Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
8 Somogyi Néplap 1985. december 31., kedd IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS KAPOSVÁRI MEZŐGAZDASÁGI FŐISKOLA Eredményeire épít, környezetére támaszkodik Tanya, Szabados János olajfestménye Kuncz Aladár emlékezete Születésének századik évfordulójára A mezőgazdasági főiskolán rövid, alig negyedszázados fennállása alatt folyamatosan fejlődtek a személyi, bővültek a tárgyi-műszaki feltételek. A főiskola „története” állandó változásokat jelent. Egyetlen változatlan törekvése volt a vezetésnek: az, hogy az alapfeladat, vagyis az oktatás mellett a magas szintű kutatási tevékenységet és az ehhez kapcsolódó termelésfej 1 esztést is egyenrangú, egymástól el válasetha- tatlan tevékenységként kezelje. Az intézmény a fejlesztés minden területén következetesen érvényesítette ezt a követelményrendszert, még abban a korábbi időszakban is, amikor a tudománypolitika és az oktatás- politika a kutatást és a fejlesztést a felsőoktatástól elválasztható tevékenységi körként kezelte és az országos intézményhálózatot is ilyen irányba fejlesztette. A Kaposvári Mezőgazda- sági Főiskolán — jogelődjeit is figyelembe véve — az állattenyésztés és az ehhez kapcsolódó szakterületek művelése volt a fő feladat. Az oktatás, a kutatás és a termelésfejlesztés hármas egysége volt az alapja a főiskola termelési rendszereket és társulásokat kezdeményező és indító szerepének is (pl. kahyb, KSZKV, colum- ba, várjuk). A termelésfejlesztésben elengendhetetlen innovációs folyamat meggyorsítása érdekében alakult meg intézményünk kezdeményezésére a Kaposvári Kutatási és Fejlesztési Egyesülés. A gazdasági törvényszerűségek alapján természetes, hogy az új szervezetek ma kivétel nélkül önálló vállalatokként országos, sőt nemzetközi hatókörrel tevékenykednek. A főiskola több szakterületen szorosan együttműködik az állattenyésztési profilú termelési rendszerekkel, társulásokkal, vállalatokkal. Felmérhetetlen a főiskolának a mezőgazdasági, a gyógyszeripari, a vegyipari és más profilú bel- és külföldi cégekkel, intézményekkel kötött kutatási-fejlesztési szerződéseinek közvetett és közvetlen haszna. Az együttműködések révén bővülnek a fejlesztési források, több olyan, szakterületen indulhat kutatás, amely vállalati háttér nélkül elképzelhetetlen volna, nemcsak anyagi, hanem technikai okok miatt is. A vállalati kapcsolatrendszerek gazdag információs források: az ottdolgozó szakemberek széles köre kapcsolható be a közös kutató-fejlesztő és oktató tevékenységbe. E kapcsolatok révén az oktatás sokirányúén gazdagodik. A gyakorlati élet által felvetett kérdésekre választ kereső oktatóknak a gyakorlattal lépést kell tartani, elméleti ismeretekben pedig folyamatosan is „kényszer- pályán” kell bővíteni tudásukat, nemzetközi informáltságukat. A velünk kapcsolatban levő mezőgazdasági vállalatok nagy segítséget nyújtanak a hallgatók gyakorlati képzésében is, és részben ezek a munkaadói a nálunk végzett hallgatóknak. A főiskola állami megbízásból végzett kutatásait folyamatosan egyeztetjük és összehangoljuk a vállalati szféra igényeivel. Sok esetben jól megvalósítható az egymást kiegészítő, komplementer jelleg. Az utóbbi nagyban fokozza a hatékonyságot, növeli az eredmények gyakorlati alkalmazásának esélyeit és a bevezetés meggyorsítását. Figyelemre méltó és tudománypolitikai szempontból is tanulságos, hogy az elmúlt öt évben a vállalati megbízásból végzett kutatás eredményeképpen született hat kandidátusi és egy akadémiai doktori értekezés. További 5—6 kandidátusi munka sikeres befejezése és védése a jövő év végéig várható. Az országos és a nemzetközi tudományos diákköri versenyeken díjat nyerő hallgatók többsége is vállalati forrásokból finanszírozott kutatási programokban dolgozott. A vállalati kutatásoknak — „melléktermékként” — tehát nagyon sok elméletileg is érdekes eredménye lehet. A jövőben a főiskola feladatai tovább növekednek összhangban az emelkedő szakmai-gazdasági követelményekkel és a várható felsőoktatási reformmal. A személyi és tárgyi feltételek továbbfejlesztésekor alapelvként kívánjuk érvényesíteni, hogy az oktatókutató hálózatunk átfogjon minden olyan állattenyésztési ágazatot, amelynek számottevő szerepe van vagy lehet a magyar gazdaságban, figyelembe véve az export lehetőségeit is. A versenyképesség növelése nemzetközi kapcsolatrendszereink bővítését kívánja meg oktatási, kutatási és fejlesztési területeken. Ezért munkatársának és hallgatóinak nyelvismeretének javítását továbbra is kiemelten kezeljük. A számítástechnikának mint nélkülözhetetlen segédeszköznek be kell épülnie minden tevékenységi területbe. Kiemelten foglalkozunk a legkülönbözőbb hagyományos és új állattenyésztési ágazattal — azok technológiai változataival —, azt értékelve, hogy azok milyen módon képesek az adott természetiföldrajzi adottságok között (pl. Somogy) környezetkárosítás nélkül gazdaságosan hasznosítani meghatározott területet. S végül a jelenleginél nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk az orvostudományok művelőinek és az állattenyésztésben érdekelt szakembereknek közös (genetika, élettan, állategészségtan, takarmányozástan) interdiszciplináris kutatásokban történő együttes foglalkozására. A szoros együttműködésben nagyok a tartalékok mindkét nagy tudományterület közös céljait figyelembe véve: az ember érdekében. A fejlesztés fő irányainak megvalósítása megköveteli a főhatóságokkal és a vállalati szférával történő további szoros együttműködést. Több területen elengedhetetlen lesz új, ma még szokatlan szervezeti forma kialakítása, és ezekben a különböző pénzintézetek szerepe is számottevő lehet. Munkatársaimmal együtt meggyőződéssel vallom, hogy egy olyan felsőoktatási intézményben, amelynek feladata szakemberek képzése a mezőgazdasági vállalatok számára, a vállalati jellegű gondolkodásmódnak át kell hatnia az oktatás számos diszciplínáját. Az intézményfejlesztésbe — korunkban — a központi támogatás mellé szükségszerűen be kell vonni más forrásokat is a kellő ütemű fejlődés biztosítása érdekében. Ez nemcsak nálunk, más országokban is így van. (Pl. tudományos parkok Svédországban, Angliában, Üj-Zé- landban, az Egyesült Államokban.) Főiskolánk a jövőben sem nélkülözheti Kaposvár és Somogy lakosainak szerete- tét és. megbecsülését, a város és a megye vezetődnek támogatását, biztatását és bátorítást adva munkánk továbbfolytatásához. Horn Péter, az akadémia levelező tagja, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola főigazgatója A századelő íróinak a szerkesztőség és a könyvtár volt az iskolájuk, s ahogy Párizsban az École Normale Supérieure nevelt nemzedékeket az irodalom számára, nálunk a francia műhely mintájára épült, annak varázsában élő Eötvös Kollégium. Ott ismerkedett az irodalommal és az élettel Kuncz Aladár is, a Kolozsvári szülői ház választékos kultúrálja, az egyetemi elődások tudós légköre, s főként a francia gondolkodás világos szelleme oltották bele az irodalom szeretetét. Könyvtár és előadóterem, szellemesen társalgó szalon, és vitáktól gőzölgő kávéház óvták azt a viszonylag zárt világot, amelyben Kuncz Aladár is élt. Életét az irodalom irányította, az alkotás azonban még váratott magára:a fiatal irodalmár kezdetben csak elegáns esszéket, szellemes kritikákat és jobbára önarcképnek sikerült novellákat adott ki kezéből. Az alkotás és az élmény szom- ja, a szobaitudós és a világfi lehetőségei között válogató érdeklődés valójában egy nemzedék útkeresését fejezte kii, azt a világot, amelyből Proust és Thomas Mann regénybősei is születtek. Így lett Kuncz Aladár az induló Nyugat munkatársa, Ady Endre híve és barátja, Párizs és a francia irodaiam szerelmese, aki fiatal tanárként minden nyári vakációját a francia fővárosban töltötte. Életébe váratlan szerencsétlenség gyanánt robbant bele az első világháború, s minthogy a hadüzenet után francia földön rekedt, eszmény- és idegroncsoló esztendőket kellett lemorzsolnia eldugott internálótáborok lakójaként. A francia kultúrába vetett hitét mégsem veszítette el, és elkerülte a kiábrándultságot is. Sorsát a humanista értelmiségnek a háborút követő új eszmei tájékozódása alakította át: a háborús megpórbálta tások, az egész emberiséggel közös tragikus tapasztalatok hozták létre nála is a polgári humanizmus újfajta, morálisan elkötelezett változatát, s ezzel Thomas Mannhoz, Romain Rollandhoz és Babits Mihályhoz hasonlóan a f^p- lősségvállalásban és a cselekvésben találta meg hivatását. Az életet már nem élvezni, hanem megismerni és alakítani akarta; ez a szándék állította a születő erdélyi magyar irodalom fontos őrhelyeire, midőn elvállalta a kolozsvári Ellenzék című napilap, majd az Erdélyi Helikon című irodalmi folyóirat irányítását. Szerkesztőként és kritikusként európai távlatokat nyitott, korszerű gondolatokat és művészi igényességet oltott az addig jórészt tájékozatlanul hányódó és nem egyszer belső torzsalkodástól megosztott irodalmi életbe. Az ő munkája teremtett egy időre szövetséget az erdélyi magyar és román írók között is, jóaka- ratú igyekezete a kultúra néhány percnyi békéjét varázsolta a soknemzetiségű Közép-Európa egyik legviharosabb sarkába. Ennek a morális magatartásnak az eredményeként jött létre — már a közeli halál árnyékában — a régóta áhított alkotás is: a Fekete kolostor, a fogodysors regénye, amelyet a huszadik század egyik súlyos emberi tapasztalatának, a fogságnak a „mítoszaként” méltatott egyik francia kritikusa. Ez a remekbe szabott könyv a tárgyi valóság dokumentatív rajzából és az emlékezés lírai képeiből, elbeszéléséből és vallomásból, elemző lélektanból és anekdotákból, a kollektív regény és az emlékirat műfaji hagyományaiból teremtett modem epikus formát. Sajátos és korszerű írói alkotást hozott létre, a modem magyar irodalom egyik társtalanul álló remekét, de többet is ennél: a háborúban elárult klasszikus humanizmust hirdette a mind embertelenebb erők szorításában vergődő Magyarországnak, sőt túl a haza határain, az újabb háborúba 'tántorgó Európának. Pomogáts Béla TAKATS GYULA ART BUCHWALD EMLÉKIRATOK Diófacsonk, örökzölddel öcsémé volt az egyik, enyém a másik. Hatalmas törzsük átnyúlt teraszra és a házig. Egy nap ültettük ketten és lettek óriási fák. Nagyobbak, mint a ház. Két bolygó, zöld világ. Pályájuk szemközt, de eggyé hangolva rendszerük keringtek az óriás diók, az égig nyúlva föl velünk. Ledőlt harsogva az egyik, az oszlopokra csapva le ... Váratlan, mint vihar, öcsém is ment vele. Nikláról hoztam törzsire örökzöldet... Éljen tovább a csonk, akár egy vers ... Egy Berzsenyi... s már ketten néznek ... Ök állnak ott... Ahogy elsétáltam a múltkor a fiam szobája előtt, gépelést hallottam. — Mit csinálsz? — kérdeztem. — Az emlékirataimat írom arról, milyen volt a te gyerekednek lenni. — Remélem, csupa jó derül ki rólam — szóltam elégedetten. — Hogyne. Mondd csak, apa, mit írjak! Hányszor vittél ki a csűrbe, hogy nadrágszíjjal elverjél? — Soha nem vittelek ki, és nem vertelek meg nadrágszíjjal. Nincs is csűrünk. — A szerkesztőm tanácsa szerint: ha azt akarom, hogy a könyv jól fogyjon, sok ilyen dolgot kell írnom, hogy megvertél és bezártál a szobámba, amikor valami rosz- szot tettem. Bánnád, ha kegyetlen atyaként ábrázolnálak? — Kénytelen vagy? — Természetesen. Tízezer dollár előleget kaptam, s ennyi pénzt csak akkor adnak, ha alaposan leszedem a keresztvizet a szüléimről. El kéne olvasnod a második fejezetet: abban elmesélem, hogy részegen hazatérve mindannyiunkat kivertél az ágyból és felmosattad velünk a padlót. — Soha nem tettem ilyet, ezt te is tudod! — Ugyan, apa... Ez csak egy könyv. A szerkesztőmnek nagyon tetszik. Majdnem annyira, mint a harmadik fejezet, amiben megveretem veled anyut. — Megvereted velem anyádat?! — Nem írom, hogy tényleg bántottad, csak aryiyit, hogyan bújtunk be mi, gyerekek a takaró alá, hogy ne halljuk a sikoltozását. — Hiszen soha nem emeltem rá kezet! — De ilyet nem mondhatok. A szerkesztőm szerint akkor senki nem fog 15 dollár 95 centet adni a könyv ért. — Oké. Szóval téged szíjjal nadrágoltalak, anyádat pedig megvertem? — Mi mást csináltam még? — Épp most kezdek valami szextémába a negyedik fejezetben. Ha azt írom, hogy hajnali háromkor táncosnőket szoktál hazahorda- itt, gondolod, hogy az Emberek elhiszik? — Biztos vagyok benne. De nem gondolod, hogy ez azért mégis sok egy kicsit; még ha bestsellerről van is szó? '— A szerkesztőm helyeselte az ötletet. Azt mondta, hogy ez meglepetésként éri majd az olvasókat. — Miért nem írsz akkor olyat — ordítottam rá —, hogy ruhástól hideg zuhany alá dobtalak, amiért csak négyest hoztál matematikából? — Ragyogó ötlet! Sőt: hozzáteszem majd, hogy tüdő- gyulladást kaptam, s te még annyira sem törődtél velem, hogy legalább meglátogass a kórházban... Fordította: Szegő Gábor ROBERT LOWELL ÚJÉVKOR Újra s újra, az év megszületik Jégre s halálra. Bújni nem lehet Kályhatűznél, viharablak mögé; Távol postáslány fújja kürtjeleit, Árapály pattogtatja a jeget. Ne szeressünk, így ér a holnap el, S kirostálja a szándékokat. Az áldozat füstjén vett pillanat Az élet. Macskánk hátsó lába a Hóba fennakadt, mintha piszkított Volna, s fuccs. Ajándék dobozba vele, Égő gazt rá, űzni a varjakat. Odakint a kígyófarkú szél vihog: Alamizsnát! A templomzár sír bele, Szent Péterrel, e csorba kulcsra vár. Harangok alatt zúg a tengerár. Lazacbűzt sodor a sátorba, hol József, mint hárfát, hálót javít, S hallja, hogy fölzeng a „Puer natus est”. Körülmetélés, újraélt pokol, Föltartja Jézust, jajong. Kín vakít, Törvény élét nyögi az eleven test. Isteni kést edz az idő köve. Vérben szült gyermek, ó vér gyermeke. Oláh János fordítása
