Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! *)MOGYi Néplap XLI. évfolyam, 301. szám AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ára: 2,20 Ft 1985. december 24., kedd Kérdezzük meg Európát „Kérdezzék csak meg Európát: mikor unatkozott utoljára?” A kérdést Bálint György tette fel, Idestova félévszázada, de hát faggathatnánk ma is földrészünket. Európa izgatottan figyelt Genfre, Európa Izgatottan figyel a Szovjetunióra, Európa izgatottan figyel az Egyesült Államokra ... Megéltünk már véresebb és kegyetlenebb izgalmakat, szegény jó mesterünk a hírlapírásban, Bálint György is ott veszett a nagy pusztulásban, ám — sajnos — ritkán adódó reményteli pillanataink ugyancsak feszültek. Félünk. Talán nem is a legborzalmasabbtól, attól a már csillagokig nyújtózó, egyetemes véggel fenyegető háborútól, mert azért bízunk abban: a történelem mégsem ismétli meg önmagát, és ez a négyévtizedes viszonylagos béke, amelynek jubileumát éppen az idén ültük meg, hozott annyi értéket, hogy legyen mit féltenünk, s ez a közös felelősség összekapcsol bennünket. Félünk. A terroristáktól is, persze, mert ki tudja, mikor kerülhet reánk a sor: repülőre szál- lunk, mert gyorsan szeretnénk otthon lenni, s megeshet, aljas politikai játékok eszközei, netán áldozatai leszünk. Félünk. A félelemnek van nemes fajtája is, olyan, amely igazán méltó az emberhez, mert voltaképpen bizakodást fejez ki. Félünk, hogy lemaradunk. Nincs Európában nemzet és állam, közösség és egyén, ahol ne tapasztalhatnánk e félelmet, hogy a gazdaság, a tudomány, a kultúra versenyében rosszabb helyre szorul, nem tudja pozícióit megvédeni, esélytelenebb lesz a konkurenciában. Bizony, Európa ma sem unatkozik. Európa bizakodik is. Igaz, kétségek között vergődve, előítéletektől meg- verten, örökös bizalmatlansággal, nem is beszélve a felhalmozott fegyverekről... Európa mégis bizakodik, mert tárgyal és kereskedni akar, mert ismeri a béke remélhető hasznait. Nem is olyan régen, éppen Budapesten lehettünk tanúi annak, hogy milyen nehéz szót értenünk nekünk, európaiaknak, még akár olyan problémában is, mint a kultúra. Mert ki vitatná, hogy világnézeti és politikai megosztottságban élő földrészünket egyesíteni kell közös tradícióinknak? Homérosz egyformán mindannyiunké. És Thomas Mann is egyformán azoké, akik — József Attila redkívül pontos meghatározásával élve — vállalják a fehérek közötti európaiak rangját. Ügy látszik azonban, hogy nem egyformán értünk egyet, de azért láttuk a sok-sok akaratot is: tegyük hasznossá egymás számára magunkat, mindannyiunkat. Helsinki adta az új bizakodást számunkra, hogy lám, Európa alapérdekeit — mindennek dacára — fölismerheti. Mennyire igaza volt Bálint Györgynek! Igenis, Európának „egységes világra volna szüksége és egységes világképre. Nagy tömegeknek megint egyöntetűen kellene jónak és rossznak, szépnek és osú- nyának ítélniük bizonyos dolgokat. Svédországtól Görögországig megint mindenütt egyformán kellene reagálni egyforma behatásokra. „Dehogyis kel) ehhez feladni egyéniségünket, világnézetünket! A világkép egysége azt is jelentheti: az európai egyformán tudja, hogy a háború rossz és a béke jó. Svédországtól Görögországig egyformán kellene reagálni arra, ha nem tisztelik az embert, ha nem tisztelik a másik véleményét, egyformán kellene minősíteni az erőszakot. Egyébként pedig meg kellene őrizni Európa sokszínűségét. Mert így szép Európa és így kerek a világ. Ha tanúink egymástól, ha vitatkozunk egymással, és közben tiszteljük és szeretjük egymást. SOkan élünk Európában. Különböző nyelveken beszélünk, és kinek-kinek mást jelent Adam Mickie- wicz, Heinrich Heine, Victor Hugo, Petőfi Sándor, Mihai Eminescu, avagy Alekszanúr Puskin. Közös akaratra vágyott Ady Endre, a magyar jakobinus és a szlovák poéta, Hviezdos- láv válaszolta neki, hogy forrjon hát egy akarattá a vágy. Tudjuk, hogy messze vagyunk ettől a szép álomtól. A fegyvereket letettük, s még azt se mindenhol — gondoljunk csak Ciprusra, meg az írekre —, de az indulatok és előítéletek lépten-nyomon szembekerülnek egymással. Méltatlanul Európához, méltatlanul a humanizmushoz. A türelem erényére lenne szükség, annak a fölismerésnek győzelmére, hogy gazdagítanunk kell egymást, és nem öncsonkítással foglalkozni. Mily rengeteg munka vár még ránk ezen a terepen! A munka, egyébként, közös programunk kellene, hogy legyen. Mennyien kiszámolták már, hogy mi mindent lehetne csinálni abból a summából, amelyet pillanatnyilag fegyverekre költünk, amelyet pillanatnyilag — bizalmatlanságaink áldozataiként — biztonságunkra kell fordí- tanuk. A közös muka, a közös béke nemcsak a mi érdekünk. De a mi felelősségünk is! Jól tudta Bálint György, hogy „a szabadság és a rend korszakára vágyunk”. Messze vagyunk még ettől a céltól, de azért közelebb, mint akkor, amikor ő leírta ezeket a szakavat. S legyünk bármily türelmetlenek, azért a haladás lényeiről se feledkezzünk meg! önelégültségre nincsen oka Európának, Európa gyetlen zónájának sem. Igen, félünk, szoronguk, bizalmatlanok vagyunk és bizakodunk, gyanakszunk, holott még szívósabb, még eredményesebb munkára lenne szükségünk. Igen, vi- tatkozuk, s még nem mindenkor ismerjük a disputa nemes törvényeit. Igazán nem unatkozunk, nem unatkozhatunk. A reményről azonban nem mondhatunk le. Mi lenne a világból, ha már Európa is lemondana a reményről? E. Fehér Pál Átadás után, átadásra várva Tegnap negyvenöt garzonlakás műszaki átadását bonyolították le Kaposváron a Toldi lakótelepen. A Sáév által épített garzonokba 1986. januárjának végéig beköltözhetnek a lakók. Várhatóan még az idén megtörténik az épület másik szárnyának műszaki átadása is. A Pravda hazánkról Takarékosság hatékonyság ja i ál A közs ____J mér A z időszerű társadalmi és gazdasági feladatok megoldási formáinak aktív felkutatása és a gyakorlatban történő kipróbálása jellemzi leginkább Magyarország jelenét — állapítja hazánkról szóló terjedelmes írásában a Pravda. Az SZKP KB lapjának tudósítói többek között Havasi Ferenccel, a Politikai Bizottság tagjával, a Központi Bizottság titkárával beszélgettek, s látogatást tettek ipari üzemekben, mező- gazdasági szövetkezetekben. Havasi Ferenc felhívta a figyelmet azokra a nehézségekre, amelyekkel az exten- zív gazdálkodásról az intenzívre való áttérés során találkoznak a magyar kommunisták. A fejlődés meggyorsítására, a népgazdaság intenzív fejlesztési pályára állítására vonatkozó irányvonal elsősorban a meglévő források minél ésszerűbb kihasználását jelenti. A meglévő termelési kapacitásokkal, munkaerővel, beruházásokkal, energiával és nyersanyagokkal kell hatékonyabban gazdálkodni. A takarékosság a termelés növelésének, hatékonysága emelésének elengedhetetlen feltétele. A tudósítók meglátogatták az Óbudai Hajógyárat, s beszámolnak arról, hogy a gyár célul tűzte ki évente százezer dollárnyi tőkés importból származó anyag és berendezés pótlását hazai vagy szocialista importból származó anyagokkal, gépekkel. Nagy eredményeket érnek el az anyagtakarékosságban: a jobb mérnöki munka révén az úszódaruk 12 tonnás karja két tonnát „fogyott”; a lemezek vágásának számítógépes megtervezése tíz százalékos anyagmegtakarítást eredményezett. A hajóépítők példája a takarékosságért vívott küzdelem látható eredményeinek egyik gyakorlati alátámasztása. Meggyőz arról is, hogy az ilyen irányú gazdasági tevékenység szervesen kapcsolódik a termelés szervezésének és struktúrájának javításához, a tudományos-műszaki haladás eredményeinek felhasználásához, a gazdaság intenzív fejlesztési pályára állításával kapcsolatos egész intézkedésrendszerhez — állapít- meg a Pravda. Baranya megyei Baksa községben a közepes körülmények között, de kimagasló eredményekkel gazdálkodó Ezüst Kalász Szövetkezetét látogatták meg. Beszámolnak az iparszerű növénytermesztési rendszerekről, a kimagasló termés- eredményekről. A megtermelt takarmányt az állattenyésztésben hasznosítja a tsz: elsősorban csirke- és tojástermelésre szakosodott, de jó eredményeket mutathat fel a nyúl- és a sertéstenyésztésben, a tejtermelésben — írja a Pravda, megállapításait konkrét számadatokkal alátámasztva. Megemlíti, hogy a termelőszövetkezetben a csoportos munkaszervezési és elszámolási módszert vezették be. A szövetkezet szerződést köt tagjai egy csoportjával, hogy azok mennyi nyereséget fognak termelni. Ha nagyobb nyereséget produkálnak, ennek egy része az övék lesz, ha viszont nem teljesítik a szerződésben vállalt kötelezettségeket, azért anyagi felelősséggel is tartoznak. A lap elmondja, hogy Magyarországon az utóbbi húsz év során 1,8-szeresére nőtt a mezőgazdasági termelés, a szemestermények, gyümölcsök, a hús termelése kétszeresére, a tojástermelés 2,5-szeresére nőtt, a mezőgazdasági termékek exportja ötször nagyobb, mint húsz évvel ezelőtt. Az eredményekkel kapcsolatban a lap figyelmet szentel a nagyüzemek és a háztáji, kisegítő és magángazdaságok közötti munkamegosztásnak, szoros együttműködésnek Fagytól károsodtak a fák és a tőkék 239 hektárral nőtt a somogyi szőlőskert A szőlő- és gyümölcstermesztő somogyi gazdaságok aligha emlékeznek szívesen erre az évre. Ha szívük szerint felednék is rossz emlékét, nem tehetik, mert az ültetvények szerte a megyében magukon viselik a károk nyomait, a telepítések csak évek múltán heverik ki a károkat. A gyümölcsösök faállományának 30—40 százaléka leromlott, selejtezésre érett. Változatlanul kedvezőtlen a fajta- és korösszetétel is. Az idén csak a meggy hozama múlta felül az előző évit, a többi kultúránál kisebb-na- gyob'b lemaradást könyveltek el a közös gazdaságokban. Az export kínálta lehetőséget részben áruhiány miatt, részben pedig azért nem tudták kihasználni, mert a minőség nem feleit meg a követelményeknek. A termelőszövetkezetek szőlőterülete az idén 239 hektárral nőtt. Á fagyok okozta rügykárok miatt a termés még az egyharmadát sem érte el az előző évinek — a kiesések természetesen termőhelyenként, fajtánként változtak. Tény, hogy a súlyos fagykárok következtében 628 hektáron törzsnevelés válik szükségessé, 300 hektárt pedig ki kell selejtezni. Ami az idei értékesítési tapasztalatokat illeti; a Vi- ticoop Balaton Társulásnál emelkedtek a felvásárlási árak és mód nyílt — a kedvező piaci helyzet jóvoltából — egyéb eladásokra is. Kölcsönös támogatás hetvenegy tsz-nek Ebben az évben mintegy tíz százalékkal többet fordítottak beruházásokra a somogyi tsz-ek. A több mint 950 millió forintos fejlesztéshez csökkent valamit a közös gazdaságok által felhasznált saját erő aránya, nőtt a hiteleké és a támogatásoké. „Karácsony anno” címmel a régi karácsonyok hangulatát idéző bemutató látható az Iparművészeti Múzeumban, A somogyi téeszek kölcsönös támogatási alapja iránt is nőttek az idén az igények. Az alapba helyezett összeg — a tőkésített kamattal és a befizetett, zárolt fejlesztési pénzzel együtt — meghaladja a 179 millió forintot. A zárolt fejlesztési összeget — összesen több mint 82 millió forintot — harmincnyolc tagszövetkezet fizette be a KTA-ba. A megye közös gazdaságai közül hetvenegy vett fel kölcsönt az alapból — összesen csaknem 204 millió forintot —, ennek a felét rövidlejáratú hitelként igényelték és kisebb részben különféle fejlesztésekre fordították. A pénz nagyobb részét a korábbi években veszteség- és alaphiányrendezésre kapott hitelek visszafizetésére fordították. Éppen a megnöve- kedett kölcsönigényekre való tekintettel, a kérések szélesebb körű kielégítése végett az Országos Kölcsönös Támogatási Alap is hozzájárult — 35 millió forinttal — a somogyi téeszek KTA-jához. A megye közös gazdaságaiban jelenleg 174 milliós, az alapból származó hitel segíti a gazdálkodást.
