Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-05 / 285. szám

4 Somogyi Néplap 1985. december 5., csütörtök Épül az atomerőmű-óriás Kiútkeresés Segesden Bef ejezéséhez közeled ük a dukoványi atomerőmű máso­dik blokkijának építése. Az első blokkot az idei év ele­jén helyezték üzembe. A szlovákiai Jaslovské Bohuni- cében már több év óta mű­ködik két WER 440 típusú szovjet atomreaktor. Ugyan­itt eUkészüiít a második V—2- es erőmű első blokkja. A du­koványi tehát Csehszlovákiá­nak már a harmadik atom­erőműve. Ez a három atomerőmű azonlban még csak a kezdet. A tervek szerint az ezred­fordulón az ország elektro­mos áramszüíkségletének 60 százalékát atomenergiából biztosítják. Már meg is kezd­ték kelt további erőmű építé­A dukoványi atomerőmű első blokkja áramot ad, a további blokkok építése még tart. az ország történetének leg­nagyobb beruházása is llesz, s szovjet reaktorokkal szerelik föl. Az atomerőművek építésé­ben az évek során szoros kapcsolat alakult ki Cseh­szlovákia és a Szovjetunió között. Ez az együttműködés tette lehetővé, hogy a cseh­szlovák ipar bekapcsolódha­tott az atomerőművek komp­likált berendezéseinek előál­lításába, sőt azokat expor­tálja iS. Köztudott, hogy a paksi erőműhöz is Cseh­szlovákia szállított nagy fon­tosságú berendezéseket. De az NDK és néhány más ál­lam is csehszlovák alkatré­szekét használ fel az atam­erőmű építéséhez. De térjünk vissza a teme- l'ini óriás-erőműhöz. Egy ilyen gigantikus létesítmény előkészítéséhez számtalan járulékos beruházás szüksé­ges: utakat, vasutakat, alul- és felüljárókat kell építeni, lakásokat a 'leendő munka­társaknak, biztosítani a víz- és hőforrásokat stb. Teme- linben még csak a munka kezd éltén tartanak, de máris figyelembe veszik a korábbi erőművek építésének tanulsá­GÁZELLÁTÁS MARCALIBAN Lakossági pénzbál, lassabban A különböző mérő-, ellenőr­ző- és regisztráló készülékek ezrei működnek az erőmű­ben. A készülékek munkáját folyamatosan ellenőrzik. sét.: a szlovákiai Mochovcében és a dél-tmorvaországii Te- melimlben, s konkrét elgondo­lások vannak más atomerő­művek létesítésére is. Cseh­szlovákiában különös jelen­tőségét tulajdonítanak a Te- melkíben épülő erőműnek. Ez lesz ugyanis az első négyblókkos atomerőmű, amelynek minden blokkja egyenként 1000 MW-os tel­jesítményűek és a legna­gyobb csehszlovákiai szén­erőmű, a melníkü is „csak” 500 MW-os. Köztudott, hogy a Szov­jetunióban már 29 ezer MW- os, s három 1500 MW-os blokk működik. Csehszlovák viszonyok között a temel in i nemcsak a legnagyobb ener­giaszolgáltató létesítmény, de 1983 decemberében csak­nem kilenc és fél kilométer hosszú volt Marcaiibán a gázhálózat, és 1244 laikás, va­lamint húsz közület kapott gázt. 1984 végén már több mint tizennyolc és fél kilo­méter hosszú vezetéken 2057 lakásba és harminc közület- hez jutott el a gáz. Impo­záns volt a fejlődés, s ilyen előzményeik után vágtáik ne­ki a marcaliak a fejlesztési program 1985-re tervezett munkáinak. 133 lak'ás bekötésére lehet számítani. A városi tanács azonlban elkészítteti a veze­téképítési terveket azokra a területekre is, ahova — la­kossági erő híján — jövőre még nem jut el a gáz. A következő években tehát, ha a pénz összegyűlik, már bár­mikor megkezdhető a mun­ka, hiszen a tervek „ugrás­ra készen” várják majd a megvalósításit. gait. Már elkészültek azok a létesítmények, amelyek az építkezésre érkező többezer munkás kedvező munkaifelté- tóleit biztosítják. Többek kö­zött egy ezer személyes üze­mű konyha várja őkét. Az atomerőmű építésének befejezésére a kilencvenes éveikben számítanak Cseh­szlovákiában. Michal Korol Bérbe adják a paradicsomföldeket Petrovics Ferenc, a se­gesdi termelőszövetkezet fő­könyvelője tulajdonképpen nyugodt lehetne már, hiszen túl vannak a betakarításon. Mégsem az, zsebszámológé­pet kattogtat, kiadásokait és bevételéket mérlegel. Az ag­godalom nem csupán mai, gyökerei messzebbre nyúl­nak. 1970-ben mélyponton volt ez a gazdaság. Űj vezetés jött akkor aztán egy évvel később a somogyszobi terme­lőszövetkezettel egyesültek: kevesebb jót hozott ez a „házasság”, mint amennyi rosszat. 1983-ban aszályos esztendő volt. 1984-ben egyet­len vihar tízmillió forint be­vételtől „szabadította” meg a gazdaságot. Január végén, február elején a rendkívüli Hideg okozott karókat, majd a nyári szárazság tizedelt. Kritikus pontok: előre egyik­kel sem számolhattak. Pet­rovics Ferenc tényeket sorol: — Azért, hogy egy gazda­ság megélhessen nem lehet és nem szábad egyedül _ a növénytermesztésre és az ál­lattenyésztésre alapozni. A fagyók következményét éve­kig nyögjük. Az idei őszi ve­téseink sikere vagy Sikerte­lensége is csak ezután dől el. Az már biztos, hogy a rep­céből korántsem lesz Olyan, minit szerettük volna. Nem állítom, hogy veszteséges lesz az év, hiszen számoltunk a gondokkal is. Nagyon szi­gorú köil tségga zd ál kodás t ve­zettünk be, s ahol növelni lehetett a bevételt, ott min­dent megtettünk. Évek óta nem hozott eredményt a fa- feldolgozás, pedig területünk tizenhat—tizenhét százaléka erdő. 1982-ben építettünk egy féldolgozót, de ráfizettünk: bérfoeadtuk hát a gattert. Ma jobb eladni a fát földolgozás nélkül. Aztán a táLpraállás- ban segítenek a melléküzem­ágak is. A motortekercselés és a búvárszivattyúk javítá­sa nem Haszontalan. Éveklkél ezelőtt meglehető­sen nagy beruházásba fog­ták a nagyatád—háromfai termelőszövetkezettel, a sop­roni öntödével, a Magyar Nemzeti Bankkal és az OTP- vel. Akkor egy nyolcvanmil­lió forintos beruházásról van szó. — A próbaüzemnél tar­tunk, s január elsején meg­kezdhetjük a sorozatgyártást. Olyan tűzihorganyzott ter­mékeket állítunk elő, melyek nélkülözhetetlenek a gáz­programban és a magánép ít- kezéseknél. Eddig csupán importból lehetett beszerezni ilyen kötő-iidomokat. Mi 1987-től háromszázmillió fo­rint termelési értéket tudunk majd előállítani, s ha a ke­resletet nem tudjuk kielégí­teni, akkor a termelést fo­kozhatjuk. A piaci felméré­sek szerint ennek az üzem­nek mindenképpen nyeresé­gesnek kell lennie. Csaknem hatszáz segesdi jár el külön­böző munkahelyekre: őket szeretnénk hazahozni, s van­nak belső átcsoportosítási le­hetőségeink is. Nyáron a növénytermesz­tésben nincs elég ember. — Ezért adjuk bérbe a szőlőoltvány-telep gondozá­sát, a paradicsomföldéket. Mindenki .megtalálhatja a számítását, ha .tisztességgél dolgozik. A háztájiból törté­nő felvásárlás nálunk jelen­tős tényező, öt évvel ezelőtt még csak ötmillió forint ér­tékű forgalmat könyvelhet­tünk él belőle, ma már negy­venmillió forintról beszélünk. Nem elhanyagolható összeg­ről van szó, s érdekeink is közösek. — És mi lesz a közössel? — Gyenge adottságú gaz­daság vagyunk, rossz termő­helyi feltételékkel. A legfon­tosabb az volt, hogy az egy­kori segesdi termelőszövetke­zet földjeit rendibe tegyük. 1982-lben hatvanötmillió fo­rint értékű meliorációs prog­ramba fogtunk. 1987-ben vég­zünk vele. Ha módunk lesz rá, akkor a többi területünket is rendezzük, s ezzel bizto­sabbá tehetjük a növényter­mesztést és általa az állat- tenyésztést is. Nagy Jenő A világhírű Magna cég alapanyagaiból az idén 20 ezer darab VHS rendszerű videokazettát szerelnek össze a Polimer Te­lepes utcai üzemében. A hazai boltokban a 180 perces ka­zetta 658 forintért és a 120 perces kazetta 498 forintért meg­vásárolható. A két vállalat együttműködése hazánknak je­lentős devizamegtakarítást jelent. A tavaly elkészített elkép­zelés szerint az idén 11 300 méter vezetéket kellett vol­na építeni, azonban időköz­ben több gond jelentkezett, és februárban módosították a tervet: nyolc és fél kilo­méterre csökkentették az 1985-lben megépítendő veze­tékhosszt. A vártnál nehe­zebben jött össze a lakossá­gi pénz, mert olyan terüle­tek szerepelték a terviben, ahol idős emberek laknak, aki'k nem tudják vállalni a 20 ezer forint kifizetését. A földmunkákhoz kevés volt az ember, a műszaki tervek nem készültek el idejében, az építési engedély is késett, a kivitelező cégek gondokkal küszködték. Végül ;is az idén a gondok ellenére a csökkentett terv­nél hosszabb, 9259 méternyi gázvezeték készült el a vá­rosban, de többször eltértek a tervtől, s nem azokban az utcákban fektették le a csö­vekét, amelyek az év eleji elképzelések szerint sorra kerülték volna. A lakossági hozzájárulásáail épülő vezeté- ikék esetében azonban az ilyen módosítások majdhogy­nem természetes velejárói a munkának. 1985-ben 685 la­kás lakói örülhetnék a kor­szerű fűtőanyagnak és há­rom közület is gázt kapott. A zökkenők miatt a jövő évi terveik a korábbiaknál óvatosabbak. 1986-na négy­ezer méter gázvezeték meg­építését irányozták elő és ACZÉL GÁBOR 3. Levélrészlet ... Kezd az idegeimre menni ez az egész ka ton ásdi. Az egyik nap éppen olyan, mint a másik, tulajdonkép­pen már mindenre kiképez­tek, s elképzelem, milyen fej­törést okozhat feletteseink számára, hogy nap mint nap fog lal'ko z taissan ak bennün­ket. Persze, van erre terv, a nap meghatározott órájában alakizunk (ez azt jelenti, hogy gyakoroljuk a díszlé­pést, a jobbraátot, a hátraar- cot, és így tovább), elméleti foglalkozásán veszünk részt (merthogy az ismétlés a tu­dás anyja), néha célbalövünk pisztollyal, géppisztollyal (ez legalább szórakoztató), meg természetesen fegyvert puco­lunk, takarítunk, továbbá szabadidőnk is van (és van könyvtár, van klub, van fcan- tin, szerdánként filmvetítés is), de mindezzel együtt azt kell mondanom: nem törté­nik semmi. Azaz, amennyi­ben szolgálatban vágyók, ezt esetenként jelentenem is kell a felettesemnek: Lőrimcz honvéd jelentem, különös esemény nem történt... Az esemény éjszakáján A figyelőbu.nkerben két ka­tona eszik. Kiss György el­töri a kolbászt, felét a szá­jába tömi, kenyeret harap. — Vegyen még! — Köszönöm, elég volt, — Azt mondtam, egye meg! — Értettem. Stein Rezső elveszi a pa­pírról a maradékot, és kö­rülményesen apróra vágja. Esznek. Aztán Kiss György megikérdezi: — Van vize? — Sajnos... — emeli, s rázza meg Stein az üres ku­lacsot. Kiss György a kémle­lőréshez fordul, úgy mondja: — Akar bort inni? — Nem is tudom — viccel félve a másik. — Inkább egy kis sört... Kiss György nem néz rá, nem nevet, moccanatlanul fi­gyel kifelé. Aztán hanyagul odaveti: — filterje huszonnégy fo­rint. Innen másfél kilomé­ter. Stein megónti. — De lőnek — mondja ijedten. — De nem lőnek —mond­ja Kiss György oktatóan, né­mi gúnnyal, egyúttal meg­fordul, s m'int valami kü­lönös félénk állatot, szemre­vételezi: társát. — És nem kell keresztülmenni a lőté­ren — folytatja éllel —. csak ide oldalt, át a hegyen. Ab­szolút veszélytelen. — Ebből baj lehet... :— Baaalj ? Na! Fogja a ku­lacsát és telehozza! Én fize­tem. — Pénzért nyúl a zub­bonyzsebébe, Stain ülve ma­rad, hallgatása néma tiltako­zás. — Neeem? Megtagadja a pacancsot? — Dehogy — mondja Stein Rezső tétován —, csak éppen ... És ha kijönnek ellen­őri an»? r—— Attól maga ne rnajréz- zon. Maga csak akkor maj- rézzon, ha engem lát maj- rézni. Világos? Stein Rezső sápadtan mo­solyog. Kiss György dühbe- gurül. — Ne röhögjön! Adja ide a kulacsát! Ügy ... Figyel­jen! Ideáll a réshez, és ha lőnek, azonnal jelenti a ta­lálatot. Érti? Ha mégis ide­jönnének, szarni mentem. Világos? Stein Rezső zavartan néz a kapaszkodó Kiss György után. Az maga után húzza a lábát és eltűnik. Ekkor robban a gránát közvetlenül a bunker felett. A falaik megremegn.ek. Levélrészlet ... Azt hiszem, ez a Stein képes volna megölni Kiss Gyurit. Menetgyakorlaton voltunk, az egész század, együtt az öregkatonák, meg a kopaszok. A kis Stein bírta a legnehezebben. Apánk, tudod, a Sebők,, ret­tenetesen erős iramot dik­tált, él nem tudod képzelni, mennyire kimerítő teljes sze­reléssel az erőltetett menet, több mint egy órán át a legnóhezehb terepen. Észre­vettem, hogy a kis Stein sántít. Arra gondoltam, hogy megbicsaklott a lába — utóbb kiderült, hogy a surranó tör­te fel —, de nem tudtam se­gíteni neki, ki voltam, mint a liba, csak biztatni volt erőm szegényt. A Purjesz Pali viszont szó nélkül el­vette tőié a géppisztolyét, s ettől kezdve két fegyvert ci­pelt. Ez elmondhatatlanul rendes dölog volt tőle, azért is, mert öregkatona létére újoncnak segített, de azért is, mert — ezt láttam rajta — neki sem volt már túlsók ereje. Jó darabot tettünk meg így, amikor Kiss Gyu­ri ráparancsolt Steinre, hogy vegye vissza a fegyverét. Szegény srác teljesítette a parancsot, s volt annyi aka­ratereje, hogy — sántítva — ezután is tartsa velünk a lépést, de gyűlölet volt a szemében, s akkor, ott, ha lett volna a tárunkban lő­szer, szeretett őrsvezetőnkbe dkvetlenü'l beleenged egy so­rozatot ... Az esemény éjszakáján Egy mentőautóban az or­vos és a sebesült keze bir­kózik az átver zett kötés fe­lett. Stein Rezső is segít le­fogni Kiss Györgyöt, aki a gyomrán sérült meg és sza­kadatlan, de erőtlen mozgás­sal igyekszik a nyug tat ó-vi- gyázó szorításból megszaba­dulni. Dobálja a fejét, fel- polcoilt térde álól kicsúszik az összebájtogatott pokróc, Stein viisszanyomja. Levélrészlet ... Azért nem- írtam egy ideig, mert kiborultam. Ide­gileg. Semmiségtől borultam ki, nem Hittem volna ma­gamról. Parancsot kaptam valamire, merő kötözködés- ből, s csak azért, hogy ne tudjak végrehajtani egy má­sikat. De ilyesmi úgyszólván naponta megesik, nem szo­kás tőle kiborulni. Én meg — fogalmam nincs, hogy mi­ért — se szó se beszéd, el­kezdtem bőgni. Valósággal rázott a zokogás, amlikor be­támogattak a gyengélkedőbe. Most itt vagyok. Injekciót adták, aztán borzasztó hosz- szú ideig aludtam. Most job­ban vágyók, de gyenge. S még mindig érzek valami furcsát a torkomban. Min­deneséire megfogadtam, hogy ezután míg katona le­szek: nem mérlegelek, telje­sítem az utolsó parancsot, azzal kész. Így szabályos. A következmények miatt fájjon a feje másnak. Én csak vég­rehajtok. És figyelek. Megfi­gyelek. És parancs nélkül az ujjam nem mozdítom s.em a századért, sem senkiiért... * (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents