekszik a társadalomban és növekedni fog a jövőben is. A népfront közreműködik a tanácsok önkormányzati jellegének erősítésében, az ehhez szükséges társadalmi feltételek megteremtésében; a tanácsok és az állampolgárok kapcsolatának építésében, e kapcsolatok teljes demokratizálásának folyamatában. Meg kell vizsgálni, hogyan kapcsolódhatna be a népfront néhány fontos területen az eddiginél is nagyobb mértékben és következetesebben a döntés előkészítésébe; például olyan kérdésekben, mint az éves, középtávú és távlati népgazdasági tervek, vagy az új adók és adórendszerek bevezetése, új szociálpolitikai koncepció kidolgozása, a nyugdíjrendszer továbbfejlesztése, a gazdasági szerkezet változásából következő társadalmi hatások vizsgálata stb. A kulturális életben elsősorban az iskolaügy és a közművelődós területén vannak és lesznek feladataink a jövőben is. Az oktatásban és a közművelődésben keresni kell a társadalmasítás és a társadalmi közreműködés újabb lehetőségeit. A szövetségi politikából adódó feladatokhoz és a Hazafias Népfront tevékenységéhez hagyományosan hozzátartozik és szervesen beilleszkedik a rétegpolitikai munka. Meg kell fontolni, hogy a népfrontmozgalom milyen kereteket, milyen formákat alakítson ki a jövőben kifejezetten az ifjúságpolitikai munkában, elsősorban talán a lakókörzetekben és az egyetemeken, .főiskolákon. Sokasodnak a inők. és elsősorban az anyáik gondjai. Olyan jelentőségű társadalmi kérdésről van szó, amely az eddiginél tóbb figyelmet, átfogóbb politikai munkát igényel a népfronttól is. Nem elhanyagolható ma Magyarországon azoknak a száma, akik a rossz körülmények miatt az úgynevezett hátrányos helyzetű csoportok vagy rétegek köréhez sorolhatók. Ide -tartoznak az esetek többségében a tanyán, a rossz adottságú kistelepüléseken, az elmaradott régiókban élők, a nagycsaládosok,' a pályakezdők és a nyugdíjasok jelentékeny része. Tudnunk kell, hogy ezeknek az embereknék a gondjai az elmúlt években magsokasodtak. A népfrontnak a gondjaikban illetékesek megkeresésével, a társadalmi erők mozgósításával lehetőségeihez képest támogatnia kell ezeket a rétegeket, humánus okokból és társadalompolitikai megfontolásokból egyaránt. Jó tudni, hogy. az 1986-os népgazdasági terv —• összhangban a XIII. párt- kongresszus határozataival — már megteszi az első lépéseiket ezeknek a hátrányoknak a leküzdésére. Sok tekintetben egészen más gyökerű kérdés a cigányság ügye, ma még azonban ide tartozik, hiszen zömében hátrányos helyzetű rétegnek kell tekintenünk. Feladatunknak tartottuk eddig is, feladatunk lesz a jövőben is azon munkálkodni, hogy a cigányság beilleszkedjen és beilleszkedhessen társadalmunkba, egyenjogú állampolgáriként, egyenlő lehetőségekkel, egyszersmind egyenlő kötelezettségekkel is. Társadalmunk szocialista tartalmú egységében nagy jelentősége van nemzetiségi politikánknak. Természetesnek -tartjuk, hogy a hazánkban élő nemzetiségek használják anyanyelvűket, fejlesztik kultúrájukat, erősítik rokoni és intézményes kapcsolataikat a velük azonos anyanyelvűekkel, az anyanemzetekkel, miközben hazájuknak tekintik a Magyar Népköztársaságot. Számukra ez a haza a teljes egyenjogúságot biztosítja, beleértve a közösségi jogokat is. Természetesen mi is igényt tartunk rá, hogy a szomszédos országok magyar nemzetiségű lakossága is- tanulhassa és használhassa anya- nyelvéit, gazdagíthassa nemzeti kultúráját, ápolhassa hagyományait — hazája hű állampolgáraként —, fenntarthassa és erősíthesse rokoni, baráti és intézményes kapcsolatait az anyanemzettel, a szocialista Magyarországgal .A Hazafias Népfront fctfitos feladatának tekinti a hazai nemzetiségiek támogatását. A szövetség és az együttműködés, a közmegegy ezés a nép különböző csoportjai, az állampolgárok között politikai alapon, tehát nem ideológiai, nem világnézeti alapot jött létre. Miként általában a pártonkívülie'kmek, úgy a vallásos embereknek és az egyházaknak is helyük, fontos szerepük van a közéletben. Jól bevált egyházpolitikáink folytatása az egész ország érdeke. Az egész nép érdekét szem előtt tartó, egymás kölcsönös tiszteletére alapozott párbeszéd hívők és nem hívők között a közös cselekvést szolgálja. A Hazafias Népfront e kongresszus nyomán egy új ciklus munkáját kezdi eL Immár remélhetjük: kedvezőbb nemzetközi légkörben, s így a magunk háza táján is, bár nem kisebb gondokkal, nem csekélyebb nehézségek közepette, de jobb, megnyugtatóbb ,távlatokkal. É;n bízom abban, hogy tartalmas és széles körű vita után mi magunk is megegyezésire jutunk a mozgalom programját, az előttünk átló évek fő feladatait illetően — mondotta végezetül Pozsgay Imre. Felszólalások Az országos tanács beszámolóját követően László Andor, az országos pénzügyi ellenőrző bizottság elnöke terjesztette elő a bizottság jelentését. Ezután megkezdődött a vi ta. Garai Róbert, a Magyar Külügyi Intézet igazgatója felszólalásában hangsúlyozta, hogy a mai világhelyzet az eddiginél hatékonyabb nemzetközi együttműködésit követel országépítő munkánk külső feltételeinek alakításában. E tekintetben a népfront a jövőben nagyobb szerepet vállalhatna. Halász József, az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének igazgatóhelyettese szerint a társadalom demokratizmusai, a tartalmas közélet napjainkban és a jövőben is azon múlik, mekkora tényleges teret kapnak a közösségek a közéleti öntevékenységre, a cselekvő és teremtő szándék megvalósítására. Tóth János, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének főtitkára többek között javasolta; a HNF-ben tömörült szervezetek és mozgalmak fogjanak össze annak érdekében, hogy a természettudományok és a műszaki kultúra területei kapjanak a jelenleginél megbecsültebb helyet a magyar szellemi életiben'. Dr. Káldy Zoltán, az evangélikus egyház országos elnök-püspöke a kongresszusi teremben olvasható jelszóhoz kapcsolódva — „Erősítsük a szocialista nemzeti egységet!” — kifejtette: A Hazafias Népfront ezért sókat tett, s jó módszerekkel. A nemzeti egység erősítésié továbbra is napirenden, lévő tennivaló. A nemzetnék egységesnek kell lenini a béke akarásában, sa Hazafias Népfrontnak fontos feladata, hogy erősítse ezt. Hangsúlyozta a vallásos és nem hívő emberek együttműködésének fontosságát is. Adám Antal, a Pécsi Janus Pannonius Egyetem tanára az állam és a társadalom viszonyával kapcsolatban kijelentette: a szocialista tár- sadalomépiítés nagy történelmi vívmánya, hogy egyetlen osztály, réteg vagy csoport sincs kirekesztve az állam- hatalom társadalmi bázisából. Ezért állíthatjuk, hogy a magyar állaim társadalmi bázisa — alapvető ellentétektől mentesen — egységes. Daróczi Ernőné szövőnő (Mezőberény) személyes életútját felelevenítve rajzolt képet a cigánylákosok életéről; sorsuk változásának állomásairól. Rámutatott, hogy az elvégzett munka becsülete adja meg minden embernek az értékét. Kerkápoly Endre, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára a népfront településfejlesztési munkabizottságának tevékenységéről szólva elmondta, hogy a testület az elmúlt években fokozott figyelmet fordított a közlekedési gondok tanulmányozására is. Szokolay Sándor Kossuth- díjas zeneszerző az iskolai zeneoktatás, a művészi muzsika gyengülő pozíciójáról szólt. Mint mondotta a zeneoktatás gondjai az egész oktatási rendszer problémáira is felhívták a figyelmet. Egyebek közt arra, hogy csökkent a pedagóguspálya vonzereje. Bors Zoltán, a Vas Megyei Tanács elnöke hangoztatta, hogy a szocialista demokrácia kiteljesedésének egyik fontos színtere a lakóhely. A falvakban, a városokban élők közérzetének kedvező alakítása olyan közihangulatot teremt, amelyben nem a lakóhelyüket elhagyni készülők, hanem atért felelősen cselekvők száma gyarapszik. Ezzel a kongresszus első napja — amelyen Kállai Gyula és Takáts Ádám ügyvéd, a HNF OT tagja felváltva elnökölt — véget ért.
