Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-06 / 286. szám
1985. december 6., péntek Somogyi Néplap 3 Ne csak a titkár Egységes élelmiszerdolgOZZOn A gyártók, a kereskedők és a vásárlók érdekét egyaránt szolgálja majd az egységes termékazonosító kódrendszer bevezetése. A MÉM területén már két évvel ezelőtt néhány üzemben megtették az első lépéseket. Kedvező tapasztalatokat szereztek a szentesi Ba- r ómáit el do Igozó V á 11 alatn á 1, ahol korszerű számítógép bekapcsolásával kódszámos termelési adat-, készletnyilvántartást tettek lehetővé. Szükség esetén a vonal-ikódot is alkalmazzák, amely a legkorszerűbb módszer. A hazái növényolaj iparban már 1983 végén átálltak a termékek jelentős irészénél a számjel- zéses megkülönböztetésre. A tejiparban szintén megalapozták az egységes rendszer bevezetését, egyebek között a literes, a fél literes tej kapott számozást, de a poharas készítmények és a sajtok azonosítását is lehetővé tették megfelelő jelzésekkel. A Győri Keksz- és Ostyagyár legújabb termékén is ott van már a jelzés. A MÉM ágazatainak mintegy fele bekapcsolódott a programba, egyharmada pedig kisebb-nagyobb sikerrel már alkalmazza is a kódjeleket. A többi ágazatban kijelölték azokat a központokat, amelyek segítik az üzemekben a program .indítását, a kádmunka megkezdését. A munka első részével mintegy két éven belül elkészülnék. Többnyire számozást alkalamaznak majd, a vonalkódot csa'k abban az esetben „írják ki’’, ha a kereskedelem azt kifejezetten kéri. Az ilyen, kétségtelenül korszerűbb kódjelzés csakis akkor alkalmas széles körű bevezetésre, ha a kereskedelem rendelkezik kódolvasó készülékekkel. A kereskedők a rendelésnél, a termékazonosításnál, a leltározásnál, a számlázásnál, veszik majd hasznát a módszernek. Első pillantásra meghökkentő dolgot tapasztalt az egyik pártmunkás: hivatalos volt ugyanis a nagyüzemi párt-vb soron következő ülésére. Ám a szokástól eltérően .nem érkezett meg hozzá az ülés „anyaga”. Pedig máskor, ennél) ,a vállalati párt- bizottságnál igazán gondosak és pontosak voltak. S mikor az ülés előtti utolsó napon sem érkezett meg a küldemény, telefanérdektő- désére megtudta, hogy az ülés .nem marad el. S afelől is megnyugtatták, hogy az anyag mem kallódott el útközben: el sem küldték, ezért nem kaphatta meg. Másnap reggel a titkár közölte vele, írásos előterjesztések nélkül megtárgyalják a témát. Először a vállalati exportterv időarányos teljesítésének (.azazhogy, sajna, nem maradéktalan teljesítésének) helyzete, másodjára pedig a pártépítési, a párttaggá nevelő és tagfelvételi munkla áttekintése került terítékre. Mindkét téma szóbeli volt; mindkettő tömör; s ami a fő: mindkettőnél az lehetett a kívülálló benyomása, ihogy a résztvevők által tudott, jól ismert tényeket és összefü ggéseket taglalt, mégis vitára serkentő, „provokatív” megvilágításban. S valóban, mindkét téma vitája-tárgyalása is nagyjából azonos módon zajlott le. Először mindegyikhez afféle „minireferát'umdk” hangzottak el, de kivétel nélkül minden vb-f'ag szájából: ki melyik üzemrészben járt, s nézett körül e tárgyban, kikkel beszélt, milyen tényékre, okokra, összefüggésekre jött rá eközben, s milyen végső következtetés Ikristályosodott ki benne. A valódi vita pedig csak ezután kezdődött: újtra meg újra szót kért egyik, is, másik is, sőt, olykor már a parlamentáris formák megtartására is figyelmeztetni kellett őket, olyannyira be- temelegedtek. Végül mindkét napirendi pont lezárása is hasonlóképpen történt: a titkár eüivtárs a vélemények ütköztetéséből leszűrt, ámbár testületi állásfoglalást rögzített papírra, szinte mondatról mondatra együtt fogalmazva a többiekkel, s találva így meg a legpontosabb és legcélratörőbb kifejezéseket. Egy dióhéjban való összefoglalását a helyzet kollektív értékelésének, csupán emlékeztetőül. Meg egy néhány pontos, jegyzőkönyvbe- foglalt határozatot. Amely a többi között a végrehajtó bizottság minden tagjának kötelességévé tette, hogy viszatérve ugyanoda, ahonnan tapasztalatait gyűjtötte, vigye vissza magával a közös állásfoglalást, a „kollektiv bölcsességet”, s minél több emberrel beszélgetve (hogy ne mondjak: „agitálva”) gondoskodjék annak széles körű megismertetéséről, és ami fő: végrehajtásáról. A hangsúly példánkban ne;m is az írásbeliség minimálisra korlátozásán van. Hanem, mint talán kitetszett belőle, azon. ami ezt tehetővé tette. Amit a pártbizottság titkára így fogalmazott meg: „megdolgoztatni'' az elv társakat, kollektív munkára késztetni a testület tagjait. Hogy az állásfoglalás közös szellemi erőfeszítés eredménye -legyen. Hogy a párttagok választottjai ne csupán ülésező, hanem dolgozó vb-tagok legye- nék. Dolgozó —1 azaz politikai munkát végző: önállóan tájékozódó, tapasztalatokat szerző, vitázó, aztán a közös állásfoglalás megvalósításáért önállóan is küzdeni tudó — kommunisták. Akik, éppep mert a , .fejükben közösen hordják össze az „anyagot”, annak megvitatásában is frissebben használják a fejüket, mint ha készet tesznek «Léjük az asztalra. A Csepel Művek Szerszámgépgyára legkorszerűbb termékei közé tartoznak a nagy pontossággal dolgozó, számítógéppel vezérelt megmunkálóközpontok. Kifejlesztettek egy úgynevezett törpe megmunkálóközpontot is. Ebből az idén már 20 darabot gyártanak. A gépek háromnegyed részét exportálják a KGST országokba, valamint az NSZK-ba, Franciaországba, Ausztriába, Indiába és Kínába. Természetesen a hazai ipari vállalatok is megismerkedtek az új CNC-géppel. Közülük többen rendeltek is belőle, s ennek rövidesen eleget tesz a gyártó cég. — félen nevelem a kisfiámat, s ez a (pénz most biztosan elmegy a karácsonyi bevásárlásokra. Két éve dolgozom litt, azelőtt a szabadi iskolában vállaltam téli munkát. Az jobb volt, 'sajnos, megszűnt. El sem tudnám képzelni, hogy tétlenül üldögéljek otthon, no persze szükség van a pénzre is. Fiák Istvánná egy kicsit kilóg a soriból, ő nyáron ,/vízibiciklizik”, azaz vízi járműveket kölcsönöz. — Nem olyan jó üzlet az, mint ahogy eleinte látszott — mondja —, 'négyezer-ötszáz forintot kerestem havonta, szükség van a mostani fizetésre is. Ez az első szezonom az üzemben, még nem tudom, hogyan sikerül. Jó társaságban dolgozunk, előfordul, hogy még énekelünk is, s ez sem utolsó szempont. Suták József .nyolc éve szakács a SZOT központi éttermében. Második évé dolgozik itt télen. — Kevés a pénz, meg nem férfinak való ez a tengés- lengés. — Közben gyors kézzel rakja a kis dobozokat egy nagyobb dobozba, leragasztja, majd .targoncára teszi a csomagot. — Fontos számunkra a téli munkalehetőség — ösz- szegezi Őri Istvánné a véleményét. Nem ,is szívesen maradnánk otthon. Egész nyáron megfeszített erővel dolgozunk, szokatlan lenne a tétlenség és kell a pénz is. Klie Agnes Több meleg zokni, harisnya, harisnyanadrág A Budapesti Harisnyagyár a keresett, de jelenleg hiányzó meleg téli zoknik, harisnyák, harisnyanadrágok gyártására mintegy 270 millió forint értékben bérel gépeket, amelyeket a bérleti szerződés lejárta után meg is vásárol. Az Egyesült Ál- ilamok-belii, olasz és NSZK- beli kötőgépek, valamint a továbbíeldolgozáshoz szükséges speciális berendezések, varrógépek egy része már megérkezett, s a gépek elhelyezését el is kezdték. A divatos és a hazai, valamint a külföldi piacon egyaránt kelendő dik'kek. termelését januártól kezdik meg, és jövőre már az időinél hárommillióval többet, összesen 83 millió pár zoknit, vagy harisnyát állítanák elő. A többlettermelés túlnyomó többségét egyelőre külföldi piacon értékesítik. Főként az NSZK-ba,n és a skandináv országokba küldenek a jelenleginél lényegesen több zoknit, 'harisnyát, harisnya- nadrágot. A 16 darab, gyermekharisnyát kötő és a húsz darab, női divatos árut készítő kötőgép elhelyezését úgy oldják meg, hogy a munkahelyeket a jelenleginél ésszerűbben alakítják ki, a műhelyek alapterületét a mostaninál jobban kihasználják. A továbbíeldolgozáshoz szükséges varrógépeket, ipari speciális berendezéseket, amelyeknék száma mintegy ötven, abban a három tsz- ben állítják üzembe, amelyekkel a harisnyagyár korábban együttműködési szerződést kötött a zoknik, harisnyák, 'ha risn yana d rágok konfekcionálására. Ezzel a feldolgozó kapacitás e tsz- őkben jelentősen bővül. Nem kevés pártszervnél és páirtailápszervezetnél, kísért régóta változatlan ul vagy újra fel,bukkanva a párt- munka egyik gyermekbetegsége, az úgynevezett ,,'ti.tlkár- centrikíusság”. Hogy tudniillik minden munkát ő akar elvégezni, vagy a többiek őrá testálják. Kivált ahol ő — de csak ő — függetlenített, a többiek társadalmi munkások. Ilyen helyen kimondatlanul is azt gondolják: ő kap ér,te fizetést, hát csinálja. De alapszervezetéknél sem megy ritkaság- számba. hogy a vezetőség tagjai közül névleg van ugyan mindenkinek valami „reszortja”, de azt gyakran csák formálisinak tekintik, konkrét tartalom és tennivaló nélkül. N ap jaink ban j elenté ken.y változások színtere életünk szinté minden szférája — a gazdaság, a társadalom, a kultúra —; a szocialista fejlődés gyakorta bonyolult körülmények és feltételek közepette tör utat magának. Érthető és biztató, hogy sók helyütt a páirtszervek is igyekeznek megkeresni és megtalálni a ma követelményeinek leginkább megfelelő munikiamódszerékef. Természetesen nincs egyöntetű recept, de van közös nevező ezekben a törekvésekben,. Nevezetesen az, amit szervezeti szabályzatunk kötelességül ír elő, hogy tudn i illik minden kommunista cselekvőén vegyen részt a politikai életben; és amit, a XilII. kongresszus határozata így ío- Igadimaz meg: „A párt belső életének, munkastílusának fejlesztése elsőrendű feladat. Erősíteni kell a párt- munka mozgalmi jellegét, vissza kell szorítani és fel kell számolni a hivatali felfogást és s,ti tust, a formalizmust”. Koncz István „Édes" munka A siófoki SZOT Építő- munikás üdülőben bosszú évek óta mozgalmasak télen a napok. A Duna Csokoládégyár kihelyezett üzeme működik itt október elejétől április végéig. Asszonyok dolgoznak az üzemben, azok, akik nyáron a SZOT-üdülők ailkalmazotitaii. — Kettős munkaviszonyunk van — mondja Őri Istvánné, az üzem vezetője —, én például nyáron élelmiszer-raktáros vagyok. Ötvenötén dolgozunk most itt, ebből harminchétén „szoto- sok”, a többiek téli elfog- latságot kerestek. A csokoládégyár bérli az üdülőt, szállítja a gépeket, gondoskodik a munkafeltételekről. Három szalagon késztermékeket csomagolunk, naponta fordul Budapest és Siófok között a teherautó. A hatalmas helyiség, ahol most az asszonyok dolgoznak, nyáron étterem. Csokoládéillat a levegőben. Először áó érzés beleszippantani, később már émelyítővé válik. Műanyag ládákban rengeteg a [bonbon, olyanok, mint az apró szelídgeszte- nyék. A szalagok mellett ülnek, áLlnak az asszonyok, fehér köpenyben, fejükön kendővel, vagy éppen divatos, nyárt lidéző kalapocskával. ötszáz kilónyi csokit dobozolnák naponta a havi tervük ötszáz rnázsa. Dudán Noémi tizenhét éves, nemrég fejezte be az ■iskolát, nyáron az Ezüstpart üdülőben volt felszolgáló. Szülei Budapesten laknak, ő 3 nagymamánál Siófokon. Beszélgetés közben gyors kézzel hajtogatja a dobozokat, óránként negyvenet. — Ha nem találtam volna magamnak téli élíoglaltsá- got, haza kellett volna utaznom, ehhez meg nem sok kedvem volt — mondja —. Szeretek itt élni. Igaz, most jóval csendesebb az élet, de hát akkor is Balaton-part marad. Kétezer-ötszáz fonin- tot fogok most keresni, nem sókkal kevesébb ez, minit >a nyári 'fizetség. — A nyári keresetiből kell valamit tartalékolnunk — mondja Tóth Lászióné. — Szakácsként dolgozom a főszezonban, (tízezer forintot sikerült. félretennem. Egyedül Nyolcszáz férőhelyes fejőház Harminc millió forintos rekonstrukciói végeznek a marcali termelő- szövetkezet tehenészeti telepén. 800 férőhelyes szabadtartásns és központi fejőházas lesz az átalakított tehenészeti telep. A munkát saját kivitelezésben végzik. A fejöház 1986 közepére, a teljes munka pedig 1986 végére készül el.
