Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-10 / 289. szám

2 Somogyi Néplap 1985. december TO., kedd Szovjet—amerikai kereskedelmi tárgyalások előtt Az amerikai kormánynak, a legnagyobb kedvezmény el­vét kellene alkalmaznia a szovjet exportc i kikékre — hangsúlyozta hétfőn Moszk­váiban James Giffin, az ame­rikai—szovjet kereskedelmi és gazdasági tanács elnöke. Az amerikai üzletember az amerikai—szovjet kereskedel­mi és gazdasági tanács soros ülése előttit tartott sajtóérte­kezletén kifejtette azt a vé­leményét is, hogy Washing­tonnak hatályon kívül kelle­ne helyeznie a Jackson1—Va- nllk-féle itörvénymódosítást, amely a legnagyobb kedvez­mény megadását és a Szov­jetunióból származó import állalmi hiteléklkél történő tá­mogatását, a „kivándorlás szabadságának biztosításá­hoz” köti — fűzte hozzá. James Gtlffiin részletesen kittént azokra a tényezőikre, amelyek szerinte gúzsba kö­tik a két ország közötti kapcsolatok fejlődését. Utalt arra, hogy a szovjet termé­kek amerikai bevitelét niem csupán a már említett Jadkson—Vani'k-féle törvény, hanem az idén életbe lépte­tett, — ugyancsak hátrá­nyos megkülönböztetéseket tartalmazó — exponttönvény is korlátozza. Az amerikai üzlétemlber szerint a Szov­A küldöttség vezetője, Mal­colm Baldridge kereskedel­mi miniszter jatundóba irányuló amerikai kivitelit akadályozza, hogy az Egyesült Államokban nem egyértelmű az exportkorláto­zás alá eső, úgynevezett stra­tégiai jellegűnek minősített termékek körének meghatá­rozása. Elismerte: a kereske­delmi-gazdasági kapcsolatok fejlődésének egyik legna­gyobb akadálya, hogy a wa­shingtoni kormány politikai megfontolásokból az elmúlt években gyakran szerződés­szegésre ikényszerítette az amerikai vállalatokat, és ez a szovjet partnert érthetően bi­zalmatlanná teltte. A tanács évi soros ülésére Moszkvába érkezett amerikai üzletemberek — mondotta Giffin — mindezek ellenére óvatos derűlátással ítélik meg a két nagyhatalom közötti kereskedelmi kapcsa’átok alakulásának kilátásait. Re­mélik, hogy gazdasági téren folytatódik a genfi csúcsta­lálkozóval megkezdődött fo­lyamat és — bár egyelőre nagyobb egyezmények meg­kötését nem várják —, sze­retnék, ha isimét mozgásiba lendülnie a két ország közöt­ti kereskedelem gépezete. Hídépítés A szovjet fővárosban há­romnapos ülést tart a szov­jet—amerikai kereskedelmi és gazdasági tanács. Az ame­rikai kormányzati delegációt maga Malcolm Baldridge, az Egyesült Államok külkeres­kedelmi minisztere vezeti, akit csaknem négyszáz üzlet­ember kisért el Moszkvába. Ez a tanács — amelynek munkájában egyébként még soha nem vettek részt any- nyian, mint most — egy ko­rábbi, az 1973-as szovjet— amerikai csúcstalálkozó ered­ménye. Most minden jel szerint nagyon komoly esély van arra, hogy a legújabb, az 1985-ös genfi csúcstalálko­zó a korábbinál tartalma­sabb életet lehel a létező, de eddig igazán ki nem hasz­nált szervezeti keretekbe. Mik ezek a keretek? Olyan társadalmi, de kétségtelen kormányzati jelentőséggel is bíró szervezetről van szó, amelynek amerikai részről több szövetségi állam, a gyáriparosok szövetsége, a kereskedelmi kamara, és kétszázötven cég, szovjet részről pedig összesen száz- tizenkilenc szerv és szervezet (minisztériumok, egyéb főha­tóságok, vállalatok) a tagja. Régi igazság, hogy a ke­reskedelmi aktivitásnak ter­mékeny és termékenyítő poli­tikai közegre van szüksége. A jó politikai kapcsolatok kedvezően hatnak a gazdasá­gi érintkezésre, a hideghábo­rú viszont mozdulatlanná, vagy csaknem mozdulatlanná dermesztheti a gazdasági vérkeringést is. Erre a der­medtségre a legjobb példa az elmúlt fél évtized szov­jet—amerikai kapcsolatainak meglehetősen szomorú törté­nete, beleértve a gazdasági, kereskedelmi kontaktusok visszaesését is. Komoly esély van rá, hogy ez a Genf utáni mosta­ni ülés sok mindent életre kelthet, ami eddig „fagyott” állapotban várta a melegebb fuvallatokat. A két hatalmas ország számos területen köl­csönös haszonnal virágoztat- hatná fel kereskedelmi-üzleti kapcsolatait, és ilyen felvi­rágzásra a múltban már volt példa. Viszonylag kevesen tudják, hogy a harmincas évek elején az amerikai gép­ipar exportjának negyven (!) százaléka irányult a Szovjet­unióba, és több tucat ameri­kai mammutcégnek volt megállapodása szovjet part­nerrel. A világ jól ismeri dr. Armand Hammer nevét, aki már Lenin idején gyakran járt Moszkvába, és aki sze­mélyes példájával évtizedek óta bizonyítja, hogy a Szov­jetunióval lehet és érdemes üzletet kötni. Nyilvánvaló, hogy az élet egyéb területeihez hasonlóan sok mindentől (elsősorban a kölcsönös akarattól) függ a folytatás, és biztos prognózist adni ma lehetetlen. De a sok éves hullámvölgy után az új­rakezdés ténye is igazán jó hír. H. E. Közös közlemény Brandt látogatásáról Lengyelország és az NSZK a kétoldalú együttműködés­sel járulhat hozzá az euró­pai biztonság és együttmű­ködés erősítéséhez és a kelet—nyugati kapcsolatok fejlesztéséhez — állapította meg a Willy Brandt varsói látogatásáról kiadott közös közlemény. A nyugatnémet SPD elnöke abból az alka­lomból járt Varsóban, hogy éppen 15 esztendeje — az ő kancellársága idején — írták alá a lengyel—nyugatnémet kapcsolatok rendezését je­lentő szerződést, amely az Angolai választás Jósé Eduardo dos Santost, az Angolai Népi Köztársaság államfőjét választotta meg újra elnökévé az MPLA- Munkapárt, amelynek II. kongresszusa hétfőn ért vé­get Luandában. Hétfőn vá­lasztották meg az MPLA- Munkapárt új központi bi­zottságát is. Az eddig 50 ta­gú testületet 90 tagúra bő­vítették (75 teljes jogú és 15 póttag részvételével). európai enyhülés egyik fon­tos állomása volt. Mint a közlemény kiemeli, Brandt és pártjának kül­döttsége őszinte és baráti légkörű tárgyalásokat folyta­tott Wojcieoh Jaruzelskivel, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságá­nak első titkárával, az ál­lamtanács elnökével, vala­mint a LEMP más veze­tőivel. Megállapították, hogy a lengyel—nyugatnémet kap­csolatok — bizonyos csaló­dások ellenére — fejlődtek az elmúlt 15 évben; a len­gyel és a nyugatnémet tár­sadalom határozott többsége a két ország köizötti egyet­értést kívánja az 1970-es szerződés alapján. Willy Brandt eHutaaása előtti sajtóértekezletén — utalásként arra, hogy Len­gyelország az utóbbi évek­ben belső gondjaival volt el­foglalva, és ezért csökkent nemzetközi tevékenysége — annak a remén yénék adott hangot, Lengyelország hama­rosan ismét különböző kez­deményezésekkel járul majd hozzá az európai párbeszéd­hez. „Lengyelországnak meg­van a maga súlya a földré­szünkön, és Európának szük­sége van Lengyelországra” — mondta Brlaindt. Emberi jogok a Szovjetunióban Miután az ENSZ decem­ber 10-ét az emberi jogok napjának nyilvánította, Moszkvában hétfőn nemzet­közi sajtóértekezletet ren­deztek a kérdésről. Ezen el­mondták egyebek között azt, hogy a genfi csúcstalálkozó nyomán mód nyílhat az em­beri kapcsolatok fejlesztésé­re a Szovjetunió és az Egye­sült Államok között. Egy kérdés kapcsán szóba került Andrej Szaharov aka­démikus ügye. Zivsz pro­fesszor, a szovjet jogászszö­vetség alelnöke elmondta, hogy Szaharov akadémikus­nak Gorkij várost jelölték ki lakhelyül, ahol a Szovjet Tudományos Akadémia több tagja is él. A professzor ta­gadta, hogy ez Szaharov száműzetését jelentené. Ezt azzal támasztotta alá, hogy Andrej Szaharov a Lebe- gyevről elnevezett kísérleti fizikai intézet munkatársa­ként dolgozik, mégpedig akadémikusoknak járó fize­tésért. — Szalharov — emlí­tette Zivsz — jelenleg is publikál szaklapokban. A lakhelykijelöléssel összefüg­gésben a jogászprofesszor annyit mondott, hogy Sza­harov a szovjet állam biz­tonsága szempontjából fon­tos ismeretek birtokában van, és a legfelsőbb állam­hatalmi szervek a szovjet törvényekkel összhangban hozták meg a személyére vo­natkozó döntést. (A TASZSZ hírügynökség egyébként a napokban cá­folta azokat a nyugati sajtó- értesüléseket, hogy az aka­démikus egészségi állapota megrendült volna.) Filaret, Minszk és Belo­russzia metropolitája a pra­voszláv egyház tevékenysé­géről beszélt. Elmondta: a szovjet állam visszaadta az egyháznak a 13. században épült moszkvai Danyilov- kolostort, de történnek ke­vésbé látványos dolgok is, mint például az, hogy Szi­bériában vagy a Távol-Kele­ten új egyházközségek ala­kulnak. A kolostor pimen pátriárka és a szinódus tag­jainak lakhelye, a pravosz­láv egyház igazgatási köz­pontja lesz 1988-ra, amikor a kereszténység felvételének ezredik évfordulójáról em­lékeznek meg. Addigra az egyháznak szállodája és kon­ferenciaterme is lesz, így könnyebb lesz az ökumeni­kus és békevédő tevékeny­séggel kapcsolatos rendezvé­nyek megszervezése — mondta. NOBEL-DÍJASOK ÉLETMENTŐ KÍSÉRLETE Azonnali közbelépésükkel, lélekjelenlétükkel emberéle­tet mentett meg a Nobel - békedíj idei két kitüntetett­je, Jevgenyij Csazov és Bemard Lown, a Nemzetkö­zi Orvosmozgalom a Nukleá­ris Háború Megelőzéséért el­nevezésű szervezet szovjet, illetve amerikai társelnöke. A szívspecialistaként is nemzetközileg ismert két or­vos hétfőn Oslóban a kitün­tetés átadásának helyszínén sajtóértekezletet tartott. Ezen a szovjet televízió tu­dósítója, Lev Novikov hirte­len rosszul lett — mint ki­derült, szívrohamot kapott. Csazov és Lown megszakít­va a sajtóértekezletet, azon­nal a tudósító segítségére sietett: ingujjra vetkőzve felváltva alkalmaztak szív­masszázst a betegnél. Az el-, sősegélynyújtáshoz a szer­vezet több más orvostagja is csatlakozott. Novikovot később kórházba szállították. Itt a tüzetesebb vizsgálat megállapította, hogy állapo­ta válságos. Védelmi gyakorlatot tartottak Kubában Védelmi gyakorlatokat tartottak vasárnap Kuba 14 megyéjében. A Santiago de Cuba-i gyakorlatozásokat megtekintette Raul Castro, a Kubai KP KB másodtitká­ra, a Forradalmi Fegyveres Erők minisztere is. A területvédelmi milíciák soraiba az elmúlt négy év során több mint másfélmil- lióan léptek be, így ezekre az egységekre is lehet szá­mítani a védelmi feladatok ellátásában. A védelmi ké­szültség fokozásáról akkor született döntés a szigetor­szágban, amikor 1980-ban az amerikai Republikánus Párt kibocsátotta az emlékezetes „Santa Fé-i dokumentu­mot”. Az új védelmi elképzelés szerint katonai feladatokat nemcsak a fegyveres erők­nek kell ellátniuk, hanem azokban részt kell vennie az egész lakosságnak is. Az or­szágot védelmi zónákra osz­tották fel, amelyeket a rend­kívüli helyzetekben védelmi tanácsok irányítanak. Világutazás tolókocsiban A dél-afrikai Durban városban nagy erejű robbanás történt egy postahivatalban. Az éjszakai pokolgépes akció nyolc sebesültet követelt. (Telefotó — AP—MTI—KS) Csaknem negyvenezer ki­lométeres útjának felét már megtette, és jelenleg Athén­ban jár egy 28 éves mozgás- sérült kanadai fiatalember, aki márciusban kézimeghaj­tású tolókocsiban indult vi­lágkörüli útra a kanadai Vancouverből. Rick Hansen utazásával elő akarja segí­teni a mozgássérültek együttműködését és adomá­nyokat gyűjt a hasonló be­tegségek gyógyításával és enyhítésével összefüggő ku­tatások céljaira. A fiatalem­ber naponta átlagosan 112 kilométert tesz meg. Ridk Hansen, alki gépko- csiíbalesate előtt sportoló volt, mozgássérültként ko­rábban megnyerte a kézi- meghajltású tolókocsik mara­toni bajnokságát.

Next

/
Thumbnails
Contents