Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-04 / 284. szám

1985. december 4., szerda Somogyi Néplap 5 IRODALOM „RIVALDAFÉNYBEN“ Új bérletsorozat, számítástechnika, video Hétfőn tartották meg a Ri­valdafényben című új bérlet- sorozat első előadását, a sió­foki Dél-balatoni Kulturális Központban. A magyar, illet­ve világirodalom remekeit népszerűsítő színházjellegű pódiumműsor szereplői ez­úttal Sunyovszky Szilvia, Schütz Ila és Balázs Péter voltak. Sunyovszky Szilvia délután az ifjúsági bérletesek számára adta elő Kamasz le­szek halálomig című összeál­lítását, Schütz Ila és Balázs Péter pedig este a felnőttéket részesítette maradandó él­ményben. Közismert, hogy Siófokon évente sikereseik a színházi évadok — késő ősz­től tavaszig színvonalas elő­adásokat látogathat a közön­ség — a mostanihoz hasonló célú és tartalmú bérletsoro­zatra azonban még nem volt példa az elmúlt évtizedben. — Tulajdonképpen az idei színház bérletes előadások szervezése közben győződ­tünk meg róla, hogy a kö­zönség egy bizonyos rétege igényli a színvonalas pó- diumelőadásokat, amelyek­től magvas irodalmi összeál­lításokat, magasszimtű pro­dukciókat várnak. Ez örven­detes tény, s azt is bizonyít­ja, hogy a városiban meggyö­keresedett a színházkultúra, ám amikor szervezni kezdtük az új bérletsorozatot, óvato­san csak 100—150 állandó né­zőre számítottunk. A mun­ka folyamán kellemesen csalódtunk: jelenleg a meg­becsült létszám duplájáról beszélhetünk, összesen 8 előadás lesz, ebből 5 felnőt­teknek, három pedig a fia­tal korosztálynak. E sorozat keretéiben találkozhatnak majd a nézők Piros Ildikó­val, Huszti Péterrel, Herná­di Judittal, Szombathy Gyu­lával, Galambos Erzsivel, Haumann Péterrel, valamint Darvas Ivánnal. A fiatalok Bessenyei Ferenc és Mensá- ros László társaságában is­merkedhetnek a magyar és a világirodalom remekeivel. Mensáros László például egy Arany-estre invitálja majd a fiatalokat. — A múlt évben egy úgy­nevezett ifjúsági program szerkesztőséget hoztunk létre középiskolás diákoknak. A többék közt az ő véleményük alapján állítjuk össze a műsort. Az idén szeretnénk bővíteni a programszerlkesz- tők körét vállalatnál dolgozó fiatalokkal. Már csak azért is nagy szükség lesz a köz­reműködésükre, mert úgy gondoljuk, hogy a számítás­technikával vagy a video­technikával kapcsolatos el­képzeléseinket a segítségük­kel könnyebben megvalósít­hatjuk, s népszerűsíthetjük. A művelődési ház ugyanis pályázatot nyújtott be az Or­szágos Közművelődési Ta­nácsnak a számítástechnikai program megvalósítása vé­gett, s mintegy félmillió fo­rint értékű különböző tech­nikai eszközt kapott az in­tézmény. Egyrészt tanfolya­mokat szervezünk, másrészt ezekkel a gépekkel bármikor, bárki megismerkedhet, hasz­nálhatja őket, természetesen szakértőik segítségével. A kul­turális központ saját erejéből fejleszti a videotechnikai be­rendezését: januártól a há­zon belül képújságot indí­tunk, amely információkat ad majd különböző programok­ról a látogatóknak. — A november 4-é,n kez­dődött színházi előadásokra mintegy 1000 bérletet adták el. Gondolom, a város von­záskörzetében sok a szín- háZkedvelő ? — A bérletek 30 százalé­kát a környéken vásárolták meg. Még a szomszédos Fe­jér megyében is van törzs- közönségünk . . . Mint emlí­tettem, a színház a legnép­szerűbb szolgáltatása a Kul­turális Központnak: egy-egy előadásról napokig beszélnek a városban s néha mint, pél­dául a kaposvári Csiky Ger­gely Színház legutóbbi Breoht-előadása után megle­hetősen szélsőséges vélemé­nyek csapnak össze. Persze ez nem baj. Az a fontos, hogy beszélnék a látottakról, elemzik a darabot, véle­ményt mondanak a rendezői fölfogásról, a színészek meg­jelenítő képességéről. . . Ed-, dig két-két előadás volt, s összesen 7 lesz. Hat színház: a kaposvári, a kecskeméti, a pécsi, a zalaegerszegi, a veszprémi és a győri produk­ciója. — Egy mondatot a nyár- róL... — Az idén volt a kulturá­lis központ 10. szezonja. A legnagyobb problémánk, hogy ezidáig képtelenek vol­tunk egy olyan program-ka­raktert kialakítani, amely csakis Siófokra, a balatoni nyárra jellemző. Különböző kísérleteinkkel, nyári szín­ház, zongoraelőadók sorozata stb. — egytől egyig kudarcot vallottunk. A jövőre vonat­kozóan vannak elképzelése­ink, terveink, de erről még korai lenne beszélni. Sz. A. KAMARAKONCERT KAPOSVÁRON A fúvószene mesterei Hétfőn este a kaposvári zeneiskolában rangos művé­szeknek tapsolhatott a kö­zönség: a kamarazenei soro­zat részeként a magyar rá­dió szimfonikus zenekarának fúvósötöse vendégszerepeit a megyeszékhelyen. Az öt zenész: Drahos Bé­la fuvolaművész, Kollár Bé­la oboista, Veér István kla­rinétos, Keveházi Jenő kür­tös és Vajda József fagottos a világ sok színpadán ara­tott sikerei után a kaposvári közönséget is pillanatok alatt meghódította, össze­szokott, harmonikus játé­kuk, csiszolt, tiszta^ hangzá­suk talán nem is kíván ma­gyarázatot. Hiszen vala­mennyien jól ismert meste­rei hangszerüknek, egyen- rangúakként felelgettek egy­másnak a szólamok, az egy­mást kiegészítő, ellenponto­zó hangszínek. Ami talán a muszika tisztaságán, szépsé­gén túl méginkább megra­gadta a közönséget, az a könnyedség, természetesség, kedvesség, mely éreztette, ők maguk is élvezik a játé­kot, szinte lépésről lépésre újra szülik a zeneművet, a közönséget is belevonva eb­be az izgalmas, élvezetes al­kotói folyamatba. Különösen kiemelkedtek Drahos Béla szenvedéllyel, lendülettel ját­szott szólórészletei, a klari­nétos temperamentumos, szinte még az arcán is visz- szatükröződő dallamívei, vagy a fagott cammogó, bár­sonyosan puha aláfestése. A programot úgy állították össze, hogy ízelítőt adjanak a klasszikus és a huszadik századi kgmarairodalom re­mekeiből egyaránt. Az első részben Haydn F-dúr 'kvin­tettje hangzott fel, majd Mozart B-dúr divertimentó- jának dallamos, vidám, pat­togó ritmusú tételei követ­ték egymást. A koncert má­sodik részében Hindemith Kis kamara zenéj ét játszotta az együttes, majd végül Francaix kvintettje tette fel az estre a koronát. Ha ko­rábban felelgettek, beszél­gettek a hangszerek, itt már vitatkoztak, traccsoltak, fe­leseltek egymással. A mo­dern francia szerző darab­jának merész ötletei, köny- nyed, ironikus fordulatai minden muzsikusnak lehető­séget adtak rá, hogy meg­csillogtassa egyéni virtuozi­tását. A játékosan eltorzított hangzások, váratlan, szokat­lan megoldások, a tételek frappáns befejezése nagy tetszést aratott, úgyhogy a rádió fúvóskvintettjét csak többszöri ráadás után en­gedte le a színpadról a kö­zönség. A két műsorrész között Miklós György zongorajáté­ka színesítette az est prog­ramját. Előbb Schumann Gyermekjeleneteiből muta­tott be részleteket, majd Debussy két prelűdjét, vala­mint Bartók két rövid da­rabját játszotta nagy átélés­sel. A fúvós kamaramuzsika viszonylag ritkán kap he­lyet a hazai színpadokon. Talán az érdeklődés hiány­zik, vagy nagy zeneszerzőink bántak mostohán ezzel a hangszercsoporttal? A hétfői koncert mindenesetre bizo­nyította, hogy a háttérbe szorulás oka semmiesetre sem a megfelelő szintű elő­adóművészek hiányában ke­resendő. AZ ÜNNEPELT Hlúziótlan bizakodással ötven év; bennejár a dan­tei sötét erdőiben, de rálel­ve az igaz útra. Az ig|az út csillagokat is karolva haza­felé vezetett, Vésére, s még beljebb: önmagába. Berták László ötven éves. Megoszta­ni vele ünnepét, összegyűlt a klishaza — szülőfaluja —, a megyeszékhely, s összegyű­lik a választott pátria, Pécs. Költői karéjban, és olvasói körben; van-e ennél fénye­sebb glória? Olvasom a meg­hívókat, ki mindenkit öleli szívére... Az írószövetség költői szakosztálya, a kaposi megyei könyvtár, a véséi kö­zös tanács, az Üj Élet Tsz, a megyei folyóirat. Bizalom páráziik felé. Megszolgált, megszenvedett bizalom ez. Elszakadt és ott maradt: „Belső-somogyi szülőfalum a maga zárt világával, kemény, de természetes életével, er­dőivel, boszorkányaival a gyerek és ifjúkorban a tel­jesség élményét adta, mert a fűszáltól a csillagos égig minden a helyén volt ben­ne. A nagyvilágnak kellett fölfordulnia, hogy a teljesség megszakadjon. S ebben a fa­luban az első hatalmas or- rabukás után úgy lehetett fölállni, mint a föltámadás­kor: bűntelenül és méltósá- gosan.” E vallomását — mely alfától ómegáig méghatároz egy hűséges élétet — egy nagyon szép, kíyül-belül gyö­nyörködtető könyvben olvas­tam, melyet e szívközeilli köl­tő ünnepére adott ki Zöld pajzs alatt címmel a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár Szita Ferenc szerkesztésében, Jávori Béla fotóival. Így vált teljessé az emberi meleglség- től átfomrósult évforduló- megemlékezés. Ott Vésén a téesz-köapontban vasárnap este a szülőfalu és a kör­nyék jött köszönteni fiát. Az első személyes találkozás örö­me tört át Csatár Ferenc ta­nácselnök köszöntőjén, aki Bertók László somogyi évei­nek térképét is kirajzolta elénk. Hétfőn a kaposvári megyeli könyvtárban Laczkó András, a Somogy főszer­kesztője ugylanezt a tisztet telj'esítve, Fábry Zoltánra hi­vatkozva tágította a kisházát Európává, ahol a költő ho­nos. Hiszen ő is segített be­járhatóvá, beláthatóvá tenni e táját, a szellem napvilágát ragyoghatva élénk jelzőfé­nyül. Belső-Somogyban ala­kult valóságlátása; a tájnak és az egyéni sorsnak életfor­mát alakító súlya van — így hangzott a pontos megfogal­mazás. Véséről pedig ez: él­tető oxigént jelent költői lé­legzésében. Vésén is, Kaposváron is emberi-költői értékeket raj­zolt ki elénk az irodalom- történész — Csűrös Miklós —, axiómakemény igazság­ként fogalmazva a bertótói pályára: újra meg újra iga­zolódik, hogy a művészet és az erkölcs összetartozik, ki­egészíti egymást, emberként is jobbák vagyunk általuk. Hűséges költő, hűséges em­ber — emelte elénk a gyé- máinitfényű, de melegen csil­logó jelzős szerlkeze.teket, me­lyék egy karaktert jellemez­nék. Olyant, akiinek tartása van. Verséinek vonatát mindkét helyen Nemes Melinda ve­zette, Kapósban Lotz Béla is segített ebiben neki; robog­tunk, de meg-megálttJunk egy-egy állomáson. Egyre béljébb, egyre belsőbb vi­dékekre vezettek a sínek ... Anyámmal járja; Hanyatt- falum; Dédapám, Március; lm, itt, leghátul, legelöl; Kö­nyörgés méltó keresztért; Örökké vonul; Bezártam aj­tót, ablakot; Megmarad minden, ami elszivárog ... „Kifordítják a növényt a földből, ákkor a gyökér ága­zik az égbe, az ág gyökérzik a mélybe — élt bertóki felfe­dezéssel az írószövetség köl­tői szakosztályának köszön­tését tolmácsoló titkár, Ve­ress Miklós —, a hűség ve­zeti lépteit, nem az önösség, hanem1 a közösség!” És ver­seikkel, vallomásaikkal ugyanerről a szakíthatatlan kötésről, barátságról és be­csülésről vallottak a pálya­társuk Bertók László vései és káposli ünnepén: Ágh Ist­ván, Bella István, Bisztray Ádám — ugyancsak az öt­venes kilométerkőnél vissza­pillantva —, és Fodor And­rás. Van abban valámi ben­sőséges, valami nyíltan is titkos, ahogy a somogyi köl­tők egymással és egymásból építkeznek. Élő grádicsokból emelnek folyamatos, a ma­gyar lírában megkülönböz­tetetten figyelemreméltó em­lékművet. Takáts Gyula fény­re emelte Fodor Andrást, Fo­dor András rásugairazott Bertáik László költészetére. A vései születésű költőfi életé­ben Fodor volt „a” költő, akiivel először 'találkozott; ezt élevenítette bátyi elfo­gultsággal a mérei, kicsi­vel idősébb kölitőrokon. Ber­tók — mondta Fodor And­rás — Vésén tanulta a lel­kiismeretes, felelősségteljes munkát: tenni másókérit. „II- lúziiátLan bizakodás” — így jellemezte a bertóki lírát. Az ünnepelt,, e baráti ka­réjban számot adott életéről, pályájáról, ahogy ez szigo­rú, de emberséges törvényű gyülekezetben szokás. És tet­tei, munkája, embersége okán nem találtatott híjával. Ezért mondjuk Szita Ferenc­cel mi is: mint olvasói kí­vánunk szeretettel és barát­sággal jó egészségét, mér­földkövekkel teli alkotó év­tizedeket. Leskó László Számítástechnikai laboratórium a közgazdasági szakközépiskolában Számítástechnikai labora­tóriumot adtak át tegnap a kaposvári Noszlopy Gáspár közgazdasági szakközépisko­lában. Létrehozásához a Központi Statisztikai Hivatal, az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság, valamint a Somogy Megyei Tanács adott négy millió forintot. Kralicz- ki Zoltánná, az iskola igaz­gatója köszöntötte az ünne­pélyes megnyitó résztvevőit, köztük Tóth Jánost, a me­gyei pártbizottság titkárát és dr. Sarudi Csabát, a megyei tanács általános elnökhe­lyettesét. Pesti Lajos, a KSH elnökhelyettese adta át a beruházók nevében a tanu­lóifjúságnak az új labort. — Hazánkban 1971-ben in­dult meg a számítástechnikai program a legújabb eredmé­nyek elterjesztésével. A fia­talok nem idegenkedtek a kor technikájától: a felnőt­teknél hamarabb és köny- nyébben tanulják meg keze­lésüket. A program részeként megkezdődött a számítógé­pek kezelésének oktatása a középiskolákban is. Kraliczki Zoltánná ismer­tette az iskola számítástech­nikában elért eddigi eredmé­nyeiről, hangsúlyozva, hogy a hatodik ötéves terv szor­galmazta a megfelelő számí­tástechnikai szakemberek képzését. A közgazdasági s zak középiskolában j eilen leg nyolcvanan tanulnak az első három évfolyamban olyan ismereteket, amelyek az ope­rátor, a szervező és a .rend­szerszervező munkakörhöz szükségesek. A most átadott nyolc terminál a SZÜV háló­zatához kapcsolódik. Sótonyi Sándor, a megye­tanács művelődési osztályá­nak vezetője jutalmakat adott át azoknak, akik a szám í tástech n ika i láb o ra tó - rium létrehozásában ki­emelkedő munkát végeztek. — Három évvel ezelőtt ke­resett meg bennünket az is­kola, hogy a gyakorlatban is segítsük a számítástechnika oktatását — mondta dr. Kondritz József, a SZÜV ve­zérigazgatója. Az együttmű­ködést, és a számítástechni­ka fejlődését mi sem bizo- hyítja jobban, mint az, hogy a kaposvári közgazdasági szakközépiskola harmadik az országban, ahol hasonlóan jól felszerelt körülmények között Oktathatják a számí­tógépék kezelését. Az iskola tanulói nevében Nagy Judit KISZ-titkár kö­szönte meg az új laborató­riumot.

Next

/
Thumbnails
Contents