Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-06 / 286. szám

1985. december 6., péntek Somogyi Néplap 3 Ne csak a titkár Egységes élelmiszer­dolgOZZOn A gyártók, a kereskedők és a vásárlók érdekét egy­aránt szolgálja majd az egy­séges termékazonosító kód­rendszer bevezetése. A MÉM területén már két évvel ezelőtt néhány üzem­ben megtették az első lépé­seket. Kedvező tapasztalato­kat szereztek a szentesi Ba- r ómáit el do Igozó V á 11 alatn á 1, ahol korszerű számítógép be­kapcsolásával kódszámos termelési adat-, készletnyil­vántartást tettek lehetővé. Szükség esetén a vonal-ikódot is alkalmazzák, amely a leg­korszerűbb módszer. A hazái növényolaj iparban már 1983 végén átálltak a termékek jelentős irészénél a számjel- zéses megkülönböztetésre. A tejiparban szintén megala­pozták az egységes rendszer bevezetését, egyebek között a literes, a fél literes tej ka­pott számozást, de a poha­ras készítmények és a saj­tok azonosítását is lehetővé tették megfelelő jelzésekkel. A Győri Keksz- és Ostya­gyár legújabb termékén is ott van már a jelzés. A MÉM ágazatainak mint­egy fele bekapcsolódott a programba, egyharmada pe­dig kisebb-nagyobb sikerrel már alkalmazza is a kódjele­ket. A többi ágazatban ki­jelölték azokat a központo­kat, amelyek segítik az üze­mekben a program .indítását, a kádmunka megkezdését. A munka első részével mintegy két éven belül el­készülnék. Többnyire számo­zást alkalamaznak majd, a vonalkódot csa'k abban az esetben „írják ki’’, ha a ke­reskedelem azt kifejezetten kéri. Az ilyen, kétségtelenül korszerűbb kódjelzés csakis akkor alkalmas széles körű bevezetésre, ha a kereskede­lem rendelkezik kódolvasó készülékekkel. A kereskedők a rendelés­nél, a termékazonosításnál, a leltározásnál, a számlázásnál, veszik majd hasznát a mód­szernek. Első pillantásra meghök­kentő dolgot tapasztalt az egyik pártmunkás: hivata­los volt ugyanis a nagyüze­mi párt-vb soron követke­ző ülésére. Ám a szokástól eltérően .nem érkezett meg hozzá az ülés „anyaga”. Pedig más­kor, ennél) ,a vállalati párt- bizottságnál igazán gondo­sak és pontosak voltak. S mikor az ülés előtti utolsó napon sem érkezett meg a küldemény, telefanérdektő- désére megtudta, hogy az ülés .nem marad el. S afe­lől is megnyugtatták, hogy az anyag mem kallódott el útközben: el sem küldték, ezért nem kaphatta meg. Másnap reggel a titkár kö­zölte vele, írásos előterjesz­tések nélkül megtárgyalják a témát. Először a vállalati export­terv időarányos teljesítésé­nek (.azazhogy, sajna, nem maradéktalan teljesítésének) helyzete, másodjára pedig a pártépítési, a párttaggá ne­velő és tagfelvételi munkla áttekintése került terítékre. Mindkét téma szóbeli volt; mindkettő tömör; s ami a fő: mindkettőnél az lehetett a kívülálló benyomása, ihogy a résztvevők által tu­dott, jól ismert tényeket és összefü ggéseket taglalt, mégis vitára serkentő, „provokatív” megvilágítás­ban. S valóban, mindkét téma vitája-tárgyalása is nagyjá­ból azonos módon zajlott le. Először mindegyikhez affé­le „minireferát'umdk” hang­zottak el, de kivétel nélkül minden vb-f'ag szájából: ki melyik üzemrészben járt, s nézett körül e tárgyban, kikkel beszélt, milyen té­nyékre, okokra, összefüg­gésekre jött rá eközben, s milyen végső következtetés Ikristályosodott ki benne. A valódi vita pedig csak ez­után kezdődött: újtra meg újra szót kért egyik, is, má­sik is, sőt, olykor már a parlamentáris formák meg­tartására is figyelmeztetni kellett őket, olyannyira be- temelegedtek. Végül mind­két napirendi pont lezárása is hasonlóképpen történt: a titkár eüivtárs a vélemények ütköztetéséből leszűrt, ám­bár testületi állásfoglalást rögzített papírra, szinte mondatról mondatra együtt fogalmazva a többiekkel, s találva így meg a legponto­sabb és legcélratörőbb kife­jezéseket. Egy dióhéjban való összefoglalását a hely­zet kollektív értékelésének, csupán emlékeztetőül. Meg egy néhány pontos, jegyző­könyvbe- foglalt határozatot. Amely a többi között a vég­rehajtó bizottság minden tagjának kötelességévé tet­te, hogy viszatérve ugyan­oda, ahonnan tapasztalatait gyűjtötte, vigye vissza ma­gával a közös állásfoglalást, a „kollektiv bölcsességet”, s minél több emberrel beszél­getve (hogy ne mondjak: „agitálva”) gondoskodjék annak széles körű megis­mertetéséről, és ami fő: végrehajtásáról. A hangsúly példánkban ne;m is az írásbeliség mini­málisra korlátozásán van. Hanem, mint talán kitet­szett belőle, azon. ami ezt tehetővé tette. Amit a párt­bizottság titkára így fogal­mazott meg: „megdolgoz­tatni'' az elv társakat, kollek­tív munkára késztetni a tes­tület tagjait. Hogy az állás­foglalás közös szellemi erő­feszítés eredménye -legyen. Hogy a párttagok választott­jai ne csupán ülésező, ha­nem dolgozó vb-tagok legye- nék. Dolgozó —1 azaz poli­tikai munkát végző: önálló­an tájékozódó, tapasztalato­kat szerző, vitázó, aztán a közös állásfoglalás megva­lósításáért önállóan is küz­deni tudó — kommunisták. Akik, éppep mert a , .fejük­ben közösen hordják össze az „anyagot”, annak megvi­tatásában is frissebben használják a fejüket, mint ha készet tesznek «Léjük az asztalra. A Csepel Művek Szerszámgépgyára legkorszerűbb termékei közé tartoznak a nagy pontos­sággal dolgozó, számítógéppel vezérelt megmunkálóközpontok. Kifejlesztettek egy úgyneve­zett törpe megmunkálóközpontot is. Ebből az idén már 20 darabot gyártanak. A gépek há­romnegyed részét exportálják a KGST országokba, valamint az NSZK-ba, Franciaországba, Ausztriába, Indiába és Kínába. Természetesen a hazai ipari vállalatok is megismerkedtek az új CNC-géppel. Közülük többen rendeltek is belőle, s ennek rövidesen eleget tesz a gyár­tó cég. — félen nevelem a kisfiámat, s ez a (pénz most biztosan elmegy a karácsonyi bevásárlásokra. Két éve dolgozom litt, az­előtt a szabadi iskolában vállaltam téli munkát. Az jobb volt, 'sajnos, megszűnt. El sem tudnám képzelni, hogy tétlenül üldögéljek ott­hon, no persze szükség van a pénzre is. Fiák Istvánná egy kicsit kilóg a soriból, ő nyáron ,/vízibiciklizik”, azaz vízi jár­műveket kölcsönöz. — Nem olyan jó üzlet az, mint ahogy eleinte látszott — mondja —, 'négyezer-ötszáz forintot kerestem havonta, szükség van a mostani fize­tésre is. Ez az első szezonom az üzemben, még nem tu­dom, hogyan sikerül. Jó tár­saságban dolgozunk, előfor­dul, hogy még énekelünk is, s ez sem utolsó szempont. Suták József .nyolc éve szakács a SZOT központi ét­termében. Második évé dol­gozik itt télen. — Kevés a pénz, meg nem férfinak való ez a tengés- lengés. — Közben gyors kéz­zel rakja a kis dobozokat egy nagyobb dobozba, lera­gasztja, majd .targoncára te­szi a csomagot. — Fontos számunkra a téli munkalehetőség — ösz- szegezi Őri Istvánné a véle­ményét. Nem ,is szívesen maradnánk otthon. Egész nyáron megfeszített erővel dolgozunk, szokatlan lenne a tétlenség és kell a pénz is. Klie Agnes Több meleg zokni, harisnya, harisnyanadrág A Budapesti Harisnyagyár a keresett, de jelenleg hi­ányzó meleg téli zoknik, ha­risnyák, harisnyanadrágok gyártására mintegy 270 mil­lió forint értékben bérel gé­peket, amelyeket a bérleti szerződés lejárta után meg is vásárol. Az Egyesült Ál- ilamok-belii, olasz és NSZK- beli kötőgépek, valamint a továbbíeldolgozáshoz szük­séges speciális berendezések, varrógépek egy része már megérkezett, s a gépek el­helyezését el is kezdték. A divatos és a hazai, vala­mint a külföldi piacon egy­aránt kelendő dik'kek. terme­lését januártól kezdik meg, és jövőre már az időinél há­rommillióval többet, összesen 83 millió pár zoknit, vagy harisnyát állítanák elő. A többlettermelés túlnyomó többségét egyelőre külföldi piacon értékesítik. Főként az NSZK-ba,n és a skandi­náv országokba küldenek a jelenleginél lényegesen több zoknit, 'harisnyát, harisnya- nadrágot. A 16 darab, gyermekharis­nyát kötő és a húsz darab, női divatos árut készítő kö­tőgép elhelyezését úgy old­ják meg, hogy a munkahe­lyeket a jelenleginél éssze­rűbben alakítják ki, a műhe­lyek alapterületét a mostani­nál jobban kihasználják. A továbbíeldolgozáshoz szük­séges varrógépeket, ipari speciális berendezéseket, amelyeknék száma mintegy ötven, abban a három tsz- ben állítják üzembe, ame­lyekkel a harisnyagyár ko­rábban együttműködési szerződést kötött a zoknik, harisnyák, 'ha risn yana d rágok konfekcionálására. Ezzel a feldolgozó kapacitás e tsz- őkben jelentősen bővül. Nem kevés pártszervnél és páirtailápszervezetnél, kísért régóta változatlan ul vagy újra fel,bukkanva a párt- munka egyik gyermekbeteg­sége, az úgynevezett ,,'ti.tlkár- centrikíusság”. Hogy tudniil­lik minden munkát ő akar elvégezni, vagy a többiek őrá testálják. Kivált ahol ő — de csak ő — függetlení­tett, a többiek társadalmi munkások. Ilyen helyen ki­mondatlanul is azt gondol­ják: ő kap ér,te fizetést, hát csinálja. De alapszerveze­téknél sem megy ritkaság- számba. hogy a vezetőség tagjai közül névleg van ugyan mindenkinek valami „reszortja”, de azt gyakran csák formálisinak tekintik, konkrét tartalom és tenni­való nélkül. N ap jaink ban j elenté ken.y változások színtere életünk szinté minden szférája — a gazdaság, a társadalom, a kultúra —; a szocialista fejlődés gyakorta bonyolult körülmények és feltételek közepette tör utat magának. Érthető és biztató, hogy sók helyütt a páirtszervek is igyekeznek megkeresni és megtalálni a ma követel­ményeinek leginkább meg­felelő munikiamódszerékef. Természetesen nincs egyön­tetű recept, de van közös nevező ezekben a törekvé­sekben,. Nevezetesen az, amit szervezeti szabályza­tunk kötelességül ír elő, hogy tudn i illik minden kommunista cselekvőén ve­gyen részt a politikai élet­ben; és amit, a XilII. kong­resszus határozata így ío- Igadimaz meg: „A párt belső életének, munkastílusának fejlesztése elsőrendű fel­adat. Erősíteni kell a párt- munka mozgalmi jellegét, vissza kell szorítani és fel kell számolni a hivatali fel­fogást és s,ti tust, a formaliz­must”. Koncz István „Édes" munka A siófoki SZOT Építő- munikás üdülőben bosszú évek óta mozgalmasak télen a napok. A Duna Csokolá­dégyár kihelyezett üzeme működik itt október elejétől április végéig. Asszonyok dolgoznak az üzemben, azok, akik nyáron a SZOT-üdülők ailkalmazotitaii. — Kettős munkaviszo­nyunk van — mondja Őri Istvánné, az üzem vezetője —, én például nyáron élel­miszer-raktáros vagyok. Öt­venötén dolgozunk most itt, ebből harminchétén „szoto- sok”, a többiek téli elfog- latságot kerestek. A csokolá­dégyár bérli az üdülőt, szál­lítja a gépeket, gondoskodik a munkafeltételekről. Három szalagon késztermékeket cso­magolunk, naponta fordul Budapest és Siófok között a teherautó. A hatalmas helyiség, ahol most az asszonyok dolgoz­nak, nyáron étterem. Csoko­ládéillat a levegőben. Elő­ször áó érzés beleszippanta­ni, később már émelyítővé válik. Műanyag ládákban rengeteg a [bonbon, olyanok, mint az apró szelídgeszte- nyék. A szalagok mellett ül­nek, áLlnak az asszonyok, fe­hér köpenyben, fejükön ken­dővel, vagy éppen divatos, nyárt lidéző kalapocskával. ötszáz kilónyi csokit dobo­zolnák naponta a havi ter­vük ötszáz rnázsa. Dudán Noémi tizenhét éves, nemrég fejezte be az ■iskolát, nyáron az Ezüstpart üdülőben volt felszolgáló. Szülei Budapesten laknak, ő 3 nagymamánál Siófokon. Beszélgetés közben gyors kézzel hajtogatja a dobozo­kat, óránként negyvenet. — Ha nem találtam volna magamnak téli élíoglaltsá- got, haza kellett volna utaz­nom, ehhez meg nem sok kedvem volt — mondja —. Szeretek itt élni. Igaz, most jóval csendesebb az élet, de hát akkor is Balaton-part marad. Kétezer-ötszáz fonin- tot fogok most keresni, nem sókkal kevesébb ez, minit >a nyári 'fizetség. — A nyári keresetiből kell valamit tartalékolnunk — mondja Tóth Lászióné. — Szakácsként dolgozom a fő­szezonban, (tízezer forintot si­került. félretennem. Egyedül Nyolcszáz férőhelyes fejőház Harminc millió forin­tos rekonstrukciói végez­nek a marcali termelő- szövetkezet tehenészeti telepén. 800 férőhelyes szabadtartásns és köz­ponti fejőházas lesz az átalakított tehenészeti telep. A munkát saját ki­vitelezésben végzik. A fejöház 1986 közepére, a teljes munka pedig 1986 végére készül el.

Next

/
Thumbnails
Contents