Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-13 / 292. szám
1985. december 13., péntek TANKÖNYV ÉS BEVASÁRLÓSZATYOR Somogyi Néplap 3 Téli oktatás Életével, halálával időszerű feladatokról Termelőszövetkezeti vezetők továbbképzése Itt ritka a vizsgadrukk Somogyi lakói is vannak ezekben a napokban a 43. számú Építőipari Vállalat siófoki üdülőjének: több mint száz közgazdasági elnökhelyettes, főkönyvelő és üzemgazdász tölt itt egy hetet — ezúttal nem pihenéssel, hanem bentlakásos tanfolyam keretében szervezett továbbképzéssel. Az oktatást a Mezőgazdasági Termelő- szövetkezetek Somogy Megyei Szövetsége rendezte a szakemberek részére. A programról a Teszöv titkár- helyettesétől, Pfeiffer Elemértől kaptunk tájékoztatást: — Ez év elején az elnökök kezdték a továbbképzés sorát a Budapesten rendezett tanfolyamon, majd őket követték a főálflattenyésztők és a műszaki vezetők. Most télen ez az első ilyen jellegű oktatás: a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatósága, a megyei tanács illetékes osztályainak képviselői és más, megyei irányító szervezetek vezetői tartanak előadásokat a hallgatóknak. — Hallhatnánk valamit a témákról, az előadókról? — Kedden a megyei munkavédelmi felügyelőség vezetője, Suhajda János arra Miként a növénytermesztésben, úgy az állattenyésztésben is mind nagyobb teret hódított az utóbbi években az iparszert termelés. Ennek megfelelően — és ezzel párhuzamosan — mindkét ágazatnál új fajták kerültek előtérbe, amíg azonban a növénytermesztésben viszonylag gyorsan célhoz érték, az állattenyésztésben csak később, s akkor sem látványosan mutatkoztak a nemesítés eredményei — erről szólt Berkes László, a Szekszárdi Állattenyésztő Vállalat kaposvári állomásának vezetője tegnap azon az összejövetelen, melyet a SZÁV és a MAE megyei szervezetének állattenyésztő szakosztálya rendezett Kaposváron. Azoknak a somogyi gazdaságoknak a vezetői gyűltek össze, amelyek kiemelkedő eredményeket értek el az idén törzstenyészetükben. Varga Gábor, a vállalat tenyésztési osztályvezetője elmondta, hogy Somogybán az utóbbi öt évben számottevően csökkent a tehén-," a sertés- és a juhállomány, következésképp vágómarháhívta fel a figyelmet, milyen munkavédelmi feladatok adódnak a téeszekben a VII. ötéves tervben, melyekké! a számviteli szakembereknek számolniuk kell a tervek elkészítésekor. Szerdán délelőtt Dékány Ferenc, az MNB megyei igazgatóhelyettese a hitelezések idei tapasztalatairól, a bankrendszer küszöbön álló átszervezéséről és az ezzel kapcsolatos szövetkezeti tennivalókról adott tájékoztatást. Ugyancsak szerdán a PM főosztályvezetője, dr. Kos- tyál Rezső a jövőre életbe lépő pénzügyi szabályozásról, annak a termelőszövetkezetekben várható hatásáról tartott előadást. Csütörtökön a téeszek idei pénzügyi zárásáról, a mérlegkészítéssel összefüggő tudnivalókról a PM osztályvezetője, az új adózási rendszerről. — Ha véget ér ez a tanfolyam, milyen újabb oktatás indul a tóparti üdülőben? — Az idén már nem rendezünk több továbbképzést, januárban viszont ismét találkozunk a somogyi termelőszövetkezetek vezetőivel. A hónap második felében előbb az elnökök, majd a termelésirányítók jönnek össze egy-egy hétre. H. F. bál és hízósertésből, valamint tejből is kevesebb került ki a gazdaságokból. Ezen a helyzeten javíthatnak a már ismert, jövőre életbe lépő és az ágazat pozícióját javító intézkedések, és sokat segíthet annak a dicséretes genetikai, tenyésztői munkának a folytatása, mely ezt az. évet jellemezte számos somogyi gazdaságban. E .tevékenység elismerését jelzik azoic a sikerek, díjak, amelyeknek legutóbb az OMÉK-en jutottak birtokába megyénk mezőgazda- sági nagyüzemei. E gazdaságok vezetőinek, szakirányítóinak a munkáját ismerték el — és ezen kérészitől a munkában való ■ részt vevő valamennyi dolgozónak szóló dicséretet is kifejezték a tegnapi rendezvényen. Huszonegy termelő- szövetkezet, a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát, a Kaposvári Állami Tangazdaság, továbbá az öreglaki és a Balatonnagybereki Állami Gazdaság képviselői vehették át a kiemelkedő tenyésztői eredményekért odaítélt jutalmakat. Az Egyesült Izzó Kaposvári Elektronikai Gyára előtt a szerdai műszakok végén egy csoport kiválik a (buszra igyekvők hadából, s a közeli oktatóterem felé indul. A gyár marxista középiskolájának másodévesei ők. 15-en vannak, s hozzájuk csatlakoznak még nyolcán a keleti ipartelep más üzemelnek dolgozói közül. Az osztály nagyobbrészt nőkből áll közülük sokan két szatyorral érkeznek az előadásra. Az egyikből tejeszacskó és mosószeres flakon kandikál elő, a másikból spirálfüzet. Vajon melyiket érzik nehezebbnek? — Az csak előítélet, hogy a nők kevésbé érdeklődnek a társadálmi vagy a politikai kérdések iránt. Talán csak kevesebb lehetőségük van arra, hogy a család és a munka mellett erre időt fordítsanak — mondta Horváth- né Kis Anna bizonylatátvevő. — Ezt bizonyítja, hogy itt a szemináriumokon gyakran épp a nők az aktívabbak. Az is alaptalan nézet, hogy a nők csak akkor mennek marxista iskolába, ha a beosztásukhoz kell a politikai végzettség, vagy ha párttagként küldik őket. Mi a kolléganőmmel magunk jelentkeztünk. — Együtt végeztük el a kétéves szakmásítót is. Aztán valahogy hiányzott a tanulás — vette át a szót Réti József né, a gyár vegyi laboratóriumának technológusa. — Nem azért, hogy „papírt” kapjunk róla, inkább hogy megértsük a világot. Mindig szerettem a történelmet, így a tavalyi anyagunkat, a kapitalizmus fejlődéstörténetét nem éreztem nehéznek. Ebben a tanévben a XIII. kongresszus anyagaihoz kapcsolódó időszerű témakörökkel foglalkozunk, s ez már számomra bonyolultabbnak látszik. Hantal Lászlóné a higanygőz hevertetőben dolgozik mint mérő. A gyári pártvezetőség tagja. — Akkor is jelentkeztem volna, ha nem küldenek. Nem azért, mert kisebbségi érzésem volt amiatt, hogy a pártvezetőség többi tagja nálam jóval képzettebb. Egyszerűen beláttam: ismeretekre van szükség ahhoz, hogy az ember akár csak a napi politika összefüggéseit is megértse. Az idén hallottak különösen érdekeltek. Vannak, akik úgy gondolják, hogy egy ilyen iskolában kínaiul beszélnek olyan dolgokról, amelyeknek semmi közük sincs napi életünkhöz. Valójában minden előadás rólunk szól. Arról, hogy miből fakad mindaz, ami körülöttünk van; hogyan függenek össze a fejlődés egyes elemei. Jó, hogy az előadók kerülik a tankönyvízű okfejtéseket, így az egész olyan, mintha nem is iskola volna, hanem csak egy hely, ahova azért jöttünk, hogy érdekes dolgokat tudjunk meg. „Gazdasági építőmunkánk külgazdasági feltételei nehezek, gyakran azonban csupán fegyelmezetlenségünkre nem találunk vevőt külföldön ...” Bánkúti Bélának, a kenyérgyár igazgatójának előadását különös érdeklődéssel figyelte Hajik György művezető. — A gazdaságpolitika érdekel leginkább, talán mert ez határozza meg legközvetlenebbül lehetőségeinket. Vannak, akik azt mondják, nem érnek rá tanulni, mert pénzt kell keresni. A kettő nem zárja ki egymást. Én például a rendes napi műszak és a gmk között járok az iskolába. Reggel 6-tól este 8-ig, ez elég megterhelő. Az ismeretekre és a többletjövedelemre azonban egyaránt szükségem van. Feleségem is az izzóban dolgozik, ő azonban mór korábban elvégezte a marxista középiskolát. — Hogy mi a politikai képzés haszna, arról gyákran csak általánosan szólnak. Itt a hallgatók között ennek sok konkrét példáját is tapasztalam. Korábban egy kötetlen beszélgetés során a település- fejlesztési hozzájárulásra fordult a szó. Bizony sok volt az elutasító vélemény, ami azt mutatta, hogy többen nem értik ennek szükségszerűségét és a benne rejlő lehetőségeket. Lili Zoltán iskolavezető anyaggazdálkodóként dolgozik az izzóban. A gyári pártvezetőség Oktatási felelőssége, s egyben vezető propagandista. A politikai képzésben végzett három évtizedes szervező és oktató munkájáért a megyei oktatási igazgatóság és a városi párt- bizottság javaslatára a Le- nin-smilékplakettel tüntették ki. — Jelenlegi formájában több mint 10 éve működik marxista középiskolánk. A kétéves osztályok közül ez a harmadik. Ügy tapasztalom, egyre nagyobb az érdeklődés a politikai kérdések iránt. A mostani osztály nagy része például bármiféle késztetés nélkül önmaga kívánt tanulni. Ez meglátszik az aktivitáson és a 4-es körüli tanulmányi átlagon is. Talán úgy gondolja, hogy itt magunk között lévén túlságosan, vaj- szívűen osztályozok? A városi pártbizottságnak a vizsgákon részt vett munkatársa szerint szigorúan. Nem érem be a könyv „felmondásával”, a jobb jegyért az összefüggések ismeretét is követelem. Itt mégis ritka a vizsgadrukk, oldott, szinte családias a légkör, hiszen ugyanaz a célunk az asztal mindkét Oldalán. Bíró Ferenc T örzsteny észetek elismerése Időbe telik, s nem is látványos... ^ w ■■ rr V7azuzemu vízmelegítő Hazánkban egyre több lakást építenek, újítanak fel. Ehhez nyújt segítséget a Csőszerelőipari Vállalat kémény nélküli gázbojleré, amely minden gázzal ellátott lakásban a csőhálózat bővítése nélkül, utólag is felszerelhető. A vállalat kőbányai telephelyén az idén 1200 darab 125 literes bojlert készítettek a hazai igények kielégítésére. (MTI-fotó: Balaton József felvétele — KS) NYOLCVAN ÉVE SZÜLETETT MEZŐ IMRE Nyolcvan évvel ezelőtt, 1905. december 13-án született Mező Imre, a magyar és a nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő személyisége, a nagyszerű ember és forradalmár, aki alig volt 51 éves, amikor 1956. október 30-án a budapesti pártbizottság védelmében halálosan megsebesült. Kádár János írta róla 1967-ben: „Mező Imrére emlékezni és szólná róla, egyidejűleg szívbe markoló fájdalom és büszkeség mindazok számára, akik közelről ismerték őt. Fáj, hogy nincs már közöttünk, de büszkén gondolunk arra, hogy pártunk, munkás- osztályunk, a magyar nép ilyen kiváló harcost, hőst nevelt és adott az igaz ügynek.” Ramocsaházán, egy kis Szabolcs megyei faluban született, tizedik gyermekiként. Aliig volt ötéves, amikor az édesapja meghalt. Még a négy elemit sem tudta elvégezni, gyerekfejjel dolgoznia kellett. A cselédévek után Kisvárdára került inasnak, s szabósegéd lett. A munkanélküliség, a kilátás- talanság elől 1927-ben külföldre ment: Ausztriában, Németországban dolgozott rövidebb ideig, majd a belgiumi Antwerpenben talált állandó munkát. Itt ismerkedett meg a munkásmozgalommal. 1929 végén tagja lett a Belgiumi Kommunista Pártnak, 1932-től 1936-ig az antwerpeni magyar pártcsoport titkáraként tevékenykedett. A spanyol polgárháború kitörése után, 1936 szeptemberében, a belgiumi magyar kommunisták többségével együtt, elsőként lindult a spanyol köztársaság védelmére. Részt vett a magyar század megszervezésében, a madridi, az extremadurai, az aragóniai, az ebrói harcokban. 1937 nyarán, háromhónapos tisztképző iskolára küldték, ahonnan mint főhadnagy került vissza az egységéhez. A második világháborúban a francia hadsereg katonájaként Szíriába került. 1941- től pedig a francia ellenállási mozgalomban vett részt, a külföldi antifasiszta erőket tömörítő Hazafias Milícia vezetőjeként. A felszabadult Párizst még a maga személyes győzelmeiként is ünnepelhette — helytállását a Francia Kommunista Párt Titkársága külön írásban ismerte el —, de innen, ahogy csak tehette, hazaindult. Közel két évtizedes emigrációjából több nyelvet beszélő, képzett marxistaként, hivatásos forradalmárként tért vissza Magyarországra. Egy rövid időt leszámítva, végig a budapesti pártbizottságon dolgozott, több mint öt évig volt annak titkára. Mint funkcionáriust, olyan helyre . állította a sorsa, ahohnan jól áttekinthette akár a politika helyzetét, akár az egyes ember helyzetét a politikában. A legjobban az emberek között, főként a gyárak, a peremvárosok sűrűjében, a munkások világában érezte magát. Mindemellett köztudottan nagyon jó kapcsolata volt a főváros értelmiségével is; művészekkel, írókikai, tudósokkal, műszakiakkal, akik közül nem egy mellett kockázatos helyzetekben is kiállt. A „fényes szellők” szép évei után is megmaradt annak, ami volt: embernek, aki nem egyszerűen átélője, elszenvedője a kornak, hanem formálója, alakítója. A legelsők között ismerte föl a párt politikájában és az államéletben jelentkező torzulásokat: a lenini normák megsértését, a baloldali szektás és a jobboldali revizionista elhajlás, a szubjektivizmust, a törvénytelenségeket. Különösen ez utóbbit tartotta megfoocsáthatat- lannak. Harcában az sem ingatta meg, hogy Rákosi 1953 augusztusában, tehát a párt politikai torzulásait feltáró, a személyi kultuszt élítélő, a következetesen marxista-leninista politikát ígérő központi vezetőségi ülés után, különféle .intrikákra, vádakra hivatkozva, eltávolította őt a budapesti pártbizottságról. Mező azonban nem hátrált meg, a Politikai Bizottsághoz írt beadványában követelte, hogy megismerhesse és a párt testületé előtt megválaszolhassa az ellene falihozott megalapozatlan vádakat. Személyes ügyét is arra használta fel, hogy a párton bélüli demokráciáért, a lenini normák helyreállításáért harcoljon. Számos ailkalommal — egyebek között a Petőfi Körben elmondott felszólalásában is — szembeszállt azzal a revizionista, ellenforradalmi demagógiával, amely minden eredményt, minden értéket tagadott, amit 1945 után a nép alkotott, s amely a hibákat, a törvénytelenségeket magával a szocialista rendszerrel azonosította. A Köztársaság tér sokszorosan is jelképpé vált. A magyarországi ellenforradalom itt, ezen a napon — október 30-án — jelent meg igazán a saját arcával és zászlaja alatt; akik itt támadtak, azok már nem hivatkoztak szocializmusra, demokráciára, csupán egyet akartak és ezt meg .is tették: gyilkolni a kommunistákat, és mindenkit, ákit a rendszer hívének, védelmezőjének tartottak. A helytállás, a néphez, a szocialista Magyarországhoz való hűség, sőt a becsület és jóakarat jelképévé is lett akkor a budapesti pártbizottság, amelynek élén első számú vezetőként, ezen a napon, ezekben az órákiban Mező Imre állt a maga rendíthetetlen nyugalmával, egyszerűségével és tisztességével. Miután a védőknek elfogyott a lőszerük, Mező Imre elsősorban a nőkre, a családanyákra és a gyerekekre gondolva lépett ki a pártházból fehér zászlóval a kezében. És ékkor Budapesten másodszor is megtörtént, hogy parlamentereket gyilkoltak. Mező Imre 1956, november 1-én halt bele a sérülésébe. A vörös zászlót gyűlölő, a fehér zászlót sem tisztelő, a nemzeti zászlót lepelként használó elilenfor- rajdáimárok mégsem érték el céljukat. Mert mint Kádár János írta róla később: „Halálában is győzött ellenségein, magasan állott fölöttük: élete, áldozata nem volt hiábavaló.” Mező Imre nem érhette meg a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány létrejöttét, a párt következetesen marxista-leninista politikájának időszakát, de mi, akik ezt megértük és megéljük, nem feledhetjük: ezért harcolt életével is, halálával ás. Földesi József
