Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-12 / 291. szám
1985. december 12., csütörtök Somogyi Néplap 5 A HÁTRÁNYOK CSÖKKENTÉSE A megyei művelődési bizottság tegnap tartotta ez évi utolsó ülését, melyen a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság közművelődési tevékenységét értékelték a munkahelyi beszámoló és a bizottsági tagok helyszíni tapasztalatai alapján. Fodor Imre, a gazdaság társelnöke szóbeli kiegészítőjéből még inkább kiderült, hogy a Sefag fontosnak ítéli a szakmai képzés szélesítését, elmélyítését, amihez nélkülözhetetlen a köz- művelődési lehetőségek kiaknázása. Impozáns adatok sorát vonultathatnám föl annak igazolására, hogy mennyi pénzt áldoz a gazdaság a dolgozók oktatására és közművelődésére, ám ennél fontosabb azt a szemléletet kiemelni, mely a műveltségi hátrányok csökkentését, másrészt a szakemberek tudásának gyarapítását, korszerűsítését igyekszik elősegíteni. A gazdaság kaposvári központjában és vidéki telephelyein, Barcson, Csurgón, Marcaliban és Zamár- diban ötezer dolgozót foglalkoztat. A nehéz fizikai munka emberpróbáló az erdőkben, a szabad ég alatt, s e helyeken sokan dolgoznak. A Sefag-nál foglalkoztatottak .közül sokan nem végezték el a nyolc általánost. A dolgozók huszonhat százaléka gyakran változtatja munkahelyét, sok a bejáró, az ingázó. Barcson a nyolcszáz dolgozóból háromszázan nem szerezték meg az általános iskolai bizonyítványt, tegyük hozzá, zömében fiatalok; Csurgón a hétszázhúsz fizikai dolgozó közül száznegyvennégyen nem rendelkeznek a nyolc osztály elvégzését tanúsító bizonyítvánnyal, Zamárdiban ez az arány harmincöt százalék. Próbálkoztak anyagi ösztönzéssel is, de hatástalanul, mivel jól keresnek az erdei munkások. Az ingázók bekapcsolódását a közművelődésbe csak a lakóhelyükön lehet elképzelni, ennek szorgalmazására a helyi tanácsoknak, művelődési intézményeknek többet kell tenniük. A telephelyeken jó a gazdaságok kapcsolata a községi művelődési intézményekkel, élvezik a Sefag anyagi támogatását. Barcson negyvenezer forintot juttatnak a művelődési központnak, ötvenezer forintot saját dolgozóik ifjúsági klubjának. Csurgón népszerűek a gazdaság rendezvényei, de szívesen látogatják a dolgozók a Csokonai művelődési központ programjait is. Marcaliban és a városkörnyéken is segíti a művelődési intézmények munkáját a gazdaság. A hozzászólók nagyra értékelték a Sefag sokirányú, oktatási, egészségügyi intézményeket patronáló tevékenységét is. A 'kaposvári központban folyó közművelődési munka színesítésére van még lehetőség, ehhez a megyeszékhelyi intézmények eddiginél hatékonyabb támogatását várják a gazdaságban. Dr. Balassa Tibor, a bizottság elnöke összefoglalójában elismeréssel szólt a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ama törekvéseiről, amelyek a dolgozók tudásának, műveltségének gyarapítását szolgálják. Az ülésen ezután a megyei művelődési központ adott tájékoztatást területi és módszertani munkájáról. H. B. Itt a Happening! Űj együttes alakult a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán. A Kb. Happening Stúdió a napokban tartotta bemutatkozó koncertjét a főiskola KISZ-klubjában. A későn érkező alig talált helyet magának a zsúfolt széksorok között. A közönség nem sokat tudott az együttesről, pedig tagjait személyesen is ismerték. Csak találgatások hangzottak el arról, hogy mit fognak játszani. Üjat várt mindenki, s ezt meg is kapta. Az együttesnek óriási sikere volt, a közönség tombolt, s már az első néhány szám után a tetőfokára hágott a hangulat. A koncert több mint fél órával hosszabbra húzódott, mivel a lelkes publikum négyszer tapsolta vissza az együttest. A dalok szövege és dallama nem sláger jellegű, mégis mindenkihez szól. A szövegek humánumot, békevágyat tartalmaznak. Hallhattunk megzenésítve József Attila-, Allen Ginsberg- és Francois Villon-verseket is. Mindezt energikusan vitték a közönség elé, s ebben nagy szerepet játszott a szólóénekes színpadi mozgása. A Kb. Happening Stúdió dobosból, billentyűsből, szólógitárosból, szólóénekesből és három kiegészítő énekesből áll. Valamennyien képzett zenészek. Litter Zoltán, Tiffán Zsolt, Kovács László, Horváth Zsolt, Boris Gábor és Hiegl Zsolt elmondták: a Happening előre megtervezett „improvizáció”, sok spontán zenei elemmel tarkítva. Ez adja a zene értékét és megkülönböztető jegyeit. Litter Zoltán szólóénekes és Hiegl Zsolt billentyűs terveikről elmondták: szeretnének együtt maradni, és a lehető legtöbbet szerepelni. Fellépéseket terveznek Budapesten, Pécsen és Siklóson is. Szabó Tamás A legnagyobb vidéki nyelviskola Pécseitt állandó otthont kapott a vidék legnagyobb nyelviskolája, a TIT keretében működő idegennyelvi iskola. A történelmi belváros egyik helyreállított műemléki házát alakították át oktatás céljára. Az országban ez az első TIT nyelviskola, amely önálló épületben dolgozik. A tíz tantermes épületben 1100 hallgató tanulhat hat nyelvet, köztük — tekintettel a sok nemzetiségű Baranyára — a németet és délszlávot is. Újdonság, hogy délelőtt is tartanak oktatást, amelyen főleg a két műszakban dolgozók, nyugdíjasok és diákok vesznek részt. (MTI-fotó: Kálmándy Ferenc) NÉPFRONT MAGYARORSZÁGON Üzenetek a Szent lupáiról Harmincnyolc csapatot megelőztek Az MHSZ siófoki rádiósklubjának tagjai méltán elégedettek az 1985-ben elért eredményekkel. Turjányi József titkár elmondta, hogy már a tavasszal rendezett úttörőtávirászok országos versenyén kezdték gyűjteni a dobogós helyezéseket, ugyanis a lányok csapata ezüstérmet hozott haza Le- ninvárosból. Hazánk felszabadulása 40. évfordulójának tiszteletére rendezett felszabadulási emlékversenyen négy fordulóban indultak, s itt egy bronz- és három ezüstérem jutott a siófokiaknak: az összesített pontok alapján az abszolút első helyet érték el. Aranyérmes országos bajnoki címet szereztek a 11 fordulós maraton versenyen is, ahol 38 csapatot előztek meg. (Az említett versenyeket november 30-án, az országos rádióamatőr-konferencián értékelték a budapesti Műszaki Egyetem tanácstermében, s mint minden évben, itt osztották ki a díjakat is.) Az idén a 60 tagú siófoki klub két csapatot küldött a több mint 800 órát igénybe vevő versenyekre, s országos, de nemzetközi szinten is elismerték szakértelmüket, lelkes, odaadó munkájukat. — Mint minden sportágban, e téren is nehéz az elsők között maradni, ám ha visszatekintünk az elmúlt 15 évre, a siófoki rádiósok mindig az élvonalban szerepeltek — mondta Turjányi József. — Az összefogás, a csapatmunka eredményeként korszerű technikai eszközökkel dolgozhatunk. Az idén a többi között a Ságvár—Lán- dor-hegyi versenyállomást fejlesztettük, majd a siófoki bázison felépítettünk egy több dimenzióban működő antennakomplexumot. Ezek segítségével hetente több alkalommal élő kapcsolatot teremtünk a két merész vitorlásversenyzővel, aki már az Atlanti-óceánon rádiózik a Szent Jupát nevű hajón. 1986-ban a hold—föld—hold közötti rádióskísérletek és a műholdas összeköttetések gyarapítását tervezzük. Az utánpótlás nevelését sem hanyagolták el: az 1. számú iskolában például egy kezdő és egy haladó rádiós csoportot szerveztek. A klub színvonalas munkájához, a korszerű technikai berendezések működtetéséhez anyagiakra is szükség van, ezért különböző bérmunkákat vállalt a kollektíva: a többi között alapfokú számítógépes képzést vállalatok és intézmények részére. Sz. A. „A német, az olasz és a japán fasizmus égő fáklyákat hordoz a puskaporos hordók között, hogy a háború lángjával borítsa el a világot. A fasizmus magyar- országi ügynökei minden gazságot elkövetnek, hogy Magyarország népét is beledöntsék a háború veszedelmébe. Az ország létérdeke követeli meg azt, hogy véget vessünk ennek az áruló országvesztő politikának. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a munkásosztály, a parasztság, az intelligencia, a kisemberek, egyszóval mindenki, akinek érdeke, hogy az ország dolgozó népe a mainál jobb életet éljen, összefognak, hogy visszaverjék a fasizmus támadását, és kiharcolják Magyarország demokratikus átalakítását.” Majdnem fél évszázada, 1937. október 24-én jelent meg a Népszavában Előre a népfrontért! címmel az a szerkesztőségi cikk, melyből idéztünk. A komor, súlyos mondatok meggyőzően érzékeltetik: milyen történelmi szükségszerűség követelte az antifasiszta összefogást, a népfrontpolitikát. „A Kommunista Interna- cionálé VII. kongresszusa és a magyarországi munkáspártok” — így jelöli meg a Kossuth Könyvkiadó a Népfront Magyarországon című kötetének alcímében a dokumentumgyűjtemény témáját. A Kommunista Interna- cionálé ötven esztendővel ezelőtt, 1935 nyarán megtartott VII. kongresszusán, Dimitrov történelmi jelentőségű beszéde nyomán született meg a népfront eszméje, ekkor fogalmazta meg a határozat, hogy az eredményes harc feltétele a munkásosztály akcióegységének megteremtése, olyan közös program kidolgozása, amely képes a tömegek mozgósítására. A rég megsárgult, töredezett szélű újságlapok, ma már ritkaságnak számító, a közkönyvtárakban is csak nehezen hozzáférhető folyóiratok, illegális röplapok, brosúrák hű mását gyűjtötte össze kötetbe a Kossuth Könyvkiadó. a Komintern VII. kongresszusának határozatai mellett megtaláljuk a KMP küldötteinek a tanácskozáson elhangzott beszédeit, a híres „Elvtársi levél” sorait a KMP és a KIMSZ tagjaihoz; és nagyrészt most adják közre először teljes egészükben azokat a dokumentumokat, amelyek a Magyarországi Szociáldemokrata Párt formálódó, változó álláspontját tükrözik a nópfirontpolitdka magyarországi meghonosítását illetően. A kötet érdekes, tanulságos olvasmány a történelem és a politika iránt érdeklődőknek; tisztelgés a fél évszázaddal ezelőtti haladó politikusok, s egyben a Hazafias Népfront VIII. kongresszusa előtt. I. E. De mi került küenc húszba ? Most, mielőtt végső döntésem szerint befejezném a földi létet valami rút és erőszakos halállal, meg kell vallanom elhatározásom okát, nehogy hamis szóbeszéd kapjon lábra, miszerint a szerencsétlen azért távozott az élők sorából, mert megcsalta a felesége, mert a gyerekei már le se nézik, és kedvenc focicsapata is kiesett az NB 1-ből, ami persze mind igaz, de ezért még nem lennék hülye felakasztani magamat. A valódi ok a háztartási napló. De kezdjük a történetet elölről! Kedves levelet kaptam a Központi Statisztikai Hivataltól. A nagy számítógép családomat választotta ki arra a megtisztelő feladatra, hogy bevételeinket és kiadásainkat feljegyezve hozzájáruljunk az országos háztartási statisztika adatainak végső megformálásához, amelyekből pártunk és kormányunk most végre megtudhatja, hogy bemenni még csak bemegyünk a boltba, de kijönni a fizetésünkből nem tudunk. Kaptam is a Statisztikai Hivataltól egy füzetet tele rubrikákkal és tanáccsal, hogy így töltsem ki meg úgy, és köszönik szépen. Többek között felhívták a figyelmemet arra, hogyha az élelmiszerboltból elhozom a pénztári blokkot, akkor annak alapján könnyedén feljegyezhetem, mi mennyibe került. Azt mondják, a nagyon idős emberek megérzik a halál közelségét. No, most én vagy nem vagyok elég öreg, vagy megint megkaptam az influenzát, azért nem szagoltam ki, hogy suhint a kaszás. Nyugodt voltam, vidám május nap volt, ömlött az eső, mintha dézsából öntenék, és arra gondoltam, hogy azt a napi két percet, amíg beírom a tételeket, feláldozom fejlődésünk oltárán. Aznap este hét órakor, bevásárlás után, magam elé tettem a pénztári slejfnit, amelyen szépen, egymás után pontos számok sorakoztak a fogyasztásunkról. Ez itt ugye húsz deka párizsi, hiszen rá van írva a papírjára, ez tíz tojás, darabja kettő-negyven, mint az árcédulán láttam, ez pedig kilenc húsz ... kilenc húsz ... mi került éppen kilenc húszba? Ez az ár a vásárolt holmikon nem szerepelt. No, de semmi baj, még fizikaóráról tudom, hogy az ár nem vész el, csak átalakul. A feleségem azt mondta, hogy a kilenc húsz az biztos a két sóspálcika, amelyeknek a csomagjára négy forint húsz fillér van írva, és a kenyér se nyolc forint, ahogy az az árcéduláján szerepel, hanem tíz hatvan. De én nem hittem neki, mióta megcsalt a Kováccsal. Tudtam, csupán hamarabb akarja lezárni a naplót, mert nem érti meg, hogy a rubrikák pontos kitöltése államérdek, és hogy én nem akarom becsapni a népemet azzal, hogy tíz-hatvanat írok oda, ahova nyolc forintot kellene, és kilenc-huszat a nyolc-negyven helyére ... — Nyugalom — csitítottám magamat. — Majd logikusan végiggondolom. Van idő; tizennyolc évig jártam iskolába, évismétléssel együtt, ezt a problémát sem hagyom megoldatlanul. Tehát megkeressük a vaj tizenhat forintját, mert az van a papírjára írva. Sajnos, a blokkon ilyen tétel nem szerepel. De miért nem szerepel? Furcsa szorongás kapott el... Talán földöntúli lények sugárzása ... Lassan kivilágosodott a konyha, fölkelt a nap, és így feltételezhető volt, hogy káprázik a szemem. A Sióié üvegén egy tizenhatos számot láttam. Föléragasztva egy tizenhét-nyolcvanast és a blokkon egy huszonkettő ötvenest. Néztem a számokat, néztem, és közben eltelt két hét. És most, kérem, itt ülök a konyhaasztalnál, néha szundítok egyet, néha a vajat nyalogatom van egy ismeretlen eredetű huszonhárom harmincas tételem, a feleségem elköltözött Kovácshoz, a gyerekeket magával vitte, de semmi baj, tudom a dolgomat, állampolgári kötelességemet; a szárítókötél ott lóg a fürdőszobában. Most már csak a végrendeletemet kell megírni, amelyben kiengesztelésképpen mindenemet a Statisztikai Hivatalra hagyom, kivéve a háztartási naplót meg a pénztári blokkot, mert azokat az Országos Anyag- és Árhivatal, valamint a Belkereskedelmi Minisztérium örökli. Olvasgassák, nézegessék, hátha az enyémhez hasonló elhatározásra jutnak az illetékesek! Nógrádi Gábor
